|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 18:15:02, péntek
|
| |
| |
Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 14:16:44, péntek
|
| |
| |
Vincze Erika: Őszi hangulat
Őszi eső mossa el lépteim nyomát,
halk sóhajom száll a ködfátyolon át.
Szívem, akár a szunnyadó parázs,
nyomában oson a néma elmúlás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 14:06:53, péntek
|
| |
| |
Kiss Tamás: Mátrai ősz
Oly egyedül állnak már a fák,
sudár tölgyek, megtépett koronák,
rajtuk, mint feszes húrokon zenél
ég-föld-közi nagy hárfán a szél.
Ne járj ide, mert ha ide jössz,
elborít a hamvas, lila ősz.
Nem jó neked magadhoz ily közel,
vadként avarban vérezni el.
Menj csak magasra. Ahol a fenyők
lombos, örökzöld tűsátora nőtt.
Menj, mig birod, mindig fölfelé
fölbizsereg tán még a szív belé,
mint ifjan, sátorral - ha várt a vadon -
eredj nehéz évekkel válladon.
Fenn zöld a fény s még ifjúságra vár
a fákon átszürt gyógyitó sugár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 14:05:06, péntek
|
| |
| |
Weöres Sándor: Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfű kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt -
csak a gyermekláncfű szólhatna róla.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Múltkor a kertembe egy fiú jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az úton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 14:00:45, péntek
|
| |
| |
Dzsida Jenő : Szeptember
Pirosodik a Vadszőlő - levél .
A legtöbb Megint Régi leveleket olvasok .
Délután hideget fúnak a völgyre
A halaványkék havasok .
A hunytszemű , kisanyás békességet
a legtöbb újra meglelem ,
a békét , melyet úgy megédesít
Krizantém - illatával a végső sejtelem .
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 13:53:15, péntek
|
| |
| |
Wass Albert: Őszi hangulat
Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!
Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 13:32:37, péntek
|
| |
| |
Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!
...... ........... ......
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek,
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 13:29:27, péntek
|
| |
| |
Antalfy István: Cseng a csengő
Víg a szellő suhanása,
Dalos madár dalolása,
Ragyog a nap, Jutka, Palkó
Sietnek az iskolába.
Őszi napfény, őszi reggel,
Tarka-barka szép színekkel,
Együtt játszik, együtt futkos
Zsibongó, víg gyermekekkel.
Cseng a csengő, hangja száll a
Kis utcába, kis szobába,
Így érkeznek: Jutka, Palkó
Pontosan, az iskolába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 13:23:54, péntek
|
| |
| |
jazsoli5: Őszi hangulat
Suttogva zokognak a fák,
sírnak, mert elszállt a nyár.
Hová tűntek régi álmaik,
már a szél cibálja ágaik.
Könnyezve pereg a sok levél,
suhanva, lassan földet ér,
az életük most véget ért,
puha avarként terülnek szét.
Kopaszon dideregnek az ágak,
dér lepi hajnalonként a tájat.
Üres a csend, hangtalan,
és az idő oly bizonytalan.
Még süt néha bágyadt napsugár,
szikrázik, de már nem melegít.
A sárga szín most szürkére vált,
borong, bús a táj, elkedvetlenít.
Eljön ideje az elmélkedésnek:
A tél hosszú, a napok rövidülnek.
Felidézzük a nyár szép emlékeit,
s azt, hogy vele szállnak éveink
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-03 13:17:08, péntek
|
| |
| |
Csukás István: Tanévzáró
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása!
Elő sárkány, elő labda,
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba!
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk boldog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, félre táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
354 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1776
- e Hét: 8466
- e Hónap: 21142
- e Év: 254889
|
|
|
Offline
