|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021-10-11 23:23:20, hétfő
|
|
|
Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!
Reményik Sándor
Kép:
Leonid Afremov |
|
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
2021-10-11 23:08:30, hétfő
|
|
|
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Csitáry-Hock Tamás
|
|
|
0 komment
, kategória: Csitáry- Hock Tamás |
|
|
|
|
|
2021-10-11 22:52:59, hétfő
|
|
|
Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!
Dsida Jenő
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2021-10-11 19:45:41, hétfő
|
|
|
István Bőr
őszi séta
Nemrég zöldek voltak a levelek,
előttem néhány sárgán lepereg.
Csendes az erdő, egy hang sem pisszen,
még a lehulló levél sem zizzen.
Valaki csúnyán elbánt itt velük,
egyszerre ért véget az életük.
Rozsdabarna és sárga színekben
megpihennek itt a fák tövében.
Sétálgatok az őszi avarban,
mely itt hever az úton halomban,
és mivel nincsen levél a fákon,
Nap fénye sétál sok kopár ágon.
Szememmel a fény útját követem,
ahogy az árnyak kúsznak előttem.
Furcsa táncot lejtenek az ágak,
megnyúlnak, aztán zömökké válnak.
Ez is egy szép, fénylő őszi nap volt,
mígnem a Nap égi tüzet rakott.
Vörös fénye bejárta a tájat,
s átadta helyét az éjszakának.
|
|
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
2021-10-11 19:40:13, hétfő
|
|
|
Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez
Törő Zsóka :
A magányos cédrus
Fenséges, nagy cédrus voltam,
ágaimon dús lomb díszlett,
itt állok most magányosan,
szépségem rég elenyészett.
Törzsem mégis délceg, erős,
nem törte meg idő, vihar,
koronám bár kissé szellős,
tetején még sátor takar.
Középtájon, mint egy madár,
csonka ágam ég felé tör,
színe fehér, kérge sincs már,
hiúságom ezért gyötör.
De a hosszú, megnyúlt ágak,
mint egy páva farktollai,
lengedezve széllel szállnak,
integetnek szép karjai.
Biztos lábbal kapaszkodom,
föld mélyébe tör gyökerem,
magányomhoz ragaszkodom,
élek kies hegyvidéken.
Szépségem bár semmivé vált,
színes felhők vesznek körül,
békém végül rám itt talált,
emlékezem, s lelkem örül.
|
|
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
2021-10-11 19:35:55, hétfő
|
|
|
:Törő Zsóka :
Hulló levél
Te vagy a fa és
én a levél
itt van az ősz már
cibál a szél
jól tudom mégsem
eresztlek el
amíg csak bírom
enyém leszel
aztán ha elhagy
minden erő
elsodor tőled
majd az eső
lehullok ázva
aléltan én
küldjél egy sóhajt
akkor felém
|
|
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
2021-10-11 19:19:56, hétfő
|
|
|
KISS JUDIT ÁGNES:
NEGYVEN UTÁN
Hogyha eléred a negyvenet, ember,
gyűlnek a ráncok a homlokodon.
Túl a kudarcokon, annyi szerelmen,
túl haveron, túl vérrokonon
jól tudod azt, hogy mennyi az annyi,
a szembejövőről, mennyit is ér,
s nem tudsz már könnyekre fakadni,
mert egy nagyfőnök kikísér.
Hogyha kirúgnak, már nem akadsz ki,
lelsz más társat, más kenyeret,
orrod alatt szaporodna a ,,baszki"
de mert gyereked van, visszanyeled.
Megtanulod használni az Excelt,
rajta beosztani pénzt és időt,
nem vacakolsz, csak olykor a szexszel,
aztán, mint a fa törzse, kidőlsz.
Negyven után még bírod a tempót,
már ha a térded nem reumás,
nagy sikerekre legyintesz: ,,E' megvót!"
Csökken a becsvágy, nő a tudás.
Mind gyakrabban lát a fogorvos,
kardiológus, majd a szemész,
végül rájössz, túl sok a dolgod,
s mind leszarod: jó így az egész.
Negyven után minden nap ajándék,
hát örömödben fogj madarat!
Van mese is, csoda is, mire várj még,
tán száz évre való is akad!
|
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
72 db bejegyzés |
e év: |
1049 db bejegyzés |
Összes: |
9027 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 486
- e Hét: 1437
- e Hónap: 10459
- e Év: 78224
|
|
|