Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bíró Melinda
  2017-05-27 20:00:40, szombat
 
 










BÍRÓ MELINDA


Biró Melinda, tanítónő, Kolozsvár. Évek óta számos irodalmi csoportnak a tagja. Eddig egy verses kötete jelent meg, de antológiákban is jelennek meg versei.


"Minden versem a lelkem egy darabja... A családom a mindenem."
/Bíró Melinda/


Biró Melinda egy csodálatos édesanya, aki verseket ír


Link









AKAROD...


Akarod, hogy boldog legyek?
Szólj hozzám, nézz rám, nevess
Szemedben lassan magamat
S te az enyémben a Hajnalt

Akarod, hogy boldog legyek?
Tedd szívem mellé szívedet
Lelkitársam legyél nekem
Csillagok közt éljél velem.







AZT HISZEM...


Azt hiszem, még mindig szeretlek
Lehuny szemhéjam alatt megjelensz.
És én örülök Neked,mert élsz
Istentől való földi lény, az vagy Nekem.

Aggódom látlak-e még?
Tudom az idő közénk állt.
Hangtalanul, szótlanul, igazságtalanul.
Mennyire hittük, mi összetartozunk.

Most is érzem, ahogy fogod kezem,
s én boldogan engedtem.
Ágyam hideg, félve is fekszem.
A holnap ha eljön, az is nélküled

És fáj a mozdulat, a magány
ajkadon megcsillan a fény
képzeletem csalóka szivárványán.
Hidegen ölel magához az ágy.

Játszik velem néhány fénysugár.
Álfények, imbolygó utcai lámpák.
Nélküled telik az éjszakám.
Falakba ütközöm, a semmi falába.

Egy világ porlik így el bennem
Azt hiszem, még mindig szeretlek.
Feledni, még az istenek sem segítenek.







CUKORBORSÓ KIS FALAT


Mondd
minek nevezzen a nagyi,
ha akar veled játszani?
Cukorborsó kisfalat?
- Nem ehetsz még nagy halat.
Aranygaluska arcocska.
Puszilnivaló
manócska.


Mini manó emberke,
elveszlődsz a kezemben.
Cuki mókus lehetnél,
ha mogyorót ehetnél.
Játszadozni még lehetne,
de már jön a tejecske.
Holnap ujabb nevet adok,
ha együtt töltjük el a napot.







CSÓKKAL ÉBREDNI


Csókkal ébredni,
szebb szíveden
még kicsit pihenni,
szépeket sóhajtani,
ismeretlen éveket
együtt megélni,
összekacagni,
vidámnak lenni,
nagyon szeretni,
hajamon az idő
harmatát nézni,
szeretni homlokom
ráncát, arcomon
e földnek porát,
meztelen testem,
mely pillantásodtól,
életre kel, ölelni,
szeretni veled,
e világot, földet,
mely egyszer betakar,
kéz a kézben, hitben,
örök szerelemben.
Nagyon szeretném.







DÁVIDKÁM


Angyalok csókja érintette
parányi homlokod.
A legboldogabb nagyika,
tudod én vagyok.
Picike testedet ölem ringatta.
Szeretettel öleltelek remegő
karomba.
Szemembe zártam szépséges arcodat.
Magammal hoztam édes mosolyodat.
Könnyek folytak át a szívemen,
mikor el kellett hagyjalak drága
kisdedem.
Sírok az örömtől,sírok, hogy nem látlak,
de sok bajom van ezzel a világgal.
Túl az Óperencián ringat anyácskád,
Kolozsváron érted sír a nagymamád.
Örömkönnyek, de van köztük fájdalom.
Nem ringathat naponta kétkarom.
Az életem nélküled, már nem a régi.
Nem tudok már én nélküled élni.
Szívem közepébe elültettelek.
A szeretet nyelvén, mesélek majd Neked.







DRÁGA SZENTEM (Fiam születésnapjára)


Születésnapod a legszebb ünnep nekem
Kezembe tarthattam ártatlan,gyönge tested
Felnőttél már, lényed mégis magamnál tartanám
Tudom, én csak felnevelni kaptalak
Harmatos fűtől is nagyon óvtalak

Felnőttél hát,gyermeki arcod
Megváltozott
Vigyázz, a sors veled is játszani fog
Kibuggyanó könnyeid vissza vissza tartod
Én tudom, megnyered a harcot
Kanyargós az élet kertje, fiam
Én melletted leszek,ha elfogadsz

Legyen a boldogság legszebb virágod
A hűség meg igaz, jó barátod
Kit az ég melléd rendelt, fogd meg a kezét
Soha el ne engedd.
Szeretlek fiam, te drága szentem







EGY KIS IDŐRE...


Egy kis időre most
elmegyek.
Itt hagyom Nektek
a lelkemet.
Virradó reggelekben,
csendes estékben,
azúrkék felhőkben
keressetek.
Csillagok közt
a Tejúton,
hol a gondolat,
csendes áhitat.
Hol sétál a fondorlatos
magány.
Némán intsetek felém.
Ha hiányoznék.
Csak egy gondolat,
a tavaszi lombok alatt,
s az nekem elég.
Akár egy tündér nevetés,
Hallom a fán meglibben
egy levél.
Gondoltok rám,
üzentek nekem.
Mosolyotok
szívembe helyezem.
Mikor a csillagok lehullnak,
megérkezem.
Ölemben kisded unokám.
Testemben ifjukori nyár.
Egy régi álom,mely valóra vált.







EGY RÉSZ BELŐLED


Van egy perc, mit nem feled az ész.
Van egy vers, mit meg nem írt még kéz.
Van egy csók, mit ellophatnak tőled.
Van egy szó, mit mondanak egy nőnek.

Szemhéjamra csókot lehelt a szád.
Lábam előtt hevert a nagyvilág.
Szerelem volt első érintésre.
Most is emlékszem csókod ízére.

A tavaszt idézte, nyárnak forróságát.
Őszi szeleknek tomboló viharát.
E csókot elfeledni nem lehet.
A szív megállt, perzselt a lehelet.

Csóktól dús ajkamon virágok nyíltak.
Örömkönnyeim öntözték mindennap.
Voltam életed része, s vagy lelkemnek
titkos szeretője, életem örzője.

A világ ha porlik is körülöttem,
a Te világod ragyog örökké bennem.
A változást görgeti felém a szél,
kívánom, hogy még egyszer úgy öleljél,

mint akkor este Holdfény sugaránál,
csillagég alatt, szerelem oltáránál.
Úgy nézzél rám, mint első kézfogásnál,
mikor a vágyból szerelmet varázsoltál.







ÉGI TÜNEMÉNY


Hiányzik meleg kezed, ölelő karod.
Kitaláltad mindíg, minden gondolatom.
Váratlan ért minket kegyetlen halálod.
Reménykedtünk.
Imákat morzsolt a gyermeki száj.
Téged az élet elhagyott s várt a halál.
Eltemettük tested, nyirkos föld alá.
Bánatkönnyeim folytak érted anyám.
Nem is kereslek már a temetőben.
Lelkedet látom csillagok fényében.
A természetben van elrejtve arcod.
Virágok közt érzem az illatod.
Sirni már nem tudok,elnémult a
zokogás, könnyek nélkül várok Rád.
Látom, homlokodon már csillag gyúl.
Testi fájdalmad régen elcsitult.
Lett belőled örök égi Tünemény.
Szeretetcseppjeid szórod most elém.







GYERMEKEM GYERMEKE


Öreg fotel magához ölel.
Nézlek,
ahogy lecsukod szemed.
Magamba zárom minden
mozdulatod.Piciny mosolyod.
A napsugár végigtáncol
parányi arcodon.Kezed
ökölbe szorítod.Probálod
erőd, a holnapot, a jövőt.
Felfedezem rajtad lányom
vonásait, mit az idő


agyamba vésett, egy képet.
Olyan mint Te,tükröd lehetne.
Arcod, mint a reggelt simogató
szellő, virágillat, csendes sóhaj.
Az idő mellettünk némán halad.
A falakról eltünnek a fények.
Én még mindíg csak Teged
nézlek,ajkamon dédelgetem
neved.Kezeid megpihennek
törékeny, hófehér melleden.







HA


Ha szerelmed én lehetnék,
a lelkeden megpihennék.
Bánatodat eloszlatnám,
nevem szívedre tetoválnám.
Tavaszod lennék, zöldelő,
árnyékot nyújtó hűs erdő.
Fény lennék, forró ragyogás,
Érted, a megtestesült jóság.
Ha szomjaznál, forrás lennék,
tenyeremből inni adnék.
Dalnokod ha én lehetnék,
éjjel-nappal csak dalolnék.
Szerelemről és a vágyról,
és az elmúlt ifjúságról.







HARMINCÖT ÉV


Harmincötéve
lettem életed része,
lelked másik fele.
Ugye nem bántad meg?
Együtt volt árnyék és fény,
szeretet, remény.
Még akkor nem tudtuk,
csak álmodtuk,
hogy lesz szép családunk.
És unokánk, arra is gondoltunk.
Most, ha kezemet megfogod,
és megköszönöd
az együtt töltött éveket,
nem bírom letörölni a könnyeket.
Olyan érzékeny lettem,
olyan sebezhető.
Türelem kell hozzám,
önzetlen szerető
szív, mely engem akar,
annyi év után.
Együtt éltünk át sok csodát,
s még ha az idő engedi,
s ha a holnap még együtt
ránk talál, nevetve, sírva
egymás ölelő karjában.
Harmincötév
szárnyalta át az életünk.
Vetett magot,megadott
gyermeket,otthont, családot.
Legszebb ajándék az Égtől,
az unokánk kedvesem.
Mily csodálatos volt
Veled az Életem.







AZ IDŐ FOGSÁGÁBAN


Az idő fogságában,
kék virág szirmán,
fülel a csend.
A gondolat megpihen
a kékre festett ég alatt.
Elhallgatnak a szavak.
Hirtelen
változást hoz magával a szél.
Pörgésbe kezd az időkerék.
Jövőbe lát. Sok lesz a magány,
kegyetlenség, kevesebb a jóság.
A megpihent gondolat egy perc alatt
elsuhan az ég alatt.
Kékre festett, jámbor lelkem,
virág szirmán megtapad.







JÓ VOLNA


Jó volna most
máskor élni,
vagy talán máshol.
Ahol nem virít álmosoly
az arcokon.
Büszkeség le nem tipor.
Nagy szívvel lelkesedni,
szebbik éneddel szeretni.
Jó volna most
máskor élni,
vagy talán máshol.
Még magunknak
is fájunk,
még magunkat
siratjuk.
Napraforgók világa ez.
Merről süt a nap,
az nem mindegy.
Szép lehetne az élet,
ha ember ember maradna.
A becsület nem halna meg
soha.
.....
Szomorúság embernek lenni.
Szégyen ül az arcokon,
s nem lehet a bántást
elfeledni.







KINCSEIM A NAGYVILÁGBAN


Mily szép az ember, mikor ember.
Ilyennek neveltem gyermekem.
Az élet útjára tereltem.
De az út oly messzire vitte.
Szívemre ritkán ölelhetem.
A maguk útját járják mindketten.
Boldogan, mégis idegenben,
kivetetten. Két fontos sejtem.
Vérem. Fáj a leválás nékem.
Siratom az elkövetkező éveket.
Legdrágább kincseim


más lelkén pihennek.
Rostál az idő, üzennek a percek.
Kihulltak ők ölelő karomból.
A háttérben maradok.
Nevetek, sírok, sopánkodok.
De lelkem ablakában
nyíló virág vagyok, míg ők boldogok.







KÖZÖNY


Mikor a szeretet közönnyé válik.
A szíved darabokra hull.
Kiszolgáltatott lesz a múlt.
Hibákat keresel. Azt is magadban.
Talán sok volt bennem az akarat.
Ő, úgy tesz mintha sosem látott
volna. Érzései véletlenek voltak.
Mondta.
Akkor fedezed fel magadban a barmot.
Tükörbe nézel, látod elkínzott arcod.
Madaraknak való morzsa lehettem
ki nem éreztem, hosszú késsel szíven döfnek,
hogy az idő semmit játszik,
szerelmem meg velem játszik?

Nyitott szemmel éreztem elfogy a testem.
A test és az ész harcolt egymás ellen.
A csend locsolta rám a levegőt.
Én már láttam közeledni a temetőt.
Az ész munkálkodni kezdett.
A felgyűlt fájdalom, a tévedés ellen.
Ajtót nyitottam, hadd menjen el.
......
A sárban járni örökké
és nem venni észre azt,
a Halálnak adsz szabad vigaszt.
Most
mikor az égen csillagok gyúlnak,
a szívemre napsugarak hullnak







LETTEM SZERETŐJE...


Teraszomon sok a virág.
Némán hallgat valahány.
Akár a lelked, mely különös csoda.
Mondd,mikor láthatlak újra?

Végigsimítom árnyammal a leveleket.
Vastag por lepte be, akár az emlékeket.
Magamban felidézem különös lelkedet.
Kezdetben szép volt,ragyogó fény.
Most lelkemen ül, mint sötét árnyék.
Féltékeny vagyok a múltra.
Szeretni tudnál-e ujra?

Már nem vagyok az ifjúság virága.
De vagyok a lélek hófehér rózsája.
Vagyok szivárvány május éjszakában.
Vagyok egy Csillag Hold udvarában.
Vagyok egy mosoly virágok szirmán
Vagyok egy álom kit megálmodtál.
.....
Legyőzött lettem, eltemetett emlék.
Leszakadt gyümölcse száraz ágnak.
Lettem szeretője mindenki másnak.
Az elmúlásnak.







MÁR AKKOR SZERETTELEK


Már akkor megszerettelek,
mikor még nem is ismertelek.
Lelkünk ölelkezett.
Éreztük, lelki társak lettünk.
Lelkünkre ráült az idő.
Csillag-utakon néha összebújtunk.
Virágszirmokon elsimultunk.
Aztán testet öltött e szerelem.
Egyszerre megváltozott minden.
Hiába szerettünk, szerettem.
Örökre megálltál a szememben.
Kezdett felbomlani lelki fogadalmunk.
Más úton haladtunk.
Kiszakítottad kezemből a kezedet.
Odakint szél tombolt a réteken.
Utad sáros volt, sötét.
Halkan reccsent a tócsán a vékony jég.
Nem mehettem veled.
Maradtam összetört lelkemmel.
Még most is érzem bőröd illatát.
És tudom, te már sohasem vársz.
Azóta másképp dobban a szívem.
Nincs már meg az én régi kedvem.
Most is látlak lelki szemeimmel.







MINDENT MEGTETTÉL?


Mindent megtettél- e,
mikor még fent ragyogott a Nap?
Vagy magaddal vitted az éjbe,
azt gondolván, megoldom holnap?
A holnap nem létezik, csak a gondolat.
Mit ma megtehetsz, soha ne halogasd.
Szeretni ma kell, holnap már késő.
A lehullott csillag másnap nehéz kő.
Ma szeress, most szeress, az élet véges.
Nem jó bizonyítvány az elégséges.







MIÓTA...


Mióta elmentél,
hűvösebb lett a tavasz.
Szeles az idő.
Kezeit kapkodja a szél.
Fák leveleit elém hordja.
Vacogok.
Lelkemen ül a köd, egyedül vagyok.
Ha egyszer visszajönnél,
lágy völgyben érezném magam.
Lábam alatt mosolyogna
a korai alkonyat.
Meleg karod megóvna.
A nap is jobban ragyogna,
mert Te velem vagy
S én nézhetném viruló arcodat.
Virágok a messzeségben
bontogatnák szirmaikat.
Én elhamvadnék nézésedtől,
ha újra elhoznád a tavaszt.







MOSOLYOD ARCOMRA TETOVÁLOM


Akkor vagyok én a legboldogabb,
ha lelkem szemével látom arcodat.
Kiszakad testemből a lelkem.
Bolyongok az álmaim mélyén reménytelen.
Holdfényes az éj, se föld, se ég.
Hallom szavad csak én.
Én vagyok a vándorlélek,
ki hozzád álmodban érkezem.
Boldogság-könnyem égeti arcom,
betakarlak, ne fázzon alvó tested.
Most, hogy közeleg a reggel,
hallom csendes szavát.
Összeszedem lelkem,
sorsom ez, elfogadom,
s mosolyod ajkadról ajkamra tetoválom.
Viszem a végtelenbe,
megőrizni Téged,
Könnyeim közt a távolból nézlek.







NÉZEM A FÁKAT


Nézem a zöldbe öltözött
Égbenyúló fákat
Úgy szeretném,
Ha megszólítanának
Elmondanák nékem
Amit én nem tudok
Hogy az emberek,
Miért nem boldogok
Méltósággal,
Egymás mellett állnak
Viharral,széllel
Mindíg szembe szállnak
Árnyaik átölelik
Az égszínkék eget
Magasba ellátnak
Kémlelik a hegyeket
Miért nem állhatnék
Én is így melletted?
Nem vagyok fa
Embernek születtem
Néha haragszom
Nehezen felejtek
Irigylem a fákat
Társként,
Egymás mellett állnak
Csendes időben is
Hallják a dallamot
Összeérnek a lombok
S a levelek közt
Szállnak emberi sóhajok







PÁRIZSBAN VELED


Csendben megáldalak kedvesem,
hogy Párizsban ott voltál velem.
Piros volt az ősz, mint a szerelem.
Nyugodt szívemet vittem
a nyugtalanság fényes városába.
Hol szerelmünket újra élve,
soha forróbban, mint ölelő karodban.
Megfiatalodott lelkem
sétált a Champs- Elysées-n
Kezedben tartva kezemet.
Mosollyal köszönve meg
csillagos éjszakán szerelmedet.
A Szajnán hajóztam veled.
Párizs, én örökre emlékezem.
Hol a bennünk élő csönd otthona volt e város.
Mesélt Neked s nekem.
Nemes muzsika szólt
az ódon város felett.
Színe a régi,
nekünk mégis új volt,
Hisz először láttuk.
Az Eiffel-torony mosolya reánk,
mint égi fény ezüstje hullt.







RÓZSASZÍN ÁLOM


Rózsaszín selyemruhában
libben a testem.
Rám fonódnak a gyorsan múló
percek.
Visszatartanának Tőled.
De a vágyak szorosan
hozzád kötnek.
Rózsaszín könny,
áttetsző selyem.
Gúzsbakötött engem
a szerelem.
Lassan
hasadni kezd a Hajnal.
Hozzád kötözött vágyaimmal
viszlek magammal.







SZERETLEK


Szeretlek,
mert szeretni jó.
Elringat
ezernyi szó,
mit nekem mond
édes ajkad.

Velem Te
olyan jó vagy.
Gyönyörűnek
nevezel engem.
Csillagnak
az égi fényben.
Harmatcseppnek
zöld levélen.

Csókod
olyan erőteljes.
Még így nem csókoltak
engem.
Elgyengülök testemben.
Lábam is megremeg.
Szinte fáj,
hogy úgy szeretlek.

De akarom, hogy fájjon.
Érezzem
testemen, s a számon
csókodat,
mely perzsel,
akár a napnak sugara.

Tüzel a testünk,
mikor szeretkezünk.
Mikor egybeolvadunk.
Észre sem vesszük,
hogy a nap
mosolyt rajzolt ágyunkra.
Testemre árnyékot vet
simogató kezed.
Ó milyen jó veled.
Mozdulatlan a varázs.
Veled teljes ez a világ.
Szeretlek.










SZIVÁRVÁNYOM (Lányom születésnapjára)


Virágos méhemben,
megfogantál
Anyává tettél kincsem,
megszülettél
Jövendő gyermeke.
Anyahálót szőttem köréd
Hittem.
Leszek neked majd a fény
Mely világít utadon.
S te leszel, mint szivárvány
eső után, az égbolton.
Lettél szívem ablakában,


Mosolygó virágszál.
Szemed csillogása,
Mint fényes márvány.

Köszönöm nagy Isten,
Hogy téged nekem adott.
Naponta szedett virágodból
Érintsd meg az arcom.
Hozzám, ha hazatérsz,
Mint elfáradt gyermek
Hajtsd fejedet szívemre.
Édesanyád vagyok
S maradok, mindörökre!







SZERELEM AZ NEKEM...


Szerelem nekem az,
ha mosolyt küldsz kedvesem.
Szerelem nekem az,
ha csókod ajkamon megpihen.
Szerelem nekem az,
ha karodban ébredek.
Szerelem nekem az,
ha a hangod szólít meg.
Szerelem nekem az,
ha csended szava szól.
Szerelem nekem az,
ha rólam álmodol.
Ha a végtelenbe
mi ketten megyünk.
Ha kérges szívem pitvarába
együtt érkezünk.
Ha a bánat elkerüli házunk.
Ha a vágyunk teljesíti álmunk.


Szerelem nekem az,
hogy szívedre leltem.
Szerelem nekem az,
hogy már nem zokog a lelkem.
Ha szemeim becsukodnak,
én akkor is látlak.
Ha megoszthatom veled az ágyam.
Szerelem nekem az,
ha együtt hallgatjuk a régi dalt.
Szerelem nekem az,
hogy élsz, és az enyém vagy.
Isten szava most értünk szól.
Szerelmem vagy
és ez így van jól.
......
Boldogok a hozzánk hasonlók.










TUDOD KI A NAGYMAMA?


Tudod ki a nagymama?
Ki puszit ad a hasadra.
Ölébe ültet, mesél neked.
Megfőzi a madártejet.
Úgy szeret mint senki más.
Becézget-"aranyunokám".
Anyukádról mesél neked,
sok sok kedves történetet.
Anyukád, az Ő gyermeke.
Szeretgette, felnevelte.
Így lettem én a Te nagyid.
Várom már, hogy adj egy puszit.
Kis kezeddel simogass. .
Viditsd fel a napomat.
Életem, kis tünemény.
Angyal küldte, tiszta fény.







UNOKÁMNAK


Két hónapja,
megváltozott minden,
az életem.
Unokám született.
Életfám új hajtást
hozott.
Szeretnek
az angyalok.

Jöttél,
hogy meghódítsd a szívemet.
Jöttél,
hogy csendesítsd a szeleket.
Jöttél,


komoly lelkemet
gyermekké tenni.
Jöttél
szeretetet adni.
Jöttél
szívet gyógyítani.

Puha kis karod nyakam köre fonod.
Mosoly ül a szívemen, boldog vagyok.
Arcomon a ráncokat elsimítja kezed.
Tavaszba borítod foltozott lelkemet.
Legdrágább kincse vagy az életemnek
Fényes Csillaga gyönge szemeimnek







VALAKIT KERESEK...


Keresem azt, ki megérti lelkem.
Remegő vágyak sajognak bennem.
Tépett a lelkem.

Folyton keresek egy rokon lelket.
Időm kevés,rohannak a percek
Vajon meglelem?

Rohanok fájó, vérző szívemmel.
A végtelenbe kutatom egyre.
Könnyes szemekkel.

A félelem tengerén evezek.
Könnyeim mardossák sebzett testem.
Halott a lelkem.

Nem bírom lábam, megállni kéne.
Nem is látok, eltűntek a fények.
Megállni kéne.

A végtelenbe száll már a lelkem.
Már nem keresem, ki megért engem.
Már nem keresem.







VÁLTOZÁS


Verset kéne írni a változásról.
Törvényszegő, csalóka álmokról.
Önmagamról,a mindennapjaimról.
Hogy mindennap miért is változunk.
Hazug szavakat miért szól a szánk,
és mennyire megsebez az ámítás?
Mennyire átformálja a lelkünk.
Bot nélkül veri félholtra a testünk.
Mosolyunkat hétlakat alá zárja.
Szemeinket könnyekkel táplálja.
Megváltozik az egész életünk.
Nem tudod nappal van e vagy éj.
Haldokló testedre,érzed ráborul az ég.
Ó Isten, ifjúkorom miért mosod el,
ha egyszer megadtad, miért vennéd el?
Inkább küldjél némi változást,
ne válasszam magamnak a Halált.
A szeretet megmentene engem.
És Téged is, ki hazudtál nekem.
A szeretet új lelket teremt és fényt.
Megváltoztat,ad neked új reményt.
Mert az Élet örök változás, és vágy.
Pofonokat osztó,kegyetlen világ.
De van szerelem, földi ragyogás.
El kell fogadnunk,a múltat, a mát
a holnapot, s mi még reánk vár.
Örök tanulság, az Élet csupa változás.







VELED


Veled akarom megélni a szépet.
A szomorút, a feketét, a kéket.
Az égen tündöklő ezernyi csillagot,
Veled akarom meglátni a holnapot.
A múltat Veled felidézni, újra élni.
Álmunkban a jövőt megsejteni.
Lángolva élni, parázzsa égni.
Könnyes szemünk fátyolán át arcodat
nézni, lelkünkben örökké szeretni.
Mindezt Veled akarom én megélni.
Segíts hát a tegnap szerelmével ma is
szeretni. Ajkamra csókot lehelni.
Kezeddel küldj egy érintést felém.
Úgy érzem majd, Isten hordoz a tenyerén.













 
 
0 komment , kategória:  Bíró Melinda  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2023.01 2023. Február 2023.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1893
  • e Hét: 8237
  • e Hónap: 34860
  • e Év: 172232
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.