|
 2/25 oldal 
|
Bejegyzések száma: 247
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 19:50:54, kedd
|
| |
| |
A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél,
de némán összeforr: testünk "legintellektuálisabb" szervéről,
a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak
az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is.
Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet
lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr,
nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba
rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól:
hol voltál eddig?
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 19:49:29, kedd
|
| |
| |
A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk.
Mi ébresztjük fel magunkban. De ahhoz, hogy felébreszthessük,
szükségünk van a másikra. Az életnek csak akkor van értelme,
ha van kivel megosztani az érzéseinket. A boldogság olyan madár,
amit bezárni, megkötni nem lehet. Nekünk kell úgy élni,
hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 15:02:06, kedd
|
| |
| |
Megállok saját lábamon
- ez másnak tán olykor fájhat -
meghajlok, ha a sors ítél,
s nem vesztem el koronámat.
Életet adok életért,
és hiszem, túlél a lélek,
arcomat mosollyal takarom,
s nincs ember, akitől félek.
Magamat bátran vállalom,
tudom, hogy mennyit érek,
elnézést - igen, ha van miért -
de kegyelmet sohasem kérek.
Mezei Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 14:58:21, kedd
|
| |
| |
Csak álom ez, én itthon várok.
A te lépteid máshol koptatják a köveket.
Egy édes szó a telefonba, HIÁNYZOL!
Képzeletben, mert a telefon néma marad.
Néha mikor rád gondolok, behunyom a szemem,
s elképzelem, ahogy hozzám sietsz, átölelsz.
Mit nem élhetek meg igazán, megálmodom versben,
Cserébe érted, ezt adta nekem az élet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 14:46:58, kedd
|
| |
| |
Meglátni a fényt egy nő szemében,
Megismerni önmagad lelke tükrében,
Oly érzés ez, mit leírni nem lehet,
Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.
Pilát Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fény |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 14:39:45, kedd
|
| |
| |
Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad
Addig ne mond, hogy kár volt
Ne mond, hogy hiába.
Míg van egy békés sziget a sodró áradatban
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen
Addig még érdemes a holnapot várnod
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved
Míg szólnak Tehozzád, és megfogják kezed
Míg szavadat értik, és tudják a neved
Addig még, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!
Míg hívnak, és tudod, hogy oda kell érned
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.
Isten az embert nem uralni szánta
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni.
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretet 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 14:37:10, kedd
|
| |
| |
Kun Magdolna
Egy világban élünk,
még sem érhetsz el,
mert tiltott úton járunk
érzéseinkkel,
s ki tiltott úton jár,
annak nincsen kegyelem.
Magány lesz a szíve jussa,
s úgy bolyong egyedül,
rabláncait lábán húzva,
mint száműzött hajótörött,
az élet-tengeren.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-09-28 13:04:06, kedd
|
| |
| |
Vitó Zoltán
Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.
Van úgy az ember,
hogy `bátorságra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.
Van úgy az ember,
`őszinteségre` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.
Van úgy az ember,
hogy `építeni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.
Van úgy az ember,
hogy bár `szállani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember,
hogy az `Összhangra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...
Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:
Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.
És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:
Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/25 oldal
|
Bejegyzések száma: 247
|
|
|
|
2010. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
247 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34572 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 724
- e Hét: 2070
- e Hónap: 11454
- e Év: 144008
|
|
|
Offline
