|
 1/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
|
|
2024-02-12 04:58:45, hétfő
|
| |
| |
Böröczki Mihály
Még emlékszem a nagy ívű karajra,
a béle fehér volt, a héja barna,
jó roppanós, kemencetűz sütötte,
csak zsír, kenyér és semmi más fölötte,
már hunyt szemmel is megleltem a vindőt,
s az adakozó disznó úgyis itt nőtt,
a sietségben sóval nem vesződtem,
lót-futva ettem, mégis nagyra nőttem,
ez adott erőt, iramot a lábnak,
s én része lettem az egész világnak,
mert fölmásztam a nyárfa tetejére,
hogy közelebbről bámuljak az égre,
az öreg fejszén én húzgáltam ráspolyt,
mert az a zsíros kenyér egész más volt,
később, mikor már kertig ért a léptem,
szelt paprikával tetéztem az étkem,
és friss, roppanós, meleg, napfény-sárga
fényt csurgott rá a nyári harapásra,
most is nyelek, bár vágyam visszafojtom,
a régi ízről álmodik a torkom,
jaj, én botor, miért nem hagytam abból,
a megismételhetetlen falatból.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-06 05:07:29, kedd
|
| |
| |
Mégegyszer a tükörről:
Az első tükröket időszámításunk előtt 6200 évvel ezelőtt készítették Törökországban, Catal Höyükben, méghozzá kőből. Egy obszidián darabot addig csiszoltak, míg meg nem látták benne önnön képmásuk. De hogy valóban erre használták-e, vagy varázslásra, azt nem tudjuk. Ám az bizonyos, hogy fontos lehetett számukra, hiszen sok órányi munkába kerül egy ilyen tárgyat elkészíteni - mégis eltemették annak tulajdonosával. A sírból előkerült többi tárgy pedig arra utal, hogy a tulajdonos egy magas rangú papnő lehetett, aki valamiféle varázslatot hajtott végre vele. Bár az obszidiános tükrök használatáról nem maradtak fenn írásos emlékek, későbbi források gyakran említik a katoptromanciát, azaz a tükörjóslás tudományát. Az ókori Görögországban éjszaka kellett csinálni, mert úgy hitték, hogy a holdfényben lehet a legtisztábban látni a jövőt. Rómában bekötözött szemű fiúk néztek bele, és próbálták kiolvasni a benne rejtőző képeket. Még a Bibliában is van rá utalás, amikor József egy ezüstcsészébe nézve igyekszik kitalálni, mi lesz a jövője. Nostradamus, a híres 16 századi asztrológus pedig egy különleges, fekete tükörből olvasta ki híres jóslatait. De tükörjóslást végez Hófehérke gonosz mostohája is, amikor kérdéseket tesz fel a tükörnek, és az nem csak azt árulja el neki, hogy ki a legszebb, de azt is, hol találhatja vetélytársát.
Fodor Marcsi író, újságíró tollából
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-05 11:24:28, péntek
|
| |
| |
Mit kérsz enni, kisfiam?
- Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort - de karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belőle!
- Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.
- Úgy van, anyukám.
És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből, kis ízjavítóból, sikérből, antioxidánsból, tejporból, celluláz-enzimből, a savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból, emulgeálószerből és kalcium-szulfátból álló kenyeret.
- Győri rozsosat?
- Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát.
- Már kenem is a Delmát, fiam.
- Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns ésNa-nitrit.
- Akkor te a Zalahús műbeles virslijét kapod fiam.
Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett természetes aromával, nátrium-benzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet.
- Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.
- Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint?
- Vitamor szörpöt? Igeeeen!
- Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítőt, hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót, lehetőleg E631-est és E627-est, nátriumglutamátot, módosított keményítőt, állati eredetű zsírt, élesztőport, szárított tyúkhúst és E 150-es színezéket.
- Maggi szárnyaskrémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána?
- Utána pedig búzalisztet paradicsomsűrítménnyel, sajttal, ananásszal, vízzel, növényi olajjal, nátrium-nitrittel tartósított főtt sonkával, búzakeményítővel, cukorral, sóval, élesztővel és jóféle acetilezett-dikeményítővel, adipáttal.
- Hawaii!
- Bizony, bizony, gyerekek, Hawaii pizza lesz, dr. Oetker módra.- Az a kedvencünk.
- Este a tévéhez pedig mit kaptok, na mit?
- Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztőport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis szilícium-dioxidot?
- De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay's újhagymás chipset.
- S mi lesz a vacsora?
- Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal, fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral
fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkák vannak.
- Én is kérek őszibarackos light joghurtot! Én is! Én is!
- Ne kiabálj, Lajoska. Te mást kapsz ma este. Na nézd, már itt is van egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé, szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítő, fűszerek és karamellammóniás színezék, egyszóval Kot-kot baromfifasírt.
Ezt szegény apád is, hogy imádta. Nyugodjék békében.
Temesvári Gabriella írása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 05:47:43, kedd
|
| |
| |
Olyan régen, hogy akkoriban tán még Hold se volt az égen, szóval hátulgombolós kis srác koromban a Ferencvárosban laktunk, egy régi körfolyosós házban. Emlékszem az egyik szomszéd nénire, én Lujzi néninek szólítottam, de a szomszédoknak csak Lujzi, avagy Lujzácska volt.
Akkoriban nagyon öregnek láttam, pedig valószínűleg fiatalabb lehetett, mint én most. Egyedül élt, azt sose tudtam meg, a férjével mi történhetett. Mert asszonynevet viselt, valamikor biztosan volt férje és szerintem, ha akart volna, beszerezhetett volna bármikor egy újat. Mert akadtak urak, akik a láttán kihúzták magukat...
Ritka jó természetű hölgy volt, mert bár mindig részt vett a szomszédasszonyok tereferéjében, meghallgatta ugyan a pletykákat, de nemigen komolyan egyet sem, tovább meg nem adott semmit.
Sose balhézott össze egyetlen szomszéddal, de összeugrasztani se próbált senkit senkivel. Nem emlékszem olyanra, hogy beszállt volna házbeli furkálásokba, nem volt haragban senkivel, a gyerekeket meg különösen szerette.
A kamrája mindig tele volt - ezt pontosan tudom, mert bejáratos voltam hozzá bizonyos lekváros kenyér ügyekből kifolyólag. Nem mondhatom, hogy felvetette a pénz, de érdekes módon arra mindig futotta neki, ha beugrott hozzá egy-egy szomszéd, hogy ugyan már segítse ki, mert holnap jön a villanyszámlás és...
Akadt, akihez ő ugrott be. Általában idősebb urakhoz és hölgyekhez, hogy kell-e valami a közértből, vagy hogy ne segítsen-e kitakarítani. Meghozta a gyógyszert a patikából és ha valakit orvoshoz kellett kísérni, hát Lujzi nénire számíthatott.
Voltak rokonai, látogatták is. Azokról nem sokat tudok, de voltak. Jöttek hozzá, néha ő ment hozzájuk és amennyire tudom, azokkal is pont olyan jól megvolt békében, mint mindenkivel a házban. Népszerű hölgy volt, tekintélyes személyiség a házban. Ha rádörrent egy-egy részegen balhézó férfira, az általában gyorsan visszavett magából. Mert annyira senki sem lehetett bepiálva, hogy pont vele akarjon ujjat húzni.
Emlékszem, sok évtizeddel később, mikor valami módszerváltás címén választásokat tartottunk, eszembe jutott Lujzi néni. Hogy őt kéne jelölni miniszterelnöknek, aki kijön a szomszédokkal, be tudja osztani a kosztpénzt és békét, rendet tart a ház körül. Törődik az elesettekkel, öregekkel, de a gyerekekkel is.
Csakhogy addigra Lujzi néni már nem élt. Ilyen az én formám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-29 05:31:33, vasárnap
|
| |
| |
Ma reggel a lépcsőházat takarító nénit figyeltem az ablakból. Alig volt fél hat, ő már dolgozott. Közben eszembe jutott az a sok-sok ember, aki hajnaltól késő estig munkában van azért, hogy meg tudjon élni a családja. Hogy meg tudjunk élni mi is...
Hányszor- és milyen gyakran lenézzük azokat a munkás embereket, akik szerényebb körülmények között, de teszik a dolgukat azért, hogy nekünk még kényelmesebb legyen az életünk. Pedig annak, aki műveli a földeket, rendezi az állatokat, takarítja a lépcsőházakat/kórházakat stb., kiviszi a postát, vagy épp kenyeret süt a pékségben, ugyanolyan értékes a munkája, mint nekünk egyetemi diplomával és szakmában elhelyezkedőknek. Voltaképpen: az egyszerű, munkás embereknek köszönhető, hogy van diplománk, jól élünk, mindenünk megvan. Mert miközben mi tanultunk, ők állatokat tartottak és etettek, földet és kertet műveltek, takarítottak, és éjt nappá téve dolgoztak azért, hogy nekünk minden az asztalra kerüljön, el tudjuk végezni az egyetemet, meg tudjunk élni egy nagyon drága városban. Az ő munkájuk nélkül mi ma nem lennénk ott, ahol vagyunk. Hála legyen értük!
Ezt most különösképpen azoknak a fiataloknak írom, akiknek beszélgetését elcsíptem tegnap a villamoson, akik nem értékelik a szüleik megfeszített falusi munkáját, akik elméletileg tanulnak, gyakorlatilag kocsmából-kocsmába mennek, akik azt hiszik, hogy az a sok pénz, amit kapnak otthonról, az égből pottyan a kezeikbe. Közben hány könnycsepp, sebes kéz, álmatlanság, kemény munka van mögötte... és hányan vannak, akiknek mindez sosem adatott meg. Mert nincs szülő, mert nincs értük dolgozó kéz, mert senkit nem érdekel, hogy mi van velük. Akinek meg van, az nem értékeli. Milyen kár!
Én ma az egyszerű, hétköznapi munkás emberekre gondolok, értük adok hálát. Tedd te is ezt! És ne feledd: nélkülük nem lennél ott, ahol vagy!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-19 11:20:29, csütörtök
|
| |
| |
A tanári hivatás sokkal nagyobb felelősség, mint azt sokan gondolják. Erről, illetve
empátiáról, tapintatról és megszégyenítésről hoztunk nektek egy rövid történetet -
Popper Pétertől.
Meg kell mondanom, hogy diákként sok megalázó epizódot éltem át. Az osztályfőnök,
Windisch tanár úr úgy búcsúzott el tőlem, mint az iskola rémétől, amitől úgy
megszégyenültem, hogy az érettségi bankettre már el se mentem.
Sőt, később az érettségi találkozókra sem, annyira megutáltam az egész oskolát.
De egy alkalommal - legalább huszonöt-harminc év múlva - felhívott egy volt osztály
társam, és elmesélte, hogy ha én nem is mentem el az érettségi találkozóra, valaki
más elment.
Nevezetesen az akkor már nagyon öreg Windisch tanár úr, aki azt kérdezte tőlük:
Gyerekek, volt itt egy fiú annak idején, olyan sok 'p' betű volt a nevében. Nagyon hülye
gyerek volt. Mi lett abból?' Amikor lelkes pofával azt felelték neki, hogy egyetemi tanár
az orvosin, majdnem lefordult a székről.
Legközelebb aztán - több évtized után először - elfogadtam a meghívást az érettségi
találkozóra, mert azt mondták, hogy az akkor már kilencvennégy éves Windisch tanár
úr megint ott lesz. Naná, hogy akkor elmegyek én is! Oda is sasszéztam elé, és
mondtam neki, hogy tanár úr, én vagyok a Popper! Pár másodpercre a távolba meredt,
és azt mondta, hogy 'az ablak melletti padsorban ültél, a második sorban'.
Az állam leesett, hogy erre emlékszik!
Már épp kezdtem nagyon örülni, amikor így folytatta: 'a legrosszabb emlékeim vannak
rólad'. Úgy tűnik, egy ilyen dolog tényleg végigkíséri az embert. Számomra a tapintat
azóta is alapkérdés: szándékosan nem szabad megszégyeníteni senkit, se gyereket,
se felnőttet, mert ezzel rettenetes fájdalmat lehet okozni.
Persze ez empátia dolga is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-16 06:34:11, hétfő
|
| |
| |
Leülök a reggeli kávémmal a konyhában és miután több kanál cukorral megízesítem, elkezdem szépen lassan rányomni a műanyag, édes tejszínhabot a palackból.
Tudom, hogy minden részecskéje egészségtelen anyagból van.
Tudom, hogy hizlal.
Tudom, hogy a tej sem az igazi ami benne van hanem valami feldolgozott, homogénezett valami.
Meg az a sok cukor...
Sokat nyomok a poharamba.
Sok habot.
Lassan kezdem el kanalazni a bűnös falatokat és azonnal érzem az édes ízt a számban, amit annyira vágytam az előbb.
Lassan kortyolom a meleg, agyoncukrozott kávét és élvezem a rég ismert ízeket. Gyerekkorom kávéscukor kanalai jutnak az eszembe, amit a nagymamám vagy az édesanyám adott nekem, miután már 10 perce néztem sóvárogva a csészéjüket.
Nincsenek már velem de most, mikor ülök a konyhában és kávézom, nem vagyok egyedül.
Velem van minden édes emlék és nyugalom, amit akkor érez az ember, amikor még gyerek és tudja hogy bármi történik, biztonságban van.
Rettentő jól néz ki az a műanyag hab a kávé tetején de persze, mikor már harmadszor fújom ki a hullámokat, pontosan tudom, hogy ez már nem kellene.
Lassan kanalazom le a negyedik habhegyet is és közben egy vidám, “csak azért is" érzés kíséri kávézásomat a végén egy kis szabadságérzettel, hogy azt csinálom amit akarok és nem érdekel, hogy az jó vagy rossz ez nekem jár és hurrá. (fényévekre vagyok húszas éveim határfeszegetéseitől, de az érzés hasonló.)
Még egy perc.
Kellene még egy de akkor már hallom, ahogy harmadik gyermekem hangosan kiabál utánam a fürdőszobából, mert nem ér el valami rettentő fontos dolgot a polcon.
Megyeeeeek!- kiabálom.
Utolsó csepp lázadás, utolsó csepp nektár aztán indulás és kezdődjön a napi forgatókönyv.
Nagy sóhaj, nagy lendület.
Ekkor besétált a legidősebb tinédzser gyermekem a konyhába megáll mellettem és kedveskedő hangon megkérdezi:
Kaphatok egy kis kávéscukrot?
Világbéke.
Mosoly.
Ölelés.
Ma nem akarok tovább lázadni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-05 10:02:54, csütörtök
|
| |
| |
Valami idióta kitalálta, persze mint minden baromság ez is futótűzként
terjedt, hogy 50-70 éve bagóért jutottak hozzá egy házhoz nagyszüleink.
Egy mai 20-30-asnak meg meg kell gebedni egy lakásért.
Nekik milyen könnyű volt!
A valóság az, hogy ha cserélni kellene, a mai kényelmes korosztály
beledöglene abba, amit azok az emberek végigcsináltak!
Azok az emberek a házaikat szó szerint a két kezükkel építették!
Nem építtették egy generálkivitelezővel, hanem elmentek a munkába,
mert munkahelye akkor mindenkinek volt.
Hazajöttek, és sötétedésig nyomták hétköznap, reggeltől-estig
hétvégén!
Gépek nélkül, kézi erővel, szomszédokkal, családtagokkal, ami elsőre
ugyan jól hangzik, de azt ne felejtsük el, hogy azt a segítséget vissza
is kellett adni!
Nem volt autó, a teherautó luxus volt, lovaskocsival, talicskával, biciklivel,
vödörrel, kalapáccsal, ha volt betonkeverő, már király volt valaki, a többiek
kézzel keverték a maltert kádban!
Mellette a többség ugyanúgy több gyereket nevelt ,dolgozott napi 8 órát,
mellette háztartást vezetett, kertet művelt, és jószágokat tartott, gondozott
etetett!
A nők nem körmöshöz, meg szoliba jártak, hanem hajnalban keltek, hogy
nokedlit, pörköltet, vagy töltött káposztát csináljanak a munkásoknak, majd
amikor azok megjöttek, ugyanúgy odaálltak kökeményen a lapát mögé.
Nap mint nap, megfogták a téglát, keverték a maltert, úgy, ahogy most a
sok ficsúr sem tudná!
Nem volt telefon, ha valamit akartak, elmentek személyesen.
Nem volt OBI, Praktiker, vagy webáruházak, mindenért rimánkodni, vagy
zsebbe csúsztatni kellett, hogy legalább valamilyen alapanyag legyen!
Nem hívtak az emberek még a fűnyíráshoz is szakembert, csak csinálták
a dolguk, amit lehetett, szakember nélkül!
Nem a facebookon, meg a Tik-Tokon lógtak, mint most, hanem mindig
volt mit csináljanak!
Nem műfű volt az udvaron, hanem veteményes!
Hajnalban keltek az állatokhoz, télen feldolgozták azokat, amíg ma,
te síelni jársz!
A töredékét nem tesszük meg annak, amit ők megtettek a házaikért!
A töredékét sem, mégis azt mondjuk, nekik könnyebb volt?!
Könnyebb?!
Francot volt könnyebb! Valójában sokkal nehezebb volt nekik!
Sokkal többet tettek érte, mint a ma embere, hogy legyen, mert tudták,
nem mástól kell várniuk a boldogulást!
Szerintem inkább gondold újra, hagyd a siránkozást!
Tedd meg a negyedét annak, mint amit ők megtettek, hogy most egy
házban küzdhessenek a fennmaradásért, és garantálom neked, lesz
egy kis egyszerű otthonod, amire majd az unokád azt mondhatja,
könnyen szerezted, addig is légy büszke azokra az emberekre, mert
ők építették fel az országot a háború után, úgy, hogy a töredéke
lehetőségük sem volt meg rá!
Volt viszont valamilyük, ami ma nagyon keveseknek.
Szorgalmuk, akaratuk, kitartásuk, alázatuk, eltökéltségük, becsületük!
Sok sikert, gondold át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-09-22 06:19:51, péntek
|
| |
| |
Ma egy teljesen őrült dolog történt velem!
A jelenlegi szórakoztató élethelyzettől megkövetelt óvatossággal, maszk,
fertőtlenítés a bejáratnál és a többi elvégzett bevásárlás után beálltam a
sorba a fizetéshez, a földre téve a szatyrokat az árúval, majd miközben
a pénzt elővettem és letettem a telefonom, a fizetéshez kivett 5000 ft-os
bankjegyem leesett a földre.
A hölgy, aki előttem állt és határozottan nem tűnt teljesen százasnak,
épp befejezte a fizetést, szép lassan lehajolt és felvette a bankjegyem.
Azt gondoltam, milyen kedves és udvarias emberek vannak és hatalmas
mosollyal nyújtottam a kezem a pénzemért, igyekezvén a távolságot is
tartani, míg vártam, hogy visszaadja a pénzt és már nyitottam a szám a
köszönetre.
De hirtelen nyitva maradt a szám attól, amit mondott:
- Ami a földön van, azé, aki megtalálja! - és ezzel elment sietség nélkül,
mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Hátranéztem a mögöttem álló hölgyre és a közelemben, aki a jelenetet
látta, mindenki meg volt rökönyödve és halkan morgott.
Hívhattam volna a Rendőrséget vagy a biztonsági őrt, de annyira
abszurdnak tűnt, ami történt, hogy pont engem akarnak kifosztani.
Otthagytam a bevásárolt árút a földön és követtem a hölgyet a
parkolóba, hogy visszaszerezzem az 5000 Ft-ot.
Utolértem és kértem a pénzem, de ő csak lenézően rámnézett és úgy
tett, mintha láthatatlan lennék. Lassan letette a két nagy szatyrát a földre,
hogy elővegye a zsebéből a kocsija kulcsát és én akkor gondoltam egyet
- most vagy soha!
Felvettem a két nagy szatyrot és megismételtem:
- Ami a földön van, az azoké, akik megtalálják! - és elkezdtem futni az
autóm felé, míg a nézők nevettek és tapsoltak.
A nő, ettől megalázottan, kiviharzott nagy dirrel-dúrral az autójával a
parkolóból, kilapítva néhány útjelző narancssárga kúpot is.
Amikor hazaértem, kinyitottam a szatyrokat és a következőket találtam:
- 2 kg friss és nagytestű rák,
- 1 szép lazac
- 1,4 kg bélszín
- bio sajtok és joghurt
- teljes kiőrlésű toasztkenyér
- 2 csomag szélesmetélt
- 2 csomag bio piros alma
- 2 üveg csipkebogyó lekvár
- 1 üveg kézműves libamáj
- 1/4 premium minőségű pácolt sertéssonka
- 1 nagy üveg majonéz
- 2 tábla vaj
- 2 üveg 2 literes coca-cola
- 2 üveg nemes francia bor
Még soha nem vásároltam ennyi finomságot 5000 Ft-ból!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-09-21 05:43:53, csütörtök
|
| |
| |
- A nagyapád, egy cukorkával kérte meg a kezemet. Nem volt semmink.
Féltérdre ereszkedett, és azt mondta nekem: Nekem, most semmim sincs,
csak egy szem cukorka, de ha akarod, együtt felépíthetjük az egészet.
- És te?
- Kibontottam a cukrot, kettéosztottam és megettük. Attól a pillanattól kezdve
mindent megosztottunk. Elestünk, felálltunk és építettünk. Együtt. Átéltünk
nehéz pillanatokat, sok-sok fáradtságot, de mindig ott voltunk egymásnak.
- Más idők voltak, nagymama.
- Az idő nem változtatja meg azt, ahogyan szeretünk. Ami megváltozott,
az az, hogy már nincsenek követendő szép példák.
Most mindentől félnek. Azért nem házasodnak meg, mert félnek, hogy
nem tudnak építkezni. Amint összevesznek, elhagyják egymást, mert
azt hiszik, hogy találnak egy jobbat. Mindig a tökéletességet keresik,
mintha az létezne. Hiányzik az apró dolgokban rejlő boldogság.
Csinálnak egy jó nagy show-t, több ezret érő gyűrűket vesznek,
csinálnak egy csicsás videót a lánykérésről, aztán hagyják elillanni
a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak két emberre kéne, hogy
tartozzon; mindenkivel meg lesz osztva.
Ez az, ami hiányzik nekik. A bátorság, hogy úgy éljék az életet és
a szeretetet, amilyenek, és nem úgy, ahogyan azt elképzelik.
Csak ők, ketten!
Egy cukorka és hetvenegy együtt töltött év.
(Eduardo Lopez)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
2021. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
155 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1846
- e Hét: 3802
- e Hónap: 26069
- e Év: 158623
|
|
|
Offline
