|
 1/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2023-10-09 06:03:42, hétfő
|
| |
| |
Papp Ádám
A sötétben álltam és vártam valami jóra;
Egy szóra, vagy valami vigasztalóra.
Vártam egy mosolyt, egy kicsike fényt,
amiben meglátom majd ott a magamét.
Tudod az Élet olykor halványan rikít
és elrejti azt, amit az ember már kisírt,
de néha-néha meglátod ott lent,
mi volt, ami annyira szúrt odabent.
A sötétben álltam és vártam valami szépet;
Egy könnyű szívbe rejtett békességet.
Vártam a percet, hadd nézzem meg jól,
hátha adhatok én is valami szépet magamból.
Tudod a holnap mindig hoz egy kis reményt,
ami hangtalanul elbújik beléd.
Te döntöd el, hogy mit kezdesz vele
hangja olyan, akár a legszentebb zene.
A sötétben álltam és rám talált a fény;
egy utolsó könnyet hullajtottam én.
Abban minden bánatom messzire szaladt;
lehunyt szemmel álltam a Nap alatt.
Köröttem volt minden, amit szerettem,
ami nélkül fele annyi csak az életem.
Minden itt volt, ami fontos. Egyben.
Tisztára mosott ez a halvány fény engem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-24 06:34:27, vasárnap
|
| |
| |
Várnai Zseni
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek, tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös, szürke égnek,
esőnek, hónak, zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes: a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!
Ha olykor érzem: tűrhetetlen!
És nem bírom már türelemmel,
hogy így maradtam, így kifosztva,
kedveseimtől elrabolva,
hogy mérhetetlen messze élnek.
kinek zokogjam, tán a szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!
És, hogy a hangját én se halljam,
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív, minek a lélek?!
Már nem tudom, miért is élek,
mért húzom, húzom, mint az állat
e sorsot, amely csupa bánat.
Csak nézek, nézek esdekelve,
egy villanásnyi fényt keresve.
s szemembe bús szemek merednek,
és könnyek, könnyek permeteznek!
Ki tette ezt, mi történt itten?
Nem tudja más csak, csak fönt az Isten,
de hangtalan sírjon a bánat,
csak bent a szívben önmagának!
Csitulj szívem, ne merj dobogni,
csak hagyd a lángot ellobogni,
már ami fáj, ki nem sikoltom,
lélegzetem is visszafojtom,
a néma fájdalom beszéljen,
helyettünk a nagy ég ítéljen.
s maradjon csak a mély búbánat
ott bent a szívben önmagának!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-09 10:04:30, vasárnap
|
| |
| |
Kamarás Klára
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk
másnak, csak önmagunknak.
Éjszaka vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye
kimondjuk súgva, szinte félve
mindenkinek a titkok-titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:
gyengék vagyunk és sérülékenyek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-20 16:15:34, szerda
|
| |
| |
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.
Magyar Ottó
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-24 15:22:47, péntek
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?
Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!
Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!
Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.
Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?
Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.
Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?
Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-27 05:43:50, kedd
|
| |
| |
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt,
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-04 05:14:29, hétfő
|
| |
| |
Dante Gabriel Rossetti
(Az Élet háza című ciklusból)
Már jártam itt, igen!
Mikor is volt? Ki tudja már!
Ott künn a fű nem idegen,
s az illatár,
a sóhajtás,
a part sok fénye sem.
Enyém voltál. Igen.
Vajon mikor is lehetett?
Egy fecske röppent odafenn,
fordult fejed,
fátylad lehullt -
de rég volt, Istenem!
Így volt? S így lesz? Igen?
Legyőzve évek távolát
visszatalál a szerelem
a gyászon át?
Jön még nap s éj,
amely gyönyört terem?
Baranyi Ferenc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-31 15:37:55, csütörtök
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb új évet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-31 14:46:15, hétfő
|
| |
| |
Fazekas Anna
A diófán hervadtak a lombok;
a nyár vége volt.
a magasban gyorsan mozgott
egy fürge barna folt.
Alig lehetett észrevenni
a rőt levelek között:
diót akart egy mókus csenni,
és ágról ágra szökött.
- Adj egyet - szóltam,
hanem a vásott
kis mókus nem felelt.
Egy lyukas diót
a fejemhez vágott,
és menten elszelelt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-25 07:13:37, kedd
|
| |
| |
Őri István
Valahol létezel,
valahol én is
valamit kérdezel,
valamit én is
néha vágy
van benne,
néha remény is
valahol valamit
te is én is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
126 db bejegyzés |
| e év: |
1098 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1206
- e Hét: 5632
- e Hónap: 15016
- e Év: 147570
|
|
|
Offline
