|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2024-04-21 18:55:19, vasárnap
|
| |
| |
Kaffka Margit
ERDŐN
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
1908
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-18 17:34:36, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég - és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó - memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed - hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.
Toronto, 1980
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:44:27, szerda
|
| |
| |
Marguerite de Navarre:
Dal
Siratom a tűnt időket
s áhitom az eljövőket,
míg zaklat a zord jelen,
a jelen, mely élnem enged
s aztán halnom idelenn.
Az idő siratja vélünk
vénen édes ifju éltünk,
s nyugalom édes kora
jő, ha búnk már semmivé tűnt:
az idő nem áll soha.
Szép ideink elrepülnek,
hűlt helyükbe zordak ülnek.
Az idő erősíti,
aztán rossz kórral szivünket
szint az idő kezdi ki.
Az idő segít vagyonhoz,
az idő, ki új nyomort hoz,
ő ad friss esőt, szelet,
nyarat, melynek heve tartós,
és gyakorta szörny telet.
Az idő hozott világra,
ő ás majd földnek alája,
ő születés, halál.
Az idő űz vad viszályba
s béke újra véle száll.
Szépet az idő kitüntet,
rútságot növelve büntet
orcánkat álcázni int:
az idő kitép s elültet,
ő teremté műveink.
Az idő szökkent sudár fát,
az idő edz tiszta márványt,
nagy lámpáknak olykoron
ő gyújtja s oltja világát:
egyszer fény, másszor korom.
Az idő oly változandó,
jóra mind rosszat hozandó,
az idő folyton forog:
az idő ma átkozandó
s holnap tán már áldhatod.
Mért is, látva, mily vakon száll
az idővel váltakozván
sorsunk, - hogy üdvöd legyen,
oltsd ki szived s áhítozzál
Hozzá, ki időtelen.
/Ford.: Somlyó György/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:32:51, szerda
|
| |
| |
Anna Ahmatova:
Üzenet
Ne küldj több hírt galambszárnyakon,
ne írj többé riadt levelet,
márciusi szélként ne legyezz:
már a lombos édenben lakom,
nyugalom van itt, fejem felett
topolyafák sátra lengedez.
Idelátszik városunk. A ház,
őrbódé, kaszárnya, befagyott
folyón a kínai sárga híd.
Dideregsz...három órája vársz,
őrhelyedet csak el nem hagyod,
ámulsz: mennyi új csillag vakít!
Surranok, mint mókus, fák hegyén,
hölgymenyét képében könnyedén,
én zengetem vadhattyúk szavát,
hogy ne féljen ott a vőlegény,
förgeteges tél haván-jegén,
amíg várja holt menyasszonyát.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 19:01:46, szerda
|
| |
| |
Reviczky Gyula:
Jó lelkek
Vannak jó lelkek még a földön:
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.
Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen:
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.
Vásári zajt, hűhót kerülnek,
Nem lökdösődnek lármás útakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak csend van s nyúgalom.
A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.
Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-17 18:35:39, szerda
|
| |
| |
Úgy sajog ez a vad tavasz,
mint a letépett ragtapasz
helyén a bőr,
pedig beforrt a tél sebe:
már burjánzik a fény fele
a nyers gyönyör.
Szabó T. Anna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 22:24:24, kedd
|
| |
| |
Robert Burns
JOCKEY
A városban s köröskörül
nincs Jockeynél vígabb legény;
az ekeszarv mellett fütyül
s vasárnap táncol könnyedén!
Szép kék szememért lelkesül
s dícséri karcsú termetem,
szivem az ajkamon hevül,
ha nem lát s nem hall senki sem.
Jockeym künn szánt a földeken,
jöhet szél, zápor, tél hava;
a réten át figyelgetem,
az ökrökkel hogy tér haza.
S mindig erős karjába kap,
mihelyt leszáll az éj;
s örök hűséget így fogad:
engem szeret, amíg csak él!
Áprily Lajos forditása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 22:15:31, kedd
|
| |
| |
Robert Burns
A KÉKSZEMŰ LÁNY
Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csunyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!
Szabó Lőrinc forditása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 21:41:55, kedd
|
| |
| |
Robert Burns:
KORAI MÉG A KONTY NEKEM
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa, uram:
férfi ágyában engem
a hideg rázna, uram:
Korai még, korai még,
korai még a konty nekem,
korai még... bűn lenne ám,
ha elcsavarná a fejem.
Anyám varratta új ruhám,
templomba mék megáldani,
ha lefeküdnék, jó uram,
hová lennének fodrai?
Régen elmúlt már Mindszent
hosszú a téli éj, uram;
hogy én egy ágyban önnel -
jaj, nem merek, nem én, uram.
Süvít a szél és lombtalan,
tar ágakat csupál, uram;
de hogyha nyáron erre jár,
idősebb leszek már, uram.
Kormos István forditotta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-04-16 21:37:42, kedd
|
| |
| |
Robert Burns:
A BOROSÜVEG ÉS A JÓBARÁT
Üveg bor és egy hű barát!
Mit akarsz többet, ember?
Ki tudja, még mi vár terád,
a sors hogy pörget, ember?
Kapj a múló pillanaton,
még visszarívod, ember:
a boldogság félénk nagyon,
nem jön, ha hívod, ember.
Nadányi Zoltán forditotta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Költő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
179 db bejegyzés |
| e év: |
1500 db bejegyzés |
| Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3594
- e Hét: 7555
- e Hónap: 16577
- e Év: 84342
|
|
|
Offline
