|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 22:44:54, kedd
|
| |
| |
Miért gondolkozunk s beszélünk? Hisz a könny,
a csók sosem beszél, s megérti minden ember,
és a barátot is, aki csak lopva jön,
mert szónál több a nesz, amit a szeretet ver.
Francis Jammes
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 19:15:31, kedd
|
| |
| |
Felvehetsz ezer álarcot, ezer ruhát, és lehet millió mosolyod is, ha nincs közötte az igazi, elvesztél. Mert útközben elveszted azt, aki a legfontosabb: önmagad. És egyszer majd ott állsz egyedül, kisemmizve, és azt érzed, te mindent megtettél, mégsem sikerült. Mert a játszma közben elvesztetted önmagad, az erőd, a hited, és a remény is messze szállt. Pedig az egyetlen és legfontosabb, hogy az legyél, akivé váltál.
Todorovits Rea
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 18:56:34, kedd
|
| |
| |
Kamarás Klára:
Három özvegy balladája
Három özvegy áll a sarkon,
isten tudja, mit fecsegnek,
órák óta tart a pletyka,
megszólása embereknek.
Három özvegy. Víg beszédnek
nincs közöttük vége-hossza,
aki elment, siránkozás
többé vissza úgyse hozza!
Ha nagy-néha szóba kerül?
Szebb az emlék, mint az élet.
Maga festi mind a három,
magának a vágyott képet.
- Milyen is volt? Minden éjjel
ölelése hozott álmot -
így dicsekszik, kit az ura
nap-nap után ütött vágott.
- Hű voltam, mint szent az égben -
szól a másik, az a beste,
kit a szomszéd ölelt, ha az
ura nem volt otthon este.
- Más asszonyra rá se nézett,
engem végig úgy imádott...
(Hej, pedig sok bokor alja
mesélhetne, hogy mit látott!)
Már csak ez maradt, csak ennyi,
ábrándok és festett képek.
A könnyek rég felszáradtak.
Három özvegy, három élet...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-04 17:26:40, kedd
|
| |
| |
Csiki Melinda
TÉLI ESŐK
A téli esők eszembe juttatnak.
Épp kivonlak, aztán magamhoz adlak.
Majd Istent játszol, s jó vagy szerepedben.
Így visszanézve, magam nem irigylem.
A székemen ülsz, mindenem bitorlod.
Koronád nincs, csak én vagyok és sorsod.
Felhő a szemed, átfutsz minden nyáron.
Büntetés vagy, de rendre megbocsájtom.
S te is nekem, hogy fordítottam lapot.
Elmúlt rólam, a sosemvolt illatod.
De élj soká, tovább mint Matuzsálem!
Ismét esni kezd. Mindörökké Ámen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
9037 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1247
- e Hét: 3418
- e Hónap: 12440
- e Év: 80205
|
|
|
Offline
