|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 18:11:21, szombat
|
| |
| |
Székesfehérvári gyönyörű napnyugtával köszönök el mára. Mindenkinek kellemes időtöltést, nyugodalmas jó éjszakát kívánok. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 18:04:23, szombat
|
| |
| |
A hárpia (Harpia harpyja) a madarak osztályának és a vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó Harpia nem egyetlen faja.
A világ második legnagyobb termetű sasfaja. Testhossza 89-102 centiméter, szárnyfesztávolsága 176-224 centiméter. A tojó jóval nagyobb, mint a hím, testtömege 6-9 kilogramm, a hímé 4-4,8 kilogramm. Felborzolható tollbóbitája van. Csőre és karmai roppant erősek. Feje és hasi része piszkosfehér, nyaka és szárnyai kékesfeketék. Hosszú, keresztcsíkos farktollai a repülés közbeni gyors irányváltást teszik lehetővé.
Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között. Majmokra és lajhárokra vadászik, a kisebb emlősöket és madarakat is megfogja.
Magas fákra rakja fészkét. A fészek vastagabb gallyakból épül, középen kehely alakú mélyedéssel. A hárpia csak minden második-harmadik évben költ. Fészekalja két tojásból áll, amelyen ötven napig kotlik. Többnyire csak az egyik fiókát sikerül a szülőknek felnevelniük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap képe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 15:04:19, szombat
|
| |
| |
Kozák Mari - Te is fizetsz...
Nézd, varjak szárnyán ébred a reggel,
kócos hajában tollpihék
az elfáradt évek,
karmaik közt vérzik a múlt,
míg feketét ölt a ma,
kémények száján világra ömlik a rút,
kukában túr az éhes holnap.
...a gyermek sietve él,
éhes pillanat az ebéd,
lázas homlokát halálcsókja
hűti estelig,
takaró ránca nem melegít,
üres az anyai tenyér,
apja ujjai közül
még földre hull egy mosoly,
tegnapok hátán a derű
mára félős sikoly...
Nézd, varjak szárnyán ébred a reggel,
kócos hajában tollpihék
az elfáradt évek,
karmaik közt vérzik a múlt,
míg feketét ölt a ma,
kémények száján világra ömlik a rút,
kukában túr az éhes holnap.
...még előmerészkednek
a múltba veszett vágyak,
templomok hideg kövén
térdel a bánat,
apró ujjak fonódnak imára,
ajtó nyílik másik világba,
erdei padon jövő születik
rózsaszín arcáról sárba esik a szép,
léptek taposnak álmot,
ember magára takar hazugságot...
Nézd, varjak szárnyán ébred a reggel,
kócos hajában tollpihék
az elfáradt évek,
karmaik közt vérzik a múlt,
míg feketét ölt a ma,
kémények száján világra ömlik a rút,
kukában túr az éhes holnap.
...gyermek álmodik - felhőtlen eget,
anya dalol - keze reszket,
apa hallgat - hátán kereszt,
a szegény haldoklik - gazdag csak nevet,
éjszakák jönnek - sosem süt Nap,
üres tányér - tele has,
itt becsület - ott hazug szavak...
Hideg az ágy, elfogy az akarat,
akárki vagy - holnap a révész
tőled kér, néhány garast.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 14:56:45, szombat
|
| |
| |
Siket Norbert - Találtam valakit...
Találtam valakit,
Hazátlan "valamit",
Kín járta természet,
Hibás, fals eszmélet,
Nem találja helyét,
Elhalt, bágyadt eszét,
Mellétalál szava,
Reményt zabál hasa,
Napközben is alszik,
A csöndje visszhangzik,
Képtelen a lénye,
Éretlen a létre,
Fájdalmasan szimpla,
Árad hanyag titka,
Szagos ruházata,
Tarol brutál "java",
Fekhelye a flaszter,
Kellemetlen, snassz hely,
Teste talpig beteg,
Lelke arcig hebeg,
Egy közös bűn "helye",
Nem törődtünk Vele...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 14:44:17, szombat
|
| |
| |
Köves József - Balladaféle tűnt idők poétáiról
Hol vannak a régi fivérek, barátok,
akiket magad is lelkesen tapsoltál,
nevüket rég elfújta valami átok,
ahogy rólad se tudják majd, hogy voltál!
Mi hajdan láng volt, ma hamvadó zsarátnok,
Lassan kitoloncolja az emlékezet,
szomorú valóság ez, nézzük akárhogy -
ritkán felbukkannak régi versrészletek...
Hiába volt a mű hajdan szenzáció.
De hát hol van már a tavalyi szó?
Teremtőjükről levált apró mondatok,
amiket talán még elraktároz az agy -
ennyi az öröklét. Nincsenek olvasók,
a halállal mindenik életmű befagy.
Hol van Garai, az indiánok sarja,
és Váci Miska, a keleti vég fia,
habár menni kell, ha isten így akarja,
de a versnek nem kéne elpusztulnia,
Költészet s öröklét - puszta illúzió.
De hát hol van már a tavalyi szó?
Hol vannak a régi fivérek, barátok?
Réges-rég eltűnt már Soós Zoli, a bicskás
s vele tűntek el a gorombakovácsok,
országcsavargó Ladányi helyén sincs más.
S hol van Ratkó Jóska, szegények költője?,
elment miniszterasszony nagynénje után,
égi mezőn libeg kopott felöltője,
nem tudják, ki volt ő, bár idézik sután.
Minden mi volt, múló produkció.
De hol van már a tavalyi szó?
Hol már Csukás gordonkahangú versei,
Bella Pista Istentől rég mattot kapott,
Nagy László csikóját égmezőn nyergeli -
amíg velünk volt ő - egy országra hatott.
Magyarország - tudjuk - a költők hazája,
persze hogy van belőlük ma is rengeteg.
s nincsen az elmúltnak antológiája,
a líra hiába mindennél kedvesebb,
feledékeny a kevés olvasó.
És hol van már a tavalyi szó?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 09:24:26, szombat
|
| |
| |
Nemes Nagy Ágnes: Január
Hová jutottam? Nem tudom.
Szeretni, nem szeretni: vétek.
Ha volna még akáclevél,
azon számlálnám érverésed.
A magamét is számolom,
a csontok közti félsötétet
fél-éjszakán át szaggatom -
ha volna még akáclevél,
felelni tudna értem, érted -
egy alvadt vér a mellkasom.
*
Hogy füstölgött az a folyó,
hogy füstölgött a téli alkonyatban!
Érzett az alvilági hő,
még átsütött a földalatti katlan,
melyből zuhogva dőlt elő -
a zúzmarás, fehér sötétben
egy sor fekete nád, s a gyéren
hófoltos, néma, sík mező -
hogy füstölögne itt a vérem,
az alvilágból felszökő,
hogy füstölögne a félsötétben.
*
Hosszabbodik a nap az évben,
ez szült: téli napforduló.
Most kéne újra megszületni,
mint egy folyó.
Vagy a sötét, magánvaló
természet odvaiba halva,
hol nem nő már akáclevél,
inkább letérdelek a partra,
s a sűrű, alvilági vízzel
míg gyéren szálldogál a hó
keresztet rajzolok magamra.
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. - Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemes Nagy Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 09:18:52, szombat
|
| |
| |
Maludi Mihály: Mindig van egy ember
Mindig van egy ember,
Aki nem rohan a tömeggel,
Aki meg meg áll és rád néz,
Aki nem siet és nem kér,
Nem kér mert tudja, hogy több van,
Több mint elég...
Mindig van egy ember,
Aki nyugodt mint a tenger,
Kinél már nem létezik a kell,
Ő az, ki aprópénzt bevált,
Vagy az életét áldozza rád...
S mindig lesz egy ember,
Kinek szemében örökre gyerek maradsz,
Lesz, ki benned mély nyomot hagy,
De lesz, kit majd te változtatsz meg,
Ki majd azt mondja, örökre és csak veled...
S lesz, lesz majd egy ember,
Aki egy viharban esőcseppként érkezett,
Hosszú utat tett meg, s földet ért,
Aki maga is óceánná vált,
Aki keresett, küzdött, s végül kincset talált...
Ez az ember Te leszel,
Ki most még a viharban harcolsz, létezel,
Mert még nem tudod, hogy Te vagy a vihar...
Hogy te vagy ki mindent felkavar...
Kinél még több a kérdés mint a válasz,
Ki sokszor feladná, vagy csak megpihenne,
De inkább, új harcokat választ.
Te leszel az az ember,
Most is Te vagy...
S ettől, csak egy hamis illúzió választ el...
Mert csak hamis illuzió nem több,
Hogy Ő, egyetlen pillanatra is,
Magadra s egyedül hagy...
Mert Ő Te vagy...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 09:09:21, szombat
|
| |
| |
Gyöngyöt az Embernek
valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót
szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt
Dalszöveg: Kárpáti Tibor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dalok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 08:55:43, szombat
|
| |
| |
Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk... A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk... Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső... hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét... hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk... hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom... hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük... hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak... hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi... hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk... hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok... várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon... Csak várunk... Mindannyian mást... És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket... és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni... Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van... amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan... Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."
(Rozália Takács)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2022. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
186 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1178
- e Hét: 4289
- e Hónap: 8039
- e Év: 76959
|
|
|
Offline
