|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2012-12-09 13:34:33, vasárnap
|
| |
| |
Külvárosi rendező pályaudvar...
A vonat lassítva közeleg,
Keresi a helyes vágányt.
A ködös karácsony előtti virradatban,
A varjaktól sűrűn benépesedett ég alatt,
Kis bakterház, kis ablakában,
Vigyázó-szigorú szemekkel
Ott áll egy hivatalnok, a bakter,
Talán vonatunk pontos érkezését
Hivatott megszemlélni, hosszú
Éjszaka után, morcos, fáradt,
Mintha életunt is lenne.
A lassan araszoló vonat ablakból,
Belső rezzenéstől késztetve,
Mosolygok rá, s intek kezemmel.
olcsó, sőt ingyen gesztus részemről.
Szemét kérdőn függeszti rám,
Csodálkozik vagy találgat, de
Hajnali, kialvatlan, komor,
Gondoktól barázdált arca lassan
Kisimul, s m,ár mosolyog vissza.
A felgyorsuló vonatban, Uram,
Örömmel nyugtázom, hogy kesernyés,
Ködös decemberben van még ereje
A szív derűjének, van még erőd,
Uram, az agyonhajszolt század
kisajtolt szívében parányi örömök
Parazsát élesztgetni, és rádöbbenteni
Engem s a fáradt hivatalnokot
A legnagyobb kincsre : a szeretetre.
Irta: Márkus András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-09 13:12:31, vasárnap
|
| |
| |
E napokban az emberek adventre készülődnek. Koszorút fonnak, gyertyákat helyeznek közéjük, és imádkoznak, így méltón várják a Messiás születését.
Megszűnne fájdalmunk, ha tudnánk, hogy Jézust várva az emberek jobbá válnak, szívükben valóban megszületik a békesség, a szeretet mindennap eltölti őket nem csak e ünnepek alkalmával.
Minden házban, a család fő imára kulcsolva kezét, és hálát adva az Istennek, hogy megáldotta őket, és minden megvan ami szükséges. Arra kérte gyermekeit, válogassanak játékaik közül, készítsenek csomagot a szegényeknek. Amit majd közösen átadnak nekik.
Advent második vasárnapja van...Szivünk mélyén van egy kis szoba, ahova Jézus szeretne beköltözni. Drága vendég, illik őt méltón fogadni. Ebben a szobában lehet, hogy mindent ellepett a por,, megsárgultak a terítők. Tárjuk szélesre az ajtót, törölgessük le a port, szellőztessük ki a sok gonoszságot. Ékesitsük fel e szobát, bűnbánatunk jó illatú gyertyáival.
Az emberek akik akkor az utcán voltak, mind együtt énekelték hangosan:
-HIV minket most a tiszta szó,
szívek homályán átható.
Hagyjátok el már álmotok,
az égből Krisztus ránk ragyog.
Könnyes szemmel, de boldogan énekel,
az egész Világ, s a természet kísérte. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 19:38:15, csütörtök
|
| |
| |
Mikulás estéjén mindig, eszembe jut, hogy lassan eltelik még egy év. Közeledünk számot adni mindenről amit tettünk, vagy kellett volna tennünk az év során.Mindennel számolunk általában, csak az idővel nem, aki kézen fog minket, és rohan velünk előre. Sok érzés vett erőt rajtam e év során, repültem a végtelenbe az álmaim szárnyán. Egyesek valóra váltak, mások elmaradtak, most hirtelen.... nem is tudom az okát az elmaradásnak.
Talán egy kisebb darabját a szívemnek vesztettem el evel? az is lehet, hogy túl korán jött a tél, vagy az is lehet, túl sokat akartam megvalósítani és erőmet felülmúlta. Ki tudja?.. de már mindegy úgy is elmúlóban az idei év
Az ünnepeken sokszor mi magunk vagyunk a Karácsonyfa, úgy véljük, mert azt reméljük magunkban, hogy mi soha nem fogunk elszáradni.
Megvizsgálva lelkiismeretünket, de őszintén!, rájövünk, hogy nekünk bocsánatot kell kérnünk, elsősorban önmagunktól, és utána a környezetünktől. Miért ? Vegyük sorban:
-Amiért sokszor nem láttunk, pedig kellet volna, lehet pont akkor nem is akartunk látni.
-Amiért sokszor nem hallatunk, pedig fülünk van, de nem volt nyitva mindig.
-Amiért nem vettünk tudomást érzelmeinkről, nem adtunk jelentőséget ennek akarattal.
-Amiért sokszor nem bocsájtottunk meg, mert nem a szívünkre hallgattunk.
-Amiért nem fejeztük ki örömünket valami felé, inkább magunkba fojtottuk ezeket csupán a látszat kedvéért.
-Amiért nem valósítottunk meg minden álmainkat, mert lustaságunkból kifolyólag tartottunk az ismeretlentől ami utunkba kerülhetett volna.
-Amiért nem mindig fejeztük ki a szeretetünket környezetünk felé, inkább magunkba fojtottuk.
Mindezeket vajon azért tettük mert tudatában vagyunk annak, hogy minden embernek van adottsága ? Felsorolnám belőle a legfontosabbat:
-Szeret és nem vár viszonzást a szeretetéért.
-Önszántából szolgálatot tesz , de nem vár hálát ezért.
-Megbocsájt másnak, még akkor is ha ő nem tapasztalja a visszajelzést.
A szép állom az új évben, kezdődjön avval, hogy: tartsd meg továbbra is mindened amid már megvan, valamint legyen meg mindened ami még nincs, de kívánod. Nem végső sorban, de befejezésül, legyen meg mindaz ami fog hiányozni, de te most még nem tudsz róla.
És innen álmodjál magadnak te is, merészet és szépet, hajszold, és váltsd valóra azokat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-02 12:13:49, vasárnap
|
| |
| |
Ünnep van, Advent első vasárnapja. Ilyen nagy ünnepek alkalmával mindig átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök, nem tudom hányadszor, hogy a mai rohanó világban szépen élni túl kevés. Csak szóban szeretni.. áh.. kevés, tettekkel kell igazolni, hinni és remélni szüntelenül. Táplálni kell mindezt sok- sok mosollyal meg öleléssel, hogy emléke hű legyen.
Gondolatban a gyermekkori világomba szállok...és látom, mint nagymamám fagyos lábujjamat dörzsöli, és hársfa teát itat velem egy bögréből, mondván: idd meg! ettől kimelegedsz . Igaza volt, átmelegedett testem, s én azt hittem akkor, hogy azt a tea tette, és nem a nagymamám ápoló keze.
Most már tudom mitől volt a bennem áradó meleg, az Ő gondoskodása, szeretete, és ölelése volt az ami a testemben szétáradt a melegség álarca alatt. Ez adta azt a boldogság érzést amit sokszor ma is érzek testemben. Hiánya, ily ünnepek alkalmából nagyon rámtör, fájj, és kívánja a vissza nem térő múltat, és emlékeket.
Szinte érzem a konyhában elterjedt finom illatokat, miknek okozója a sült mazsolás kalács, a mákos meg diós tekercs, valamint a tepertős pogácsa volt. A spór melegétől nagyanyám meg anyukám arca piros volt, no meg az izgalomtól amit a sütemények siker élménye okozott.
Karácsony estélyén Nagymamám be ment a szobába mindenféle nagy dobozokkal, nekünk nem volt szabad bemenni, mert megzavarjuk az Angyalkát aki már nézelődik melyik gyerek milyen jó és szófogadó.
A várva várt Karácsony estélyén, egy csilingelő hang adta mindig tudtunkra az Angyalka érkezését. Futottunk, mind a négy testvér be a szobába, körülálltuk a Karácsonyfát, s ámultunk a csillag-szorók fényén, meg az égő gyertya szívünkbe gyújtott melegétől. Letérdeltünk mind, közösen imádkoztunk, és énekeltük a már betanított templomi kántálásokat.
Visszagondolva még most is boldog érzés vessz erőt rajtam, érzések !!... amit e ünnepek alkalmából, átadok gyermekeimnek, és unokáimnak. Már évek óta csak mi töltjük el ekképp a Szent Ünnepeket, már mi vettük át a szüleink és nagyszülők szerepét. De megmondom nektek, hogy lelkemben még mindig ott mosolyognak, amint szertetettükkel átölelnek. Nagyon igyekszem e szeretettet átadni családomnak.
Minden ünnep attól lesz sókkal szebb, ha a gyertyafényben, könnybe lábadt szemekkel, a múltra emlékezünk, de mi tudjuk, hogy ők nézik ünnepét családunknak. Tudom, hogy onnan fentről igazgatnak minket, és nagyon szeretnek bennünket.
Kívánom e ünnepeken, hogy a gyermek kacajból muzsika szálljon felétek, járja át lelketeket, és a szeretet amit mi kaptunk, naponta adjuk át mindenkinek körünkből. Ekképp köszöntsük Advent Ünnepét emlékeinkel, és megtisztúlt szivünkel.
Kívánnom, hogy a hajnal fénye arany sugárt szórjon körétek, és boldogság szálljon meg titeket.
Szép Adventet kívánok mindenkinek.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
14 db bejegyzés |
| e év: |
101 db bejegyzés |
| Összes: |
803 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 456
- e Hét: 880
- e Hónap: 1794
- e Év: 12553
|
|
|
Offline
