Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/10 oldal   Bejegyzések száma: 97 
JÓ EMBERNEK lenni!
  2012-06-27 11:26:06, szerda
 
  Sok bánat ért, átvészelted EMBER maradtál.
Erős lettél és kitartásból példát mutattál.
Sziklaként élsz ma is, az élet viharában,
Fejed felemeled, s küzdesz tovább bátran.
Ó, hogy mennyi fájdalom, csalódás ért téged!
Hány álmatlan éjszakát okozhattunk Néked?!
S, hányszor ültél ágyunk szélén könnyes szemekkel,
S, Te fogtad a kezünket forró szeretettel.
S, hányszor biztattál, hányszor vigasztaltál,
Meggyötört szívedből szeretetet adtál.
Úgy öleltél át bennünket, hogy mindig érezzük,
A szeretet a legfontosabb, mi örökké összeköt!
Hogy háláljuk ez meg Néked? Mit tudunk mi tenni?
Megpróbálunk mi is, mint Te, JÓ EMBERNEK lenni!!".
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs Cím
  2012-06-26 12:08:17, kedd
 
 
Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házassági évfordulóját
ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben...

Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt
mondta
"Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok
egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet,
én teljesítem kívánságotokat!"

"Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!" -
kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és -
abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus
utazási iroda világkörüli útjára.

Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt: "Nos, ez
az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer
adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én
kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!" A tündér és a feleség
nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a
tündér körözött egyet a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92
éves lett!

Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlanok, DE a tündérek nők...
Fénykép: TÜNDÉRMESE: Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben... Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta "Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!" "Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!" - kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és - abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világ körüli útjára. Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt: "Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!" A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92 éves lett! Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlanok, DE a tündérek nők...
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Lelkünk dolgai
  2012-06-26 12:05:24, kedd
 
  Rájöttem, hogy a tragédiákban az növeli a tragikus érzést, hogy olyan hirtelen történnek, mint ahogy nálunk is.

A történések idején Gödöllő szélén éltünk, a férjem pénzügyi osztályvezetőként dolgozott, én pedig egy közeli általános iskolában tanítottam. Mindketten harmincas éveink elején jártunk. Kislányunk ötéves volt.

Férjemen előző nap még semmi jel nem mutatta, hogy valami félelmetes érik benne. Nyugodt volt, és kedélyes. Reggel munkába indulva magára kanyarította kabátját, fejébe nyomta kalapját, és az ajtóból - csak úgy mellékesen - visszaszólt: - Keresetkiegészítésként gazdálkodni fogunk.

Ismertem őt, és tudtam, hogy ez nem tréfa. Akkor szokott kész tények elé állítani megbeszélés helyett, ha zajos ellenkezésre számít. Tehát gazdálkodni fogunk. Elképzeltem őt kaszával, kapával, magamat tojásos kosárral, tyúkok, nyulak és malacok között. Nem is sejtettem, hogy milyen naiv és kicsinyes vagyok az ő nagyvonalúságához képest.

Nyugtalan délelőtt után felmentem a közelben, a dombtető egyik utcájában lakó anyósomhoz, hátha ő többet tud a részletekről. De ő semmit sem tudott. Annyit értem el, hogy most már ketten nyugtalankodtunk. Beszélgetés közben gyanús zajt, hangoskodást hallottunk az udvar felől. Rosszat sejtve óvakodtunk kifelé, és amit láttunk, a legrosszabb sejtelmeinket is felülmúlta. Az udvar közepén egy tehén éppen megmakacsolta magát, és nem mozdult. Férjem húzta, tolta, de se előre, se hátra. Családi tragédiánk tehát kezdetét vette.

Miután visszanyertük beszédkészségünket, közelről is megcsodáltuk a jövevény minden porcikáját. Anyósom gyanakodva kérdezte: - Hol fog ez lakni?

Elrekviráltuk az udvar végén hajdan mosókonyhának épült házacskát, és belőle helyre kis istállót alakítottunk ki. Még jászol is volt benne. Amíg ezzel foglalatoskodtunk, sajnos nem figyeltünk eléggé új szerzeményünkre, aki elszakítva kötőfékét felfedezőútra indult. A virágoskertben találtunk rá. A szörnyű pusztításból láthattuk, mennyire szereti a virágokat - ezért elneveztük Virágnak. Ez a pusztítás viszont más kérdést is felvetett. Anyósom - aki már kezdett elfásulni - megkérdezte: - Mit fog ez este enni, hiszen virág nem sok maradt? - Férjem azonban mindenre gondolt. Nemsokára befutott egy lovas kocsi hatalmas szénaboglyával a tetején. Anyósommal már beszélni sem kellett a Virág-témában, csak egymásra néztünk, máris tudtuk, mit gondol a másik.

- Ki fogja kikényszeríteni belőle a tejet? - Félénk kérdésünkre egyszerű válasz érkezett: - Mi!

Rögtön meg is mutatta a levegőben a fogásokat. Örültünk, hogy ez ilyen egyszerű. Ámde eljött az este, és elméleti tudásunk teljes csődje.

A kétségbeesés csúcsán anyósomnak zseniális ötlete támadt: az utcában lakó Garaiék faluról jöttek, hátha Garai néni tud fejni. És tudott! Meg voltunk mentve. De nemcsak tudott, hanem tanított is. Férjem és anyósom jelesre vizsgázott, én azonban csúfosan megbuktam. Ma is pirulok, ha eszembe jut, hogyan fordította hátra nagy fejét az az állat, és hogy nézte kitágult félszemmel, ki meri őt ilyen idétlenül ráncigálni.

Életünk egészen megváltozott. Férjem teljesen új életet kezdett. Hajnalban kelt, és felvette munkahelyi ruháját. Felment Virághoz. Ott overallba öltözött. Ellátta a hölgyet, és tisztálkodás után visszavette elegáns ruháját. Este munkahelyéről jövet ugyanez történt - csak fordított irányban. Divathölgyek nem öltöznek annyit, mint ő tette.

Az idő múlt, és Virágunk az egész telet a mosókonyhában töltötte. Főleg evéssel szórakoztatta magát. Tavasszal azonban - miután alaposan elkerítettük a virágoskertet - ki szerettük volna hozni magánzárkájából. Némi nehézséggel megfordítottuk, fejjel az ajtó felé, és megkezdődött a kivonszolás. Mi, nők, a nyakánál lévő kötőfékkel húztuk, férjem meg egy veszélyesebb helyről - hátulról - tolta. Csak nem mozdult, pedig a feje meg a válla már kint volt. Férjem idegesen kiabált ki: - Ne hátráltassátok az állatot, hanem húzzátok! - Addig is húztuk, de erre az igazságtalan rágalomra még jobban nekiveselkedtünk. És erőfeszítésünket siker koronázta. Kint állt az istálló előtt - az ajtófélfával együtt. Megfagyott bennem a vér. Ekkora marhát még életemben nem láttam! Különösen így, az ajtófélfával bekeretezve. Nem hiába töltötte evéssel az egész telet.

Körüljártuk. Megcsodáltuk. És ekkor elhangzott, amire olyan régen vártunk: - Hát ebből elég volt! - Lelkesen helyeseltünk. Nem sokkal ezután Virágunk elvirágzott egy másik gazdihoz. A maradék abraknak valót hozományul vitte magával. Nagy munkával és költséggel helyreállítottuk a kis házat, felszedtük a virágoskert kerítését, és helyreállt a civilizációs rend. Lemondtunk a gazdálkodásról. Meghagytuk azoknak, akik értenek hozzá.
Fénykép: Rájöttem, hogy a tragédiákban az növeli a tragikus érzést, hogy olyan hirtelen történnek, mint ahogy nálunk is. A történések idején Gödöllő szélén éltünk, a férjem pénzügyi osztályvezetőként dolgozott, én pedig egy közeli általános iskolában tanítottam. Mindketten harmincas éveink elején jártunk. Kislányunk ötéves volt. Férjemen előző nap még semmi jel nem mutatta, hogy valami félelmetes érik benne. Nyugodt volt, és kedélyes. Reggel munkába indulva magára kanyarította kabátját, fejébe nyomta kalapját, és az ajtóból - csak úgy mellékesen - visszaszólt: - Keresetkiegészítésként gazdálkodni fogunk. Ismertem őt, és tudtam, hogy ez nem tréfa. Akkor szokott kész tények elé állítani megbeszélés helyett, ha zajos ellenkezésre számít. Tehát gazdálkodni fogunk. Elképzeltem őt kaszával, kapával, magamat tojásos kosárral, tyúkok, nyulak és malacok között. Nem is sejtettem, hogy milyen naiv és kicsinyes vagyok az ő nagyvonalúságához képest. Nyugtalan délelőtt után felmentem a közelben, a dombtető egyik utcájában lakó anyósomhoz, hátha ő többet tud a részletekről. De ő semmit sem tudott. Annyit értem el, hogy most már ketten nyugtalankodtunk. Beszélgetés közben gyanús zajt, hangoskodást hallottunk az udvar felől. Rosszat sejtve óvakodtunk kifelé, és amit láttunk, a legrosszabb sejtelmeinket is felülmúlta. Az udvar közepén egy tehén éppen megmakacsolta magát, és nem mozdult. Férjem húzta, tolta, de se előre, se hátra. Családi tragédiánk tehát kezdetét vette. Miután visszanyertük beszédkészségünket, közelről is megcsodáltuk a jövevény minden porcikáját. Anyósom gyanakodva kérdezte: - Hol fog ez lakni? Elrekviráltuk az udvar végén hajdan mosókonyhának épült házacskát, és belőle helyre kis istállót alakítottunk ki. Még jászol is volt benne. Amíg ezzel foglalatoskodtunk, sajnos nem figyeltünk eléggé új szerzeményünkre, aki elszakítva kötőfékét felfedezőútra indult. A virágoskertben találtunk rá. A szörnyű pusztításból láthattuk, mennyire szereti a virágokat - ezért elneveztük Virágnak. Ez a pusztítás viszont más kérdést is felvetett. Anyósom - aki már kezdett elfásulni - megkérdezte: - Mit fog ez este enni, hiszen virág nem sok maradt? - Férjem azonban mindenre gondolt. Nemsokára befutott egy lovas kocsi hatalmas szénaboglyával a tetején. Anyósommal már beszélni sem kellett a Virág-témában, csak egymásra néztünk, máris tudtuk, mit gondol a másik. - Ki fogja kikényszeríteni belőle a tejet? - Félénk kérdésünkre egyszerű válasz érkezett: - Mi! Rögtön meg is mutatta a levegőben a fogásokat. Örültünk, hogy ez ilyen egyszerű. Ámde eljött az este, és elméleti tudásunk teljes csődje. A kétségbeesés csúcsán anyósomnak zseniális ötlete támadt: az utcában lakó Garaiék faluról jöttek, hátha Garai néni tud fejni. És tudott! Meg voltunk mentve. De nemcsak tudott, hanem tanított is. Férjem és anyósom jelesre vizsgázott, én azonban csúfosan megbuktam. Ma is pirulok, ha eszembe jut, hogyan fordította hátra nagy fejét az az állat, és hogy nézte kitágult félszemmel, ki meri őt ilyen idétlenül ráncigálni. Életünk egészen megváltozott. Férjem teljesen új életet kezdett. Hajnalban kelt, és felvette munkahelyi ruháját. Felment Virághoz. Ott overallba öltözött. Ellátta a hölgyet, és tisztálkodás után visszavette elegáns ruháját. Este munkahelyéről jövet ugyanez történt - csak fordított irányban. Divathölgyek nem öltöznek annyit, mint ő tette. Az idő múlt, és Virágunk az egész telet a mosókonyhában töltötte. Főleg evéssel szórakoztatta magát. Tavasszal azonban - miután alaposan elkerítettük a virágoskertet - ki szerettük volna hozni magánzárkájából. Némi nehézséggel megfordítottuk, fejjel az ajtó felé, és megkezdődött a kivonszolás. Mi, nők, a nyakánál lévő kötőfékkel húztuk, férjem meg egy veszélyesebb helyről - hátulról - tolta. Csak nem mozdult, pedig a feje meg a válla már kint volt. Férjem idegesen kiabált ki: - Ne hátráltassátok az állatot, hanem húzzátok! - Addig is húztuk, de erre az igazságtalan rágalomra még jobban nekiveselkedtünk. És erőfeszítésünket siker koronázta. Kint állt az istálló előtt - az ajtófélfával együtt. Megfagyott bennem a vér. Ekkora marhát még életemben nem láttam! Különösen így, az ajtófélfával bekeretezve. Nem hiába töltötte evéssel az egész telet. Körüljártuk. Megcsodáltuk. És ekkor elhangzott, amire olyan régen vártunk: - Hát ebből elég volt! - Lelkesen helyeseltünk. Nem sokkal ezután Virágunk elvirágzott egy másik gazdihoz. A maradék abraknak valót hozományul vitte magával. Nagy munkával és költséggel helyreállítottuk a kis házat, felszedtük a virágoskert kerítését, és helyreállt a civilizációs rend. Lemondtunk a gazdálkodásról. Meghagytuk azoknak, akik értenek hozzá.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Isten legremekebb alkotása
  2012-06-25 09:10:19, hétfő
 
  Isten legremekebb alkotása
Gárdonyi Gézának van egy rövidke elbeszélése, amely arról szól, hogy az apostolok egyszer megkérdezték Jézustól, hogy van-e Isten teremtett világában valami, ami mindegyiket felülmúlva a legremekebb alkotás? Jézus igennel válaszolt. Az apostolok találgatni kezdték, hogy melyik az.
Az egyik azt mondotta, a csillagok. Ugyanis elérhetetlen magasságban vannak fölöttünk, és annyira le tud nyűgözni egy csillagos éjszaka. Jézus azt válaszolta, hogy Isten remeke nagyobb a csillagoknál.
A másik azt mondotta, hogy talán a tenger lenne Isten remek, mert mérhetetlen annak a mélysége. Isten remeke mélyebb a tengereknél, volt a válasz.

Isten remeke a virág, szólt egy harmadik, hisz szépségükben utolérhetetlenek. Isten remeke szebb a virágoknál.
A negyedik a hegyekre gondolt, amelyek sokszor megbabonázzák az embert. Isten remeke, erősebb a hegyeknél.
Meddig hallgatod még Uram a mi balga beszédünket - szólt Péter? Mondd meg végre. Jézus pedig azt felelte. Isten legremekebb alkotása a szív.

Már az Ó-szövetségben úgy tartották, hogy a szív mindenek középpontja. Onnan származik minden jó és rossz. A prófétáknál is több helyen olvasunk ilyeneket: hogy Isten szíve szánalomra gyúlt népe iránt, vagy hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét.
Mindazok ellenére, hogy ma már tisztában vagyunk azzal, hogy nem a szív a gondolkodás és az érzelmek középpontja, mégis használjuk, hogy meglágyult a szíve valakinek, vagy éppen meg keményítette a szívét.
Jézus szíve ünnepén, irántunk való nagy szeretetére irányul a figyelmünk. Ez az ünnep Jézus szeretet tetteit idézi. Ismerős az az evangéliumi rész, amelyben Jézus megbocsátotta a bűnös asszony vétkeit. Itt különösképpen is Jézus irgalmas, megbocsátó szíve tárul fel azzal.

Mennyire ellentétes az evangélium két szereplője Simon a farizeus, és a bűnös asszony. Simon farizeus meghívta Jézust, hogy nála étkezzék. A farizeus megnevezés ma elmarasztalást jelent, Jézus korában a legvallásosabb párthoz tartózó emberek voltak a farizeusok, és elkülönültet jelent. Simon nagyon rászolgált a képmutató, elkülönült megnevezésre. Álnok módon azt leste, hogy mit tesz Jézus, amikor a bűnös asszony a könnyivel mosta Jézus lábát, és a hajával törölgette. Közben magában arra gondolt, ha próféta lenne, tudná, hogy ez bűnös nő. Jézus rápirított, mert házigazda létére, a vendégfogadás akkori legelemibb részét is elmulasztotta. Nem adott vizet, hogy Jézus megmoshassa a lábát, míg ez az asszony könnyivel áztatta. Csókkal sem üdvözölte, őt. Az asszony viszont a lábát csókolgatta. ,,Mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett..... A hited megszabadított téged, menj békével."

Íme ez az evangéliumi esemény igazolja, hogy a szív Istennek a legremekebb alkotása, ez pedig leginkább Jézus Isten-emberi szívében nyilvánul meg. A szív, amely érettünk dobogott, és a keresztfán érettünk szúrták át. Valójában, amikor Jézus szívét tiszteljük, akkor ez a hódolat és imádás Jézus személyének szól. Ilyenkor Jézus irántunk való szeretete van a középpontban.

Irántunk való szeretettől indíttatva, Jézus ma és minden vasárnap meghív az ő házába. Nagy szeretettel fogad, és a szentmise elején felkínálja a bűnbánat fürdőjét, hogy megtisztulva telepedhessünk le az ő asztalához. Ugyanakkor Jézus szeretete arra késztet, hogy vizsgáljuk felül az iránta és embertársaink iránt érzett és táplált szeretetünket. Ez valójában azon dől el, hogy mi készek vagyunk-e befogadni Jézust a házunkba, lelkünk otthonába?

Mennyire szép és hiteles, amit szent Pál mond: ,,élek én, de nem én, hanem Krisztus él bennem." S, hogyha bennünk is él a vágy, hogy Jézus legyen életünk irányítója, tegyünk meg mindent, hogy egyre jobban birtokba vegye mindennapjainkat, cselekedeteinket és főleg szívünket, hogy a hozzá hasonlóan, a szívünk bennünk is megmaradhasson Isten legremekebb alkotásának.

Böjte Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
Igaz barátok
  2012-06-25 09:08:55, hétfő
 
 
Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

- Isten hozott itthon! - kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Krisztus Jézus!
  2012-06-25 09:06:59, hétfő
 
 
Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, amit már befogadtunk az Evangéliumból - bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem "megérkezett embereknek" szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.

Roger testvér
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
Bölcsesség
  2012-06-24 14:32:57, vasárnap
 
 
Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.
Simon András
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
Istenmorzsák
  2012-06-24 14:29:05, vasárnap
 
  Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
(Micimackó) :)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Istenmorzsák
  2012-06-24 14:27:46, vasárnap
 
  Istenmorzsák
A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe."

Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek  
Istennel ebédelni
  2012-06-23 23:17:30, szombat
 
 
Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.

A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:

"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"

A kisfiú így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."

Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:

"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
     2/10 oldal   Bejegyzések száma: 97 
2012.05 2012. Június 2012.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 97 db bejegyzés
e év: 1201 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 27
  • e Hét: 1013
  • e Hónap: 12400
  • e Év: 50148
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.