|
 2/29 oldal 
|
Bejegyzések száma: 282
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 12:50:17, vasárnap
|
| |
| |
Honszerző Árpád
(4. folytatás)
A szarvas eltűnt, de ím elvezette Hunort és Magyart egy szépséges szép szigetre. Itt, ezen a szigeten kalandozik most az agg Álmos lelke. Érzi az övig érő, buja füvek, tarka virágok illatát. Látván látja a faóriásokat, amint meggörnyednek tenger gyümölcsnek terhe alatt. Belemerül lelke a csendes folyó vizek tükrébe, s gyönyörködik a nagy és apró halak ezreiben. Hallja a madarak énekét: mintha égből szállana minden hang. És ezen a tündéri szép szigeten napi járókra nincs ember, senki lélek nem lakja. Talán ez a paradicsom, honnét Isten angyala száműzte Ádámot és Évát? Hallga, hallga, megálljatok, figyeljetek. Nem halljátok? Madáréneknél szebb ének hangzik amonnan a liget felől. Óriás szádogfák, piros gyümölcsű berkenyék, rezgő nyárfák, szárnyas levelű iharok közt széles selyempázsit, annak közepén csorgós kút, csorgós kút körül, nézzétek, nézzétek! - tündérek táncolnak, lejtenek karikába-körbe, szépen összefogódzva; kör közepén két tündér-királykisasszony, olyan szép, olyan gyönyörű, hogy a napra lehet nézni, de rájok nem. Megbűvölten áll meg Hunor és Magyar, mögöttük a vitézek.
- Rajta, rajta! - biztatja Álmos a megbűvölt daliákat.
- Isten rendelte számotokra. Úgy, úgy - suttogja tovább, s arca, szeme lázban ég.
Már ott vannak a daliák a selyemfüves tisztáson. Nagy hirtelen közrefogják a táncoló, daloló leányokat, mindahányan vannak, felkapnak egyet a nyeregbe, s elvágtatnak sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben. Velük vágtat Álmos lelke is. Átöleli lelke Hunort és Magyart s a keblükön pihenő, remegő két leányt, a nagy hun és magyar nemzetség ükeit. Isten vezérelte a csodaszarvast, nyomába Hunort és Magyart, ő áldotta és termékenyíté meg Hunor és Magyar vérét s ama száz vitézét. Ő akarta, hogy megsokasodjék Hunor és Magyar nemzetsége. Úgy sokasodjék, hogy ne lehessen maradása a csudaszép szigeten. Erdő vadja, víznek hala, földnek kenyere nem volt elég a megsokasodott nemzetségeknek. Tovább, tovább, nagyobb tartományba! S ím fölkerekedtek Hunor és Magyar maradvái, vándoroltak erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken át, és megérkezének Szittyaországba.
- Szittyaország! Te drága, minden földek között a legszebb, az én nemzetségemnek bölcseke! Kicsiny valál hunnajk és magyarnak, ó mért nem terülhetett ki határod messze, messze, hogy élhet val itt, a te drága földeden mindétig, örökkön-örökké Hunor és Magyar népe! De lám, az én népemnek sem vala elég. Meg volt írva a csillagokban, hogy Hunor és Magyar vére száz meg száz esztendőkön át vándoroljon országról orszűgra... mikor elégeled meg e nép vándorlását, Isten, magyarok Istene? Mért kellett elszakadni Hunor és Magyar maradváinak, holott ők egy szívről szakdtak?
Könnybe borul Álmos szeme pillája, a könnyeken át látja a bús képet, amint két testvérnép kettészakad: megy a hun nyugatnak, a magyar meg itt marad. Hadban edzett férfiak sírva borulnak egymás nyakába, asszonyok, gyermekek sírása felhat az égig: testvér testvértől szakad el s többé egymást vaj' látja e?
Már indul a hun rengeteg hada. Népének élén az öreg Mundzuk s két oldalán két hős fia: Attila és Buda.
- Utánam, hunok! - mennydörög Mundzuk szava.
- - Több könnyet ne lássak!
S letörli hófehér szempillájáról az utolsó könnycseppet. Mintha tenger csapott volna ki medréből, sepri maga előtt a népeket a hunok rengeteg áradata. Az ég is elsötétül, amerre a népek e tengersokasága elhalad, dübörög, reng a föld, recsegnek-ropognak a fák, megdagadnak a folyóvizek: ellentálló népek vérétől dagadnak meg. Már nem Mundzuk, hanem Attila vezeti e rettentő áradatot. Őreá tapad minden tekintet szörnyű félelemmel s nagy bizodalommal.
- Ihol a világ legszebb földje! - zúgja Attila, s ég, föld megzendül szava zúgásától.
A Duna s a Tisza földje volt ez. Óh, mennyit regélt erről Csaba vezér, midőn visszatért az őshazába megmaradt hunjaival! Ezzel a regével altatta el Álmost is az édesanyja Emese. Sohasem látta s íme, ismeri minden halmát, völgyét, pusztáját a Duna-Tisza közének. Ha ő ezt a földet megláthatná! Ha ő ezt a földet megcsókolhatná! De édes lenne utána a halál!
Látja a szörnyű harcot, ő maga is ott van a hun sereg élén, amint összeroppan a vasfejű Detre rengeteg hadával. Hallja sivítását a nyílvesszőnek, mely az agg Mundzuk íjából röppen ki s repül egyenest a vasfejű Detre homlokának. Látja, mint szakítja ki Detre a nyilat s roppantja ketté. És hallja az átkozódó fenyegetést: megállj, Mundzuk, kutyahitű Mundzuk! A hetedik nemzetséged is megkeserüli ezt!
Megkeserülte, meg... nem volt neked elég, Attila, az apád szerzeménye. Telhetetlen valál, s ím nagy világhódításodnak mi lett a vége? Elveszték fiaid apád szerzeményét is. Vajon okul-e példádon a magyar?
De lassanként lecsöndesül lelke háborgása, arca szeme fellángol, egész valóját megbűvöli Attilának, a hősök hősének fenséges alakja. Látja a nagy királyt, ki szeme pillantásával népeket igazgat s kényszerít hódolatara. Látja, amint fapalotája nagy termében tűnődve jár, fonja-szövi világhódító terveit. Hallja, amint elémondja az álomfejtőknek, a jövendőlátó táltosoknak az ő csudálatos álmát. Ősz öreg ember szállott le hozzá a magas levegőégből és ragyogó, szikrázó kardot kötött az ő oldalára. Aztán kerekedett sebes forgószél, az felkapta őt s vitte erdők, hegyek, tengerek, végtelen rónaságok, rengeteg nagy városok felett. S amint repült, repült, szállott a magas levegőégben, le-lesújtott kardjával, folyók és tengerek kétfelé nyíltak, a városok lángba borultak, hamuvá lettek. És látja az ősz Tordát, a legvénebb táltost, mélyen meghajol a nagy király előtt s mondja, amint következik: az a kard, amelyet az ősz öregember kötött az oldalára, Isten kardja volt. Isten küldötte számodra. Meglásd, imetten is kezedbe kerül az a kard, vele meghódíthatod az egész világot.
S ím, csakugyan ebben a szempillantásban nagy lelkendezve szalad feléjük egy pásztorfiú s mondja Attilának: felséges királyom, a pusztán egy kardot találtam, ihol, fogadd el nétőlem.
Nézi Attila a kardot, megforgatja, villogtatja s ég, föld megzendül belé, akkorát kiált nagy örömében: ez az Isten kardja, emberek! És fordul a pásztorfiúnak s kérdi: hol találtad ezt a kardot, fiam?
Mondja a pásztorfiú: amint a nyáj után mendegéltem, láttam, hogy egy tavalyi üsző sajnálja a lábát, sántítva lépeget. Nézem, mi baja lehet, s hát vértől virágzik az utóbal lába. Tűnődtem magamban: ugyan mi vérezheté meg, mikor gyenge hajlós fűnél nincs egyéb a pusztán. Nézek erre, nézek arra, s ihol egy kard hegyét pillantom meg a földben. Megfogom, hogy kihúzzam, s hát abban a szempillantásban láng csap ki a kard hegyéből. Megijedtem, elszaladtam, de visszanéztem s látom, hogy a kard csak kipattan a földből s forog, forog, mintha szél forgatná. Egyszerre csak ellobban a lángja s elterül a földön. Nekibátoraodtam, visszamentem s fölvettem a kardot.
- Az Isten kardja ez! - kiált Attila. És megforgatja a kardot s háromszor vág bele a négy anyaszélnek, hogy csak úgy zúg belé.
- Az volt, az, az Isten kardja - suttogja Álmos.
- Azzal hódítás meg a világot. A világot meghódítás hajh, ebből a rengeteg nagy világból egy darabocska föld maradott meg... Még mindig őrzik a székelyek, várnak minket...
(folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 12:48:02, vasárnap
|
| |
| |
Honszerző Árpád
(3. folytatás)
Akkor este a király látta, amint nyugvóra tér leánya, s másnap reggel rettentő lármára ébredett: volt királykisasszony, nincs királykisasszony. Nem rabolták el: önként ment Árpád sátrába. Mondotta neki:
- Ne fáradj apámhoz sem magad, sem nemzetséged eleit ne fáraszd hozzá az én kezemért. Ha adná sem adná jó szívvel, talán meg is bántaná a te büszke lelkedet. Íme, eljöttem önként, tied vagyok. Követlek, amerre a szerencse vezet téged. Elfogadsz-e hitvesednek?
Mondotta árpád:
- Önként hogy jöttél, jobban esik szívemnek. Lám a kabar testvérek is önként jőnek velem. A szeretet erősebb minden földi hatalomnál. Erősebb a halálnál is. Téged Isten vezérelt az én sátramba. Ez órától fogvást te vagy ennek a sátornak asszonya. A sátor földje változik, ma itt verjük fel, holnap ott, de asszonya te maradsz halálig!
Mikor pirkadott a hajnal, hívatá Árpád Tordát, a vén főpapot s megáldatá a frigyet Isten szabad ege alatt. És felkerekedék Árpád az ő népével. És megszállták Etelközt. És teltek, múltak az esztendők. Éltek a vándor magyarok sok esztendőkön által nyugodalomban. Sokasodtak, szaporodtak a nemzetségek. Újabb meg újabb ágakat hajtottak a törzsek. És születék az első esztendőben Árpádnak fia, kinek Levente lett a neve. Aztán telt, múlt az idő, három esztendő múltán születék a második fiú: Tarkacs. Ismét három esztendő telék el, születék a harmadik fiú: Jelekh. S mintha meg akarta volna mutatni Isten, hogy az igazi nemes fának csak nagy időközben terem gyümölcse: már dali fiú volt Levente, növendék legényecske Tarkacs és Jelekh, mikor a negyedik fiú született, akinek Jutócs lett a neve.
Aludj kicsi Jutócs, aludj, vigyáz reád a te édesanyád szeme. Mind a te arcodat nézi, a te vonásidat lesi: vajon apád képét viseled-e?
- Apja képét viseli - mondja Özséb - de - és ezt mondván, szelíden mosolyog - az én képemet is látom...- S gyöngéd csókot lehel a gyermek homlokára.
Ím, a földről már felszállottak a csillagok az égre.
Hamvadoznak a tüzek. Mély csend borul a pusztaságra. A rengeteg gulyák, ménesek szerteszét, nagy tömegekben szenderegve heverésznek, s csak ritkán kondul meg egy-egy kolomp, csendül meg egy-egy csengő. Békesség, csendesség, nagy nyugalom mindenütt: aki látja, nem gondolja, hogy vándornépnek szállóföldje ez. Mintha itt élne ez a nép sok száz esztendő óta, olyan békén alszik, a férfinép a hamvadó tüzek körül, az asszony- a gyermeknép, a gyermeknépnek is a legapraja az esőtartó, széltartó sátrak alatt.
Igen, a földről felszállottak a csillagok az égre. Vakító fehéren ragyog a Hadak útja, s ez a hosszú, széles fehér út, melyen egykor, réges-régen Csaba vezér s halott vitézei visszaszáguldoztak Attila földjére... az agg Álmos szemlére nem jön álom. Tekintete a Hadak útjára tapad, s lelke szárnyat öltve száll vissza a réges-régi időkre, az őshazába, hol a hunok és magyarok bölcseje ringott. Látja az öreg Nimródot s két oldalán két deli fiát: Hunort és Magyart, amint versenyt repülnek paripáikon a széllel, űzve, hajtva a végtelen puszta vadjait. És száll a lelke, nyomon kíséri Hunort és Magyart, kik ötven-ötven vitézzel felkerekedének s vitte vadászkedvök rengeteg erdőkön, végtelen rónaságon át, mígnem egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy messze elhagyták apjuk országának határát. Az volt csak a szép, gazdag tartomány! Mi tenger vad a rengeteg erdőségekben, a rónaságokon! Csordákban legeltek a bölények, szarvasok, őzek. De ím egyszerre külön, a csordáktól távol, felugrott előttük egy szarvas. Azóta sem látott ehhez hasonlatos szépet emberi szem. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengó nádszál. A lába vékony, s szaladván, nem látszott érinteni a földet.
- Utána! - kiáltotta egyszerre Hunor és Magyar.
- Utána! Utána! - suttogja az agg Álmos, s öreg teste megfiatalodik egy pillanatra.
Együtt vágtat Hunorral és Magyarral tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken fel, völgyeken, folyóvizeken át. A csodaszarvas meg hol eltűnt, hol felbukkant: csalta, csalogatta Hunort és Magyart. A paripák habba keveredtek, de Hunor és Magyar vágtattak utána: elevenen akarták elfogni a csodaszarvast.
- Utána! Utána! Suttogja Álmos.
,De hajh, leszállt a nap, esteledett, alkonyodott, s a csodaszép szarvas eltűnt az ingoványban, sűrű nádas rejtekében.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 12:45:52, vasárnap
|
| |
| |
Honszerző Árpád
(2. folytatás)
A sátor mélyéből csecsemő gyermek sírása hallatszott ki.- A legkisebb unoka - motyogta Álmos, s szeme megtelik könnyel. Hatalmas fája újabb meg újabb ágakat hajt.
Míg Árpád az új hazát járta, született a negyedik fiú. Hej, mely nagy öröm vár reá, midőn országló útjáról hazatér. Hogy repülne haza szelek szárnyán, ha a csillagok megjelentenék: fiad született, Árpád! De csillagok nem jelentik, eltitkolják, hadd járja végig Árpád az öt folyó országát; hadd lássa, ismerje meg az új haza minden hegylét, völgyét, vizét, forrását, erdejét: az ő népének való-e ez a föld?
A csecsemő már nem sír. Elszenderült az édesanya puha kebelén. A hatalmas kozár király leánya gyönyörködve nézi szívéről szakadt fiacskáját. Nézi, nézi s keresi arcán Árpádnak, a világ legdaliásabb, legvitézebb s legbölcsebb emberének vonásait. Növendék leány volt Özséb, a nagy kozár birodalom királyának egyetlen leánya, mikor Árpádot a hét vezér pajzsára emelte. Ő látta a felséges jelenetet: mint tapadt a magyarok szeme büszkén, áhítattal, reménységgel Álmos fiára. És találkozott az ő szeme Árpád komoly tekintetével. Összevillant a két szempár, s ez az összevillanás egész életre jegyzett el két szívet.
- Enyém leszel - mondotta Árpád nyugodt tekintete - mert nekem születtél.
- Tied leszek - felelte a leány tekintete - mert te vagy az első minden elsők közt. Az volnál, ha nem is volnál fejedelem.
A növendék leány a szerelmes szív ösztönével érezte meg, hogy ez a férfi, kit a magyar vezérek pajzsukra emeltek, nagyobb erősebb, eszesebb mindazoknál akiket eddig apja udvarában látott. Hogy fejedelem az, igazi fejedelem, nagyobb lesz, hatalmasabb lesz királyoknál, császároknál. Hogy ez a férfi senkinek sem lesz, még az ő apjának sem lesz alattvalója - pedig de nagy a hatalma, de nagy az országa az ő apjának! És jöttek a kozár király udvarába keletről, délről, északról hatalmas királyok fiai, vetekedtek Özséb kezéért: hiába!
- Hát mit akarsz? Kit akarsz? - förmedt rá apja, midőn a királyfiaknak sorban ajtót mutatott.
- Árpád lesz az uram, senki más - felelte a leány.
- Árpád! Az én alattvalóm?
- A te alattvalód? Nem volt ő s nem is lesz a te alattvalód apám! Ő a magyarok fejedelme. Ne nézd őt Lebediásnak, aki csak egy nemzetségnek volt a vajdája, s megelégedett egy atyádfiával. Hét törzsnek fejedelme ő, s meglásd, apám, hozzászegődnek a kabarok is. Mert Árpádot minden népek szeretik.
- A kabarok, az én népeim? Ki mondta ezt néked, leány? Az én alattvalóim legyenek egy alattvalómnak alattvalói?
Mondta Özséb:
- Ne felejtsd, apám, hogy a kabarok közelebb atyafiai a magyaroknak, mint a kozároknak. Szinte egy nyelvet beszél magyar és kabar. Egy tőnek a hajtásai. Csuda-e, ha összefonódnak, s tőled, merthogy egy kicsit mostoha is valál a kabarokhoz, elszakadnak?
- - Hát szakadjanak! Üvöltött a király. - S szakadj el velük te is! Mostan jelenték a hírhozók, hogy újra rátörnek kedves magyarjaidra a besenyők. Hadd törjenek. Ujjamat se mozdítom védelmükre. Majd meglátom, mire megy a magyar nálam nélkül?
- Apám, apám, ne káromold Istent. A magyarok híven segítettek téged hadakozásaidban, de te gyengén viszonoztad az ő hűségüket, ha bajba kerültek. Ők testvéreidnek tartották magukat, úgy is viselkedtek, te meg alattvalónak nézted őket. Azért ösztökélted Lebediást is, Álmost is, hogy egyesítsék a hét törzset, mert gondoltad: nagyobb erővel támogatnak téged. Hát - egyesültek. Megfogadták a tanácsodat. Úgy egyesültek, hogy még a kabarokat is viszik magukkal. Jöhetnek a besenyők, nem állnak ki több csatára velök. Nem azért nem állnak, minthogyha félnének. De ki nem unta volna meg azt a sok vége-hossza nincs betörést? Itt sohase lenne nyugodalma a magyarnak. Itt ők csak szállók. Mennek tovább, addig mennek míg megtalálják s visszaszerzik Attila földjét. Oda törjenek be a besenyők!
- Hm - dörmögött a király - de jól tudod minden dolgát a magyaroknak.
Felelt a leány s nyugodtan nézett apja szemébe:
- A fejedelemnek, az én jövendőre-lévendőmnek nincs titka előttem.
- Ej de bölcs ember a te jövendőre-lévendőd! Fehérnépre bízza a titkait!
- Az igaz, de ez a fehérnép király leánya, a te leányod, apám!
- Apja lánya - dörmögte magában a király, s bús, büszke érzéssel nézett a leány után, ki, mélyen meghajolva apja előtt, kiegyenesedve s büszkén, boldogan távozott a sátorból.
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 12:42:33, vasárnap
|
| |
| |
Honszerző Árpád
A Dnyeszter menti végtelen síkságon tüzesen sütött vissza a lemenő nap. Ennek a végtelen síkságnak közepe táján, szelíd emelkedésű dombon állott a fejedelem hatalmas nagy sátra, melynek arannyal, ezüsttel szőtt selyme bíborpiros fényben látszott égni a nap ráverődő sugaraitól. A színarany oszlopok, melyeken a sátor pihent, szemet kápráztatóan ragyogtak, s az oszlopok tetején az óriási aranyalmák, mintha pótolni akarták volna a lemenő nap világát: messze bevilágítottak a végtelen, csendes pusztaságba. Nyugat felől gyenge szél kerekedett s megmelengeté a turulmadaras zászlót, mely uralkodni látszott a síkságon meghúzódó nagyobb és kisebb sátrak tengersokasága felett.
Árpád népe készülődött az éjjeli pihenőre. A sátrak előtt lobogott a tűz, s a fejedelem sátrától nézve úgy tetszett, mintha az égnek minden csillaga leszállott volna, hogy itt megpihenve, újra visszaszálljanak az égre s őrködő szemükkel vigyázzanak majd a pihenő, alvó magyar népre. Az agg Álmos egyedül ült a fejedelemi sátor előtt s gyönyörűséggel pihent meg lelke a felséges képen. Az alkonyat csendjében ide hullámzott a tüzek mellől a hosszú, tikkasztó nyári nap után egyszerre megelevenült élet zsibongó morajlása. Asszonyok, leányok forgolódtak a tüzek körül, kipirult arcú fiúk forgatták nagy serényen a nyársra húzott vadpecsenyét a csillogó parázson, míg a férfiak, akik most kerültek haza vadászatról, a tűz mellé heveredve beszélték vadászkalandjaikat. Öregebb rendű asszonyok a sátrak mellett csendesen kérődző tehenek és bivalyok tejét fejték nagy sajtárokba, s a feszült tőgyekből csorgó tej zubogása, mint távoli csendes eső zúgása jutott el a fejedelem sátrához... Az apró, egyszálinges gyermekek settenkedve lesték, mikor telnek meg édes, meleg tejjel a sajtárok, s egyszerre hárman-négyen tartották oda fakannájukat: töltse meg, nannyó! Nekem is, nannyó! Ide is loccsintson egy cseppet, nannyámasszony!
A legtöbb sátor mellett kancák is állottak. Szépen, nyugodtan álltak s tűrték, hogy az asszonynép utolsó cseppig kifejje tőgyükből a forró, meleg, méznél édesebb tejet. Az öregebb rendű emberek, kik kancatejen nevelkedtek fel, többre becsülték azt a tehén, meg a bivaly tejénél. Azt mondták s tartották, hogy a kancatejből lesz az igazi vér. Tüzes álltnak tüzes a teje. Kancatejet ivott Attila, az Isten ostora; azt ittak a vitézei. Bezzeg meg is hódították az egész világot... De lám, hogy csendes vérű tehénnek s bivalynak is issza a magyar, mindenféle népek belekötnek, nincs maradása sehol, örökös vándorlás a magyar élete...
Fel-felkapott egy-egy szót a szél s vitte szárnyán a fejedelmi sátor felé. De a sátor előtt most csak Álmos ült, az agg Álmos, egyedül.
- A kancatej tűzzé-vérré válik - mondotta egy erős hang - a tehén- s a bivalytejből savó lesz. Én mondom ezt nektek, a farkas khán. Hej, ha én!...
Tovább nem mondotta, úgy látszik, bölcsebbnek találta, ha nem folytatja, fűzi szóval a gondolatját.
De az agg Álmos így is eleget hallott. Elkomorodva tekintett a farkas khán sátra felé, mely egy nyíllövésnyire volt a fejedelem sátrától.
- Ihatsz te akármiféle tejet - dörmögte magában Álmos- a véred baskír vér marad. Hűtlen szívvel elhagytad véreidet, te farkasfejű, farkaslelkű cudar, merthogy főkhánnak nem fogadtak el. Hozzánk szegődtél cselédjeiddel s azt szeretnéd, hogy nemzetségszámba vegyünk maréknyi népedet. Mindig fúrsz, faragsz, virrongást szítsz a magyar nemzetségek közt nagy alattomban. Bárcsak a hazádban vesztél volna, kutyalelkű, kutyafejű khán!
Az utolsó szavakat fennhangon mondta az agg vezér, csak úgy zihált a hófehér szakáll alatt. De lelke háborgásának senki tanúja nem volt. Lent a domb aljában óriási máglyatűz körül forgolódtak a férfi s asszonycselédek. A fejedelem legnagyobb fiával, Leventével s a nemzetségek főbbjeivel már három hónapja járja az etelközi új hazát, hadd lássa színről színre az ő népét, melyet Lebediából az öt folyó közé vezetett. Vajon ez lesz-e az álladó haza? Vagy csakugyan az van írva a csillagokban, hogy a magyarnak nem lesz addig állandó hazája míg meg nem szerzi Attila földjét?...
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 12:33:30, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Stoffán György!
Hagy válaszoljak a Nemzeti Hírhálón megjelent, és nekem címzett nyílt leveledre, már csak azért is, hogy elébe menjek mások hasonló felvetéseinek.
Mindenek előtt tisztázzuk, mi nem részesítettük semmilyen cirkuszban az országot, a politikai elit csinált cirkuszt abból, ami történt!
Én a rendszerváltás kezdete óta járok politikai nagygyűlésekre, van némi tapasztalatom (színpadról is volt már sokszor szerencsém tömeget látni), a március 15-i FIDESZ rendezvényen nem volt félmillió ember! A rendőrség 30.000 embert mondott - én azt azért alábecsültnek érzem - de jóindulattal a duplája lehetett (nagyok voltak a hézagok a tömegben, nehéz volt pontosan megítélni). És ez egyáltalán nem lényegtelen kérdés. Orbán Viktor a 2002 áprilisi választások első fordulója utáni szombaton megjelent - valóban '89 óta nem látott - óriási Kossuth téri tömeget folyamatosan "fogyasztja". Ez bizony jelzés értékű kellene legyen az ő számára!
Látom a mai politikai elit megítélésében nem nagyon tér el a véleményünk, ezért ezt a témát nem is taglalom. De a helyzetmegítélésed - mint oly sok "hangadónak" - sok szempontból hibás. És bizony az ilyen hibás helyzetmegítélésekből fakadó rossz következtetések nyilvános hangoztatása már rengeteget ártott ideáig is az igazi rendszerváltás ügyének.
1848-ban ugyanúgy voltak "rendszerváltó" politikai körök, az új elképzeléseket megszülő műhelyek, és voltak a hazafias hevülettől fűtött fiatalok, akik ezeket az elképzeléseket tettekre váltották, csak akkor valahogy nagyobb volt köztük az összhang, és az idősebb generáció nem gáncsolta őket állandóan féltékenykedve.
Az meg, hogy a mai viszonyok rosszabbak lennének, mint a Habsburgok idején, mert ma nagyobb a terror, meg Gyurcsány már a Bach korszakot jelentené, hát ne haragudj, de ez egyszerűen nevetséges, és minden realitást nélkülöz. Akkoriban a forradalom előtti időkben, hosszú börtönbüntetésekre ítéltek politikai foglyokat, és nem ilyen körülmények között ültek, mint ma! Akkor nemhogy volt még halálbüntetés, hanem azt elég könnyen ki is mérték az emberre. Hol van ma ilyen? Még a legádázabb TV ostromló is szabadon van, és én is, aki az "alkotmányos rendet akarom megdönteni", "vígan élek". A "beépített emberek hadáról" meg annyit, hogy tucatszám jelenek meg a fényképeik a hazafias honlapokon, olyan könnyű őket kiszúrni.
Pont az a hihetetlenül nagy lehetőség a jelenlegi helyzetben, hogy a hatalom gyenge, a fosztogatásban maga alatt is elvágta a fát. A jogszabályok puhák - ezért virágzik itt a bűnözés is -, az emberei fásultak és kevesen vannak. A legnagyobb stratégiai hiba ez a cselekvésképtelen tökölés, amit itt a különböző "nagy rendszerváltó útkeresők", meg "ellenzékiek" csinálnak, köztük lehet te is. Pont ez adhat lehetőséget a gazember hatalomnak a felkészülésre, bár úgy tűnik szerencsére már ez sem lesz neki elég.
Semmit nem értetek meg abból, amit itt évek óta próbálok bebizonyítani. Én arra jöttem rá, hogy ez az egész vérszívó elit Óz a nagy varázsló módon működik. Ugye ott volt a "varázsgép", aminek segítségével elhitette az a mérnök a Smaragdváros lakóival, hogy ő hatalmas és legyőzhetetlen, aztán odasétált Dorothy, elhúzta függönyt, és kiderült a turpisság. Ezeknek a média a varázsgépük (a teljes, nem csak a baloldali), és sajnos ti is rendre elhiszitek, amit láttatnak veletek, mert nem néztek a dolgok mögé a saját szemetekkel. Elhiszitek, hogy március 15-e, vagy október 22-e estéje arról szólt, hogy "újságírókat, fotósokat vertek, autókat gyújtottak fel, csuklyában randalíroztak...". Úgy súlyozzátok a dolgokat, amint a varázsgép kínálja nektek. Ezek az alkalmak nem erről szóltak. Arról szóltak, hogy van végre olyan hazafias nemzeti ellenállás, amelyet ez a rabló, nemzetünket a vesztébe taszító hatalom nem tud semmilyen eszközzel sem megfélemlíteni, sem megállítani. Ennek kell örülni, és ezt az ellenállást kell "hizlalni". Oda kell állni előre, példát mutatni, jobban csinálni, és nem a háttérből nyavalyogni! És akkor nagyon hamar el fog jönni a sokatok által is hőn áhított igazi változás, mert ennek a "rettenetes terrorhatalomnak" annyi ereje sincs, hogy kétezer hazafit megfékezzen, nemhogy azt, ha végre megmozdul mondjuk húszezer elszánt ember! Ezt értsétek már meg végre! És ne egy-két égő kukával meg autóval foglalkozzatok, hanem nyissátok ki szemeteket, és nézzétek nyugatra, és lássátok meg, hogy ott, ahol ez a liberális demokrácia már "előrehaladottabb" állapotban van, ott folyamatosan égnek a kukák meg az autók! És nem egy-kettő, hanem ezerszám, és nem a nemzeti ellenállók miatt, hanem felszaporodott idegen élősködő söpredék gyújtogat sokszor csak úgy. Addig akartok totojázni, hogy itt is ezzel kelljen vesződni? Mert jó úton haladunk efelé.
A fotósok meg azért kapnak (de ez is százszor el lett már magyarázva), mert odajönnek, belevillogtatnak az arcokba, aztán a rendőrség első szavára átadják a képeket, és lehet is körözni néhány hazafit, sőt újabban már a rendőrség is alkalmaz "beépített fotóriportereket".
A másik agyrém: "tapasztalatom szerint sokan belőve". Mi az, hogy "belőve"? Részegen? És mi az, hogy "sokan"? Mondjuk a kétezer ember harmada? Mert az mondjuk "sokan". És honnan van a tapasztalatod? Végig ellenőrizted a vonuló tömeget? Hagyjuk már ezt a szintén a varázsgép által adagolt dumát. Nem veszitek észre, hogy tavaly október 22-én még ez nem ment? Pedig akkor is volt koncert a Szabadság téren, akkor is voltak söröző fiatalok, mégsem ez volt a téma, mert a varázsgépnek ez a lejáratás, egyszerűen akkor még nem jutott eszébe. Nézzetek meg egy szocialista majálist, ott milyen lumpen társaság verődik össze. És akkor ti néhány besörözött fiataltól "irtóztok", akik sajnos még valóban nem értették meg az ellenállás igazi lényegét, de legalább itt vannak, nem ott? Amíg a tökéletes megoldást tervezgetitek, meg a forradalom méltóságát keresgélitek (micsoda baromság, a forradalmat nem a méltóságos urak szokták vívni, hanem az egyszerű nép, az meg tudjuk milyen), addig elszáll a történelmi lehetőség, vegyétek észre, hogy erről szól a rendszerváltás óta eltelt idő! Az elszalasztott lehetőségekről.
Érdekes, március 15-e estéje óta valahogy mindenkire rájött a nyilatkozattevési, meg nyíltlevélírási kényszer. Most, hogy hirtelen látótávolságba került, hogy esetleg győzni is lehet, hogy vannak, akik az eddig felvonultatott legelképesztőbb rendőrségi arzenáltól sem rettennek vissza, valahogy sokan megijedtek a lehetőségtől. De akkor miről szövegeltek eddig? Vagy a "győzzük le Gyurcsányt a szeretet erejével" című számítógépes játékot akarják a végtelenségig játszani? Ennél már csak egy nagyobb marhaság van, hogy ne csináljunk semmit, csak imádkozzunk és várjuk a megváltást.
Mit gondoltok, miért hangsúlyozom az ősi magyar kultúra fontosságát folyton? Nem csak azért, mert az szép és jó, hanem főleg azért, mert ezen túlmenően fogódzókat ad az életben való eligazodáshoz. A népmesékbe pl. az ősök évezredes tapasztalatokat és útmutatásokat fektettek le, azért oda, mert azokban jobban megőrződik, mint a történelemkönyvekben (azokat folyton átírják az aktuálpolitika szájíze szerint), csak tudni kell őket értelmezni. Az egyik legfontosabb alapelv, hogy csak az győzhet, aki halált megvető bátorsággal következetesen, megalkuvásmentesen végigmegy a kijelölt úton. A legkisebb királyfi, vagy a legkisebb szegénylegény (és azért a legkisebb, mert ő legfiatalabbként még a legtisztább, a legkevésbé megrontott /itt a fiatalság szerepe a változtatásban/) azért éri el a célját végül, mert semmilyen körülmények közt nem hátrál meg, "nem köt kompromisszumot", még a legkilátástalanabb feladatoknak is nekifog (még akkor is, ha nem tudja, hogy mi lesz a vége, csak annyit tud, hogy a cél eléréséhez meg kell vele birkózni), és elpusztítja (és nem kegyelmez meg nekik, nem egyezkedik velük, hogy üljenek be ellenzékbe) az összes ellenséget, így tisztítva meg terepet az igazi tartós felemelkedéshez. És ez nem viccből van ezekben leírva, hanem azért mert évezredek alatt rájöttek, hogy csak ez működik. És akik letérnek erről az útról, az idősebb testvérek, akiket elcsábít a boszorkány által kínált egyszerűbb út (az erő sötét oldala, hogy modernebb hivatkozást is mondjak), akik túl korán akarják a megoldást, "kompromisszumot kötnek", azok elpusztulnak, kővé válnak stb. Rosszabb esetben nincs is tovább szó róluk, jobb esetben a győzedelmes legkisebb végül megmenti őket. De ők a rossz példák mindig. Pont ez a megalkuvás a mai politika legnagyobb baja, hogy megelégszik a félmegoldásokkal "realitásnak" nevezve azokat, hogy bátortalan, mindig a látszólag könnyebb utat válassza, és megfutamodik az igazi kihívások elől.
Ha azt akarjuk, hogy legyen magyar jövő, ahhoz a mai fiatalokban ebben a kilátástalan helyzetben hitet kell ébreszteni eziránt a jövő iránt. Ehhez új példaképek, új hősök kellenek. Ahhoz hogy megértsék a régi hősök nagyságát, és hogy miért harcoltak, meg kell találniuk a saját harcukat, végig kell menjenek a saját útjukon. Ha mi nem mutatunk utat nekik, majd a liberalizmus fog, és lehetnek - mint a nyugati megbolondított társaik - anarchisták, homokosok jogvédői, a rasszizmus-ellenesség élharcosai, vagy egyéb céltévesztetten bolyongók. A te harmadik utad - amit nem sikerült leveledből megismernünk - tud-e bennük olyan lelkesedést szítani vajon, hogy itthon lehessen tartani őket, hogy ne hagyják el a hazájukat, hogy vállaljanak gyerekeket?
Ne az ellenség varázsgépéből tájékozódj, olvasd el a hazafias honlapokat, mint a kuruc.info vagy a szentkoronaradio.com, nézd meg a fórumokon lelkesedő fiatal hazafiak hozzászólásait, és meg fogod érteni miről szólt március 15-e.
Budaházy György
Olvasható még itt:
magyarnemzetertmozgalom.hu
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 11:47:11, vasárnap
|
| |
| |
Célkeresztben a G Á R D A . . .
Tudósítás a Magyar Gárda új tagjainak avatásáról a budapesti Hősök-teréről 2008. március 29-én
Árpád Nagyfejedelmünk szonba alatt tettl le a Gárdaesküt mintegy 600 új gárdatag. A mintegy 3000 fő jelenlétében pattogó dobszó mellett vonultak be az "újoncok".
A ceremóniát P ö r z s e Sándor nyitotta meg:
"Engem ért a megtiszteltetés, hogy a gárdaavatáson itt állhatok a mikrofon mögött. Ma harmadszor érzem a célkeresztet a homlokomon... Jó érzés...De ezzel együtt tudom, hogy célkeresztben van az egész országunk, egész nemzetünk, másrészt tudom, hogy a célkjereszt másik végén Kun Bélák és Kolompár Orbánok állnak (A tömegből fújjolás hallatszik.)...Életem egyik legszebb pillanat volt, amikot tavaly augusztus 25-én fenn a Várban felavattuk az első 56 Gárdistát. Talán emlékeznek rá, hogy mi volt akkor a médiában, sőt: New-Yorkban úgy érezték, hogy össze kell ülni és válságtanácsokzást kell tartani amiatt az 56 ember miatt, aki még meg sem szólalt, nem csinált még semmit...Aztán történelmi pillanatot éltünk át; amióta Gyurcsány-kormány van, először mind az ö t parlamenti párt teljes egyetértésben felsorakozott és ellenünk kiállt..."felemelő" pillanat volt...Bár zúdult ránk a médiából is egyes heccemberek tollából és szájából a mocsok, látták és mindenki megtapasztalhatta, hogy kik is azok a gárdisták...
...aztán a miniszterelnök kiadta a parancsok, hogy fel kell oszlatni a Gárdát. Csak halkan jegyzem meg, hogy eddig természetesen értelmezhetetlen, a Magyar Gárdát nem lehet megszüntetni...aztán ott a Fővárosi Bíróság épületében úgy zajlott minden, ahogy zajlania kellett...
...Képzeljék el azt a kegyelmi állapotot, amikor több mint 2 héttel a Gárdaper után egyszercsak a Társaság a Szabadságjogokért, meg a Magyar Helsinki Bizottság és különös tekintettel az Esély a hátrányos gyermekekért című alapítvány vezetői felültek reggel az ágyban, és úgy gondolták, hogy na, most már mi is teszünk valamit a hazánkért. Tehát szedjük szét a Magyar Gárdát. Felhívnám itt különösen az Esély a hátrányos helyzetű gyermekekért alapítványra: kb. 100-150 ilyen "gyermek" volt köztük, akik be akartak Kolompár Orbánnal együtt jutni a Gárda tárgyalására. Hát itt tartunk...
Tisztelt Hölgyeim és Uraim: pár héttel ezelőtt a műsoromban föltettem a kérdést: hogy Önök kire bíznák a gyermekeiket?
Kedves Gárdisták: én Önökre bíznám a gyermekeimet." - hangoztatta többek közt Pörzse Sándor.
Ezután Dr. H e g e d ű s Lóránt református püspök kapott szót:
"Isten áldja a Magyar Gárdát és szent ügyét. A Bibliában írottak szerint: "...a szeretetben meggyökerezvén..."...Isten segítségével és tökéletes szeretet egymást átkaroló indulatában lássuk meg, hogy az egyetemes emberi léten belül Isten teremtési rendjében mi - magyarok vagyunk - és a Magyar Gárda nevét akkor hordja méltán eleve isteni elrendelés szerint, ha elmonmdjuk, hogy a Magyar Gárda mindenekelőtt - magyar!...és azért van Magyar Gárda, hogy az isteni perspektíva nevével a küzdelmet úgy vívja meg, hogy ne a halál nyeljen el bennünket, hanem az élet vigyen bele újabb és újabb csatákba....Megmaradtunk a mohácsi vészben, aztán a tatárjárás után a török dúlást is kibírtuk, kibírtuk a csodálatos 1848-49-iki szabadságharcunkat, nnak csatavesztését, és amikor jött a császári biztos, hogy a magyar nemzeti egyházi gyűlést a császár nevében bezárja, megszólalt a gyűlés vezetője: én pedig az Isten nevében megnyitom!...most meri valaki mondani, hogy merjünk kicsik lenni? A tatárjárás után 1,1 millióan voltunk, a törökdúlás után 2,3 millióan, hát akkor most ennek a 14-15 milliónak nem azt mondja az Isten, hogy a szeretetben gyökerezzetek meg...Legyen a Magyar Gárda radikális, szélsőségmentes és felelős közösség!...mint mondja a költő: a Haza minden előtt! - fejezte be beszédét a püspök.
Pörzse Sándor bejelenti: létrehoztak egy úgynevezett senior századot, ők javarészt 56-os veteránokból állnak. Egyben megalakították a Gárda ifjúsági tagozatát is, amelynek egyik fiatal kadétja a némrégiben elhunyt JUHÁSZ László, az egykori Szent László rádió főszerkesztőjének szépnövésű fia: Áron!
"Elodázhatatlan munka ma már a tévútra vitt történelem oktatásának mielőbbi helyre hozatala" - jelentette ki B a k a y Kornél régész, történészprofesszor, a Kőszegi Múzeum elbocsátott főigazgatója.
"Olyan történész áll most önök előtt, aki tudatosan és elszántan vállalja a Nemzet védelmét. Erre tette fel az életét ezt az ügyet igyekezett szolgálni az elmúlt fél évszázad alatt.
Gárdisták: szívből köszöntelek benneteket itt, sorsdöntő Árpád Nagyfejedelem emlékműve, ha úgy tetszik, Nemzeti Oltárunk előtt!
Gárdisták, ne feledjétek, minden hatalom titka abban áll; tudni, hogy mások még gyávábbak, mint a hatalomban lévők! A hatalom mai urai pedig nagyon gyávák! De gróf Széchenyi István jövendölése be fog következni: "Titeket, gyávák, felejteni, vagy utálattal fog övezni Hunnia, mely csak akkor szent, magas, és dicső, ha ti gyávák nem vagytok többé soha!"Ehhez adjon az Isten szebb jövőt!
vitéz Németh Bálint beszéde után Dr. F ü r Lajos történész, egykori honvédelmi miniszter szólt.
Für Lajos: "Gárdisták! ...sokat látott, sokat megélt ember mondja nektek és mindazoknak, akik ezután csatlakoznak még hozzátok. Büszke vagyok rátok, legyetek erősek, eltökéltek, de fegyelmezettek. legyetek hűek ügyeinkhez, hőseinkhez, legyetek hűek egymáshoz. Segítsétek visszaszerezni a kiárusított, meggyalázott, széjjetszaggatott népközösségünk eredeti értékeit, javait, kincseit. Segitsétek visszaszerezni a valódi, az eredeti népuralmat. Segítsétek kitisztítani a rablók barlangjává tett országunkat...segítsetek véget vetni a hazudozók és népámítók uralmának. Segítsetek!...mint a nagy német filozófus mondta: Minden emberi cselekedet kezdete a hit! Sohasem azok fognak nyerni, akik azt tagadják! Nem a cinikus semmirekellők, hanem akik hisznek benne.
Ti pedig úgy köszöntitek egymást: adjon az Isten szebb jövőt!"
Ezután a Gárdisták eskütétele következett a Szent Korona másolatának jelenlétében:
"ÉN......A MAGYAR GÁRDA GÁRISTÁJA A SZENT KORONÁRA ESKÜSZÖM, HOGY HAZÁMHOZ, NEMZETEMHEZ, A MAGYAR NÉPHEZ MINDÖRÖKKÉ HŰ LESZEK. TÖRTÉNELMÜNK NAGYJAIT PÉLDAKÉPNEK TEKINTEM, NEMZETEM, HAZÁM HALADÁSÁT, SZABADSÁGÁNAK, ÉRTÉKEINEK HAGYOMÁNYÁNAK VÉDELMÉT ÉLETEM VÉGÉIG TARTÓ FELADATOMNAK FOGADOM EL. ZÁSZLÓINKAT, TÁRSAIMAT EL NEM HAGYOM, A GÁRDA VÁLLALT FELADATAINAK MEGOLDÁSÁBAN BECSÜLETTEL KITARTOK. A GÁRDA SZOLGÁLATI SZABÁLYZATÁT ELFOGADOM ÉS ANNAK MEGTARTÁSÁT MAGAMRA NÉZVE KÖTELEZŐNEK ISMEREM EL. HA ESKÜMET MEGSZEGEM, SÚJTSON ELÖLJÁRÓIM ÉS TÁRSAIM MEGVETÉSE ÉS A MAGYAR GÁRDA SORAIBÓL VALÓ ÖRÖKÖS KIZÁRÁS.
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!
A Végszót D ó s a István a Gárda főkapitánya tartotta:
"Kapitányok, gárdisták, nemzettestvéreim! a ma esküt tett kadétok a Gárda teljesjogú tagjaivá váltak. Köszöntöm sorainkban 56 hős veteránjait, azokat, akik megszenvedték, hogy hősök lehettek. Ti most esküt tettetek, elvállalva ezzel a Nemzet szolgálatát. Akkor vállaltátok fel a gárdista létet, amikor a Magyar Gárda mozgalom élethalál harcot vív megmaradásáért az országot bitorló elit ellenében...Tudnotok kell, hogy tetteiteket megítéli az a mára már többszázezer nemzettestvérünk, akik számára a gárdamozgalom a Nemzet fennmaradásának egyik utolsó esélye. Fegyelmetekből...erőt merítenek azok, akik úgy érzik, Isten elfordította az arcát tőlük.
Ti most esküt tettetek, és magyar ember ritkán esküszik...a Szentkoronára még ritkábban. Tettétek ezt egy olyan korban, amikor az adott szó súlytalan, az igéretek pillanatok alatt válnak semmivé.
A Magyar Gárda-mozgalom működése egyrészről elismerést és tiszteletet váltott ki a társadalom felelősen gondolkodó feléből. Másrészt veszett dühöt és gyűlöletet mindazokból akik veszélyeztetve látják a Simon Peresz szerint jó alakuló üzletmenetet.
(Fújjolás és fütty).
Ezek minden elképzelhető eszközt felhasználnak a Gárda ellehetetlenítése érdekében, gátlástalanságuk ugyanakkor erkölcsi gyengeségük jele. Tetteink irányát továbbra is a Jóisten kegyelmébe és a Szentkoronába vetett tántoríthatatlan hit és a Nemzet szolgálata határozza meg.
Nem kívánunk továbbra sem megfelelni a lakájmédiáknak, lettlégyen az a HVG, Népszava, Vasárnapi Hírek, TV-2, az RTL-klub vagy akár a Fidesz szócsöveként emlegetett HÍR-tv. Nem érdekel bennünket, miket hazudoznak kaftános uraik megbízásából a Kende Péterek, Avar Jánosok...
Mi tudjuk, kinek tartozunk számadással: a Jóistennek Boldogasszonyunknak, a Szentkoronának és nektek Magyar Testvéreim!" - fejezte be beszédét a főkapitány.
Ezután zene és ének következett, majd az avatási ünnepség után a résztvevők békésen elhagyták a Hősök Terét.
(A tudósítást Czékus Jób, a Nemzeti Hírháló munkatársa készítette)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 01:43:06, vasárnap
|
| |
| |
Für Lajos: Ki kell tisztítani a rablók barlangjává tett országot
2008. március 29. 17:12 Néző László - MNO
Segítsetek kitisztítani a rablók barlangjává tett országunkat - fogalmazott Für Lajos, volt honvédelmi miniszter a Magyar Gárda országos avató ünnepségén szombaton a Hősök terén. Idősebb Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök felszólította a gárda tagjait, hogy legyenek radikálisak, felelősek, de szélsőségektől mentesek. Pörzse Sándor, a Magyar Gárda Egyesület egyik alapítója pedig arról beszélt a több száz érdeklődő előtt, hogy hogy a gárdistákat az egész országban szeretet veszi körül. A gárdisták a Szent Korona másolata előtt tettek esküt.
Árpád-sávos, nemzeti színű zászlók bevonulásával vette kezdetét a Hősök terén a Magyar Gárda harmadik avató ünnepsége, ahol az előzetes hírek szerint 600 friss gárdistát eskettek fel. A kordonokkal körülzárt Hősök terén mintegy ezer érdeklődő várta a gárdisták bevonulását, akik korábban a forgalom elől elzárt Kós Károly sétányon várakoztak hosszú tömött sorokban - tájékoztatott az MNO helyszíni tudósítója. A téren és környékén a szokásos erős rendőri készültség volt tapasztalható.
Dobpergés, taps és "Éljen a gárda" felkiáltások közepette vonultak a be a térre a régi és az új gárdisták, mintegy 1500-an. Közöttük egy csapat úgynevezett "senior" gárdista, akik egykori 56-os forradalmárok. Szintén újdonság, hogy megalakult a 18 éven aluliakból álló Kadét Gárda.
Célkereszt Magyarország homlokán
A gárdistákat és a megjelenteket Pörzse Sándor, a Magyar Gárda Egyesület egyik alapítója köszöntötte, aki azt mondta: nagyon büszke, hogy itt állhat újra, pedig érzi a célkeresztet a homolakán. Ez a célkereszt szerinte egész Magyarország homlokán ott van, és a másik végén Kolompár Orbánok állnak. Pörzse szerint a gárda feloszlatása lehetetlen, hiába adta ki Gyurcsány Ferenc a parancsot, mert maximum az egyesületet oszlathatja fel a bíróság, a gárdát nem. Pörzse szólt arról is, hogy a gárdistákat az egész országban szeretet veszi körül és ez ad nekik erőt, hogy elviseljék a sok mocskot ami rájuk zúdul.
A magyarság nem származás vagy szerencse kérdése
Pörzse után idősebb Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök lépett a a színpadra "Isten óvja a Magyar Gárdát és szent ügyét" felkiáltással. Hegedűs kijelentette: a Magyar Gárda akkor lesz méltó a nevéhez, ha emberséges és magyar lesz. A magyarság szerinte nem származás vagy szerencse kérdése, hanem felismerése annak a sorsnak, amelyet Isten nekünk adott. Mint mondta: a magyarság mindig élethalál harcban vívta küzdelmét, s azért van a Magyar Gerda, hogy az Isten-perspektíva nevében ebben a küzdelemben nem a halál, hanem az élet nyerjen. A püspök felszólította a gárda tagjait: legyenek radikálisak, felelősek, de szélsőségektől mentesek. A radikalizmus szerinte azt jelenti, "hogy nem gyökereket tépkedünk, hanem a gyökerekig hatolunk, hogy azt tápláljuk. A radikalizmusnak meg kell látni a magyar nemzet legmélyebbre hatoló gondjait. A radikális nem randalírozik, hanem elszántan és felelősen gondolkodik, cselekszik." - fogalamzott Hegedűs.
Tolvajok kiáltanak tolvajt, tüzet a gyújtogató
A rendezvényen felszólalt Für Lajos volt honvédelmi miniszter, aki azzal kezdte beszédét: büszke a Magyar Gárda. Legyetek eltökéltek, erősek de fegyelmezettek- szólította fel a gárda tagjait. "Segítsetek visszaszerezni a kiárusított, meggyalázott népközösségünk eredeti céljait, a valódi népuralmat, a jelzők nélküli demokráciát. Segítsetek kitisztítani a rablók barlangjává tett országunkat" - folytatta Für. A volt honvédelmi miniszter szerint el kell takarítani azt a világot, amit politikának neveznek ma "ezek a kalandorok, vásári semmirekellők." Für felszólította a gárdistákat: ne törődjenek azokkal, akik hivatalosan meg magán szorgalomból csaholnak. "Itt Magyarországon tolvajok kiáltanak tolvajt, tüzet a gyújtogató. De ti azok legyetek akiknek lennetek kell. Legyetek őrzők és vigyázatok a strázsán, ahová a sors állított benneteket." Für szerint körbeveszi a gárdát a magyar népközösség szeretete, némán de szorosan. Véleménye szerint a gárdisták nem lehetnek méltatlanok erre a bizalomra, legyenek a közbátorság és a honszerelem megújítói. A volt honvédelmi miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy nagy szükség van ma a Magyar Gárdásra. Ezt követően a Szent Korona másolta előtt tettek esküt az új gárdisták.
A gárda nem kíván a hatalomgyakorlás részesévé válni
Az eskütétel után Dósa István országos főkapitány szólt a a gárdistákhoz. Dósa kiemelte, a gárdának sikerült áttörnie az egyik legerősebb gátat: őszintén beszélnek az emberek a cigánybűnözésről, ezért ma már nem lehet elhallgatni a cigányok által elkövetett, mindennapossá váló gyilkosságokat, rablásokat, lopásokat. Erre Dósa szerint azok hördültek fel, aki veszélyeztetve érzik magukat s a Simon Peresz által is elismert kedvező üzletmenetet. A főkapitány elmondta, hogy a hatalom nyomást gyakorol a bíróságokra, ám koholt bizonyítékok ellenére sem sikerült a gárdást feloszlatni.
Ezért hosszú pórázra eresztették Kolompár Orbánt, akinek gyávaságára jellemző, hogy nemrég kétszáz cigányt vitetett Pétervásárra, ahol öt gárdista nézett farkasszemet a felheccel és részeg cigányokkal, akik Olaszliszkával fenyegetőztek. A gárda nem kíván a hatalomgyakorlás részesévé válni, politikai szerepre sem vágyik - jelentette ki Dósa. De nem kívánnak megfelelni a jelenlegi hatalomnak sem az őket szolgáló lakájmédiának. Tudja kinek tartozik számadással: a Jóistennek, a Boldogasszony és a Szent koronánk. Dósa bejelentette, hogy a gárda immár átlépte a jelenlegi magyar határokat, Európából és Amerikából is többen jelezték, hogy belépnek a gárdásba. A gárda rendezvényét Vona Gábor, a jobbik és Magyar Gárda Egyesület elnökének beszéde zárta, majd dobpergés és taps kíséretében elvonultak a gárdisták.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 00:33:19, vasárnap
|
| |
| |
MDF: Horváth Ágnes leváltása Gyurcsány Ferenc kudarca
Az MDF szerint miniszterelnöknek kéne távoznia
Népszava Online - Belpolitika 2008.03.29. | 16:33:20
Az MDF szerint Gyurcsány Ferenc kudarca Horváth Ágnes leváltása, s elsősorban Gyurcsány Ferencnek kellene távoznia posztjáról - mondta az MDF elnökhelyettese az MTI-nek azt követően, hogy szombaton a miniszterelnök bejelentette: javasolja, hogy a koalíciós partnerrel közösen jelöljenek új minisztert Horváth Ágnes helyére.
Az MDF szerint Gyurcsány Ferenc kudarca Horváth Ágnes leváltása, s elsősorban Gyurcsány Ferencnek kellene távoznia posztjáról. Ezzel megoldódna az egészségügyi miniszter sorsa is - mondta Hock Zoltán. Hozzátette: a kormányfőnek ebben az ügyben nem bűnbakot kellene keresnie, hiszen a legfőbb felelősséget Gyurcsány Ferenc viseli.
Ha a kormány egészségügyi politikájában gyökeres változás lesz, akkor az MDF üdvözli Horváth Ágnes távozását, ha a minisztercsere nem jelent paradigmaváltást, akkor mindegy, hogy ki vezeti a tárcát - fejtette ki Hock Zoltán, aki megjegyezte: az MDF nem ért egyet a kormány egészségügyi politikájával.
Gyurcsány Ferenc kormányfő az MSZP szombati országos pártértekezletén jelentette be: az egészségügyi reformpolitika mögött elfogyott a támogatás, új megoldásokra van szükség, amelyet egy új miniszter hitelesíthet. Mint mondta: javasolja, hogy a koalíciós partnerrel közösen jelöljenek másik tárcavezetőt.
MTI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 00:28:53, vasárnap
|
| |
| |
Orbán: Sikerült összekovácsolni az új többséget
2008-03-29 15:02 hírTV
A Fidesz elmúlt 20 évének története a lehetetlenre való vállalkozás sikeres története - mondta Orbán Viktor pártja Országos Választmányának szombati tanácskozásán annak kapcsán is, hogy a Fidesz március 30-án ünnepli születésnapját. A pártelnök szerint a Fidesznek minden előzetes várakozással szemben sikerült összekovácsolnia az új többséget, amelynek egyben tartásához azonban új egyezséget is kell kötni.
Orbán szerint ugyanis egy sikeres kormányzáshoz nem elég egy valamivel szemben létrejött új többség, ahhoz stabil megállapodások is kellenek. A pártelnök a Fidesz Erős Magyarország címet viselő programját megfelelő alapnak tartja, hogy annak mentén egyezségek szülessenek. Mint mondta, ennek a programnak az az alapelve, hogy a versenyképesség nem állhat szemben a szociális biztonsággal.
A pártelnök az egyezségkötés alapjának tekinti, hogy a mindenkori kormányzat pártatlan, feddhetetlen és tisztelhető legyen. A Fidesz elnöke megállapodást tart kívánatosnak a munkából élőkkel, a nyugdíjasokkal, a gyermeküket nevelő nőkkel és a fővárosiakkal is. Hangsúlyozta a program versenybarát jellegét, amely szerinte ott biztosít nyitott piacot, ahol a versenynek helye van. Nem piacosítaná viszont sem az egészségügyet, sem az oktatást, sem a közbiztonságot.
Orbán szerint 88-89-es céljához most áll legközelebb mind a Fidesz, mind pedig Magyarország. Most ugyanis - mint mondta - létrehozható az egységre épülő rendszerváltozás és az új berendezkedést biztosító alkotmányozás lehetősége is. Utalt arra, hogy a rendszerváltás környékén az alkotmányozás alapja a kompromisszum volt és a legközelebb az ország a lényeges alkotmánymódosítás lehetőségéhez 1994-ben volt, amikor az MSZP és az SZDSZ kétharmados többségükkel ezt megtehették volna, de elmulasztották.
FH
Navracsics: Az emberek döntsenek, hogy ki vezeti az országot
Gyurcsány Ferenc saját túlélése érdekében minden áldozatra kész. Így reagált Navracsics Tibor Horváth Ágnes egészségügyi miniszter menesztésének hírére.
Navracsics Tibor a Fidesz Országos Választmánya előtt feltette a kérdést: a miniszterelnök miért csak saját pártján, illetve a koalíción belül akar vitát nyitni a kormányzás jövőjéről. A frakcióvezető szerint meg kellene adni a lehetőséget az embereknek, hogy ők is véleményt mondjanak arról, hogy kik vezessék az országot, milyen irányba menjen, és ki legyen a miniszterelnök.
Kapcsolódó cikkek:
Húszéves a Fidesz - indul az Erős Magyarországért program
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-30 00:27:45, vasárnap
|
| |
| |
... a Shaolin faluban
Március 30-án, vasárnap reggel (nyári időszamítás szerint)
6 órakor találkozó pilisi SZER helyszínén, a Shaolin faluban közös napfelkelte várásra.
7 órakor Árva Vince pálos atya tart misét a SZER helyszínén.
Halász József üzenete
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/29 oldal
|
Bejegyzések száma: 282
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
282 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1589
- e Hét: 2969
- e Hónap: 3916
- e Év: 39857
|
|
|
Offline
