|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2024-04-10 17:45:08, szerda
|
|
|
1844. március 30.-án született Paul Verlaine
Paul Verlaine : Költészettan
Charles Morice-nak
Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.
Ha szókat írsz, csak légy hanyag,
és megvetőn dobd a zenének,
mert édes a tétova ének,
s a kétes olvadó anyag.
Fátylak mögött tüzes szemek
és déli, reszkető verőfény,
s a langyos őszi ég merő fény,
kék csillagok tündöklenek.
Mert csak te kellesz, Árnyalat,
és semmi Szín, koldusi ékül,
ó, fuvola s kürt összebékül,
e síma álomszárny alatt.
A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne ha versedbe hagynád,
az ötletet, e durva hagymát,
melytől könnyez a szent Azúr.
Szónoklat? Törd ki a nyakát
és jó, ha izmod megfeszíted,
pórázra szoktatván a Rímet.
Mi volna, ha nem volna gát?
Ó jaj, a Rím silány kolomp,
süket gyerek, oktondi néger,
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szegény bolond.
Zenét minékünk, muzsikát!
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.
Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
Kosztolányi Dezső fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2024-04-10 17:42:15, szerda
|
|
|
Paul Verlaine - Óvatosság
Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez óriás fa alá, melynek lombsátorában.
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehelete.
Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban..
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.
Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;
Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad Természetet, e néma Istenséget.
Szabó Magda fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2024-01-18 00:39:53, csütörtök
|
|
|
Paul - Verlaine Holdfény
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
Szabó Lőrinc fordítása
Ma 128 éve hunyt el Paul Verlaine
1844. március 30. - 1896. január 8.
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2024-01-16 00:57:57, kedd
|
|
|
Paul Verlaine - Holdfény
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
Szabó Lőrinc fordítása
Ma 128 éve hunyt el Paul Verlaine
1844. március 30. - 1896. január 8.
llllllllllllllllllllll
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2022-06-02 16:27:07, csütörtök
|
|
|
Paul Verlaine : Pásztoróra
Piros a hold, dereng a láthatár ;
párologva alszik az esti rét a
táncoló ködben; kuruttyol a béka,
s a nád fölött a szél borzongva jár.
A vízirózsa kelyhét már bezárta ;
nagymessze nyárfák vonala lebeg;
sorakozó, nyurga kísértetek :
bokrok alján bolyong a fénybogárka.
A kuvik ébred, szárnyai a mély
homályban nesztelen-puhán eveznek,
a zenit tompa fényben állva reszket ;
kigyúl a fehér Vénusz : itt az Éj.
Fordította : Szabó Lőrinc
Illusztráció : Marc Chagall - Luna - Hold
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2022-06-02 16:21:57, csütörtök
|
|
|
Paul Verlaine : Rólad álmodtam éjszaka
Rólad álmodtam éjszaka:
ezer ájult pózban hevertél
és gőgicséltél és fecsegtél.
Tested gyümölcsök zamata,
s habzsoló szám minden parányi
hegy-völgyét meg tudta találni.
Rugalmas voltam, óh milyen
csodálatos, kifogyhatatlan:
vágy, forró, és hús, olthatatlan!
S te dolgoztál, édesem:
milyen forró vágy, hús, tüzesség!
és mennyi gazella-ügyesség!
Karjaidban ébredtem, és
az ünnep - szebben, édesebben -
folytatódott forró öledben.
Fordította : Szabó Lőrinc
Illusztráció : Irina Vitalievna Karkabi - Of Love Archives (2006)
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2021-11-03 17:48:12, szerda
|
|
|
Paul Verlaine : Őszi dal
Ha az ősz fuvolál,
szomorú dala száll,
néha lehullva.
Bágyadt hangjainál
a szivem sebe fáj;
tépdesi újra.
Hogy fullaszt a magány!
Szinem oly halovány
s nincs bizony írja.
Csak idézem a mult
puha ködbe borult
árnyait, sírva.
Már mindjárt ideér,
fölkap s visz-visz a szél
messze magával -
hisz a fák terüjén
csak avar vagyok én,
mely tovaszárnyal.
Végh György fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2021-09-16 20:54:58, csütörtök
|
|
|
Paul Verlaine : A hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek...
Ó, hogy szeretlek.
A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyú füzet;
szél jaja rezzen...
Álmodj, szerelmem.
Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja...
Isteni óra!
Szabó Lőrinc fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2021-07-30 16:59:29, péntek
|
|
|
Paul Verlaine : Lankadt kéj lelkesedése
Lankadt kéj lelkesedése,
szerelem szenderedése,
erdők hűs árnya neszez,
ölelő szellők suhannak,
lombja közt szürke galyaknak
kis hangok kórusa ez.
Óh, törékeny, friss zsibongás!
Susog, csivog, csupa zsongás,
ezer édes hangja gyúl:
hajlongó fű sikolyának
mondanád, s kavics zajának,
mely a víz alatt gurul.
S mely álmodva sír felettünk,
ez a lélek a mi lelkünk,
miénk, ugye, ez a jaj?
Az enyém és a tiéd? Mondd!
A langy égbe belőlünk zsong
e szerény s halk esti dal?
Fordította : Szabó Lőrinc
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
2021-07-29 12:11:22, csütörtök
|
|
|
Paul Verlaine: Oh, lelkem, mennyi bánat ért
Óh lelkem, mennyi bánat ért
egy asszonyért, egy asszonyért.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig szivemmel messzeszálltam,
pedig szivem elhagyta őt,
már rég elhagyta azt a nőt.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig tőle már messze jártam,
s szivem, túlérzékeny szivem,
így szólt lelkemhez: - Úgye, nem,
nem valóság - bár annak érzed -
bús és dacos száműzetésed?
S lelkem felelt: - Mit tudom én,
mily csapda ez, vagy mily remény:
mindig mellette, nála, véle,
pedig messze száműzve tőle?!
Szabó Lőrinc fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
191 db bejegyzés |
e év: |
1995 db bejegyzés |
Összes: |
10025 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 1855
- e Hónap: 5605
- e Év: 74525
|
|
|