|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 21:17:07, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
ELRENDELTETETT
Reszket a sorsunk a rászáradt gyásztól,
csak tétován gubbaszt, lehajtja fejét,
harmincat vitt el a kijelölt százból,
s a megmaradt hetven sem leli helyét.
Még terveit szőtte több mint egy éve,
csúcsokat döntött a ,,Természet feje",
ám a királyok fejékét feltéve,
már faképnél hagyta az ősereje.
Most gondterhelt arccal féli a jelent,
s míg herdáló génjéből süt a halál,
a mindenható múltján el-elmereng:
,,a Megváltó talán még idetalál"
Kék-felhők ölében meglátja az Úr,
az Embernek megint pusztít a sorsa,
kár is az édenkert, a kéklő Azúr,
a bősz tékozlóknak elég a morzsa.
Kép: Millei Lajos portréfotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 21:03:14, szombat
|
| |
| |
Archaikus kis közösségekben a kultúra jól átlátható, kicsi, fényes buborék, amelyben élni, szaporodni lehet, védelmet nyújt, és szervezi az életet. Minden, ami a buborékon kívül van, idegen, lehet közömbös vagy ellenséges, megszerezhető vagy megszerzendő. A kultúra a világunk, benne éltek már őseink, és reméljük, leszármazottaink számára is megfelelő lesz. Csak ez lehet nekik jó, csak ebben élhetnek emberhez méltó életet.
Csányi Vilmos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 19:41:31, szombat
|
| |
| |
Kétféle szerelem van. Az a fajta, amely nagynak indul, és lassan apad el, amelyről úgy tűnik, hogy az ember sosem merítheti ki az egészet, és egy nap aztán vége. És az a fajta, amelyet az ember először nem is vesz észre, de amely mindennap magához tesz egy kicsit, ahogy a kagyló készíti a gyöngyöt, szemenként, egy ékkövet a homokból.
Monica Ali
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 19:13:56, szombat
|
| |
| |
Csiki MeLinda
IGAZÁN
Frissítsd fel emlékeidet valami túlzottan szépre.
Korlátot ne húzz, volt ami volt.
Sokkold a jelent, nevess a messzeségbe,
A jövőhöz adj tesztoszteront.
Töltsd (f)el a napot önmagaddal
Szórd tele a teret!
Mosolyoddal ölelj át,
Ismerőst és ismeretlent.
Ne mondd, hogy miért.
Meg se kérdik talán.
Csak tudd.
Adtál valamit önmagadból.
Önmagadhoz igazán.
***
KÉP- INTERNET
/Me||y/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 13:43:54, szombat
|
| |
| |
Petőfi Sándor:
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Pest, 1847. január
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Petőfi Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 00:59:16, szombat
|
| |
| |
Kávézom.Miklós Csaba.
Reggeli kávém kortyolgatom,
közben Rólad gondolkodom!
Mi szépet adhatnék én Neked
ami egyedül csak is Tiéd lehet
most amíg Rólad gondolkodom
magam előtt látom mosolyodat
amihez hasonlót nem láttam soha
így lettél Te az álmaim asszonya
most csak ülök magam elé nézve
könnyeket csaltál szemeimbe.
Miklós Csaba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 00:13:01, szombat
|
| |
| |
Pilinszky János:
Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pilinszky János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1154
- e Hét: 5115
- e Hónap: 14137
- e Év: 81902
|
|
|
Online
