2009-01-31 10:32:23, szombat
|
|
|
25,1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
25,2 Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
25,3 Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
25,4 Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
25,5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
25,6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen [Zsolt. 22,27.23,5.55,1. Máté. 8,11. Luk. 14,15.22,16. Jel. 19,9.] lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
25,7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
25,8 Elveszti a [1 Kor. 15,54. 1 Móz. 2,16.17,18.3,2.19,22. Jel. 21,4.] halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
25,9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
25,10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik [2 Kir. 9,37. Jer. 8,2.16,4.25,33.] Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
25,11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
25,12 És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
26,1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős [Zsolt. 46,2.35,22.] városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
26,2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz [Zsolt. 118,19.20. Jel. 22,14.] nép, a hűség megőrzője.
26,3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd [Zsolt. 112,7.8.111,8.] azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
26,4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [Zsolt. 62,9.115,11.] kőszálunk van.
26,5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, [rész 25,2.12.] megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
26,6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
26,7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az [Péld. 3,6.11,6.] igaznak útját.
26,8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
26,9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak [Zsolt. 63,7.77,3.119,55.62.139,18.] a földnek lakosai.
26,10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
26,11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; [5 Móz. 32,27. Zsolt. 69,10.119,139. Ésa. 9,18.] és tűz emészti meg ellenségeidet.
26,12 Uram! Te adsz nékünk békességet, [Zsolt. 44,5.6.] hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
26,13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
26,14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, [Jel. 20,5.6.] és eltörléd emlékezetöket.
26,15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a [rész 49,19-21.54,1-5.62,4-5.] földnek minden határait.
26,16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
26,17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
26,18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének [Hós. 8,7.] lakói.
26,19 Megelevenednek [rész 25,8. 1 Thess. 4,16. Jel. 20,4.5. Luk. 14,14. Dán. 12,2.] halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
26,20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
26,21 Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, [1 Móz. 4,10.11. Jób. 16,18. Ezék. 24,7.8.] s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
|
|
|
1 komment
, kategória: Ézsaiás könyve/Ószövetség |
|
|
|