Szergej Jeszenyin: Aranylik, őszül,Szergej Jeszenyin: Nem siratlak,Szergej Jeszenyin : Tél énekel,Szergej Jeszenyin: Ég veled, barátom,Szergej Jeszenyin: BOKRAINK KÖZT, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2021-10-30 13:06:57, szombat

	Szergej Jeszenyin Aranylik, őszül . Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat a levél-nyelven suttogó liget. S a szomorúan messzehúzó darvak nem intenek már vissza senkinek. . Mért intenének? Száz úton csatangol az ember: megtér, s útrakél megint. A kenderáztató az elmenőkre gondol, sötét tükrébe széles hold tekint. . Állok magamban ősztarolta réten. Elring a széllel a darúcsapat. Víg ifjuságom tájait idézem, de nem sajnálom, ami ottmaradt. . Nem sajnálok sok szertegurult évet, se lelkem habzó virágfürtjeit. Kint őszi berkenyék máglyái égnek, de fáradt lángjuk senkit sem hevít. . Lobog a bokrok piros bóbitája, csak sárgulnak, de élnek a füvek. Mint vetkező fa lombjait dobálja, bágyadt szavakat ejtek-pergetek. . S ha szavaim az idő elsöpörte, lom lesz belőlük, száraz garmada, mondjátok így: elhallgatott örökre az arany nyíres szép levél-szava. . fordította: Rab Zsuzsa.

0 komment , kategória: Szergej Jeszenyin

Szergej Jeszenyin: Nem siratlak

2019-10-05 11:25:41, szombat

	Szergej Jeszenyin: Nem siratlak Nem siratlak, nem idézlek, múltam, szirmok füstjét ontó alma-ág. Hervadás aranyködébe fúltan tünedezik már az ifjúság. Lassúbb lett szívemnek lódulása, csípi dér, belémar a hideg. Mezítlábas nagy csatangolásra nem hívnak már nyírfaligetek. Kóbor lelkem! Lángod már csak félve olvasztgatja szóra ajkamat. Hová lettél, kedvem frissessége, szemem fénye, érzés-áradat? Vágyaimat fukarabbul mérem; álmodtalak volna, életem? Mintha lovon szálltam volna fényben, piros lovon tavasz-reggelen. Csupa árnyak vagyunk a világon, hull a juhar réz-szín levele. Mégis mindörökre áldva áldom, hogy virultunk s meghalunk bele.

0 komment , kategória: Szergej Jeszenyin

Szergej Jeszenyin : Tél énekel

2017-12-18 09:29:14, hétfő

	Szergej Jeszenyin Tél énekel Tél énekel, orkán huhog, mohostövű fenyő suhog, ág-húrok pengenek, erdőkre mély álom szakad, vonulnak ónos ég alatt tépázott fellegek. Az udvaron hóförgeteg terít ezüstös szőnyeget, fagymarta törzs recseg. Az ablakon veréb kocog, éhen morzsáért kuncsorog, mint árva kisgyerek. Reszket a sok kisded madár, ellankadt, úgy megülne már, s csak társához lapul. A felhőt orkán kergeti, húnytszemű ablakom veri és dörömböl vadul. Dermedt kis tábor álmodik, párkányomon fagyoskodik, szárnyára tél havaz, de álmában napot derít, s égboltnak kék lepelt feszít a tündérszép tavasz. (Rab Zsuzsa fordítása)

0 komment , kategória: Szergej Jeszenyin

2017-08-14 10:47:36, hétfő

	Szergej Jeszenyin: Ég veled, barátom Ég veled, barátom, isten áldjon, elviszem szívemben képedet. Kiszabatott: el kell tőled válnom, egyszer még találkozom veled. Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm. Ne horgaszd a fejedet, hiszen nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze, élni sem. (Fordította: Rab Zsuzsa)

0 komment , kategória: Szergej Jeszenyin

2015-10-10 11:53:18, szombat

	SZERGEJ JESZENYIN: BOKRAINK KÖZT Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére - szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messze szállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-illatát. Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízimanók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom - aki formálta vállad, fénylő titkoknak volt mestere. Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. (Rab Zsuzsa)

0 komment , kategória: Szergej Jeszenyin

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár