Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/93 oldal   Bejegyzések száma: 923 
Az elitvesztés, elitválság csa
  2007-09-30 15:42:18, vasárnap
 
  Az elitvesztés, elitválság csapdájában



Mottó: A huszadik századi hullámzó magyar történelmet fel lehet úgy is fogni, mint a folyamatos, kvázi teljes elitvesztés történetét.

Az elitnek az a dolga, a társadalmi munkamegosztásban vállalt szerepe, hogy a társadalmi piramis csúcsát képezve, tehetsége, rátermettsége, felkészültsége, tapasztalata, hagyományai alapján irányítsa, vezesse a társadalmat. Komplexen, azaz politikai, gazdasági, pénzügyi, kulturális, erkölcsi-etikai stb dimenziókban egyaránt. Elitnek lenni, az egy “szakma", ill az elit nagyon sok “szakma", hivatás halmazából áll össze.

Az elitnek kisugárzása van, magatartási, gondolkodási, viselkedési mintát jelent a társadalom számára. A szerencsés országokban, mint mondjuk Nagy-Britanniában, az elit az egymásra épülő, az egymást követő generációk folytonos és folyamatos láncolatából áll, természetesen egy nélkülözhetetlen egészséges mobilitás mellett. Erejét a tradíció, a felkészültség, a nemzet iránti elkötelezettség adja.

Anélkül, hogy ezt idealizálnánk, nyilvánvaló, hogy az elit ott is az egyéni érdekeiket követő egyedekből áll, de a társadalom, Uram bocsá' a nemzet jelene ill jövője iránti felelősségérzet a reflexeiben mindig tapinthatóan, markánsan jelen van.

Magyarország szinte teljes elitvesztést szenvedett el a huszadik században.

Kezdődött Trianonban, a leszakított országrészekben maradt értékes elittel, folytatódott a nagy világválság okozta kivándorlási hullám elitvesztésével. Hatalmas veszteséget okoztak a zsidó törvények, a holocaust, elég csak arra gondolni, hogy Czeizel Endre szerint a tíz, magát magyarnak valló Nobel díjasunk közül, nagyszülői szinten 72.5% zsidó származású.

A második világháborút lezáró nagyhatalmi egyezséget követő első “rendszerváltozás", a szovjet érdekszférába való besorolásunk, kisöpörte a teljes régi elitet, annak a nemes, jó részét is.

A Rákosi rendszer szisztematikus munkával /"B" listázás, kitelepítés, osztályidegenné nyilvánítás, kulákozás/ felszámolta a “felső elit" alatti középréteget, ráadásul atomizálta társadalmat. Aztán folytatódott ez a folyamat ‘56 veszteségével és az azt követő folyamatos kiszivárgással. Sokan, nagyon sokan mentek el a jobbak, tehetségesebbek, ambiciózusabbak, a tanultabbak közül. Elsősorban természetesen azok, akik nem tudták elfogadni a szovjet típusú rendszert.

A XX. század közepére eltávozott vagy teljesen visszaszorult az arisztokrácia, a nagypolgárság, majd a középpolgárság és szinte a teljes nem baloldali értelmiség.

A társadalmi gúla teteje csaknem lecsonkolódott. Ebbe az elitvákuumba nyomult bele 1945-48-tól a baloldali, az első tíz- tizenöt évben kifejezetten kommunista elit. Kezdetben maga is kapacitás, káder gondokkal küszködve. De a botcsinálta, képzettség nélküli gyárigazgatókat lassanként az új generációk képzett, tanult hullámai váltották fel, az új elit kitermelte önmagát. Ez így van rendjén, egy egész nemzet nem élhet passzív rezisztenciában, az ország történetében nem lehet fekete lyuk, mégiscsak az a jó, ha a születésüknél fogva tehetségesek kapnak képzést, választódnak ki az elitbe. A kezdeti, kizárólag politikai, megbízhatósági alapon, tehát erősen kontraszelekciósan megindult elitképződésben az1970-es évek végére, a 80-as évek elejére felerősödtek a szakmai, képzettségi szempontok is, hiszen Magyarország mégsem a semmi, hanem Európa közepén fekszik, de karrier csak párt kapcsolatokkal, párt jóváhagyással bontakozhatott, teljesedhetett ki.

Ez az új elit tette a dolgát, vezette az országot, jól-rosszul, de mindenképpen rivális nélkül, abszolút teljhatalommal. Megengedhette magának az abszurd jelszót: “A párt bízik a népben." /Ennek pont fordítva kellett volna működni, normális rendszerekben nem a farok csóválja a kutyát./

Az új, baloldali elit belakta az országot, nagyon mély társadalmi gyökereket eresztett, kiépítette az intézményrendszerét, informális és formális kapcsolat rendszerét, amellyel “megcsinálta, újratermelte magát" és működtette a társadalmat, de mindenekelőtt nagyon gyorsan hozzászokott a rivális nélküli, kényelmes állapothoz.

Lassan elveszett belőle az erkölcsi-etikai zsinórmérték. Maga sem felelt meg, a ráadásul nem is létező, “szocialista embertípus" ideáljának. Valami nagyon elromlott. Nem pótolta semmi a marginalizált egyházak egyszerű jó-rossz típusú válaszait az élet kis és nagy kérdéseire, a magántulajdon tiszteletét, megbecsülését felváltotta a közös tulajdon lanyha kezelése, majd szaporodó eltulajdonítása. Az évezredes érdek motiváció szinte teljes kikapcsolása miatt rombolt a rosszul értelmezett egyenlőség. A munkához úgy álltunk hozzá, hogy más is hozzáférjen. Az emberek tudata, önmagukkal, a társadalommal szembeni felelősségérzete, kötelességérzete erősen roncsolódott. Mindannyian hozzászoktunk ahhoz, hogy bizonyos szavak mást jelentettek, hogy volt egy fonák oldaluk is. Az elit politikai része azt mondta: “Viseld csak a szemellenzőt, ne törődj azzal, hogy a világ ellép mellettünk, mi gondoskodunk a te szükségleteidről. Szerény, de kényelmes életed lesz, ha nem ugrálsz! Tiéd az ország!"

S az elit nem politikai, a világra jobban kilátó része meg csak hallgatott. Cinkosan együttműködött, mert ebben sunyításban, az egynemű politikai hatalom kiszolgálásában megtalálta a maga számításait, nem beszélve arról, hogy eleve maga is “baloldali" gyökerű volt.

Ez a kilúgozódott, homogén, vetélytárs nélküli elit - igaz világpolitikailag determinált erőtérben- a hatalmas külföldi hitelek és a jövő felélése árán a legvidámabb, legélhetőbb barakkot fabrikálta ugyan az országból, de ezzel egyidejűleg a nyolcvanas évtized végére erkölcsi és gazdasági csődbe is juttatta az országot.

A világpolitikai változások szelét érezve, a közelgő összecsuklást látva, azonnal tudatosult a baloldali elitben, hogy számára továbbra is szabad a pálya, hiszen az elkerülhetetlen rendszerváltás ellenére sincs igazi, erős vetélytársa, nincs egy hatalomképes alternatív elit, mert közel ötven év szocializmus után nem is lehetett.

S tudta, ha ügyesen taktikázik, akkor nem is lesz.

A nagyon tiszteletreméltó szellemi potenciáljára, kapcsolat-és intézményrendszerére alapozva nekilátott hát megszervezni magának a rendszerváltást, a hatalom önmaga számára való átmentését abból az alapállásból, hogy a hatalom az ő történelmi jussa. Ő az erősebb és ha jól csinálja, az is marad.

Az ellenzéki kerekasztalnál egyszerre voltak jelen a csenevész alternatív elit tiszteletre méltó s naiv képviselői valamint a baloldal közéjük delegált taposóaknái.

Nem lehet történelmi véletlen, hogy a KDNP kivételével egyetlen történelmi párt sem volt képes lábra kapni, s még a KDNP is alaposan megjárta a maga Canossáját.

A spontán privatizációval, a csődtörvény adta lehetőségekkel, banki kapcsolataival, jó taktikázásával megteremtette a gazdasági hatalmát és megőrizte a média hegemóniáját.

A politikai hatalmat, pontosabban csak a kormányzást 1990-ben ugyan formálisan át kellett adnia a naftalinból előjött néhány tiszteletre méltó másként gondolkodónak, mert egy “rendszerváltó kormányt" mégsem adhat ab start a régi elit. Az újak mögött azonban nem volt, mert nem is lehetett versenyképes szellemi potenciál, hiányzott a társadalmi beágyazottság, a társadalom meggyőzéséhez és átformálásához szükséges kapcsolatrendszer. Nem állt mögöttük más, csak egy hangulat.

Ráadásul erő és bátorság hiányában elszalasztották a közigazgatási, közhatalmi, gazdasági, pénzügyi, és média pozíciók szükséges mértékű átrendezését, bíztak egy nem létező lojalitásban.

Időközben azonban a “baloldal" rendezte sorait. A zászlaján átírta a jelszavakat, mindennek pont az ellenkezője lett érvényes: szocializmus helyett kapitalizmus, állami tulajdon helyett magán, Varsói Szerződés helyett az ősellenség NATO, KGST helyett EU, egyenlőség helyett durván szétnyíló jövedelemolló, régimódi, puritán pártvezetők helyett milliárdosok /akik persze továbbra is a népért vannak.../

S mindeközben elhitették a társadalommal, s annak főleg a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb részével, hogy ők továbbra is egy hiteles, értük élő, baloldali párt. Ez bravúr a javából.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor hozza vissza őket a politikai hatalomba a nosztalgia, meg a rendszerváltás után várt életszínvonal javulás, a remélt gyors csoda elmaradása.

Horn 54%-al jött vissza 1994-ben, s simán győzött volna- a Bokros csomag ellenére -1998-ban is, ha nem bízza el magát.

A “baloldal" szervezettsége, koherenciája, a társadalmi kapcsolatrendszere, a társadalomba való beágyazottsága ma is hallatlanul erős. Ide húz az, aki el akarja intézni, intéztetni az ügyeit, aki támogatást keres a boldogulásához. A jobboldal ehhez képest, a társadalmi alapok megteremtésére tett, nem is eredménytelen törekvései ellenére, még mindig “szinte nincs is", továbbra is inkább csak protesthangulat, semmiképpen sem a “baloldalhoz" mérhető szervezettségű, potenciálú erő. Nagyon sok a közel ötven évnyi előny, senki sem ugorhatja át a saját árnyékát./ ráadásul szemmel láthatóan lassan, de biztosan a hátrányára kezd válni az eddigi előnye, hogy t.i. a rosszakaratú beszivárgás kiküszöbölésére zárttá tette a pártpiramis csúcsát/

Ez a “baloldal" azonban elfogadhatatlanul felelőtlen és a hatalmának megtartása érdekében történelmi hibát követett el: békeidőben másodszor vitte csődközelbe, de legalábbis válságba az országot. Az országot a csődtől valószínűleg ezúttal megmentik az uniós tagsággal járó kötöttségek, de családok, emberek millióinak nagyot fog esni az életszínvonala.

A rendszerváltás után mindegyik hatalomban lévő kormány ún. választási költségvetést csinált, de csak a 2002-es baloldali kormány állt neki az abszolút hazug és hamis illúziók, a “Jóléti rendszerváltást!" meg a “Magyarország többet érdemel!" jelszavak hitelből való megvalósításának.

Ráadásként 2006-ban a valóság tudatos elhazudásával tartotta magát hatalomban, s egyre aggasztóbb erőszakos módszereket és eszközöket alkalmaz hatalmának további konzerválásához, és diabolizálja az egyetlen veszélyes ellenfelét. Noha maga teljes ideológia váltást hajtott végre, nem bocsát meg az “átállóknak", közülük pellengérre állítja azokat, akiket korábban ügynökévé, ill kollaborációra kényszerített.

Az ország forrásait és eszközeit elsősorban nem a magasabb rendű nemzeti érdekek, hanem inkább vagy legalábbis túlzó módon az önös pártérdek szerint allokálja.

Szomorú, hogy még a legkiválóbb baloldali értelmiségiek, gondolkodók is hajlamosak felmentést adni a hazugságra, a politikai, vezetési hibákra, a rossz kormányzati teljesítményre, ha egyszer “ez az ára" a másik oldal hatalomtól való távoltartásának.

Tisztességes ez?

Ez a hegemón baloldali szellemi-gazdasági potenciál uralja a társadalmi gúla csúcsát akkor is, ha éppen -mint 1998-2002 között- nincs kormányzati pozícióban.

Egyszerűen megkerülhetetlen. Ennek a véd és dacszövetségnek nagyon egészségtelen az erkölcsi-etikai kisugárzása, társadalom számára való példamutatása. A hazugságból erényt és bátorságot fabrikál, a tisztességtelen ügyletekből vagyont halmoz fel, a grandiózus sikkasztások megtorlatlanul maradnak, “elsikkadnak".

Követelhet-e a baloldal az átlagembertől számla és adómorált, ha a miniszterelnöke az állammal fizettette ki az ingatlanjait, ha a személyes rekreációjához ÁFA trükköt használt, ha adóelkerülés céljából cégeit átmenetileg a luxemburgi adóparadicsomba telepítette ki?

Etikus-e, ha a veszélyt érezve az erkölcsi-politikai megújulás helyett arra törekszik, hogy adott esetben legalább az ellenfelét is magával rántsa?

Csoda-e, ha az emberek fásultan legyintenek?.

Magyarország, a baloldal vezetésével, drasztikusan rontott belső és külső pozícióin és ahogy az autentikus Népszabadság írta még decemberben, amikor még csak a 25-ök uniója létezett: “nem vagyunk az első 24-ben."

Rossz a társadalmi közérzet, széthullóban a nemzeti koherencia, nincs igazi jövőképe az országnak, kárörvendően mosolyognak a szomszédok, s nem értik a nyugati barátaink. Arról, amit láttak és hallottak a TV-ben, azt mondják: “egy normális országban ez nem lehetséges."

Ez elsősorban a tágabb értelemben vett baloldal felelőssége. A baloldali elitnek ideje lenne felelős önvizsgálatot tartani, hogy megfelel-e az elittel szemben támasztott (félve írom: nemes) követelményeknek?....

UI: A jó munkája elismeréseként a miniszterelnök demonstrativen kétheti bérrel jutalmazza a milliárdos vagyonú pénzügyminiszterét, akinek egyébként ez a pénz smafu. Aki segített neki csalni, akinek konvergencia programját az EU -szégyenszemre- háromszor dobta vissza, hamis adatok miatt.

Üzenet a társadalomnak: “Aki nekünk segít trükközni, hazudni, az igazságot elhallgatni, az jutalmat érdemel."

Hova vezet ez?

ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Számlát kértünk a kurváktól
  2007-09-30 15:32:04, vasárnap
 
  Számlát kértünk a kurváktól


2007.09.30.

A közelmúltban az adóhivatal és a prostituáltak egyesülete közös sajtó tájékoztatón jelentette be, egy uniós finanszírozású program keretében megpróbálja arra ösztönözni az örömlányokat, hogy hivatalos formában, egyéni vállalkozóként végezzék a továbbiakban munkájukat.

Megkérdeztünk egy könyvelőt

— Mivel személyes szükséglet kielégítését szolgáló tevékenységről szól a számla, szerintem sehol nem számolható el — felelte nevetve zsebből Rőszer József, egy számviteli szolgáltatást nyújtó cég vezetője. — Nincs összefüggés ugyanis a vállalkozással, illetve a bevételszerző tevékenységgel. Persze lehet ideológiákat gyártani rá: mondván rendkívül fáradt és olyan kikapcsolódásra vágyik, melytől jobb, eredményesebb munkavégzést folytat, ám nem hiszem, hogy egy adóellenőrzésen ez az indoklás megállná a helyét.
Magyarra lefordítva, ennek megvalósulása esetén az a férfi, aki igénybe veszi szolgáltatásukat, áfá-s számlát kap a munka elvégzéséről. Ezt hallva azonnal beindult a fantáziánk, s "próbavásárlásra" indultunk. Félénkségünket tükrözi, első nekifutásra nem is mertünk személyes kapcsolatot keresni ilyen tevékenységet folytató munkavállalóval. Felütöttünk néhány napilapot, s a hirdetési rovatban keresgélve szemezgettünk a telefonszámok közül. "38-as, dúskeblű, szenvedélyes, babaarcú ismerkedne. Tel.: 06-70- ...". Tárcsázzuk.

— Szia Csilla vagyok, miben segíthetek? — csacsog egy hang a mobilba.
— Az egyik bulvárlapban láttam meg a hirdetésed — kezdtem egy nagy levegővétel után, majd azonnal folytattam is —, érdeklődni szeretnék, hogy számlát tudsz-e adni?
Talán még be sem fejeztem a kérdést, máris megszakadt a vonal. Én nyomtam volna ki idegességemben? Vagy csak vonalhiba volt? Mindegy, újra tárcsáztam.
— Megint én vagyok, az előbb megszakadtunk. Szóval azt akarom ... — ezúttal már végig sem mondhattam a szövegem.
— Tudod kivel szórakozz, menj a picsába! — vágott közbe indulatosan a hölgy.
Nem adtam fel. Még vagy három négy próbát tettem hasonló sikerrel, mikor végre az egyikük szóba állt velem.
— Feltűnően csinos, szőke lányt keresek, aki tartós kapcsolatra vágyik — hadartam egyszuszra.
— Megtaláltad — búgta a telefonba egy kedves, fiatalos hang.
— Hogy szólíthatlak?
— Niki vagyok.
— Hülyén hangzik, de mennyire tartós ez a kapcsolat?
— Fél óra, óra, egy éjszaka, melyiket szeretnéd?
— Helyben vagyunk, én is így gondoltam. És mit vállalsz?
— Szakszi, dugás, komplett. Dugás négy lepedő, szakszi öt, a komplett hatezer.
— Gumival vagy anélkül?
— Úgy veszem észre, nincs éppen túl sok tapasztalatod a lányokkal. A szakszi természetesen lehet gumi nélkül is, de akkor feláras — világosít fel kuncogva.
— Oké, rendben, de lenne egy extra kívánságom ... — vágnék bele a nehezébe.
— Bocs, többen jöhettek, persze más árfolyamon számolva, de semmiféle állattal nem vállalom — szakít félbe azonnal Niki.
— ... nekem számla is kellene. Tudsz adni? — fejezem be szinte suttogva a mondatot.
— Micsodát? Számlát a dugásról?
— Bocs, de a prostituáltak érdekvédelmi egyesületének elnöke, Földi Ágnes nyilatkozott valamelyik nap a tévében, hogy már erre is van lehetőség. Nem hallottad?
— És kinek akarod bemutatni? Otthon az anyucinak, mondván bocs drágám, elvettem a konyhapénzből, mert dugni volt kedvem egy kurvával, de ne aggódj, hoztam a számlát.

Na ez volt az a pillanat, amikor nem tudtam mit válaszolni, és inkább elköszöntem beszélgetőpartneremtől. De tényleg, mit is kezdenék a számlával? Ha csak nem tartós fogyasztási cikket vásárolok, soha nem szoktam őrizgetni, az élelmiszerboltban például rendre egyenesen otthagyom a kosárban. Szóval mire is jó ez a számla? Ha nem felelt meg az igényeimnek a szolgáltatás, reklamálhatok, s helyben kijavítják a hibát? Esetleg kapok egy újabb menetet? Vagy elviszem a könyvelőmnek, hogy szeretném leírni a költségeimből?

Még hazafelé mentemben is ezen morfondíroztam. Az asszonyt azonban csak nem kérdezhettem meg, mi erről az egészről a véleménye. Még kikaparta volna a szememet...

2007-09-27 15:13:43
Szoljon.hu
http://www.szoljon.hu/index.php?apps=cikk&cikk=95596
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem szabad szemérmesnek lenni
  2007-09-30 15:12:56, vasárnap
 
  Kondorosi: Nem szabad szemérmesnek lenni a képviselői fizetés ügyében
2007.09.30 14:05

MNO

A politikai osztálynak önmagán kell elkezdenie a rendteremtést, az "Új rend" tíz pontjából a pártfinanszírozás, a képviselők munkavégzése és a költségtérítés átalakítása az elsődleges feladat - mondta Kondorosi Ferenc, aki hétfőtől az "Új rend" kormányzati program összehangolásáért felelős kormánybiztos lesz.

Az MTI-nek adott interjújában a volt igazságügyi államtitkár arra a kérdésre, hogy szerencsés-e, ha a kormány vagy a miniszterelnök tesz javaslatot az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan, azt válaszolta: egyrészt Gyurcsány Ferenc is képviselő, így őt is érintik a változások, másrészt a jogalkotás egyik elsőszámú letéteményese és felelőse a kormány, vagyis alkotmányos kötelezettsége törvényeket kezdeményezni.

Nem szabad szemérmesnek lenni a képviselői fizetés ügyében, mert képviselőnek lenni úgymond tisztesség és becsület dolga, de egyfajta nemes hivatás, amiért megfelelő illetmény jár - hangoztatta. Az emberek igazságérzetét viszont sérti, ha ennek egy részével nem számolnak el. Semmi másról nincs szó, mint megfelelni a kor igényeinek - tette hozzá.

Hangsúlyozta, hogy olyan ügyeket kell rendbe tenni, amelyekkel évek óta kínlódik a jogalkotás. Objektív felelősséget kialakítani a közlekedésbiztonságban, az élelmiszer- vagy a környezeti biztonságban. Mindegyik téma darázsfészek, mert az eddigi tehetetlenségébe kell belenyúlni, "de mindig vonzottak a nagy, nehéz, bonyolult feladatok" - fogalmazott Kondorosi Ferenc.

A kritikák közül arra, miszerint ittas vezetés esetében túl drasztikus megoldás a jogosítvány azonnali elvétele , úgy reagált: ő még soha nem ivott alkoholt, amikor vezetett, és benne nincs ilyen irányban tolerancia. Hihetetlenül sok halálos közúti baleset történik Magyarországon, ezért radikálisan fel kell lépni a gyorshajtókkal és az alkoholfogyasztókkal szemben is - jelentette ki.

A kormánybiztos kitért arra, hogy az "Új rend" tíz pontját további kettővel bővítették: a hatósági eljárások egyszerűsítésével és az állampolgári jogtudat fejlesztésével.

"A gyerekek bankkártyát és mobiltelefont kapnak a szüleiktől, de nem tudják, hogy Magyarországnak mi az államformája, milyen kötelezettségeik vannak, nem ismerik a hétköznapi életre vonatkozó jogi előírásokat" - fogalmazott.

A volt igazságügyi államtitkár hosszas vívódás után fogadta el a felkérést, és azt szeretné, ha ő lenne a kabinet jogi innovátora. Azért volt nagy dilemma számára a váltás, mert - mondta - a kormánybiztosság egyértelműen politikai feladat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a jogalkotás politikai erőtérben zajlik, és hatalmas politikai támogatás kell hozzá, ami érzése szerint most megvan ehhez a munkához.
Hozzátette: két hete kereste meg az ötlettel a miniszterelnök.

Elmondta, hogy nyolcfős stábja lesz, de igénybe veheti a miniszterelnök által más korábban létrehozott szakértői testületek segítségét, felkérhet szakértőket, és a nagykövetségektől is kérhet anyagokat. Rendszeresen konzultál majd a miniszterelnökkel és Draskovics Tiborral, az államreformért felelős tárca nélküli miniszterrel; meghívottként részt vesz a kormányüléseken.

Gyurcsány Ferenc az őszi parlamenti ülésszak első napján ismertette az "Új rend" tíz pontját. Ebben szerepel az új pártfinanszírozási törvény, az új költségvetési szabályok megalkotása, a képviselői költségtérítések elszámolása, valamint a képviselői munkavégzés szigorúbb szabályozása. Új intézkedéseket terveznek a feketegazdaság és a feketemunka visszaszorítására. Nulla tolerancia bevezetését hirdették meg közlekedésbiztonságban, új szankciók várhatók az élelmiszerbiztonság területén, szigorúbb lesz a fogyasztóvédelem. Keményebb szabályok készülnek a környezeti károkozással szemben, illetve az emberi méltóság védelmének, a kirekesztés, a gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb fellépés érdekében.

MTI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mélyponton van a magyar gazdas
  2007-09-30 15:10:07, vasárnap
 
  Mélyponton van a magyar gazdaság

2007.09.30. 10:57

A növekedés jelentős visszaesése nélkül nem lehetett volna stabilizálni a magyar gazdaságot - mondta Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa. Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke azonban úgy látja, hogy az állami kiadások csökkentésével is le lehetett volna faragni a hiányt. Szakértők szerint a vagyontörvény kapcsán több kifogás is felvetődik. A Magyar Hírlap elemzése.

Az idei évre a régiós versenytársaknál lényegesen alacsonyabb két-, jövőre pedig 2,9 százalékos gazdasági növekedést vár a Pénzügykutató Zrt., ez közel áll a kormány 2,8 százalékos jövő évi prognózisához.

"Az idén minden jel szerint elértük a mélypontot, és innen lassan emelkedő pályára kerül a gazdaság" - kommentálta az adatokat Petschnig Mária Zita, az intézet főmunkatársa. A legpesszimistább várakozásokat is alulmúló második negyedéves, 1,2 százalékos GDPbővülésről elmondta: kisebb növekedési áldozat nélkül nem lehetett volna stabilizálni a gazdaságot. A kellemetlen meglepetést szerinte a fogyasztás vártnál nagyobb visszaesése, a mezőgazdaság eredményeit rontó időjárási szélsőségek, az építőipari visszaesés, illetve az állami beruházások befagyasztása okozta.

A Pénzügykutató jövőre a beruházások enyhe növekedésével számol, ennek hátterében az uniós pénzek lehívása és az állami költések visszaesésének megállása lehet. A stabilizációs intézkedések következtében csökkenhet az ország külső finanszírozási igénye. Az idei évre számított hétszázalékos inflációhoz képest - az élelmiszerárak drágulását is figyelembe véve - 2008-ban mindössze 4,7 százalékos pénzromlás várható.

Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, egyetemi tanár szerint viszont lett volna más lehetőség is a gazdaság stabilizálására, ez kisebb vagy semmilyen csökkenést nem eredményezett volna a növekedésben. Ez olyan csomag lett volna, amely nem teríti szét adóemelések formájában a terheket a lakosságra és a cégekre, hanem a jóléti kiadások lefaragására összpontosít. Szerinte "a megszorító intézkedésekkel, illetve adóemelésekkel a GDP három százalékát spóroltuk meg, ezt az állami kiadások visszafogásával is el lehetett volna érni.

Ez viszont a mostaninál is nagyobb népszerűségvesztéssel járt volna a kormánynak." Az államháztartási hiányt a kiigazító intézkedésekkel kilencről hat százalékra csökkentette a kormány egy év alatt. Bod Péter Ákos úgy látja, az egyik legjelentősebb probléma abból adódik, hogy gyakorlatilag teljesen leálltak a beruházások Magyarországon.

Az új vagyontörvénnyel kapcsolatban Voszka Éva, a Pénzügykutató munkatársa elmondta: hiányzik ebből a vagyonkezelés célja, tárgya és módszere is. "A törvény benyújtásával egyidejűleg meg kellett volna határozni, hogy az állami vagyont ki és hogyan kezeli, illetve mi adható el. Több érv szól amellett, hogy az új vagyonkezelőt ne a kormány alá rendeljék, illetve vitatható a részvénytársasági forma is." Bod Péter Ákos szerint a vagyontörvénnyel az a baj, hogy nagy szabadságot ad nehezen ellenőrizhető vezetői kör kezébe.

Nagy Vajda Zsuzsa, Magyar Hírlap
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eljő a "szép, új világ"
  2007-09-30 14:48:18, vasárnap
 
  Eljő a "szép, új világ"

Hazánkban egy éve tart a súlyos erkölcsi, politikai és gazdasági válság, melyet a tavaly szeptember 17-én nyílvánosságra került Gyurcsány beszéd indított el, és azóta csak egyre súlyosbodik!

Ma már a fanatikus "balliberális"(?) hívőkön kívül mindenki bevallja, hogy nem ezt várta, belátja, hogy a hatalomért mindenre képes Gyurcsány és társai érdekszövetség durván becsapta az ország népét. Ám hiába az azóta is országszerte kisebb-nagyobb hevességgel zajló tűntetések, szakmai szervezetek tiltakozásai, a hatalom birtokosai gőzerővel taposnak át mindenen és mindenkin, aki érdekeik ellen szegül. Mik is ezek az érdekek? Nem az ország, nem a magyar nép érdekei! Mára egyre inkább kiderül, hogy csupán egy szűk, ám kegyetlen és gátlástalanul kapzsi hatalmi garnitúra hatalommal való visszaéléséről van szó, mely ellen nincs megfelelő védelmet nyújtó törvényi korlát.

Az államfő, az ellenzék, a civil szervezetek folyamatosan tiltakoznak a hatalmi önkény ellen, de csak cinikus hazugságokat, sőt a régi jól bevált fasisztázó, antiszemitázó halandzsát kapják válaszul.

Miről is van szó? Ki a szélsőséges?

Kikre sütik ezeket a jelzőket? Azokra, akik nem akarják eltűrni a hazugságot, a gátlástalan korrupciót, az újmódi rabszolgasorsot, a jogtalanságokat. Azokra, akik munkájukért tisztességes bért, megélhetést, a róluk búsásan lefejt adókért és járulékokért jól működő közszolgáltatásokat, egészségügyi ellátást, gyermekeik jövőbeni esélyeit biztosító oktatási és művelődési feltételeket várnak el, teljes joggal!!

Beszéljünk világosan. A fasizmus az olasz szociáldemokrata mozgalomból fejlődött ki, nem volt köze semmiféle fajgyűlölethez.

Mussolinitől származik a fasizmus első meghatározása is: "a fasiszták nem republikánusok, nem szocialisták, nem demokraták, és nem konzervatívok vagy nacionalisták ". Mi is az a szélsőjobboldali náci veszély? Adolf Hitler pártja az NSDAP azaz " Nemzetiszocialista Német Munkáspárt" nevet viselte! Mindegyik szélsőséges mozgalom: a fasiszta, a náci, a kommunista a nép nevében vezette be a népellenes véres diktatúrát! Mindegyik zászlajának alapszíne a vörös volt! A nyilas párté is, melyen a nyilaskereszt mellett fehér csíkok is voltak a zászlón, az égvilágon semmi köze nem volt a Hazát és államot alapító Árpádházi királyok zászlajához! Csupán arról van szó, hogy az előzőekben emlegetett mindegyik diktatúra verhetetlen volt, és ma is az a gátlástalan hazudozásban és gyűlöletkeltésben.

Igen, kedves szocialistákra szavazó honfitársaim, azt amiben Önök hisznek, a szociáldemokrata baloldali elvek köszönőviszonyban sincsenek ezzel a kőkemény rablótőkés társasággal! Nem új a történet. Már sok országban lejátszódott a folyamat: olyan, egyébként emberileg és szakmailag alkalmatlan politikusokat, érdekcsoportokat hatalomba segíteni, akik, kiszolgálják ennek fejében megbízóikat, és az országot, annak népét a szabad rablás prédájává teszik.

A módszerek ismertek: gyűlöletkeltéssel egymás ellen uszítani a társadalom különböző csoportjait, majd a maguk keltette káoszban úgy beállítani, mintha ők védenék meg a biztonságot, a rendet az állítólagos rendzavaróktól.

Az egyéb már jól bevált eszközöket, zsarolást, megvesztegetést, megfélemlítést ma is remekül használják.

A kezükbe kaparintott sajtóhatalom kiszolgálja őket, és hatékonyan zavarja meg az emberek gondolkodását.

Úgy tűnik egyenesen vezetik Magyarországot a másodrendű gyarmati sorba, ahol az őslakosság kiirtásával, olcsó munkaerő betelepítésével az olcsó tömegárut termelő gazdaságot kívánják megteremteni. Ebben az országban aztán az ő új arisztokráciájuk előjogokkal, törvény felettiséggel, megkérdőjelezhetetlenül birtokolná örök időre a hatalmat és a vagyont!

Valóban ezt akarja a magyarok többsége? Tudatosult-e Önökben, kedves honfitársaimban milyen jövőt szánnak nekünk, családunknak, gyermekeinknek? Elhisszük-e, hogy kifosztásunk a boldog jövő záloga? Elfogadjuk-e azt a képtelen hazugságot, hogy nincs más út?

A válasz nem kérdéses: ha belenyugszunk beteljesedik sokak vágya, a magyarság kipusztulása Európa legszebb területéről, a Kárpát medencéből. Népünk soha nem várhatott segítséget sem keletről, sem nyugatról. Addig tudott erős lenni, amíg hitt a felsőbb erkölcsi parancsban, a krisztusi értékrendben, és megőrizte erős nemzettudatát, szabadságvágyát, képes volt összefogni az idegen erők ellen.

Ma is ez a kor parancsa! Nem a parlamentben iszapbirkózást folytató pártok fogják megoldani a a válságot, hanem az önszerveződő civil társadalom, ha képesek lesznek az emberek megérteni, hogy nem lehet magyar a magyarnak engesztelhetetlen ellensége, mert ebbe mindannyian belepusztulunk!

Már sokan érzik a veszélyt, erősödik a társadalmi ellenállás. A hatalom válasza a fenyegetés, a fegyverkezés. Nem kérdéses, tavaly bebizonyították, hogy akár vérontástól sem riadnak vissza a hatalom megtartása érdekében! Kérdés, hogy a szocialista párt, vezetői, befolyásos tagjai között akad-e, akiben felébred a lelkiismeret és azt mondja állj, én nem ezt akarom, ez az én Hazám, ezek az emberek az én nemzettársaim!

Varga László

(A fenti cikk a Balatoni Polgár c. lapban jelent meg a szeptemberi számban.) Élénk visszhangot váltott ki. Többek között olyan telefonhívást kaptam, mely szerint " akkor jön el a szép, új világ, amikor magát kikísérjük a temetőbe"! Tehát ki fenyeget ebben az országban, és kit?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lakitelkiek 20 év után
  2007-09-30 14:47:01, vasárnap
 
 
Lakitelkiek 20 év után

Ismeretségünk sajnos egyoldalú. Annak idején 1987. szeptember 27-én nem szentelhettem kellő figyelmet a lakitelki sátorra, mert 20 évesen bevonultam katonának. Így hát a katartikus 1988-as évet, amikor is a demoratikus ellenzék, ill. a népi-nemzeti ellenzék bevállalta a rendszerváltás c. színjátékot, a hadseregben töltöttem. Abban a lebutított begyepesedett néphadseregben, ahová akkoriban a változásnak nemhogy a legkisebb fuvallata, de még csak a híre sem ért el. Ott és akkor ultrakommunista poltisztek vezénylete alatt bőszen készültünk az imperializmus lerohanására, fondorlatos tervekkel, hatalmas uralokkal és 30 éves csepelekkel felfegyveekezve.

Akkoriban nem találkozhattunk semmiféle vérpezsdítő reformmagyar gondolattal.

Akkoriban, 1988-ban a bibliánkat dugdosnunk kellett a szekrény aljában, különben elkobozták, hadbírósággal fenyegették a másképp gondolkodó honvédeket, tiszteket, a székely himnusz miatt megkergetett minket a VÁP, sőt volt olyan, akit elítéletek politikai ügyben, történetesen március 15-ével kapcsolatban. A kokárda használata persze tiltva volt.

Szóval 1989 februárjában miután leszereltem, a nyakamba szakadt az egész pluralizmus MDF-től az SZDSZ-ig, Az MSZMP Pozsgay-Bíró szárnyától, az akkor még kétségbeesett KISZ-DISZ-esekig.

Izgalmas idők jártak, rohamtempóban igyekeztem bepótolni a lemaradásomat, ott voltam mindenhol ahol a rendszerváltásról volt szó, aktívan kivettem a részemet a megmozdulásokból. Fiatal voltam és hálás a sorsnak az égből pottyant forradalomért. Beleszédültem a változás alternatíváiba, hittem a jelszavaknak, mert hinni kellett, hinni akartam a magam erejében, a megújhodásban, egy izgalmas és erős Magyarországban.
Bíztam bennetek lakitelkiek.Úgy tűnt, hogy határozottak vagytok és erősek.

Hiányzott ugyan a fiatalos radikalizmus, de elnéztem, hiszen javarészt benne voltatok a korban, mégis a nyugodt erő stratégia szakértelmet sugallt, erős társaságnak tűnt az akkori MDF. Megfelelő válasznak a kommunisták ellenében. A választási győzelem után azonban valami történt. Vagy túlvállaltátok magatokat és ezért beletört a bicskátok a feladatba, vagy megtorpedózott benneteket a héttérhatalom és azért vallottatok kudarcot, esetleg bomlasztott a belső ellenzék. Nem tudhatom, de akkorát buktatok 1994-ben, mint rottenbiller. 26 éves voltam ekkor, nős, családapa. Nem hittem a szememnek, amikor a kommunisták a választásokon 2/3-os többséggel arculcsapták az egész magyarságot. Meg voltam győződve arról, amiről ma is csak ugyanazt tudom mondani: A ti dilettantizmusotok sodorta a nemzetet ebbe a tragédiába.

A pufajkás rosztovi kormányzását jobb nem is emlegetni. Másfél millió munkaknélküli, példátlan szociális és egészségügyi sokkhelyzet, Bokros-csomag stb. 1998-ban, 31 éves koromban felcsillant a remény, hogy talán egy patrióta kormányzat kerül hatalomra. Ekkor már radikális változást kívántam, hiszen egy évtized után a türelmemre nem lehetett panasz. Meg is lobbant az a magyar zászló, aminek már tíz éve lobognia kellett volna, ennek ellenére, (bár lassú előrelépegetéseket érzékeltem) sokkal jobban nem éreztem magam. Gondoltam nem baj, várok, ott a tapasztalt MDF a FIDESZ mellett, tanulva saját hibáiból, másodszor már nem futtatja zátonyra a nemzetet. Nem hibázhatnak.

Tévedtem.

2002-ben ott kellett álljak az Erzsébet hídon, és átkoznom a naivitásomat, hogy 35 éves fejjel hogy lehetek ilyen marha. A nyilvánvaló csalás ellenére sem a lakitelkiek, sem a FIDESZ, sem az értelmiségi holdudvar nem csapott az asztalra. A gyenge válasz a polgári körök szervezése lett. Ekkor immár két gyermek apjaként, és egy kisvállalkozás boldogtalan tulajaként kezdtem elveszíteni a fonalat. Ekkorra, aránytalanul több munkámba került szerény életszínvonalam fenntartása, gyermekeim neveltetése. Tudtam és tudom azóta is, a megoldás kulcsa nem a politikusok, hanem a mi kezünkben van. Forradalom nélkül nincs változás.

Jött a D-209-es ügynök, aki elhárította a KGB-s ellent az útkereszteződésnél, majd jött a nagy Ő, a hódító, a dinamikus, az állat, aki hazudott, hazudik és hazudni fog.

Fletó a sportminiszter. Kezdtem beleöregedni a gyalázatba.

Kedves lakitelkiek! Titeket 2005-ben fúrtak ki a saját pártotokból, nektek akkor köszöntött be az általatok generált változás, a valódi rendszerváltás. Ha nincs olyan háttérhatalom, amely még egyszer el akart volna játszatni veletek egy méltatlan szerepet, már régen a dédunokák szeretetét élveznétek az otthon melegében. De eljött az idő. Magyarország haldoklik, a kétpárti diktatúrát fojtogatja inlegitimitása. Először a márciusi charta, majd jól fókuszált médiaháttér, most pedig a kései lakitelki zászlóbontás.

Duma's: 20 év múlva.

A tanácstalan politikai kurzus összehívta a vének tanácsát, Lezsák Sándor D'artagnannak 20 év után ki kell kimondania: Elkúrtuk, újrakezdjük.

Tisztelt őszinte, és valóban bűnbánó lakitelki barátaim! Olyanok használnak benneteket, akiknek semmi köze nincs a magyar nemzethez. A mostani politikai elit tagjai eszközként használják a változás jelképét, a lakitelki sátrat.

Kedves Lezsák Sándor!

Kérem Önt, mint a magyar parlament alelnökét, hogy a lakitelki találkozó szellemében, szólítsa fel a hazaáruló parlamenti képviselőket, mondjanak le mandátumukról! Mutasson példát azzal, hogy Ön hagyja el elsőként azt a parlamentet, amely mára az elnyomás jelképe lett. Várjuk Önt, és ha ezt megteszi, hősként, megtisztult emberként üdvözöljük!

Mindössze ennyit kérünk.

Apropó. 40 éves lettem. A gyermekeim lassan felnőnek. Ez a korosztály nem ismeri az 1989-es ún. rendszerváltás prominenseit, az elmúlt 17 év problémáit, csak azt látják megnyomorított, széthazudott országban élnek, célok és remények nélkül.

1.000.000 munkanélküli, 3.000.000 koldus, 500.000 gazdag, 100.000 nagyon gazdag, Nemzethalál. Látja kedves Lezsák úr tényeket megállapítani én is tudok, mint Ön Kiskunmajsán, csakhogy én át is éltem mindezt. Milliónyi honfitársammal együtt öregedtünk bele az állandó reménykedésbe. Még az a szerencse, hogy az utóbbi egy év tiszta vizet öntött a pohárba, és nem kell magyarázkodnom mi a megoldás számomra, számunkra.

Önöknek, nektek kedves lakitelkiek csak az üzenhetem, hogy ne kövessétek Klauzál Gábor filozófiáját, miszerint ha nem tudod megállítani a forradalmat, akkor állj az élére.

Ez a korszak- bár feltételezem jóindulatotokat- nem rólatok szól. Ez a korszak már nem a szavakról, hanem a tettekről szól.

Isten áldjon benneteket, Isten áldja Magyarországot!

Tatár József
Rendszervátó Fórum
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Morvai: A kormányzat lábbal ti
  2007-09-30 14:44:24, vasárnap
 
 
Morvai: A kormányzat lábbal tiporja az emberek jogait

http://jobbinfo.tvn.hu/news.php?readmore=1255


A kormányzat folyamatosan lábbal tiporja az emberek jogait és megfélemlíti a
lakosságot - mondta Morvai Krisztina Székesfehérváron a Szent Korona
fogadalmán szombaton. A civil jogászbizottság társelnöke szerint a
Magyarország jövőjével törődő állampolgároknak össze kell fogniuk.

Több száz ember részvételével koszorúzták meg Szent István király
szarkofágját, majd tettek fogadalmat a Szent Koronára Székesfehérváron. Az
eseményen többen is felszólaltak: Balczó András egykori olimpiai bajnok
öttusázó, Dr. Csókay András agysebész és Szöőr Anna a Civil Jogászbizottság
tagja is. A rendezvényen többek között az oktatás és az egészségügy
szétverése ellen tiltakoztak a megjelentek. Szöőr Anna szerint az
egészségügyben népirtás zajlik, aminek egyik példája a művi meddővé tétel
engedélyezése.

�Rosszízű történelmi előzménye van a meddővé tétel gyakorlatának. Ha
visszatekintünk, Európában a legjelentősebb ilyen gyakorlat a náci
Németországban volt, ahol a nem kívánatos társadalmi csoportokat vagy
osztályokat, rasszokat sterilizáltak� � mondta Szöőr Anna
jogász-pszichológus.

Morvai Krisztina szerint a kormányzat folyamatosan lábbal tiporja az emberek
jogait és megfélemlíti a lakosságot. Erre példa az, hogy az őszödi beszéd
kirobbanásának első évfordulóján Gyurcsány Ferenc nem bocsánatot kért az
emberek szétveréséért, hanem azt mondta �reméli, hogy mindenki tanult a
tavaly őszi eseményekből�.

�Itt nincs többé jobb és bal oldal, MSZP-szavazó és Fidesz-szavazó, itt
nincs többé közép jobb meg radikális jobb. Itt össze kell fogni. Kétféle
ember van Magyarországon, a Magyarország sorsáért és jövőjéért aggódók és a
Magyarországot megvetők, akik közömbösek hazájukkal szemben� � mondta el
Morvai.

Morvai Krisztina úgy látja, hogy a Magyarország jövőjével törődő
állampolgároknak össze kell fogniuk és el kell űzniük a kormányt a
parlamentből.


HírTV
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mit jelent ma orvosnak lenni?
  2007-09-30 14:42:44, vasárnap
 
  Mit jelent ma orvosnak lenni?

Webdoki 2007. szeptember 25. 21:30, kedd - Dr. Palla Sándor

A kérdés látszólag felesleges, a válasz pedig egyszerű.
Az orvos feladata a gyógyítás.
Ehhez tartozik, hogy képezze önmagát, tanuljon, tanítson másokat, kezelje a
betegeket.
Ezt tesszük évezredek óta.
Akkor mégis, mi a baj velünk?
Miért van ma válságban az egészségügy, a gazdaság, a társadalom?
Miért kérdezhetik tőlünk a gyerekeink, hogy miért jutottunk idáig, mit
csináltunk a rendszerváltás óta és azelőtt? Nehéz megmagyarázni, és a
fiatalok nem is értik meg.

Én magam régebben nem tudtam vagy nem tudatosult bennem, hogy orvosnak lenni
nemcsak a gyógyítást jelenti, hanem sokrétű felelősséget is.
Felelősséget a betegért, a közvetlen környezetünkért, kollégáinkért, a
társadalomért,
hazánkért és nem utolsósorban önmagunkért.

Szerintem óriási hiba volt, hogy legtöbben az adott helyzetben igyekeztünk
megoldani a problémákat,
meggyógyítani a beteg embert, de nem harcoltunk magunkért, egymásért, a
megfelelő munkakörülmények megteremtéséért, a betegségek megelőzéséért, a
tudás, képzettség, erkölcs értékének megteremtéséért és megmaradásáért.

Mentségeket persze lehet találni.
Mi már nem abban a korban éltünk, amikor az orvos, tanító és a pap
meghatározó személyiség
volt egy közösségben, amikor az orvos erkölcsileg a legmegbecsültebb emberek
közé tartozott.
Rákosi, Ratkó az orvost mint egyént és az orvosi közösséget is szükséges
rossznak tekintette.
A Kádár-rendszer továbbörökítette ezt a szemléletet, de alattomosabban.
Mi pedig végeztük a dolgunkat, ahogy elvárták tőlünk.
A beteg érdekében folyamatosan megalkudtunk, és most honfitársainkkal együtt
csodálkozunk,
hogy miként jutottunk a mai helyzetbe.
Akkor sokan észre sem vettük, hogy hazug világban élünk, és vágyaink nem
terjedtek túl az ismert korláton. Elfogadtuk, hogy
"A kádárizmus azt jelenti, hogy bármi, ami hivatalosan történik, az egyfelől
merev arccal végignézendő,
másfelől egy pillanatig sem komolyan veendő."
(Kornis Mihály).

Mi volt a mi szerepünk?
Mit tehettünk volna?
Főként, ma mit tehetnénk?
Nyilván sokan sokféleképpen gondolkodhatunk erről.

Hihetetlen társadalmi feszültség alakult ki, amely előtt sokan értetlenül
állunk.
A sok feldolgozatlan társadalmi probléma megbénítja az országot, így
bennünket is.
A múltban gyökerező problémákkal nem tudunk mit kezdeni, nem ismerjük fel a
lehetőségeket sem.
Nap mint nap próbálunk változni, alkalmazkodni, de mégsem váltunk öntudatos
polgárokká,
és sajnos, a magunkban hordozott pszichés traumákat vagy annak nyomait
átadjuk az utánunk következőknek.

A lehetséges eltérő vélemények ellenére szerintem abban egyetérthetünk, hogy
megoldást kell találni.

Ebben ma az értelmiség nem követeli ki magának a megfelelő szerepet.
A megoldás felé az visz, ha megbeszéljük a problémákat, tiszteletben tartva,
hogy a másik embernek
is lehet fájdalma, sérelme.
Ezt lehet, hogy átgondolta, tudatosult benne, de az is lehet, hogy
tudattalanul őrli fel a személyiségét.
A következmények nemcsak lelkiek, hanem testi betegségben is
megnyilvánulhatnak.
Ki értené meg ezt jobban, mint egy orvos.
A közvetlen gyógyításon kívül mit tehetünk még, hogy ne csak az egyén, hanem
a közösség is gyógyuljon?
Feltétlenül részt kell vállalnunk, ha kell, követelnünk az ország, de
legalább az egészségügy alakításában.
Egyáltalán tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen hatalmas erőt képviselnénk
együtt,
ha a demokráciában természetes jogainkat gyakorolnánk?

Milyen óriási társadalmi hatásunk lehetne a betegeinken keresztül is?
Az orvosi hivatás okán is kötelességünk vállalni a felelősséget, még akkor
is, ha ma a kollektív felelőtlenség
világát éljük.
Nehéz dolgunk van, hiszen nemcsak Magyarország, hanem az egész világ morális
válságban van.

Ma nem a tudás, az erkölcs, a hit, a család, a haza az érték, hanem csupán a
pénz, ami harcokhoz,
az egyén, az országok, közösségek sérelméhez vezet.

Milyen hiány van korrektségben, tartásban, erkölcsiségben?

Berzsenyi Dániel írta Kazinczy Ferencnek:

"Az erkölcs minden polgártestnek lelke,
E talpon áll létünk, alkotmányunk,
Más nép erős temérdekségében,
Ezt fekvés, amazt kereskedés
Gazdaggá és hatalmassá teszi:
De nékünk részünk mindezekbe nincs.
Mi az hát, ami a magyart emelheti?
Valóban nem más, mint az ész s erkölcs."

Az orvostársadalom vezető értelmiségi réteg, még akkor is, ha ennek nincs
tudatában,
és ennek felelősségét nem érzi át.
A tudás, az ész és erkölcs talaján biztosan állva kötelességünk ezeket a
klasszikus értékeket képviselni,
és továbbadni.
Sajnos, a napi küzdelmekben mi is fásultak lettünk, még önmagunkkal sem
törődünk.
Gyakran, sőt, szinte mindig elfeledkezünk arról, hogy magunkért is
felelősséggel tartozunk.
Tudomásul vettük, hogy hivatásunk elvesztette erkölcsi és anyagi
megbecsültségét.
Részben azért, hogy megfeleljünk, részben azért, hogy megéljünk, többet
akarunk teljesíteni.
Mindig büszkén vesszük tudomásul, amikor egy nagy hatalmú politikus azt
mondja,
hogy az egészségügy azért működik még, mert a benne dolgozók hivatástudata
életben tartja.
Szép dolog, de a végtelenségig nem lehet a hippokratészi esküre hivatkozni.

Nehéz kenyér a miénk.
Naponta találkozunk az élet legsúlyosabb problémájával, a betegséggel és
halállal.
Felelősségünk egyik része, hogy mindig a megfelelő tudás birtokában legyünk,
a másik, hogy olyan testi-lelki állapotban dolgozzunk,
amelyben alkalmasak vagyunk a gyógyításra.

A tudás megszerzése ma egyrészt könnyebb, mint korábban, mert a
szakirodalomhoz sokkal
könnyebb hozzájutni.
Másrészt viszont olyan mennyiségű új ismeretanyag keletkezik nap mint nap,
amely a maga teljességében követhetetlen.
Valóban lenyűgöző a tudomány fejlődése, de emiatt kénytelenek vagyunk
specializálódni,
mert nem tudjuk követni a tudomány minden ágának fejlődését.
Az ember azonban egységes egész.
Nem jó orvos az, aki az egyes szerveket külön kezeli.
Mindenki gyógyszert ad, majd ennek mellékhatása ellen egy másikat.

Óriási hibát követ el az orvos, ha nem az egész embert kezeli
testestül-lelkestül.
Igen, a betegségek jelentős részének keletkezésében és szinte mindegyik
megélésében a beteg pszichéje meghatározó. Az orvoslás talán legérdekesebb
része az emberi lélek megismerése.
Ahhoz, hogy ebben el tudjunk mélyülni, magunknak is kiegyensúlyozott
állapotban kell lennünk.

Tudomásul kell vennünk azt is, hogy tudásunk véges.
Jól gyógyítani csak a harmonikus személyiségű orvos tud - tanultam egy
pszichiáter kollégámtól.
Fiatalon az ember azt hiszi, hogy mindent kibír.
Később ezzel már áltatja magát.
Mégis, mit tehetünk önmagunkért?
A legnagyobb kreativitás ahhoz kell, hogy az ember önmaga harmonikus
személyiségét meg tudja alkotni. Mindannyian mások vagyunk, s így ezt az
utat egyénileg kell megtalálnunk.

A bizonytalanság felőrli a lelket és az erőt.
A legnagyobb biztonságot a naprakész tudás adja.
Meg kell ismerni önmagunk lehetőségeit és határait.
Örökösen elégedetlen lesz az, aki elérhetetlen célokat tűz maga elé.
Hivatásunkban legszebb, hogy szinte naponta lehet sikerélményünk, ha örömet
találunk a gyógyításban.

Feladni soha nem szabad!

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szívedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
Radnóti Miklós: Nem bírta hát..
(Dési Huber István emlékére)

E sorokat a költő 1944-ben írta.
A tenni akarás mindannyiunknak például szolgálhat, amikor sokan úgy érezzük,
hogy sorsunk tőlünk függetlenül, befolyásolhatatlanul alakul.
Jó lenne megérteni, hogy a világ körülöttünk megváltozott, ehhez mindenkinek
alkalmazkodnia kell.
Jó irányba azonban csak akkor haladhatunk, ha nemcsak saját érdekeinket szem
előtt tartva
egymás ellen harcolunk, hanem közösen egymásért, a hivatásunkért és
betegeink érdekében.

Az orvostársadalomnak soha nem volt még ilyen szüksége arra, hogy egymásra
támaszkodva,
egymástól erőt gyűjtve próbálja megváltoztatni a rossz világot, ami lehet
más és jobb is.
Nyilván nem mindenki látja ugyanúgy a múltat, jelent, mint én.
A töprengés mindenkiben különböző gondolatokat szül.
Azt hiszem, ezt érdemes egymással megosztani, megbeszélni, hiszen a közös
bölcsesség visz mindig előre.

dr. Banai János - gasztroenterológus
(Forrás: LAM)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lakiteleki szerecsenmosdatás
  2007-09-30 14:40:57, vasárnap
 
  Stoffán György: Lakiteleki szerecsenmosdatás



Eltelt húsz év Lakitelek óta, s ez a húsz év kellett ahhoz, hogy az akkori ,,rendszerváltók" beismerő vallomásokat tegyenek ugyanott. Mert a konferencia, amelyet a húsz év előtti nagy összejövetel emlékére szerveztek, nem volt más, mint közgyónás, a hibák és bűnök elismerése, a tévedések kimondása... a nemzet ellen elkövetett, önjelöltek által bevallott ostobaság nyilvánosságra hozatala.



Összességében azok gyűltek össze Lakitelken húsz esztendő után, akik nagyban felelősek, bűnösök a mai állapotok kialakításáért, akik annak idején kisajátították a ,,rendszerváltást", akik minden más nemzeti gondolatot elvetettek, és akik keményen rátámadtak azokra, akik jó szándékkal, és a nemzet ügyét szolgálva akartak tenni pártokon és szervezeteken kívül a haza újjáépítéséért. Ezek az emberek, akik most vallomást tettek Lakitelken, nem ártatlanabbak, mint Zuschlag János, vagy Gyurcsány Ferenc. Hiszen az ő tevékenységük következménye mindaz, amiben ma élünk.

De mit is akartak ezek a béna harcfiak, ezek a magukat olya nagy demokrata zseninek tartó hangadók 2007-ben? Miért jöttek össze ismét? Hogyan volt képük újra önmagukból hőst csinálni, rendszerváltókként megjelenni és beszélni ismét, húsz év rettenetes kudarca után?

Talán igazolni szerették volna egykori mesterkedéseiket, zavaros demokrácia-elképzelésüket, s azt, hogy jogos volt akkori rendszerváltást kisajátító munkálkodásuk? Vagy csupán tetszelegni akartak egymás előtt? Ki tudja.

Aki ismeri és részese volt 1987-89 között a politikai élet kulisszatitkainak, az, ma erre az MDF alapító szégyen-társulatra akkor is és húsz év elteltével is csupán annyit mondhat, hogy szánalmas figurái ezek a demokratikus nemzetárulásnak, a nemzeti színekbe burkolózó hazaárulásnak, az antalli és csurkai félkegyelműségnek, a ma is parancsot osztogató politikai forgatókönyv írók kiszolgálóinak. Hiszen a lakiteleki politikai zsenik annyit értek el, amit ma látunk, tapasztalunk és szenvedünk.

Pedig lettek volna rendszerváltó értelmiségiek, lett volna ezer más életrevalóbb elképzelés, voltak, akik kommunista múlt nélkül jól ismerve a vörös férgek minden mozdulatát, igazi rendszerváltást tudtak volna teremteni, épp úgy vér nélkül, de a nemzetet nem telehazudva az igaztalan demokráciára hivatkozva. Mert mi is lett a lakiteleki politikai babazsúr eredménye? A későbbi Nemzeti Kerekasztal mindkét oldalán kommunisták üldögéltek, egyezkedtek és verték át a népet, hogy a meg nem büntetett kommunisták által meghagyott koncból nekik is jusson.

És jött Antall, akik pontot tett a lakiteleki eszmeiségre: kirabolta a kárpótlási jegyekkel a nemzetet, s elindulhatott az a privatizáció (lat:- jogtalan haszonszerzés, rablás - a szerk.) amely által a kommunistáktól a kisgazdákon át a Fideszig minden párt parlamenti képviselője meggazdagodhatott. S amikor elfogyott ez a felosztható rablott érték, akkor jött a nagybani eladás, amelyből korrupcióval fűszerezve ismét dagadtak a zsebek. Közben eladták végleg a Kárpátalját, Erdélyt, a Felvidéket, a Délkvidéket és tovább hülyítétték a közoktatásban a nemzet jövőjét, azaz a fiatalságot.

Pedig lett volna értelmiség, lettek volna szervezetek, akik békésen, de őszintén váltottak volna rendszert, s mindazokat, akik egy gyilkos diktatúra kiszolgálói voltak, jogi úton vontéák volna felelősségre. Ehelyett a lakiteleki hősök vitték a nemzet javát bíróság elé, mert más volt a véleményük, s előre elmondták mi lesz húsz év múlva.

Egy dolgot azonban nem mondtak el, mert nem hitték, hogy ez megtörténhet: - hogy lesz képük e politikai niemandoknak húsz év múlva még egyszer összejönni önmagukat ünnepelni... annak a politikai trágyakupacnak a tetején, amelyet ők hordtak össze húsz év alatt, s amelyhez az első lapát fekáliát húsz éve ők loccsantották le Lakiteleken... s amelyet ma az általuk hatalomra segített politikai maffia őriztet idegen fegyverekkel... s amelyre feldobják majd a nemzet megcsonkított hulláját is. Mert volt egy önjelölt demokrata rendszerváltó fórum húsz esztendeje - Lakitelken!

****************************

Levél Stoffán Gyuri barátomhoz, avagy válasz a lakiteleki szerecsenmosdatásra


2007-09-30 13:07 Belföld


Igazságtalan vagy a lakitelkiekkel! Emlékezz csak vissza, hogy 20 éve miként is gondolkoztál, mit tartottál reálisnak! Egyszerűen nem hiszem el, hogy 20 éve ne formálódtál volna, ne tisztult volna a kép. Szerintem kifejezetten jó ötlet volt összejönniük ott a sátorban és kideklarálniuk, hogy a rendszerváltásnak indult folyamat nem érte el a célját. Hogy miért nem és ki mennyire hibás ebben, az már egy másik történet, de ne vonjunk már egyenlőségjelet a bolsik és a csetlő-botló, néha saját nemtelenségével is küzdő ellenzék közé.

Kedves Stoffi!

Igazságtalan vagy a lakitelkiekkel! Emlékezz csak vissza, hogy 20 éve miként is gondolkoztál, mit tartottál reálisnak! Egyszerűen nem hiszem el, hogy 20 éve ne formálódtál volna, ne tisztult volna a kép. Szerintem kifejezetten jó ötlet volt összejönniük ott a sátorban és kideklarálniuk, hogy a rendszerváltásnak indult folyamat nem érte el a célját. Hogy miért nem és ki mennyire hibás ebben, az már egy másik történet, de ne vonjunk már egyenlőségjelet a bolsik és a csetlő-botló, néha saját nemtelenségével is küzdő ellenzék közé. Te se csináltad volna jobban, kioktatni a legkönnyebb! És tényleg nem tisztem védeni őket, de alapvetően nem ők tehetnek a ma kialakult helyzetről, bár részesei - felhasználtjai - voltak a folyamatnak.

Igen, voltak súlyos politikai tévedések. Antalnak leginkább az, hogy félretette az erkölcsöt, amikor tudatosan engedte, hogy kialakuljon a bolsikból egy új tőkés réteg. Az elv az volt, hogy majd ezek unokái már normális MAGYAR tőkések lesznek, csak el kell telnie egy 50 éves időszaknak. Időközben rá kellett jönnünk, hogy ez nem volt igaz, mert mint kutyából szalonna, úgy komcsiból és leszármazottjából sem lesz rendes ember soha, most tele vagyunk bukott komcsi vállalkozókkal a politikai porondon, mert képtelenek voltak megtartani a lopott vagyont, mert alapvetően nem voltak vállalkozók, csak politikai gengszterek, tolvajok. Most is ide tértek vissza, a politikai gengszterizmusba, mert ehhez értenek.

Voltak a Fidesznek is súlyos tévedései és benne Orbán Viktornak is. A legsúlyosabb, hogy HITT a szabad sajtóban. Azt az elvet vallotta, hogy majd kialakul - a piac kialakítja - a szabad sajtót, nem kell belenyúlnunk, Isten őrizzen tőle, hogy megpróbáljuk befolyásolni, mert mit szól majd a nyugat! Hát látjuk, hogy a ,,majd" nem jött be, sokkal gyorsabban ment tönkre az ország, mint ahogy a piac dolgozott és ehhez nagymértékben pont a cselédsajtó járult hozzá. Történelmi hiba volt ezt hagyni és nem minden erővel szétcsapni köztük, amíg lehetett és nem támogatni anyagilag, közpénzen olyan orgánumokat, amik azután majd hátba szúrnak.
Történelmi hiba volt egy ilyen, tudatosan vállalt sajtó-áldozat szereppel akkor annyira idegenkedni a sajtótól - ha már így, akkor a Rogán Tóni a jó példa most! -, ami a külső szemlélő számára maximális arroganciának tűnt, pedig csak undor volt! Amúgy hiba ez még ma is, mármint az undor, mert ha egyszer már választottunk stratégiát, akkor ne finnyáskodjunk Uraim!
Hiba volt az is, hogy ellenzékből ennyire bizonytalan volt magában a Fidesz, ennyire totojázott, mert pont a szavazóit, akiket maga lelkesített fel - akár a saját TV-t, akár a polgári köröket említsem -, azokat hagyta cserben ezzel. Így fordulhat az elő Magyarországon, egy ennyire alapvetően jobboldali országban, hogy folyamatosan a baloldal van hatalmon.

Hatalmas hiba volt a werberizmus elfogadása a Fidesztől. Ezt, ami ma van az országban, ezt alapvetően Ron Werbernek köszönhetjük. A Fidesz kormány idején az MSZP halálra rémült, hogy soha nem fog már visszakapaszkodni a hatalomba, mert a Fidesz bebizonyította, hogy van potenciálja a kormányzásra - azaz a reformkomcsikon kívül más is képes kormányozni, létezik alternatíva - másnak is, tehát hirtelen, az éppen szétesés szélén lévő, igazából vezér nélkül tengődő baloldal segítséget vett igénybe. A legjobbat a világon, aki - bár sátáni módszerekkel - de biztosítani tudta a visszakapaszkodást. Ekkor még a Fidesz jó úton járt és a társadalom becsületes része honorálta is ezt. Ekkor sajnos belementek abba a ,,pofozkodásba", amit Ron Werber kényszerített rájuk és rögtön a Sátán pályáján találták magukat, a Sátán által írt szabálykönyv szerinti küzdelemben. Azt lehet mondani, hogy a 2002-es választási vereség után a Fidesz werberizálódott, elveszítette azt az alapvetően pozitív arcát, amiért megválasztották az emberek őket 1998-ban. Jelenleg sajnos mindkét politikai erő Ron Werber módszereit használja, még a parlamentbe aspiráló Jobbik is átvette azt. Így jutottunk ide sajnos.

Volt még egy, de a baloldal lelkét érintő folyamat az elmúlt időszakban, ami komolyan befolyásolta az ország politikáját, mégpedig a baloldal félelmei. Minden a 2002-es hidi-csatával, a Lelkiismeret '88 és Budaházy Gyuri hídfoglalásával kezdődött. A feldühödött radikálisok követelték, hogy az igen kismértékben nyerő baloldal számlálja újra a szavazatokat és vizsgálják felül a választásokat, mert rengeteg - amúgy a ronwerberi agyból származó - választási csalás történt, amit arrogánsan visszautasítottak. Itt a Fidesz besimulása ellenére halálra rémült a baloldal, akikben élénken élt még '56 rémülete. Nagyon féltek egy ,,forradalomtól". Ekkor, a megválasztott bábu elkezdte két kézzel szórni a pénzt, jó későkádári módon, hogy befogja vele a nép száját, ne legyen tömegbázisa a zavargásoknak. Félelmük és az arra adott reakció mellet elindult az ország egy olyan lejtőn, ami a mai helyzethez vezetett. Az osztogatás után is népszerűségéből vesztő baloldal, ideges kapkodással lecserélte miniszterelnökét és ezt az idegbeteg pojácát ültette a nyakunkba, aki jó pszichopataként természetesen nem félt senkitől és energikussága magával rántotta és bizalommal töltötte el a baloldalt. De jöttek a választások, az osztogatás viszont a ciklus elején már megtörtént, most mit csináljanak? A ,,vallomás" szerint másfél évig semmit, csak vették fel a hiteleket és így nyerhettek 2006-ban is. És ezt mind a baloldal félelmeinek és gyávaságának köszönhetjük!

Tehát mi a megoldás? Egyszerűen elmondva annyi, hogy ,,Elvtársak, nem kell beszarni", inkább szolgálni és szeretni, mármint a Hazát - igen nem kell megijedni a nagybetűtől az elején, baloldaliként is lehet valaki nacionalista úgy, hogy nem lesz nemzeti szocialista! Másrészről pedig, hogy olyan pályán focizzunk, ami közel áll hozzánk, mert idegenben biztos a vesztés! Nem áll jól a kecskeszarv Viktor kezében sem! Mindehhez csak annyi kell, hogy elzavarjuk pszichopata diktátorunkat és egy új, végre legitimizáló választással induljunk meg az országépítő, nemwerberi, hazaszerető úton.

A hazánkért rendületlenül,
(Hazucha)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Aczél visszatér
  2007-09-30 11:02:27, vasárnap
 
  Aczél visszatér
2007. szeptember 30. 09:31HunHír.Hu

Egy szélsőbalos lap információi szerint az MTV etikai bizottsága nem állapított meg
összeférhetetlenséget Aczél Endre estében, ezért az egy hete letiltott újságíró a
jövő héten már újból vezetheti a Napkeltét a közszolgálati televízióban.

A Népszava szerint a döntésről Rudi Zoltán, az MTV elnöke levélben értesítette
Gyárfás Tamást, a Napkelte producerét.

A Népszava információi szerint a levélben Rudi Zoltán Orosz József esetében
továbbra is összeférhetetlenségre hivatkozik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/93 oldal   Bejegyzések száma: 923 
2007.08 2007. Szeptember 2007.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 923 db bejegyzés
e év: 6477 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 588
  • e Hónap: 14780
  • e Év: 147697
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.