|
2021-11-12 13:56:18, péntek
|
| |
| |
Egy fájó szerenádot hoz felém az esti szél , oly
távol vagy tőlem , de lélekben közeledsz felém .
Bár már nem várlak szív dobogva , epedezve ,
a múlt ködében elvesztél , mint szél fújta falevél .
Lelkemben néha lángra gyúl egy alig pislákoló
fény , megfakult , kósza emlékek tolulnak elém . . .
Minden hiába , a csalódott szívem , már többé
nem remél , enyém lett minden veszteség .
Úgy érzem eléggé meggyötört - e mostoha földi lét ,
a sok lelki szenvedés , semmissé váltak egykori
álmaim : életem alkonyán remélni oly nehéz .
Bízni abban , kinek csapongó élete megbocsátást sem ér .
Oly fájó szerenádot hoz felém a szél , csendes lett
szívem , nem fűti már a szenvedély . Örökre elveszett
a remény , s a fény , kialudtak körülöttem a lángok ,
amerre járok , minden lehangolóan szomorú , vaksötét .
*******
 Bédné Marika : 2020 . 12 . 28 . 19 : 48 - / saját versem /
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2021 . 11 . 12 . 23 : 37 
