Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Fonyó Tamás - Képzelet és valóság 3.
  2023-11-22 20:30:31, szerda
 
 










FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 III.


Link








OKTÓBER VÉGÉN


Ősz volt, október vége,
kavargó szél a leveleket tépte,
sokszor elátkozott, zord idők jártak,
égboltra húzva, sötét, komor fátylat.

Ősz volt, október vége,
elhagyott szerelmem csodálatos lénye,
utolsó mosolyod könnyeimbe zártam,
hitemet feladva, titokban rád vágytam.

Ősz volt, október vége,
hiába tapasztalatok bölcsessége,
keresve önmagam, oly keveset leltem,
mint egy rémálom, tán sohasem felejtem.

Ősz volt, október vége,
magányba zárt lelkem lezuhant a mélybe,
illúziókban élve, vártam a csodát,
így álmodtam tovább szerelmünk alkonyát

2012. december 6.







ŐSI ÖSZTÖN


Szorosra fűzött gyötrelemláncon,
arcomnak feszülő indulatok,
messzire visznek el magamtól,
lúdbőröznek a gondolatok.

Minden elcsókolt csókod íze,
mézédes nektár áradata,
ajkaimon pihen örökre,
lüktető boldogság zamata.

Selymes hajad illatában,
vágyat ringató ölelés,


tavaszi réten virágtenger,
bódult szerelmes hempergés.

Nyitott szemed a végtelen tenger,
merengek írisze színeiben,
szememet igézőn fogva tartja,
elsüllyeszt hiányod cseppjeiben.

Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,
kezemben szétzúzott lét darabok,
ősi ösztön visz előre,
egész, csak veled maradok.

2022. október 19.







ŐSZ


Magunk mögött hagyva,
a mézízű nyarat,
szomorúan néz ránk az ég,
napsugara erőtlenül simogat.
Megfáradtan baktat a világ,
arcunkra langy mosolyt rajzol,
hűs szellő hozza leheletét,
kertek alján az ősz csatangol.
Utolsó báljára készül a természet,
tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,
a Hold, fejét párnájára hajtja,
halványan dereng a félhomály.
A madarak is elhallgatnak,
ringó nád öleli a vén ladikot,
a szél hullámokat kerget,
viharlámpa álmos árnyéka imbolyog.
Álomba szenderül a rét,
hűvös ködtakarójában hempereg,
elbúcsúznak töredező ágaiktól,
a megtépázott levelek.
Sejtelmes fátylát bontja az élet,
hajnali bíbor bűbája,
harmatcsepp ringatózik a fűszálon,
a Naptól csókot csen, csábos ajkára.

2022. október 15.







PERVERZIÓ


Perverzió ez a vízió,
az élvezettől hangosan sikító,
vad vágyakat magába temető,
kielégíteni vágyó érzéki szerető.

Ez vagyok én, s ez vagy te,
a vágyainkat egymásért teremtve,
lehet bármilyen bűnös a gondolat,
érted, s veled az agy minden gátat lerombolhat.

A test, s a lélek most együtt tombol,
Az elme kikapcsol, semmire sem gondol,
csak téged imád, s követel szüntelen,
szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen.

Egymáshoz tapad, izzik a testünk,
Nem hűsít patakzó verejtékünk,
csókjaidtól a mennybe szállok,


mégis a pokol, mit a legjobban kívánok.

Átélni mindent mivel boldoggá tehetlek,
a tüzedben porrá hamvadva éghessek,
akarom, hogy akarj,
s ha kell a húsomba marj!

Tépd, szakítsd szét a testemet,
had legyen ez a legnagyobb élvezet,
mit senki más nem adhatott,
belőled én mindent akarok.

Lássam, ahogy a tested kéjesen vonaglik,
s eljutunk a kimondatlan álmokig,
átéljük ezt a mámorító víziót,
a végső kielégülést, a perverziót.

2012. július 24.







POR ÉS HAMU


Süppedő trágyában vergődik az élet,
disznók közt fetrengve megkopik a lélek.
Pokolra születtél,
álmaid szétfújta a szél.
Ez jutott, szenny és mocsok,
örömfoszlányokra eltékozolt napok.
A bőrödbe égő veríték,
hamis önámítás, hogy van segítség.
Torkodon akadt a szándék,
fényből sötétbe húzott az árnyék.
Léted csapdája ordítva rád zárul,
az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul.
Az út végére darabokra hullva,
fájón nézel a szárnyaszegett múltra.
Feldereng az isteni remény,
tehetetlen elmúlásod peremén.
Majd emésztő tüzek, mélabú,
s tested már csak por és hamu.
Elvesznek határaid, végleg elcsitulsz,
fénylő csillagok közt gyógyulsz.

2023. január 18.







REGGELI ÉBRESZTŐ


Szép...
álmos reggelt kívánok!
Olyan álmosat,
mint én,
s olyan szépet,
mint te!
Én nem vagyok álmos,
te viszont...
mindig gyönyörű szép!

2011. szeptember 14.










SZELLŐTÁNC


Árad a fuvallat, szirmokat röptet,
zizzenő avarágy szeli a csöndet,
lágyan ringatózva az erdő vigad,
mező zsibong lüktető élet sarjad.

A gyűrött hegygerinc hátán viháncol,
völgy ölén a susogó fűvel táncol,
andalító tücsök zenét hallatja,
pillangó szárnyakon repül dallama.

A magasban szökdel, felhőket tépked,
villantva halovány selymes ég kéket,
ragyogó színben fürdeti a tájat,
édes aromájú virgonc varázslat.

A levelek harmatcseppjét kortyolja,
életet lehelve, napfényt csókolja,
szelíd tavakon hullámokat ringat,
a szellőtáncon kikelet kacsingat.

2022. április 12.







SZENVEDÉLY


Úgy érzem imádlak,
folyton csak kívánlak,
vágyaim ébresztő,
angyali szerető!

Veled kell vétkeznem,
illatod lélegzem,
nyelvemen az ízed,
csókodban érezlek!

Finoman érintem,
szenvedélyt élesztem,


vágyaktól tűzforró,
édes kis pillangó!

Összeforr a testünk,
meg van mit kerestünk,
tiéd már mindenem,
rabszolgáddá lettem!

Láncolj hát magadhoz,
bujaság ágyához,
kínozz vagy szeressél,
gyönyörtől élvezzél!

2012. július 30.







SZERELMI VALLOMÁS


Mint az éji Hold fényes ragyogása,
Oly szép szívem szerelmi vallomása.
Szemem előtt egy gyönyörű látomás,
Te vagy az, hisz nálad nincs szebb senki más.

Megbabonáztad, elraboltad szívemet,
Mindennél jobban vágyom lelked, s testedet.
Nyitott szemmel is rólad álmodom édes,
Odavagyok érted nem lehet kétséges.

Szeretlek, súgom füledbe csendesen,
Mint Földnek a Nap, úgy kellesz kedvesem.
Forró szerelemmel csókollak lágyan,
Elolvadok tőled, mindig rád vágytam.

Elvarázsol a lényed, s arra gondolok,
Üres volt az életem, most boldog vagyok.
Arcod szépségétől a lelkem szárnyra kap,
Édes mosolyod, bársonyosan simogat.

Szemeidből sugárzik a szenvedély,
Számomra te istennőnek születtél.
S a tested mindent felperzselő vágya,
Had legyek tüzed legfényesebb lángja.

Várlak, mint fényt, a szirmait bontó virág,
Karjaimba zárlak, s enyém lesz a világ.
Szívem a tiéd, nem létezem nélküled,
Megteszek mindent, hogy szebb legyen életed.

2011. szeptember 14.







SZERETET ÉS GYŰLÖLET


Te utálsz engem,
én gyűlöllek téged,
egy állat lett a nevem,
milyen szép is az élet.

Csúnyákat mondasz rám,
meghallgatlak, pedig nem is kérted,
de amit válaszként várhatnál,
azt tán nem is remélted.

Halljad hát válaszom,
bolond itt mind a kettőnk,
inkább a csókod választom,
ez a szerelem egész hajmeresztő.

Szeretet és gyűlölet,
mint két édes testvér,
míg nem közömbös az életed,
fontos vagy bármit is tehettél.

Gyere, s szeress hát,
sokkal jobb, mintha utálnál,
hisz minden nap várok rád,
szerelmünk erősebb minden haragnál.

2012. május 25.







SZERETETTEL ÁTSZŐTT VERS


Hát megint egy évvel idősebb lettem,
ezt a napot valahogy sohasem sikerül felednem,
igaz úgy nem lenne rossz, ha közben fiatalodnék,
s a múltba nem csak a gondolataimmal kanyarodnék.

Oda vissza járnék kelnék,
mint némely filmekben a legnagyobb elmék,
kik időben és térben utaznak,
múltat, s jövőt kutatnak.

Én sajnos, ami volt azon már változtatni nem tudok,
a jövő kérdésében pedig csak találgathatok,
persze voltak dolgok, amiket megbántam,
legfőképp azokat, melyeket meg nem tettem, csináltam.

Alkothattam volna újat,
vagy csak találtam volna egy újabb utat,
melytől más lehetett volna az életem,
de most már a sorsom el nem cserélhetem.

Így kell élnem a jelent, s jövőt mi még titok,
melyben minden egyes nappal egy újabb ajtót nyitok,
vagy éppen teszem be magam mögött,
hisz az életemből, már oly sok mindenki elköltözött.

De emlékszel még a fonalra, mit együtt szőttünk?
s annak ellenére, hogy ebből már réges rég kinőttünk,
őrzöm még itt a szívemben legbelül,
hisz semmi sem történhet véletlenül.

S most már neked is itt a helyed,
kinek ma csak egy köszönömmel felelhetek,
hisz gondoltál rám, s köszöntöttél e napon,
s cserébe én, most e szeretettel átszőtt verset adom.

2012. április 10.







SZERETKEZZ VELEM!


Átkarolva hozzám bújik a szerelem,
forró vágyak tüzével szorosan magamhoz ölelem,
bőrödre lehelem, édes csókjaim,
füledbe suttogom, csábító bókjaim,
s mikor az érzés már elviselhetetlenül feszít,
a szenvedély uralkodón, minden tudatot elborít,
engedd el hát magad teljesen,
ruháid letépve szeretkezz velem!

2012. július 27.







SZERETLEK!


Szeretlek!
Egy tőmondat,
mely elhagyja a számat.
Szeretlek!
Ennél szebbet,
egyetlen szív sem kívánhat.
Szeretlek!
Jelentése,
belőled minden.
Szeretlek!
Hisz te vagy,
a legértékesebb kincsem.
Szeretlek!
Vágyom rád,
minden pillanatban.
Szeretlek!
Érzés, mely belülről jön,


s, oly megfoghatatlan.
Szeretlek!
Csak téged látva,
nappal, s éjjel.
Szeretlek!
Álmodozva,
őrült szenvedéllyel.
Szeretlek!
Hallhatod,
mint suttogó finom lehelet.
Szeretlek!
Szeretlek!
Szeretlek!
Ha kell, százszor mondom én,
a szót, a legszebbet...
Szeretlek!

2011. november 26.







SZERETSZ-LEK


Hevesedő szívverésed!
Érintésem...
Érintésed...
Én gyönyörűségem!

Szédítő közelséged!
Ölelésem...
Ölelésed...
Boldogság, éden!

Édes pózod!
Csókom...
Csókod...
Ajkaidon lógom!

Suttogó lehelet!
Szerelmem...
Szerelmed...
Szívedben megleltem!

Mosolyogsz, nevetsz!
Szeretlek...
Szeretsz...
Sohasem eresztlek!

2012. június 13.







SZÉDÜLT KERINGÉS


Ajkaid nyomata, éltető zamat,
forró csókokkal enyhíted szomjamat,
viaszcseppként olvad rám gyertyalángod,
örömmámor uralja boldogságod.

Tüzem, mindent elhamvasztó éhségében,
a vágyak ősi ösztöne hajtja vérem,
édeni ritmusra lüktetve ringatod,
a bőrömbe harapja magát illatod.

Érintésed tűzvihar, testemen sistereg,
lángoló mézkelyhed vágyat gerjesztve pezseg,
a gyönyör fülledt fátyla uralja tudatod,
csurranó szenvedélyben lélegzem sóhajod.

Korlátok nélküli szabadság a szerelem,
csintalan ujjaidba merítem tenyerem,
elnyújtózva, buján kúszik meztelen lelkünk,
létünkben, egymás körül szédülten keringünk.

2022. március 26.







SZÉPSÉGEK KERTJE


Szépségek kertje, melyben élek,
körbe vesznek huncut tündérek,
te is köztük vagy szerelmem,
nem volt nehéz felismernem.

Megláttam gyönyörű szép arcodat,
elbűvölő bájos mosolyodat,
szemeid fényes ragyogása,
nem tudsz így nézni senki másra.

Engem nézel, közben elvarázsolsz,
tekinteteddel magadhoz láncolsz,
boldogság veled minden percem,
vágyaink tüzénél melegszem.

Hozzád lépve kézen foglak,
szerelmes sétára csábítlak,


mámoros szenvedélyt kutatva,
az utat most szívünk mutatja.

Ajkad ajkammal csókká forrva,
test a testtel a vágyat oltja,
végtelen gyönyör csodája,
a lelkünket gyújtja lángra.

Fényárban parázsló csendélet,
az angyal mellettem így ébred,
mindent felülmúló varázs álom,
elhoztad a földi Mennyországom.

2012. május 19.







SZÍV ADTA AJÁNDÉK


Leszállt az áldott est,
zord szél lengeti a fagyott tűágat,
boldogság sugárzik,
melegség tölti fel a hideg tájat.

Csillagfényes álmok,
bársonyos fények tündöklő varázsa,
szeretet érzését,
most minden ember a szívébe zárja.

Újra békét hozott,
a legigazabb ünnepe az évnek,
csodálatos ábránd,
vágyakból szőtt ébredező remények.



Apró lobogó láng,
szikrát szór a parázs, pattogó tűz táncol,
ma nem számít ki vagy,
egy az érzés, lehetsz a világon bárhol.

Különös izgalom,
meleg otthonokban öröm most az élet,
pompás öltözékben,
a díszes fenyőfák új életre kélnek.

Szív adta ajándék,
mint csillogó szemű vidám gyermek várok,
angyali áldással,
boldogságban gazdag karácsonyt kívánok!

2016. december 24.










SZÖKJÜNK EL!


Koldul a lélek, félemberként szédeleg,
hazug illúzióban keres jeleket,
szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,
homályba borult világ keserű búja.

Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat,
feszül bennem, bilincset tör a gondolat,
büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel,
fussunk el messzire, szökjünk el a széllel.

Titkon menekülnék egy másik világba,
álarc nélkül, még a fájdalom sem fájna,
szökjünk meg szeretni, kezedért nyúlok,
leszel e velem és csak velem boldog?

Őrült, önfeledt paradicsomi percek,
kapaszkodnak az örömittas ingerek,
illatod párája pillangókat reptet,
magamba ittalak, így lélegzem benned.

Parazsad, mint az angyalok érintése,
elrejtelek, hegyek, felhők tetejére,
szeress, ígérj, gyönyörű szerelmem legyél,
sóhaja a szélnek, mikor rólunk mesél.

2022. december 11.







SZÜRKE HAJNALON


Csendleplét szétteregetve gyászol,
semmibe fordul a lomha távol,
végtelenbe borult apró zajokba,
foszló percekbe csapódik sóhaja.

Bódult éjből, ébredni vágy a táj,
bénultan bandukol a félhomály,
harmatos hajnal hűvösébe tér,
ellejti táncát a felbolydult szél.

Bújik a fény, fodros fellegekben,
a tegnapot morzsolom szememben,
megint új kezdet, szorong a gondolat,
ismét egy vég, elmereng a pillanat.

Szürke égbolt ontja sűrű könnyét,
esendőn vágyja az élet hevét,
cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág,
odakint lassan elfolyik a világ.

Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyájában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.

2023. január 16.







TAVASZVÁRÓ


Várom a friss illatú tavaszt,
kék eget, csodás virágokat,
még sokára lesz zöld a haraszt,
de az ég nem szór villámokat.

Végre melegen süssön a nap,
reggel kitárhassam ablakom,
hevítsen egy pillanat alatt,
ne kelljen hidegtől vacognom.

Még az eső is aranyat ér,
a világ színpompás és vidám,
ettől lelkem új életre kél,
természet adja energiám.

Rügyezzenek a bokrok, a fák,
madár énekeljen az ágon,
levelekből dús lombkoronák,
szemet gyönyörködtető álom.

2012. január 3.







TAVASZZSONGÁS


Halványan dereng a fény, hajnali harmatos ágyán ébred,
Lustán nyújtózkodik, megfakult mámoros álmokon lépked,
Meg-megcsillan, horizonton játszik, huncut mosolyt rejteget,
Lüktető tavaszzsongás, a napsugár álmosan tekinget.

Rügybe fakadt tavaszi fák ringó ölébe húz, csalogat,
Hűs szellő lapul a fűben, lengén átkarolva elragad,
Mézes csókját cseppenként itató virágtenger románca,
A szivárvány színű zsongó természet, önfeledt násztánca.

Nagyot nyújtózkodva, magasan jár, gurul a Nap lelkesen,
Fodros felhők habjaiban az elmúló idő végtelen,
Pajkosan kacsint, ujjongó öntudattal rezzen a lélek,
Lágy, lebegő lombokon, dallamokká szelídül az élet.

2020. április 8.







TE ÉS ÉN


Ha újra kezdhetném,
mindenhol keresném,
s ha megtalálnám őt,
a napfényt, éltetőt,
szemeivel úgy ragyogna,
sugarával átkarolna,
felégetné szívemet,
hamar jönne a végzet,
te és én, így kettecskén,
a Boldogság-szigetén.

Végtelen, csodás élet,
lenne a végítélet,
érzékiség birodalma,
a vágyak varázshatalma,
szenvedélyesen szerető,


egyetlen, igaz istennő,
akarom, s kell nekem,
egyetlen szerelmem,
te és én, így kettecskén
a Boldogság-szigetén.

Ha az idő megállna,
örökre így találna,
mint egy meseszép álom,
kell, hogy valóra váljon,
nincs is más mit kívánnék,
legcsodásabb ajándék,
szívünk egy ütemre járjon,
lelkünk egymásra találjon,
te és én, így kettecskén,
a Boldogság-szigetén.

2012. január 25.







TÉGED LÁTLAK


Nézd, lebegő szárnyait,
szürkébe hajlanak a fények,
szétszórják sejtelmes árnyait,
börtönbe zárnak, fájó emlékek.
Téged látlak,
arcod éle, gyertyavalósággá olvad,
minden idegsejtemmel vágylak,
üres tekintetem, a homályba porlad.
Semmibe sóhajt a csend,
lelkem falán, kín szülte rajzok,
párnámon, könnyé keserül a hepiend,


eltompulnak a hangok.
Halványan dereng a sötétben,
hálót húz körém a múltam,
ködfátyla szövi át létem,
mardos mélabú magányomban.
Szemeim tükrében kering a képzet,
olvad az idő, érzem ahogy elfut,
vérző szívem, fájdalmat lüktet,
lélek-szakadt, végzetéhez eljut.

2022. október 2.







TÉL BÚCSÚZTATÓ


Bimbóból fakadó színes világ,
tavaszt ébresztő rózsaszín virág,
szirmait bontogató szenvedély,
kacér kikelet, tavaszi szeszély.

Pajkos napsugarak szövik át,
bozontos füzek aranyhaját,
táncoló árnyékok bontják szét,
lágy szellő borzolja melegét.

Puha, kehely ágyából hívogat,
bódító, mézillatú áhítat,
cseppenként ontja édes zamatát,
darázsnép duruzsolja dallamát.

Néha, fájó szívű felhők sírnak,
falevelek csendben összebújnak,
könnyező vízcseppnyi csillanás,
szikrázó szivárvány ragyogás.

Azúrkék szemével kacsint az ég,
összeolvad, reszket a messzeség,
vándormadaraink visszatérnek,
fecske, gólya búcsút int a télnek.

2022. április 13.







TÉLI ÁLOM


Köd takaróba burkolózva,
végtelen álmát alussza,
kifakult, halott téli táj,
átláthatatlan sűrű homály.

Sötét, jéghideg éjjelek,
a hold fényét sehol sem leled,
rideg, kegyetlen táncra kél,
süvítve tomboló északi szél.



Deres ágakkal fehérednek,
kopasz barackfák dideregnek,
játsszák az éjszaka árnyait,
kibontva a képzelet szárnyait.

Fénytelen, jön a zord hajnal,
Dermesztőn hideg faggyal,
már reményt sem hoz magával,
álmodjunk hát tovább a világgal.

2013. december 25,







TÉLI ÖRÖMVILÁG


Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,
színek nélküli, fénytelen homályra,
pihe-puha táncot járnak a hópihék,
fehér ölelésbe csendesül a vidék.

Selyemként terül szét az est békéje,
formát ölt, halkan ropog lassú lépte,
nyikordul a kapu, az öreg hazatér,
friss vacsorával várja egy édes tündér.

Szelíd szíve remeg két szép szemében,
pattogó tűz duruzsol sparheltjében,
esti áldás, örömvilág hull a házra,
lobog a szeretet fénylő gyertyalángja.

Messzi falu felől füstillat terjed,
alszanak a tavaszt álmodó kertek,
éjjel még átfordul, majd megáll az óra,
komótosan hajtja fejét nyugovóra.

2023. január 21.







ÚJÉVI SZERELMES KÖSZÖNTŐ


Te voltál a múzsa,
a verset megalkottam én!
Várjon rád az új év boldogsága,
erről szóljon, e költemény!

Minden szépet és jót,
megosztanék veled,
ó, te csodaszép tünemény...
csak lehetnék a kedvesed!
Nem vágynék én,
soha semmi másra,
csak erre az utolérhetetlen,
varázslatos ragyogásra!
Te lennél, az égbolt,
legpompázatosabb csillaga,
fényed lyukat ütne,
minden sötét viharba!
Elszállnának,
a gonosz, komor fellegek,
nem éreznél mást,
csak a bennem izzó szerelmet!
Életünk végtelen útját,
kövezné a boldogság,
bárcsak ne álom lennél,
hanem a legszebb valóság!

2011. december 31.







ÚJRA CSEND


Ősz van,
szállnak a levelek, lehullajtják lombjukat a fák,
kettészakadt lelkemben egy csúf érzés, mély eret vág,
végleg elmúlt valami, tudom, érzem itt legbelül,
magány uralja testem, agyamban zavart ér feszül.

Ősz van,
vacogós, vészjósló hidegben, zajosan fúj a szél,
vérző szívemből, egy darabot, magaddal vihettél,
s most újra csend honol e szívben, élettelen halál,
nem jöhet más, csak a sötétség, mely végleg rám talál.

Ősz van,
elhagyva e tájat a madarak is messze szállnak,
ahogy te is utat engedtél a szomorúságnak,
nem maradt semmi, kiégett minden, nincs mire vágynom,
a csalódás, hatalom, az élet csupán rémálom.

Ősz van,
esőt hoznak magukkal, tornyosulnak már a felhők,
tudom viselkedésem inkább gyerekes, mint felnőtt,
de mégis, tán ez az érzés, mely életben tart engem,
a remény örökre ott szunnyad e haldokló testben.

2012. január 9.










ÜNNEPEK JÖNNEK


Ünnepek jönnek, varázslatos színek,
pompásan ragyogó, karácsonyi díszek,
melyeket csillogó szemeimmel látok,
ezek várnak rám, s várnak rátok.

Ilyenkor eltűnődöm csendesen,
vajon milyen is az életem,
egyhangú, sőt talán sivár,
oly keservesen üres, mint a téli táj.

Nehéz így a szépet meglátni,
próbálom, szüntelen megtalálni,
s ha lelkileg nem is vagyok szegény,
érzem, az élet így is nagyon kemény.

Élek, mint rossz mostohagyermek,
kinek szavai a semmibe vesznek,
úgy teszek, mintha nem is hallanám,
mit tudok, s tudhatsz, te is talán!?

Itt igaza csak a hazugnak lehet,
ki, ha kell elveszi mindenedet,


öklével odacsap, majd szavaival támad,
neki soha nem mutathatsz hátat.

Nála a sok pénz, ő az igazi nyerő,
így neked marad az olcsó műfenyő,
az igazit úgy is csak lopnád,
nem lehet, hogy ezen múljon a boldogság!

S ha megfognak, hát lakolsz érte,
nem úgy, mint ő, ki a szebb jövőt ígérte,
s amiért ily ügyesen becsapott,
ezen is csak meggazdagodott.

Hát ilyen felénk az élet igazsága,
a tolvajok, becstelen csalók országa,
s ki itt élsz, s megtévesztve lettél,
most boldogulj, ahogy tudsz, szeretnél.

S ha félnél igaznak lenni, hát ne tedd,
inkább magadhoz méltón éld az életed,
adja a szeretet a karácsonyi gazdagságot,
így teljesítsük a legcsodálatosabb kívánságot!

2012. december 22.







VAGYOK ÉS LESZEK


Adsz rá okot, feldúlt vagyok,
elmém lázas, tébolyodott,
otrombát mondok, haragosat,
átgondolatlan csúf szavakat.

Adsz rá okot, okos leszek,
megbékélve hiszek neked,
beszélj hozzám, mond el mi baj,
s nem tajtékzom, mint egy vihar.

Adsz rá okot, kedves vagyok,
mint a szemed, úgy mosolygok,
tekintetem csak rád figyel,
nem volt ilyen jó senkivel.

Adsz rá okot, boldog leszek,
veled alszom, s veled kelek,
mindig együtt, alig várom,
nincs is mire jobban vágyom.

De, arra okot, csak te adhatsz,
a szívembe örömöt csalhatsz,
mert én téged úgy szeretlek,
két karomból nem engedlek.

2012. január







VAJON SZERETSZ?


Mi eddig álom volt most valóra válhat,
veled tölthetem a nappalokat, az éjszakákat,
eljött a hajnal, s új remény virrad,
a kakas szó most tettekre biztat.

Emlékszem voltak idők,
csillagos egek, s napok, ragyogva felkelők,
veled voltam, s érezhettem közelséged,
szemeidben gyönyörködve láttam jövőképet.

Hozzád bújtam, két karommal öleltelek,
magamhoz szorosan kötöztelek,
sohasem akartam elveszíteni az érzést,
s mégis magamban milliószor feltettem a kérdést.

Vajon szeretsz?
Úgy igazán, hogy engem soha el nem feledsz?
Az őszinte választ csak reméltem,
de, miért is kételkedtem, már nem értem.

Mindig csak megfelelni akartam,
hogy jobb lehessek, s a legtöbbet adhassam,
mindent megtehessek érted, neked,
kit egy életen át kerestem, s most szerethetek.

S, ha csak a szívem újra meg nem hasad,
mert összekuszálod e szerelmes ritmusokat,
ütemét veszítve, megint össze vissza dobog,
mint a száguldó gyors vonat úgy robog.

Hangosan zakatol,
míg össze nem omlik a bánattól,
majd újra utánad rohan, s kapaszkodik,
olykor beléd vájva csúf karmait.

Mégis, oly nagyon szeret,
az életéért küzdve keresi az utat, a helyet,
hol örökre együtt lehetünk,
s minden rosszat feledve, boldogan élhetünk.

2012. április 2.







VÁGYAKOZÁS


Álmaink tavának partján ülünk meztelen,
víz sem rezdül, tükör sima, nesztelen,
csak figyellek, bámullak, mozdulatlan, némán,
te is csak hallgatsz, tekinteted sem pazarlod én rám.

Hallgatag gyász ez, mely szerelmünk siratja,
Nem is érzek csábítást, mely testemre kihatna,
de nem csak a test, a lélek is ura tettemnek,
mégis mit legbelül érzek, egy ártatlan mozdulatra késztethet.

Vágyódom utánad, de karod nem érem el sehogy sem,
érzelmeink útvesztőjében elveszve, ülsz most mellettem,
közelebb húzódom, vacogó tested átkarolva,
tápláló tüzem, ridegséged gyorsan kiolvasztja.

Nem sok idő, s az ellentét vonzalommá alakul közöttünk,
a vágy tomboló lángjai csapnak össze köröttünk,
már a szemeidet nézem, s te ajkaiddal visszamosolyogsz,
arcod érintése, érzem, közel vagyunk a békítő csókokhoz.

Csókolom mindened, megpendítve az érzékiség húrjait,
a vágy hangjai suttognak, s kezdjük feledni szívünk keserves bújait,
a vér ereimben izzva, a szív oly hevesen kalapál,
s a nyelvem válaszként, bőrödön szétfolyó alakzatokat formál.

Szenvedélyes rezdülésünk töri meg e gyönyörű táj nyugalmát,
csendesíti le, a bennünk dühöngő harag gonosz hatalmát,
hullámzik a víztükör, s lelkünkben újra béke honol,
arcodon könnyes boldogság, szerelmet sugalló édes mosoly.

2012. június 11.







VÉGSŐ SIKOLY


Számtalan fájó gondolat,
a lelkem magára maradt,
elmondhatok mindent mi rossz,
a világ így is túl gonosz.

Hiába a hangos kiáltás,
nem létezik a megbocsájtás,
nincs az életben számomra hely,
a végső sikolyra csend felel.

Összeomlott bennem minden érzés,
fejemben nem kavarog több kérdés,
csak tán mégis a leges legutolsó.
Itt az út vége, s a kívánt koporsó?

2012. január 1.







VÉGTELEN ÓCEÁN


Távoli vizeken,
tengernyi szerelem,
siklik a habokon,
bársonyos fodrokon.

Hullámok csillannak,
ölelve ringatnak,
önfeledt, féktelen,
szél süvít szüntelen.

Feszülő vitorlák,
hajókat siklatják,
sirályok suhannak,
halakat kutatnak.

Életünk bölcsője,
világunk jövője,
mindig kék Kánaán,
végtelen óceán.

2022. október 1.







VÉGTELEN SZERELEM


Végtelen szerelem,
te vagy a mindenem!
Az életem.
Egyetlenem!
Az igazi nő!
A csodálatos,


tündöklő!
A varázslatos.
Ki oly gyönyörű!
Sok édes álmot felidéző.
A csillagfényű,
szemeivel megigéző!
Végtelen szerelem.

2012. február 5.










ZSÓKA


Kimondom én a legszebb női nevet,
az igazit, kit sosem feledhetek!
Ó édes Zsóka...
a forró szenvedély tüzes csókja!
Boldogságot tőled kaphatok!
Viszonzásként mit adhatok?
Az egyetlen életem,
érted epedő szívem!
Oly heves ütemet ver,
karom szorosan ölel!
Mostantól örökre a tiéd!
Szerelmes szavaim szállnak feléd!
Te vagy kire mindig is vágytam,
s most végre megtaláltam,
e gyönyörű szerelmet...
A benned lakó szépséget,
ezt az elbűvölő varázst,
az isteni műalkotást,
mit tested, s lelked nekem kínál,
szebb a legcsodásabb álmaimnál,
s a boldogságot...
Szívemre az orvosságot,
hisz te vagy az én mindenem,
egy életre a végzetem!

2012. február 15.











 
 
0 komment , kategória:  Fonyó Tamás  
Fonyó Tamás - Képzelet és valóság 2.
  2023-11-08 20:30:38, szerda
 
 










FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 II.


Link





-





FÉNYÉVNYI SZERELEM


Mosolyod bűbája édes tolvaj,
finom szelídség szádon a sóhaj,
sóvárgással átitatott hangulat,
vágyakozásom rád lopja csókomat.

Ajkadat hűsítő huncut forróság,
balzsamos bőrödre hevült bohóság,
csillagörvénye a képzeletnek,
szenvedély tükre a végtelennek.

Szemeidbe kapaszkodó vonzalom,
érintő tüze csapongó oltalom,
vágyorkánok örökös fogsága,
fényévnyi szerelem pillantása.

Éltető lángban szerető áhítat,
égetőn parázsló érzésáradat,
vad, táncoló szívek, mámor varázsa,
pulzusod perzselő cirógatása.

Hömpölygő árral lávaként lüktető,
tűzvörös gyönyörrózsákban fürdető,
borzongatón bódult kéjes fülledtség,
égi édenkert, végzetes függőség.

2023. január 22.







FURA AZ ÉLET


Fura az élet,
mikor mást megcsalsz és becsapsz,
s majd utolér a végzet,
mégis, te vagy ki megsértődsz, támadsz.
Felháborodsz, hisz te vagy kit bántottak,
mert tudod, mindig jót cselekszel,
másnak szavaid sohasem ártottak,
magadnak megbocsájtva mindent elhiszel.
Neked bármit szabad,
te vagy az egyetlen igazi gyémánt,
így más jobb, ha csak hallgat,
s gondolatodat is, kitalálja némán.
Micsoda világ ez,
hol a gonosz a jó?
Vajon így az élet mivé lesz,
ha az igazságos az alávaló?
Hazudni könnyű,
az igazsággal szembenézni nehéz,
életünk rohadt gyümölcs ízű,
körülöttünk mindent megesz a penész.
Én sem ide akartam születni,
hol több a bánat, mint az öröm,
csak szeretném magam jól érezni,
agyam, mégis rossz gondolatokon töröm.
Ha igazat mondok megvetsz,
hiába vagyok őszinte,
a hátam mögött is rajtam nevetsz,
megalázol ezt érdemlem cserébe.
De vajon mit mutat a tükör?
Látod önmagad?
Ott vagyok én is, mint megvezetett ökör!
Remélem végre boldog vagy!?

2012. május 17.







GONDOLATOK


Ha arra gondolok,
milyen ember is vagyok,
hát nem kellene félnem,
csak egy picit okosabban élnem,
de nem tudhatom, mikor lépek helyesen,
kiben bízhatnék meg teljesen,
talán nem is létezik az a személy,
ki azzal az ésszel felér,
hogy engem megértsen,
na nem azért, mert nagy a beképzeltségem,
csak, mert sok mindent másként gondolok,
mint oly sokan, kik úgy érzik okosok,
nem hinném, hogy én annyira az volnék,
inkább csak keresem, hogy ki is lehetnék,
ha ki tudnám hozni magamból,
mitől a fejem megszabadul a hajamtól,
amit itt legbelül érzek,
a gondolatok, melyek megvalósulni szeretnének.

De nem is csak ez a baj,
hisz a világban túl nagy a zűrzavar,
s ha tudnám innen a kiutat,
ahova magamfajta ember eljuthat,
repülnék, szállnék messzire,
egy sokkal szebb bolygót keresve,
hol nincs gazdag és szegény,
s nem kell többé az örök remény,
hogy egyszer mégis jobb lesz, talán,
hisz mindenki együtt küzd a jóság oldalán,
megtalálhatjuk azt a szépet,
mikor a gyertyaláng vetíti az árnyképet,
s egy csodálatos, elvarázsolt éjszakán,
ülünk egymást átölelve, mint az a fiú és leány,
kik megtalálták végre a lelki békességet,
megmutatva számunkra is a legnagyobb értéket,
az egymás iránti szeretetet, azt az éltető erőt,
mellyel megvalósíthatjuk az igaz, boldog jövőt!

2012. december 2










GYÖNYÖRŰ SZEMEK


Ott ültél,
s oly édesen néztél rám,
szerelmes tekintet,
melyet lelkem kíván.
Szívedbe zártál,
s én örökké rabod leszek,
hisz e gyönyörű szemek,
többé nem eresztenek.

2011. február 25.







HAMIS KIRÁLY


Gaz, ármánykodó, hamis király,
tombol a gyűlölködő viszály,
besúgók, megtévesztő álhírek,
a becstelen korrupciós érdek.

Gerinctelenek pusztító ura,
szemfényvesztők leghitványabbika,
arcáról bőre, sohasem hámlik,
népének vérszívójává válik.

Igába hajtja vak barmait,
grimaszol, megvonja vállait,
torz ideákból kohol eszméket,
porrá zúzza az önbecsülésed.

Álszent arcokból hűvös a közöny,
eltaposott hősök utcakövön,
dicstelen elmúlás lesz a bére,
sárba, mocsokba folyik a vére.

Okulj hát, ne legyen több kétely,
pusztuljon a mérgező métely,
ember, ki ördöggel cimborál,
Istentől megváltást miért vár?

2022. december 12.







HÁBORÚ


Magányos lelke mélyén, mereng az idő,
hegekkel teli, mint az elvakart himlő,
megélt számtalan, kegyetlen gyűlöletet,
közönnyel arcán, hímezve szemfödelet.

Feloldódik, megalkuvó a tisztesség,
tétova bohócként hallgat az emberség,
mindent elemészt a vak, bűnös buzgalom,
kitalált eszmék, aljas, hazug hatalom.

Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel,
lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel,
vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja,
árnyként suhan a halál mérgező csókja.

A léptek nyomán füst, romok és fájdalom,
földre hulló tetemekből gyűrt sárhalom,
temetetlen sírokon töviskoszorú,
emberi természet, pusztító háború.







HIÁNYZOL, TE DRÁGA!


Hiányzol, te Drága!
Szívem, mint a farakásból épült máglya.
Lángol!
Akár az utánad vágyó testem...
Képed magam előtt mindig újra festem!
De mit sem ér...
Ha nincs velem az érzés.
Szeretlek édes...
Nem is lehet kérdés!
Szerelmes csókod, ajkam úgy kívánja!
Ezért is mondom újra...
Hiányzol, te Drága!

2011. szeptember 14.







HINTÁZUNK


Magasba törve hintázunk,
ívelő görbe szívdobbanásunk,
s ha bírja majd a holnap,
szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,
valóra váltva minden belém képzelésed,
emelkedésünkben a világ életté éled.

Hintázunk le és fel,
megküzdve a végtelennel.

2023. január 26
.






HUNCUT KIS TÖRTÉNET


... akkor aztán felkapta, a puskát anyuska,
s elkezdett futni, az a gaztevő apuska!
Egyszer csak megcélozta a golyóját,
mivel apus mással játszott bújócskát!
Csattant, s durrant hatalmasat a veszélyes fegyver,
de nem elégedett meg, a füstölgő fenékkel!
Üldözte tovább, azt a rosszcsont apát,
s vágta utána futtában a kapát!
Ártatlan vagyok én nem tehetek róla!
Kiabált hátra a lókötő papóka...
Persze, hogy is lehetne bűnös mind a kettő?
De mégis kihegyesedett a varázsvessző!
Természetesen ártatlannak tűnt a móka,
mikor a lánynak kilátszott a bugyogója.
De meg is tetszett ám a bestének,
papus meg adott a lány testének!
Csak megfogta neki a buta fruska,
s máris izgalomba jött a mókuska.
Nem lehet ilyenkor ez ellen mit tenni,
legfeljebb szénakazalban tűt keresni.
De nem találtak ott, csak ágaskodó vesszőt,
s, azt az édeset, magába oly behízelgőt.
Széttette a combjait, az a csintalan kis csalfa,
a duzzadó férfiasságot könnyen tőrbe csalta!
Megtörtént az a dolog, tiszta észveszejtő,
élvezte a helyzetet, huncut mind a kettő!
De nem tarthatott túl soká ez az irdatlan nagy öröm,
a hátán megmaradt, úgy belé karmolt a női köröm.
Apám tagadott mindent, csillagokat az égről,
így hozta ki anyámat a béketűréséből...







IGAZI FORRÓ NYÁR


Egy igazi forró nyár,
mikor őrült a szerelem,
ezt sohasem feledem,
ilyen csókot kaptam már.

Egy igazi forró nyár,
a Hold fénye testeden,
a boldogság tengeren,
az út miről álmodtál.

Egy igazi forró nyár,
a lelkünk is eggyé forrt,
tüzes vágy mely így tombolt,
amit kértél megkaptál.

Egy igazi forró nyár,
érted dobbant a szívem,
szenvedélyes érzelem,


tűz mit bennem gyújtottál.

Egy igazi forró nyár,
mint égen a csillagok,
szemed rám úgy ragyogott,
napfénye is te voltál.

Egy igazi forró nyár,
nem lehet ez véletlen,
te lettél a végzetem,
ketten voltunk így egy pár.

Egy igazi forró nyár,
fájó érzés, felkavart,
azt hittem örökké tart,
de csak emlék maradtál.

Egy igazi forró nyár,
egy kérdés, egy gondolat,
téged keres, hívogat,
szerelmem most merre jár?

2012. július 3.







IRIGYSÉG


Irigylem a Napot, csókja ébreszt reggel,
aranyfényű, simogató öleléssel,
köd szitán át szűri, a színpompás tájat,
irigylem a szellőt, ha hajaddal játszhat.

Irigylem a fenn szárnyaló madarakat,
neked csicsergik szerelmes dalaikat,
a hűs lombok könnyed örömtáncot járnak,
árnyékot festve rád... irigylem a fákat.

Irigylem a szomorú fodros felhőket,
frissítő, szivárvány könnyekkel öntöznek,
irigylek mindent, mi bármikor elérhet,
irigylem, mert csak veled teljes az élet.

2022. október 13.







JÖJJ KÖZELEBB


Véremben izzó tüzes, forró szerelem,
e gyönyörű nőt, teljes szívemből szeretem,
vele lehetek, elbűvöl, észveszejtő érzés,
a boldogság érintése most csupán egy lépés.

Jöjj hát közelebb, s csoda vár meglásd,
szorosan ölelve szeressük egymást,
ezernyi, millió benned lakozó szépség,
nincs már gyanakvás, nincs többé kétség.

Csak az az édes sóvárgás, oly kínzó,
s a beteljesülés, végzetesen mámorító,
egy lett a célunk, valóra vált álmunk,
szerelmünkre életünk végéig vigyázunk.

2013. január 30.







KARJAIMBA ZÁRVA


Hozzád simulva szédülten csókollak,
bolondos vágyammal mohón szomjazlak,
ajkad zamata nyújtózik a számon,
újra és újra, ezerszer kívánom.

Buján érintem bársonyos bőrödet,
ujjaim, s nyelvem egyszerre kényeztet,
könnyed lebegés illatos ízedben,
lüktető örvény árad szét szívemben.

Ébredő érzékek húrját pendíted,
ujjongó lelkemet égig repíted,
ringató öledben vad táncba vezetsz,
sóvárgó sóhajjal, szárnyalva szeretsz.

Remegő testeddel vágyódva várod,
széttárt combjaid önként felkínálod,
ördögi szerelmes bűnnel csábítasz,
mennyei mézes nektárral kábítasz.

Gyengéd gyönyörünk fenséges lázában,
egyetlen pillantásod varázsában,
mindent túlszárnyaló szédítő érzés,
egyre csak gyorsuló ki és belégzés.

Együtt tombolunk, álmaink átéljük,
mit mindig is tudtunk, végre megértjük,
karjaimba zárva akarlak szeretni,
ölelésedbe veszve újjászületni.

2012. december 2.







KAROD KAROMBA ZÁR


Jéghideg hajnali fény,
dermeszti a kinti világot,
szívemben mégis melegség kél,
lelkem újra kivirágzott.

Némán hallgat a táj,
megadta magát a télnek,
nekem most semmi se fáj,
nincs már mitől féljek.

A vízcsepp is hófehér,
apró kristály a menedéke,
szólít meg egy tündér,
szárnyal hangod kedvessége.

Átfázott csöppnyi madár,
rezzen a megfagyott ágon,
ahogy karod karomba zár,
megkapom azt mire vágyom.

Sikítón süvít a szél,
úgy látszik mindennek vége,
de csókod újra remény,
az igaz, nagy szerelemre.

2012. december 28.







KEMÉNY AZ ÉLET
.

Napról napra nehezebb,
elviselni a sok szemetet,
mely először elemészt, magával ragad,
majd elárulod, megtagadod önmagad.

Beállsz te is a sorba,
s leszel saját elveid meghazudtolója,
de hiába kemény az élet,
ennyi sokat feladni, tán nem érné meg.

Nem lehet így gondolkodni,
hazug mosoly mögött bujdokolni,
mint teszi oly sok színű ember,
ki megszólalni, csak hátba támadva mer.

S ha nem árulod el önmagad,
belőled is csak egy földönfutó marad,
hiábavaló küzdelem, hisz látszat a viszály,
országát eladó hazug, csaló lehet csak király.

Mondj hát hazádért egy utolsó imát,
s keress más helyet, hol szebb a világ,
álmaid felejtsd el, most véget érnek,
rabszolgaként élhess, túl nagy árat kérnek.

2013. szeptember 3.







KITÖRÖLHETETLENÜL


Izzó agyamban legbelül,
már kitörölhetetlenül,
ezer bűnös gondolat,
bódítóan borzongat.

Függőség, perzselő máglya,
ajkait csókra kínálja,
sóhaj sodorta harapást,
bizsergető cirógatást.

Ölelések örvénye,
mohó ujjak ösvénye,
szenvedélyünk örömtűz,
testünk vágya összefűz.

Éhes ágyék mámort csorgat,
kitárt kelyhe mézzé olvad,
szemérmetlen forró lángja,
táncol, élvezet dalára.

Gyönyörré gyötri az öröm,
illata illan bőrömön,
lüktetése megfeszül,
felsikongva egyesül.

2022. augusztus 12
.






KÖRFORGÁS


Életem sokadik hajnalán,
szállnak az évek a körhintán,
repít a szél, egyre csak pörög,
meg nem áll, de semmi sem örök.

Valahol épp születnek és halnak,
nagy kérdésre választ nem adhatnak,
mert egyszerre bonyolult és egyszerű,
ez a körforgás, miért oly nagyszerű.

Jó lenne egy kicsit kortalannak lenni,
lélegzet elfojtva fejem felemelni,
míg forog a Föld és velem az ég,


érezni mennyit ér a bölcsesség.

Egy ideje nem keresem már,
tisztulni látszik a láthatár,
semmibe se kerülne... túl drága,
sebzett bolygónk halhatatlansága.

Hatalom vágy az öngyilkos végzet,
Paradicsomból pokoli élet,
utunk járva elveszünk hirtelen,
festi a mát a világegyetem.

2017. május 13.







LECSOLÓ VERS


Ni, csak...!
Lábam között két tojásom,
fölötte a lecsó-ló kolbászom!
Azzal megyek én lecsolni,
lyányok szívét birtokolni.

Mert...!
Akkor vagyok én nagy legény,
ha a kolbászom is kemény!
Nem is hallok rája panaszt,
minden menyecskét dalra fakaszt.

No, de...!
Száz szónak is egy a vége,


térjünk hát a lényegére!
Sokat gyüttem, sokat mentem,
hogy e kérdést feltehessem.

Huncut kislyányka...!
Szabad e lecsolni?

2014. április 21.













LEGSZEBB AJÁNDÉK




Júliusi nyár égi szeretője,
életet lehelt csöppnyi csemetébe,
ragyogó, fényes csodaként születtél,
arcod bájával, felsírva köszöntél.

Legszebb ajándékot szemedben hoztad,
tiszta, őszinte kedvességed adtad,
te lettél a nő, ki mindig álomszép,
csupa érzelem, gyönyörű álomkép.

Rohan a világ, versenyt fut az élet,
de az idő barát, nincs mitől félned,


tapasztalat, mint érték nemesedik,
a jövő még rád vár, s beteljesedik.

Szeretetre, boldogságra születtél,
rengeteg borút, derűt megízleltél,
megannyi szélfújta törékeny évet,
nehéz ösvényen bejárt messzeséget.

Mögötted az út bárhogyan növekszik,
a szíved, s lelked sohasem öregszik,
legyen minden napod maga az Éden,
egészségben hiány sohasem érjen!

2022. július 6.







LEGYEN BOLDOG...


A 2010-es éved,
elmúlik most szépen.
Búcsúztatod,
örömünnep van a sötét éjben.
Sok dolog történt veled,
átéltél jót és rosszat,
de ez az utolsó nap,
csak vidámságot hozhat.


Az égen fények cikáznak,
s mindenki örül.
Az óév,
mint egy madár máris tovaröpül.
Zeneszó és vigadalom,
s neked csak azt kívánom...
Legyen boldog az új éved,
s teljesüljön minden álom

2010. december 31.







LÉTEZEM!


Létezem!
De lenne értelme, ha magányosan kellene megélnem?
Létezem!
Vágyaim megvalósítására csak én vagyok képtelen?
Létezem!
Sokszor hibázom, sőt bűneimet meg nem bánva vétkezem.
Létezem!
Boldoggá teszel, hogy ezek ellenére fogod két kezem.
Létezem!
Te vagy számomra a legkedvesebb, a legszebb, s az egyetlen.
Létezem!
Mikor nem vagy velem, minden olyan sivár, kihalt, s képtelen.
Létezem!
Az irántad érzett szerelmem, mint az óceán, végtelen.
Létezem!
Veled egy csodás álom az életem, mert érted élhetem...
Létezem!

2011. szeptember 22.










MAGAM VAGYOK


Magam vagyok, így egyedül,
úgy érzem semmi sem sikerül,
hiányzik az élet veled,
ennél rosszabb már alig lehet.

Szeretnék most veled lenni,
két karommal átölelni,
érezni szív dobbanásod,
jobb lenne most valahol, máshogy.

Egy más állapotban lenni,
inkább mindig csak szeretni,
nem bántani soha egymást,
tennék én egy szép vallomást.

Füledbe suttognám, szeretlek,
imádom mikor szemeid rám nevetnek,
édes mosolyodtól eszem vesztem,
finom ujjaidat nem eresztem.

De nem lehet ez így sajnos,
szívembe szomorúság mardos,
nincs aki most meggyógyítsa,
e mély bánatot elmulassza.

Nem tudom már mit tegyek,
vajon hogy is szeressek,
mi is az mit elhibáztam,
s higgyek e még a csodákban.

Kérdéseim válasz nélkül,
így még az ég is máshogy kékül,
a nap is sötétebben süt reám,
fénye sem tör utat hozzám.

Magába roskadt magányos szívem,
elveszett a sűrű sötétségben,
s csak reménykedhet újra, várva,
hogy az igaz szerelem megtalálja.

2012. május 18.







MAGÁNYBA ZÁRT SZÍV


Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,
lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,
árva, magányba zárt szív bánattal telve,
a remény lángja csonkig leégett benne.

Már nem zajong fájó kétségbeesésben,
emlékek fojtogató ölelésében,
a csend egyre csak mélyül, hallgatássá torzul,
az élet keserűsége torkára szorul.

Sötét éj árnyai közt árván bolyongva,
átkos öregkor kopár kínját hordozza,
félelem fonódik lelke törékeny szálára,
súlyos ólomként nehezedik fáradt vállára.

Apró boldogságra vágyik, egy ölelésre,
a szeretet simogató érintésére,
léte alkonyán nyugalmát megtalálva,
így olvadhasson a végtelen homályba.

2023. május 27.







MAGÁNYOS SZÍV


Helyem a világban, nem lelhetem,
ha, nem vagy velem drága szerelmem.
Bárhol vagyok, akárhova megyek,
azt kívánom, mindig együtt veled.

Messze vagy tőlem, kevés mit így adhatok,
sosem elég belőled, többet akarok.
Telhetetlen szívem, s millió dobbanás,
eljöhetne már, a tavasz, az olvadás.

Nyárra vágyom, forró tüzes nyárra,
égjen lelkünk, testünk gyújtsa lángra.
Végleg együtt, szerelemben élve,
e magányos szív végső esélye.

2011. szeptember 14.







MAI MAGYAROK


Láttunk már szebb márciusi tavaszt,
Lázban égett diák, gazda, s paraszt.
A szabadság vágyától vezérelve,
Egyesült nemzet vette sorsát, kezébe!
Elmúltak a századok,
S lettek vitézeinkből halott ábrándok!

Hol van már a büszke nép?
Ki, megvédte önmaga, s a hon érdekét.
Nincs már többé lázadó ifjúság,
Kit érdekel becsület és igazság!
Elmúltak a századok,
Az élet értékrendje végleg megváltozott!

Tovatűnt hősök, igaz magyarok,
Nem lennétek büszkék, ha látnátok fiaitok.
Elfeledték az egykori dicsőséget,
Meglopják, eladják, az ősi örökséget!
Elmúltak a századok,
S mi magunk hozunk fejünkre gyalázatot!

Így vész kárba atyáink szerzeménye,
S leszünk saját hazánk ellensége.
Hol tudás, tisztesség, értelem volt az úr,
Ott egyetlen magyar sem maradt hontalanul!
Elmúltak a századok,
Otthonotok elhagyva, magatokra vigyázzatok!

2011. szeptember 14.







MÁMOR


Parázsló párnákon,
szétcsorog a mámor,
friss eper ízét,
kortyolom a szádból.

Túlcsurran a borzongás,
hömpölygő égi áradat,
angyalok mosolya arcodon,
mohón harapom válladat.

Sóhaj sodorta ősi nász,
kerted virága illatod,
felsikongva dédelgetsz,
képzetem kacéran izgatod.

Pucérság izzó cseppjei,
ontják édes fűszered,
ájult ölelésbe hullunk,
tested békéjét megleled.

2022. január 1
.






MÁR SEMMI SEM FÁJ


Az órák, percek messzire szöknek,
szempilláimról éjbe peregnek,
karomban pihennek a csillagok,
az ég, s a hold is én magam vagyok.

Magányban töltött hosszú éjszakák,
egyre mélyebbre húz a némaság,
szertefoszló képzetem álmai,
kihunynak lelkem édes vágyai.

Vagyok, aki vagyok, tán megszokás,
valakinek, elfojtott illanás,
bűn, mely egyszer régen megérintett,
s most belém bújtat sok szép emléket.

Gondolatom ismét tévúton jár,
fejemben kering apró fénysugár,
könnyet bújtatva a mosoly mögött,
fázós lehelete immár örök.

Suttog a múlt, belém kapaszkodik,
nyújtózkodó felhők hátán siklik,
játszik velem, torz tükröt tart elém,
torkon ragad, felkavar a remény.

Féktelen, őrült, mámoros világ,
ködös homályba vesző forróság,
gyönyört idéző meztelen méreg,
magát áltató sóvárgó lélek.

Vállamra ül, átjár a reszketés,
csillanó gyöngyfény, harmat születés,
pajkosan kacsint a hajnali táj,
öleli szívem, már semmi sem fáj.

2017. május 21.







MÚLTAM ROSSZ EMLÉKEI


Lehullik a lepel, a vér nem változott,
szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,
szavaid mögött érzett drága kincseket,
utolsó percig mohón ízlelt életet.

Búsan bolyongva kereslek földön, s égen,
szerelemből szőtt vágyaink börtönében,
fájón kínzó az álmokkal átszőtt magány,
a hamvaiba hulló valóságfoszlány.

Sárban ragadt, sajog sebzett büszkeségem,
sérelmeim torz tükrébe árvult lelkem,
a kopott remény ringatta őszinteség,
hazug illúzióban rekedt üresség.

Szívemet tépik múltam rossz emlékei,
hamis útvesztők keserű kételyei,
az álarc nélküli öntudatlan közöny,
délibábos kómámból végleg elszököm.

2022. március 22







MERT SZERETLEK...


Ha tükröd lehetnék,
én lennék a legboldogabb,
hisz mindig a legkedvesebb arc mosolyogna rám,
s a legszebb szemek gyönyörködhetnének abban a csodában,
mit csak én mutathatnék meg annak,
kit a legjobban szeretek a világon!

2008. november 21.







NAPSUGARAMNAK


...Jó reggelt édes napsugaram,
ébredni kellene már hamarosan,
hisz te vagy az ég legszikrázóbb fénye,
életem szépséges tüneménye,
kivel hajnalonként együtt ébredek,
s oly sok csodás dolgot átélhetek,
kitől a nap első csókját kapom,
s kinek a másodikat is én adom,
a felhőkön túlszárnyaló öröm,
éltető melegét most is érzem a bőrömön,
mert tova száll már az éji álom,
csillogó szemeimet kitárom,
nézek rád ragyogó tekintettel,
nem töröm meg a csendet beszédemmel,
inkább figyellek, gyönyörködöm némán,
finom mozgásod árnyjátékán,
s mikor végre megláthatom mosolyod,
akkor kedves hangon tőlem ezt hallhatod...

2012. április 29.







NEM VAGY ITT


Rám telepszik szürke létem kínzó magánya,
Harcol a félelem, emlékeim foszlánya,
Cseppenként ontja könnyét, remegőn szenvedő,
Párnaráncok örvényébe olvad az idő.

Puha táncát lejtve elnémul a pillanat,
Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat,
Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod,
Magamban látlak, bőrömön hordom illatod.

Sebeim tépkedi vágyaim csapongása,
A lüktető éden fájdalmas ingoványa,
Felfoghatatlan érzés, mámoros szerelem,
Ujjaim közt olvadsz, csókjaid ízlelgetem.

Múló órák ölében nyugszik meg a lélek,
Halványan derengő fényben ébred az élet,
Kínzol még, szendergő árnyékként ülsz vállamon,
Reggel illatú első sóhaj vagy ajkamon.

Nem vagy itt, kortyolni vágyom lelked vigaszát,
Gyönyört idéző csókok nyárízű zamatát,
Belőled nőttem ki, hogy benned élhessek,
Léted tüzénél örökre veled éghessek.

2020. november 14







NEM VAGY MÁR


A tegnap peremén végtelen már a sötét,
szánalom kísérti a múló idő ködét,
a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,
az arctalan napokban fojtogató közhelyek.

Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj,
tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már,
hamuként száll el minden édes látomás,
magányomban bújik mellém az elmúlás.

Hamis szerelemben született az áldozat,
mihaszna sorsom nem kerget többé álmokat,
mint a tátongó mélységben pislákoló fény,
fájó hiány csupán az öröknek vélt remény.

A gyötrelem lánca bús dallamra fakad,
megfojtott lelkemben elhalnak a szavak,
végleges valósággá vált a haldokló világ,
szívem elcsendesedett, mint az elfagyott virág.

2022. március 15.




-


NÉLKÜLED MEGHALOK


Reszkető csendemmel viaskodva,
magam vagyok...
Erőtlen testembe burkolózva,
vágyak lüktetésétől sorvadok.

Létem perceibe kapaszkodva,
világod kívánom...
Halk vigaszát szívem zakatolja,
sóvár szerelmes szenvedélyálom.

Gyönyört idéz a képzelet síkja,
elveszem benned...
Édes illanó illatod kínja,
érintésed hálót húz, nem enged.

Pillantásod eltűnő emléke,
arcodat kutatom...
Homályba vesző gyönyörűsége,
csókod mérgét ajkamon vigyázom.

Öröktől fogva bennem létezel,
nélküled meghalok...
Fény kitárja karjait, felemel,
szemhéjam zárva, pillámon csillagok.

2020. április 16.







NINCS MENEKVÉS


Feltételes kényszer csupán az élet,
tétován bóklászó véletlen végzet,
homályos tükörben vicsorgó látszat,
konc után kapva nem hiába fárad.

Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,
porszemként bolyongsz az emésztő kínban,
a valóság borzalmasabb, mint bármi,
s a nagy isteni remény, túl parányi.

Meg vagy jelölve, születésed óta,
elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,
de nincs menekvés, elméd ostorozzák,
sötét börtönöd szabadságnak hívják.

2023. január 17.







NOVEMBER




Novemberi méla melódia,
merengő, keserves rapszódia,
ökörnyálon tovatűnő zengés,
zajjá halkuló kedves csicsergés.

Konokul köröz, forog az élet,
fényei már őszi lánggal égnek,
dombok mögött, rétek hűvösében,
szunnyad, köd takarta rejtekében.

Sápadtan siratja a bús időt,
mennybolt ágyra rajzol esőfelhőt,


hűvös könnyeit ömlesztve... szipog,
ázott avaron fázósan vacog.

Dúdolnak dermesztő, szilaj szelek,
lucskos fűszálakkal fetrengenek,
kelletik még bájait ledéren,
kopasz fák meredeznek, útszélen.

Novemberi, mély melankólia,
rettegett, tompuló harmónia,
megkopott vásznon gyűrött csendélet,
ezerszínűre mázolt természet.

2023. november 7,







NYÁRI SZERELEM


Virágos rét, kerek erdő,
fülembe suttog a nyári szellő,
lágyan lebbenti a szoknyád szélét,
lesimítom a fenék részét.

Finom érintés, mely később átkarol,
s az ölelésből csók lesz valahol,
így megyünk, sétálgatunk kettesben,
kéz a kézben, az idő gyorsan elreppen.

Mint az itt csicsergő kismadár,
mely jöttünk hallatán gyorsan tova száll,
a szél szárnyán repül magasra,
s viszi a hírt, hogy mindenki hallhassa.

Hisz, oly csodás az élet,
mikor az ajkaid az ajkaimhoz érnek,
s a két szív szinte egyszerre dobban,
oly szorosan ölelsz, érzem a mellkasomban.

De ne is engedj el sohasem,
szeress úgy, ahogy az másnak elképzelhetetlen,
legyél mindig őszinte, s oly szerető,
mint amennyire én most téged földre teremtő.

Ülsz előttem itt a fűben,
ujjaim tested pásztázzák felhevülten,
s a sok-sok csók most új utat keres,
érzem a közelséged már végzetes.

Oly édes, vágyakkal teli ez a pillanat,
az örökkévalóságig ilyennek akarlak,
egy életen át sohasem feledjem,
milyen volt mikor te lettél a szerelmem.

2012. július 24.












 
 
0 komment , kategória:  Fonyó Tamás  
Fonyó Tamás - Képzelet és valóság 1.
  2023-10-26 21:45:32, csütörtök
 
 










FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 I.


Link








A NŐ


Hogy is lehetne elmondani,
amit nem lehet?
Mit is mondhatnék arról,
ki szebb,
mint a képzelet!?
Szemei úgy ragyognak,
mint a csillagok.
Mosolyától!?
Megszépülnek a rossz napok!
Ha veled van,
nem kell többé félned.
Hisz együtt,
állandó ünneppé válik az élet!

2011. szeptember 14







A KÉRDÉSEM


Minden egyes nap felteszem a kérdést,
vajon fogom e még érezni, azt a csodás érzést,
mely több, mint amit a bennem rejlő ördög kíván,
mit a pokol démoni angyala nekem kínál.

Hisz ő is benned lakozik én buja szépségem,
mégis te vagy az egyetlen reménységem,
ki nem csak testi örömöket szeretnél,
a legmélyebb titkaim őrzője lelhetnél.

Boldoggá tennélek egy életre,
társ lennék, ki óvna, s féltene,


több lenne ez, mint vágyódás,
nem csupán egy érzéki csalódás.

Melyből magadhoz térve már nem is érzed,
mit csupán a test kívánt, s nem a lélek,
az ellenállhatatlan, őrjítő, vad szenvedélyt,
a feloldozást kínáló mámorító kéjt.

Én most ennél többre vágyom,
az igaz érzelmeid is kívánom,
ismernem kell kit annyira imádok,
kiért a világba szerelmes szavakat kiáltok.

Magamba szívom hát gyönyörű lényedet,
így vállalhatjuk a következményeket,
mit e két bolondos szív együtt követ majd el,
s a kérdésemre egy határozott igennel felel.

2012. július 29,







A KÍVÁNSÁGOM


Márciusi széllel jön el a tavasz
bokrok alatt bújik róka koma, a kis ravasz,
s, mint az ébredő napnak a bája,
olyan szép a hajnalka kéklő virága,
de, mit is akarhatnék ennél többet mégis?
Tán, hogy a boldogságodtól ragyogjon az ég is,
így köszöntlek nagy-nagy örömmel,
s nem csak egy teli vizes vödörrel, mint nem sokára, húsvétkor tán,
oly sok bátor legény, ki téged meglocsolván,
érzed magad teljesen elázva,
s tán még egy,
vigyázz magadra, ne légy többé megfázva!
Inkább kívánom egészséges legyél örökre,
örülj úgy, hogy ne férj bele a bőrödbe,
vagy inkább búj ki belőle önként,
s, oly érzés kerítsen hatalmába főként, mit a legjobban imádnál,
mit kedves szíveddel másnak is kívánnál,
így teljesüljön minden álmod,
mindig szépnek láthasd a világot, s, mit is adhatnál cserébe többet?
Csak egy édes mosolyt, mely mindenkit elbűvölhet,
s, ha ez is meg van, majd én újra kívánok,
sok ilyen szép napot, örök boldogságot!

2012. március 30.







A LEGÉDESEBB ÁLMOD


Ízes csókjaid forrása én vagyok,
a gyönyört szomjazó őrült angyalod,
számodra a megtestesült ördög,
kivel vásárra viszed a bőröd.

Hozzád kötözöm lelkem, megigézlek,
szép reményét keltem szenvedélyemnek,
én vagyok kit megszerethetsz hamar,
belőled kér, s a legtöbbet akar.

Simogató ajkaid izzó parazsát,
a legcsodálatosabb forró éjszakát,
a boldogságot ízlelem veled,
s gyengéden átölel a szerelmed.

Rabul ejt a lázas vágyakozás,
egy igazán őszinte vallomás,
szívem irányította gondolatok,
s végül teljesen beléd bolondulok.

Így lehetek figyelmes, megértő,
mindig igaz szeretettel féltő,
az egyetlen, a legédesebb álmod,
s az ébredést már sohasem kívánod.

012. november 3







A SZAVAK ÓCEÁNJA


A szavak óceánja, mely a fejemben hömpölyög,
elmondanám, de félek nem okoznék vele örömöt,
pedig folyton, csak rád gondolok,
ezért is, oly mélyek, e sóhajok.
De kimondatlan is tudatom,
az irántad érzett sóvárgás vezet utamon,
s mint koldusnak egy falat kenyér
oly fontos, ha szavam hozzád elér.
A nőhöz, kinek szívét szeretem,
s így életem értelmét köszönhetem.
Te vagy a vágyban az erő,
oly végtelenül felemelő...
a szívemben lüktető örök szenvedély,
mit testem minden éjszakán keresgél!
A valósággá vált álom,
ki mégis köddé lett, s nem találom.
Nem lelem, hisz elbújtál...
futottál!
Tőlem, s előlem?
Így a bánat hangja szól most belőlem,
de küzdök én, ahogy csak tehetem,
hisz te vagy számomra a mindenem...
Szeretlek!
S a boldogság mosoly, mit sohasem feledek...
Csak ezért élni!
A jövőtől sohasem félni...
Érdemes!
Mit irántad érzek, most már végleges!
A szerelem...
Hisz létünk kulcsa, ez az érzelem.
S a zár az ajtón, csak te vagy,
kivel megosztanám a vágyaimat...
majd eldobnám a kulcsot messzire,
hogy e szerelmet többé senki el ne vehessen,







A SZERELEM RABSZOLGÁI


Fogod kezem, s fogom kezed,
lelkedben létezem veled,
szárnyalunk magasan, szépen,
fenn az ég végtelenjében.
Testünk átjárja a tiszta fény,
vonzódásunk végzetes törvény,
rabok vagyunk, mégis szabadok,
börtönünkbe zárva boldogok.
A szerelem rabszolgái,
az édenkert krónikái,
regélnek, egy igaz vágyról,
mely tomboló tűzzel lángol.


Vágyom rá, s te is akarod,
felém húz, ölel illatod,
bújom bársonyos bőrödet,
érzem tenyérnyi szívedet.
Csókjaink érzéki ágyában,
babonázó bódultságában,
fodrozódnak a buja felhők,
sorsunk sodorják a lágy szellők.
Nászát járja közös életünk,
csillag óceánon lebegünk,
két súlytalan égi szökevény,
kéz a kézben szállunk, te és én.

2013. szeptember 4







A TAVASZI SZERELEM TÜNDÉRE


Ó mily csodás is az ég,
a nap ragyogja be kékségét,
fényében rügyező csodafák,
hozzák el a tavasz illatát.

Piciny madár csicsereg az ágról,
dalol az újjászületett világról,
hangos éneke száll a légben,
szellő táncol a falevélen.

Harmat cseppes fűszálak,
kacsintóan vibrálnak,
bimbós virág nyitja kelyhét,
szirmaiban zümmögő méhecskék.

Lágyan csobogó patak vizében,
halacska ficánkol serényen,
nádas mélyén kecskebéka,
messzire száll hangjátéka.

Így ülök egy fa tövében,
az ébredező természet ölében,
várok én is egy édes dalra,
hívogató kedves szavadra.

Te vagy az én kéklő egem,
világot éltető mindenségem,
szívem elbűvölő szépsége,
a tavaszi szerelem tündére.

2013. február 8.







A VILÁGVÉGE


Eljött a csúf világvége,
ünnepeljünk örömére,
minden ember vidám, s boldog,
megszűnik most minden gondod.

Örömünnep földön, s égen,
nem lesz még csak temetés sem,
nem lesz ki majd megsirasson,
a félelem rád ne hasson.

Örülj neki véget ér már,
amit, mindig úgy utáltál,
igaz nem lesz szeretet sem,
az ki téged elfelejtsen.

Vár ránk most a vidám halál,
minden embert meg is talál,
nem lesz itt más, csak áldozat,
magával ránt a kárhozat.

Ne félj nem lesz több túlélő,
rólad sok rosszat mesélő,
élvezd az utolsó percet,
a kezem most el ne engedd.

Együtt szállunk fel az égbe,
vár a pokol sötétsége,
akárhogy lesz nem fog fájni,
nincs is miért kiabálni.

Mégis kiálts szép szavakat,
itt az utolsó pillanat,
kicsi szívünk végleg hallgat,
a nagy világ porrá hamvad.

2011. november 20.







A GYÖNYÖR ÍGÉRETE


Véred izzó...
Megperzsel!
Szenvedély örömtüze,
testedhez bilincsel.
Lelked lángja,
függőségem vágya!
A gyönyör ígérete,
ízes csáberő,
mézédes nektárja.
Csókod csókom csalja,


éhezem a szádra.
Ringó öledre...
gyengéden érintve,
bújok egy kicsit.
Cirógatását kéred,
vágyat szító mámor,
balzsamát a kéjnek!
Édes varázs...
kitárt kelyhét élvezem.
Megfeszült testeden,
elhamvad a szemérem.

2022. január 2.










A GYÖNYÖR TÁNCA


Lángra gyújtottad a szívem,
tiéd a legdrágább kincsem,
mit mind a ketten élvezünk,
kéjes öröm a végzetünk,
az őrült szerelmi mámor,
ha megcsókolhatlak bárhol,
s bármikor...
Sohasem elég a csókokból,
mit lopok az ízes ajkadról,
bujaság csábító zamatát,
ébresztem benned a vadmacskát,
járjuk hát a gyönyör táncát,


érzékiség szárnyalását,
megkapom...
Mit más is szeretett volna,
most is érte sóvárogna,
egyedül csak én érintem,
veled szeretnék, elérem,
ahogy te is engem,
halász a tengeren,
behálóztalak...
Így lett enyém az aranyhal,
játszadozz a vágyaimmal,
szerelmem a tiéd,
szelíden száll feléd,
mit akarok, nem kevés,
szenvedélyes ölelés,
gyengédség...
Mi minden kaput megnyit,
sőt az sem baj, ha szédít,
hisz lényeg a hatás,
egy aprócska lopás,
érzés, mely szívedre hat,
s mindkettőnkben megmarad,
örökre...
Folytassuk szépen tovább,
a szerelmi praktikát,
forró tűzével úgy éget,
megoldást tőled remélek,
szeretkezz hát velem,
s olvadj szét, testemen!

2012. március 30.







AZ ELMÚLÁS CSENDJE


Mocskos vasárnap reggel,
mondd, hogy nem ébredek fel,
az életem, oly sivár,
megváltó lennél halál.

Agyam teremt csodákat,
naivság, nincs bocsánat,
gondolatom messze jár,
magányom ordítva fáj.

Haldokló napnak fénye,
a sötétség örvénye,
az utolsó szalmaszál,
végtelen nyugalom vár.

Látod, kicsit sem félek,
ennél jobbat remélek,
létezésünk, oly parány,
ez a legvégső talány.

Az elmúlás csendje,
a lelkem legmélye,
mit senki sem sajnál,
halkabb a sóhajnál.

Vesztes, gyáva megoldás,
jobb, mint sok-sok csalódás,
mely szüntelen megtalál,
megmérgez és bedarál.

Kezdet ez, s talán végzet,
elfogytak a remények,
a perc, mi mindent lezár,
egy angyal vállamra száll







AZ EZER ARCÚ NŐ


Oly csodálatos és elbűvölő,
a szépséges, az ezer arcú nő,
hozzád fogható még egy nincsen,
az igazi, a legdrágább kincsem.

Gyönyörű szemeiddel megigéző,
testem, s lelkem rabul ejtő,
a szerelem kapuit előttem kitárod,
s szívem végleg börtönébe zárod.

S büntetésem a végtelen boldogság,
a szenvedélytől égő rabszolgaság,
elhozod és őrzöd a legszebb álmom,
életem minden percében rád vágyom.

De van az évnek egy márciusi napja,
mikor téged ünnepellek édes angyalka,
kívánom, boldog nőnapot köszöntve,
az életed legyen ily meseszép örökre.

2013. március 8.







AZ ÖRÖK NYÁR ILLÚZIÓJA


Tarka hátú, virágos rét pompájában,
vibrál a lég, valahol messze botorkál,
lenge, pipacsos koszorúval hajában,
kacéran hajladozik, sok hetyke fűszál.

Új útra kél, lebben a könnyű szellő,
hűs patak vizét csábítón borzolja,
úgy cirógat, mint egy gyengéd szerető,
pillangótáncát jókedvűen ropja.

Izzik mosolya partokon, hegyeken,
élet, mézes csókú tüzes asszonya,
vakító, végtelen égi tengeren,
kék üstökén, hűs felhőit sodorja.

Betört napkorong lángnyelvén gyülekeznek,
szürke lábbakkal taposva égi utat,
búcsút intenek bánatos könnyeiknek,
a gyöngyökbe zárt áldás lágyan simogat.

Párnámra ejti, csillagot gyújt az égen,
a Hold békés alkonyatba burkolózva,
esőzene kopog, fák rengetegében,
átölel az örök nyár illúziója.

2023. július 22.







AZ ÜSTÖKÖS


Ó, te bájos, elbűvölő szépség,
magával ragadt a gyötrő éhség,
álmomban enyém lett a szerelmem szíve,
érezhettem milyen a szenvedély íze.

Egy mély sóhaj, s a gondolat mely elkísér,
álmaim szeretője győzelmet ígér,
kínzó fájdalommal vágyódom utánad,
hisz sohasem érhet véget e varázslat.

De, ismét csak látomás voltál kedvesem,
mely nem hagyja a boldogságot élveznem,
az űrben szálló, tova tűnő üstökös,
köztünk lévő vonzalom mégis örökös.

Talán nem is kellene többé aludnom,
inkább nyitott szemmel is rólad álmodnom,
látlak, édes mosolyod itt van előttem,
arcodon egy pillanatra eltűnődtem.

Lágy simogató szele a változásnak,
teremthetnék megigézett, új csodákat,
karjaimba bújhatnál, vígan, gondtalan,
nem lehetne a lelkem többé hontalan.

Mert éreznem kell, hogy érezhess engem,
nem szabad kezed soha elengednem,
csak mennék előre, s mutatnám az utat,
s megtalálnám, mit szerelmes szívem kutat.

Csupán egyetlen lét, melyben élhetünk,
de, mindenen átsegít a szerelmünk,
határt nem szabnának többé csillagok,
légy az üstökösöm, s legyünk szabadok!

2012. február 5.







AKAROD, VAGY SEM


Rád pillantok, s teljesen megszédítesz,
szépséged, fejemben egy gondolat ébredez.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
szívemet csak neked őrizgetem.

Megérintlek hát, oly csodás alakod,
érzem a pillanat heve szemeimben felragyog.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
ennyire megőrjítesz kedvesem.

Ajkaidon cuppanós édes csókok,
jelei mindannak, mit érzek, s mondok.
Szeretlek...


s akarod, vagy sem,
eszemet veszed, véglegesen.

Remegő hangod, mint a leglágyabb ének,
mit is mondhatnék válaszként néked?
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
veled, még a csillagokat is elérem.

Szíved most, oly varázsos ütemet ver,
érzem, válasz ez, mely lehengerel.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
elolvadok szemeid varázstükrében.

Ha nem láthatlak, folyton csak hiányzol,
suttognám füledbe, mindig, s mindenhol.
Szeretlek...
s akarod, vagy sem,
szerelmed teszi boldoggá az életem.

2012. szeptember 30.







ÁLMODTAM TALÁN...


Álmodtam talán...
ott álltam egy szebb élet hajnalán,
boldogságot, szerelmet,
nem kaptam az élettől kegyelmet.

Eltűnt, köddé vált,
nem én voltam kire rátalált,
mintha sohasem létezett volna,
a lelkemet mégis elrabolta.

Most ismét egyedül,
a magány fájdalommal vegyül,
csodára várnom nincs miért,
s élnem sincs már senkiért.

Újra írom sorsom könyvét,
letörlöm szemeim könnyét,
a pofont, mi rajtam csattan,
mit mindenkitől megkaptam.

Jöhetne egy szép érzés,
újabb út, újabb lépés,
vágy, mely hatalmába kerít,
bánaton, szomorúságon túl repít.

Egy csábító mosoly,
falaim áttörve szívemig hatol,
egy ellenállhatatlan tekintet,
mely mélyen megérinthet...

Vagy ez a végzetem,
senkinek sem kell a szerelmem,
a mocskos valóság a mélybe húz,
s minden érzést végleg összezúz.

2012. január 26.







ÁLOM


Sejtelmes némaságba burkolózva,
kopogtat, fázósan bújik a hideg éj,
erőtlen testem magához húzza,
sűrű homályban vibrál a szenvedély.

Lüktet, selymesen simul a csend,
behálóz érintést sugalló láza,
remegő árnyjáték halványan dereng,
kapaszkodik belém, borzongok a vágyba.

Koldusa vagyok igéző tekintetének,
pajkosan kacsint, pillanatra megremeg,
véremben cseppjei szerelem tengerének,
simogató habjában fürdetem lelkemet.

Kitárja karjait, finom táncot járva,
dédelget... tüzesen perzsel a lángja,
mámorító boldogság illanó varázsa,
nyár ízű csókjait leheli számra.

Lágy zenét dúdol a hajnali fény,
távolra szökik az éj szőtte álom,
kedves vigaszt suttog a remény,
dallama életet hoz a világon.

2016. február 28.







BELÉD SZÉDÜLÖK


Hajnali csenden át,
kopogtat egy gondolat,
szívemhez kötözve,
suttogd el titkodat!

A hallgatáson túl,
az álmok néma sóhaján,
vágyaimat hordod,
bújj hozzám!

Tested sziluettje,
lobogva lángol,
gyönyörébe mártózom,
zubogó zuhatag mámor.

Lüktető rezzenésekben,
lázasan érintelek,
bőrödön remegőn,
ölelésedbe tüzet lehelek.

Kavargó lelkem,
csak magának akar,
táncolva sodor,
hurrikán erejű a vihar!

Beléd szédülök,
már nem érdekel semmi,
szerelem, ne múlj el,
mindig veled akarok lenni!

2021. november 23.







BENNED ÉLEK


Lelkem forrása simogató tekintetednek,
puha bőrödre suttognám, mennyire szeretlek,
egymásra merednek, némán hallgatnak a szavak,
ragyogásodtól gondolataim szétfoszlanak.

Ízlelem csókjaidat, szédítő a pillanat,
lélegzem lélegzésed, elszökik az öntudat,
bolondos lázban ujjaim finom táncot járnak,
ölelés hevében körénk fonódnak a vágyak.

Féktelen szerelem tomboló, édes tüzében,
egymást kutató érintések bűvöletében,


élvezettől kábán, lényemet magadba zárod,
az érzéki forróságot még jobban kívánod!

A perzselő lángok ellen tehetetlen vagyok,
veled elégni, lávaként hamvadni akarok,
lüktető szenvedély, görcsösen hangos reszketés,
végtelen sóhajok, se bűntudat, se menekvés!

Benned élek, s halok, ezerszer is feltámadok,
magukkal húznak testünkben dúló vad viharok,
mámorodtól megrészegült meztelen képzetem,
új erőt merít belőled boldogság végzetem.

2016. július 27
.






BOLDOG NÉVNAPOT!


Az év e napján,
örömtől csillogjon a szemed!
Ma téged ünneplünk,
Erzsébet a neved.
A Hold kísérjen,
vigyázza álmodat.
Váljon valóra,
mi mosolyra fakasztja,
szép arcodat.
Ragyogjon ezernyi csillag,
feletted!
Így köszöntsön,
ki soha el nem feledhet...
Boldog névnapot!

2011. szeptember 23.







BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!


Egy újabb év telt el,
de ne hidd,
hogy szomorkodnod kéne,
hisz ez a te napod,
legyen hát vidámság,
s ünnepeljünk végre!
Elmúltak az évek,
már megint eggyel,
fiatalabb lettél,
miközben az életedben,
másokkal oly sok szépet,
s jót tettél!
Teljen továbbra is,
boldogan ez a csodás élet,
s maradj örökre,
ilyen gyönyörűen ragyogó,
mint a csillagok az égen...
Boldog születésnapot!

2011. szeptember 23.







BOLDOG LENNÉK


Ha még egyszer születnék,
akkor is egy nőt szeretnék,
te lennél az virágszálam,
ki ragyogsz rám a napsugárban.

Imádnálak éjjel, s nappal,
átvirrasztott éjszakákkal,


nem lenne több hideg évszak,
szerelmem tüze a forró nyárnak.

Boldog lennék mindig veled,
hisz én lennék egyetlen szerelmed,
minden álmom teljesülne,
te lennél a szívem csücske.

Nem vágynék én semmi másra,
csak a végtelen élet titkára,
hisz tudnám már, hogy miért éljek,
örök boldogság lenne a végítélet.

2012. május 19.







BOLONDOS DALLAM


Bolondos dallamot,
verdes ma a szívem,
előtted felfedem,
nézek rád szelíden.

Akadtak már szebbek,
voltak ennél jobbak,
ünnepi köszöntök,
örömet okoztak.

Aprócska ajándék,
láthatod arcomon,
szeretet száll feléd,
túl lépve álmokon.

Suttogom füledbe,
mire nagyon vágyom,
légy boldog örökre,
szívemből kívánom.

2012. január 9.







BÚS SZIMFÓNIA


Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,
éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,
Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,
hideg tél hull, kavargó holt időt szitál.

Léptek alá fehér foltos suttogás terül,
elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül,
elbomló lehelete kormos füstöt zihál,
rideg vackán lapul, ólálkodik a halál.

Darabokra hull, lassan elvérzik az élet,
por itta lázas boldogság, kínzó képzelet,
eltávolodik a valóság, görcsösen fáj,
valószínűtlen álmot szorong a félhomály.

Keserű, ráncba gyúrt arcon tűnik a világ,
rongyos lélekszálak végén lógó árvaság,
múló vágykép, halványuló allegória,
zokogó, befejezetlen bús szimfónia.

2023. január 26.







CSAK MI VAGYUNK


Éltető forrásom vagy!
Csobogó csermely, hűs vízű patak.
Cirógatón ábrándos álmok árjával,
örökké ringató medrembe csábítalak!

Levegőm vagy!
Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.
Veled lélegzem be a pillanatot,
összebújva ezer buja hajnalon!

Te vagy a rétek virága!
Színpompásan illatozó természet.
Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,
e szemkápráztató gyönyörűséget!

Csókod fénylő hamvassága!?
Maga a fejembe szállt boldogság.
Cseppenként kortyolom édes zamatát,
belőle sugárzik feléd a forróság!

Elakad a hang!
Szellőként hozzám simul a gondolat.
Kell a kezed, szíved, lelked,
vágyaimra fonódva öleld belém valódat!

Csendedbe bújok!
Szívdobbanásodban lüktet az egész világ.
Elnémul minden, csak mi vagyunk,
kezdetét veszi az örökkévalóság!

2020. december 26.







CSÓKOS ÁLMOK


Ajkaidnak csábos bája,
csókos álmom netovábbja.
Formás cicik úgy imádom,
nyelvemmel meg is áldom.
Ajkaim már lejjebb járnak,
elkapják a nyuszikádat...
Kapsz is rá sok puszikákat!
Simítja kezem fenéked,
oda is jár egy cupp tenéked!
Lábujjadon édes nyelves,
ha fejbe rúgsz is,
csak el ne kergess!

2011. szeptember 23.










DECEMBERI ÁLOM


Felhők habjain megbújva, az est honol,
sötétségébe burkolózva kóborol,
lecsukja csillag szemeit, némán figyel,
varázsleplet húz, hófehér tenyerével.

Hópehely hull, kósza, halk lebegéssel,
suttogva időtlen reményt a széllel,
fagyos nyüzsgése most kedvesen érint,
boldogan dobbannak a szívek megint.

Emlékek foszlányán, gyertyát gyújt egy angyal,
kitárva karjait, szelíd ragyogással,
lassú percek ölében nyugszik a lélek,
semmivé válnak a kísértő lidércek.

Elakad a hang, csak érezd, milyen szép,
szikrázó szeretet, merész ábrándkép,
decemberi álom lágy ölelésben,
kacsint az élet, az ünnepi fényben.

2022. december 21.







DEPRESSZIÓ


Gátlástalanul gátlásos vagyok,
Még csak magamhoz sem nyúlhatok,
feloldani feszültségeim nem merem,
merengve nézek magam elé szüntelen.

Rosszul esik minden egyes szó,
az egész életem egy nagy depresszió,
hajamat tépve, fejemet falba verdesem,
egyetlen kapcsolatom, mely ennyire közvetlen.

Menekülnék el, kifelé ebből a káoszból,


szabadulnék a bennem rejtőző gonosztól,
de nincs segítség, senkiben sem bízhatom,
magányos lelkem csak egyre jobban kínzom.

Megoldás az agyamban már létezik,,
s eljön a nap mikor minden megváltozik,
véget ér e kínzó gyötrelem,
élőholtak útját járva lezárom az életem.

2012. július 27.







EGY DIÓ ÉLETE


Megyek az utcán peckesen.
A gyomrom üres,
de rendesen.
Elém pottyan egy dió...
Rálépek véletlen.
Jajj, de jó!
Felveszem.
Kibontom ügyesen.
Bekaplak, hamm!
Lesz valami a gyomromban!
A számba beteszem.
Megeszem!
Utamat folytatom.
Megyek...
A fejemet hajthatom,
lenek.
Hátha, még egyet lelek.
S nem lesznek üresek,
a korgó belek.
Lépdesem...
A diót nem lelem.
De nem is véletlen,
hisz haza érkeztem...

2012. január 19.

(Figyelmeztetés: A vers nyomokban mogyorót tartalmazhat!)







EGY ÉLETEN ÁT


Olyan ez, mintha mindig ismertelek volna,
az érzés, mely minden szívet elrabolna,
s mikor ajkaidon megcsillan a fény,
csókod íze, mint a legfinomabb sütemény,
lágy érintések, melyek a számban olvadnak,
nyelveink hangtalan mondatokat formálnak.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!

Egy életen át csak a tiéd,
ölelésed sugallja, te vagy ki mindent megért,
a szikrát, mely lángra lobbantja a tüzet,
az emberben ki az életében mindenért megfizet,
ki veled elfelejti összes baját, s búját,


mert tudja értékelni e szavak súlyát.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!

Én már téged soha el nem engednélek,
két karomba zárva minden rossztól védenélek,
te vagy kiért odaadnám mindenem,
a világvégét is túlélő végtelen szerelem,
s ha ott állunk majd a semmi közepén kézen fogva,
akkor is csak ezt hallhatod a füledbe suttogva.
Szeretlek!
Kívánlak!
Érted meghalnék annyira imádlak!

2012. július 5.







EGY ŐRÜLT ÁBRÁND


Olyan ez, mint egy mámorító érzés,
agyamban kavarog ezernyi kérdés,
lehetnél könyvírója sorsomnak,
arcodat nézve csendben hallgatlak.

Olyan ez, mint egy édes dallam,
alig várom, hogy újra halljam,
oly csodás, csengő hangon szólítasz,
ajkaid formálva elbódítasz.

Olyan ez, mint egy szédült állapot,
teremtettél bennem varázslatot,
rózsaszirmok tündérkertje szépséged,
gondolatban százszor elszöktem véled.

Olyan ez, mint egy lobogó gyertyaláng,
fénye kialszik, sötétség vár reánk,
lelkem titkait veszni mégsem hagyhatom,
felhők tengerén szárnyaljanak szabadon.

Olyan ez, mint egy szerelmi vallomás,
szavakból formált művészi alkotás,
testemből kitörni vágyó vad lüktetés,
egymásba fonódó izgatott szívverés.

Olyan ez, mint egy mézédes csók,
nem érezhettél még hasonlót,
ámulatba suttogó képzelet,
szárnyai ölelik a kék eget.

Olyan ez, mint egy igaz szerelem,
őrült ábránd, örökké szeretem,
boldog vagyok, nekem ő a minden,
a Nap, a Hold, a legdrágább kincsem.

2011. november 29.







ELFELEJTETT ÉRZÉS


Színtelen némaság, megszokás csupán az élet,
magányomból ébredő, távolban rohanó emlékek.
Szertefoszlott képzetem csöppnyi időszaka,
álarcba bújtatott sóvárgásom kínos mosolya.

Kérlek meséld el, milyen lehet a boldogság,
segíts felidéznem, legyél te az orvosság!
Szeretném, ha még egyszer a részem volna,
megrepedt lelkemben a tátongó űr beforrna.

Szemeid tükrében keresem a lét értelmét,
ragyogásukból fakadó mosoly szépségét.
Arcod domborulatai elárulják az összes csodát,
lassuló mozdulataim gyorsítják szívem ritmusát.

Egyre közeledő illatod, oly simogatón mesés,
testembe oltott méreg, függővé tesz az ölelés.
Agyam felidéz egy mindent elsöprő percet,
elfelejtett érzést, mely legyőzi az értelmet.

Az idő nagy úr, s egyszer már jó úton jártam,
talán te megérted bűnöm, mit eléd tártam.
Végtelen megkönnyebbülés fogja kézen a reményt,
ajkaid kimondatlan szavakká formálják az erényt.

2016. február 22.







ELSŐ SZERELEM


Annyira gyönyörű, őt nézem szüntelen,
törékeny testén folyton eltévelyedem,
ő a legszebb lány, a szívem érte dobog,
érzem, lelkem tüze egyre hevesebben lobog.

Furcsa, bizsergető érzés ragad magával,
kapcsolatom meg is szűnik a külvilággal,
bódult állapotban egy félénk kézfogás,
észveszejtő a veled, s rólad álmodás.

Kitöltöd a napjaim, vágyódom utánad,
nem szeretném, emiatt tartanál butának,
szeretlek, jobban mint valaha bárki mást,
titokban... nem mondhatom el e vallomást.

Néhány huncut pillantás, kedves mosoly,
mi kettőnk között alakul, az már komoly,
lehet tengernyi hibád, észre sem veszem,
elveszett az okos fiú, elvetted az eszem.

Akarlak, nem tudok szabadulni tőled,
oly fenséges gyengédség árad belőled,
már tudom, számomra te vagy az igazi,
kiért érdemes élni, s halálig harcolni.

Most itt ülsz velem, fogom csöpp kezed,
nézem csodálatosan csillogó két szemed,
majd reszkető ajkaimmal lágyan átölelve,
ugrunk fejest egy felejthetetlen szerelembe.

2015. február 9.







ELVESZETT SZERELEM


Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,
lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,
folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,
örökre átitatta, megmérgezte véremet.

Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,
csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom,
téli rideg világ költözött életembe,
rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve.

Utamat nem lelem, szívem sem dobban már,
lelkem kettétörve egyedül botorkál,
az elmúlás, a múlt keresztre feszített,
igazat kimondva csakis én veszítek.

A bennrekedt szavak is lassan elfogynak,
arcra hűlt keserű könnyként sikítanak,
eltűnünk, mint fájdalom a némaságba,
tűzlángjaink szenvedélyes lobogása.

2022. március 14.







ENNYIT SEM


Szürke fátyol agyamon,
a helyemet sem találom.
Hiába vagy nekem,
ha a figyelmed sem érdemlem.
Egy-két sör, pár szál cigi,
s a szerelmet a szél tova is viszi?
Körülöttem emberek,
kiket szeretnek.
Csak én vagyok egyedül,
s a gondolat fojtogat legbelül.
Neked egy senki vagyok,
az sem számít, ha a magányomba fulladok.
Olyan, mint egy ócska idegen,
kihez nem fűz semmi érzelem.
Pedig, reméltem rám büszke lennél,
s így mások előtt is szeretnél.
De a szó elszállt, érzés meg nem maradt,
csak a megalázottság, ami rám szakadt.
Mert, ha nem is kértem,
de úgy néz ki, még ennyit sem értem!

2022. március 14.







ÉDES ÉBREDÉS


Dunna alatt szendergő gyönyörű álom,
összeköt bennünk minden szívdobbanásom,
huncut nyújtózás, ébredezem melletted,
lehunyt szemmel is hívogat a szerelmed.

Szikrázóan köszönt ránk egy mosolygós nap,
fényében, álmos életünk új esélyt kap,
ketten az ágyban szorosan összebújva,
csodaszép ébredés egymáshoz simulva.

Kíváncsi veréb kandikál az ablakon,
árulkodón dalolja, szeretlek nagyon,
szépséges arcodat csendesen csodálom,
mézédes ajkaid, ízlelném, imádom.

Finoman csókolnám bársonyos bőrödet,
égessen lelkedbe boldogság örömet,
oly kimondhatatlan vágyódom utánad,
nem sejted mennyire akarlak, kívánlak.

A gyönyör viharából partra sodródva,
remegő combjaink egymásba fonódva,
rezdüléseiddel nem tudok betelni,
az éjjel mámorát nem lehet feledni.

Karjaimban égtél buja szenvedéllyel,
elvarázsoltál ringató gyengédséggel,
önfeledt játék, veled a mennyben jártam,
fodros felhők felett, csillagok közt szálltam.

Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem,
tollpihe pihen az aranyló hajtincsen,
s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll,
szép arcod simítva mosolyod rám talál.

Füledbe suttogom, milyen szép a reggel,
álmom valóra vált, együtt ébredünk fel,
te vagy az angyal, kire mindig is vágytam,
eljött a szerelem, végre megtaláltam.

2012. január 9.







ÉDES MÁMOR


Mi is az, mit a legjobban kívánnék?
Szerelmed számomra, oly nagy ajándék!
Forró, tüzes vágyak tombolnak bennem,
mindent amit adsz, most meg kell szerezzem!

Megérintem, simogatom bőrödet,
vérbő láz éget, izgalma bűvölet.
Nincs terelő gondolat, mely megállít,
azt lihegi, szeresselek halálig.

Szolgád leszek, ördögi játékszered,
szeretőd, ki mindenbe belevezet.
Kibontom a legizgatóbb csomagot,
csókjaimmal megformálom alakod.

Hevességem téged végleg ellazít,
nedves, vibráló bujaságra csábít.
A vér merevvé tesz minden végtagot,
ölelésem, elnyeli a tudatot.

Vadul tomboló, bódító élvezet,
magamba szívom érzéki ízedet.
Majd eljön a megálmodott szép halál,
szerelmünk édes mámorként ránk talál.

2011. szeptember 14.







ÉDES SZERELMEM


Mikor felébredtem, még láttam őt,
az álmaimban élő hercegnőt,
ö az ki elvarázsol teljesen,
gyönyörű vagy, én édes szerelmem.

Arcomat lágyan simogató holdsugár,
szédületes álmokat hozó forró nyár,
te vagy az, ki elvarázsolsz teljesen,
oly gyönyörű vagy én édes szerelmem.

Képzeletemben tűzpiros rózsakert,
nem láttam ennél bűbájosabb ékszert,
a nőt, ki elvarázsol teljesen,
leggyönyörűbb, én édes szerelmem.



A lugas legcsodálatosabb virága,
a fodros szirmok elbűvölő pompája,
ö az, ki elvarázsol teljesen,
gyönyörű vagy én édes szerelmem.

Illatos szirmaidnak összes bája,
a napfénynek ölelő ragyogása,
te vagy, ki elvarázsolsz teljesen,
leggyönyörűbb, én édes szerelmem.

Nem tudom, illúzió ez, vagy valóság,
ellenállhatatlan mámoros mohóság,
s a nő, ki elvarázsol teljesen,
oly gyönyörű vagy édes szerelmem.

2012. január 8.







ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT


Hosszú volt a tegnapom,
fel sem kelek a holnapon,
ma még élek,
de jövőt már nem remélek.

Cserben hagytak barátok,
így teremtettem új világot,
ebben élem magányom,
folyton önmagam sajnálom.

Nem tudok innen kitörni,
muszáj e sorsba beletörődni,
sokáig küzdöttem ellene,
eltűnt az életem értelme.

S most, hogy nincs már érdek,
csak a sötét tények,
ég és föld között lebegve,
elszáll a lelkem örökre.

2013. február 8.







ÉLETEMBEN NEM...


Tudattalan küzdelmében az akarat,
fátyolba burkolt agyamban alulmarad,
túl sokszor érzem, a hitem felőrlődött,
s mint életemben nem...
más világban keresnék reményt, örömöt.

Késői menhely a pozitív gondolkodás,
saját nyomorom tiporva a kilábalás,
Létben lézengő lélekként, kutatom utam,
s mint életemben nem...
kitaposott ösvényen sohasem járhattam.

Szeretnék békében, boldogságban hinni,
minden rosszat végleg elfeledve élni,
emlékeim a homályba veszhetnének,
s mint életemben nem...
édes bolondság végre felfedeznélek.

Bűntelen, szabadon szárnyalva repülnék,
millió társammal csillagként ragyognék,
csendben meglelném szívem titkos menedékét,
s mint életemben nem...
megtudnám a létem igaz, valós értelmét.

2013. szeptember 3.







ÉRTED LÁNGOLVA


Szédítő szenvedély!
Szerelemben őrjöngő vágyak!
Hogy rád találtam, folyton téged kívánlak!
Sóvárgom mindazt, mit kérsz, s adhatsz!
Test a testben, mindent megkaphatsz!
Tépj szét!
Légy a gyönyör fenséges úrnője!
A legédesebb mámor vászonra festője!


A kéjes beteljesülés vad angyala!
Fülembe csengő érzéki hangok legszebb dallama!
Ölelj szorosan!
Szeress, a világot feledve!
Boldogan, álmaid követve!
Érezd, ahogy e szerelmes szív érted lángol!
Kiolthatatlan tűz, mindkettőnket elvarázsol!

2012. január 1.







ÉRZELMEIM ÖRVÉNYE


Fülemben még a nyári éj zenél,
rólad mesél suttogó dallama,
hangodat hozza távolból a szél,
fájó szívem gyógyító balzsama.

Szavaid mögé zárt álomkép,
azt álmodom, úgy szeretsz, mint én,
mert téged szeretni csodaszép,
gyermekin, igazán őszintén.

Én a tied, világunk összeér,
elhoztad léted édes illatát,
te az enyém, végtelen szenvedély,
neked adom szerelmem mámorát.

Boldogság csókja emel az égig,
szememben pajkosan táncol fénye,
önző módon szomjazom rád mindig,
elragad érzelmeim örvénye.

2018. november 4.














 
 
0 komment , kategória:  Fonyó Tamás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2022.11 2022. December 2023.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 227 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 7666
  • e Hónap: 34289
  • e Év: 171661
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.