2022-07-03 21:00:42, vasárnap
|
|
|
ÁTYIM LÁSZLÓNÉ VERSEI
Különleges, irigylésre talán nem méltó gyermekkort követően, 1984 augusztusától encsencsi lakos lettem. Leánykori nevem Hájer Gyöngyi. Szülők nélkül, árván nevelkedtem öt testvéremmel együtt. Esküvőnk után tíz évig férjem szüleinél éltünk a Petőfi utcán. Majd építkeztünk, ahol közösen saját otthont teremtettünk magunknak és három gyermekünknek. Sokszor egyedül érzem magam, hiányoznak a szüleim és a testvéreim.1996 óta írom verseimet, a magányomból fakadó érzelmeimet, gondolataimat írom a költészet e formájával. De az évek alatt hangulatom váltakozásával nemcsak szomorú, hanem vidám, szeretettel teli versek is sorakoznak a tollamból, de a jövőben is tovább folytatom a verseim írását.
Átyim Lászlóné Hájer Gyöngyi, Encsencs ( 1967. június 12. - )
Versei
Link
Link
ANYA ÉS MAGZATA
Mikor egy anya,
Kisbabát vár,
Oly boldog szívvel
Készül fel már.
Készül a jövőre,
A szép csodára,
Mert egy baba csoda,
És áldás az ő számára.
Oly boldog kapcsolat,
Míg szíve alatt hordja,
Beszélget neki,
Ó drága angyalka!
Örömmel várlak,
Hogy már megszüless,
Karomban tartsalak,
Boldogan ápollak.
Mert egy baba születése,
Mesebeli álom,
Születésnél csodálatosabb,
Nincsen a világon.
Megszületett a baba,
Egy igazi csoda,
Édesanyja boldogan,
Arcon puszilgatja.
Mondogatja neki,
Drága pici tündér,
Ezt a percet vártam,
Hogy már megszülessél.
Boldogságban nevellek,
El nem hagylak soha,
Mert testemben fogantál,
Drága kis angyalkám.
ANYA ÚGY HIÁNYZOL
Vénülő szemeim,
Borítja könnyfátyol,
Arcom mossa lassan,
Mert annyira hiányzol.
Oly régen láttam már,
Mosolygós arcodat,
Oly régen hallottam,
Csodaszép hangodat.
Még él az emlékemben,
Bársony kacagásod,
Pedig már vén vagyok,
De fülembe még hallom.
Sohasem feledlek,
Míg a szívem dobban,
Utolsó erőmig,
Könnyeim hullanak.
Aztán ha távozok,
Úgyis találkozunk,
Bársony kacagásod,
Messziről meghallom.
Megsimítom arcod,
Te is az enyémet,
Megnyugszik a szívem,
Mert veled lehetek.
BÁNATBÓL ELÉG MÁR
Mellém szegődött a bánat,
Már éveken át.
Követ engem mindenfelé,
Fülembe hallom léptei zaját.
Nem akar elhagyni,
Pedig úgy szeretném,
Hogy egy picit boldog legyek,
Ne a bánattól szenvedjek.
Nem akarok cipelni már,
Bánatos keresztet,
Mint ahogyan Jézus,
Keresztre feszítve.
Én már megsokalltam,
Elég volt belőle,
Csak boldogságra vágyom,
Vénülő, ősz fejemmel.
A BESZÉLŐ FÜZET
Látom,ahogy sír,
És csak kesereg,
Hogy mi nyomja a lelkét,
Nem mondja senkinek.
Magába zárja bánatát,
Csendben leül egyedül,
Halk koppanás hallik,
Könnyei halkan koppannak.
A füzet fedelére,
Amibe éppen leírja,
Ami a szívét bántja,
Az a szomorú sorsa.
Nem szól,csak ír,
Csendben, egyedül,
Sorokat sorokra halmoz,
Amibe mindent leír.
Majd ki szeretné,
Az olvashatja,
Hogy mi van a füzet,
Legaljára írva.
Az van oda írva,
Hogy nem akar beszélni,
Csak olvassátok végig,
Mi a lelke mélyét tépi.
BOCSÁSS MEG, HA NEM MEGYEK
Ne hidd azt, hogy
Már én nem szeretlek.
Ne hidd azt, hogy
Már csak emlék vagy nekem.
Számomra örökké élsz,
Szívembe bezárva.
Örökké gyászollak,
Örökkön örökké imádlak.
Csak az fáj, hogy
Sírodnál nem állhatok.
Mindenszentek napján,
Kérlek, bocsáss meg anyám.
Amint tehetem elmegyek,
Letérdelek a sírodnál.
Könnyeim hull majd,
Bocsáss meg, anyám.
Nagy teher a vállamon,
Oly sok a gondom.
Nincs ki hozzád elvigyen,
Oly nagy a bánatom.
Ígérem elmegyek,
Soha nem feledlek.
Örökkön örökké,
Csak téged szeretlek.
Mert ha egy anya nincs,
Olyan üres minden.
Kihal minden szeretet,
Sivár marad minden.
Könnyeim peregnek,
Erre a papírra.
Elmossa a betűt,
Nem láthatod soha.
Nem látod ha szenvedem,
Bánat nyomja szívem.
Arra kérlek, istenem,
Add vissza őt nekem.
CSAK EGY ELTARTOTT VAGYOK
Csak egy eltartott vagyok,
Kinek munkája nincs,
Munkanélküli vagyok,
Kinek semmije sincs.
Nincs nekem se erőm,
Se életem most már,
Még a kutya is morog,
Ha az udvaron meglát.
Talán még neki is,
Több a becsülete,
Őt legalább szeretik,
Nem úgy,mint engemet.
Úgy meghalnék egy szép napon,
Ahol senki sem lát,
Hogy meg se találjanak,
Sohase már.
Majd megsiratnának,
Vagy inkább nem,
Úgy szeretném látni,
Hogy mit tennének.
Majd megtudják ha,
Már én nem leszek,
Nem lesz, ki eléjük,
Már ételt tegyen.
Éhezni fognak majd,
Mint egy kivert kutya,
Mert nem szerettek engem,
Talán soha, soha.
CSAK AZ ENYÉM VAGY
Csak veled vagyok boldog,
Szerelmem igazán!
Bármit is tettél,
Fáj, tudod nagyon fáj.
Kit igazán szeretsz,
Elengedni nem tudod.
Mert én nagyon szeretlek,
Ezt te is jól tudod.
De megbűnhődsz majd
Mindazért, mit ellenem
A múltba elkövettél,
Egyetlen igazi szerelmem.
Bűnhődni fog az is,
Kivel te megcsaltál,
Nem lesz nyugta tőlem,
Bárhova bújik már.
Bárhova is bújik,
Úgy is megtalálom,
Számára nincs mentség
Ezen a világon.
Tönkretenni más életét,
Elvenni más szerelmét.
Megkapja majd büntetését,
Efelől semmi kétség.
CSODA TÖRTÉNT, ÚJRA ESIK
Csoda történt, újra esik,
Kiszáradt már minden,
Talán nem is lesz már termés,
Odalett már minden.
Szegény vidék, nagyon szegény,
Ha nem kap esőt a sok termés,
Szegényebb lesz minden ember,
A munkája kárba veszett.
Sok munkáját beletéve,
Fáradtságát nem kímélve.
Oda minden reménysége,
Kiszáradt a bő termése.
De nem tehet ő már semmit,
Odalett már minden termés,
Fohászkodva kéri Istent,
Adjon neki segítséget.
CSODÁLATOS HOLD
Bársony puha párnán
Fekszik a Hold,
A csillagok fényesen
Rá ragyognak most.
Majd ha korán reggel,
Felkel a Nap,
A Hold eltűnik,
S vele együtt a csillagok.
Csodálatos látvány,
Este az égen a Hold.
Mellette a sok csillag,
S én oly boldog vagyok.
Ha minden van az égen,
A Nap, a Hold,s a csillagok,
Az emberiség boldog,
Mert minden fényben ragyog..
S az én szívem is boldog,
Mert az akarok lenni.
Láttam szüleimet csillagként
Az égen fent ragyogni.
A Holdnak csodálatos fénye,
Világítja drága két csillagom.
Könnyes lesz a szemem,
Amíg azt a drága csillagokat nézem.
EGY HIDEG TÉLI NAPON
Egy hideg téli napon
Majd sétálni megyek,
Felidézem emlékeim,
Hogy miért bántanak engem?
Szenvedtem már sokat,
Egész életemben,
Hagyjanak már békén,
Ne bántsanak engem.
Szülők nélkül nevelkedtem,
Nem segített senki,
Annyi sokat szenvedtem,
Hogy nincs már kedvem élni.
Elmegyek innen,
Egy hófedte tájra,
Lefekszem a hóba,
Majd ott megtalálnak.
Mire megtalálnak,
Dermedt lesz a testem,
Nem dobog a szívem,
Meghalt már a lelkem.
Csak sírjanak, sírjanak,
Hagy fájjon a lelkük,
Eszükbe jutok majd,
Sírhat majd a szemük.
Ráhullik a könnyük majd,
A dermedt arcomra,
Nem hallom már többé,
A bántó hangjukat.
Feltámasztanának majd,
De már nem tudnak,
Elszállt már a lelkem,
S nem dobog a szívem.
EGYKORI CSODÁLATOS SZERELEM
Egykor oly rég volt,
Hogy jött a nagy szerelem,
Oly gyönyörű volt,
Minden fontos volt nekem.
A gyönyörű szerelmünk
Azt mondtad örökké tart.
De becsaptál, s megcsaltál,
Oly sokat hazudtál.
A fájdalomtól a szívem
Kettéhasadt, hogy megbántottál
Soha meg nem bocsátom,
S el nem feledem azt,
Bármit is teszel, a jövőbe,
Már nem szeretlek, úgy mint rég.
Előbb gondolkodtál volna,
Hogy szívem ne tépd szét.
Késő bánat, ebgondolat,
A fájdalom, amit okoztál,
Nekem örökre megmarad.
A széthasadt szívem már így marad.
Nekem te voltál életem értelme
És egyetlen igaz szerelmem
A szívem majd összeforr
De felhasad, ha visszagondolok a múltra.
ELSÁRGULT FALEVÉL
Elsárgult falevél,
Messzire száll,
Múlik az ősz,
Már végére jár.
Itt van már lassan,
Itt van a tél,
Oly komor és hideg,
Kitől sok ember fél.
Oly hosszú,kegyetlen,
Ki életet követel,
Sok ember meghal,
A dermesztő hidegben.
A hosszú tél után,
Lassan ébred minden,
Felvidul a sok szív,
S újra megnyílik az élet.
ELVESZTETTE ŐT ÖRÖKRE
Nem jön hang a torkomon,
Elfojtsa a fájdalom.
Könnyem hullik, úgy pereg,
Szívem sajog és remeg.
Látom,ahogy sírdogál,
Mint egy árva kismadár.
Kinek meghalt a párja,
Könnye hullik utána.
Úgy sírdogál ő is,
Meghalt az ő párja is.
Ó Istenem segíts hát,
Csillapítsd a bánatát.
Nem tudom,hogy mit tegyek,
Hogy mindig vele lehessek.
Hisz nekem is van családom,
Őket én sem hagyhatom.
Hajlékát ő nem hagyja,
Benne minden munkája.
Ő is árván nevelkedett,
Ő is oly sokat szenvedett.
ÉDESANYÁM HOL KERESSELEK?
Zokogva láttam,
Zokogva ment el,
Elbúcsúzott tőlem,
Remegő kezekkel.
Azt mondta nékem,
Hogy nem láthatom már,
Nem akar szenvedni,
Inkább a halál.
Éjt nappal át,
Csak sírt és kesergett,
Boldog perce nem volt,
Soha az életben.
Nem kér már az életből,
Inkább meghal ő,
Elég volt,elég már,
Inkább a halál.
Most hol keressem,
Sehol sem lelem,
Könnyem hullik záporként,
Hogy vajon merre lehet.
FÁJT, HA MEGBÁNTOTTÁL
Majd mikor a síromnál állsz
Fájó szívvel imádkozzál
Bocsánatért imádkozzál
Mert oly sokat megbántottál
Mert fáj, hogy megbántasz
Oly sokat fáradtam utánad
Könnyes szemmel gondolok rád
A drága jó édesanyád
Mert ha már nem leszek
Oly szomorú lesz életed
Akkor már bánhatod
A szíved csak fájni fog
Mert ha már lent leszek
A szívem is megdermed
S dermedt szívvel szeretni
Soha már nem lehet
Majd csak álmodban láthatsz
S ha kijössz a temetőbe
Könnyeket hullajtasz
Sírhantom föléje
Akkor fog majd fájni,
Hogy nem láthatsz már többé
S egy szál rózsával kezedben
Milliószor bocsánatot kérnél
De ne feledd el soha, hogy
Mindig szerettelek, és még
Azt se feledd, soha, hogy
Lent is megbocsátok neked.
A FEHÉR HATTYÚ
Csendesen úszok a tó vizén
Tollaim csillognak a víz tükrén
Testem tartása oly kecses
Talán én vagyok a legszebb
Fehér tollaim, mint a hó
Varázslóan fénylő, csillogó
Testem kecses és vonzó
Párom szemébe szikrázó
A tó vize lágyan nyugtató.
HA ÉN VOLNÉK...
Ha csillag volnék,
Szemedbe ragyognék,
Látnám csodás színét,
Ahogy reám néznél.
Ha könnycsepp lennél,
Sosem sírnék,
Nehogy elveszítselek,
Mert nagyon szeretlek!
Ha virág volnék,
Neked illatoznék,
Az ablakod alatt,
Mint bársonyon pihennék.
Ha pillangó volnék,
Mindig csak röpködnék,
Virágos kertedben,
Rózsáidra szállnék.
Ha esőcsepp volnék,
Rózsáidra hullanék,
Hogy sokáig éljenek,
És engem örökké szeress!
HOGYAN HIGGYEK NEKED?
Mondd, hogy higgyek neked,
Hogy higgyem el, hogy szeretsz?
Hisz oly sokat becsaptál,
Sok éven át többször megcsaltál.
Megcsaltál, összetörted a szívem,
Amit elfeledni soha nem lehet.
Hozzád fűzött bizalmam
Már oly régen elszállt
Rég volt, hogy bíztam benned,
Sok-sok évvel ezelőtt.
Akkor még lángolt szerelmünk,
A láng lassan elült.
Szerelmünk olyan, mint rég,
Soha de soha nem lesz,
Megcsaltál, becsaptál,
A hitemet feléd elveszítettem.
Hiába is fáj, hidd el,
Már nem hiszek neked,
Előbb gondolkodtál volna,
De te megcsaltál engemet.
Összetörted a szívem,
Ami annyira fáj,
Összetört szívvel szeretni
Soha nem lehet úgy már.
Összegyűjtöm az erőmet,
Ami még megmaradt,
Hogy együtt éljek veled,
Mert te csak az enyém vagy.
A HOLD FÁTYOL ÁRNYÉKÁBAN
Keresem a Holdat,
Ahogyan világít,
Szemem tekintete,
A magas égre vágyik.
Eljött már az este,
Csodálatos pontja,
A sárga színű Hold,
Az eget világítja.
Körülötte a sok csillag,
Csodával telítve,
Keresem a legszebbet,
Könnyeim pergetve.
Mert odafönt vannak,
Mindkettőjük távol,
Talán a Hold takarja,
Fátyol árnyékával.
Ó, de boldog lennék,
Hogyha feltűnnének,
A Hold fátyla mögül,
Nekem intenének.
Csak egy pillanatra
Rám tekintenének,
Csak egy pici boldogság,
Én csak ennyit kérek
HOLDFÉNY A TÓ TÜKRÉN
Csillogó Hold fénye
Süt a tó tükrére
Csillámló szép habok
Tó tükrén táncoltok
Oly boldog fenn a Hold
Tó tükrén táncot rop
Nézem két szememmel
Könnyek úgy öntik el
Letörlöm könnyeim
Holdvilág fényébe
Csillámló szép habok
Kellős, sodró közepébe
Felnyújtom két kezem
Búcsút intek végleg
Csillámló nagy habok
Vigyetek el engem
Mert az élet oly sötét
Szívembe már semmi fény
Elveszett a tó tükrén
Isten veled szép Holdfény
HOSSZÚ FORRÓ NYÁR
Lenge öltözékbe
Jött a forró nyár,
Hosszan itt marad,
Későn megy el már.
Felperzsel mindent,
Maga körül,
Nem lesz termés,
Asztalra semmi nem kerül.
Drága lesz minden,
Te rongyos élet,
Ki eddig szegény volt,
Még szegényebb lesz.
Korgó gyomorral,
Nyugszik a szegény,
Könnyes szemekkel,
A távolba néz.
Könnyes szemekkel,
Korgó gyomorral,
Fájdalmas, keserű,
Síró kacajjal.
Hiába dolgozott,
Mindkét kezem,
Nincs semmi termés,
Mit a számba vegyek.
Korgó gyomorral,
Fekszem le én,
Korgó gyomorral,
Halok meg én.
HÚSZ HOSSZÚ ÉV!
Oly régen is volt már,
Hogy megismertelek,
Szívembe bezártalak
S megszerettelek.
Mosolygó kék szemed
Mindig reám nézett,
Két kezed átölelt,
Csókod ajkamon égett.
Oly magányos voltam,
Míg nem ismertelek,
Mint magányos őzike
A rengeteg erdőbe.
Szerelmesek lettünk,
Hűséget esküdtünk,
El nem hagyjuk egymást,
Míg a földön élünk.
Húsz hosszú év alatt
Össze is tartottunk,
Sok rosszra és jóra
Együtt emlékezünk.
Szerelmünk gyümölcsei
Lassan fel is nőnek,
Útjaikra mennek,
Itt hagynak majd minket.
Majd ketten maradunk
A régi emlékekkel,
Kék szemedbe nézek
Mosolygó szememmel.
El is mondom néked,
Hogy most is szeretlek
És, hogy köszönöm
Ezt a húsz hosszú évet.
Bízom benne, hogy
Még te is szeretsz,
Nem felejted el ezt
A szép hosszú húsz évet.
25 ÉVES A NYUGDÍJAS KLUBUNK
Huszonöt év hosszú idő
Kerek negyedszázad
Sok szép emlék ideköti
Az idős klubtagokat
Szeretettel jönnek ide
Bánatukat elfeledve,
Mert itt ők oly boldogok
Boldogsághoz van is joguk
Mert ki ide már belépett
Boldogabb lett az élete
Legyen boldog és csak vidám
Hosszú-hosszú éveken át
Mert itt minden szépet
S örömet is megkap
Örömteli perceit
Soha el nem feledi
Mert nem jó egyedül lenni
Bánatunkat szívünkbe zárni
Lépjen helyébe szeretet
Hagyja el bánat a szívünket
JIMMY A KIRÁLY
Véletlen baleset
Okozta halálod,
Miután pisztolyodból
Kivetted a tárod
Felelőtlen voltál
Meghúztad a ravaszt
Nem is sejtve,hogy
Most meg is halhatsz
Te voltál a király
A zene királya
Millió rajongód
Kísér most utadra
Nem búcsúznak
Tőled el örökre
Kegyeletüket róják
Temetnek a földbe
Te nem haltál meg
Itt maradsz köztünk
Emléked szívünkben
Örökké őrizzük
Szívünkben élsz
Jimmy élt,
Jimmy él,
Jimmy élni fog!
JIMMY A CSILLAGOK KÖZT
Vajon most hol lehetsz
A csillagoknak énekelsz
Mért is mentél el,
Hogy föntről énekelj
Majd eljön az idő
S a feltámadás
Újra köztünk leszel
S velünk énekelsz
Idefenn oly jó
Oly angyali dolog
Lenézek a földre
S ezt dúdolgatom
Visszamegyek hozzátok
Ha újra vissza fogadtok
Én leszek a királyotok
Ha ti is akarjátok
Két kezünket nyújtva
Neked énekelünk
Gyere vissza királyunk
S maradj itt velünk
*
VÉGSŐ BÚCSÚ Jimmytől
Bezárjuk szívünkbe őt
Mint dermedt testét
Bezárja örökre a föld
A lelke a mennybe szállt
Ő volt a zene királya
Nem léphet senki a nyomába
Helyét el nem veszi senki
Hisz ő volt az igazi
Rajongók könnyei
Hullanak a földre
Mint hulló zápor
A zöld mezőre
Itt hagytad családod
Nem gondoltál rájuk
Hogy fájó szívük
Meghasad utánad
De az együtt töltött éveket
Soha nem feledik
Drága szeretteik
Oly mélyre temetik
Majd végső búcsút vesznek
Ha ravatalon fekszel
Annyit súgjál nekik
Ne felejcsetek el
Veletek maradok
Míg a földön éltek
Zeném vigasztaljon
Csendben könnyezzetek
Majd lassu zenével
Kisértek utamra
Könnyeket hullatva
Koporsóm falára
Alszom mélyen zúgó lomb alatt
Ne zavarjátok édes álmomat
Boruljatok síromra csendesen
Nyugalom, már nem fáj semmi sem
JÖJJ VISSZA SZERELEM
Langyos eső mossa,
Végig le az utat,
Hol vagy nagy szerelem?
Sehol sem talállak.
Oly régen kereslek,
Mert elhagytál engem,
Fáj a szívem érted,
De a reményem még él.
Reménykedve várok,
Hogy újra megtalállak,
Szívemet a boldogság,
S majd öröm járja át.
Szerelmesnek lenni,
Oly csodálatos dolog,
Boldogan kimondani,
Ó, mily szerelmes vagyok.
Rég mondtam már ilyet,
Reménykedve várok,
Hogy mondhassam, szeretlek,
Ha kell, száz évig is várok.
Száz évig, s örökké,
Csak, hogy boldog legyek,
Mit tegyek, szeretlek,
Hát jöjj vissza szerelem.
KARÁCSONY
Ezernyi csillagfény,
Szép ragyogás,
Itt a karácsony,
Ez nem lehet más.
A gyönyörű Karácsony,
A szeretet ünnepe,
Boldog és boldogtalan,
Könnyet csal szemünkbe.
Csillogó zöld fenyő,
A karácsony jelképe,
Díszbe öltöztetve,
Maradj így örökre!
Így szép a Karácsony,
Ha boldog a családom.
Könnyet csal szemembe,
A boldogság ünnepe.
Legyen hát Karácsony,
S együtt a családom,
Velem mindörökre,
Tőlem senki el ne vegye.
Szeretteim csak az enyém,
Senki másé soha,
Mint a fenyőfának
A feldíszített ága.
KICSIT MEGNYUGODTAM
Amit velem ő tett,
Feledni soha nem fogom
A bánatot a szívemből
Kitépni soha nem fogom
Azzal, hogy megcsalt,
Megsebezte a szívem
Egy sebzett szívvel
Szeretni már úgy nem lehet.
Bocsánatot kért tőlem,
Bevallotta, hogy mit tett,
Azt mondta, imád és szeret,
S hogy többet ilyet nem tesz
Ahhoz, hogy újra bízzak benne,
Kevés csak a bocsánatkérés,
Bizonyítsa be, hogy engem szeret,
Nem lesz több ilyen félrelépés.
Mert én őt nagyon szeretem,
Amióta csak megismertem,
27 év hosszú idő,
Oly könnyen el nem engedem
Ha kell ütök és ölök érte
Nem hagyom, hogy tőlem
Bárki is elvegye a jövőbe
Mert annak keserves lesz az élete!!
A KISMADÁR
Csillogó nagy pelyhekben hull a fehér hó
Beborít már mindent a hótakaró
Hólepel alatt szunnyad a határ
Egyik ágról a másikra röppen egy kismadár
Eleség után kutat az árva
De a magvaknak hűlt helyét találja
Éhes gyomorral röpköd magába
Szomorú szívvel gondol a sorsára
Hiába keresi párját nem találja
Egyedül kutat a dermesztő határba
Örömében felröppen a kismadár
Mikor útjában egy etetőben magvakat talál
Felsóhajt magába, így gondol szomorúan párjára
Könnyei csorognak a finom falatokra
Eszébe jut sorsa és a kedves kis párja
KÖNNYEZŐ VIRÁGOK
Drága édesanyám,
Friss virágot hoztam,
Könnyeimmel megöntöztem,
Hogy ne hervadjon soha.
Mindig neked illatozzon,
Virítson a sírhantodon,
De nekem a könnyem hullik,
Mert édesanyám úgy hiányzik.
Olyan régen elmentél már,
Itt állok a sírhantodnál,
Oly régóta idejárok,
Mindig hozok friss virágot.
Két kezemmel ültettem,
Könnyeimmel öntözgetem,
Simogatom a fejfádat,
Fáj a szívem, mert nem láthatlak.
KÖNYÖRÖGVE KÉRLEK
Istenem segíts már,
Hol van a boldogság?
Ne hagyj így szenvedni,
A bánatba merülni.
Elhagyott az erőm,
Segíts hát teremtőm!
Fohászom szól hozzád,
Hagy legyek boldog hát.
Segítsd meg gyermekem,
Gyógyuljon meg nekem.
Érintsd meg szíveddel,
Gyógyító erőddel.
Hallgasd meg egy anya,
Fájó könyörgését,
Ne vedd el hát tőlem,
Drága szemem fényét.
Hagy legyen ő boldog,
Ha én nem lehettem,
Neki itt vagyok én,
Mert nagyon szeretem.
Mert én árva vagyok,
Talán még emlékszel,
Elvetted tőlem őket,
Kiket oly nagyon szerettem.
LILA ORGONA
Illatos lila orgona
Rezeg a bokorja,
Madárka szállt rája
Ezért rezeg az ága.
Lassú szellő ha fúj
A madárka elröpül,
Elröpül más ágra
Újabb lila orgonára.
Szép lila orgona
Finom az illata,
Ezt fütyüli a madár
Ha orgonára száll.
MAGYARORSZÁG JÖVŐJE
Megtört szívvel, fáradtan,
Csendben ülök az ágyamban,
Nem jön álom két szememre,
Könnyem hullik két kezemre.
Nem tudom, hogy mit tegyek,
Bánatom kinek mondjam el.
Talán neked elmondhatom,
Te meghallgatsz jóságos Istenem.
Mi lesz a mi hazánkkal,
Az egész Magyarországgal,
Mi lesz a gyermekeinkkel,
Mi lesz velünk Istenem?
Adj választ nekünk,
Miben reménykedhetünk,
Mi lesz gyermekeinkkel,
Az országunk jövőjével.
MAJD HA LELKÜNK TALÁLKOZIK
Álmaimban sokat látlak
Karjaimba belezárlak
Úgy ölellek, nem engedlek
Bánat nyomja a szívemet
Mert az éjjel hamar elszáll
Helyébe lép pirkadat már
Tova tűnik boldog álmom
Könnyem csorog az arcomon
Megőrzöm az emlékeid
Szívemben a bánat szűnik
Bezárul a nyitott karom
Isten veled boldog álmom
De ha már a lelkem elszáll
Teutánad vágyik anyám
Tárt karokkal várjál engem
Te melletted lesz a helyem
Észreveszel majd engemet
Gyertyafénnyel ha kísérnek
Temetőnek kapujába
Kísérnek már gyászruhába
A MAMA
A haja már őszbe vegyül
Ráncos pirosló kedves arcán
Mindig derűs mosoly szenderül
Két keze öreg és vézna
Mit a sok munka elnyúzza
Örökké mindig sürög-forog
Míg a két lába bírja
S ha elfárad megpihen
A munkáját tovább folytatva
Élete rögös útját már megjárta
Öreg napjaira magára maradva
Felsóhajt, és így szól szomorúan
Egyedül maradtam öreg napjaimban
Nincs mellettem senki, ki majd
Halálom óráján, a kezemet fogja.
MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJÁN
Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!
MENNÉK ÉN MÁR
Csendes eső mossa,
Végig a köveket,
Nem lelem már sehol,
Soha a helyemet.
Mennék már utánad,
De az Úr nem enged,
Azt mondja dolgom van,
A családom mellett.
Pedig már mit sem ér,
A keserves életem,
Jobb lenne meghalni,
Már annyit szenvedtem.
Csak Ő tudja odafent,
Meg Én itt belül,
A lelkem már meghasad,
Itt a földön felül.
Mennék Én utánad,
Drága édesanyám,
Mit tegyek,nem enged,
Mert Ő az Úr odafent.
Csak akkor mehetek,
Majd ha Ő szólít,
Ki tudja,hogy mikor fog,
Ilyen az Én sorsom.
MIKULÁSVÁRÓ
Esik a hó nagy pelyhekben,
Télapó Már Elindult.
Csengős Szánkó hangját Hallod,
A hószarvas Vígan fut.
Nehéz zsákban: sok ajándék,
Alig bírja az öreg.
Alma, dió, csokoládé,
Segítsetek gyerekek!
Vegyétek le a nagy puttonyt,
Válasszatok kincseket,
S hamarosan Télapóka
A szánkóról integet.
Nehéz út összes Még előtte,
Minden gyermeknek örül.
Szétosztja AZ ajándékot,
egy nagy puttony kiürül.
MINDEN NAP EGYFORMA
Mikor elmúlik,
Az éj sötétje,
Mikor a Nap jön fel,
A magas égre.
Mikor álmából ébred,
Minden,ami él,
Zajos lesz a Föld,
Zajos lesz az ég.
Öröm kezdődik,
Vagy talán csak bánat,
Minden ember mást él át,
E hatalmas világban.
Mert minden nappal,
Egy új csoda kezdődik,
Valaki meghal,
Valaki születik.
A halál csak bánatot hoz,
A születés örömet okoz.
Ez a világ rendje,
Egy lélek távozik, újabb jön helyette.
Eljön az este,
Feljön a Hold,
Pihenni tér minden lélek,
Alszik minden szépen,csendben.
MINT MAGÁNYOS FARKAS
Mint magányos farkas
Üvöltök magamban,
Távol a vadontól
Kínzó fájdalomban.
Nem panaszkodhatom
Soha én senkinek,
Kínzó nagy fájdalom
Nyomja a lelkemet.
Üvölthetek én itt,
Úgysem hallja senki,
Csak a magány,
Ki a lelkem mélyét tépi.
Soha nem gondoltam,
Hogy ily magányos leszek,
Távol a vadontól
Üvölt majd a lelkem.
Mert a magány oly kemény,
Hatalmas és rideg,
Üvöltő magányos fájdalom,
Mint farkasüvöltés téli hajnalon.
Majd csitul a fájdalom,
Ha elszáll a lelkem,
Egy téli hajnalon csendben,
Nem üvölt a farkas, én sem hallom már.
Mert már az én lelkem
Nagyon messze jár,
Távol a vadontól
Magányosan száll.
Az én lelkem megpihen
Magányosan, csendben,
Nincsen már fájdalom,
A falevél se rezzen.
MONDD EL, HOGY MI BÁNT
Látom,hogy valami bánt,
Arcodon néma szomorúság
Mondd el, hogy mi bánt
Öntsd ki a szíved nekem
Hisz én vagyok az édesanyád
Mikor ilyen idős voltam
Én a bánatomat soha,
Senkinek el nem mondhattam
Hisz meghaltak szüleim
Bánatomat magamba fojtottam,
Hogy mi bántott vagy mi fájt,
Soha senki meg nem hallgathatta
Úgy mardossa a szívem a fájdalom,
Hogy elmondani sohasem tudom
Ne szomorkodj hát kérlek
Öntsd ki hát nekem a szíved
Ha látom,hogy szomorú vagy,
Én is az leszek, de ezt
Nem akarod, hogy így legyen
Öntsd ki hát nekem a szíved
Egy anya szíve annyira tud fájni,
Hogyha gyermekét látja szenvedni
Mondd el bánatod,ne sírj
Ne szenvedj, inkább örülj az életnek
MOSOLYGÓS KATIKA
Bársony puha arca
Piros pozsga rajta
Szép fekete haja
Mindig rendbe rakva
Oly kedves, és vidám
Mosoly ül az ajkán
Mindig jó a kedve
Életvidám lelke
Bánat nyomaszt engem
Ő felvidítja lelkem
Mert ő mindig vidám
Mosoly ül az ajkán
Néha talán pár csepp könny
Legördül az arcán
Mert ő mindent kiharcol,
Majd mosolyogva néz ránk.
MÚLIK AZ ŐSZ, S JÖN A TÉL
Fáradt könnyes szemmel
Reggel ha felébredek
Őszi szellő fújja
A sárgult falevelet
Oly gyorsan elmúlt a nyár
Elsárgult falevelet
Kerget az őszi szél
Nemsokára itt a tél
Ha eljön az ősz
Oly szomorú minden
Kopár és üres lesz
Rideggé válik minden
Hosszú, hosszú hideg tél
Fájdalmas és szomorú
Elmúlik majd minden szép
Nincs mosoly és derült ég
Ha újra éled a tavasz
Jönnek majd a madarak
Éneklik ,hogy nyitnikék
Jaj a tavasz csodaszép
Kizöldül majd újra minden
Nyílik a sok szép virág
Felzendül majd a határ
Itt a tavasz, s jön a nyár
MÚLÓ IFJÚ ÉLET
Oly bánatos vagyok,
A szívem úgy dobog,
Lejárt már az időm,
Mert öreg vagyok.
Csodálatos élet volt,
Míg ifjú voltam,
Sok szerelmes szívet
Csendben elraboltam.
Az volt ám az élet
Szerelmes szívemnek,
Mert ifjún szeretni,
S vén szívvel nem lehet
NAGY FÉNYES KÖNNYCSEPPEK
Láttam,ahogy sírt,
Láttam,ahogy elment,
Szeméből nagy fényes,
Könnycseppek peregtek.
Két kézzel törölve,
Még vissza-vissza nézett,
Bánatos szemeit,
Csak énrám szegezte.
Nem mondta meg, hogy
Mikor láthatom őt újra,
Síró arcát mikor borítja,
A vénülő vállamra.
Ha egy anya látja,
Szenvedő gyermekét,
Nem tud segíteni,
Mert nem önti ki szívét.
Mert néma gyermeknek,
Anya nem érti a szavát,
Hogyan is segítsen,
Ha nem tudja az okát.
NAGYPAPA MÁR 82
Vézna kis teste,
Feküdt az ágyban,
Szívem összeszorult,
Mikor megláttam.
Megismert engem,
Nevemen szólított,
Könnyei hullottak,
Végig az arcán csordulva.
Kegyetlen a sors,
Mi idesodort,
Ez a látvány,
Szívszorító volt.
Apró kis termete,
Mindig ilyen volt,
Szívszorító látvány,
Ami minket fogadott.
Hullott a könnye,
Hogy hazajönne,
Én vigasztaltam,
Fejét simogattam.
Nehéz volt otthagyni,
Látni őt szenvedni,
Látni a fájdalmát,
Az öreg nagypapát.
NAPSUGÁR
Tündöklő napsugár
Leszáll a Földre
Megvilágít mindent
Az emberek szemébe
Világosan lát
Minden szem
Mely él és mozog
A Föld felületen
Napsugár a Földre száll
Minden ember boldog már
Mosolyt csal arcukra
A fénylő napsugár.
OLY APRÓCSKA VOLT
Serény, apró két lába,
Mindig körülugrált,
Annyira szeretett engem,
A drága nagymamám.
Mindig a kedvemért,
Készített el mindent,
Olyan apró volt ő,
Sohasem feledem.
Mindőnket szeretett,
Ő ezt így megmondta,
De az ő szíve mindig,
Inkább hozzám húzna.
Szót fogadtam neki,
Mindig vele voltam,
Még a halálos ágyán is,
A két kezét fogtam.
Ahogy elszenderedtem,
Észre sem vettem,
Hogy elszállt a lelke,
Mire felébredtem.
A kezemet fogva így halt meg,
A drága édes apró nagymamám,
Ő megígérte nékem,hogy
Odaföntről is vigyáz majd rám.
Ó DRÁGA HAZÁM!
Felmennék az égbe
Onnan néznék én le
Magasból néznék rád
Te drága büszke hazám
Ki oly sokat szenvedett már
Békét szeretnénk, bár
A Földön, gyarlóság s bűn
S oly sok keserűség vár
Békét a Földnek, világnak
Tünjön el keserűség, bánat
Helyette béke és boldogság
Aranyozzon be drága hazám.
ÖRÖKKÉ ÁRVÁN
Vándorlok a nagy magányba,
Miért születtem e világra?
Nincs már nekem senkim,
Elhagyott engem mindenki.
Sejtettem,hogy egyszer,
Úgyis majd elhagynak,
Hálálkodni nem fognak,
Helyette csak bántanak.
Hisz én árván kóboroltam,
Szeretetet nem is kaptam.
De ami csak tőlem tellett,
Szeretettel felneveltem.
Felneveltem mind a hármat,
Helyette már nincsen hála.
Se hála, se szeretet,
Örökké csak bántanak engemet.
Nem ezt vártam sajnos,
De mit is tehetek,
Árva voltam mindig,
Örökké árva is leszek.
ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ SZERESS!
Minden vágyam,
Együtt lenni veled,
Csókolni a szád,
Nézni a szemed.
Szeretnélek úgy,
Ahogy csak lehet,
Érted tenném
És mindig csak veled.
Te vagy a Nap,
Mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold,
Az éjszaka teste.
Te vagy a csillag,
Mely szemembe ragyog,
Tudd meg, hogy
Szeretlek nagyon!
Csak egy percig szeress,
Amíg elmondom - imádlak,
Csak egy óráig szeress,
Amíg megsúgom - kívánlak.
Szeress egy napig,
Míg csókolni tudlak,
Szeress egy életen át,
Én mindig szeretni foglak.
Légy hű hozzám ezután,
Hisz én mindig az voltam,
Mily félrelépést, mint te,
Én soha nem csináltam.
Hű voltam hozzád, de
Te becsaptál engemet,
Tedd jóvá bűnödet,
Szeress örökre csak engemet.
ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ SZERETLEK!
Hogy újra bízni tudjak benned,
Ahhoz nagyon sok idő kell,
Hogy úgy szeresselek, mint rég,
Neked bizonyítanod kell.
Mintha kést vágnál szívembe,
Ahogy megtudtam, hogy megcsaltál,
Hogy tehettél ilyet ennyi év után,
Elfeledni nem fogom soha többé már.
Én ilyet nem tettem és nem is tennék soha,
Meghasad a szívem minden gondolatban.
Beismerted, hogy mit tettél,
De bocsánatot még nem kértél.
Irántad érzett örök szerelmem
Még mindig nagy lánggal ég,
Mert szeretlek és imádlak,
Csak téged örökkön, örökké.
Várom, hogy bocsánatot kérj,
Megbánd, amit velem tettél,
Hozzám bújva mondd azt,
Hogy szeretlek örökkön örökké!
ÖRÖK SZERELEM
Csábító a két szemed,
Hogy a szívem eleped
Vágyakozom utánad
Megcsókolom ajkadat
Azt mondom, szeretlek
Örök hűséget teszek
Oltár elé vezetlek
Soha el nem engedlek
Mikor a harang szól
A koporsó bezárul
Én akkor is szeretlek
Soha el nem engedlek
ŐSZI KÖDBEN SÉTÁLOK
Őszi ködben sétálok,
Nem nyílnak már virágok.
Lehullik a falevél,
Az ősz is lassan véget ér.
Közeleg a hideg tél,
Hullnak már a hópihék
Hó borítja a tájat,
Eltűnik a madárdal.
Hosszú ez a hideg tél,
Fázik minden,ami él.
Fáznak már az emberek,
S az erdei kis lények.
Hosszú ez a hideg tél,
Egyszer majd csak véget ér,
Nyílnak majd még virágok,
Én majd köztük sétálok.
A PÉNZ NEM BOLDOGÍT
Te gazdag vagy
Én szegényebb
Te puhább vagy
Én keményebb
A szegénység megtanít
A gazdagság elbutít
Te jobban élsz
Én szerényen
Egyszerűn és szegényen
Te pazarolsz
Én spórolok
Megélni csak így tudok.
PIHENÉS
Gesztenyefa árnyékába
Leülök a tó partjára
Amint éppen üldögélek
Tücsök komák hegedülnek
Sóhajtok magamba
Koppanás a kobakomra
Kobakomhoz kapok
A gesztenye potyog.
SE HÍREM, SE HAMVAM
Úgy elmennék messze,
A világnak végére.
Senki rám se találjon,
Csak keressen a világon.
Se hírem, se hamvam,
A nevem köddé váljon,
Elmennék visszatekintve,
Ki sirat, vagy nevetve bámul.
Eltűnnék örökre,
Mint Petőfi a ködbe.
Minden emlékemet,
Örökre elvéve.
Ne fájjon a múlt,
Ne fájjon, ami fájó volt,
Szívemen a fájó seb,
Örökre begyógyulna.
Talán senki nem keresne,
Fel sem tűnne a hiányom,
Vígan dalolnának,
Mint kismadár a faágon.
SOHA NEM LEHET VÉGE
Kifogyott a tinta,
Nem fog már a tollam
E néhány sort már
Oly halványan írtam.
Kutatok, keresek,
Ha találok egyet
Hogy tovább folytassam
E bánatos, szomorú verset.
Találok is egyet,
A fióknak aljában,
Remélem nem száradt
Tinta az aljába.
Találtam már egyet
Írom a bánatom
Megcsalt, kit szeretek
Feledni soha nem fogom.
Ő már biztos elfeledte
Azt a sok boldog percet
Amit együtt éltünk át
Oly sok éven és órákon át.
Azt a csodálatos percet,
Mikor első gyermekünk született
Majd jött a második baba
Két csodálatos kislány.
Ő azt mondta, szeret,
De még az a vágya,
Hogy egy kisfia legyen
Immár ő is megszületett.
Teltek az évek,
Megváltozott minden
Örömre bánat
Homályos lett minden.
Az nem lehet, hogy
Csak így vége legyen,
Elmúljon az a szerelem,
Ami egyszer lángolt.
Szeretném az időt
Egy kicsit megállítani
A múltra visszatekintve
S tovább boldogan élni.
SUTTOGÓ IMA BETEG GYERMEKEMÉRT
Fájdalomtól szenved,
Nem tudom,mit tegyek.
Gyógyítsd meg Istenem,
Szenvedő gyernekem.
Oly régóta beteg,
Szenved az ártatlan,
Csak te segíthetsz rajta,
Suttogó imáddal.
Hozzád fohászkodom,
Csodatévő Isten,
Gyógyítsd meg gyermekem,
Ennyit kérek tőled.
Ha látod a bánatom,
S az ő fájdalmát,
Nem hagyod szenvedni,
Egy percet sem tovább.
Meghasad a szívem,
Ha őt így látom,
Segíts rajta kérlek,
Suttogó imáddal.
SZABADSÁGHARC
Elindult már a sereg a csatatérre
Nemzeti szín zászló lobog a kezükbe
Harsan a kürtszó, csattog a kard
Énekszóval menetel a magyar csapat
Feláldozzák életüket a hazáért
A magyar haza szabadságáért
Előre magyarok, csattogjon a kard
Dörög az ágyú, ropog a puska
Győz a magyar hős katona
SZEBB VILÁGOT, S JÖVŐT
Tiszta szívvel azt kívánom,
Hogy a világ szebbé váljon
Minden ember boldog legyen
Derűs arca csak nevessen
Ne szenvedjen senki hiányt
Dolgozzon csak mindenki hát
Családját is szeresse
Soha el ne hagyja, s feledje
Mert boldogan csak az él
Kit család vesz körül
Mert kinek családja nincs
Az oly magányos egyedül
Mert az Isten úgy rendeli
Sok embernek el kell menni
Szétszedi a családokat
Sok kis gyerek árva marad
Én csak tudom, árva vagyok
Mindkét szülőm rég itt hagyott
Kint vannak a temetőbe
A jó Isten két kezébe
Nem tudom miért tette
Mindkét szülőm így elvette
Fáj a szívem, oly magányos
Drága szüleim, hallotok most?
Látjátok a könnyeimet?
Az arcomon gyorsan pereg
Rápereg a papírosra
Arra kérlek, gyertek vissza
Gyertek vissza, s szeressetek!
Mert én árva úgy szenvedek
Nincs ki engem meghallgasson
Fáj a szívem, vigaszt nyújtson
SZENT GYÖRGY NAPJÁRA
Szent György napjára,
Már nem vagy velem,
Szent György napjára,
Már lecsuktad a szemed.
Sírhant alatt fekszel,
Nem hallom hangodat,
Nem mondhatom neked,
Hogy több György napokat.
Isten vigyázzon rád,
Nyugodj csak békében,
Hullajtom a könnyem,
Imádkozom érted.
Itt hagytál engemet,
Örökre magamra,
Én is majd követlek,
Ha eljön az az óra.
Sohasem feledlek,
Hisz hű társam voltál,
Jóban és rosszban,
Mindig velem voltál.
Sok hosszú éveket,
Töltöttünk mi együtt,
Fáj,hogy itt hagytál,
55 hosszú év után.
SZERELEM EGY SZÁL VIRÁG
E gyönyörű vázába
Friss virág kerüljön
Szívetekbe a szerelem
Örök tüze hevüljön
Szívetekbe a szerelem
Nagy lángja lobogjon
Bánat soha helyet
Csak szerelmet kapjon
De mikor az idő
Szívetek véníti
Szerelmetek megmarad
Mert a parázs hevíti
Majd vénülő kezetek
Fogja ezt a vázát
Parázsló szerelem
Fellobbantja lángját
Eszetekbe jut majd
Az ifjú szerelmes kor
Szívetekbe olykor
A parázs újra lángol.
SZERELEM ÉS VÖRÖS RÓZSA
Vörös rózsával kezében
Elindult a szerelmes fiú
Megkeresni szív szerelmét,
De oly hosszú az út
Nem törődve hosszú úttal
Ajkán égő szomjas csókkal
Várja őt a szép szerelme
Messsze, messze mérföldekre
A távolság nem számít,
Szomjas ajka csókra vágyik
Várja őt a szép szerelme,
Hogy végre átölelje
Átölelje mindörökre,
Szép szavakkal becézgesse
Így szól hozzá szép szerelme,
Vörös rózsát hoztál nekem?
Szerelmünknek szép jelképe,
Szeress engem mindörökre
Ölelj át a két karoddal,
Halmozz el a csókjaiddal
Mindörökké szeress engem
Pecsételd meg jegygyűrűvel,
Oltár elé hű esküvel,
Vörös rózsa jelképével.
SZERELMES PILLANTÁS
Szemembe nézel,
S rám mosolyogsz,
Szívemben érzem,
Szerelmes vagyok.
Elfeledni nem lehet
Mosolygó arcodat,
Ajkamon érzem
Szerelmes csókodat.
SZINDIKE, A CSALÁD KEDVENCE
Amióta megszületett,
Mindig velünk nevelkedett.
Mint egy kis családtag,
Őt mindenki imádta.
Öltöztettük, fürösztöttük,
Állandóan fésülgettük.
Olyan apró, pici volt,
Mindenki kedvence volt.
Imádott fotózkodni,
Bárkinek modellt állni.
Énekelt és ugatott,
Cukrot nyalogatott.
Ahogy lassan repültek az évek,
Ő mindig egyre öregebb lett.
Utódot ő nem hagyott,
Mindig nekünk ugatott.
Hirtelen beteg lett,
Nem sokat szenvedett,
Egy csendes pillanatban,
Meghalt a család kis kedvence,
Szindike.
SZŐKE KISLÁNY
Egy kis szőke lány
Sétál az utcán
Ráköszön egy legény
Szervusz kisleány
Drága kisleány
Így szólt énhozzám
Az a barna srác
Fenn a Fő utcán
Eljönnél velem
Sétálnál velem
Így szólt a leány
Engem kérdezel
Néked szóltam én
Feléd intek én
Sétáljunk hát együtt
A fő utca végén
Kéz a kézben
Sétáltak az utcavégen
Így szólt a leány
Menjünk haza már
Barna fiú, szőke lány
Kéz a kézben
Egymást nézve
Indul haza már
A TAVASZ
Kukorékol a kakas
Itt van már a szép tavasz
Kikirite kukorit
Kizöldül már a rét is
Itt a tavasz jaj de jó
Újra fütyül a rigó
Felcsendül a madárdal
A szép tavasz szavára.
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Itt a tavasz, szép a tavasz,
Ezt csiripelik a madarak,
Ez ám de szép, gyönyörű szép.
Zümmögik már a méhikék,
Nyitni kék, nyitni kék, énekelik,
Gyönyörű tavasz, ez ám a szép!
TIZENNYOLC ÁLDOZAT
Elmentek mind
Hosszú útra,
Ahonnan nem jönnek
Ők vissza soha
Értelmetlen halál
Elragadta mind
Annyi ifjú szív már
A mennyországba mind
A halálnak mindegy,
Ő nem válogat
Fiatal, s öreg
Mindenkit elragad
A halál elragad
És nincs visszaút,
Ki a mennyországba
Ki a pokolra jut
Sírnak az élők
Siratják a holtat
Szívükbe zárják
Drága halottukat
Nehezen felejtik
A drága emléket,
S szeretteiket kit
Oly mélyre temettek
S mikor az emlék
Szívükbe begyógyul,
Egy apró seb marad
Mely néha kiújul
Kiújul és vérzik,
S a fájó szív
Hosszú idő múlva
Újra besebezik
VÁRVA VÁRT TAVASZ
Alig várom a tavaszt,
Jöjjenek a madarak,
Csicsergésük felvidít,
Szívembe öröm költözik.
Kizöldül már a rét is,
Röpköd már a lepke is,
Csicsereg a sok madár,
Sárgarigó ágra száll.
Mindig csak azt fütyüli,
Hogy a tavaszt szereti,
Itt a tavasz, nyitni-kék,
Sárgarigó így zenél.
Kizöldül már a rét is,
Levelet hoz a fa is,
Tücsök, cincér muzsikál,
Így zeng tőle a határ.
VIGASZT KERESVE
Keresem a vigaszt,
Sehol sem találom,
Rég elveszett tova,
Ezen a világon.
Nem is panaszkodom,
Kinek is tehetném,
Nem hallgat meg senki,
Magamba zárom én.
Magamba zárom,
Kínzó bánatom.
Felemészt a bánat,
Ezt már jól tudom.
Nem megyek senkihez,
Biztató szavakért,
Mindenkinek van bánata,
Féltve őrzött titka.
Valakinek nagy bánat,
Valakinek nagy öröm,
Nekem a bánatból,
Sok jutott e Földön.
Talán majd odaát,
Vigasztal valaki,
Bánatom megosztom,
A lelkem megkönnyíti.
VILÁGGÁ KIÁLTOM...
Világgá kiáltom,
Szörnyű fájdalmamat,
Világgá kiáltom,mert
A szívem így meghasad.
Nem bírom,ami
Történik már vele,
Nem bírom nézni,
Ahogy szenved a gyermekem.
Szörnyű csapások,
Csak követik egymást,
Segíts hát Istenem,
Mondj érte egy imát.
Fohászkodom hozzád,
Minden egyes napon,
Gyógyítsd meg gyermekem,
Csodatévő Istenem.
Oly régóta szenved,
Sok-sok éve már,
Te ezt végignézted,
Kérlek tégy vele csodát.
Reményem száll feléd,
S a mindennapi imám,
Segíts rajta kérlek,
Mi várjuk hát a csodát.
VIRÁGAIMMAL BESZÉLGETEK
Közöttük járva,
Beszélgetek nekik,
Ők megértenek engem,
Szirmaik megrezzen.
Szinte érzem,
Hogy néznek rám,
Megérzik rajtam,
Ha valami bánt.
Gondozom őket hűségesen,
Csak tőlük kapok vigaszt,
Ebben reménykedem,
Mosolygó virágaim, jó veletek.
Ha valamelyik meghal,
Oly szomorú vagyok,
Mert minden vigaszom,
Csak tőlük kapom.
ZORD ÉS HIDEG TÉL
Nem szeretem a telet,
Szomorú vagyok és kedvetlen.
Beborít mindent a hó,
Kegyetlen hideg, farkasordító.
Sok áldozatot követel,
Mert megfagy sok ember.
Sok-sok baleset,
Nemszeretem a telet.
Megfagy minden a réten,
Nem nyílik virág a kertben.
Keservesen sírnak a madarak,
Nem találnak magvakat.
Fázik minden apró állat,
Reszketve őrzi a kutya a házat.
Farkát csóválgatja,
Ha a gazdi a meleg ételt hozza.
Nemszeretem a hideg telet,
Jöjjön már a tavasz, s a kikelet,
Viruljon már újra a táj,
Énekeljen sok-sok madár.
|
|
|
0 komment
, kategória: Átyim Lászlóné |
|
|
|