Belépés
eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/ . Éva
1950.05.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Pipacsok
  2013-06-24 22:45:56, hétfő
 
  Rónay György


Pipacsok


Mi az ott,
a mezőn az a vérfolt?

Pipacsok! Pipacsok!

Ha szellő rebben, az égbolt
kékje alatt
piros tavak
hullámzanak:
pipacsok! pipacsok!

Kiragyog
a rét puha-lengő
zöld selyméből egy hanyagon
elejtett rőtszínű kendő:
pipacsok!

Tűz a napon!
Száz meg ezernyi nyulánk
kicsi láng,
és látni, ahogy
mind hajladozik, remeg, izzik, táncol:
pipacsok! pipacsok!

Mámor!

Látod az ég
íve alatt a világ
repeső örömét?
Azt a nagy piros bóbitát?
Most ráfúj: szerteröpülnek a szirmok
a szélben.

Piros pillék raja száll
a nyár, a nyár
kék egében.


Link A virág




 
 
0 komment , kategória:  Rónay György  
Csak a Hold
  2013-06-24 00:42:19, hétfő
 
  Szilágyi Domokos


Csak a Hold
w



Nézem a Holdat, ezt az égi cimborát.
Hányszor virrasztottuk már át az éjszakát?
Hányszor szállt feléje magányos sóhajom?
Hányszor kísért derengő fényével utamon?
Most meleg az éjszaka, én mégis borzongok.
A csillagok közé a Te neved suttogom.
Nem hallhatja emberi fül, ahogy hívlak Téged.
Csak a Hold néz rám cinkosan - ő tudja mit érzek...


Link Ciao cara come stai....




 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Semmi az egész..
  2013-06-23 10:38:26, vasárnap
 
  Váci Mihály - Semmi az egész


Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.



Váci Mihály


A zene


Kemény rügybe göngyölt virág lélek.
Te egyenként kibontod szirmait.
Partjaidon érezzük: - az az élet
a túlsó parton kezdődik, nem itt,
s keressük fuldokolva, hol a híd?

Szoros redőkbe facsarták az évek
a szenvedélyek piros zászlait.
Pólyált szívünkről a kötést letéped,
letöröd legyező kis pózaink,
melyekkel lombot hazudunk magunkra.

Hasztalan tanúskodnak gondjaink,
nem védnek meg és nem ment fel a munka,
ha pillanatra tudsz csak felragadni
egedbe - és nincs erőnk ott maradni!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Tiszavirág
  2013-06-21 12:36:30, péntek
 
  Hatos Márta


Tiszavirág


Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek.
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.

Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.

Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok.
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.

Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.

Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így -általad- lesz örök.


Link Tiszavirágzás




 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Apokrif
  2013-06-18 16:03:10, kedd
 
  Jónás Tamás


Apokrif


Emlékezzünk arra, ki elfelejtett minket.
Ne higgyük róla, hogy elmenekült tőlünk,
úri hűségéről tanúskodó kincset
hagyott maga után: rá való reményünk.
Nyarakat felszívó hideg falainkat
okos kutyaként őrzi ugató hiánya,
és távolmaradása sincsen hiába:
új reményeket szül, más bölcsőket ringat.

Emlékezzünk arra, kinek nem vagyunk kedvesek,
ki szomorkodva szeret, szeretve haragszik,
ruhánkra gyöngyöknek csillogó perceket
tűzdelt, és halálnak szép hajunkba masnit.
Tükrökben keressük, de rejtve marad arca.
Feloldódott vízben, levegőben, földben.
Lángoló testünk tüze nem fog rajta,
lángok közt hamvadunk egyre többen.

Emlékezzünk arra, ki nem üzen nekünk.
Templomaink füstjét soha nem szagolja.
Porral telítődő lábnyomaink csendje
nem zaklatja szívét, ha van is rá gondja.
Emlékezzünk arra, ki addig él, míg hisszük.
Útra küldött minket, nem hazudott semmit.
Sorsa sorsunk, amíg megyünk, őt is visszük.
S mint egy batyut lerakjuk, ha eljutunk a csendig.
 
 
0 komment , kategória:  Jónás Tamás  
Egy gondolat és egy üzenet
  2013-06-18 15:28:49, kedd
 
 




Link Romanza Andaluza



" A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.
A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.

A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.

Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik, elámul a csillagok
örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén. Nem fél a kockázattól,
gyermeki kiváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a
kétségeid.

Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld,
a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem
szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megder-
messze a szívedet.

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."

Albert Schweitzer
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Pipacsok
  2013-06-18 15:12:06, kedd
 
 
Karinthy Gábor


Pipacsok


Ó, pipacsok a réten,
Zöld terítőn vércseppek,
Mért is élek sötétben?
mért is nem élek szebben?
Mért nem virágzok, lobogok,
magam is, mint a pipacsok?

Ó, kihajtani kéjjel
szétbomlani pöffedten,
kényesen, szerteszéjjel
terülni a füvekben
s ott nesztelen forrongani
sustorogni, lassan zsongani

Bolondul égni ottan,
epedni hő szellőben
vagy fényben mozdulatlan
aludni a mezőben
vagy némán támolyogni
sóváran imbolyogni

Táncolni láthatatlan
ide-oda a tájban
és mindig lázasabban
verdeső sziromszárnnyal,
bomlottan, eszelősen
kavarogni a zöldben.



Búcsú a nyártól

Lehull az első
falevél - szívemben is
letört pipacsok.

/Kepes Adrienn/
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor  
Erdő
  2013-06-18 15:11:17, kedd
 
  Tóth Árpád


Erdő


Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtjei zöld zivatarját.

Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájult finom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!
S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámzó, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.

Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tűnődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.

Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,
S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Holdfény
  2013-06-16 19:07:55, vasárnap
 
  Paul Verlaine


Holdfény


Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

Szabó Lőrinc fordítása


Link When I Dream at Night




 
 
0 komment , kategória:  Paul Verlaine  
Ami bennem lélek...
  2013-06-15 11:25:21, szombat
 
  "Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

Jókai Mór


Link Oceans of Time

















Link Te szőke gyerek
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2013.05 2013. Június 2013.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 423 db bejegyzés
Összes: 1346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 186
  • e Hét: 1297
  • e Hónap: 1556
  • e Év: 9163
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.