|
2011-10-25 08:27:30, kedd
|
| |
| |
VÁLÁS
Elválok most minden
szenvedéstől,
a sok csúnya szótól,
kicsi-hitűségtől.
Elválok most minden
féltő irigységtől,
goromba modortól,
rút féltékenységtől.
Elválok most minden
ékesszóló féktől,
kiválasztott-tudattól
gőgös önképtől.
Elválok most minden
láncon tartott széptől,
elvárás-hegyektől
kötőfék-erdőtől.
Elválok most minden
szitkodtól, átkodtól,
rám mért szavaidtól,
vad dühöd súlyától.
Elválok most minden
szégyenteljes naptól,
keserű órától,
üres pillanattól.
Elválok most minden
belső fájdalomtól,
ki nem mondott szótól,
átsírt éjszakától.
Elválok most minden
meg nem értett hangtól,
le nem írt fohásztól,
suttogott imától.
Elválok most Tőled,
aki eddig voltál,
Tükröm törve végleg,
múltam darabokban.
Most válsz Te is Tőlem,
aki eddig voltam.
Tükröd törve végleg,
múltad darabokban.
Menjen ki most minden,
mi időbe vetett,
bármely idő foglya
is az emlékezet.
Menjen ki most minden,
bármely tér is őrzi,
nyoma se maradjon
legyen bármily ősi.
Menjen ki most minden,
amivel bánthatnál,
mint a gennyes tályog,
mitől szabadultál.
Menjen ki Belőled
minden gyűjtött ,,kincsed"
harag, és félelem
úr ne legyen fölötted.
Menjen ki Belőlem
minden szomorúság,
félelem, ítélet,
magány-nyomorúság.
Nyíljon minden kő alól
eltaposott virág.
Nyíljon a szívünkben
örök megbocsátás.
Lejárt az ideje a régi kötésnek
seb gyógyul alatta,
új bőr jelenik meg.
Vége az Időben minden Szövetségnek.
Nem fog a mágia,
átkok leoldódtak,
eleresztik egymást
a kiszabadultak.
S mint ki kétszer született
rövid óra alatt
úgy kap új életet
KI VAGY a NAP ALATT.
VELE vagyok házas
végtelenség óta
EGYként égi honban,
EGYütt földi trónon.
ÉNisTE, TEisÉN
túl időn, és téren
Szellemben, s anyagban
örök ölelésben.
2009.09.14.
Z
O
É |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
