|
 2/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 125
|
|
|
|
|
|
2008-10-27 14:25:12, hétfő
|
| |
| |
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Örömmel értesítjük Önöket, hogy megnyílt és minden nap nyitva tart a Magyarok Piaca, Budapesten, a rákospalotai Novák piacon belül.
Mentsük meg a magyar földet, mentsük meg a magyar gazdákat!
Magyar őstermelők várják Önöket az anyaföldben termett zöldség és gyümölcs áruikkal.
ALMAVÁSÁR: 69 ft/kg-os áron! - friss, finom, ropogós, kézzel szedett!
FELHÍVÁS:
Almamentő akció - a Kozárdi Almavölgyért!
100 tonna raktáron lévő, valamint 300 tonna szedetlen alma vár eladásra és szüretre!
Ha megtermett, ne hagyjuk elpusztulni!
Felhívás: iskolákat, intézményeket, közösségeket várunk ALMASZÜRETRE!
Fogjunk össze, szedjük le!
Várjuk a szabolcsi almatermelőket is!
Ne hagyjuk veszni a szabolcsi almát sem!
Segíts magadon, Isten is megsegít!
Munkája gyümölcsét arassa le az, aki megtermeli!
Ugyanitt magyar kézművesek, készítők és termelők kiváló minőségű portékáiból vásárolhat.
A Magyarok Piacáról valamint a jelenlegi helyzetből kivezető útról készült műsor a www.arpadhir.tv honlapon letölthető.
Kubinyi Tamás beszélget Gálfalvy Gallik Bélával. /az archív anyagokban található/
Szeretettel hívja Önöket a Magyarok Piacának házigazdája, főszervezője:
Gálfalvy Gallik Béla Tel:20-317-23-29 Email: vggbela@gmail.com /Kérem, szíveskedjenek erre az email címre változtatni a régit!/
Helye:Budapest, XV. ker. Pázmány P. u. 1/c
/Rákospalotán, a Novák piac néven ismert és évek óta üzemelő piacon belül, a hátsó parkoló felőli bejáratnál/
Nyitva: minden nap 07-18 óráig.
Parkolás:díjtalan
Belépés: díjtalan
Bővebben: www.magyarokpiaca.dy.hu hamarosan pedig: www.magyarokpiaca.eu
Szeretettel várjuk Önöket a Magyarok Piacán!
Jöjjön a Magyarok Piacára Táltossal!
Legkevesebb 20% üzemanyag megtakarítás!
Takarítson meg literenként 60 ft-ot!
Tankoljon 300 ft helyett, 240 ft-ért!
TÁLTOS - Amivel minden magyar jól jár!
Magyar feltaláló, magyar munkaerő, magyar terméke!
Bővebben: www.taltos.dy.hu hamarosan pedig: www.taltos.cc
Isten Áldja Magyarországot!
Ez a levél szabadon terjeszthető! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-27 10:34:37, hétfő
|
| |
| |
Kedves Barátaim!
Eljött az ideje annak, hogy fórumunk felnőtt sorba lépjen.
Kicsit szűkebb körünknek szól, de annál szerethetőbb. Bár hírét lehet vinni a nagyvilágba, a bemutató 30 kép is ezt szolgálja, hogy az emberek láthassanak is valamit Nyergesújfaluból. Sajnos csak 30 képet tudtak belerakni a prezentációba, bár 50 is esélyes volt. A 30 képből van olyan, amit később jobb minőségűre cserélünk.
A Nyergesi Fórum képes lesz arra, hogy apróhirdetéseket mutasson be és arra is, hogy vállalkozásokat, irodákat reklámozzon. A WEBoldal készítője természetesen más oldalak születéséhez is rendelkezésre áll igény esetén. Rövidesen számlaképes is lesz.
Az külön csemege, hogy itt cenzúra nem igazán lesz. Persze bízunk abban, hogy a vélemények kultúrált körben maradnak. :-)
Jut eszembe! A fórum akár regionálissá is fejlődhet. Ez csak a környező településeken múlik. Gondolok itt például Bajótra, Süttőre, Mogyorósbányára.
Ezt majd az idő és az ott lakók eldöntik.
A fejléc? A faragott Turulon lévő gólya a magyar újjászületést is jelképezheti. Az idei nyáron Erdélyben készült képnek az a tragédiája, hogy megpillantásakor még két gólya állt rajta, de mire a busz megállt és az "operatőr" kiszállt, az egyik sajnos elrepült. :-( A Szent Korona jelentőségét itt nem kell elmagyarázni. :-) (nem itt)
A tank? Hja kérem, Nyergesújfalun svábok is élnek, a tank pedig német kötődésű.
Típusa Panzerkampfwagen VI/B. népisesen Königtiger volt a beceneve.
Születése idején rettegett erejű volt. Hogy országunkat rendbetegyük, nekünk is ilyen erősnek kell lennünk.
Nyergesújfalun a Jókai utca és a Kretzli területe kivételével a többi utcában csak németek éltek. Például 1927-ben a gyermekeik és ők magyarul még alig tudtak, de szorgalmas állampolgárai voltak a Szent Korona országának.
Reményeink szerint a liberális Indexnek hamarosan búcsút vesz az egész stáb és el(hon)foglalja méltő helyét itt:
www.nyergesiforum.hu
Hajrá Nyergesújfalu! :-) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-26 06:46:53, vasárnap
|
| |
| |
Fontos lenne láttatni: Romák 1956-ban
A roma forradalmárok lényeges szerepet játszottak az 1956-os történésekben, vélekedik lapunknak adott interjújában Eörsi László történész, azonban szisztematikus kutatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a roma résztvevők arányáról és aktivitásáról pontosabb képe legyen az utókornak.
A Szent suhancok című nemrég megjelent tanulmányban (Beszélő, 2006. október) Vajda Zsuzsannával többek között arra a megállapításra jutnak, hogy az 1956-os események budapesti résztvevőinek 3-5 százaléka roma származású volt.
Fontos hozzátenni, hogy ez egy bizonytalan szám, ami a további kutatások alapján még módosulhat. Folyamatosan derülnek ki újabb információk, például a VIII. és IX. kerületi helyszínekről - így a mai József Attila lakótelepről (az akkori Mária Valéria telepről), a Vágóhíd utcáról vagy az Illatos úti Dzsumbujról, amely területeken a romák köztudottan túlsúlyban voltak. A korabeli fényképek alapján az is észrevehető, hogy Pesterzsébeten, Soroksáron, Csepel környékén arányaiban ugyancsak több roma vehetett részt az eseményekben. Ha ezeknek a külvárosi területeknek az eseménytörténetét jobban felkutatják, akkor több eredményünk lehet a romák részvételéről is. Pontosabb tehát azt mondani, hogy 3-5 százaléknyi roma résztvevőről van egyelőre tudomásunk.
Milyen módszertani problémák merülnek fel, ha a romák '56-os szerepvállalását kutatjuk?
A kutatás szempontjából nagy nehézség - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni -, hogy a Kádár-korszakban keletkezett anyagokban (belügyi iratokban és egyéb levéltári forrásokban) az etnikai hovatartozás szociológiai szempontja nem jelenik meg direkt módon. A zsidósággal egyébként ugyanez a helyzet: szintén nem tüntették fel az esetleges zsidó származást, így ott is hasonló módszertani problémákkal szembesülünk, mint a roma résztvevőket vizsgálva. Legfeljebb lakóhely szerinti összeállítások léteznek - a VII., VIII., IX. kerületre vonatkozóan is vannak ilyen iratok -, illetve olyan listák, amelyek mondjuk az értelmiségi résztvevők nevét tartalmazzák.
Honnan indulhat ki akkor a tudományos vizsgálódás?
A résztvevők származására néhány esetben a társak tesznek utalást a perek során, többször jó eséllyel megmondható a fényképek alapján, de a foglalkozás is sok mindent elárulhat. Inkább ezek a tényezők teszik valamennyire beazonosíthatóvá a romák részvételét az '56-os forradalomban.
Lévén az akkori események résztvevői és átélői nagy számban még mindig köztünk élnek, az oral history típusú elbeszélések mennyiben szolgálhatnak érdemi információval?
Történeti szempontból az oral historikus elbeszéléseknek jóval kisebb jelentőséget tulajdonítok, mint a levéltári forrásoknak, amelyeket persze szintén forráskritikának kell alávetni. Ezek a személyes elbeszélések ugyanis rendkívüli módon eltérnek egymástól, és emiatt sokszor igen megtévesztők. Az viszont biztosan állítható, hogy ezeknél a gyűjteményeknél sem készült kutatás roma aspektusból.
Mikor kezdődtek el egyáltalán a kutatások, amelyek a romák forradalmi szerepvállalására kívántak fényt deríteni?
Ezzel a felvetéssel Zádori Zsolt egyik írásában találkoztam először - ennek idestova tíz éve. Akkor még csak a IX. kerületi eseményekre fókuszáló tanulmányom készült el, a feltárás tehát a mainál lényegesen szűkebb volt.
Rátérve az eseménytörténetre: Ferencvárosban milyen szerepet töltöttek be a roma származású forradalmárok?
A IX. kerületi események szempontjából kulcsfontosságú Ferenc téri fegyveres csoport, az úgynevezett Göndör-csoport három egységének a vezetője közül kettő minden bizonnyal roma származású volt. Egyikőjük Onestyák László, aki ,,Cigány" becenévre hallgatott. Őt később halálra ítélték és 1958 novemberében ki is végezték. A másik roma szakaszvezető Falusi János, akit ,,bekötött fejű cigánynak" becéztek a csoportban - ő emigrált az országból.
A forradalmi események másik gócpontja a Józsefváros volt.
Így van. A forradalom és az ellenállás történetét tekintve a VIII. kerület és környéke talán a legfontosabb színtér, itt szedték a harcok is a legtöbb áldozatot. A jól ismert Corvin közi és a Práter utcai események mellett élre kívánkozik a Köztársaság téri pártszékház ostroma. Szintén jelentős helyszín volt a Szabad Nép Blaha Lujza téri székháza, továbbá a VIII. kerületi rendőrkapitányság épülete és a józsefvárosi telefonközpont, amit igen hamar megostromoltak a felkelők.
2001-ben könyve jelent meg Corvinisták 1956 címmel. Mit mondanak a kutatások a romák itteni bekapcsolódásáról az eseményekbe?
Az eddigi kutatások alapján a Corvin közben viszonylag kisebb szerephez jutottak a romák. Itt találkozhatunk viszont az utókor számára talán legismertebb roma származású '56-os résztvevővel: Dilinkó Gáborral. Mellette voltak olyan további roma forradalmárok, akik szintén részt vettek az eseményekben, legfeljebb nem a legjelentősebb szerepet játszották a Corvin közi bajtársak közül.
A különféle források egyébként mit árulnak el a romák és nem romák közötti viszony alakulásáról 1956 októbere-novembere folyamán?
Mostanra már elég sok '56-os anyagot átnéztem, ám nem találtam utalást arra, hogy a forradalmárok között bármiféle előítéletesség és diszkrimináció megjelent volna. Ez egy igen fontos tény. Senki nem volt tehát a származása miatt kizárva a felkelőcsoportból, de még csak erre vonatkozó negatív megjegyzést sem kapott.
Szociológiai szempontból mi mondható el a roma származású forradalmárokról?
Általánosságban elmondható a résztvevőkről, hogy nagyobb számban az alacsonyabb társadalmi rétegekből kerültek ki.
A romák is inkább segédmunkásként dolgoztak valamilyen ipari üzemben, társadalmi szempontból tehát alacsonyabb presztízsű munkát végeztek. Jellemző rájuk az alacsonyabb iskolázottság - voltak olyanok is, akiknek az írás-olvasással is meggyűlt a bajuk, ám összességében nem ez a jellemző.
A romák vidéken is hasonló arányban és aktivitással vettek részt az eseményekben, mint a fővárosban?
Én ugyan inkább a budapesti történéseket kutatom, ám annyi mindenképpen elmondható, hogy ott is megalakultak a bizottságok, amelyeknek bizonyára voltak roma tagjai. Noha Budapest volt az események központja, néhány vidéki városban - Győrött, Miskolcon, Mosonmagyaróvárott - szintén történtek lényeges fejlemények. Viszonylag ismert talán, hogy Kiskunmajsán a minden bizonnyal roma származású Kolompár Mátyás tevékenyen részt vett egy tömegmegmozdulásban, ami miatt később ki is végezték.
Vannak-e információk a megtorlás további roma áldozatairól?
Jelen pillanatban négy áldozatról tudható, hogy minden bizonnyal roma származású volt. Az előbbiekben említett Kolompár Mátyás és Onestyák László mellett Csányi Sándort és Kóti Sörös Józsefet ugyancsak halálra ítélték és kivégezték. Utóbbiról annyit tudunk, hogy élelmiszert szállított Monorról a pesti kórházakba, majd október 30-án a Vajdahunyad utcai felkelő csoporthoz csatlakozott; részt vett a harcokban, minden bizonnyal ott volt a Köztársaság téri pártház ostrománál is. Később emigrált, ám az amnesztiarendelet hírére visszajött, majd 1959-ben kivégezték.
Van-e tudomásunk további roma származású emigránsokról?
Ismerünk történeteket. Az említett Falusi János, a Ferenc téri csoport szakaszparancsnoka például emigrált, és - ellentétben Kóti Sörös Józseffel - nem tért vissza az országba. Ám ennél a kérdésnél talán még látványosabban jelentkeznek a módszertani problémák, az emigráltak esetében ugyanis mindig sokkal rosszabbul állunk adatokkal. A jelentősebb szereplők felől még csak-csak próbált informálódni a hatóság - főleg, ha az illető külföldön is politikailag aktív maradt. De általában nem ez a helyzet, hanem az, hogy az országot elhagyókról semmit nem tudunk. Hogy a sok-sok kevéssé ismert roma szereplő rászánta-e magát, hogy kimenjen, nehezen mondható meg. Azt hiszem azonban, hogy a szegényebb résztvevők közül eleve kevesebben hagyták el az országot, és inkább az értelmiségiek választották nagyobb arányban az emigrációt.
A sokadik óvatos állítást teszi, amely alapján úgy tűnik, hogy csak egy valóban szisztematikus, átfogó feldolgozás segítene hozzá ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a romák '56-os szerepéről.
Kulcsfontosságú lenne az egyelőre széteső információk összegyűjtése. Emellett pedig a már rendelkezésre álló fényképek, az azokon látható arcvonások alapján újból meg kellene vizsgálni, hogy kik lehettek roma résztvevők. Úgy vélem, hogy a fotók, a nevek és a foglalkozások szisztematikus végigböngészése lenne a további kutatások alapja, ami aztán támpontot adhat a levéltári vizsgálódásokhoz is, és csak ezután következhetnének a szociológiai hátterű vizsgálatok. Mindez azonban egyelőre nehéz feladat, mert Budapest jó néhány külvárosi kerülete még az alapkutatások szempontjából is viszonylag feltáratlan. Kőbánya, Újpest, Angyalföld, Soroksár, Óbuda, Tétény - mind-mind olyan városrészek, amelyeket fontos lenne megnézni roma szempontból; ám ezeken a helyeken még az általános kutatásokkal is adós a történészszakma.
Az talán biztató fejlemény lehet, hogy az 50. évforduló mintha új lendületet adna a kutatásoknak - így a roma származású forradalomárok szerepét taglaló vizsgálódásoknak is.
Igen, ez így van, de valakinek vagy valakiknek ennél sokkal komolyabban kellene a kérdés egészével foglalkoznia. Már csak azért is, mert úgy érzem, hogy egy fontos szempontról van szó, ami a roma identitástudat erősítéséhez is hozzájárulhat. A romáknak megkerülhetetlen szerepük volt a történésekben, amit érdemes és fontos lenne láttatni. Szisztematikus kutatás híján azonban egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy voltak roma szereplők, akik aktívan részt vettek az eseményekben. Hogy azonban mennyire és hogyan - az egy sor kérdést és bizonytalansági tényezőt vet fel. Mindközben persze óvnék attól is, hogy túlzásokba essünk.
Rácz Attila
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:43:25, szombat
|
| |
| |
Tudjátok-e, hogy a Kossuth téri 56-os sortűz halottait fedobálták az ÁVH teherautóira - halomba a platóra - és elszállították őket ismeretlen helyre.
A hozzátartozók, zömében lányok, asszonyok, édesanyák, menyasszonyok, feleségek...szerveztek egy tüntetés a pártház elé fekete ruhában és úgy követelték halottaik kiadatását.
Amikor ezt jelentették Marosán Györgynek, azt ordította, hogy "Kergesse már szét valaki ezeket a gyászruhás kurvákat!"
Drága Nemzettestvéreim!
Nekünk is meg kellene szervezni egy gyászruhás felvonulást november 4-re!!!
Gyászoló lélekkel, Ilona (BMI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:26:59, szombat
|
| |
| |
Szomorú ez a város! Ebben az időben mindössze egy tucat embernek jutott eszébe, hogy 52 évvel ezelőtt mi történt ezen a helyszínen. Akik eljöttek, azokat a szívük hozta oda. Többségük megtört idős ember, akik túlélték a sortüzet.
Az újkori magyar történelem egyik legmocskosabb történése, ahogy a helyszínen ma délelőtt Fónay Jenő fogalmazott a beszélgetők között. Volt, aki egy mécsest tett le a lyukas zászló tövébe, s volt, aki le is térdelt imát mondani. A jelképes sír előtt térdeplő hölgy pontosan tudja, hogy néhány hónapos korában ott volt édesanyja karján, s pusztán az isteni gondviselés különös kegyelme által lehetett ma közöttünk. Kínra, vergődésre, embertelen munkanélküliségre tartotta volna meg a Teremtő? Vagy akik repeszt hordoznak eleven húsukban némaságra maradtak?
Az egyik túlélő elővett egy inggallért, ami abból a ballon ingből való volt, amit akkor viselt. A golyó ütötte lyuk körül és mellett ma is látszik a vérnyom. Nem tud szabadulni ettől az ereklyétől, állandóan vele van. A lövedék mindössze két centiméterrel kerülte el a nyaki ütőeret. Őt is a gondviselés tartotta meg az utókornak, hogy beszélhessen a következő nemzedékeknek erről a szörnyűségről.
Fiammal valamivel 11 óra előtt érkeztünk a lyukas zászlóhoz. A 2-es villamosról leszállva elővettük zászlóinkat és hátunkra terítettük. Odasétálva az emlékműhöz már öt ember volt ott. Lassan beindult a beszélgetés. Fiam lelke itta a történeteket. Fényesedett szemekkel szinte felnézett a mára nála jóval alacsonyabb emberekre. Ott állt előtte az eleven történelem.
Az első kép a térre érkezésünkkor az volt számomra, hogy nem volt fent az árbócon az állami zászló. Mi történt? Csak nem féltik tőlünk a saját zászlónkat? Netán csupán látványként, kellék gyanánt szerepelt a kötelező programok között a zászló, és utána nem törődik vele senki? Ugyanis eddig a mószerváltás (nem elírás!) után az volt a szokás, a november 4-én zajló záróünnepségen volt a zászlólevonás.
Mint mondom, hátunkon zászlóinkkal közelítettünk az emlékhelyhez. a strázsa szemei megm jöttek kifelé a meglepetéstől. Mintha el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen az ő szolgálata idején megeshet ezen a ,,Feri bácsi"-tól szennyezett téren.
Beszélgettünk az idős emberekkel, s közben a szemem sarkából láttam, hogy a hústorony előveszi szolgálati rádióját, amin feltehetőleg segítségért vartyogott.
Jött is egy nála idősebb tiszt komor szemekkel méregetve a gyülekező megemlékezőket. Ám amikor a két zászlót is meglátta, ő is a rádióért nyúlt.
Csak nevettünk a hasmenésükön. Beteg lelkek ezek, akik a rácsok mögött élik szánalmas vegetációjukat. Csak a fegyver hatalmát ismerik. Eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék, miért vagyunk ott. Nekik csak bejelentetlenül gyülekező csőcselék voltunk. Lerítt az arcukról a várható préda iránti mélységes megvetés.
Ennek a parlamenti csürhének és a nemzet ellen idomított verőgépeiknek a hátra terített zászló, és a kommunista karhatalom gyilkos sortüzére emlékező túlélők már fenyegetettséget jelentenek.
Ne is legyen egyetlen perc nyugalmuk! Minden időben attól kelljen rettegniük, hogy akármikor kitörhet az ellenállhatatlan népharag. De nem olyan békésen, mint 52 évvel ezelőtt! De nem ám! Forró lávaözönként éljen bennük a félelem reggel éjjel meg este, ahogy azt az időben desorientált féleszű ripacs böfögte.
Kevesen figyeltek fel erre az időrendi rándulásra azóta. Pedig már akkor elszólta magát a tudat-hely-alattija, hogy fogalma sincs a körülötte zajló valós folyamatok mikéntjéről, és miértjéről. Szerencsétlen pojáca, akit golyófogónak odalökött a szoci-libsi bűnszövetkezet az istenadta nép szeme elé. Ez meg fel is vállalta. Tetszelgett is szerepében, s hovatovább ez a vörös gólem kezdi felfalni teremtőit, életbentartóit.
Közel a vég! Az volt az érzésem a lyukas zászló tövében, hogyha a múltra ilyen nagyon nem emlékeznek, akkor leginkább a jövő lehetséges rezdüléseit firtatják az emberek. Nem a parlamenti hazaárulókról, hanem az emberekről beszélek.
Ahhoz volt eszük, hogy a magyar népet a végletekig ketté osszák. Ahhoz is volt eszük, miként húzzanak hasznot az életterünk eladásából. Ahhoz már nem volt eszük, hogy a leendő rabszolga tömegnek megfelelő életteret hagyjanak, akik dolgos napjuk után a földi sugárzású szellemi szemeteken békésen kérőzve kezelhetőként génletétben megmaradjanak.
Nem. Nekik és megbízóiknak nincs már egy emberöltőnyi idejük arra várni, hogy kiürüljön a Kárpát-medence. Tenni akarnak róla, hogy ez mielőbb be is következzen.
Ezek a gondolatok mindig ugyanúgy köröznek mindannyiunk fejében. Már 1956-ban is hasonló aggodalom fogalmazódott meg sok-sok tiszta szívű magyar ember lelkében.
A szavak elszálltak, énekeiket a hegyek nem visszhangozzák, társaik többsége temetőben. Megmaradt a mocskos fegyverek hatalma. A kommunista és ivadékai, valamint újdonsült segítői a cion-globál hódítók máshoz nem is értenek lassan - mint azt országunk gazdasági állapota mutatja.
Nem tart ez sokáig - mondta az egyik túlélő a lyukas zászló tövében - meglátjátok.
Ne is, mert abba valóban belepusztul a nemzet. Annál jobb az országnak, ezek a biológiai kísérleti példányok minél messzebb kerülnek tőlünk. Persze üres zsebbel, ahogy az agyalágyult az első miniszterelnöki sajtótájékoztatóján kedélyeskedett. Mintegy előrevetítve sorsát bájolgott a bamba objektíveknek. A póz, a tánc, a hazugság, egyetlen emberi alakba belesűrítve kicsit sok.
Éltessen minket az Isten, hogy lássuk bukásukat, nyomaik törlését! Éltessen minket az Isten, hogy régészeti mélységbe taposhassuk őket, akik csak olyan rendőröket kapnak a napi aljas politikai céljaikhoz, hogy teleereszti a szolgálati fehérneműt a nemzeti színek és az árpádsávok közeledtén.
Dicsőség a hősöknek! Köszönet a túlélők szavaiért! Tartsa meg a Jó Isten közöttünk az emberi életkor lehetséges végső határáig, hogy az utókor ne felejthessen. Hogy az utókor egyszer eszméljen, és számon kérjen. Számon kérjen lopást, csalást, hazugságot, szemeket az aszfalton, CR gáz miatt repedezett tüdőket. Mindent, mindent, mindent. Tekintet nélkül. Mert ugyanazzal a szívvel Krisztust és Pilátust szolgálni nem lehet. Ezeket pedig egyáltalán nem!
Ismét kérem magyar testvéreimet, hogy aki bármi okból nem jött el ma délelőtt erre a megemlékezésre, este tegyen ki egy mécsest ablakába, és mondjon egy fohászt 56 hősi áldozataiért!
Budapest, 2008. október 25. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 19:01:11, szombat
|
| |
| |
Egyik rendezvény éri a másikat...
Külvárosi idill: a valamikori vasasok által, 1916-ban felépített közösségi házban. Vendégszerepöl az a ,,cuki pofa" Kóos Janika! Ölelgetik egymást a Hiller Pityukával. Puszi -pajtások. Vagy ez is csak illúzió? A régi illuzionista illumináltan puszilgatja az újsütetű, bot-csinálta-politikus-illuzionistát. Nekik is meg kell élni valamiből. Azt nyújtják, amire vevő a nép, az Isten-adta...
Ugyanakkor a Fidesz20-székházban is buli van. Az a muzsikus adja a zenei alaphangulatot hozzá, aki most még bizakodik, mert biztatják.
A Polgárok Házában is összejövetel van. Emlékezés napja dec. 5-re. Vendégek: csupa ,,nagy-ágyú". A bajuszos Kövér papírból beszél, mert így nem mondhat olyat, amiből később ügyet csinálhat a lesben álló ellenfél.
Tőkés püspök szerényen is kemény. Eltökélt és őszinte, mint mindig. Mi, a hallgatóság tapsolunk. Utána színdarab: ,,Halottak napjától virágvasárnapig" című. A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház előadásában. A főhős: Mária és kapcsolatai, Erdély elcsatolásakor és utána. Tragikus történelmi időszak, tragikus hősökkel, meghasonlásokkal, megalkuvásokkal, veszteségekkel, csalódásokkal, vágyakozásokkal. Amikor a színésznő a szerepe szerint sír, alig tudja abbahagyni. Már vége a darabnak és hajlongva köszönik a szűnni nem akaró tapsot, ő még mindig sír - befelé. Megértem. Én is azt teszem: sírok - befelé, ahogy nagyanyám, anyám tette. Magyarnak születtünk. Ezért meg kell szenvedni. Ez a sorsunk. Minél jobban tiltakozom ellene, annál jobban belemerülök. Olyan ez, mint a mocsár. Nem enged kimászni belőle. Kellene valamilyen ,,fogódzó".
El is megyek egy médiafórumra. A nagyszájú újságírónő mondja az IGAZ-at. Nem is mondja, kiabálja. Hátha így könnyebben eljut az emberek agyáig. De, a hallgatóságnak hiába mondja, mert mit tehet a szegény, szerencsétlen egyszeri polgár? Tapsol, vagy nem tapsol. Egyetért, vagy elutasít. Vagy tavasszal elmegy szavazni, lehetőleg a Fideszre. De, addig még annyi hatás érheti az embert! Ráadásul, nagyszájú újságírónő azt is mondja, hogy
- ,,a szocikat úgysem lehet meggyőzni. Azok úgyis odaszavaznak az MSZP-re."
- ,,Az már biztos! Én már csak tudom, mert én is ,,szoci" vagyok!"
Mondja az előttem ülő, korombeli nőszemély a mellette ülő nőismerősének. Összenéznek, nevetnek.
Hova keveredtem? Kérdezem inkább csak magamtól, mert én egyedül vagyok. Az individuális ,,szabadság" ára: az egyedüllét. Vígasztalom magamat.
Nagyszájú mondja, hogy
- a szocik között, ha megbukik, vagy belebukik valaki valamilyen buliba, akkor
kikergetik maguk közül az ajtón, de az első adandó alkalommal visszacsempészik az ablakon. Mi: polgáriak, a jobbosok: soha az életben szóba sem állunk az illetővel! Ez még akkor is így marad örökre, ha valaki végül is tisztázza magát a ,,vádak" alól...Egyébként a médiatúlsúly 80%-os a ballibnél. Ez is az MDF, majd a Fidesz hibája, hogy nem voltak képesek 15 éve tenni ellene, szinte semmit!
Újabb összejövetel a Polgárok Házában, a ,,médiaanomáliák" kapcsán. Előadó Fidesz-korú: negyvenes. Egy hetvenes, tekintélyes úriemberrel beszélget. Látszik rajta, hogy ideges, mert az öregúr iskoláztatja. Előkerül a zöldkockás zsebkendő. Orrfújás 1. Ezt ismerem. Nekem is volt egy ilyen tíz éves korszakom, amikor allergiás szénanáthát kaptam a nekem nem tetsző emberektől, vagy körülményektől. Ez mostanában bőrkiütés formájában jelenik meg. Roppant kellemetlen, mert még azt sem lehet mondani, hogy megfáztam...
Vagyunk vagy heten, mi a hallgatóság. Hozzáfogunk. Az asztaltól közelebb jön az előadó- médiaszakértő és leül egy székre az első sor elé. A második sorból mindenki hátrább ül, csak én maradok. Pedig érzem, hogy zavarja az aurám a szakértőt, mert engem is zavar az övé. De, én voltam előbb ott, ahol...
Belefog a mondókájába, de az öregúr mindent jobban tud. Előkerül egy újabb zsebkendő, piros kockás. Orrfújás2, majd -3, -4. Öregúr nem hagyja magát. Védi Orbánt. Szakértő sem hagyja magát, mert ő meg az igazát védi. Én, meg zavaromban előveszem az egyik noteszom, és úgy csinálok, mintha jegyzetelnék. A tollam nem fog, csak akkor, ha teljesen merőlegesen fogom. Médiaszakértő kiszúrja, hogy ,,úgy tartja a tollat írás közben, mintha át akarnám döfni vele a papírt". Éppen az agresszív feministákról beszél. Azokról,
- ,,akik a kereskedelmi tv-kben úgy jelennek meg a képernyőn, mint, akit éppen kergetnek, és megfordulva nekimennek az üldözőjüknek, vagyis nekünk: nézőknek.
Eszembe jut egy kedves ismerősöm, aki ugyanígy utálja a feminista nőket. Ezen muszáj nevetni. Kínos, mert csak én nevetek. Minden szem rajtam. Érzem: elpirulok. Kezdenek kijönni a kiütések. Médiaszakértő újfent kifújja az orrát, majd gondosan összehajtogatja a zsebkendőjét. Most az a fele kerül kifelé, amelyik az előző fújáskor belül volt. Már nagyon bánom, hogy nem ültem legalább két sorral hátrább. Az öregúr eldicsekszik azzal, hogy francia becsületrend tiszteletbeli tagja. (Nagy cucc, mintha Medgyessynek is meglenne? - Gondolom magamban.) Meg is mutatja a kis kitűzőt a zakója hajtókáján.
- ,,Ezek fontos jelképek."
Mondja a szakértő, majd folytatja:
- De sok mindent elárulunk magunkról azzal, ahogy beszélünk, tartjuk a kezünket! Például Gyurcsány nagyon jól beszél, mert szokott mesélni a gyerekeinek. Orbán, viszont nem és még mindig túl gyorsan beszél. És: zavarba jön, ha nem-tetszőt kérdeznek tőle... Hát, a Deutschról nem is beszélve, mert ő meg egy hústorony lett és ahogy dobálja a fejét beszéd közben és igazgatja a hosszú haját! Nevetséges! És, nem tudok Orbán közelébe sem jutni, hanem küldik a Deutschot helyette. Mit kezdjek én egy Deutsch-csal?"
Ekkor már nem bírom tovább. A jegyzetem fölé görnyedésből kihúzom magamat. Dacosan-kérdőn nézek a szakértőre. Észreveszi, hogy más a véleményem. Ettől fogva csak hozzám beszél. Zavaromban keresztbe teszem az egyik lábam a másikon. Nadrág van rajtam, tehát tehetem. Így, egyenes derékkal is tudok jegyzetelni. Hát nem kicikiz érte? Nyomatja újra:
- ,,Hogy milyen sokat számítanak a gesztusok. Például, ahogy a hölgy úgy ül, mint egy férfi, amikor keresztbe teszi a lábát..."
- ,,Jaj, ne!"
Kiáltok föl ösztönösen. És egymás mellé téve a lábam, összeszorítom a térdemet. Egye a fene azt a hülye jegyzetet! Csak nehogy azt higgye, hogy feminista, vagy leszbikus vagyok! Erre összecsapja a jegyzeteit és kurtán-furcsán befejezi az ,,előadást". Felveszi a kabátját és szinte menekül a teremből.
Én is ezt teszem. Na, nem mintha utol szeretném érni! Nem, erről szó nincsen, csak én is szeretnék minél előbb kívül lenni.
Baktatok a villamosmegálló felé. Időközben rákezdte a havaseső. Nem hoztam esernyőt. Nagyon esik. Fölveszem a kapucnimat, ami akkora, mint egy óriás barnamedve feje. Szemből úgy nézek ki a bokáig érő kabátban, mintha egy nagy kabátnak két kicsi lába nőtt volna és magától járna. A buszmegállóban egy fiatalember - ismerős, mintha már láttam volna a PH-ban (polgárok házában)! Mosolyog. Ne menjek inkább busszal? Suhan át az agyamon. Á, nem, majd legközelebb - döntöm el. Hamarosan jön a busz. Én, meg még negyedóra múlva is ott sétifikálok a villamosra várva.
Bp.2005.dec.19.
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:56:00, szombat
|
| |
| |
Balla József:
Árpád-sávos zászlók...
Száll, verdes egy zászló,
ugrik hat dühös ávós,
hullik a véres porba...,
rugják szájba-orrba
- tombol fasiszta horda...-
karját csavarják hárman,
kettő táncol a háton,
hatodik tesz rá bilincset:
"tanuljon a köcsög rendet!"
"Lázad, himnuszol a magyar?
Majd adunk neki kardlappal...!"
Vágtat pribék a tömegbe,
taposna nőre, papra, gyerekre
karddal üti konok fejekbe:
mire emlékezzen októberbe'!
Új-ávós röffen
- "adj neki tonfát",-
moszados böffen
- "lőjj rája könnygázt"-,
kapja kézhez fegyverét,
süvít a gumilövedék,
oltja ki tüntető szemét...
"Oszlik, fut a csürhe, lám fél..!"
- vihog a gyurcsánysöpredék...
De hőköl a gyilkos horda,
réved egy újabb zászlóra...
Táncol és susog a szélben,
piros és fehér a kék égen,
elhal jaj és ocsmány lárma,
vicsorit sok ávós, halálra válva:
susognak, csattognak az égen,
Árpád-sávos zászlók a téren...!
Nyüszít a maszkos horda,
iszkolna, ha volna hova,
de szorul zsíros nyakán a hurok:
Árpád-sávos zászló minden ablakon!
Brisbane, 2006.nov.2.
Balla József:
Csak annak villan szeme...!
Hej, de megszállták
az ország Házát e dögkeselyűk!
Cívódnak, sivítanak a gazdag koncon,
várják, hogy a magyar végképp kimúljon
vagy ha marad is: holtáig robotoljon.
Bélpoklos gyomruk tölteni
kell az újabb és újabb préda,
s hogy sorsát a bárgyú nép belássa,
mondják a firkászhadnak sietve tollba:
áldozatát a magyar egy szebb jövőért hozza
- zengik a csalfa vígaszt ügyeletes baglyaik,
nincs zuga az országnak, ahol nem hallik...!
Csak a gazda morog a sötétben,
seregély s cigány pusztít szöllejében,
jószága holtat ellik, döglik az éjben,
házát dobra verik - más lesz itt az úr -,
kérges, repedt keze ökölbe szorúl,
de csak káromkodik, dühe pohárba fúl,
csitítja nénje: tán még kötélhez nyúl...
- így él ezer éve magyar paraszt, s úr! -
Csak a az éjjeliőr kémleli az eget
- elfutott élete, mint fent, a fellegek -
fülel kutyája: tolvajt sejt, ártó szellemet,
kínozza reumás lába az öreget,
fájdalmában nagyot köp a földre,
de rezzen máris ijedten össze
- a gyár idegen ura nehogy félreértse!
Csak kinek kedvét a sok számla
s az éhbér, mint féreg a fát, rágja,
és levesébe nem jut hús, csak csirke lába,
s csak álmában futja fiának tandíjára...,
csak annak villan sötéten a szeme:
a "tiszelt házra": a dögleső keselyűkre!
Csak akinek gumibot csattant hátán,
mert megúnta a Kegyenc hazugságát,
s akit ávóslegény rugott hasba,
verte véres fejét a fogdafalba,
csak akit vérbiró itélt el vigyorral
- hat hónap, mert dacolt a "hatósággal" -,
csak annak villan sötéten a szeme:
ragadna fegyvert, ha néz a döglesőkre!
2006.dec.3.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:54:18, szombat
|
| |
| |
Az én asztali képemről...
Van nekem egy olyan asztali képem, ami olyasmire ösztönöz (inspirál), amiért még
egyáltalán életben vagyok. És ez nem más, minthogy tudósítsak arról az időszakáról életünknek, amelyiket oly gyökértelenül kellett megélnünk. Sokféle módon és műfajban megírtam már, de talán a leghitelesebben a Tudósítás Magyarországról című szociográfiámban, mellyel díjat nyertem 1998-ban.
A szociográfiára kapott díj emléklapja itt látható:
http://furaila.xfree.hu/55534
Az egész szociográfiát bemásoltam a blogomba
http://furaila.blog.xfree.hu
-ra, még valamikor 2006-ban, azután, hogy megnyitottam...októberben.
Csakhogy, akkor olyan események voltak és vannak azóta is napirenden,
hogy teljesen elvonja az energiáimat az írástól és a magánélettől.
Mert bizony, nekem még most sem lehet magánéletem és ettől szenvedek
annyira, hogy nagyon!
Ezért próbálom megértetni mindazokkal, kiknek sikerült megteremteni azt a magánéleti hátországot, ahova vissza tud vonulni töltődni..., hogy élnek ebben az országban olyan sorsüldözöttek, kiktől elvették - hatalmi erőnek erejével - még a lehetőségét is a magánéleti boldogság megteremtését.
Nekem ilyen nincs és nem is volt soha. A családot hittem annak.
Egy házat, ahol OTTHON érezheti magát az ember a hazájában...
De, rájöttem valamire, méghozzá arra a nagyon fontos tényre, hogy nem
egy "HÁZ" kell hozzá, hanem egy másik EMBER, akinek OTTHON lehetnék a
LELKÉBEN.
Erre egy kaliforniai költő - Zas Lóránt - tanított meg úgy, hogy nem is tud róla.
Ugyanis, ő egészen belakta Amerikát, sőt szinte az egész világon
otthonosan mozog.
És tudod kedves Olvasó, hogy miért?
Azért, mert egy olyan asszonnyal él boldog családi életet, akinek otthon
érezheti magát a lelkében. És, hogy ez kölcsönös, ezért nem kell neki
olyan HAJLÉKTALAN LÉLEKKEL leélnie az életét, mint például nekem... és
még oly sok boldogtalan kor- és sorstársamnak!
Bp.2008. március 23.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:51:07, szombat
|
| |
| |
Az Élet Himnusza.
Az Élet: egyetlen esély - vedd komolyan.
Az Élet: szépség - csodáld meg.
Az Élet: boldogság - ízleld meg.
Az Élet: álom - tedd valósággá.
Az Élet: kihívás - fogadd el.
Az Élet: kötelesség - teljesítsd.
Az Élet: játék - játszd.
Az Élet: érték - vigyázz rá.
Az Élet: vagyon - használd fel.
Az Élet: szeretet - add át magad.
Az Élet: titok - fejtsd meg.
Az Élet: ígéret - teljesítsd.
Az Élet: szomorúság - győzd le.
Az Élet: dal - énekeld.
Az Élet: küzdelem - harcold meg.
Az Élet: kaland -vállald.
Az Élet: jutalom - érdemeld ki.
Az Élet: Élet - Éljed!
(Kalkuttai Teréz Anya)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-10-25 18:48:28, szombat
|
| |
| |
A MAGYAR NÉPHEZ
Itt állok a hegy tetején,
Hol a hazátlan szél zokog,
Innen kiáltom széltiben:
Magyar népem, ébredj, mozogj!
Szegény vagy... a mindennapi
Kenyérért is búslakodol,
Maholnap a föld sem tied,
Melyért annyi könny s vér omolt.
S te mégis költesz, vesztegetsz,
Játszod könnyelműn az urat,
Még megvan a becsületed:
Vigyázz, mert majd az sem marad.
A nagy világ előre tör,
Megállásra nincs idő:
Akik vele nem tartanak,
Azokkal nem törődik ő.
Előre menni még se tudsz!
Csak egyet lépsz kettő helyett,
Megbánod e lépésed is,
S visszafelé fordul szemed.
És mennyi a rosszakaród!
Hogy gúnyolnak szemtelenül!
Közel lehet már az idő,
S ők kerülnek nyilván felül.
Megtehetnék akár ma is!
Tűröd a gúny csípéseit.
Hiába rázod karodat,
Karod is lankadt... leesik.
Meddig lesz így? Hol van hazám
Büszkeséged, önérzeted?
A nép, mely életjelt nem ad,
Nem érdemli az életet.
Leigázzák előbb-utóbb,
Ajtót mutatnak neki majd,
Aztán mehet... szerencse, ha
Szánakozik valaki rajt.
Bánatos szél! Ne ostromold
Panasziddal a hegytetőt,
A völgyekbe rohanj alá,
Nőjj orkánná minél előbb.
Ordítsd a nép füleibe,
Mely nem érez és nem tanul:
Mily rettenetes átok az,
Bolyongani hazátlaul!
(Dalmady Győző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 125
|
|
|
|
2008. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
125 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5164
- e Hét: 6544
- e Hónap: 7491
- e Év: 43432
|
|
|
Offline
