Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/51 oldal   Bejegyzések száma: 508 
Nehéz év lesz
  2011-02-27 13:44:38, vasárnap
 
  2011. február 27. 13:09
Nehéz év lesz

Nehéz év lesz, mondják azok, akik nehézzé teszik, nehéz év lesz, mondjuk, de legfőképpen érezzük mi, akiknek nehézzé teszik.

Bárhogy is lesz, élnünk kell, túlélnünk. Mert ez a folyamat, ami évek óta tart, amit évek óta jogtalanul, embertelenül ránk erőltetnek, ránk kényszerítenek, jóformán már nem más a részünkről, mint a túlélés művészete.

Akinek van munkája, annak egyre több a tennivalója, a bére pedig egyre kevesebb, akinek nincs munkája, annak pedig egyre kevesebb az esélye arra, hogy valaha is munkát kapjon. Szerencsés az a család, ahol legalább az egyik szülő dolgozik, és pénzt keres. Az árak, a rezsiköltségek nagyléptekben emelkednek, lassan szinte kibírhatatlanul. Mert a multiknak, a szolgáltatóknak egyre több kell, harácsolnak és egymás vállát veregetve osztoznak a koncon, és jutalék, prémium, végkielégítés címszó alatt csúsztatják egymás zsebébe a rabolt pénzeket, mindezt büntetlenül. Mi, az alsó réteg pedig már jóformán csak a számlákra dolgozunk. Nagyanyám emlegette mindig, hogy a végidőkben a ?sárga veszedelem? pusztítja el az emberiséget. Sokáig másra gondoltam ezzel kapcsolatosan, de megvilágosodott előttem, hogy a ?sárga veszedelem? nem más, mint a gázszámla, a villanyszámla, a vízszámla, vagyis a sárga színű csekkek, mert ma ezekkel ölnek.

A köztársasági elnök émelygős évnyitó beszédében a családok fontosságáról, azok védelméről beszél, pedig éppen a családok szétverése, széthúzása itt a cél, ezt kőkemény tények bizonyítják. Nyájasan felkér, hogy segítsük a pedagógusokat a munkájukban, holott éppen ők teszik lehetetlenné a tanítók munkáját, tönkreteszik az iskolákat, ahogy az egészségügyet, az ipart, a gazdaságot is. Merem remélni, hogy nincs már olyan ostoba ember, aki hinne ezeknek a szemtelenül hazug, nyálas piperkőcöknek.

Ilyen mértékű népsanyargatás, mint ami Magyarországon van, kevés demokráciában tapasztalható, talán sehol. Egyesek, a mindenkin áttaposók, a mindenkire rátaposók persze híznak, gyarapodnak, mert közel állnak a zsíros kondérhoz, húzzák a koncot, zsebünkből az utolsó filléreket. Hiteltelen, korrupt, hazug, csaló emberek irányítanak, parancsolnak, vezetnek, igen vezetnek, orrunknál fogva. Nekik bármit szabad, rájuk nem vonatkoznak a törvények, mentelmi jogot szavaztak meg önmaguknak, meg különféle egyéb kiváltságokat, mert nekik, egyedül nekik minden jár.

Nem baj, mi azért is élünk, azért is túlélünk. Ha egyebünk már nem is sok maradt, de vannak szellemi és hitbéli tartalékaink. Másfelől pedig majd a családok egy kis szobába költöznek télire, így csak azt az egy helyiséget kell fűteni, előkerül majd a fészerből a régi sparhelt, azon lehet főzni, sütni benne. Zabkása meg puliszka. Meg lehet szokni a gyertya, a petróleumlámpa fényét is, fürdésre ott lesz ismét az ütött-kopott zománcozott lavór, habfürdő, sampon helyett a jó kis háziszappan. Le lehet mondani a telefont, az internetet, a kábeltévét, feltéve, ha még nincs lemondva, és, ha volt egyáltalán.

Nehéz év lesz, de üzenjük azoknak, akik nehézzé teszik, hogy sokat kibírtunk már, ezt is megoldjuk valahogy, túléljük (remélhetőleg még őket is), mert mi olyan dolgot tudunk, amire ők sosem lesznek képesek, alázattal, hittel, reménnyel élni és tisztán, önzetlenül szeretni.

2010. Boldogasszony havának 1. napján
Paudits Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Miért kell a magyar embernek r
  2011-02-27 12:55:49, vasárnap
 
  Miért kell a magyar embernek rettegésben élni?
barikad.hu
2011, február 27 - 12:14

Három történet az ország három különböző pontjáról. Mindegyik történet fájdlmasan reális képet fest az orbáni rendről. Magyarország 2011.
Cikk Front kép - 280x185:

Három történet az ország három különböző pontjáról. Mindhárom jól példázza azt a kiszolgáltatottságot, megalázottságot, amit egyes helyzetekben tisztességes magyar embereknek azért kell elviselniük, mert nem hagyják (hagyták) szó nélkül az állítólagos kisebbségben élő romák viselkedését.

Az első történet egy családapáról szól, aki meg merte védeni az ártatlanokat egy szamurájkarddal hadonászó cigánytól. Ő maga (Hál' Istennek) egy pofonnal megúszta az esetet, míg az önjelölt keleti harcos felfüggesztett büntetést kapott. Természetesen a szabadlábon garázdálkodó ma is rettegésben tartja a település lakosságát, kivéve, akkor mikor a Szebb Jövőért polgárőrök járőröznek, mert akkor nagyon meghúzódik.

A második történet ennél egy kicsit cifrább, mert itt már színre lép a pénz, a ,,segííj". A városka gyermekeit tartotta rettegésben néhány purdé. A helyiek annyira megelégelték a dolgot, hogy segítséget kérve sikerült elérniük, hogy a rendzavaró fiatalokat intézeti gondozásba vegyék. Na ez már kiverte a biztosítékot a szülőknél, akik- nehogy azt gondolják, hogy a gyermekeik sorsa miatt aggódtak. Áh, dehogy. Amiatt fenyegették meg a magyar családanyát, mert nem nézte tétlenül, hogy gyermekét terrorizálják, mert ha gondozásba veszik a kiscigányokat, akkor nem jár sem a családi pótlék, sem a ,,segííj".

A harmadik történet elbeszélését rábízom arra, aki átélte, elszenvedte:
,,Ez történt: tegnap a feleségemmel a pilisvörösvári szakrendelőbe mentünk vizsgálatra. A várakozási idő ezekben az intézetekben elég hosszú( több óra is lehet). Várakozásunk alatt megjelent két fiatal cigánylány, akik dörömböléssel, kopogtatással zavarták meg a rendelést. Ezt én szóvá tettem, hogy ne zavarják a rendelést, ugyanis már több órája mi is a szakrendelésre vártunk. Ezt a két "hölgy" keményen sérelmezte, de úgy látszott, hogy tudomásul vették, hiszen ők is "várakozni" kezdtek. Eközben az egyik cigánylány telefonált, majd ezután 15-20 perc múlva megérkezett egy cigány férfiakból álló társaság. Kérdőre vontak és elkezdtek ütlegelni majd földre rántottak és összerugdostak."

Nézze meg mindenki ezt a képet! Így kell hazamennie valakinek, aki szólni mer, aki ki mer állni a saját jogaiért, igazáért?

Hol vannak ilyenkor a ruházatért aggódó rendőrök, hol van a mélyen tisztelt Belügyminiszter úr? Két hét alatt rend lesz ebben az országban. Ezek az Ő szavai.

Hát jelentjük, hogy nincsen rend. Sőt, káosz van és anarchia.

Én olyan korban nőttem fel, amikor hasonló atrocitások esetén az emberek odafordulhattak a rendőrhöz vagy polgárőrhöz segítségért. De ma már ez sem így működik. Ezek a tisztességes magyarok csak a Szebb Jövőért Polgárőrségben látják a reményt, mert ők tényleg ott vannak, ahol baj van. Járőröznek, vigyáznak, segítenek és nem kell mesterségesen felduzzasztaniuk a taglétszámot az állami támogatás reményében, mert azt nem kapnak.

De kapnak valami mást, ami pénzre nem váltható, el nem adható, át nem ruházható. Szeretetet, megbecsülést és simogató tekinteteket, ami elkíséri őket járőrözésük során.


Egy olvasó



barikad.hu
http://barikad.hu/mi%C3%A9rt_kell_magyar_embernek_retteg%C3%A9sben_%C3%A9lni-2011 0227
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csendben nézi a tanácsadásokon
  2011-02-27 12:18:36, vasárnap
 
  Csendben nézi a tanácsadásokon háborgó Fidesz a zuglói szerződéseket
2011. február 25., péntek, 10:40




Bár korábban épp fideszes politikusok támadták leghevesebben az önkormányzati tanácsadói szerződéseket, a saját párttársaikkal kötött zuglói megállapodásokat nem tartják kifogásolhatónak. Az önkormányzatok létszámát csökkentő tavalyi törvényjavaslat egyik benyújtója szerint sem kell ezzel foglalkozni, és nem emelte fel a szavát a nyolcadik kerületi polgármester sem, aki tavaly épp egy korábbi SZDSZ-es politikus tanácsadói szerződését semmisítette meg.






"Bizalmi emberek, és értenek a szakterületükhöz" - ezekkel a szavakkal indokolta az [origo]-nak Kovács Balázs zuglói alpolgármester, hogy miért alkalmaz tanácsadóként a XIV. kerületi önkormányzat korábbi fideszes önkormányzati képviselőket. A hat korábbi fideszes képviselővel kötött tanácsadói szerződésekről Várnai László, a kerület LMP-s önkormányzati képviselője számolt be először a blogján, és szerinte ezek "a többmilliárdos hiánnyal küzdő zuglói önkormányzatnak 2011 végéig több mint 23 millió forintos kiadást jelentenek".

A választások után az elszámoltatásra hivatkozva a kormány felülvizsgálta a korábban kötött tanácsadói és vállalkozói szerződéseket. Épp Papcsák Ferenc jelenlegi zuglói polgármester volt az első elszámoltatási kormánybiztos, és ő korábban "polipszerű összefonódásokhoz" hasonlította azokat az általa megvizsgált tanácsadói szerződéseket, amelyet 2002 és 2010 között közpénzzel gazdálkodó költségvetési szervek és állami cégek kötöttek magántársaságokkal.

Zugló önkormányzatának üvegzseb adatai között megtalálható a Várnai által említett szerződések egy része, ezeket a volt képviselőkkel kötött megállapodásokat az önkormányzat részéről Papcsák Ferenc polgármester és Kovács Balázs alpolgármester jegyezte. Az [origo] kikérte az önkormányzattól az érintett ex-képviselőkkel kötött megbízási szerződéseket, és azt az ígéretet kaptuk, hogy azokat hamarosan megküldik nekünk.

Papcsák a zuglói önkormányzat által kötött tanácsadói szerződésekkel kapcsolatban a hét elején azt mondta, hogy "akik az átvilágítással foglalkozó cégek szerződéseit támadják, azok az elszámoltatást szeretnék megakadályozni", és a hétfőn kiadott közleményében azt is hozzátette, hogy "rágalomhadjárat" folyik a zuglói elszámoltatás megakadályozására. "Az új önkormányzat vezetése által, az átvilágítás elvégzésére és az átszervezés segítésére kötött megbízási szerződéseket kérdőjelezik meg" - állt a közleményben.

"Aránytalanok ás megkérdőjelezhetőek"

A zuglói önkormányzat képviselőtestületében az előző ciklusban tizenhárom hellyel rendelkezett a Fidesz-KDNP frakció. Ezek közül a képviselők közül azonban csak négy ember került be újra a képviselőtestületbe a 2010-es önkormányzati választás során, pedig a pártszövetség az összes egyéni választókörzetben nyerni tudott. A zuglói Fidesz-KDNP szövetség annak ellenére tudott az előző ciklushoz képest több helyet szerezni a képviselőtestületben, hogy egy tavaly elfogadott törvényjavaslat körülbelül a harmadával csökkentette a képviselőhelyek számát a kerületi testületben.

A kormánypártok által tavaly elfogadott, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény értelmében a korábbi húsz egyéni választókerület helyett a 2010-es önkormányzati választások idején már csak tizenöt létezett Zuglóban, ezek mindegyikét a Fidesz-KDNP jelöltjei nyerték. A törvényjavaslat indoklásában szerepel az az érv, hogy a képviselőtestület tagjai számának csökkentése az "egyszerűsítés és a költséghatékonyság" miatt szükséges. A tavaly októberi választások után a képviselőtestületből távozó kilenc Fidesz-KDNP-s képviselő között van az a hat ember, akikkel a kerület vezetőssége a választásokat követően megbízási szerződéseket kötött.

"Nem érdemes egyes emberek foglalkoztatását kiragadni az egészből" - mondta az [origo]-nak Rácz Róbert, a tavaly elfogadott törvény egyik benyújtója. A fideszes országgyűlési képviselő szerint egy önkormányzat működését egyben kell nézni, és ha a képviselőtestület és a hivatal együtt kevesebb pénzből tud működni "az jó". Szerinte a cél az, hogy az egész önkormányzat "mindenestül" egyre takarékosabban működjön.

Papcsák a saját stábjával dolgozik

A kimaradt kilenc képviselőt a 2010-es választásokon nem is jelölték újra egyéniben, és a területi kompenzációs listán is csak az egyikük kapott helyet. A jelöltté válási folyamatot Gyügyei Attila, a helyi Fidesz-szervezet vezetője úgy jellemezte, hogy a kerület két országgyűlési képviselője, Papcsák és Kulcsár József javasolták a jelölteket, de erre a helyi szervezetnek és a budapesti választmány illetékes szervezetének is rá kellett bólintania.

"Papcsák Ferenc olyanokat alkalmaz, akikről tudja, hogy hasznos tanácsokkal segítenék az önkormányzat munkáját" - mondta Kovács. Szerinte semmi alapja nincs annak, hogy ezek az emberek valamiféle alku alapján kapták a megbízásukat. "Egy vezető pozícióban lévő ember a saját stábjával dolgozik" - hangsúlyozta Kovács. Az alpolgármester szerint azért van szükség a tanácsadók munkájára, mert szeretnék átvilágítani a zuglói ügyeket, és ehhez speciális szakértelemmel rendelkező emberekre van szükség, akiknek" vitathatatlanul" van helyismerete és tapasztalata is.

Kovács szerint az önkormányzat normál apparátusa nem tudja ezt a feladatot ellátni, mert "a régi stáb alkalmatlan". "Ez egy átmeneti időszak, nem normális működés, mert egyensúlyba kell hozni Zugló pénzügyi helyzetét, és ehhez plusz erőfeszítések kellenek"- magyarázta Kovács. Az önkormányzattal szerződött tanácsadók szerinte új koncepciókat dolgoznak ki, illetve az előző városvezetés "problémás ügyeit" vizsgálják.

Várnai László szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az általa problémásnak tartott szerződésekről nem azt állítja, hogy azok ne lennének jogszerűek, hanem "inkább azt, hogy ezek nem szükségesek, inkább aránytalanok vagy megkérdőjelezhetőek".

Egy hasonló eset a VIII. kerületben

Hasonló eset történt tavaly a VIII. kerületben, de ott a Fidesz volt az, aki kifogásolt egy tanácsadói szerződést. Tavaly márciusban bontotta fel a Kocsis Máté fideszes polgármester által vezetett VIII. kerületi önkormányzat a korábbi SZDSZ-es polgármesterrel, Csécsei Bélával kötött megállapodást. A dokumentum szerint Csécsei havi nettó 750 ezer forintot kapott volna 2014. október 15-ig, de a szerződést végül közös megegyezéssel felbontották, miután Kocsis megválasztása után nem igazolta a szerződés teljesítését és nem engedélyezte a megbízási díj kifizetését. A szerződést még Kocsis megválasztása előtt kötötte az alpolgármester az éppen akkor lemondott Csécseivel, aki oktatási és gazdasági ügyekben végzett volna szakértői tevékenységet. Kerestük Kocsist, hogy megkérdezzük, mi a véleménye a zuglói szerződésről, de nem reagált a megkeresésünkre.

Papcsák Ferenc is nehezményezett több, az előző polgármester által kötött tanácsadói szerződést a hivatalba lépése után. A Magyar Hírlapnak Papcsák azt mondta, hogy "a büntetőeljárás részeként és külön polgári perben is megpróbálja visszaszerezni a zuglói önkormányzat a törvénytelenül kifizetett tanácsadói díjakat". Papcsák külön kitért egy moldáviai férfivel, Dudoglo Pavellel kötött tanácsadói szerződésre, amelyet az MTV híradójának nyilatkozva szánalmasnak nevezett. Akkor azt mondta, hogy egyébként Zugló ilyen tanácsadói szerződésekre 30-40 millió forintot költött el. A Pavel-üggyel Kovács Balázs alpolgármester is példálózott az [origo]-nak. Ő azt mondta, hogy "itt most nem Dudoglo Pavel szinten folyik a munka".



Volt iskolaigazgató és újságíró is van a tanácsadók között

A hat ex-képviselő között, akiket jelenleg tanácsadóként alkalmaz az önkormányzat, ketten is családtagjai a mostani képviselőtestület két fideszes tagjának. Rátonyi Gábornak például, aki 2002 és 2006 között polgármester volt Zuglón, jelenleg a lánya képviselő a Fidesz-KDNP színeiben. A volt fideszes képviselőket leginkább olyan témájú tanácsadói munkák elkészítésével bízta meg az önkormányzat, amelyek egybevágnak korábban is végzett tevékenységükkel, de olyan céget is találni, amelyet csak a múlt év végén alapítottak, de Várnai szerint szintén tanácsadói szerződést kötött az önkormányzattal.

Az egyik volt fideszes képviselő, Gyügyei Lilian cége, a Peli & Perfect Kft. Várnai szerint havi 300 ezer forintos összegért kommunikációs tanácsokat ad a polgármesteri kabinetnek. A céginformációs adatbázis alapján a céget - amelynek Gyügyei Lilian az ügyvezetője - csak tavaly december 27-én jegyezték be, majd Várnai adatai alapján 2011. január 3-án kezdett dolgozni Papcsák kabinetjének.

A Rátonyi Gábor tulajdonában is lévő cég, a Békalencse Bt. az üvegzseb adatok szerint sportintézmények átvilágítására szerződött az önkormányzattal 256eFt/hó értékben. Rátonyi a Békalencse Bt.-n kívül más, sporttal kapcsolatos tevékenységet folytató cégnél is vezető beosztásban van, és korábban is volt részesedése több, sporttevékenységgel kapcsolatos cégben is. Az önkormányzat oktatási intézményeit érintő koncepciójában tanácsokat adó Illiás Lajosné korábban egy helyi általános iskola igazgatója is volt, a kommunikációért felelős tanácsadó, Cseke Vanda pedig korábban újságíróként dolgozott a Helyi Téma lapnál (részletesebb információkat a volt fideszes képviselőkről
itt olvashat
).


A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:

http://www.origo.hu/itthon/20110224-bizalmi-embereknek-osztottak-a-tanacsadoi-pos ztokat-zugloban.html
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hubay Kálmán 1946. április 8-á
  2011-02-27 11:44:46, vasárnap
 
  Hubay Kálmán 1946. április 8-án, az utolsó szó jogán elmondott beszéde

2011. 02. 21. hétfő. - 13:10
Tisztelt Olvasóink!

Az alábbiakban Hubay Kálmán utolsó szó jogán elmondott beszédét tesszük közre. Hubay rokonsága évtizedekig őrizte és rejtegette ezt az egyedülálló kortörténeti dokumentumot, de nem hozta nyilvánosságra. Miután az eredeti kézirat birtokosával a véletlen folytán ismeretséget kötöttem, mozgalmunk ideológiai felkészültségét és tevékenységét látva, 2006-ban úgy döntött, hogy a rendelkezésünkre bocsátja míg másolatot készítünk, a nyomdai- és internetes megjelenés érdekében.

Ezután felkerült a Suttogó adatbázisába, majd megjelent nyomtatásban a Front című újságban, Dobszay Károly főszerkesztősége idején, később a jövönk.info hírportál is közzétette rövid együttműködésünk alatt. A Szittyakürtben bánatomra sohasem került nyomtatásba; Gede Tibor túl terjedelmesnek találta ahhoz, hogy lekösse az olvasók figyelmét.

A megjelenések ritkasága és az említett orgánumok (sajnos) aránylag visszafogott olvasottsága alapján feltételezhetjük, hogy még mindig méltánytalanul kevéssé ismert Hubay Kálmán utolsó szó jogán elmondott fantasztikus beszéde, ezért úgy döntöttünk, újra leközöljük.

A kézirat hozzám kerülésének körülményeiről szeretnék még néhány szót ejteni.

Egy napon bekopogott hozzám fent említett ismerősöm és mosolyogva letett az asztalomra egy megsárgult, kockás füzetlapköteget, rajta ceruzával írt, egészen apró gyöngybetűkkel; sűrűn összezsúfolt, mégis példásan rendezett szöveggel.

Természetesen az első kérdésem az volt: Mi ez? Olvasd el! - mondta. Így a további fölösleges kérdezősködés helyett azonnal neki is láttam az olvasásnak, mert a papírokon jól látszott az idő munkája, és a kíváncsiságom erősebb volt, mintsem tovább fecsegjek. Hiszen ismertük már egymást annyira, hogy feltételezzem, ez valami a mozgalmunk szempontjából is érdekes holmi lehet.

Leírhatatlan érzés volt, ahogyan a sorok előrehaladtával kezdett tudatosulni bennem, mit is tartok a kezemben. Talán Hubay tiszta, világos gondolatmeneteiből kibontakozó egyenes személyisége; hogy ezeket a sorokat saját kezűleg írta le erre a papírra halála előtt nem sokkal; valamint a tudat, hogy ezt a kéziratot rajtam kívül egyáltalán alig láthatta még valaki, együttesen hatottak rám olyannyira, hogy az olvasást többször meg kellett szakítanom az erős megindultság miatt.

Miután a végére értem, még percekig hallgattunk ‒ barátom nyilván tisztában volt vele, hogy milyen hatással volt rám az élmény. Később elmesélte, volt olyan időszak, mikor nem telt el úgy hét, hogy ne tartott volna házkutatást náluk az ÁVH, mert a kéziratot keresték.

Kérdésemre, hogy honnan tudták, hogy egyáltalán létezik, csak annyit válaszolt: Hát, elmondta.

Amikor először próbáltuk meg lefénymásolni a papírokat, az addig kifogástalanul működő fénymásoló sűrű szikraeső közepette, egyszerűen lefüstölt. Néhányan már megmosolyogtak az elképzelésem miatt azok közül, akiknek elmeséltem, de azóta sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a kézirat esetleg valamilyen szakrális tulajdonságokkal rendelkezik, és ez idézte elő a különös jelenséget. Ha a beszéd végére ér a Kedves Olvasó, talán nem tartja akkora őrültségnek ezt a feltételezést.

Végül a másolatok mégis elkészültek. Ezeket először ismerheti meg a nyilvánosság, mivel a kézirat begépelt változatához a kitartás.hu a nagyközönség számára soha nem látott képeket most csatolja.

Elmélyült olvasást kívánunk!

Végvári Levente Attila - Kitartás.hu

Az ápr. 8-án tartott tárgyaláson az utolsó szó jogán elmondott beszéd vázlata

Tanácselnök úr, bíró urak,

Sem lehetőségem, őszintén szólva azonban, kedvem sincsen hozzá, hogy most, amikor az utolsó szó jogán szólok, a szenvedélyeknek és indulatoknak akár hangja, akár kifejezései tekintetében versenytársa legyek a vádat képviselő ügyész uraknak. Eltekintve attól, hogy ez nekem -megitélésem és érzésem szerint- nem is engedtetnék meg, most a záró szavaknál szeretnék legalább annyira nyugodt és mértékletes lenni, mint amennyire -tiszta lelkiismeretem tudatában - igyekeztem nyugodt és mértékletes maradni a háromnapos tárgyalás során, amikor pedig olyan megjegyzésekben és támadásokban volt részem, hogy önuralmam megőrzéséhez minden lelki erőmre szükségem volt. Éppen ezért, amikor az ügyész urak vádbeszédeire utolsó szavaimban bátor leszek kitérni, igyekszem azt inkább értelmi, mint érzelmi síkon tenni, mindig is az lévén a hitem, hogy az u.n. háborús bűnösséggel kapcsolatos és kifejezetten politikai bűnperekben a szereplők - így elsősorban a vádlottak - megítélése egyrészt történelmi feladat, másrészt - amennyiben a megítélés elébe vág a történelemnek - az semmi esete sem az érzelmek és indulatok, hanem csakis az értelem síkján történhetik.

Tanácselnök úr, bíró urak! Mielőtt beszédem érdemi részére áttérnék, elöljáróban egy kijelentést kell tennem. A tárgyalás során az egyik bíró úr részéről kérdés intéztetett hozzám, hogy miért nem könnyítek a lelkiismeretemen, miért nem szállok magamba és miért nem vallok töredelmesen? A kérdésben bizonyára benne volt az a biztatás, hogy elismervén az ellenem felhozott vádakat, jelentősen enyhébb elbírálásban lenne részem. Ehez nem is kellett volna egyéb, mint vállalni olyan cselekményeket, amelyeket nem követtem el, s ebben az esetben megmenthettem volna az életemet, de elveszítettem volna a világ előtt is, de méginkább önmagam előtt a becsületemet, már pedig, ha az élet és a becsület között kell választani, habozás nélkül a becsületet választom, amelynek jegyében éltem, a polgári és politikai életben tevékenykedtem, s ami okozza, hogy a háromnapos tárgyalás megpróbáltatásai után is és az ellenem emelt vádak dacára is nyugodtan, mert tiszta lelkiismerettel állok a tanácselnök úr és a bíró urak előtt.

Magával a peranyaggal foglalkozva, engedtessék meg, hogy először a vádiratban foglaltakra térjek ki, másodszor ügyem politikai részével foglalkozzam,

- természetesen mind a két tárgykörben annyira röviden és szűkszavúan, amennyire az a vád terjedelméhez képest csak lehetséges.
I. A vádirat 1. pontja szerint "vezető jellegű cselekményemmel a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtottam a hatalom megszerzésére irányuló lázadásához, a hatalom megtartásához", illetve "a hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban életemet fenyegető kényszerű szükség nélkül vezető állást vállaltam." E vádponttal kapcsolatban a vádirat megemlíti, hogy a., Szálasi Ferenc fegyházbüntetése alatt a pártot vezettem, - b., Szálasi Ferenc kiszabadulása után az Országépitő Tanács élén állottam, - c., a Nyilaskeresztes Pártból való kiválásom után, az Imrédy - féle u.n. Pártszövetség tagja lettem, - d., Pálffy Fidél pártjában a képviselők csoportját vezettem és - e., 1944 október 15. után Henney Árpád vezetése alatt álló minisztériumban a Kulturirodát vezettem.

A vádirat ez állításaival szemben legyen szabad a következő megállapításokat tennem s egyben itt reflektálnom a szombati tanukihalgatások során Zsabka Kálmán részéről elhangzott ama kijelentésre is, mintha én csak 1938- ban fedeztem volna fel magamban a jobboldali politikust, addig a politikai baloldalon állottam volna, sőt Miskolcon én rendezem volna a Purim- bálokat. Bár tudom, hogy ez súlyosbító körülményként számíthat, ki kell jelentenem, hogy 1919 november 12- től, mikor a miskolci Magyar Jövő c. lap munkatársa lettem, tehát 17 éves koromtól kezdve a politikai jobboldalon állottam. Közben - 1923 -ban - kettő hónapig munkatársa voltam a Miskolci Napló című félliberális lapnak, tekintve, hogy előbbi lapom tulajdonosával személyi ellentétbe kerültem és a lapot otthagytam. Mikor ellentéteim két hónap után elsimultak, a jobboldali nacionalista Magyar Jövőhöz visszaszerződtem. Semmiféle Purim - bált nem rendeztem, azt akkor is mások rendezték és ma is mások rendezik. Mindezt csak azért említem meg, mert 27 éve állok ugyanazon a politikai vonalon s én nem egy baloldali múlt után fedeztem fel magamban a jobboldaliságot, mint ahogy a vád tanúi a zsidógyilkoló különítményekben lelkesen eltöltött esztendők, a Turul Szövetség, a Fajvédő Szövetség és egyéb "demokrácia ellenes" és antiszemita alakulatok vezető tisztségei után most -veszélytelenül- hirtelen felfedezik magukban a lelkes baloldalit s nem feszélyezi őket, hogy az általuk addig gyűlölt baloldal jótéteményeihez és adaptálásához az én holttestemen keresztül jutnak. Aki az én baloldali múltamról beszél, azt vallja, hogy én 1938-ig baloldali voltam és erre szemrebbenés nélkül esküt is tesz, annak szavahihetősége és vallomásának súlya egyéb vonatkozásban is lemérhető.

Ami már most a konkrétumokat illeti

a., Szálasi Ferenc fegyházbüntetése alatt elnöke és parlamenti képviselője voltam a pártnak. A párt az akkori törvények és alkotmányos szokások szerint parlamentáris alapon működő, a választójogi törvény értelmében országos pártnak elismert, a nyilvánosság és a hatóságok által ellenőrzött párt volt, s még csak nem is gondolhattam, hogy egy parlamenti párt ideiglenes politikai vezetése valamikor is bűncselekményt fog jelenteni. - A párt szervezésével -erről a vád által becsatolt és felolvasott iratok is tanúskodnak- nem foglalkoztam. Szálasi Ferenc pártjának felduzzadása elsősorban Szálasi elitéltetésének tulajdonítható, annak, hogy a Horthy - rendszer ok és cél nélkül mártírt csinált belőle és ezzel felgyújtotta a tömegek fantáziáját. A párt felduzzadásának második oka, hogy a párt -nemzeti alapon- tagadhatatlanul az akkori legradikálisabb programot hirdette meg, programjában és parlamenti tevékenységében az összes pártok közül a legélesebben és legnyíltabban szállt szembe a Horthy-rendszer feudálkapitalizmusával. A tömegek tehát, amelyek érezték ennek a fenékig romlott és korrupt feudálkapitalizmusnak a fojtogatását, ebben a radikális nemzeti irányzatban remélték igényeik megvalósítását.

b., Szálasi Ferenc kiszabadulása után a párt Országépítő Tanácsának vezetését vettem át, az aktiv politikai cselekvéstől csaknem teljesen visszavonultam, gyűlésekre nem jártam. Az Országépítő Tanácsban a kihallgatásom alatt már emlitett tudományos munka folyt -például- egy radikális, de ésszeru földreform megvalósításának előfeltételeiről a magyar nép egészségügyi ellátásának racionalisabbá tételéről stb. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen irányú tudományos és a nép érdekeit szolgálni akaró munkának irányítása háborús bűncselekménynek, vagy népellenes bűncselekménynek lesz valamikor is deklarálható.

Itt Szálasi Ferenccel és a párttal való kapcsolataim tárgyalásánál kell kitérnem Zsabka Kálmán tanú ama kijlentésére, miszerint Szálasi -kiszabadulása után- rovancsolást rendelt volna el a pártban, amelynek során megállapították volna, hogy én a párt kasszájából Isten tudja mennyit sikkasztottam. Igyekszem ezzel a váddal kapcsolatban is megőrizni nyugodtságomat és mértéktartásomat, s csupán a következőket állapítom meg: - Szálasi Ferencet ugyanaz a tanú, aki itt arról a bizonyos állítólagos rovancsolásról beszélt, abszolut puritán emberként jellemezte. Viszont köztudomású, hogy Szálasi Ferenc a Csillagbörtönből való kiszabadulása után helyettesévé és utódjává nevezett ki, és ez a megbízatásom mindaddig tartott, míg a közöttünk 1942 elején támadt elvi ellentétek miatt a pártból ki nem váltam. Kérdezem: a puritánnak jellemzett és ismert Szálasi Ferenc vajjon megbízott volna-e helyettesítésével -és szükség esetén- utódlásával, ha történetesen igaz lett volna a tanú állítása? Ha önök el nem utasítják összes tanúimat, akkor tanúk vallották volna, hogy Zsabka ebben a kérdésben sem mondott igazat. Viszont, ha ebben sem mondott igazat, az én baloldaliságom tekintetében sem mondott igazat, akkor ismét csak azt mondhatom, hogy a kijelentést megtevő Zsabka Kálmán tanú szavahihetősége és vallomásának súlya lemérhető egyéb vonatkozásokban is.

c., Az Imrédy-féle u.n. Pártszövetség tagja nem voltam és nem is lehettem volna. A Pártszövetség az Imréd -és a Pálffy-párt képviselőtagjainak parlamenti szövetsége volt, a parlamenti-politikai együttműködésre irányult, én tehát, aki a Pártszövetség megalakulásakor és működése alatt már nem voltam képviselő következésképp -és a vád állításaival ellentétben- a Szövetségnek tagja nem lehettem és abban nem tevékenykedhettem. Itt kell megcáfolnom a vádnak azt az állítását is, hogy én Pálffy Fidél pártjában

d., a képviselői csoportot vezettem volna, mert nem lévén képviselő, a képviselői csoportnak nemhogy vezetője, hanem tagja sem lehettem. A képviselők csoportjának vezetője Baky László volt.

e., Ami most már a Kulturirodavezetői tisztét illeti, meg kell állapítanom, hogy

1., a kulturális ügyek irányítása és ellenőrzése nem tartozott hatáskörömbe és ilyen irányú munkát nem is végeztem. Erre vonatkozólag felolvasta a bíróság a halott Pálffy Fidél földmívelésügyi miniszter vallomását, aki szerint neki az volt az érzése, hogy én a kultuszminisztériumot ellenőriztem, de nem hallgatta ki a halott Rajniss Ferenc kultuszminiszter helyett beidézni kért Tárczay-Felicides Román kultuszállamtitkárt, aki nem érezte, hanem tudta és tudja, hogy a minisztérium ellenőrzésére még csak kísérletet sem tettem.

2., A Henney-féle tárca nélküli minisztérium egyes osztályainak vezetői nem voltak tisztviselők, nem voltak státusba sorozva, következésképpen a 11§ 4. Pontjában említett kinevezésük sem volt. A 11. § 4. pontja miniszteriális vonalon meg is áll az államtitkári állás megemlítésénél, tehát az a tény, hogy az irodák vezetői felett államtitkár állott, már önmagában is jelzi, hogy az irodavezetői tisztség nem esik a 11.§ 4. pontjában, hanem legfeljebb a 13. § 3. pontjában felsorolt tisztségek közé.

II. Ami most már a második vádpontot illeti, azt, hogy "olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtettem volna ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásoljam és az országra káros irányba tereljem" :

Nem kell bizonygatnom, hogy az első világháború után a magyar politika központi gondolata -pártkülönbség nélkül, jobb és baloldalon, sőt a szélsőbaloldalon egyaránt- a trianoni békeszerződés revíziója volt. Kihallgatásom során is vallottam, most is vallom, hogy politikai elképzeléseim központjában szintén a revízió gondolata állott. Lehet, hogy ezt ma helytelennek tartják, én minden esetre helyesnek tartottam, mint ahogy 1938 őszén Münchenben Daladier és Chanberlain is jogosnak tartották a revíziót. Ha a revízió szolgálata bűn volt, akkor bűnösségemet elismerem és büntetésemet várom.

Már kihallgatásom során is említettem, hogy a magyar revízió gondolatának érvényesülését egészen 1936-ig a nyugati demokráciáktól vártam, mindaddig, míg 1936 nyarán Llewelyn John, a magyarbarát angol képviselők csoportjának elnöke a függetlenség londoni tudósítója, Komlós György útján nem értesített arról, hogy revíziós törekvéseinket a hivatalos Anglia -előreláthatólag- soha nem teszi magáévá, viszont Olaszország és Németország akkor már leszögezték magukat a revízió tényleges szolgálata mellett. Ismétlem: lehet, hogy a revíziós gondolat szolgálata ma bűn. Én és még nagyon sokan -a baloldalon is- nem bűnnek, hanem kötelességnek tartottuk. Magyar ideálokat szolgáltam és hittel szolgáltam, Lutherrel mondom: Itt állok és másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!...

Ami most már a második világháborút, helyesebben abban Magyarország részvételét illeti, Magyarországnak a németek, illetve a tengely oldalán a háborúba való belépéséhez egyáltalán nem volt szükség az én ilyen, vagy olyan állásfoglalásomra és nem csak azért, mert Magyarországnak a háborúba lépése idején még csak törvényhozó sem voltam már, hanem mert
1., a kormány az ellenzék, általában a parlament megkérdezése nélkül már 1939 januárjában csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz. Ezzel a kormány, amelynek ténykedésére semmi befolyásunk nem volt, sőt amellyel éles ellenzékben állottunk, már a háború kitörése előtt csaknem háromnegyed évvel, az orosz-magyar háború kitörése előtt két és fél esztendővel lerakta követendő politikájának alapjait: a többi már csak politikai felépítmény volt.

2., Az Amerikai Egyesült Államok már 1939-ben azzal utasította vissza a magyar kormány egyik gazdasági természetű javaslatát -amint azt a Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter ellen kiadott vádirat is megemlíti- hogy Magyarországnak a tengely oldalán a háborúba való belésodródása történelmi kényszerűség, amelyen nem változtatott egy volt országgyűlési képviselőnek -mint én- ilyen vagy olyan állásfoglalása. A végzet bekövetkezését lehet predesztinációnak, vagy lehet a történelmi materializmus érvényesülésének nevezni, az a tény, hogy a népek örök országútján fekszünk és, hogy a Kelet-nyugati évezredes hadiút rajtunk vonul keresztül, a magyar sorsot végzetesen meghatározta és ez elől a végzet elől máshová nem -csak mint Teleki Pál tette- az öngyilkosságba lehetett menekülni.

3., A második világháború sorsszerűségét és azt, hogy mennyire független volt az egy semmiféle állami, vagy közéleti tisztséget be nem töltő magyar állampolgár -mint amilyen én voltam- állásfoglalásától, sőt mennyire független volt még a magyar kormány állásfoglalásától is, a győztes szövetségeseknek ma élo legnagyobb államférfia Sztálin generalisszimusz fejtette ki mondván: "helytelen volna azt gondolni, hogy a második világháború véletlenül, avagy egyik vagy másik államférfi hibájából keletkezett... A valóságban a háború elkerülhetetlen következménye volt a jelenlegi monopolista kapitalizmust jellemző politikai és világerők fejlődésének... A kapitalista világ gazdasági rendje általános válságok és háborús összeütközések elemeivel terhes és ennek a világkapitalizmusnak a fejlődése a mi időnkben nem tervszerűen és egyenletesen, hanem válságokon és háborús katasztrófákon keresztül tör utat. Ennek eredményeként a kapitalista világ két egymással ellenségesen szembenálló, és egymás ellen harcoló táborra szakad. A háborús katasztrófák talán kikerülhetők volnának, ha a nyersanyagforrásokat és a piacokat fel lehetne újólag osztani az országok között, ennek a megvalósítása azonban a világgazdaság jelenlegi kapitalista feltételei közepette lehetetlen... Ily módon a kapitalista gazdasági világrend első válságának eredményeként kirobbant az első világháború, a második válság következményeként pedig a második világháború." ezeket mondotta szóról - szóra Sztálin generalisszimusz és ilyen formán a mai korszak leghatalmasabb személyisége állapította meg, hogy a második világháború a jelenlegi monopol - kapitalizmust jellemző gazdasági és politkai világerők fejlődésének elkerülhetetlen következménye volt. Vajjon milyen súllyal eshetett volna latba egy embernek - mint én - vagy egy olyan kis népnek, mint a magyar, az állásfoglalása ezekkel a világerőkkel szemben, mikor a világerők fejlődésének természetes következményét, a második világháborút maga Sztálin generalisszimusz is elkerülhetetlennek jellemezte?
Mikor Magyarország e világerők fejlődésének elkerülhetetlen következményeként belesodródott a háborúba és amikor a magyar kormány nem egy alkalommal deklarálta, hogy Magyarország védelmi háborút folytat tagadhatatlanul azt óhajtottam, hogy Magyarország ebből a háborúból ne vereséggel kerüljön ki. Bűn volt nem azon dolgozni, hogy Magyarországot megverjék? Ha bűn volt, akkor bűnös vagyok... Felmerülhet a kérdés, hogy mikor a háborús események kedvezőtlenre fordultak, miért nem "álltam át"? Eltekintve attól, hogy ez az "átállás" bizonyos lelki magatartás kérdése, olyan lelki magatartásé, amely soha nem volt sajátom, - maga a jelenleg is érvényben lévő 1930. évi III. t. c. , a hűtlenségi törvény 59. § is akadálya lett volna számomra az u. n. "átállásnak", bár nem tagadom, hogy példák - például a tanú urak példái - mutatják, hogy még 1944 őszén történt átállások is, milyen egyéni előnyöket és biztonságot jelentettek egyesek számára, akik mindaddig a legszélsőségesebben a szélsőjobboldalon állottak, - az egyéni előnyök azonban soha nem határozták meg sem meggyőződésemet, sem politikai irányomat.

III., A harmadik vádpont, amelyet a 13. § 5. pontjára való hivatkozással emeltek ellenem, olyan hitvány és annyira méltatlan hozzám, hogy ellene csak kelletlenül védekezem. Kelletlenül, mert aki ismerte felfogásomat, életemet, életviszonyaimat, aki tudja, hogy a politikából soha hasznom nem volt, de a politika miatt anyagilag letörtem, az tudja, hogy a vád mennyire méltatlan, a tanúvallomások mennyire a fantázia rosszindulatú szülöttei. Megvallom: mindent hittem volna, csak azt nem, hogy valaha is ilyen vádak ellen kell védekeznem. Itt már nem az életrol, hanem annál sokkal nagyobbról: a politikai tisztességemről, meggyőződésem tisztaságáról, s az egyéni becsületemről van szó. Bár azon nem lehetne csodálkozni, ha ennél a pontnál úrrá lenne rajtam a szenvedély: igyekszem elfelejteni a vád tanúinak, s magának a vádnak színpadias szenvedélyességét és igyekszem ezen a téren is mértékletes és hideg maradni.

A vád kihallgatott tanúi kijelentik, hogy ők semmit nem láttak közvetlenül, semmit nem tudnak, mindent csak "hallottak", vagy "köztudomásra" hivatkoznak. Látnak valamiféle felhívást, amelyen állítólag az én aláírásom lett volna. Elismerik, hogy az én aláírásomat azelőtt soha sem látták és nem látták azóta sem. Erre a tanácselnök úr felmutat nekik egy jegyzőkönyvet, amelyen kétségtelenül az én aláírásom van, erre habozás nélkül kijelentik: "igen, ilyen volt". Egy hites írásszakérto is csak hosszadalmas tanulmányozás, összehasonlítások után tudja megállapítani valamely írás azonosságát, de ők egy futólag látott aláírásra 8 év után is kijelentik: "igen, ez volt az!" És az ügyész úr ezt elhiszi nekik. Feltéve, de meg nem engedve, hogy én olyan becstelen vagyok, hogy 1939-ben utasítást adok embereimnek arra, hogy készítsék elő az országot a német megszállásra, feltehető az, hogy én ezt leírom, legépeltetem, litografáltatom, aláírom és postán elküldetem, ezzel magam írván alá a hűtlenségi törvény alapján a saját halálos ítéletemet? Feltehető ez? Rólam, bíró urak már nagyon sok rosszat mondtak ellenségeim, de, hogy szamár volnék, azt még senki nem mondta, következésképpen ilyen szamárság rólam nem is feltételezhető.

Az egyik tanú kijelenti, hogy velem haragban, perben, ellenségeskedésben nincs. Erre elmondja, hogy már 1939-ben le akart lőni s egész tanúvallomásából izzik a szenvedély és felcsap a gyűlölet. Rendreutasítás nélkül vérig sérteget - óh, engem most nagyon könnyen, jutányosan, kockázat és főként veszély nélkül lehet sértegetni!- de azért ő azt hiszi, hogy tárgyilagos.

Én leplezem le a tanú uraknak egy állítólagos szabadcsapatos akciójukat, de kiderül, hogy amikor én parlamenti közbeszólásomat nem önként, hanem az akkori belügyminiszter provokációjára megteszem, már régen kizárta őket az akció miatt a Fajvédő Szövetség, fegyelmit indít ellenük a Turul, a lengyel kormány pedig akkor már régen kizsuppoltatta őket az országból.

Azt mondják, hogy Kánya Kálmánnal 1939 tavaszán, mint külügyminiszterrel tárgyalnak s az én "besúgásom" következtében követelik a németek Kánya Kálmánnak a külügyminiszteri székből való eltávolítását. Olyan csekélység, hogy Kánya Kálmán már háromnegyed évvel azelőtt, 1938 novemberében megszűnt külügyminiszter lenni, igazán nem érdekli.

Legyáváz, mert fegyveres kiállást ajánlott fel Zsabka úr 1938-ban és én nem álltam ki. De azt elhallgatja, hogy csak "lovagias fegyveres kiállásra" voltam hajlandó, mert én nem voltam diszkvalifikálva, ellenben ha nem lovagias fegyveres kiállást fogadok el, akkor diszkvalifikálnak. Azt mondja azért akartak duellálni velem, hogy lelőjjenek, mint egy kutyát. Ezt lovagias kiállásnál is megtehették volna, de nem tették, mert tudták, hogy lovagias fegyveres kiállásra hajlandó vagyok. Hatszor volt párbajom, négyszer ítéltek el párbajvétségért: éppen Zsabka úrtól, vagy Zsabka úréktól féltem volna? Ugyan kérem!...

Sváb származásúnak mond, mert ezzel is hangulatot akar kelteni ellenem, s nem vette magának azt a fáradtságot, hogy megállapítsa, hogy az egyik legrégibb tiszta magyar családból származom. Tudom, hogy a származás egyáltalán nem jelentős, de az a tanú, aki ennyi felelőtlen felületességet mutat egy kérdésben, annak felületesség, felelőtlenség és hangulatkeltés jellemzi egyéb állításait is.

A tanúvallomások után kérdeztem magamban: mi volt ez? Egy filmrendezőnek grand guignol - szerű, a rossz detektívregényekre emlékeztető filmötlete volt, ez a film azonban nem a magyar népnek és nem is a magyar történelemnek, hanem egészen másoknak szólt. Ez lehet az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy ezek az urak, akik 25 éven keresztül állottak a szélsőjobboldalon, akik dicsőítették Orgoványt és az erzsébetvárosi bombamerényletet, most Hubay Kálmán holttestén keresztül akarnak utólagos belépőjegyet váltani az ellenállási mozgalomba. Izlés dolga és lelkiismeret dolga az egész: a kérdéssel tovább nem foglalkozom. Mindenesetre csodálkozom, hogy minden olyan tanú kihallgatását elutasították, akik Zsabka úrék vallomásait nem "hallomásból", hanem közvetlen tapasztalatból cáfolhatták volna meg. Szerintem ilyen intézkedésekre a népbírósági eljárásnak nincsen szüksége és, ha mégis történnek ilyen intézkedések, azok legalább is, félremagyarázásokra adhatnak alkalmat.

Egyik bizonyítékként szerepeltetik ellenem a nemzetiségi javaslatot. Visszaemlékezem a hat év előtti időkre, a központilag irányított hajszára, amikor legényegyletek és legeltetési társulatok nyilatkoztak meg a hozzáértés igényével ebben a hallatlanul finom kérdésben anélkül, hogy ismerték volna a javaslatot, ismerték volna annak indoklását és azt a magasabb szempontot, hogy a javaslat célja az volt, hogy a Duna völgyében békésen éljenek végre egymás mellett az iderendelt népek. Most is, a tárgyaláson vita folyik a javaslatról, idézik Telekit, idézik Tasnádi Nagyot, csak az a valami nincs itt, amiről a vita folyik: maga a javaslat nincs csatolva az iratok mellé és nem ismerteti senki. Csak beszélnek róla, vádat emelnek az alapján, ítélnek fölötte: de - nincs itt.

Azt mondja a vád, hogy a javaslat Stuttgartban készült és német érdekeket szolgált. Azt viszont elfelejti felolvasni a parlamenti naplóból, hogy még Teleki Pál is azzal jelenti be ellenem az összeférhetetlenséget, hogy javaslatunkkal a magyar-német jóviszonyt akartuk volna megzavarni. Felehető-e, hogy német érdekeket szolgál valami, ami a magyar-német jóviszony megzavarására alkalmas? A javaslatnak a nemzetiségi anyakönyvezésről szóló része éppen a konjunktúra- nemzetiségek ellen szólt, azok ellen akik a konjunktúra változása szerint, mint a kígyó kibújnak a saját bőrükből és hol ilyen, hol olyan fajúnak mondják magukat. Úgy állítják be a dolgot, mintha a javaslat csak a német nemzetiségűek érdekeit szolgálta volna, de arról megint nem beszél a vád, hogy mi minden nemzetiségnek akartunk jogokat biztosítani, mint ahogy arról sem beszél a vád, hogy Teleki Pál az 1940-es bécsi egyezményben valóban kivételt tett a németekkel és sokkal több jogot biztosított nekik, mint amit mi javaslatunkban szerényen biztosítani kívántunk. De arról sem beszél a vád, hogy a javaslatból tudomásom szerint nem egy gondolatot - nyelvi oktatás, iskolák, stb. - épp a demokrácia valósított meg. Rendben van. Nem az a fontos, hogy ki valósította meg, hanem az, hogy megvalósították. Az azonban már nincs rendben, hogy engem vádolnak, ugyanakkor gondolataimat megvalósítják és vívmányként emlegetik.

A nemzetiségi javaslatból és Mocsáry államtitkárnak abból az állítólagos, mert senki által nem bizonyított kijelentéséből, hogy "a németek szeretnék, ha én lennék a sajtófőnök", azt a vádat emelik ellenem, hogy én a németek legbizalmibb embere voltam. Tény az, hogy 1., március 19.-én én nem lettem semmi , pedig a németek nyilván ragaszkodtak volna ahoz, hogy építsenek be a kormányzatba, ha bizalmi emberük vagyok. 2., október 15.-én sem én lettem a sajtófőnök, hanem Fiala Ferenc, nem én lettem a sajtókormánybiztos, hanem Kolosváry - Borcsa Mihály. 3., soha semmiféle német kitüntetést nem kaptam, amit pedig minden jobboldali sajtótényező megkapott, Fiala, Rátkay, Bornemissza. Ez is mutatja, hogy nem voltam a németek bizalmi, sőt "legbizalmibb" embere.

A "német pénzek" ügyében, tekintettel arra, hogy a bíróság minden tanúmat elutasította, csak negatív bizonyítékot tudok immár felajánlani a következőkben: 1., Nem tudtam jól németül, németekkel való komoly beszélgetéseknél tolmácsra volt szükségem. Feltételezhető-e, hogy ilyen pénzügyi tárgyalásokba bevonok egy harmadik személyt? - 2., Ha német pénzt kapok, akkor 1939-ben nem csak 60, hanem mind a 260 kerületben állítok jelöltet, mert a választások eredménye alapján nyilvánvaló, hogy már akkor lehetőség lett volna az alkotmányos parlamenti többség megszerzésére. 3., Rátz Kálmán, aki a mai rendszernek egyik tisztelt alakja, a tiszti nyugdíjára vett fel 6000 pengős tiszti kölcsönt, hogy az egyik legfontosabb kerületben, Budapest északi kerületében a nyilas lista el tudjon indulni, lefizetvén a kauciót. 4., Köztudomású, hogy a politika miatt anyagilag tönkrementem. Zsabka úrnak az az állítása, hogy lakásom békebeli százezreket éro antik bútorokkal, keleti perzsákkal és műkincsekkel volt rakva, nem egyéb, mint a rosszindulatú fantázia terméke, ellenben tény az, hogy kénytelen voltam lakásomból kimenni, azt bútorral együtt bérbe adni s feleségemmel együtt egy kis hónapos szobában nyomorogni, kénytelen voltam ezüstneműimet eladni, hogy a politika által vállamra rakott adósságot kifizethessem. Azt kérdi az ügyész úr, hogy miből voltak ezüstjeim? Nem valutázásból, ügyész úr! Nem is német márkákból ügyész úr! Azért volt, mert rengeteget dolgoztam, két budapesti napilap felelős szerkesztője voltam, havi 2000 pengő fizetésem és képviselői tiszteletdíjam volt, viszont szenvedélyeim nem voltak, nem kártyáztam, nem jártam lokálokba, hiába színezi a vallomását Zsabka úr azzal, hogy hetenként négyszer- ötször pezsgőztem és táncoltam fehér szmokingban az Arizónában.

A vád terhemre rója, hogy ambiciózus ember vagyok. Igen, nem tagadom, volt egy ambícióm : a magyar nép áldozatos szolgálata. Egyéb ambícióm nem volt, ez azonban tökéletesen kielégített. Ha nem elégített volna ki, akkor 1938-ban én lettem volna a magyar nemzetiszocialisták vezére, elfogadhattam volna Darányi Kálmán ajánlatát, hogy vállaljak államtitkárságot a kabinetben, elfogadhattam volna az Imrédy - kormány 1938-as ajánlatát, hogy vállaljam el a Legfelsőbb Sajtótanács tagságát. De tovább megyek : Az Imrédy - perben Imrédynek terhére rótták, hogy engem miniszterként be akart venni a kormányba, hogy a felvidéki események idején így biztosítsa a nemzeti egységet. Ha Imrédy minisztert akart belőlem csinálni és én mégsem voltam az Imrédy - kormány minisztere, ez vajjon az én mértéktelen ambícióimat bizonyítja, ügyész urak?

IV. A negyedik vádpont a zsidókérdés körül forog. Kijelentem, hogy vallom, mint ahogy velem együtt Szekfű Gyulától kezdve Bajcsy Zsilinszky Endrén át Széchenyi Istvánig igen derék magyarok vallották, hogy van zsidókérdés, de ezt a kérdést nem tartottam a magyar politika központi gondolatának. 1938 május 11.-én tartott parlamenti beszédemben is kijelentettem, hogy a zsidókérdés megoldandó, de nem a legfontosabb kérdés, mert azzal együtt meg kell oldanunk a feudalizmus kérdését, a monopol kapitalizmus kérdését, stb. A Sztójay - kormánnyal éppen azért nem voltam hajlandó együttműködni, mert politikájának központjába a zsidókérdés megoldása állott, de a szocialista megoldásokra még csak kísérletet sem tett. Antiszemitizmusomat elsősorban a plutokrata nagyzsidóság magatartása váltotta ki, azé a plutokrata nagyzsidóságé, amely a Zsidó Lexiconban dicsekszik azzal, hogy mekkora érdemeket szerzett a szegedi ellenforradalomban, amely együtt bridgelt Horthyval s ha szembe fordultam a Horthy - rendszer feudál - kapitalizmusával, akkor természetszerűleg szembe kellett fordulnom ezt a feudál - kapitalizmust tűzön - vízen keresztül támogató magyarországi nagyzsidósággal is. Kétségbe vonják, hogy volna zsidókérdés? Talán még itt is elég tekintély Marx, akinek a zsidóság, mint faj kellemetlenül typusos tulajdonságairól tett kijelentéseit a zsidó származású szocialista tudós, Ágoston Péter idézi, A zsidóság útja című könyvében, míg dr. Deák Imre A száműzött Kossuth című könyvében közli Kossuth és Marx levélváltását és abban a zsidó Marx elítélő kijelentéseit a zsidóság typusos tulajdonságairól. Egyébként, mint fiatal publicista az ellenállási mozgalom főalakjának, Lendvai Istvánnak, a demokrácia vértanújának, Bajcsy - Zsilinszky Endrének és Magyarország moszkvai követének, Szekfű Gyulának az antiszemitizmusán nőttem fel, szellemi elődöm pedig Széchenyi István volt.
Ami most már a vádakat általánosságban illeti:

Nem azért volt Magyarországon nemzetiszocializmus, mert mi voltunk, hanem azért voltunk mi, mert volt egy európai koreszme, egy világnézeti irányzat, amely bennünket kitermelt; s amely jelentkezett, működött és hatott volna akkor is, ha mi nem lettünk volna. Történelmi, vagy világnézeti folyamatokat nem lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy érettük ez vagy az a férfi felelős: felelős a kor, amely kitermelte őket. Madách mondja:

"A kor folyam, mely visz vagy elmerít
Úszója, s nem vezére az egyén."

Vizsgálom magamat: mi hát a bűnöm?

Nem lehetek bűnös, mert nem volt szándékom bűnt elkövetni, már pedig szándék nélkül nincs bűn, pláne nincs főbenjáró bűn. Az én szándékaim nem bűncselekmény elkövetésére, hanem a magyar nép felemelkedésére irányultak.

Nem lehetek bűnös, mert klasszikus jogelv, hogy "nullum crimon sine lege". Az akkori törvényekbe bele nem ütköztem, ha pedig beleütköztem, azért már elítéltek, viszont szintén klasszikus jogelv, hogy kétszer senkit nem lehet elítélni ugyanazért a cselekményért.

Mi hát a bűnöm?

A bűnöm az, hogy elvesztettük a háborút. Vae victis : jaj a legyőzöttnek.

A történelem azt bizonyítja, hogy a világnézeti háborúk következményei mindig erősebbek, és kegyetlenebbek, mint a gazdasági, vagy területi érdekekért folyó háborúké, s a győztes mindig visszatér a XVI. Század egyszerű elintézési formájához : "Lutherani autem comburantus". És mindig lesznek, akik vállalják a megégetést, a gályarabságot, mert eszméket szolgálnak, eszméket, amelyek miatt ülök én is a vádlottak padján.

Itt vagyok bíró urak itéljenek felettem.



Ítélet előtt pedig eszembe jut Pál apostol igéje a korintusbeliekhez intézett levélből:

"Én pedig mindent örömest áldozok és végül magamat is feláldozom a ti lelkeitekért."

Ezt az utolsó mondatot azonban már nem a bíró uraknak és nem is a saját védelmemre, hanem az általam rajongásig szeretett, szolgált és a szenvedésekben nagyra nőtt magyar fajtám felé mondom...
.

http://kitartas.mozgalom.org/publikaciok/hubay-kalman-1946-aprilis-8-az-utolso-sz o-jogan-elmondott-beszede
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Álukránok a magyarországi kise
  2011-02-27 11:35:17, vasárnap
 
  Álukránok a magyarországi kisebbségi önkormányzatokban
2011. február 26. - 23:11

Az ukrán közvéleményhez fordult védelemért és támogatásért Hartyáni Jaroszlava, a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat elnöke. A zakarpattya online hírportálon is közzétett nyílt levélben a magyarországi ukránok diszkreditációjáról és a Magyarországon élő ukrán közösséget fenyegető veszélyről ír.

Magyarországon január 9-én tartották az országos kisebbségi önkormányzati választásokat, ahová az eddig egyeduralkodó Ukrán Országos Önkormányzat 13 megválasztott képviselője mellett a Kijevi Rusz nevű, a közelmúltban létrehozott egyesület 8 jelöltjét is megválasztották. Hartyáni Jaroszlava szerint a kelet-magyarországi megyékben, elsősorban Borsodban ukránnak vallva magukat Kárpátaljáról áttelepült magyarok és helyi romák indultak a kisebbségi önkormányzati választáson, és így etnikai ukránokat szorítottak ki az országos kisebbségi önkormányzatból.

A Népszavának is nyilatkozó elnök asszony szerint az álukránok célja nem a pénzszerzés, nem a magyar kormány által nyújtott állami támogatás megszerzése, hanem a jól működő ukrán kisebbségi önkormányzat szétzilálása. Úgy véli, mielőbb meg kell változtatni a magyarországi kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvényt, hogy csak azok indulhassanak kisebbségi jelöltként, akit egy, az adott kisebbség tagjaiból álló bizottság meghallgat, amely előtt a kisebbség nyelvén, ez esetben ukránul lehet csak megszólalni.

A magyarországi törvények szerint az választhat és választható a kisebbségi önkormányzati választásokon, aki egy magyarországi kisebbség tagjának vallja magát.

Kárpátalja Ma


http://szebbjovo.hu/node/6977



Mi az,amit még nem hamisítottak meg ebben az országban?

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Budapesti Corvinus Egyetem d
  2011-02-27 11:33:29, vasárnap
 
  2011-02-24. 12:55
A Budapesti Corvinus Egyetem docense: "ki a cigányokkal a Parlamentből!"

Kovács János, a Corvinus egyetem (gyengébbek kedvéért: a volt Közgáz) docensének felhívása következik:

,,A cigány 'kultúra' (pontosabban: babonavilág) szerint az általuk csak gádzsónak nevezett nemcigányokat szabadon meg lehet ölni, kínozni, vakítani. Babonáik a megvakítást kifejezetten ajánlják; ezért is olvashatunk állandóan olyan híreket, miszerint áldozataik szeme világát elvették a cigányok. Fegyverkeznek és kifejezetten az állam, valamint annak (még) többsége ellen törnek - mind szóban, mint tettben. Az államnak több száz/ezermilliárdba kerül az eltartásuk, az őket kiszolgáló rendszer (egészségügy, tűzoltóság, mentők, börtönök) fenntartása, a bűncselekményeik által okozott károk kijavítása. Létük igen komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent az egész ország számára, ahogy azt a franciák és a hollandok is megfogalmazták. Emiatt azt követelem, hogy cigányokat semmiképpen ne lehessen a Parlamentbe beválasztani, és a már ott levőket haladéktalanul el kell onnan távolítani."

Természetesen a fenti kiáltvány fiktív. Egyetemi oktató nem merne ilyet írni Magyarországon, mert nemcsak hogy azonnal az utcán találná magát és eredeti szakmájában egész biztosan nem tudna ezután elhelyezkedni, de még (cigányellenes uszítás címszóval) jól be is perelnék és igen nagy valószínűséggel le is csuknák.

Nem úgy Európa Japánjában, az egész világ legiskolázottabb, legélhetőbb országában, Finnországban, amely a korrupció-mentességi, valamint versenyképességi sikerlistát is sokáig vezette (vesd össze a balliberálisok velünk szemben oly gyakran alkalmazott ,,elmaradott, primitív, mucsai söpredék-nép"-"érve"). Ott a választási kampány során ilyen és ehhez hasonló megállapítások garmadájával találkozhatunk hasonló(!) pozícióban, elit(!) egyetemen oktató, magas beosztásban levő emberek szájából, tollából. Jelen esetben az Aalto-egyetem matematikát oktató docensétől(!), Kyösti Tarvainentől. (Az Aalto-egyetem, ahogy az ITT is ellenőrizhető, Finnország messze legnagyobb műszaki + közgáz + művészeti egyetem-konglomerátuma, jelenleg 20.434 hallgatóval, 4512 oktatóval, évi 368 milliós költségvetéssel. Nem egy egyszemélyes ,,táltos-egyetemről" van szó...)

Tarvainen gyakorlatilag ugyanazt mondta, mint mi, csupán a muzulmánokról. Szerinte azért nem szabad azokat parlamenti képviselethez juttatni (azaz minden muzulmánt kizárna a finn parlamentből), mert azoknak a kultúrája, a Koránja a nem igazhitűek elpusztítását hirdeti, és teljesen ellentétes a finn alkotmánnyal és törvényekkel. (Ahogy nálunk a cigó, bűnözőpártoló szokásjog [pl. a bűnözők rejtegetése, a feltétlen ,,összezárás"] is ellentétes a mi törvényeinkkel.) Minderről ITT, ITT, ITT és ITT olvashatunk bővebben. (Ha valaki nem beszél finnül, ajánljuk a Google Translate használatát, az viszonylag jó angol fordítást csinál ezekből. A magyar fordítás gyengébb, ezért sem szoktuk azt hivatkozni.)

A finnek túlnyomó többsége, természetesen, Tarvainen mellett állt ki. Akit nem csupán emiatt nem fognak kirúgni az állásából. (Miközben ha egy hasonló illusztris pozícióban levő magyar társa mondta volna ugyanezt, akkor, ahogy azt már a bevezetőben vázoltuk, őt nem csupán kirúgnák, de valószínűleg jól le is sittelnék.) Azért sem, mert Finnország sokkal-sokkal egészségesebb, normálisabb ország, mint Cigányisztán. Ott teljesen megszokott az, hogy egyetemi tanárok, oktatók ilyeneket mondanak. Például a buzgón cigányozó, zsidózó, niggerező, arabozó Jussi Halla-aho, Finnország legismertebb, a Jobbiknak megfelelő PerusSuomalaiset párt bloggere és megmondóembere (angol Wiki oldal ITT), aki nem mellesleg a nyíltan náci (a náci irányultság ITT ellenőrizhető) Suomen Sisu tagja, sem került lapátra az egyetemen, sőt, a finn állam egyenesen támogatja, hogy kiadhassa az ukrán-finn szótárát.

Megint csak azt tudjuk mondani: Finnországról, a finnekről igenis példát kell vennünk. Nem csupán ebben - abban is, ahogy például a cigányokkal bánnak (lásd EZT). Nekik miért szabad az, ami nekünk nem?

http://kuruc.info/r/2/74939/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Drága ovisok, szavazzatok ránk
  2011-02-27 11:32:45, vasárnap
 
  Drága ovisok, szavazzatok ránk!

Seres László bullet 2011. február 24. 13:02

Politika az, amikor ti intézhetitek a saját ügyeiteket, ti viszont bölcsen ránk bízzátok a cuccost. Zolika, nehogy most bőgjél nekem a szekrény tetején, megakasztod az Óvodai Nemzeti Konzultációt, próbálj már fókuszálni. Szóval választás az, amikor kétharmad arányban úgy döntötök, hogy mi jövünk. Hogy legyen tej, méz, kánaán, tizennegyedik havi Lego. Hogy az ember egyszerre megehesse és megtarthassa a sütijét. Minden, amit akartok, és persze mindent tökingyen.

nemzeti konzultáció

Szeeerbusztok, kedves óvodások! Kis polgárok! Azért jöttünk benneteket meglátogatni, hogy elmeséljük nektek, mit találtunk ki nektek abban a kis szabadidőnkben, amit a hazaáruló ellenzék és az uniós elnökség enged nekünk. Üljetek ide körénk, szépen, az óvó nénit megkérjük, hogy kicsit maradjon csöndben, amíg a nemzeti konzultáció tart, mert ez is az, elvégre ti óvodáskorúak is ugyanúgy emberek vagytok, mint mi, veletek is lehet konzultálni, pont úgy, mint a felnőttekkel: mi elmondjuk nektek, mi a pálya, ti meg lelkesedhettek érte. Értünk.

Arról lenne szó, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya úgy döntött, mostantól ti is mehettek választani. Bizony, pont úgy, mint a határon túli meg a földönkívüli magyarok. Kiterjesztettük rátok az úgynevezett szavazati jogot, de Zolika, emiatt még nem kell felmászni a szekrény tetejére. Ti vagytok az új nemzedék, a jövő kovásza, majdani nyugdíjrendszerünk szilárd fundamentuma. Ez a lépés tehát történelmi parancs.

Ha erről a választás-dologról még nem hallottatok, akkor a szüleitek ezt nem mondták el nektek, ami gáz, és akkor viszont mi tudni szeretnénk, kik a szüleitek, de név és lakóhely szerint. Mivel hamarosan választás van, és ami addig folyik, azt kampánynak hívjuk, ezért apró figyelmességként hoztunk a lányoknak kis szőke, öltöztethető Selmeczi Gabi-babákat, a fiúknak meg Viktor bácsis Transformers-robotokat. Ezenkívül hoztunk egy csomó narancssárga lufit, köztük Szijjártó Pétert. Na hol is kezdjük?

*

Sokat gondolkodtunk, hogyan is oldjuk meg ezt a kérdést. Azt mindenképpen akartuk, hogy szavazhassatok, de itt ugye számos probléma merül fel. Először is fogggalmunk sincs arról, hogy ti akartatok volna-e szavazni. Na ezt a kérdést megoldottuk, ahogy szoktuk, kész tényekkel álltunk elő. Azt kérditek, mik a kész tények? Hát amikor Jerry jól szétlapítja Tomot egy úthengerrel, az a kész tény. Ha meg majd Viktor bácsi módosítani akar, akkor meg az lesz a kész tény. Így megy ez a felnőtteknél is, mér, otthon nem ezt látjátok?

Aztán felmerült, hogy mivel ti még túl kicsik vagytok, a szüleitek mehetnének helyettetek szavazni. Ez gáz lenne, igaz? Hát ha azt meg tudjátok már mondani, hová húzzák be az ikszet, akkor ennyi erővel magatok is szavazhattok, nem? Mér, azt akarnátok, hogy helyettetek apa és anya játsszon a babátokkal meg a Transformers-robottal? Vagy hogy azt mondják nektek, miránk szavaznak, közben meg suttyomban a hazaárulókra? Ugye, hogy nem! Ez a beszéd. Emelje fel a kezét, aki nem tud x-et rajzolni!

Most pedig tegyétek le a robotokat meg a babákat, és jól figyeljetek rám: jövő vasárnap ti is elmehettek szavazni. Éspedig tényleg nem lenne rossz, ha ránk, Viktor bácsira, ha kérhetnénk, és miért is ne kérhetnénk, elég nagyok vagytok már, a ti generációtok valahogy hamarább érik. Minden szavazókörben előkészítettünk kis Hello Kitty-függönyös szavazófülkéket is, csak nektek, sok-sok színes ceruzával, lehet rózsaszínnel is ikszelni. Persze előtte még meg kell beszélnünk pár dolgot. Zolika, gyere le a szekrényről.

Át is adom akkor a szót a narancsszínű lufik közül előbújó Péternek, ő az, aki a legjobban ért a nyelveteken, a szüleiteknek is mindig ő szokott tőmondatokban gügyögni. Biztos már láttátok a tévében a zselézett sünihaját.

No, szervusztok. Hát képzeljétek el, hogy az ország, a zemberek szekere kátyúba ragadt. Mert a nagycsaládosoknak nincs elég módjuk beleszólni a szekér irányításába. Mit tenne ebben a helyzetben Anna, Peti és Gergő? Igen, Pannika, nyilván beleugranának a kátyúba, mint minden liberális származású kisgyerek, most akkor ezen lépjünk túl. Hát megpróbálnák együttes erőfeszítéssel kihúzni a kátyút... az országot... a szekeret... hagyjuk. Szóval tennünk kellett valamit. Mert bár minden gyerek egyenlő, de akinek tesója van, az még egyenlőbb, még jobban be tudja folyásolni a kátyú... az ország ügyeit. És ha jól szavaztok, akkor négy év múlva, amikor már rééég nem lesz Alkotmánybíróság, a szüleitek helyett is választhattok.

Elmondom, mi az a választás. Választás az, ha végre ti magatok dönthetitek el, hogy tökfőzeléket vagy Túró Rudit akartok ebédelni. Talán nem mondta a kollégám az előbb, de mi most hoztunk nektek egy csomó Túró Rudit. Na, kinek van kedve szavazni? És képzeljétek el, összesen kétmillióan vagytok, ez valamilyen számnak a húsz százaléka. Hát a Nemzeti Zemberek Rendszere hagyott volna veszendőbe menni két-mil-li-ó szavazatot azzal, hogy a szüleitekre bízzuk? Akik vagy úgy élnek vele, ahogy kell, vagy nem? Na neee! Sokkal könnyebb rátok oktro.. veletek megkonzultálni ezt az egészet. No, akkor nézzük, mi is az a politika.

Politika az, amikor ti intézhetitek a saját ügyeiteket, ti viszont bölcsen ránk bízzátok a cuccost, nem a komcsikra. Ez ilyen egyszerű. Előttünk Feri bácsi, talán emlékeztek a patáira meg a szarvaira, nyolc éven át kilőtte a szüleitek szemét az utcán. Zolika, nehogy most bőgjél nekem a szekrény tetején, megakasztod az Óvodai Nemzeti Konzultációt, próbálj már fókuszálni. Szóval választás az, amikor kétharmad arányban úgy döntötök, hogy mi jövünk. Hogy legyen tej, méz, kánaán, tizennegyedik havi Lego. Hogy az ember egyszerre megehesse és megtarthassa a sütijét. Minden, amit akartok, persze mindez tökingyen.

Az a lényeg, hogy mi csak adni tudunk, azok csak elvenni, remélem érthető voltam. Ha nem, nyomatékul ide tudunk küldeni egy Ovikommandót, remélem nem lesz rá szükség. Talán emlékeztek rá, mi történik azzal, aki nem lép egyszerre.

No, akkor nézzük, mik azok a politikai irányzatok. Polgári konzervatív az, legalábbis nyugaton, aki nem eszi el mások elől a főzeléket, alapvetően hagyja, hadd egyen, amit akar; mi ezt annyiban mondjuk másképp látjuk, hogy miért kéne bárkit békén hagyni. Baloldali az, aki elveszi a főzeléketeket, és odaadja egy soványabbnak. Zöld-alternatív az, aki evés előtt lecseréli az összes feltétet szójafasírtra (fúúúj). Szélsőjobbos az, aki a cigányoknak nem oszt ebédet, mert a kelleténél is jobban utálja őket. A komcsiknak egyébként szegfű a jelképük, nekünk narancs. Mit ennétek szívesebben uzsira, szegfűt vagy narancsot? Na ugye.



Aztán még elmondanánk nektek, hogy a szüleiteknek kiküldtünk ilyen kis kérdőíveket arról, hogy mi legyen és ne legyen az majd az új alkotmányban. Az alkotmány az egy csomó fontos szabály, hogy is mondjam, olyan mint Micimackónál a tábla, hogy Tilos az Á. A tizenkét kérdés egyike például, hogy engedje-e az alkotmány az abortuszt. A-bor-tusz, hát ha az anyukátok ezt csinálta volna, ti most mind nem is léteznétek, muhaha! Na ne sírjatok, vagy legalább ne ennyien egyszerre. Ugye, hogy nem kéne engedni az ilyet? Ahogy Viktor bácsi is mondta, spirituális talapzatunk döntő eleme az élet szentségének elismerése és védelme. És még sorolhatnám azt a sok dolgot, amit engedni meg tiltani kéne.

Most pedig röviden a kampányfinanszírozásról, ami szintén spirituális talapzat. Hoztátok a szüleitek bankkártyáját, ahogy múltkor megigértétek? Jóóól van. Mi meg hoztuk a kártyaleolvasót. Mindenki mondjon egy összeget. Ott nyomd meg, szívecske, utána zöld-pinkód-zöld. Köszike. Ha szüleitek magánnyugdíját le tudtuk nyúlni, akkor ez a minimum.

Na Gizike drága, akkor most oszthatjuk a Túró Rudikat, a nagycsaládosok kettőt kapnak. Most pedig irány a bölcsöde, újabb választópolgárokkal folytatjuk a konzultációt.


http://hirszerzo.hu/publicisztika/20110224_draga_ovisok_szavazzatok
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kutyának sem kell a zsidó töme
  2011-02-27 10:38:43, vasárnap
 
  Kutyának sem kell a zsidó tömeggyilkos szobra


2011. 02. 26. szombat. - 09:00
Az újság szerint a négy méternél is magasabb szobrot még1988-ban az akkor Lenin térnek nevezett, azóta Stefan Marko Daxner térre átkeresztelt helyszínen tervezték felavatni. Eredetileg mintegy 5 méter magas talapzaton egy 4,3 méter magas szobrot terveztek a térre, ma ezen a helyen szökőkút van és a szlovák nemzetébresztők szobrai állnak.

Az akkori Városi Nemzeti Bizottság a Szlovák Művészeti Alapnál rendelte meg az alkotást, amelynek elkészítésével Tibor Bártfait bízták meg, a tér rendezését pedig Ladislav Bajsetzerre bízták. Az 1989-es rendszerváltozáskor megfeledkeztek a korábbi városvezetés szoborrendeléséről, a téma csak1991-ben került ismét napirendre, amikor a városvezetés vissza akart lépni a rendeléstől. Addigra a tér is átalakult, át is nevezték, viszont már elkészült a szobor gipszmakettje és a teljes méretű plasztika fejének mintája. Az elvégzett munkáért a művészeti alap a teljes ár felét, 850 ezer koronát kért, majd ennek a javaslatnak az elutasítása után az alkotó már megelégedett volna 290 ezer koronával is.

Miután ezt az összeget sem kapta meg a várostól, az ügy bíróságra került. 1993-tól egészen 2001-ig húzódott a pereskedés, amikor végül a Besztercebányai Kerületi Bíróság helybenhagyta a Rimaszombati Járásbíróság korábban meghozott ítéletét, mely szerint a város köteles megfizetni az alkotónak a kért 290 ezer koronát és a perköltségeket. Lenin szobra így a rendszerváltozás után 12 évvel még mindig jelentős kiadást jelentett Rimaszombatnak. Összesen ugyanis 312 ezer koronát fizettek ki érte.

A modellt és a fejmintát jelenleg a városi levéltárban, a történelmi városházának abban a helyiségében őrzik, ahol korábban a fogda volt. A város eladásra kínálja az alkotásokat, a két darabért 4979 eurót kérnek - írja a lap.

Katarína Eliásová, a városi vagyonkezelő osztály vezetője az Új Szónak elmondta: néhányan érdeklődtek már a szobrok iránt, de eddig még nem sikerült túladni rajtuk.

(kárpátinfo.net)

http://kitartas.mozgalom.org/friss-hirek/kutyanak-sem-kell-zsido-tomeggyilkos-szo bra
.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar honvédelem mint franc
  2011-02-27 10:35:23, vasárnap
 
  A magyar honvédelem mint franciakrémes

2011. 02. 25. péntek. - 15:32
A legelső katonák között volt, akiket a NATO-csatlakozás után speciális katonai képzésre küldtek. Ön szerint melyek az alapvető különbségek a hazai és a külföldi felfogás között?



Egy nemzetközi NATO-megállapodás alapján a portugál különleges erőkhöz voltam beiskolázva. Az volt a cél, hogy magyar katonákat vezessenek be a különleges hadviselés eljárásaiba. Azóta több kollégám is járt ugyanitt, és még többen az USA-ban hasonló kiképzéseken. Magam sokat dolgoztam és gyakoroltam együtt amerikai és más országbeli kollégákkal. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, amelyek magyarországi meghonosítására égető szükség volna, de számtalan gátló tényező miatt ez csak részben valósulhat meg.

Az elsődleges különbség a felfogásban látszik. Ennek megváltoztatásával viszont - változatlan költségvetés mellett is -, számottevő hatékonyságbeli növekedés volna elérhető. A Magyar Honvédség felfogása keserű iróniával, a következő lehetne: ,,Cél a működés látszatának fenntartása akár a működés árán is." Hosszú évtizedek óta bemutató jellegű gyakorlatokat rendezünk, ahol elég az elöljáró elégedettségét megnyerni. Leírjuk, hogy jól képzettek, jól felszereltek vagyunk, és ezt még alá is írjuk magunknak.

Papírorientált, és nem feladatorientált hadsereget üzemeltetünk. A váltás ideje azonban nekünk is elérkezett. Kiképzési, szervezési és felszerelésbeli hiányosságainkért katonáink életével is fizettünk.

Az afganisztáni misszióra gondol, ahol az elhunyt magyar tűzszerészt közvetlenül váltó katonánk is meghalt egy robbanásban?

Rájuk, és a legutóbb meghalt három katonánkra is. És másokra, akik megúszták sebesüléssel. Azt tudom, hogy hetente fordulnak elő tűzharcok, amelyekről a sajtó nem számol be. Ilyen helyzetekben két dolog együttes jelenléte menti meg a katonát: a jó minőségű felszerelés és a jól begyakorolt harceljárások fegyelmezett végrehajtása.

Nálunk mindkettőn hatalmas lyukak tátongnak, amelyeket szerintem eddig a szerencse mellett az tömött be, hogy minden kontingensben vannak valóban elszánt, bátor emberek, akik legtöbbször saját pénzükön vásárolják meg maguknak a drága felszerelést, és saját szabadidejük terhére fejlesztik tovább tudásukat.

Vajon a teljes honvédségi állomány mekkora hányada alkalmas harcoló (klasszikus lövész) feladatra, az amerikai rendszerrel összehasonlítva?

A következő adatok teljesen publikusak: elvileg a 24 950 fős Honvédségnek csaknem a fele Budapesten szolgál, vagyis valamilyen adminisztratív beosztást tölt be. A fennmaradó, körülbelül 13 000 fő képezi azokat az alakulatokat, amelyek a fegyvereket a gyakorlatban forgatják. Természetesen ennek is legalább a fele az alakulatok adminisztratív és logisztikai feladatait látja el.

A klasszikus felállás szerint egy harcoló katonára további hét kiszolgáló kell, hogy jusson. Szerintem Magyarország hadereje még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge, és nagyon kevés lövészzászlóalj áll rendelkezésre az egész ország védelmére békeidőben. Papíron természetesen több dandárunk van, de ezek a szükséges létszámnak csupán a töredékével rendelkeznek.

A NATO-csatlakozás a hidegháború idejét idéző gépesített lövész rendszerben ért minket. Az átállást úgy oldotta meg a katonai vezetés, hogy az akkori gépesítettlövész-dandárokat egyszerűen átnevezték könnyűlövészdandárokká. A lánctalpas BMP-ket kicserélték gumikerekes BTR-ekre, kivették mögülük a harckocsi-támogatást és a tüzérséget, és már készen is volt a magyar könnyűlövészdandár! Pont olyan lomha, mint egy gépesítettlövész-egység, de legalább olyan gyenge, mint egy könnyűlövész-alakulat.

Mi a véleménye az újonnan felállt magyarországi önkéntes tartalékos katonai rendszerről?

A tartalékosképzés a sorkatonai szolgálat szüneteltetésével lassan tíz éve megszűnt. Ez azt jelenti, hogy háború esetén az ország területét az aktív zászlóaljaknak kellene tartaniuk, amíg a jobbára teljesen kiképzetlen fiatalokat valaki a hátországban gyorsan felkészítené. Ez megvalósíthatatlan. Valamilyen tartalékosrendszerre tehát mindenképpen szükség volna.

2010 októberében volt szerencsém meghallgatni Simicskó István előadását a tervezett tartalékosrendszerről, ahol elmondta, hogy az első lépcsőben csupán a laktanyák őrzését végző civil biztonsági cégek tevékenységét tervezik kiváltani tartalékos állománnyal. A gyakorlatban szerintem ez azt fogja jelenteni, hogy ugyanazok a biztonsági őrök, ugyanazon a helyen ugyanazt a tevékenységet végzik majd, mint eddig, de nem egy biztonsági cég alkalmazottjaként, gyűrött fekete ruhában, hanem tartalékos katonaként. A ruha változik, de a feladatkör, a felkészültség, és persze a pocak marad. Ilyen módon keletkezik majd papíron ezer-ezerötszáz fő tartalékosunk.

A második évben a tervek szerint további négy-ötezer fővel dagad a létszám, és ezek már bevethetők lesznek az őrzés-védelmi feladatokon kívül katasztrófavédelemre is, és valamilyen katonai kiképzést is kapnak majd. A kérdés, hogy kitől, mire, milyen rendszerben és rendszerességgel kapják majd a kiképzést, és persze az is, hogy miből. Vagy inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy milyen keret terhére?

Ha a honvédségből hirtelen leépítenék azokat, akik nem képesek teljesíteni a legalapvetőbb - egyébként kötelező - erőnléti teszteket, vajon mennyien maradnának?

Becslésem szerint ötven százalék sem maradna, de lehet, hogy már ettől önmagában elkezdene jobban működni a honvédség. ,,Van aki az agyával harcol" - erre azt mondom, hogy a világ minden hadseregében nagy hangsúlyt fektetnek arra az igazságra, hogy ,,ép testben ép lélek". Ennek megfelelően általános fizikai követelményeket szabnak meg, amelyek mindenkire vonatkoznak.

Aki nem képes vagy nem akar megfelelni - békében - egy ilyen könnyen teljesíthető követelménynek, az egyszerűen nem lojális a testülethez, vagy gyenge a parancs-végrehajtási készsége. Így vagy úgy, de nincs helye a honvédségben, hiszen egy ilyen fizikailag és mentálisan is gyenge embertől mit várhatunk harcban?

Sokszor esik szó a honvédség társadalom általi megbecsüléséről. Ez a kérdés szorosan összefügg az egyszerű testnevelési normákkal is. Ha az állampolgár katonát lát, önkéntelen felteszi magában a kérdést: ,,Vajon ez a katona meg tudna-e védeni engem bármilyen ellenségtől?" Ha válasz az, hogy ,,maximum az elhízástól tud megvédeni, ha megeszi helyettem az ebédem", akkor a megjelenésével az a katona éppen aláásta az egész honvédség tekintélyét.

A papír mindent elbír?

Sajnos egyelőre még sok mindent elbír. Vannak érinthetetlenek, akikre nemcsak a fizikai normák, de szinte semmilyen norma sem vonatkozik. A követelményeknek való megfelelés csak az alsóbb beosztási kategóriákban kötelező, a többiek egyszerűen beíratják a kívánt eredményt, és kész.

Nagyobb baj, hogy ugyanígy járnak el a felszerelés és a hadrafoghatóság területén is. Ha a megfelelő papírmennyiség legyártásra került, és erre pecsétet is tett az elöljáró, akkor az alakulat harcképes, ezt senki sem vonja kétségbe. A valóság nem mindenkit érdekel. A vezérkari főnök és a honvédelmi miniszter csak azt látja, amit megmutatnak neki. Egy szép bemutató sok akcióval és sok lövöldözéssel, és minden rendben is van. Fel sem tűnik neki, ha esetleg mindig ugyanazt a pár embert, autót, tankot vagy helikoptert látja.

Mi a helyzet a jelenlegi tisztképzéssel, mennyire tartja minőséginek az ott folyó oktatást?

A tisztképzést minősíti az alakulatoknál kialakult vélemény a frissen végzett tisztekről. Nem sok fogalmuk van a valódi katonai életről. Hogyan is nevezik a csapatoknál szolgálók viccesen a Nemzetvédelmi Egyetemet az ott tanító tisztek után? ,,Magyar Honvédség Humán Inkurrencia Raktár." A hallgatók polgári mérnöki, és tanári diplomákat kapnak, ami akkor ér majd valamit, ha elhagyják a honvédséget.

A polgári diplomáért cserébe viszont ki kell hagyni a tananyagból számtalan fontos katonai gyakorlati ismeretet. Vagyis mérnököket képzünk, akiktől elvárjuk, hogy mellesleg majd katonaként éljék le a hátralevő életük jó részét. Én azt gondolom, hogy nekünk is a brit típusú tisztképzés volna a leginkább célravezető. Az a lényege, hogy nem a hadsereg képez saját magának diplomásokat drága pénzen - akik majd esetleg hajlandók lesznek a katonai pályán maradni vagy sem -, hanem a fiatal értelmiségieknek ajánlja fel a tiszti pályát. Ilyen módon a jelentkezőknek elég egy egyéves képzés, amelynek a végén hadnagyi rendfokozattal csatlakoznak a hadsereg különböző alakulataihoz.

Természetesen ezután még szükségük van különböző szakosító tanfolyamokra, de ez már nem a tisztképzés dolga. Ez a rendszer jól működik. A másik nagy előnye, hogy a kadét ott igen tömény dózisban kapja a katonai ismereteket. Nem hígítjuk fel a katonai tanulmányokat mérnöki okítással, és fordítva.

Mi lenne a legjobb megoldás az oktatás színvonalának az emelésére?

Lássuk be, a hadnagy a legalacsonyabb rendfokozatú tisztként a világon mindenütt szakaszparancsnoki szintű beosztást tölt be, vagyis harctéri parancsnok. Elvont, tudományos elméletekben ráér majd később is elmerülni, ha méltónak találtatik az előlépésre. Begyűjthetünk tehát még több passzust, hogy a ZMNE falai között milyen magas szintű tudományos élet folyik, ettől még nem teremnek ott jobb parancsnokok, akik képesek harci helyzetben tiszta helyzetértékelésen alapuló gyors, határozott, önálló döntéseket hozni.

Ha a tisztjeink nem ilyenek, akkor az egész rendszer nem működik. Azt gondolom, hogy a mai magyar katonai oktatás és kiképzés legnagyobb problémája az, hogy nem fektetnek kellő hangsúlyt a gyakorlati ismeretekre. Egy tiszt vagy tiszthelyettes elsősorban parancsnok. Minden más funkció csak ez után következhet.

Mennyire sikerül a honvédségnek a korábban már említett modern elveket magáévá tennie?

Tíz évvel ezelőtt még azt mondhattam volna, hogy semennyire. Gondolom, sok volt kollégám kapta meg már azt hozzám hasonlóan, hogy ,,ne rambózzon maga itt.!" A rambózás alapját mindig valamilyen nyugati harcszabályzat képezte, és azok betűit vérrel írták, ráadásul nem is a nagy honvédő háborúban folyt vérrel. Sajnos ezek a szabályzatok angol nyelven íródtak, ez nagyban gátolta tartalmuk elterjedését.

Én még 2002-ben is megkaptam az akkori parancsnokomtól, hogy ,,maga mit képzel? Azt hiszi, hogy a NATO-ban van?" Nos, én valóban azt gondoltam, hogy ha már évek óta aláírtuk a csatlakozási egyezményt, akkor ott vagyunk. Sajnos, néha még most is az az érzésem, hogy nagyon messze vagyunk a NATO-tól, még napjainkban is komoly ellenállásba ütközik az ismeretek itthoni felhasználása.

Melyek a főbb különbségek a rangerszemlélet és a jelenleg Magyarországon oktatott módszerek, és gyakorlat között?

Olyan nincs, hogy rangerharcászat. Vannak könnyűgyalogsági harcászati alapelvek, amelyek alapján bármilyen létszámú és felszereltségű alegység tevékenysége megszervezhető egy adott feladatra, függetlenül attól, hogy négy egyszerű baka áll mögöttem, vagy a különleges erők tizenkét tapasztalt harcosa.

A különbséget szerintem leginkább az adja, hogy ezek az elvek minden szintű parancsnoktól elvárják a saját szintjén való önálló döntést és irányítást. A századparancsnok meghatározza, hogy a 2. szakasz hova jusson el a megadott időre, de a hogyan kérdést mindig a 2. szakasz parancsnoka kell, hogy megtöltse tartalommal. Természetesen úgy, hogy ez a tevékenység illeszkedjen a század tevékenységébe. Ugyanígy a szakasz parancsnoka is feladatot szab a rajai számára, stb.

Természetesen egy aprólékosan kidolgozott döntéshozatali és vezetési metódus biztosítja, hogy ez az egész óraműpontossággal működjön. Szerintem nálunk még mindig jobbára a kézi vezérlés a divat, vagyis a parancsnok nemcsak a klasszikus ötöst határozza meg tehát ,,Ki, Mit, Hol, Mikor, Miért", hanem a ,,Hogyan" mezőt is szereti kitölteni az alá beosztott vezető helyett.

Ez önállóság nélküli, hezitáló, dönteni nem merő robotokat csinál az emberekből, ami jól jön, ha a laktanyát kell kisöpörnünk. Ha azonban egymástól kilométerekre működő alegységek munkáját kell átlátni és irányítani, ahol a helyzet másodpercek alatt változhat, akkor gyorsan kicsúszhatnak a szálak a mindent irányítani akaró parancsnok kezéből. A felső parancs hiányában való hezitálás pedig még egy azonnal meghozott rossz döntésnél is rosszabb következményekkel jár.

Ha ekkora a minőségi különbség, miért nem használják itthon?

Érdekes, hogy minden hivatalos dokumentum szerint természetesen a legmodernebb döntéshozatali és vezetési technikákat használjuk minden szinten. A valóság azonban néha elszomorító képet mutat. Ennek oka, a ,,franciakrémes-szerkezet". Úgy gondolom, ha magyar honvédséget egy franciakrémeshez hasonlítjuk, akkor van egy kemény, jó minőségű, rétegelt, vékony felső lap. Ez volna a legfelső szintű vezetés, minisztertől a vezérkari főnökig bezárólag jó pár embert magában foglal.

Van a krémes legalján egy szintén többrétegű lap, amely még a felső lapnál is vékonyabb, de mégis a hátán hordja az egész krémest, ez jelképezné az alakulatokat! E két vékony lap - úgy tűnik - sohasem fog egymással érintkezni, mert azt minden körülmények között megakadályozza a közöttük remegő, megfoghatatlan állagú massza. Ez volna az őrnagytól vezérőrnagyig terjedő sokezres adminisztratív réteg, amely szerintem eredendően ellene van mindenfajta fejlődésnek, előrelépésnek, modernizációnak.

Ez a réteg okozza, hogy az összlétszám nagy része Budapesten szolgál. Emiatt van, hogy az alezredesek és ezredesek száma minimum duplája a hadnagyok és főhadnagyok számának, pedig elvileg minden szakasz élén egy hadnagy kell, hogy álljon. Egészen megdöbbentő arányok.

Ön szerint mennyire erős a korrupció, és mennyire jellemzőek a helytelen beszerzési döntések a honvédségnél?

Hogyan lehet az, hogy tapasztalatok szerint a honvédségi gyakorló-egyenruhát szabása és anyaga szinte használhatatlanná teszi, az ára viszont vetekszik a legmodernebb taktikai ruházatokéval? Természetesen nevén nevezhetnék itt több hírhedt honvédségi beszállítót, akik az aktuális kormányerőktől függetlenül szeretik ellátni a honvédséget silány minőségű, de drága portékákkal. Korrupciós példákat inkább nem neveznék meg, nincs kedvem bíróságra járni.

Mindenesetre érdemes volna megvizsgálni, hogy miért kerültek a honvédségnek beszerzett egyes járművek a piaci ár duplájába. Vagy hogy amikor a honvédségnek speciális fegyverekre volt szüksége, miért egy névtelen, referenciák nélküli magyar cég kapott megbízást, hogy fejlesszen ki egyet a számunkra. Természetesen jóval drágában, mint a piacon létező legnagyobb nevű gyártók több hadseregben bevált, kiváló minőségű fegyverei.

Miért van az, hogy - ugyancsak tapasztalataim szerint - a magyar katona olyan kínai piaci minőségű esőkabátban jár, amelynek az ára közelít az egyébként magyar gyártmányú lélegző túrakabátokéhoz? A felszerelések beszerzése egy külön történet. Azt gondolom, hogy olyan hadseregünk van, ahol a beszerzendő eszközök kiválasztásában mindenki részt vesz, kivéve talán a katonát.

Mit gondol arról, hogy mára teljes fegyvernemek szűntek meg Magyarországon?

Nálunk elvileg létezik a lövész fegyvernem. Mint mondtam, nagyon kevés dandárral, amelyek harcoló létszáma még ettől is kevesebb. Tüzérség gyakorlatilag nem létezik Magyarországon. A véleményem az, hogy az előbb említett lövészalakulatok sok esetben még a saját tűztámogatásukat sem képesek kellően megoldani. Beszélhetnék még a - valaha még létezett - felderítő erőkről, vagy esetleg arról, hogy a légierőnk teljes helikopterflottája mennyire kevés gépet tartalmaz. A témák száma szinte végtelen. Ezek tükrében jól látható, hogy valószínűleg kár beszélni bármiféle összfegyvernemi szemléletről.

Melyek lennének azok a legfontosabb intézkedések, amelyeket egy egészségesen működő hadseregért meg kellene hoznia a kormányzatnak?

Két dolog jelenthetne komoly előre lépést a vízfej felszámolásában. Az egyik, ha valóban bevezetnénk a NATO sok tagállamának hadseregében működő karriermodellt. Ezek a hadseregek az úgynevezett ,,felfelé vagy kifelé" modellt alkalmazzák. Ott meg van határozva, hogy az adott hadseregben a meglévő szervezethez ideálisan hány közvitézre, őrvezetőre, hadnagyra, őrnagyra vagy tábornokra van szükség.

Ha az adott hadseregben x számú hadnagyra van szükség, akkor érthető, hogy főhadnagyból már csak kevesebb kell, századosból még kevesebb, és így tovább. Előlépéskor tehát a hadnagyok versenyezni fognak a jóval kevesebb főhadnagyi beosztásért, és ezek a főhadnagyok a még kevesebb századosi helyért futnak majd versenyt. Ebből az adódik, hogy objektív teljesítményértékelési rendszer mellet mindig csak a legjobbak jutnak feljebb, a többiek kiáramlanak a hadseregből.

Ha valakit hivatalosan megkérdez erről a Honvédelmi Minisztériumban, azt a választ fogja kapni, hogy ,,természetesen évek óta működik nálunk is ez az életpálya modell.". Az a kérdésem, hogy ha az tényleg így van, akkor hogy lehet több ezredesünk, mint hadnagyunk? A másik fontos dolog a nyugaton szintén jól működő rotáció. Arról van itt szó, hogy három-öt évente minden tiszt beosztást vált. Például három év egy budapesti irodában, majd három év Debrecenben a lövészdandárnál és így tovább. Ebben az esetben nem fordulhatna elő az, hogy valaki tíz éve nem hordott bakancsot a lábán, vagy épp ellenkezőleg: csak az van a lábán, amióta tisztté avatták.

A rotáció hiánya egyébként nagyban gátolja az előbb leírt karriermodell egészséges működését is. Ehhez kapcsolódva megszüntetném a vezérkar és háttérintézményekben szolgálóknak járó ötvenszázalékos illetménypótlékot is. Helyette bevezetnék egy húszszázalékos pótlékot a vidéki helyőrségekben teljesített szolgálat idejére.

Végeredményben akkor mi, vagy ki gátolja meg mindezt?

A bökkenő a vízfej maga, Az előbbiekben is említett franciakrémes középső része. Beosztásából adódóan ez a réteg volna hivatott ezt a gyökeres változást tűzzel-vassal levezényelni, amelyiknek egyébként először kellene áldozatul esnie egy ilyen tisztogatásnak. Láttunk persze jó példákat hasonlóan képtelen helyzetek megoldására Szlovéniában, és a közelmúltban Oroszország is megoldotta végre a miénkhez hasonló problémáját. Nem kell tehát feltalálnunk a spanyolviaszt, mindössze egy bátor politikai döntésre és annak határozott keresztülvitelére volna szükség.

Névjegy

Kálmán Károly ny.á. százados 2007-ig a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának századosa, korábban mélységi felderítő tiszt volt. Számos alkalommal vett részt nemzetközi kiképzéseken és valós NATO-műveletekben. Szolgált Afganisztánban és a Balkánon is. Több tudományos írása is megjelent a könnyűlövész-harcászati elvek és a különleges hadviselési és kiképzési eljárások magyarországi meghonosítása területén.

(index)

http://kitartas.mozgalom.org/hirek/magyar-honvedelem-mint-franciakremes
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megbukott az ír kormány
  2011-02-27 10:30:50, vasárnap
 
  Megbukott az ír kormány

A várakozásoknak megfelelően az ír kormány elvesztette a választásokat. Az ellenzék 30 éve óta nem ért el ilyen sikert. Ám valóban ez lenne a megoldás az írek számára?

Ha alaposabban szemügyre veszi az ember a kormányváltást, az mégis inkább csak stafétabot-váltásnak tűnik. Az egyik néppárt megy, a másik meg jön. Az írek számára a mostani választás inkább csak a gőz kieresztésére szolgált. A választás izgalmai hamarosan elszállnak és a politika szürke hétköznapjai visszatérnek.

Egyetlen választási szakértő sem lát valódi változást az ír politikában. A jelenlegi 13,4 százalékos munkanélküliség visszaszorításához és betegeskedő belső fogyasztás egyensúlyba hozásához pénzre lenne szükség. Márpedig Írországnak nincsen sem pénze, sem pedig elfogadható feltételű kölcsönt nem fog tudni szerezni. Az országnak egyszerűen nincsen mozgástere.

Az EU és az IMF segélycsomagjának újratárgyalása csupán a választási retorika része volt. Olli Rehn valutabiztos például leszögezte: "A programot, amiben megállapodás született, végre kell hajtani." A szerződést ugyanis az Ír Köztársasággal kötötték meg, nem pedig a leköszönő kormánnyal.

Az ír költségvetési hiány 2010-ben a társadalmi össztermék 32 százaléka volt. Az államadósság pedig jóval több mint 160 milliárd euróra rúg. Az új kormánynak igenis keresztül kell vinnie a megszorító intézkedéseket, sőt az ír bankokat újabb milliárdokkal kell kisegítenie.

Forrás: Welt Online

Megjegyzés: A demokratikus rendszer újból átmentette magát Írországban. Újabb választgatósdi és az emberek máris nyugodtabbak. Annak ellenére, hogy még a választási szakértők is elismerték: NEM LESZ változás Írországban a kormányváltás után. És ebben igazuk is van. A változások egyetlen érintett országban sem szavazással fognak lezajlani.

Németh Krisztián - Jövőnk.info
2011. február 26.


http://jovonk.info/2011/02/26/megbukott-az-ir-kormany
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/51 oldal   Bejegyzések száma: 508 
2011.01 2011. Február 2011.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 508 db bejegyzés
e év: 5608 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 71
  • e Hét: 1729
  • e Hónap: 18522
  • e Év: 151439
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.