|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2014-07-13 23:57:57, vasárnap
|
| |
| |
Szénagyűjtés
A nyár vége-felé ugyanazzal a módszerrel, mint a szalmát - hordták be a téli takarmánynak való szénát. Volt a legelőnek mindig egy olyan része, ahol nem legeltettünk azon a nyáron.
Ez, többnyire a Bakér partján és környékén volt. Itt, bizonyos rendszerességgel - attól függ mekkora volt a szárazság - lekaszálták- és szép rendbe, majd kazalba hordták a füvet.
Ez volt csak izgalmas mozzanata gyerekkoromnak! Csodálatos volt megtapasztalni, hogy micsoda nyüzsgő élet költözött ezekbe a száradó rendekbe! Éppen ezért, nagyon óvatosak voltak a szénahordók - nehogy szétdúljanak egy-egy madárfészket, vagy még időben szóljanak a macskának, ha egérfészekre bukkantak. Gyönyörű gyíkokat láttam villámgyorsan elszaladni, amint a biztonságos búvóhelyül szolgáló széna hirtelen eltűnt felőlük. Láttam "félelmetes" sikló sietős, kígyózó tovasiklását.
Ilyenkor mindig megnyugtattak, hogy:
- "Nem köll félni, mert nem bánt! Ez nem kígyó, hanem sikló! Jobban fél tűled, szőgény, mint té tüle!"
Láttam fészkéről felröppenő madárszülőket, "akik" halált megvető bátorsággal, zuhanórepüléses fejcsippentéssel próbálták elüldözni a "betolakodókat". Ezek körül a fészkek körül mindig hagytunk egy kis szénát, mondván:
- "Ezek a madarak és majd a felnövekvő fiókáik szödik össze a sok férget a gyümölcsfákról, így segítve az embernek. Isten Édenkertjében minden élőlénynek mögvan a maga dolga..."
http://furaila.xfree.hu/33600
Akkor még nem tudtam, hogy egy életre szólón magamba szívhattam azokat az illatokat. Lelkem láthatatlan "fényképezőgépével" rögzíthettem a méh- és rovarzümmögéses, színes pillangós rétet; a kék égen úszó bárányfelhőket; a hirtelen kitörő nyári záporesőket, amint a szikes talajon, a repedésbe befolyó víztől pillantok alatt életre kelt a természet. Láttam a Bakérban kikelő ebihalakat és azt: hogyan lesz belőlük béka. Láttam a víz fölött szálló csodálatos szitakötőket, a víz felszínén úszkáló rovarokat, vízipókokat...
Soha nem felejtem el, amint nagyapa egyre gondterheltebben meg-megállt munka közben. Előttem van, amint egy alkalommal letörölte a verejtéket homlokáról és azt mondta, miközben felnézett a magasban trillázó pacsirtára:
- "Ez is csak fönt a magosban, az Úr szabad egiben mondja a magáét!"
http://furaila.xfree.hu/33600
Ekkor vált számomra a "magasságos égen" trillázó pacsirta a szabadság szimbólumává.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-07 16:01:33, hétfő
|
| |
| |
Nyár volt, kánikula. A gabonának több, mint a felét learatták. A cséplőgép már a szomszédos tanyákon dolgozott.
Szükség volt minden munkabíró férfira, dolgos kézre! A városi ismerősök és rokonok is mind kijöttek segíteni. Ekkor már tilos volt napszámost fogadni, vagyis pénzt fizetni a munkáért. Ezért, aztán dolgozott nálunk - az iparengedélyét bevont kunszentmiklósi - órásmester, cipészmester, meg még nem tudom, hogy ki...
"Apuka" is kivette a pesti gyárban a szabadságát és lehozta "Anyukát" és a kis"húgomat" is a tanyára. Apuka, miután készített rólunk, meg a tanyáról egypár felvételt, (mert nagyon szeretett fényképezni), átöltözött, kaszát vett a kezébe és ő is beállt aratni. Piroska nénnye volt a marokszedője is, meg a kévekötője, én, pedig a "segítője". Anyukát kímélték az ilyen "durva" munkától.
Apuka, mielőtt beállt volna aratni, készített egy-pár felvételt rólunk és a tanyáról... Mert nagyon szeretett fényképezni. http://furaila.xfree.hu/33600
Délben, terített asztalok várták az aratókat. Az asztalon ott illatozott a birkapaprikás. Idősebbik nagybátyám is előkerült valahonnan és ő vágta le, majd dolgozta föl a birkát a paprikáshoz.
Nagymama hokedlikra készített lavórokban langyos vízzel, törölközőkkel a karján várta a munkásokat. Mosdás után a felnőttek asztalhoz ültek és akkor jött a csalódás, mert nekünk a húgommal, csak a hokedli mellé készített fejős-széken jutott hely. Vigasztalódtunk aztán, mert a húsleves után - a kedvencünket: a mákosnudlit - tette nagymama, egy mázas cseréptálban elénk.
Nagypapa mérgelődött, hogy: neki meg "ezzel a disznóval köll bajlódni". "Törvény, az törvény!" Mondogatta, és elindult a renitens hízóval a városban lévő Beszolgáltató Minisztérium hivatalos helyiségébe. Ott megmázsálták a gutaütés környékezte jószágot és amiért 1-2 kg híja volt, azt mondták:
- "Na papa, hizlalja még egy kicsit, és majd akkor jöjjön vele vissza, ha annyi lösz a súlya, amennyinek a passzus szerint lönni köll!" Hiába mondta, hogy: - "Már napok óta nem öszik szögény pára!" A Hivatal emberei hajthatatlanok voltak.
Nagyapa az esti szürkületben, az állatorvossal együtt tért vissza. Valamit belekevertek a disznó ennivalójába, meg kapott injekciót is és így kihúzta még egy hétig.
Közben, befejeződött az aratás. A cséplőgép is nálunk dolgozott. A kicsépelt gabonát sorra hordták föl a gazdasági épület padlására. A szalmát óriási asztagokba rakták. Ezeket az asztagokat később szekérre rakva behordták a tanyaudvarba, vagy a közelébe.
Ezen a képeken látható, hogy a kis szekérre egy egész asztag gabonát föl lehetett - szakszerűen - rakni. http://furaila.xfree.hu/33600
Nagymama a házban csomagokat állított össze a nálunk dolgozó ismerősöknek, rokonoknak. Volt, akinek nem is fért föl egyszerre a bicikli csomagtartójára a zsák liszt, a zacskó mák, a dió, a szárazbab, a téli vágásból maradt füstölt- kolbász és csülök... Mondta is a kilenc gyerekes, Orgonás-mester: - "Nem baj, majd inkább tolom hazáig!" (Hét kilométerre volt az a bizonyos "hazáig".)
Volt, akinek két, összekötött lábú, rikácsoló, vágni való jércét kötöztek a csomagtartóhoz. Hogy elcsendesítsék a jércéket, kiselejtezett harisnyát húztak a fejükre. Volt, akinek kacsa hápogott a csomagtartóra szíjazott fonott kosárban. Neki egy szakadt nagykendő jutott elcsendesítés céljából. (Miért volt szükség erre az ,,elcsendesítésre"? Csak évtizedekkel később jöttem rá arra, hogy - akkoriban - az ilyen ,,illegális" módon élelemhez jutottakat ,,feketézés" címén, bizony előállították a rendőr őrszobákon.) Volt, akinek egy zsák zsenge zöldbab és friss zöldség jutott...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-06 09:01:14, vasárnap
|
| |
| |
A Kádár-korszak testközelből
"Majd mi megmondjuk ki a rendes asszony!"
Huszonöt éve, hogy meghalt Kádár János és még mindig százezrek sírják vissza azt az embert nyúzó és degradáló korszakot! Nem lehet ezektől előre nézni és a jövőnket építeni. És még titkos ügynökei is itt jelentgetnek és ugyanazoknak, ugyanazokról!!!
Mint gyors- és gépíró hat évig közvetlen ,,testközelében" voltam a hatalmi élvonalbelieknek. Irtózatom ellenére is viselkedni kellett velük, és megtanultam leküzdeni jogos haragomat, ellenérzésemet, és megvetésemet velük szemben.
Hogy értse a kedves olvasó, hogy miről van szó, elmesélek egy esetet, amikor a függetlenített párt- és szakszervezeti titkárok az ünnepi jutalomra leadott munkahelyi javaslatokat elbírálandó összeültek és engem is oda rendeltek maguk közé gépelni, jegyzőkönyvezni.
Két végtelenül primitív, a hatalmával élni NEM- de azzal visszaélni annál inkább TUDÓ embernek látszó lényt képzelj el! (Itt bocsánatot kérek gondolatban azon primitív törzsekben élőktől, akik pl. az őserdőben oly magas etikai szokásrend alapján élnek, hogy tanulhatnánk tőlük!)
A lényeg, hogy amikor egyik három gyerekes asszony jutalomjavaslatához értek, én is beleszóltam, mert példásnak találtam azt a munkája iránt elkötelezett embert, aki nagy szorgalommal dolgozott az adott építésvezetőségen és közben szenvedélyesen szerette a családját és példásan gondoskodott óvodás- és kisiskolás gyerekeiről. Vagyis, a magánéletében is példaadó volt. Annyit mondtam, hogy
- Nagyon rendes asszony..."
És akkor ez az akkori hatalmi ,,elitet" képviselő lény egymásra nézett és fölröhögött, miközben azt mondta a párttitkár:
- Azt majd mi megmondjuk, hogy ki a rendes asszony, ugye Jóska?!
Miközben ezt mondta a karját könyökben behajlította és tett egy előre-hátra mozgást vele...
Akkor legszívesebben fölugrottam volna és kiszaladtam volna világgá abból az irodából!!!
Ezek a FÜGGETLENÍTETT APPARÁTUSOK képviselői nullázták le az országot és tették tönkre a benne élőket minden értelemben!!!! És még most sem lehet arról beszélni, v. írni, hogy ezek a függetlenített új ,,elitek" akkora apparátussal ott pöffeszkedtek minden vállalat, intézmény, üzem élén és felélték a nyereségét a cégnek...
(Tessék csak megnézni ennek bizonyítékát: az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek itt látható kivonatait!
http://furaila.xfree.hu/256559
valamint ezeknek a dokumentumoknak a másolatát:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=126643&n=furaila&blog )
Akkor még vegyük hozzá, hogy ott voltak a függetlenített járási, megyei, városi, a fővárosi kerületi kisz- párt- és szakszervezeti titkárságok a maguk FÜGGETLENÍTETT hatalmas apparátusaival!!! Valahonnan el köllött vonniuk a saját fenntartásukra és bérükre a pénzt!!! El is vették, méghozzá pont a munkásságtól, meg a tsz-paraszttól - azoktól, akik NEVÉBEN fennen hirdették, hogy az ő érdekükben történik mindez!!!
Nem véletlen, hogy attól a rothadónak mondott Nyugattól (IMF) fölvett kölcsönökből fizették a dolgozók bérét már az 1970-es évektől kezdődően! Itt a bizonyíték: a MÁIG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=94720&n=furaila&blog
És erről még mindig nem lehet beszélni, írni!!!
Az én szakmunkás "fiúmból" meg ezek után - akik miután kiöregedtek - csináltak kisz- meg szakszervezeti titkárt!!! És én nem válhattam el tőle, mert árvaként nem volt senki, aki befogadott volna! Mehettem volna az utcára ,,csövesnek". Akkoriban, így hívták a hajléktalanokat... Éppen ezért, berendezkedtem egyfajta ÖNELLÁTÓ (autokart) HÁZTARTÁS-VEZETÉSRE... Amire mára már százezrek kényszerülnek, miközben visszasírják a Kádár-korszakot, mert nekik akkor milyen nagyon jó volt! Hát, lehet, hogy ,,jó" volt, de könyörgöm, gondoljunk már bele, hogy milyen áron?!!!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-02 16:38:50, szerda
|
| |
| |
A "Falkórság" elleni ötleteim a rádióban 1976-ban
Mióta az eszemet tudom, minden áron érvényt akartam szerezni annak az elképzelésemnek, hogy a nemzetnevelés és ezen belül a gyermeknevelés a legfontosabb stratégiai fegyver lehetne egy erős nemzettudat kialakulásában. Erről a nemzetstratégiáról először Klébelsberg Kunotól - Horthy Miklós kormányának kultusz- és oktatási miniszterétől - olvastam. Majd, évtizedekkel később, az erdélyi származású magyar református teológus-szépíró-lelkipásztortól, Makkai Sándortól:
"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget."
(Makkai Sándor)
Ma már tudom, hogy azért erőlködtem hiába a tanítói pályára kerülésért, mert akkor, az 1970-es években sem akarták a hatalom képviselői azt, hogy ez elkezdődjön és a hozzám hasonlók a pályára kerülve érvényt szerezzenek ennek a nemzeti elkötelezettségű oktatásnak és "köznevelésnek".
Ennek ellenére, írtam és küldöztem a leveleimet mindenhova. Újságoknak, rádiónak, televíziónak...
Így történhetett, hogy 1976-ban, az egyik - társadalomjobbító szándékú - írásom hatására kijött hozzám a Kossuth Rádió ,,Lányok, Asszonyok" című műsorának egyik szerkesztője, Sárkány Vera. Az első riportot nem adták le, mert állítólag nagyon ,,nyekeregtünk" benne.
Majd újra feltette az akkor már egészen más kérdéseit, melyekre nem adhattam a rendszert kritizáló válaszokat. Ki volt ez találva! Juhász Judit volt a főszerkesztője a műsornak.
(Az a Juhász Judit, aki az első női kormányszóvivőként Antall József mellett dolgozott: Antall 1991 szeptemberében nevezte ki Juhász Juditot, aki a kormányfő halála után a Boross-kabinet hivatalos kommunikátora maradt. ,,A különösen szépen hangsúlyozó, régi vágású, konzervatív hölgy-imázzsal rendelkező Juhász Judit később a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője, sajtósa lett, 2006-ban, pedig a mikrofon másik oldalán dolgozik: a két éve működő Magyar Katolikus Rádió szerkesztője". 2007-ben Prima Primissima díjra javasolták...
Az 1947-es születésű Juhász Judit figyelme egy hirdetés láttán irányult először a rádiós újságírás felé. Előtte betanított munkásként kondenzátorokat festett. A Remix vállalatnál töltött hat év alatt egyre feljebb lépett a ranglétrán, közben, pedig sikeresen felvételizett a közgazdaság-tudományi egyetemre. Ott találkozott a Magyar Rádió hirdetésével, amelyben az ifjúsági stúdióba hirdettek felvételt. A rádió éléről lemondással távozott, amikor Kondor Katalin adófőszerkesztő nem vette figyelembe a véleményét, amikor meghosszabbította a Vasárnapi Újság főszerkesztőjének megbízatását.
2011 januárjában az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermében ünnepelték a Magyar Katolikus Rádió két vezető-képviselőjét,... a vezérigazgató megyéspüspököt és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, akik Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést.)
Gondolom, hogy 1976-ban Juhász Judittal kellett egyeztetnie Sárkány Verának... Minden esetre, még ezek az újabb- semlegesnek tűnő válaszaim is kiverték a biztosítékot és olyan mértékű ellenségesség kezdett körülvenni - családon belül is - amibe akkor belebetegedtem és kórházban voltam egy hónapig. Akkor még nem sejtettem, hogy anya "barátja" valójában egy szig.titkos-ügynök, akinek az volt a feladata, hogy megfigyelje és jelentse az 1956-os forradalomban tevőlegesen is résztvevő Bónák "viselt dolgait". http://furaila.xfree.hu/146399
Az a spicli, aki gondoskodott arról, hogy a társadalom peremére legyek száműzve (kontraszelektálva) 1990 előtt http://furaila.xfree.hu/260583
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog
és ott is maradjak 1990 után is!!!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=129014&n=furaila&blog
Akkor azonban még nem is sejtettem, hogy ennek az emberféleségnek ez volt a feladata! Pontosabban, anyán keresztül befurakodni a családba és közvetlen közelről megfigyelni apát és a családtagokat. Csak évtizedekkel később, amikor 1994 őszén láttam a tv-ben egy filmet, ami a pincebörtönökről szólt döbbentem rá a valóságra. A filmben a Köztársaság téri pártház alatti pincében forgattak éppen, amikor váratlanul felbukkant - ,,Laci bácsi", a házibarát - és kijelentette, hogy:
,,A szóban-forgó épület alatti pince-rendszerben ,,SOHA, SOHA", semmiféle rabokat nem tartottak..."
Dézsy Zoltán Pincebörtönök c. filmjében az 58-59. perctől, a II. részben látható Kovács László szt. főhadnagy itt:
http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w
Visszatérve az 1976-os rádióbéli műsorra, melyben lakótelepi első generációs kismamák "falkórságáról" vitáztak már a sokadik adásban és nekem, mint első generációs lakótelepi kismamának megvolt erről is a véleményem és számos életminőségünket javítandó javaslatot is tettem... Úgy gondoltam nekem kötelességem KÖZVETÍTENI az értetlenkedő hatalmi "szócső" (jelen esetben a rádió) és a köznép között. Ki más is tehette volna meg hitelesebben rajtam kívül? Hiszen, a köznép gondjait a saját életemben megtapasztaló ember voltam, aki a "köznép" között éltem és élek a mai napig.
Bevallom, mint a szocializmus elleségének kikiálottnak nem volt más lehetőségem, mint évtizedek alatt napról-napra, hónapról-hónapra, évről-évre továbblépni tudni - minden negatív diszkrimináció ellenére. Tettem ezt úgy, hogy be kellett rendezkednem egyfajta önellátó (autokart) háztartás-vezetésre, hogy föl tudjam nevelni három gyermekemet.
Kertész Imre Nobel-díjas regényének hőse a koncentrációs táborban töltött egy év alatt ugyanezt tette és fölháborodva mondta, amikor hazatérve először találkozott rokonaival, akik arra kérték:
- "Felejtsd el!"
Ő fölháborodva mondta erre:
- "Már hogy felejteném el, amikor nekem az alatt azt egy év alatt minden nap tovább kellett lépni!"
Meg is írta szenvedéseit, amiért Nobel-díjat kapott és kötelezővé tették regényét az általános iskolákban... és filmet készítettek belőle... és... nem sorolom.
Azóta is a SORSTALANSÁG a közgondolkodásba beépült, mint valami olyan, amiért a magyarságot BÜNTETNI köll időtlen időkig!!!
De milyen is a magyar ember? Míg elfogadja - ha morogva is a büntetést... a sorstalanságot elszenvedők miatt, addig minden létező módon tiltakozik a NEHÉZ-SORSÚAK ellen elkövetett politikai és társadalmi bűnök megismerése ellen!
Sőt, kiközösítik maguk közül azokat, akik a NEHÉZ-SORSÚSÁGOT felemlegetik!!!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2014. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
14 db bejegyzés |
| e év: |
136 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5475
- e Hét: 6855
- e Hónap: 7802
- e Év: 43743
|
|
|
Offline
