|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-11-05 16:42:58, péntek
|
| |
| |
Ezzel a képpel kívánok kellemes estét, jó éjszakát mindenkinek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-05 16:14:43, péntek
|
| |
| |
Varró Dániel: E-mail
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert...
Van nulladik látásra szerelem?
A @ jelet a különböző nyelvekben más-más szóval nevezik meg, amelyek jelentéstartalmuk szerint hasonlóságot mutatnak valamivel.
Németül Klammeraffe (pókmajom), oroszul szabaka (kutya), olaszul chiocciolina (csigácska), csehül és szlovákul zavinac (göngyölt hering), svédül kanelbulle (fahéjas csiga).
1971-ben Ray Tomlinson amerikai programozó küldte el az első teszt-e-mailt. Sok helyen olvasható, hogy az ő ötlete volt az is, hogy az e-mail címben a @ szerepeljen. A honlapján azonban megemlíti, hogy a "kukac" jel már korábban is használatban volt.
Tomlinson első elektronikus üzenete előtt csak az azonos számítógépet használók küldhettek egymásnak e-mailt, de ő ezt az internetre is kiterjesztette. Akkor még nem gondolta, hogy ez egy nagy dolog, amíg egy kollégája fel nem világosította erről, és azt tanácsolta neki, hogy egyelőre tartsa titokban találmányát. A @ használata a címben addig annyira általános volt, hogy kitalálójának neve feledésbe merült, az internet elterjedésével került be a köztudatba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-05 16:06:25, péntek
|
| |
| |
Szabó Lőrinc: A Légy
Az ablaknál volt Lóci, nézte,
hogy mászkál egy légy föl s alá;
szerette volna agyonütni,
de a lelke nem vitte rá.
Én olvastam, Lóci feszengett,
a légy dúdolta énekét.
-- Mondd, apu, -- szólt a gyerek végre --
nem zavar téged ez a légy?
-- Nem engem -- mondtam. Lóci elment
s egy ceruzával visszajött,
és sóváran nézett a légyre,
mely az üvegen zümmögött.
Sóváran és dühösen nézte,
mint vesztett zsákmányt a vadász:
szörnyen bántotta, hogy felébredt
szívében a sajnálkozás.
És szólt: -- Itt nem lehet olvasni! --
Megdögölesszem? -- szólt megint.
Dögöleszd meg! -- mondtam keményen,
s néztem, a gyerek hogy legyint
egyet-kettőt a ceruzával --
És már nem zümmögött a légy,
és Lóci élvezte a hőstett
s a bűntelenség örömét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-05 15:58:05, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály - Moha
Ott él éppen, ahova hull.
Nem gyökeredzik, csak lapul.
Nem mélyre tör, se a magasba,
csak kúszik, széjjel, laposodva.
Fagyos, hideg: - tél nem fagyasztja.
Száraz, aszott: - nyár nem aszalja.
Tavasszal, - neki nincs virága;
s ha ősz jön, - nincs szép hervadása.
Nem hervad, mert nem is virágzott;
s elégedett, mert sose vágyott.
Fényre nem tör, s nem tűnik árnyba.
Sugár nem száll, s por se hull rája.
Gyökértelen, - ezért nincs lombja.
Földje nem volt, - nem lesz égboltja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-05 15:52:18, péntek
|
| |
| |
Vajda János: Magány
Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva sok bút, bánatot; És mondja mindenik a magáéról, Hogy már a földön az a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi bút, keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem ki bánatom. Hol legsürűbb az erdő, legsötétebb, S a szél elalszik a falevelen, Mintha megállna percre idő, élet, - Leborulok sohajtva: "istenem, Hát e világon semmi sem tökélyes! Nincs alkotásod kifogástalan. Ha fogyatékos minden, ami véges, Teljes talán, ami határtalan? Te, aki ülsz ott arany fellegtrónon, Teremt, változtat, öl vezényszavad; Míg lényeid itt hánykolódnak gyarlón, Elégedett volnál te egymagad?" És láthatatlan elborul az égbolt. Valami árny vonul el odafönt. A mozdulatlan levegő meredt, holt. Mintha befagyna, dermesztő a csönd. És mintha megszólamlanék az isten, És hallanék fohászt, mélyet, nagyot: "Hozzám hasonló e világon nincsen; Mindig magamban, egyedül vagyok!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vajda János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
132 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10025 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 143
- e Hét: 1998
- e Hónap: 5748
- e Év: 74668
|
|
|
Offline
