Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Fénylánc
  2010-12-21 02:37:54, kedd
 
  Ez úton értesítek minden érdeklődő Magyar embert Hogy Szövetségünk a központban, holnap 21.-én (XV.-ker Pázmány Péter u. 29) Fényláncünnepet tart!

Ilyenkor a téli napfordulón, mikor a fény kerekedik felül a sötétség gonosz erőin örömtüzek gyúlnak az egész Kárpát hazában! Az ősi időkben a Kárpátok bércein, hegyink csúcsain gyúltak az öröm tüzek, hírül adva egymásnak, hogy a Kárptok ölelő karjai között él a magyar lélek a magyar megújhodás.
Ezer és ezer tűz világítsa be a Magyar világot Vereckétől le az Aldunáig, Branyiszkótól az Adriáig a Magyar szent korona országaiban!
A tüzek mint megannyi pásztortűz egyszer összeérnek, és tisztító tűzbe ujjul meg a Haza, s mint a főnix madár hamvaiból támad új életre, és szebb, nagyobb, erősebb lesz mint valaha!
Isten adjon erőt mindannyiunknak hogy így legyen!
Eskü tételem:
Eszed szablyád éles legyen, hűséged a Magyar hazádhoz, és a Szent Koronához rendíthetetlen!
Rajkai Zsolt Budapesti elöljáró
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Oktatás, szakmai képzés...
  2010-12-17 20:42:10, péntek
 
  HORTHY-korszakról pozitívan 2.


Oktatás, szakmai képzés és tömeggyártás

Találkoztam a tanári pályán mindenféle generációhoz tartozó emberrel, de valahogy, a műhelyben dolgozó villanyszerelőnek, meg a targonca kezelőnek és a gépkocsi-vezetőknek a
lelkivilága sokkal emberibb volt bármelyiknél!!! Hova tűnt a lelkük a fényes szelek értelmiségiének? Ott van az egyik Erdélyből áttelepült magyar szakos tanárnő ismerősöm, aki föl volt háborodva azon, hogy a lányom miért készít annyi szemléltetést az óráihoz? Miért készít szép kis rajzos munkalapokat olyan találós kérdéshez hasonló illusztrációkkal... és ezt miért fénymásolgatja a saját költségén minden számon-kérő óra előtt, vagy éppen arra? Azt mondta a papné, hogy ott a tábla, a kréta és slussz! Vannak tankönyvek, füzetek, és dolgozzanak abban. Egyébként, azt tapasztaltam a gyerekeim tanárainál, hogy nem adták le a kötelező tananyagot sem és főleg nem haladtak a tankönyv szerint. Információs blokkokat oktattak, ha oktattak, amit nem lehetett fölfűzni egy logikai láncra. Az 1970-es években - Pozsgay idejében - bevezetett feladatlapokkal történő számonkéréskor a feladatlapok sem kapcsolódtak a tankönyvhöz és bizony nekem is sokszor órákig tartó fejtörést okozott 1-1 kérdésre adandó helyes válasz megfogalmazása, vagy kiválasztása az A. B. C. válaszok közül. Azt meg egyenesen tisztességtelennek tartottam, hogy büntetésként írattak számonkérő dolgozatot és olyan tananyagból, amit még nem vettek, vagy egyenesen kihagytak... És ez bevett szokás volt azokban az iskolákban is, ahol taníthattam... Ilyen "tanár" volt a mostani pesterzsébeti polgármester is.

A szakoktatással kapcsolatban is nagyon igaz az, hogy nem engedik a tanoncokat kísérletezni. Nehogy elrontsa a munkadarabot és akkor hogyan és kinek a költségén pótolják az újabb munkadarabhoz szükséges anyagot? Van, ahol csak takaríthatnak a 3 tanulóévük alatt, meg kifutóskodhatnak. Amikor meg el kell helyezkjedniük a szakmában szt sem tudják hogyan is kezdjenek hozzá egy feladat elvégzéséhez... Nekem sem adtak a tanműhelyben ruhaanyagot a házi feladatok elkészítéséhez. Szerencsére, anya is varrt otthon és mindig volt valami, amiből ki lehetett szabni az adott modell 2/3-os méretarányosan kicsinyített változatát. A gond csak akkor volt amikor el kellett készíteni ugyanazt első- második- harmadik próbára, vagy pluszba teljesen készre. Még most is megvannak ezek a kis méretű szoknyák, blúzok, kosztümök. Annak a lánynak volt nagyon nehéz, aki első generációs varrónő volt a családjában és nem volt hozzá semmiféle otthoni támogatottsága.
Szerintem, nincs csodálatosabb, mint amikor apáról fiúra, vagy anyáról leányra szállnak ezek a tradicionális foglalkozások! Az indiai kézművesek is azért készítenek olyan könnyedén oly csodás tárgyakat, mert már szinte átörökítik a génjeikkel - a több generáción keresztül fölhalmozott - tudást. Már, szinte ,,benne van" születésükkor a kezükben, a fejükben a munkadarab megmunkálásának a módja. Rááll szinte magától...

Nálunk, sajnos azt a kis iparosodó középosztályt is szétverték 1945 után, amelyik a Horthy korszakban már arra volt hivatott, hogy kialakuljon egy erős középosztály ezekből a mesterekből és gazdálkodókból. Klébersberg Kunó csodálatosan kidolgozta és megvalósította azt az oktatási programját, amelyik nem engedte elkallódni a szegény, de tehetséges-értelmes gyerekeket.
Az akkori félfeudális viszonyokon úgy lehetett változtatni egyetlen generációváltással, hogy a földműves gazdákat arra biztatták, hogy taníttassák a gyerekeiket! Büszkeség volt a tanyasi gyerekeket a városba küldeni szakmát tanulni!!! A városi rokonság meg mozgósítva volt ezeknek a gyerekeknek a befogadására a tanonckodás idejére.
Ravasz László így ír erről: "Isten teremtette az egyéniséget...azért, hogy a közösségnek szolgáljon; a közösséget azért, hogy az egyéniséget hordozza, táplálja és kivirágoztassa."
Meg kellene tanulni újra hordozni-tudni a közösségeknek az ő tehetségeit, hogy azután, a tanultakat az őt HORDOZÓ közösség számára hasznosíthassa...
Ravasz László is annak a Horthy korszaknak volt református teológusa, aki a papi hivatásban a legfontosabbnak tartotta a közösségek pasztorálását, vagyis: lelki gondozását.

A mai napig gyűlölettől eltorzult arccal tiltakoznak minden ellen - azon tanerők, akik a Horthy korszakról csakis kizárólag rosszat, el- és megvetendőt tanultak és tanítanak... Oly mélyrehatóan beleivódott nemzedékek sorába a Horthy Miklós kormányzóról és az ő kormányzása idejéről kialakított negatív rossz, hogy még nem is tudom hány évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon és az összes pozitívumát annak a korszaknak követendő példaként felmutassuk???
Nem azt mondom, hogy kizárólag az legyen a minta, de a nemzetközi oktatással kapcsolatos ismereteinket sem árt bizony mérlegelni, hogy mi az, amit érdemes lenne átvenni...

Ezen a téren is azt vallom, hogy gondolkodjunk globálisan és cselekedjünk lokálisan.
Ez, egyébként az élet minden területére érvényes kellene, hogy legyen.

Ezért sem tudok miről beszélni azokkal, akik úgy beszélnek a globalizmusról, mint valami bűnszervezetnek az eszményeiről. Tudomásul kellene végre venniük az idősebb nemzedékhez tartozó nemzeti érzületűeknek is, hogy a Föld nevű bolygó minden egyes lakója felelős ennek a bolygónak az állapotáért. Véget kéne vetni a profitot hajszoló gazdálkodásnak, mert az csak a fogyasztás kultuszának erősítésével tartható fenn, mert egy idő után elfogy a fizetőképes kereslet a tömeggyártással előállított sok felesleges termékre.
Raktárra termeltünk 1990 előtt is, meg már Rákosi idején is, de mégis a teljesítmény határa a csillagos ég volt - Rákosi szerint leginkább..
Nem lehet esztelenül ezt tovább folytatni, mert ... ezekből a termékekből egy idő után szeméthegyek lesznek és az senkinek nem lesz jó, ha a fölhalmozott szemét egy hatalmas szemétdombbá változtatja ezt a csodálatos földi világot!

Bp. 2010. dec. 12.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kérjenek végre bocsánatot!
  2010-12-17 16:14:00, péntek
 
  Javaslatok a magyar-magyar megbékélésre

(Bocsánatkérésnek kell megelőznie a megbocsájtást)

Kérjenek bocsánatot az 1945 utáni hatalomban lévő politikai pártok képviselői
- a II. világháborús honvédő katonáktól és utódaiktól;
- az otthonaikból elűzött kitelepítettektől és utódaiktól;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték
nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a
gyárakba tereltektől és utódaiktól;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos
TSZ-esítésének
áldozataitól és utódaiktól;
- a málenkíj robotot túlélőktől és utódaiktól;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat
túlélőktől és utódaiktól;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban
elesettektől, bebörtönzöttektől, kivégzettektől és
üldözöttektől és utódaiktól és
- az 1945 előtti értelmiségiektől és utódaiktól!




A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam! Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után.
Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira!

Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!

Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!

Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, annak számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!

*

A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúban harcoló honvédő katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már ,,békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.)

Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája , mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!

Éppen ezért, olyan politikai erőre van szükség, amelyik programjában meghirdeti és már a kampányban megkezdi az erkölcsi és anyagi rehabilitációját a nehézsorsúaknak és utódaiknak!

Akik szintén NEHÉZSORSÚvá váltak, mert a 64 éve tartó negatív megkülönböztetés (diszkrimináció) miatt a társadalom peremére - belső száműzetésre - kényszerültek:

- az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított
üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
- a málenkíj robotot túlélők és utódaik;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek,
bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik.


Az otthonaikból elűzöttek két csoportját ismerjük:

• akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
• akik nem tudtak hova menekülni és ,,itthon" maradtak.

Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!

Akik ,,itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretne saját- és családja sorsán, ingyenességet kell, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez!!!


Az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik számára is jár az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kell lennie. Ha már nem élnek azok, akikkel mindez megtörtént, akkor is nyilvánossá kell tenni azt a tényt, mellyel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban.
Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire ,,munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Nekik kellett volna mindenért fizetni akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez. A nehézsorsúak utódait is megilleti az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés) közpénzekből!


A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.


Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek megbízóiknak!
Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket.
Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók nem lesznek elszámoltatva, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük! Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százezrei zsarolhatók emiatt!!!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését! Ezzel, szabad utat kaphatna az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!


A továbbiakban Frigyessy Ágnest idézném az 1945 előtti értelmiségiek és utódainak sorsáról szóló írásában:
Szeretném felhívni figyelmeteket/figyelmüket arra, hogy a negyvenes-ötvenes években az egész magyar értelmiséget lefejezték, (börtön, kitelepítés, Gulág stb.) s az akkori entellektüelt fizikai munkára kényszerítették!!! Tehát, akik nem haltak meg, de évtizedeken át cipelték egy méltatlan sors cudarul nehéz napjait, azok is a kommunizmus áldozatai. (Lásd pl. Regőczi atyát) Sőt! Szeretném felhívni a a leendő kormány figyemét arra, hogy ezen családok leszármazottai ma is hátrányban, hátratételben részesülnek, ui. elsősorban nem ők kerülnek jó pozíciókba, hanem mások... Láss csodát, előttük mindig bezárul az ajtó!!!
Ha pedig bekerülnek egy-egy jó helyre, működvén valamilyen szinten a régi ÁVÓ hálózata, titkosszolgálata, előbb-utóbb mindenhonnan kiszorulnak... Lásd az én példámat!
Újságíróként nem érvényesülhetek megfelelően, mert a családi hátterem kommunista-ellenes, Horthy vezérkari Nagyapámmal az élen, akire büszke vagyok, de ebből soha, semmilyen előnyöm nem származott, sőt egyelőre csak hátrányom! Ingyen munkákból, minimális honoráriumokból, valamint az emigrációban élő két jeles hazafi támogatásával tartom fenn magam! Ez elképesztő és tarthatatlan! Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem hagytam magam kilóra megvenni! De kérem észrevenni e méltatlan körülményt!
A munkahelyekre beépített volt kommunista erők pontosan tudják, ki kicsoda. És utasítást kapnak arra, kit kell kiszorítani egy-egy munkahelyről! ..." (Frigyessy Ágnes)



Meg kell szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az újrahonosítását!

Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!

Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni!

Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!

Bp. 2010. február 11-én: a ,,Becsület Napján", valamint a kommunizmus áldozatainak emléknapján febr. 24-én.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
NÉP nélkül semmire sem megyünk
  2010-12-17 16:03:50, péntek
 
  A rabszolgákat fel kell szabadítani, de még ennél is fontosabb, hogy megtanítsuk MAGYARUL ÉREZNI, GONDOLKODNI ÉS ÉLNI TUDNI! Isten kegyelmezzen NEKÜNK, mert olyan, hogy NÉP már rég nincs - legalább is itt Pesterzsébeten!!! És nem is lesz, HA ÍGY FOLYTATJUK! Teljesen magunkra maradtunk, mert a NÉP nélkül semmire sem megyünk!

A rabszolgákat kéne ÖNTUDATRA ÉBRESZTENI és NÉPPÉ tenni!

Modern rabszolga: Amikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a ,,rabszolga" fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal
fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt (van) valójában.

Gyökértelenné tett nemzedék: Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen!
Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről! A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.

Kommunista ,,elit": A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnőkkel, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a ,,rendszer" működött volna és a ,,rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!

Egyharmad/kétharmad-típusú társadalom: Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikről feltételezhető, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a ,,gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák. ,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a
reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni." Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között.
Nem elég a rabszolgát felszabadítani! Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják ,,Kádár-atyuska" ,,gondoskodó" államát, mint a ,,felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk ,,gondoskodó" munkaadóikat! Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az!

Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új magyarságára (identitására)!

Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.

Bp. 2010. január 25.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Horthy-korszakról pozitívan
  2010-12-17 15:37:04, péntek
 
  Már a jelöltállításkor eldől...

Igen, értem ezt a kötelező részvételt a választásokon, csakhogy nálam a bejutás lehetőségének van a legnagyobb hangsúlya! Ugyanis, már akkor eldől annak a térségnek, választási körzetnek a sorsa, amikor jelöltet állít.

Azonban, a magunkfajtának erre semmi, de semmi esélye pl. az én lakókörzetemben. Ez az erőszakos proletarizálás áldozatává váltak lakóhelye. Olyan újproletárok, kiknél teljességgel érvényre jutott az agymosás, mint az egyetlen pedagógiai, pszichológiai ráhatásos módszer. Ezek az emberek mostanra már azt sem tudják ki fiai borjai, és ami a legtragikusabb, nincs is rá igényük. Vagyis, olyan identitás nélküli emberek, akik nem tudnak már a sorok mögött sem olvasni...,mint esetleg elődeik.Ők, az 1945 után születettek, a vágott-virág, gyökértelen nemzedék és utódaik.

Van még itt, Pesterzsébeten egy-két 80-on felüli nénike, bácsika, aki már el is temette a vágott virág- alkohol-dús ,,kommunista-tápoldaton" fölnőtt fiát, v. lányát... akiknek a félelemtől nem meséltek sem a Horthy-korszakról, sem 1956-ról, mert olyan rettenetes volt bennük a revanstól való rettegés...
Hogyan lehetséges, h. túlélték a gyermekiket is?

Talán, mert abban az átkosnak nevezett korszakban nőttek föl, amikor a trianoni békediktátum után volt egy olyan kultuszminiszterünk, mint Klebelsberg Kunó, aki a kultuszpolitikájával, mint nemzetmentő katonai stratégiával segített túlélni azt a rettenetes mértékű csonkítást, amit végrehajtottak rajtuk...A trianoni békediktátum után olyan hazafias népnevelés folyt, amivel a lélekben való megerősödésnek köszönhetően, szó szerint a lelkierejével talpra tudott állni ez a kicsinnyé vált ország...
Nos, aki minél öntudatosabb és lélekben erősebbé tudott válni 1920 és 1945 között, azokat érte a legnagyobb lelki SOKK, és trauma 1945 után. Mert rajtuk hajtották végre a PROLETÁRDIKTATÚRÁT!!!
Ők lettek a jövő munkásai és a hatalom sorsüldözöttei. De nemcsak ők hanem utódaik napjainkig, mert nekik nem jött el a kárpótlás, sem a rehabilitáció a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban sem!!!

Aki nem tudta nyugatra menekíteni övéit, azokat ,,tárt karokkal" várta a gulág, a málenkíj robot, a kilakoltatás, majd az 1956-os forradalomban való harc után a megtorlás. A halálra-veretés valamelyik kazamatában és a tetemek ledarálása azzal a darálóval, amit a műegyetemen terveztettek meg a Köztársaság téri pártházban... Sokunk unokatestvérét, édesapját úgy tüntették el, miután halálra kínozták, hogy máig nem tudják utódaik hol is keressék tetemeiket!!!

Az 1945 után születettek sem okoznak már gondot, mert meghaltak azok kik némi öntudattal rendelkező gyermekek voltak 1956-ban. Ezért, akik akkoriban születtek, már minden HAZUGSÁGOT IGAZNAK HISZNEK!!!

Ezek az emberek azok, akik dédszülője, lehet, h. nagyvitézi keresztet szerzett a doberdói, vagy az isonzói harctéren, vagy a következő nemzedék a II. világháborúban az Erdélyért vívott harcok során egy jeltelen tömegsírban nyugszik - Torda völgyében.
Azután ezeket a kötelezően hadra fogott katonákat a fogságból vissza sem várta a haza, sem a család, mert addigra kitalálta a bolsevik hatalom, hogy fasiszta csőcselék volt... Aki mégis hazavergődött, döbbenten tapasztalta, hogy ami előtte honvédő harcnak számított, bizony hazaárulással felérő fasiszta horda-tölteléknek minősült. Mint a saját földjén gazdálkodó földműves, akit kikiáltottak kuláknak és ezért a tényért az életével kellett fizetnie.
Nos, a paraszt és a polgár azóta gúnyszóvá vált és ezt röhögve mondják az őseikre kései, ellelketlenített utódaik...
Nekik a NEMZET fogalma azonos a ,,soviniszta" kirekesztéssel. Semmi esélye nincs tehát, azon képviselő jelöltnek az ő szavazatukra, aki ilyen párt színeiben indul, amelyikben benne van a nemzet szó!!!
A MAGYAR, szó jelzős használata is azt a téveszmét ébreszti bennük, hogy ő bizony leszarja, mindazt, ami parasztosan magyar, meg ,,tahó", meg "bunkó"!!!
Őt nem hatja meg a ,,magyar" sem! Arról nem is beszélve, hogy a felszólító módra direkte elutasítással reagál, mert olymértékben irritálja, mint bikát a vörös posztó!

Itt élve közöttük, mit is tehetnék értük, vagyis magunkért? Hiszen én nemcsak itt élek, hanem nekem osztálytársaim voltak meg munkatársaim. Pl. 2000-ben azért nem tudtam osztálytalálkozót tartani, mert már mind a 15 fiú osztálytársam meghalt - többnyire az alkoholizmus következtében kialakult valamilyen betegség következtében. A lányok, meg a férjeik nevén elérhetetlen ismeretlenségbe vesztek...

Sajnos, sokan úgy ábrándoznak egy nemzeti összefogásról, mintha az életben nem hallottak volna ezekről a problémákról.

Pedig, mindezek a negatív tények kívül rekesztése odavezet, hogy önmagunk körül forgunk, miközben nem találjuk meg az ehhez a népréteghez vezető utat.
Nekem már ez a sok tiszteletkör, amit futtatnak velem - az un. kompetenciával rendelkezők - nagyon sok. Túlon-túl sok ahhoz, hogy egyáltalán válaszra méltassam a jövőben ezeket a rózsaszín ködbe vesző- lilába hajló nemzeti összefogás ábrándokat!!!

Több országban létezik ez is, meg az is és működik is az, ami nálunk NEM MŰKÖDIK, mert 1945 utáni évtizedekben és még most is - a saját fajtánkkal irtják az idegenszívűek a magyart!!!

Több országban volt elszámoltatás, nálunk az sem volt!!!

Erdélyből áttelepültek értetlenül álltak a 2004-es állampolgársági NEM előtt.

Pedig, én már akkor is megírtam, hogy ez a nép olyan ellenséges érzülettel viseltetik a határon túlra szakasztott nemzettestvérei iránt, h. meg tudná ölni egy kanál vízben!!!
Ugyanis, a határon túliak nem képesek megérteni, hogy míg őket- erdélyieket a román szekusok gyötörték és gyötrik, addig nálunk, ,,itthon" a saját, magyarnak nevezett fajtája!!!

És ennek nem szakadt vége 1990-ben, mert nem lettek a bűnösök elszámoltatva...

Úgyhogy, nálunk semmi nem működik, ami máshol igen...!!! És éppen ezért az előbbiekben megfogalmazottak miatt...

Minderről már évtizedek óta írok és ezen írásaimat megküldtem emdéefes-kádéenpés országgyűlési képviselőknek... Nem tehetek róla, hogy nem tudtam a figyelmet felkelteni.
Ezért is állítom, hogy így nem megyünk semmire!!! Vagy ezért nem jutunk előbbre, mert nem figyeltek az írókra???

BUBIK ISTVÁN a halála előtti utolsó Hír tv-beli szereplésekor mondta ezt:

,,Figyelmezzetek az írókra, mert ők látják a jövőt!"

Nagybátyám telekszomszédja volt és éppen fel akartam a családregényem kéziratával keresni, amikor hirtelen lehívták Szolnokra egy (Latinovits-féle főszerepről való) tárgyalásra. A hazafelé vezető úton lelte halálát. Annak a ,,Bogaras Klubnak volt itt a kerületünkben a tagja, amelyiknek az emeszpés orsz. Gyűlési képviselő és Pe. Önkormányzatának polgármestere. 2x is hűségnyilatkozatot tett a volt miniszterelnök, főhazug Gy.F. mellett. Azóta még két színésszel tárgyaltak erről a színdarabról és a főszerepről. Minkét fiatal színész azóta meghalt, szintén autóbalesetben...).
És? Mi történt 2010-ben? Ismélt ez a bogaras volt kommunista történelemtanár lett Pesterzsébet polgármestere. http://furaila.xfree.hu/140848

A Nemzeti konzultációs Testület is azért fulladt kudarcba, mert az abba meghívott illusztris személyiségek nem voltak hajlandók meghallgatni azt a több ezer MAI TIBORCOT és TIBORCÁT, AKIK ELMONDTÁK A NÉP JAJÁT!!!

Pedig, már akkor nyilvánvaló volt, hogy ezer sebből vérzik az ország és a benne élők teste-lelke... Csakhogy, ha ezt elismerik, akkor bizony felmerülhetett volna - logikusan, ebből következő módon - hogy ők, mint az elmúlt rendszer felelős értelmiségije, valamilyen szakterületen szaktekintélyre szert tevő illusztris személyiségnek a FELELŐSSÉGE mindezért...

Széles ismeretségi körömben ezek a gondolatok közismertek... csakhogy a régi beidegződések és diszciplinák erősebben hatnak az embereknél, mint az újak... Többnyire nem jutnak fel abba az elefántcsonttornyi magasságba, ahol pl. Dr. ... Prof... hölgyek és urak leledzenek.

Manapság nincs egy értő és érző nemes LÉLEK, olyan mint amilyen BÁNK bán volt???

Bp. 2009. - 2010.

Bóna Mária Ilona, korunk Tiborca
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eszme- rendszerváltás
  2010-12-17 15:30:13, péntek
 
  Eszme-rendszerváltás
(Paradigma-váltás)


Egy valódi rendszerváltozáshoz előbb jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni...

Fel kell végre készíteni Magyarországot a valódi rendszerváltozásra, -változtatásra, méghozzá oly módon, hogy megfogalmazza a váltáshoz szükséges paradigmát.
(Paradigma: az adott korszakban elfogadott általános tudományos tételek együttese.)

Legutóbb, 2008. április 5-re összehívott Nemzeti Kerekasztal tanácskozásán hangzott el hogy rendszerváltásra, vagy paradigmaváltásra van szükség.
A kettő nem mindegy, ezért nem ,,rendszerváltás" vagy ,,paradigmaváltás", hanem és...! Méghozzá a sorrendet is meg kell fordítani, mert valóban előbb paradigmaváltásra van szükség, vagyis: jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni, hogy azután - annak jegyében - lehessen végre rendszert váltani!

Elhangzott az is, hogy radikális megfogalmazása szükséges a paradigmaváltásnak.. Ez így nem helyes, mert bármilyen eszmeiség nem lehet radikális. Viszont, egy bizonyos eszmeiség jegyében, annak szellemében végrehajtott változtatásokra, változásokra lehet azt mondani, hogy radikális.

Miért is érzi bárki a paradigmaváltás szükségességét?

Válasz: mert ,,korszerűtlenné és hiteltelenné vált a hatalom". Ez így igaz! Csakhogy, ez nem most derült ki, hanem már az 1980-as évek végére. Ugyanis, eleve az 1990-es un. első szabad választások kiírására is azért volt szükség, mert akkor is kiürült az államkassza és Medgyessy Péternek már akkor(!) be kellett volna jelentenie Magyarország fizetésképtelenségét.
Csakhogy, az akkori Nemzeti Kerekasztal tárgyaló felei megkötötték a ,,bukott" hatalommal azt a bizonyos Paktumot (melynek létezését Rajkai Zsolt a mai napig tagadja) és ezzel megpecsételődött Magyarország és a benne élők sorsa!

Főleg azoké, akik a változásra szavaztak.

Mert igen is változást akart Magyarország népe!

Máskülönben nem győzhetett volna a magát akkor még rendszerváltoztatónak felmutató MDF! Csakhogy, erről az MDF-ről és a hatalomba került politikusainak egy részéről hamarosan kiderült, hogy ugyanolyan erkölcstelen, korrupt, mint amilyen a bukottnak tartott, magát szocialistának mondó politikusai voltak.
Hogyan történhetett ez meg?
Csak úgy, hogy az MDF-et meghatározó politikusok, mint Antall József és Boross Péter mind helyeselték és aláírták a paktumot az ország romlását okozókkal.

Miközben, sok MDF-es éjt nappallá téve munkálkodott, ülésezett és szervezkedett, mégsem jutott szóhoz a helyi szervezet összejövetelein. Márpedig, aki helyi szinten ,,labdába sem rúghatott", az országos feladatoknak még csak a közelébe sem kerülhetett. Ezen elkötelezett és elhivatott emberek ma már visszavonultak ,,emigrációjukba" és azóta is folyamatosan keresik a rendszerváltás kudarcának okát.
Majd, amikor kiderült a D-209-es tsz-ügynökről, ami...?
Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan!
Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik:
“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."

Köszönöm a visszaemlékező Boross Péternek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot!
Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre!

Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását?

Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket?

Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító spicli hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek.
Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi...Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti ,,tudás", valamint az ,,ismeretek" birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba.

Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás" adta előnyeikkel!

Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el ,,kell" lehetetleníteni, aki elől - saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében - el ,,kell" zárni minden lehetőséget!

Mindebből következik, hogy nem is annyira a ,,kis" megbízottak ártalmasak, hanem a megbízóik! Az olyan milliárdossá vált egyének, mint pl. Kapolyi László és társai. Mert, bizony a megbízók továbbra is ,,szolgálatban" tarthatták és tartják a jól bevált - zsarolással és minden más aljas - módszerekkel a megbízottakat.
Ugyan, nem hivatalosan, hanem mindenféle bujtatott un. fedő- állásokban elhelyezve az élet minden szintjén és területén őket.

Napjainkban is jelen vannak a családokban és rátelepednek a magánéletünkre is. Van, ahol olyan mértékben, hogy még magánélete sem lehet annak, aki szembe mer helyezkedni velük... Ezért, ,,kellett" olyan hiábavaló módon, éjt-nappallá téve dolgozniuk a pártoktól függetlenül is tevékenykedő, jó-szándékú, valódi rendszerváltozást akaróknak!

Ezért is fordulhatott elő, hogy újra és újra visszaszavazták a nemzetrontó politikai hatalmat gyakorlókat és ezért sem valósulhatott meg a valódi rendszerváltozás. Sajnos a ,,jelenlegi politikai konstrukcióban sem valósítható meg".

,,Nem diktatúrát akarunk, hanem egy valós népképviseleti rendszert, és egy olyan kormányzatot, mely alkalmas arra, hogy szakítson a hagyományossá vált eszközrendszerrel, egyrészt szigorúan betartva az emberjogi, és kötelmi kérdéseket és amely a legszigorúbb erkölcsi alapon működik, visszatérve ősi alkotmányunk alapjaihoz, keresztényi erkölcsiséghez, amikor nem a törvények és azok kijátszása, ahol helyre áll a Kötelesség - Felelősség, Feladat - és Jog harmóniája." (Idézet a Nemzeti Koordinációs Testület által megfogalmazott vitaanyagból.)

Ezzel teljesen egyet lehet érteni, csakhogy mindaddig, míg az un. nép félismeretek és a tudatlanság jegyében lesz ,,belezavarva" egy újabb választásokba, nem látok arra semmi garanciát, hogy nem ugyanaz fog-e megismétlődni újra és újra, mint eddig az 1990-es első szabadnak hitt választások óta minden egyes választási alkalommal?! Hiszen, nem szeretnénk, ha a diktatúra tovább folytatódna!
Csakhogy, előbb alkalmassá kell tenni a saját képviseletére azt a bizonyos - ma már nem is létező - népet!

Mert nem csak a nemzetet szabadították meg nemzettudatától, hanem mára már olyan, hogy ,,magyar nép" nem is létezik!
Mi történt a néppel? Hova lett? Az történt vele, hogy átalakult nyájjá, melynek tagjai akkor tapsolnak, amikor megmondják neki, hogy tapsoljon! Mint a kereskedelmi televíziók fizetett közönsége. (Erre akkor figyeltem föl, amikor a Kossuth téren a szakszervezetek tartottak demonstrációt.)
A ,,nyáj" sem egységes, mert két vezér mögé sorakozott föl és mindegyik a saját vezérétől várja a megváltást.

Nos, öntudatra kell ébreszteni azt a bizonyos népet ... méghozzá a sorsüldözöttek két és fél milliós táborát!
Kik is ők valójában?
Ők azonosak
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
- magyarsággal kisebbségben élőkkel...és ezen belül a legnagyobb létszámú cigányságra gondolok, kiket egy sajátságos segélyezési rendszerrel önmaguk mennyiségi reprodukciójára ösztönzik.

Mert azt remélem senkinek nem kell - legalább itt a Nemzeti Kerekasztal résztvevői előtt - bizonygatni, hogy ezen sorsüldözöttek nem részesültek semmilyen (erkölcsi és anyagi) kárpótlásban, hiszen sokuk azt sem tudta, hogy egyáltalán jogosult-e rá! Velük szemben továbbra is folytatódott és folytatódik a negatív diszkrimináció, hiszen nem számoltattak el senkit, akik sorsüldözöttségükért felelősek.
Az elszámoltatás elmaradása miatt előttük továbbra sem nyíltak meg a lehetőségek, hiszen ők nem rendelkeztek semmilyen tőkével (anyagi- ismereti- kapcsolati) ahhoz, hogy VÁLTANI tudjanak!

,,Az egységes Magyar Nemzet iránt elkötelezett, önszerveződéssel
létrejött társadalmi szervezetek képviselői tanácskozást tartottak
2008. április hó 5-én, Budapesten. A nemzeti akarat
megnyilvánulásaként, egyhangú döntéssel létre hívták a Nemzeti
Kerekasztalt, a nemzeti erők fórumát." (Részlet a Nemzeti Kerekasztal résztvevőnek nyilatkozatából.)

Csakhogy ez így nagyon hangzatos és fennkölt, de semmi köze nincsen a mai magyar valósághoz. Nagyon emlékeztet egy korábbi testületre, melynek prominens személyiségei sem fogadták el azon személyek panaszáradatát, akik az 1990 előtti sorsüldöztetésről beszéltek.
Ehhez fel kellett volna vállalniuk a Nemzeti Konzultációs Testület tanult és nemzetközi szaktekintélyű tagjainak, hogy ha annyi probléma és tragédia közepette élte életét a magyar társadalom széles rétege az un. történelmi szocializmusban, akkor ők ahhoz bizony asszisztáltak a TUDÁS elefántcsonttornyából!
És ennek felelősségét kellett volna felvállalva megfogalmazni a Fidesz, vagyis OV számára egy un. paradigmaváltást!

Ebből következik számomra, hogy a Nemzeti Kerekasztal prominens személyiségei sem ismerik azt a bizonyos népet, ,,nemzetet", melynek nevében tanácskoznak és nyilatkoznak - többek között imígyen:
,,Ezért a kerekasztal tárgyalásaira kiváló szakemberek mellett nemzetnek elkötelezett, rendszerváltó politikusokat is behívunk a Nemzeti Kerekasztalhoz, akiknek elsődleges feladatuk lesz annak felügyelete, hogy csak oly irányelvek szülessenek, melyek kizárólag a magyar nemzeti érdeket szolgálják."

Ennél az elgondolásnál ugyanaz a probléma, mert kiváló szakemberek csak azon személyek lehettek a múltban, akiket nem diszkrimináltak negatívan, vagyis meg tudták szerezni azt a bizonyos tudásbéli jogosítványt a kompetenciához.

Itt ismét és ismét kirekesztődik az a bizonyos magyar nép, annak is az erőszakkal el-,,plebs"-esített, sorsüldözött rétege, aki előtt - a mai napig - nem nyíltak meg sem a rehabitálás sem a továbbtanulás, sem semmilyen lehetőségek.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindaddig nem lehet továbblépni, míg erre nem találunk azonnali megoldást!
Míg nem fogadjuk el, hogy 1990 előtt sem tanulhatott bárki tovább és nem szerezhette meg azt a bizonyos ,,jogosítványt" ahhoz, ami feljogosíthatta volna őt, őket arra a bizonyos ,,népképviseletre".
Mindenkinek figyelmébe ajánlom az 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés adatait. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.), mely szerint "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." ? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."

: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)

Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!

Csakis ezek után beszélhetünk népfelségről, amelyik majd ,,átveszi a hatalmat"!

Budapest, 2008. április 15.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pincebörtönök titkai
  2010-12-16 21:27:13, csütörtök
 
  A Köztársaság téri pincebörtönök titkai
2009. március 23. hétfő, 10:55 halas.net

1992-ben, a Magyar Televízió egyik szerkesztő-riporterét, Dézsi Zoltánt - azzal a feladattal bízták meg, készítsen filmet a Köztársaság téri pincebörtönök titkairól. A 120 perces kétrészes filmet Pincebörtön címmel, nem sokkal az 1994-es tavaszi választások előtt mutatta be a Magyar Televízió.. A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnők, egykori rendészek, ÁVH-sok, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapjaiban az egykori pincebörtönre épült amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. Dézsi Zoltán ma is lankadatlanul kutat-keres, annál is inkább, mivel az új metróvonal építése során fény derülhet a még rejtőzködő titkokra is. Ez majd kiderül hamarosan, az interjúból. Riporter kollégánk , Németh B. László ugyanis a napokban megkereste Dézsi Zoltánt.
Németh B. László szerkesztő-riporter beszélgetése Dézsi Zoltánnal

- Hogy került több emelet mélységben pincebörtön a nyilvánosház alá?

- Olvastam egy olvasói levelet, és ez az olvasó arról írt, hogy ő bizony az ötvenes évek elején a földalatti vállalatnál, a nyolcadik kerület egyik munkahelyén, mint rab dolgozott , és utána a Kossuth térnél szabadult. Aztán ugyanettől az olvasótól volt még egy olyan gondolat, hogy a Népszínház utca és a Csokonai utca sarkán lévő ÁVH-s - akkor még úgy tudtuk, ÁVH-s épületben volt 4 vagy 5 emelet mélyen. Ott volt a cellája és egyszer nyitvahagyta az őr az ajtót - ezt írja az olvasói levélben - és bekukkantott egy másik ajtón keresztül egy folyósóra.. A folyósón keresztül azt látta, hogy lámpák égnek és messzire jön-megy a folyósó a föld alatt. Magam is elmentem a Csokonai utca arra a részére, ahol ez az épület volt. Könnyen nem lehetett megtalálni. Ugyanis a Csokonai utca 14., a második ház a Népszínház utcától - ez valamikor még a háború előtt nyilvánosház volt. Amikor a nyilvánosházakat államosították, akkor a belügyhöz kerültek. Kiválóan alkalmas volt a nyilvánosház épület ... - egyébként belügyi épület - szeparált részek, diszkrét diszkrét ki-be járás, sok-sok szoba - és a Kat-Pol kapta meg később, illetve a vidéki Pest-Megyei ÁVH..

- Mi volt ez a Kat-Pol?

- A Kat-Pol a katona-politikai osztály, a leghírhedtebb terror osztag volt, még az ÁVH egyik elődje, amelyet szétvert az ÁVH. Aztán Pest-Megyei ÁVH lett, és amikor a Pest-Megyei ÁVH-hoz tartozott - akkor volt ez az olvasó ott, mint rab. Ennek a háznak a sorsát szerettem volna feldolgozni, hogy milyen az a ház a rendszerváltás után. A külföldi emigráns magyarok is megkeresik - mert később aztán később találkoztam ilyenekkel is - és be akartak menni. Azt mondják, hogy itt raboskodtunk - nosztalgia utat akartak tenni a régi börtönükben. Ez volt a Csokonai utca 14. Ezt a házat elkezdtem vizsgálni. Bementem, megkaptam az engedélyeket. Akkor még támogattak. A környező házak lakói is nyitottak voltak Elmentem a szomszédba, ahol elmondták a régi lakók, itt bizony a Pest-Megyei ÁVH volt. Az az az időszak, ami a legnehezebb volt, és akkoriban ki sem lehetett nézni az ablakon. Oda sem lehetett menni az ablakhoz.

- Mármint a szomszéd házakból...

- Így van. Becsöngetett hozzájuk egy ÁVH-s, hogy ki nem szabad nézni, semmit nem szabad - a szellőztetést nem tudom, hogy oldották meg ... Aztán jelentkezett egy másik tanú - pontosabban nagy munkával megtaláltam - aki a Bánki Donát Műszaki Főiskolára járt, akkor még Technikum - az szemben van a Csokonai utca másik oldalán. És ez a tanú elmondta, hogy előadás alatt kinéztek az ablakon, fönntről lenéztek és látták, hogy egy leponyvázott teherautó oldalát kinyitják és összekötözött, majdnemhogy pucér embereket dobálnak, mint zsákokat dobálják, és viszik be ezeket az embereket a házba. És hát nagyon megrendülten mondta ez a riportalany, hogy hát kis batyukat látott és ebből gondolta, hogy ezek vidékiek. Később addig jutottam, hogy Dunapataj, Apajuszta környékéről kulákokat vittek oda. Az volt az érdekes, hogy mindenki arról beszélt, hogy a házba csak vittek, vittek, vittek embereket, és senki nem jött ki.
Ebből gondoltam én, hogy a háznak több kijárata van. A pinceszinten, vagy valahol a föld alatt. A lényeg az, követve az ÁVH-s logikát, amely azt mondotta, hogy titkos összeköttetések voltak a különböző házak között. Végül is akkor összegyűjtöttem azokat a sötét multú épületeket, amelyeket érdemes felkeresni és ezeket bemutatni. Így a Csokonai utca mellett voltam az Andrássy út összes ÁVH-s épületében. Nem csak a 60. .ban, a 60. volt majdnem a legkevésbbé ÁVH-s ház - az a legenda, a 60. Az igazi központ a 66., 68., 70. volt.
Ezek az ÁVH-sok tömbökben gondolkodtak -. Aki járt arra, az pontosan tudja, hogy állandóan falat bontottak, ajtót nyitottak tűzfalakon át. Titkos ajtók - egyfolytában ez ment. Lefedték, befedték, az osztályellenséget próbálták megzavarni. Hát így sikerült.
Tehát nagyon érdekes helyszín volt az Andrássy út 66 is. Ott volt az ÁVH legkeményebb osztaga. Találtam foglyokat, akik elmondták, hogy a mínusz 2 emeleten raboskodtak. Aztán találtam egy dokumentfilm részletet, ahol Rajk László szeretője Bakszant Olga és munkatársa maga mondja el, hogy ő is a mínusz 2-n volt, ami a pincéhez mínusz 2, és ő beszélt például - ő, nem én, tehát a filmben csak a tanúkra hagyatkoztam, arról beszélt, hogy ő tudta, hogy ott van a savas kád. És beszélt azzal az orvossal is, aki azért kérte leszerelését idegi alapon, mert ezt a savas kádat nem tudta feldolgozni.

- Mi volt ez a savas kád?

- A savas kád - így mondta pontosan Bakszant Olga a filmben: a szóhasználatát is tudom idézni: annyira megdöbbentett - "Volt ott a savas fűrdőő..." - így mondta.

Hát megfürdették a sósavban a d elik venseket, aztán már jobban volt kedvük vallani - már akinek volt még energiája vagy ereje, ha túlélte. Egyébként a savas kád legendáját az is alátámasztja, hogy volt a Szűcs testvérek esete - mind a ketten hithű kommunisták voltak - egyiküket nyugatról csalták haza, ahol egyébként, mint magyar kém teljesített szolgálatot. Természetesen árulás volt a vád ellenük. És az egyik Szűcs testvérről a boncoló orvos annyit írt le, hogy a bőrfelület teljesen elpusztult. Mi ott a 66. pincében megtaláltunk egy saválló kádat. Ami már csak nyomaiban volt - nézegette is a mérnök, nem is én találtam meg, hanem a háznak a gondnoka: Ni, hát itt van egy saválló betonnal... egy nagy teknő , és nincs funkciója.... Utána forgattam még a Fehér Házban, amit ma hívnak így és annak ...

- Bocsánat, a Margit híd hídfőjénél... ma képviselő ház...

- Ez szintén egy nagyon sötétmúltú épület. Péter Gábor eleve egy olyan épületet terveztetett, ami az ÁVH-nak készül. Tehát az az épület, egy az egyben, mai állapotában ugyanúgy néz ki, mint ahogy az ÁVH megtervezte. Péter Gábor kétszintes mély börtönt tervezett oda - és hát mindenféle összeköttetéssel a föld alatt. Ezen a környéken még a házzal szembeni épületekben is csak belügyesek lakhattak. Tehát aki ott volt polgári egyén, azt kitelepítették. Beköltöztek a munkás-elvtársak - a munkásosztály erőszak-szervezetének képviselői. Amikor mi '92-ben forgattunk, már csak a rácsok nyomai voltak meg. De még egy gondnok elmondta, hogy a háznak saját csatorna-zsilip rendszere van - a Dunába.

- Ez mire volt akkor jó?

- A kihallgatások során nagyon sokan meghaltak - és hát mégse kelljen minden halottnak halottaskocsi, meg ...

- Keresztül a városon...

- Keresztül... milyen macera... dehogy is! Sutty, bele a Dunába! Egy az egyben ...

- Csak nem azt mondod, hogy ezeket az embereket ledarálták?

- Van egy tanúm szintén a filmben benne van: aki '57-ben került abba a házba, akkor már Belügyminisztérium volt, ugye ÁVH már nem volt. Tizennyolc éves titkárnő volt. Egyszer egy iratköteggel lemegy a pincébe és ott járkál, ahol egyébként még ott voltak rendesen a cellák, cellasorok, börtönök. És benézett egy szobába, elmondja a filmben, hogy látott egy szobát. A szoba közepén volt egy tölcsér alakú valami, egy gép, elektromos gép - és a falon embermagasságtól fölfele, barna fröccsent nyomok. Hát teljesen meg volt rökönyödve. Fölment a főnökéhez, aki már tudta: neki már jelentették, hogy a kis hölgy lennt járt a pincében és azt mondta: hogyha maga nem akar a Dunába kerülni azon a berendezésen keresztül, akkor bizony hallgasson erről, és ne kíváncsiskodjon.

Még egy érdekes adalék: hogy a Duna azon a szakaszán nagyon jó volt a kapás - de ez már valóban a legsúlyosabb horror. És hát a horgászoknak is feltűnt. Mi történt? Megtiltották ott a pecázást. Van még egy érdekes ház - szintén a filmemben szerepel - ez a Garibaldi köz és Zoltán utca sarka. Az akkoriban a 17-ben volt a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége és a Rákosi is. Az egész tömb belügyes tömb volt, ÁVH-s belügyes tömb, még később a III/III is ott volt. És a Garibaldi - Zoltán utcai ház pedig a belügyi őrségnek volt a háza, illetve a belügyesek laktak ott. Nos, annak a pincéjében is voltak börtönök, sőt, a Garibaldi utca egész utca alatti része börtön volt. Mégpedig - elmondják a tanúim - hogy olyan börtön volt, kihallgató szoba, ahol parafa volt a falon. Ugyanis fölhallatszódott - ezek a szerencsétlenek, ahogy segélyt kértek meg... meg könyörögtek életükért - és a környékbeliek ezt hallották. És hogy hogy oldották meg a problémát? Parafával bélelték ki...

- Leszigetelték...

- Igen, és akkor onnantól kezdve ez megoldódott. Az '56-os forradalom alatt rövid ideig szabad volt a sajtó, és akkor megírták azt, hogy a Rákosi bunker építésénél több, mint száz ember dolgozott titkos munkahelyen - és ezek eltűntek. Nos annak a pincéjében találtak a nyolcvanas évek közepén csontvázakat. Véletlenül ezek a szerencsétlenek, akik ott dolgoztak Rákosi bunkerjén, azok oda lettek lebetonozva. Az Akadémia utca 17-hez, tehát a belvárosi háztömbök alá építettek Rákosi Mátyás számára egy szabályos metró-megálló méretű bunkert. 65 méter mélyen van. Azért van ott 65 méter mélyen, mert közel a Duna. Rákosi Mátyás dolgozószobájából nyílegyenesen vezetett volna a tervek szerint az út - ez egy ferde lift - ez már nem készült el, mert Rákosi megbukott. De elkészült a Rákosi Mátyáshoz tartozó méregdrága bunker. Rákosi és a párt legfelső vezetői 65 méter mélyen, ott húzták volna meg magukat atomháború esetén, és a Toldi mozinál volt az alagút kijárata. A Toldi mozinál, illetve a mai Szabadság téren ma is megtekinthető, mert be van kötve a metróba. Na most ugyan ez, ha egy központi vezetőség első titkárának jár, jár a Budapesti Pártbizottságnak is - és hát a Köztársaság téri épület a háború után épült - 1962-ig benne volt az építési törvényben, hogy minden középület alá kell építeni bunkert.

- Légó pincét...

- Így van. Légó pincét. Na most - az ötvenes évek elején épült a Köztársaság tér, klasszikus pártháznak - és hát építettek oda is légoltalmi bunkert, ami aztán később a pártházba szorult, illetve oda bezárt embereknek a halálos csapdájává, kvázi: pincebörtönévé vált. Az a borzasztó, hogy ezt nem találták meg '56-ban, mert mindenki a pincében kereste. Nem a pincében kellett keresni: a titkári szoba, mindig az első emeleten volt, ebből volt a lejárata, csak akkora vasbeton henger volt, a pincében nem is tűnt föl, hogy ott van valami. Metró technológiával készült. Minden, ami a föld alatt van Budapesten, igazából csak a metró mélységben tud lenni, mert ott van a kiscelli agyag, a márga. Az összes többi kavics, ebben hihetetlen nehéz, majdnem reménytelen költséges épületeket, mély-épületeket felépíteni. Fölásatták a Köztársaság teret, meg is találhatták volna az egyik lejáratot - dehát, arra ráhordták a földet. Ahol ástak, mindenhol leástak hat méterig, hét méterig - és víz jött föl.

- Érdekes, hogy elkezdték a metrót építeni, abbahagyták - és jó pár évvel később nyitották meg... És senki nem tudta, hogy közben, mit csinálnak.

- Hát gyakorlatilag ez a metróépítéshez volt kapcsolva, szigorúan titkos munkahelynek, úgyhogy nagyon sokan nem tudták, hogy mit építenek. A föld alatt ki tudja, hogy mi lesz abból - a részletek pedig.... Az volt a munkahelyek neve: titkos munkahelyek. A Köztársaság téren is volt egy ilyen. A kijárata - a valamikori szobor-emlékmű alatt volt. Illetve volt az Erkel színháznál is kijárata és a másik a gázművek felé. Ezt a függőleges vasbeton aknát bebetonozták a pártház '61-es, '62-es újjáépítésénél. Már, mint csak tömör vasbeton-henger van meg. Lemegy 65 méter mélyre...

- A kijáratát a metróban nem lehet megtalálni?

- Nem, nem lehet megtalálni, mert amikor a metrót átadták, akkor már ez nem volt járható. Ennek több oka van: egyrészt a talajvíz is - nem kell rögtön a titok után loholni - egyszerűen arról van szó, hogy a metró egy veszélyes üzem, állandóan figyelni kell, tehát ott nem lehetnek nagyon fölös leágazások. De ez az objektum, ez metró-technológiával épült és a Köztársaság tér közepére megy be, a színház oldalában. Ezt mi fölmértük két fajta elektromos sugárzással, méréssel. Ugyanazt adja ki - egy T alakú szabályos föld alatti alakzatot - és ugyanezt mondják a tanúim. November negyedikén hajnalban elsőnek a Köztársaság térre törtek be a szovjet csapatok, tehát alig két-három nap volt a keresésre. Ezalatt hoztak egy fúrógépet - mint ahogy én is a filmben fölfúrtam a teret a mérések után - na most több sikertelen fúrás után a fúrógép belefúrt egy vasbeton szelvénybe..

- Milyen mélyen van az?

- 30 - 40 mérter mélyen. Egyezik azzal, hogy ott kiscelli agyag van, tehát ott lehet. Dehát ezt sem én, sem ők annak idején nem tudtuk. Lefúrtak. Átfúrták a vasbeton födémet, lement az a cső. És utána - ezt a filmből lehet hallani - lent megkocogtatják a csövet - mint egy börtön-posta ... és fönt pedig visszaválaszolnak hogy... és akkor így, ezzel a kopogtatásos módszerrel tudták meg a föntiek, hogy lent hányan vannak - és kik vannak? Ez volt az egyik kapcsolat a lentiekkel. Először a vész- szellőző rendszeren keresztül szóltak föl egy tanúmnak, aki beszélt a lentiekkel, a pártházba szorult emberekről van szó, akik nem tudták, hogy mi zajlik fönt - nők, gyerekek, rendőrök - így mondták. De többen voltak, több csapat. Szóltak, hogy nem működik a levegőztető rendszer. Na most ezt azért kell tudni - ez is a filmben benne van - a pártház tetején volt a... így mondta a riport: exthausztor - és az biztosította a levegő meg az elektromos ellátást. Miután ezt szétlőtték, ezért a föld alatti rendszer nem működött. Vélhetően, akik ott voltak, vagy oda szorultak, vagy oda zárták őket, azok meghaltak... megfulladtak, éhen haltak, szomjan haltak. Erre is vannak adalékok, mégpedig két tanúm van, akik '57 tavaszán takarították el a holttesteket -és így mondták: térdig jártunk a holttestekben...

- Azért érdekes ez, amit mondasz, mert a Köztársaság téren most is metró épül, és ugye az MSZP most szabadult meg a Köztársaság téri székházától - és a mellette lévő épülettől, egyszerre. Szerinted, kiderülhet még valami?

- Nagyon bízom benne, hogy a metró kiszolgáló egységei beleütköznek valamibe - de teljesen el vagyok zárva, nemcsak én, a nyilvánosság is a metró építés minden egyéb részletétől. Én ugyan hetente kijárok a Köztársaság térre, de senkivel nem állnak szóba. De, még azért lehet bízni ebben, hogy a metró valamelyik szelvényében találko ik. A másik: a pártházat eladták, és az eladásban úgy szól, hogy a legfontosabb elem a mélygarázs. Mert mélygarázs nélkül nem lehet semmit csinálni - hogy nem csinálnak a pártház alá mélygarázst, hanem a Köztársaság téren egy egyszintes mélygarázst fognak építeni. Hát itt lóg ki számomra a lóláb, hogy a legegyszerűbb lenne ledózeroltatni az egész pártházat, mert amúgy is műszakilag elavult, történelmileg súlyos múltú, nem védett az épület. Lebontani, csinálni egy nyolcemeletes mélygarázst és kész. Na de benne van a szerződésben tudtommal, hogy erre nincs mód. Lehet átalakítani, de nem lehet semmi egyéb dolgot végezni - úgyhogy a pártházból nem fog semmi kiderülni. Amúgy pedig a metró maga volt az elvtársakat összekötő hálózat - tehát nem véletlemül megy így a metró: Keleti pályaudvar, Köztársaság tér, Szabad Nép Székház, Deák téren az Országos Rendőrfőkapitány és megy a Kossuth tér felé a metró...

- Arról nem próbáltál filmet csinálni, hogy mindezekért a szörnyűségekért kit, kiket és mikor vontak felelősségre - akár a rendszerváltás után is?

- A rendszerváltás egyik fontos eleme volt, hogy elmaradt a bocsánatkérés, így a megbocsájtás is. És hát természetesen a felelősségrevonás is. Akit felelősségre vontak, az egyszem Dudás a mosonmagyaróvári sortűzért. De gyakorlatilag senkinek semmi baja nem lett semmiért.

- Sőt! Bocsáss meg, hogy közbevágok: az '56-os forradalom fegyverrel történő leverését egy Na és!-sel is el lehet intézni...

- Így van! Nagyon egyszerű ez a dolog - a média segítségével előkészítették azt, ami ma zajlik. Ez egy 17 -18 éves aknamunka, amely meghozta a gyümölcsét, hogy tényleg... tulajdonképpen az sem érdekes, hogy mi történt.

- Mondd csak: mincs üldözési mániád?

- Egyáltalán nincs, egyáltalán nincs. Amúgy: megszoktam azt, hogy kemény témákkal, izgalmas társadalmi kérdésekkel foglalkozom - tehát megszoktam, hogy birizgálnak, piszkálnak, fenyegetnek. De egyáltalán...

- De bocsáss meg, konkrétumokról beszéljünk...

- Pontosan a rendszerváltáskor írtak nekem egy levelet egy volt belügyes, aki rám volt állítva. A telefonbeszélgetéseimet ő elemezte. És '89-ben szemrehányást tett nekem névtelenül - valahol megvan a levél - hogy mit papolok én a rendszerváltásról, mit csinálom én a leleplező riportokat, mikor én hoztam Nyugat-Európából egy használt VW típusú autót és azt biztos, hogy dollár... feketén váltottam át a dollárt... valami ilyesmi dolog volt - és egyáltalán... '88 -'89-ben olyan ügyekkel foglalkoztam: Gerő László százhuszonnyolc dollárja... emberrablásai Bécsből Magyarországra... Amikor konkrétan tudtuk és a televízió - akkor még volt hivatásos belügyes a TV-ben a sok-sok hivatásos televíziós besúgó mellett - tehát akkor ezzel tisztában voltam. Később pedig, volt egy szakasz, amikor azzal foglalkoztak, hogy kik hívnak engem, milyen tanúk - és igazából az én tanúimra akartak pressziót gyakorolni. Ma már a telefonálás sokkal egyszerűbb. Egyetlenegy gombnyomással le lehet bárkinek a hívás-listáját, SMS-eit, üzeneteit...

- De amikor a filmet forgattad, már nem tapasztaltál ilyet... két évvel a rendszerváltás után?

- Sokkal jobbat tapasztaltam. Ugye, akkor még nem volt ilyen fejlett a technika: a ripotalanyaim jelezték, hogy őket megkeresték, hogy ne adjanak nekem interjút - és nem értettem sehogy. Aztán rájöttem: az egyik stábhoz önkéntesen jelentkező aszisztens kolléga másolja ki a neveket a noteszemből... de nem tudhatta, hogy a filmhez kellenek ezek a riportalanyok, vagy pedig egy másik riportnak a riportalanyai... így hát például egy szénbányászhoz is elmentek, aki egy másik riport... tehát nem is ehhez a filmhez... és akkor így jött ki a lépés, és akkor mondtam neki: kollega, hát nem egyszerűbb, ha lefénymásolod? Hát be is ismerte ...őneki az volt a dolga, hogy a riportalanyaimról tájékoztatást...

- De kinek...? Könyörgöm, hát kinek, a rendszerváltás után két évvel? Kinek jelentene?

- A rendszerváltást, a rendszerváltásokat a titkosszolgálatok vezényelték le - működtek akkor is hibátlanul - a mai napig működik ez a vonal. Csak az emberek cserélődtek - és mondom, nincs közponzti agy, nincs, hogy valaki megtervezi a dolgokat, hanem mindenki ön... önmaga szűkebb köreiben működteti ezt a hálózatot. (szerintem egy konkrét ideológia mentén történik minden, és igenis van agy, amelyik a főcélokat megtervezte - azt pedig BÁRKIVEL és MINDENÁRON véghez viteti... - LoTaR)

A riport meghallgatható és letölthető a Torontói Független Magyar Rádió archívumából - 2007. okt. 17. adás

http://www.parameter.elosoft.com/adas.html

A torontói Parameter klub még ebben az évben, decemberben tervezi Dézsi Zoltán: Börtönpincék című filmje vetítését.

A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnok, rendészek, ávéhások, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt alapjaiban az egykori pincebörtönre épült, amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. A film végén a tér közepén egykor magasodó gigantikus szobor posztamense mögötti vasajtó hívja fel magára a rendező figyelmét. A zalai olajmezőkről hozatott fúrótorony napokig dolgozik a gyanús lejárat mögött, míg a gyémánt fúrófej megakad, nem megy tovább. A megismételt kísérletek is az első sejtést igazolják: a földnek ezen a pontján "anomália, súlyos anomália van", amely nem engedi tovább folytatni a kutatást; nincs tovább, íme a bizonyság. A bizonyíték hiánya - akárha a Legfelsőbb Bíróságnak a Szép utcai darabológyilkos, Pudleiner Gyula ügyében hozott ítéletében, aki egyedül nem hagyott ujjlenyomatot az áldozatok lakásán - a megdönthetetlen bizonyíték: argumentum ex silentio. A film bemutatása ellenére a szocialisták megnyerték a választást.

A hanganyagot lejegyezte: Bokodi György

forrás: quality-business.com

LETÖLTHETŐ DOKUMENTUMFILM:
(Másolja be böngészője címsorába!):
http://www.zugzwanged.org/dat/hun/pincebortonok.avi

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Magyarok Világszövetségéről
  2010-12-14 15:43:27, kedd
 
  Gavallér János

Mi is a valós helyzet a Magyarok Világszövetségével


Járni jár, csak nem jut, vagy tudomást sem vesz a demokrácia, arról az egyszerű tényről, hogy a Magyarok Világszövetsége a mindenkori magyarság egységszimbólumának működési költsége van. Novák Előd - a 2000 decembere óta megvont működési támogatást http://www.mno.hu/portal/17477 - mindenképp indokoltnak tartja visszaadni, és egyben felszólította a parlament pártjait, hogy tisztázzák nézetkülönbségeiket, egy egységes és független civilszervezet vezetőségével kapcsolatban.

Mert kinek is jó, hogy a MÁÉRT a Magyarok Világszövetsége nélkül tárgyalta meg a világmagyarság helyzetét - merem remélni, hogy senkinek. Hiszen egy olyan civil szervezetet kirekeszteni a felgyorsult politikai téridő dimenzióból, amely a magyar összefogás jelképe, kellene, hogy legyen, egyszerűen érthetetlen.

Kellemetlen, de megkerülhetetlen, az a politikai játszma, amely a magyarság bőrére megy, tudni illik a Csoóri Patrubány
http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=233%3Ama gyar-irok-az-orszag-es-a-nemzet-ellen&catid=85%3Amagyarok-vilagszoevetsege&am p;Itemid=53&limitstart=1
és a Boross Patrubány
http://zionistterror-inhungary.blogspot.com/2009/10/oktober-24-lyuk-az-eletrajzon .html
párharcokból a csonka-ország területén élők kerültek ki vesztesen. Úgy látszik a világmagyarság, másképp lát és másképp értelmezi a dolgokat, annak ellenére, hogy Patrubány elnök úr ellen több kifogás merült fel
http://hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=29622
megőrizte elnökségét és nem csak a látszatot, de hirdeti fel- és megszólalásaiban, hogy az embernek minden cselekedetében hordoznia kell az igazság csíramagjait. A helyzet felettébb kínos. Mert bizonyítékok nélkül senkinek sincs joga bírálni, így az érintetteknek, a felelősségük súlya szerint, tisztázni kell és tisztázni kötelességük egy nemzet előtt a mindenkori viselt dolgaikat! Szükséges és elengedhetetlen egy demokráciában az igazság felszabadító erejére, hogy szabadok lehessünk saját hazánkban és Isten előtt.

Nem lehet csiki-csuki játékokat űzni egy nemzetet átfogó szimbólumszervezet ellehetetlenítésével (az egyéni vélemények, sérelmek csak sokad rangúak).
A Magyarok Világszövetségére szüksége van a magyarságnak, annak működésére, -nyilvánosságra hozott dokumentumai, tagságának ereje, véleménye fontos kell, hogy legyen a magyarság számára-, mert végzetes hiba lenne, a magyar identitást kereső lelkek életében e történelmi hagyományokkal rendelkező civil szervezet teljes ellehetetlenülése. A szervezet helyzetének és működésének tisztázása elengedhetetlen, az állam feladata megkerülhetetlen.

2010. 12. 05.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megélhetési Kerekasztal
  2010-12-12 23:33:24, vasárnap
 
  Összefoglaló a Megélhetési Kerekasztalnál elhangzottakról

Budapest, 2010. december 12. vasárnap



Ahhoz, hogy megélhetést biztosítsanak mindenkinek, módosítani kell az elosztási és újraelosztási viszonyokat a munkából élők, illetve a munkából élni akarók javára. Ez nem csak egyetemes közteherviselést igényel, hanem differenciált és progresszív teherviselést is az egykulcsos adó helyett. Új adórendszerrel és egyéb intézkedésekkel el kell érni, hogy az idehaza megtermelt értéknek akkora része maradjon itthon, amekkora nélkülözhetetlen a nemzeti fejlődéshez - hangzott el az Emberi Jogok Nemzetközi Napján Budapesten tartott Megélhetési Kerekasztalnál pénteken.

A tanácskozást kezdeményező Magyar Szociális Fórum szerint az állami megrendelésekből az eddigieknél sokkal nagyobb szeletet kell biztosítani a tényleges munkát végző kis- és közepes vállalkozásoknak. A gazdasági növekedés motorjául szolgáló piacorientált állami vegyes vállalatokat és termelői szövetkezéseket kell létrehozni a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások terén. Helyre kell állítani a magyar mezőgazdaság rangját. Hazai termékekkel kell kiváltani az importtermékeket, a nemzeti ipar izmosítását szolgáló foglalkoztatási politikára van szükség. (A fejlesztés érdekében külföldi hitelek felvételétől sem szabad elzárkózni.) Alkotmányba kell iktatni a lakhatási jogot, és szociális lakásépítési programmal kell alátámasztani. Nem szűkíteni, hanem bővíteni kell az egészségügyi alapellátást, a nyugdíjrendszert pedig a nélkül kell konszolidálni, hogy elvitatnák az emberek jogát az öngondoskodáshoz. Teljes kárpótlást követelünk az iszaplavina áldozatainak. A további fagyhalál esetek elkerülése érdekében fűtött helységeket, ellátást, ágyat kell biztosítani a rászorulóknak, kötelezni kell az államigazgatási szerveket, hogy látogassák és lássák el a fokozottan veszélyeztetett embereket, mulasztás esetén felelősségre kell vonni azokat, akik előidézik egy másik ember halálát. Az MSZF egyidejűleg nagyobb odafigyelésre, törődésre és szolidaritásra szólít fel mindenkit.

Simó Endre szervező kifogásolta, hogy a kormány - ígérete ellenére - nem képviseltette magát a Kerekasztalnál. ,,A kormánynak tudomásul kell vennie, hogy a politika bírálata az emberi szükségletekből és a társadalmi követelményekből fakad. A kormánynak inkább élnie kellene a közvetlen demokrácia olyan fórumaival, mint a milyen a Szociális Kerekasztal, és minél többet kellene megvalósítania a társadalmi kezdeményezések közül" - mondta.

Jáky Miklós, a Keresztényszociális Műhely elnöke a munkán alapuló értékrendre helyezte a hangsúlyt, és azt mondta, hogy lezüllik az a társadalom, amely nem a munkán alapul. Bírálta az Európai Unió működését, különös tekintettel a szabad tőkeáramlásra, mert ez azzal jár, hogy a nagyok tönkre teszik a kisebbeket. Hazánkból évente 4500 milliárd forint távozik profit formájában, és további 1500 milliárd adósságszolgáltatás címén. A gazdasági szuverenitás helyreállítása nélkül nehéz lesz a kibontakozás - mondta.

Mészáros Attila, a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért ügyvezetője szerint a megélhetést biztosító ,,tisztességes minimálbért" kell előírni. A kinyilvánításokon kívül nem sok történik. A kis- és középvállalkozók jelenleg a korábbi munkaerő egyharmadát foglalkoztatják, átlagosan 6,3 főt a 18 helyett. Csökken a bevételük, és hatalmasra duzzadt a kintlevőségük. A Kerekasztal gyakoroljon nyomást, hogy jogi megoldás szülessék az elvégzett munka után járó pénz kifizetéséről. Méltatlanul alacsonyak a bérek, a dolgozó nem tud tisztességesen megélni béréből - mondta.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke egyetértéséről biztosította az MSZF álláspontját és a maga részéről is szükségesnek tartotta az adórendszer módosítását. Többet kellene törődni a munkás életpályájával is. Munkát kell adni 700-800 ezer romának. Úgy vélte, hogy az adósságproblémát, a foglalkoztatás legfőbb akadályát, nem lehet megoldani gazdasági eszközökkel. A társadalmi összefogás hatékonyságának növelése érdekében ,,civil adattár" létrehozását javasolta.

Kiss Gabriella, a Jobbik szociális kabinetjének helyettese vezetője is annak a véleményének adott hangot, hogy az egykulcsos jövedelemadó nem segíti elő a társadalmi igazságosságot. Ezért differenciálni kell. Itthon kell tartani a profitot, helyzetbe kell hozni a kis- és középvállalkozásokat, szűkíteni kell a multik kedvezményeit. Újra kell tárgyalni a külföldi hiteleket. Az emberek magánpénzéből nem szabad külföldi adósságot törleszteni. A körtartozások jelenleg akadályozzák a belvíz elleni védekezést is. A szociális alapellátás terén nem mindig a pénz jelenti a megoldást. A megélhetés biztosításának tartaléka a mezőgazdaság, a turizmus és a gyógy turizmus - mondta.

Lóránt Károly közgazdász az alapos helyzetelemzést hiányolta a kormány gazdaságpolitikájából. Úgy vélekedett, hogy a kormány nem tart eléggé igényt a szakértelemre. A 3,8 millió magyar keresőre fejenként 10 millió forint külföldi adósság jut. Ilyen körülmények között az egykulcsos adó gazdasági katasztrófához és bukáshoz vezethet, hiszen csökkennek az állami bevételek, ugyanakkor növekszik az importigény. Az EU válságból-válságba esik, összeomlás jeleit mutatja. Az eddigi kormányok mind-mind a nemzetközi tőke útját egyengették a nemzeti iparé helyett - vélekedett Lóránt.

A keresztény szociális Frivaldszky Sándor abban látta a legnagyobb gondot, hogy nemzeti piacunk kiárusítása miatt nincs mozgásterünk. Nem hogy nem érvényesül a szabad verseny, hanem a külföldi mezőgazdasági termékek nagyobb szubvencionálásával egyenesen megakadályozzák a hazai termékek jövedelmező előállítását. El kellene érni, hogy pl. az importtej esetében visszafizessék nekünk az EU-tól kapott szubvenciójukat! Frivandszky úgy vélte, hogy komoly eredményt csak az adósságszolgáltatás felfüggesztésével lehet elérni.

Dobszay Károly, a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke a XIX. Század regresszív adójához hasonlította az egykulcsos adót. Emlékeztetett arra, hogy a magyar mezőgazdaság világszínvonalúnak számított a Kádár-rendszerben. Ma ezzel ellentétes folyamat megy végbe - fűzte hozzá. Földtulajdonhoz kell juttatni az önkormányzatokat, mert a falut így lehet felemelni. Megvan a lehetőség arra, hogy a tulajdont elvegyék a részvénytársaságtól és az önkormányzatnak adják oda. De az országos megtoldáshoz nélkülözhetetlen a kormányzati akarat, hiszen az RT-ben nem érvényesül a paraszti tulajdon. Felhívta a figyelmet a rozsályi megoldásra, melynek révén a lakosság normális áron juthat hozzá a termékekhez.

Csete Gyuláné, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke a Szociális Kerekasztal intézményesítését sürgette, mert ezzel a társadalom kevésbé volna követő, és jobban léphetne fel a hatalmi arroganciájával és a szakmai dilettantizmussal szemben - mondta. Felajánlotta hozzá a szakszervezet segítségét. A Kerekasztal szerepét fontosnak tartotta a politikai kultúra színvonalának erősítése szempontjából is.

Bajnok István, a Demokratikus Közéletért Alapítvány elnöke a csődhelyzetből való kilábalást tartotta a legfontosabbnak. Javaslatokat fogalmazott meg a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Egyebek között a kötelező magánnyugdíj-rendszer megszüntetését javasolta, továbbá azt, hogy senkinek se járjon emelt nyugdíj politikai tevékenysége után.

Kollarik István közgazdász úgy vélekedett, hogy hazánk kivéreztetett állapotba került, és ebben mindegyik kormány szerepet játszott. Nem születtek meg a szükséges reformok, nem támasztottak követelményeket a bankrendszerrel szemben, ugyanakkor tíz százalékos profitot biztosítottak a bankoknak. Külföldi tőkedominancia érvényesül, miközben a multik mindössze 20 százalékkal veszik ki részüket a foglalkoztatásból. Óriási profitokat visznek ki ellenőrizetlenül - folytatta. A rendkívül szűk mozgástér miatt alig kezelhető társadalmi feszültségek alakultak ki. A munkanélküliség immár három generációs. Fizikai leromlás jellemző, sok ember egyszerűen nem képes dolgozni. Kollarik szerint az egykulcsos adó mellett szól, hogy a magasabb rétegeket beruházásra ösztönözheti, keresletet teremthet, és kis növekedést idézhet elő. Helyeselte a nyugdíjreformot, ugyanakkor még nem világos, mi lesz a banki különadó után - mondta. A közszféra 25-30 ezer fős karcsúsítását bírálta, mert kiszolgáltatottá teszi az államapparátust és ezzel akadályozza az alkotmányosság szolgálatát. Végül annak a véleményének adott hangot, hogy noha az új költségvetés az utóbbi nyolc év legjobbika, mégsem a szegénység megszüntetésének a költségvetése.

Salga István, az Igazságos Jogállamért Szövetség elnöke felhívta a figyelmet a nyugdíjkorhatár és az átlagos élettartam közti ellentmondásra. Síkraszállt a lakhatási jog törvénybe iktatása mellett. Kifogásolta, hogy a politikát nem érdekli a civil társadalom. Megismételte az MSZF követelését hazánk afganisztáni katonai szerepvállalásának befejezéséről, és az így felszabaduló pénz társadalmi célra fordításáról. A sorozatos alkotmánymódosításokra utalva emlékeztetett arra, hogy a munkához való jog alkotmányos jog, és a mindenkori hatalomnak alkotmányos kötelessége, hogy érvényre juttassa, munkát biztosítson az embereknek. Annak a véleményének adott hangot, hogy a választási győzelem pünkösdi királyság, nem pedig dinasztiaalapítás.

Gazdag Ferenc, a Magyar Nemzeti Rend Párt szóvivője a gazdaságpolitika mikéntjében jelölte meg a megélhetés kulcskérdését. Egyetlen új munkahely sem született - mondta. A kiszámíthatatlanság a fenntartható fejlődés ellen hat. Erélyesebb fellépést sürgetett a korrupció ellen, és hiányolta a jogbiztonságot.

Szécsei József, a Társadalompolitikai Tagozat képviseletében kormányrendeletet sürgetett annak érdekében, hogy elejét vegyék a további fagyhalál eseteknek, és büntetőjogilag is felléphessenek azokkal szemben, akik az államigazgatási szervekben nem tesznek eleget látogatási és ellátási kötelezettségüknek azok iránt, akik nem tudnak magukról gondoskodni, és ezért kihűlhetnek. Minimális emberi tisztességnek nevezte a kiállást hazánk kivonulása mellett Afganisztánból. A TPT támogatta a kormány álláspontját az IMF-el és az EU-val folytatott tárgyaláson, miszerint nem teljesíti az újabb társadalmi megszorításokra irányuló sürgetésüket. Ugyanakkor kijelentette: nem tud mit kezdeni az egy millió munkahelyre vonatkozó ígérettel. Tűzoltás folyik, kapkodnak, s talán fél évvel ezelőtt még eszük ágában sem volt azt tenni, amit ma kénytelenek megtenni - vélte.

Magyar János, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének százhalombattai csoportja részéről sajnálatosnak tartotta, hogy a hatalom nem figyel oda a Kerekasztalnál kinyilvánított társadalmi hangra, így ahelyett, hogy leépítené az afganisztáni szerepvállalást, növelte azt. Reményét fejezte ki, hogy a kormány jobban odafigyel a megélhetési Kerekasztal javaslataira. Mégis azt javasolta, hogy ,,ne nagyon követelőzzünk, hanem inkább majd négy év múlva". Véleménye szerint a mostani állapotokhoz az elmúlt 60 év politikája vezetett. Ez a politika a gazdagokat gazdagítja. Szükségesnek nevezte a középosztály erősítését, és úgy vélte, hogy a kormány nem vesz el pénzt az emberektől.

Orbán József, a Magyar Rendszerváltók Országos Szövetségének alelnöke tagadta, hogy a kormány ne venne el pénzt az emberektől. Drágul minden - mondta. Nekünk nem koldulnunk és kéregetnünk kell, hiszen akkor átnéznek rajtunk - mondta. Kifogásolta, hogy a kormány nem akarja meghallgatni a Kerekasztal szavát, és a média is mellőzi a társadalom hangját. Mi olyan rendszerváltást akarunk, amelyikben a tulajdon egyenlően oszlik szét az emberek között, s megszűnik az állapot, hogy a többségnek semmije sincs, egy kisebbség viszont mindent kisajátíthat. Az új rendszerben a bankoknak kötelességük volna munkahelyet teremteni - mondta Orbán.

Láng Márta, a Szociális Unió képviseletében tolmácsolta Szili Katalin üdvözletét, aki külföldi utazása miatt nem lehetett jelen. A megélhetési problémák közül kiemelte a hajléktalanságot, és feltette a kérdést, vajon hány családra vár kilakoltatás a téli moratórium után, és vajon jövőre hányan fagynak majd meg. Aktív, közreműködő szerepre szólította fel a szervezeteket, és kezdeményezte egy nemzetközi konferencia megtartását a megélhetési témáról, tekintettel arra, hogy a megélhetés nem csak magyar probléma.

Perjés Andrea, a Szent Korona Értékrendet szolgálók Nemzeti Egysége nevében a megélhetési gondokat előidéző okok kiküszöbölését tartotta a leglényegesebbnek. Nincs rend, erkölcs és fegyelem. Pedig mindenki egy és ugyanolyan szabadságot élvez - mondta. Hangsúlyozta a Szent Korona értékrend fontosságát, és a kétkamarás parlament intézményesítése mellett foglalt állást. Kifogásolta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia alárendelődött az amerikai érdekeknek, pedig a rendszer világcsődje éppen a nemzeti megoldások előtérbe helyezésére ösztönöz. Annak a reményének adott hangot, hogy fél év múlva új alkotmánya lehet az országnak, és az EU-tól eltávolodunk.

Szabó András, a Közép-Európai Pannon Klub alelnöke szerint a kormány középtávú koncepcióval sem rendelkezik. Viszont ígéretes a jövő évi növekedési ütem. Óva intett attól, hogy elbizonytalanítsák a külföldi befektetőket, és ezzel veszélybe sodorják a társadalmi célokat is. A kereslet és a vásárlóerő visszaesése várható, a szegénység ellen csak a nyilatkozatok szintjén tapasztalható érdeklődés - mondta. Szabó a középosztálytól várja a gazdaság élénkítését. A jelenlegi ,,egy párti" kormányzással szemben nincs alternatíva - vélekedett.

Jánosi Gábor, az Egészségügyi Kerekasztal szervezője arról tájékoztatta a Kerekasztalt, hogy a kormány szűkíteni akarja a kórházi ellátást, és kórházakat készül bezárni. A megélhetési gondokkal összefüggésben arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánkban naponta hat ember oltja ki életét saját kezűleg.



X X X



A Szociális Kerekasztal közös közleményét lásd külön csatolmányunkban!



Kiadta: MSZF SZK

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szilárd, mint a szikla
  2010-12-12 20:39:41, vasárnap
 
  http://www.youtube.com/watch?v=uivJ6XpXVV0
Címzett: Mozgalom Szépen emberül szepenemberul@gmail.com

"Maroknyi székely SZILÁRD, mint a szikla" ----


Tisztelt Székely Önk.Tanács! T. Izsák Balázs

Kállai Eszter Etelka Hajdúnánás - Budapest


Tisztelt Székely Önkormányzati Tanács! Tisztelt Izsák Balázs Uram!

Köszönöm Önöknek a munkájukat. Hajdúnánási Bocskai-féle hajdú származékként, aki tanítványaival 1983-ban indította el a "Szépen magyarul - szépen emberül" mozgalmat, aki a terveket, a teendőket ismertetve már többször is végigjárta Erdélyt, Illyefalván az ott lévőkkel megfogalmazták, aláírták az "Illyefalvi felhívás" t, amelyik Széchenyi, Wesselényi méltó társának Kölcsey Ferencre gondolok - gondolatait vállalta.
Kölcsey azt vallotta:

"Haza, nemzet és nyelv - három egymástól válhatatlan dolog, s ki az utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra készen lenni nehezen fog!"

Az Illyefalvi felhívást aláíró magyarok, zömében székelymagyarok, azt vállalták, a magyar nyelvet nem használják üres fecsegésre, mellébeszélésre, hazugságra, közönségeskedésre, hanem igyekeznek általa röviden igazat mondani, úgy, hogy akinek szánják szavuk, az azt meg is értse... Az a csodálatos, hogy ezt a székelység tulajdonképpen tartja is minden aláírás nélkül, s ami a lelket örömmel tölti el: szavaival egy az érzet.

Az ő példájuk bátorított, hogy követeljem:
Magyar nyelven magyarul és "magyarán"!
Magyarul: tisztán képzett hangokkal, hangsúly a szó elején, szórend értelem szerint. Lehetőleg idegen szavak nélkül!
Magyarán: tömören igazat, fontosat jóakarattal. (Remélem, az erdélyi magyarság, a Kárpát-medencei és a Földön szétszóródottságban élő is odaáll melléjük.)

Nem véletlen, hogy évtizedek óta hirdetem: a székelység lesz a magyarság megújulásának a vezetője.

Az ő példájukra merem követelni

TISZTA SZÓVAL A TISZTA ÉGÉRT, VÍZÉRT, A TISZTA LELKIISMERETÉRT.

Éppen ezért, - soha se vagyok hajlandó azt énekelni "porlik, mint..." - Mindig úgy éneklem hangosan - nem törődve a közbotrány-okozással -
SZILÁRD, mint a szikla!
Gondolják már meg, nincs-e akkora hatalmuk, hogy ezt a szót átcseréljék a himnuszukban!
Aki nekem a saját- és a mások jó tapasztalata mellett a székelységet illetően biztatást ad, az Jókai Mór.

Jókai Mór: A jövő század regénye - c. könyvét ismertté kell tenni, amennyire csak lehet. Itt küldöm belőle azt a részletet, amit évek óta küldözgetek szerte a világba.

Kállai Eszter Etelka


Jókai Mór: A jövő század regénye

(Mindenkinek, akit kicsit is érdekel napjaink élete, az emberiség jövője, olvasásra ajánlom ezt a könyvet. Jókainak ez a könyve a XX. század végéről szól.1950-ben kezdődik és 2000-ben ér véget. A székely Tatrangi Dávid a regény főhőse. Õ igyekszik az emberiséget kimenteni a gonosz hatalma alól légjáróival..)
A könyv I. kötetének Mi az a Sabina fejezetéből idemásolok egy részletet. Talán nem fölösleges.
(Érdemes elgondolkozni, összehasonlítást tenni. Mennyire felel meg a mai székelységre Jókai jellemzése? Ha megváltozott, vajon miért, miben és ki a felelős érte? Hol van Tatrangi Dávid? Míly szükség lenne rá! No, de hogy mondja a közmondás? Ami késik, nem múlik. Örülnék, ha minél több székely elolvasná ezt a részletet, aztán a könyvet (ha még nem olvasta). Ismerjen magára!

Íme a részlet:
"Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitünő sajátságokkal elhalmazott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonságai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; - szavatartó, hidegvérű, mint az angol; - okos vállalkozó, számító, mint a zsidó; - jó katona, mint az arab; - mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; - magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; - találékony, mint a jenki; - tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.
Földét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti, kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; - a nyegle szavára nem hallgat; - mindenét, amire szüksége van, maga állítja elő; öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el, idegenre nem szorul. Azzal, amilye van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; - minden férfi katonának volt nevelve egykor, úgy hogy a nők mívelték a földet. És minő földmivelés volt az! Akár Japánban. Háton hordták fel a trágyát a sziklatetőre, s onnan szánon eresztették le a termést; minden foltja a termőföldnek egy kert! Házaik építéséhez nem kell nekik építész, pedig azok kívűl csinosak, belül tiszták; az építésnél egy egész falu népe segít az új gazdának kézi munkájával - ingyen. Bor nincs az egész Székelyföldön; ott nem terem, pénzt pedig nem adnak érte: azért aztán korcsma nincsen, ártatlan fenyővizecskéjét minden család otthon főzi meg magának s meggybor meg mézsör a lakodalmak fényüzése.
Arisztokratát ott nem ismernek, minden ember nemes ember; a suffrage universellet előbb gyakorolták a székely székek, mint Franciaország, mint Amerika, s népképviseli alkotmányt élveztek, mikor még Európában senki sem ismerte azt, maga Magyarország sem.

Vallási ügyekben pedig a székely nép a legjózanabb; minden keresztény felekezet békés együttélését hirdetik egymás mellett álló templomaik. Az egy Istent valló unitáriusok legnagyobb tömegét ők szolgáltatják az európai statisztikának; náluk húzódhatott meg a szombatosok felekezete; és az első királyok által kiirtott ősvallás, a rhabonbánok, a gyulák napimádó tisztelete is legtovább tartotta itt fenn magát; ennek az eredeti betűit ma is tartogatja még a csikszeredai templom felirata. A rovásbotokra vágott ős magyar dalok szövegét ők őrízgették legtovább . S van egy sajátságos adománya a székely népnek: a találmányok kimesterkélése.

A falvakban, a magányos lakokban elő-előkerül egy-egy naturalista gépész, aki a furfangos mozdonyok kitalálásában töri fejét. Fegyvereket találnak fel, miket egyszer kell megtölteni s tízszer lőnek; kútgépeket, mikkel egy gyermek öntözhet egész kertet; kelepcéket, mikben a medve megfogja magát; arató, cséplő eszközöket, mik egy ember kezében háromnak a munkáját végzik; lakatokat, miket minden egyszerűségük mellett nem lehet a beavatatlan kéznek felnyitni; sajátságos zenemüszereket; volt egy naturalista mechanikusok, aki egy városnak olyan kutat készített, mely zenemüveket játszott, mikor vizet húztak belőle. A székelyben megvan az ösztön mindent magától találni fel, mint a kínaiban. És a mellett minő családi áldás! Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él. És tisztességesen él. A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem szétszórt rongyos házikókból állanak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei.
A XX-ig században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezébe volna az egész magyar ipar és kereskedelem. És minő szép faj! Annyi szép szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerekföldön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség typusaiban! A svéd nők szőke, gazdag fürtjei, piros arca, ideges termete, s a spanyol hölgyek fekete szemei, naparanyozta arcszíne, a kaukázi gyöngéd finom körvonalak, a görög classicus arcmetszetek mind együtt találhatók e kis darab földön. És tartós szépségek. A harmincéves nő még piruló hajadonnak látszik, s az ötvenéves matrona délceg termetére, nemes arcára csak fehér hajszálai vallanak a lefolyt időről. Egész falvak vannak, amikben a női arcokból egy merő book of beuatys -t lehetne kiállítani. S e szépségek szellemi tulajdonai is nemesek. Hűség, kitartás, engedelmesség, hallgatagság. És különös adományuk az, hogy vérük tiszta, egészséges."
(Ennek a székelységnek a fia volt Tatrangi Dávid. Remélem, a mai székely/magyar anyák is szülnek hasonlókat.)

Amivel Jókai még megvette a szívemet, az az 1848/49-es naplótöredéke. Ilyeneket ír benne:

"Nem a vezetők voltak nagyok; a nép volt óriás, mely őket felemelte. Lettek volna csak felényire áldozatkészek a nagyok, mint volt a nép! Nem folyt volna annyi drága vér, s nem folyt volna hiába!"

Hát mit lehet itt mondani?

- Fő a derű! S nincs más hátra, csak előre..!.
- Ésszel, szívvel, fegyelemmel "szépen magyarul"!
- Bölcsességgel, szeretettel, tetterővel "szépen emberül"!

Budapest, 2010. december 5.. Meggyújtottuk a második gyertyát!

"Szépen emberül" Alapítvány
H-1084 Budapest Tolnai Lajos u.16.I.3.
www.szepenemberul.hu --
Gépcím: szepenemberul@gmail.com
00-36-1-787-42-09, 00-36-70-27-33-872
Gyermekeinkért, unokáinkért, a boldog családokért
-1956 - 2012 - 2026 - 2048 - 2056 a MÉLTÓ SZÁZADOKÉRT
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2010.11 2010. December 2011.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 41 db bejegyzés
e év: 65 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 85
  • e Hét: 427
  • e Hónap: 3553
  • e Év: 35283
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.