Aranyosi Ervin: Önzetlen szeretet,Jó éjszakát! ,Gligorics Teréz: Hiába vágyod,Különös figyelmeztetés,Indulnom kell,Játssz el egy dalt,Ha bűn, hogy várok rád,Szép estét, jó éjszakát!,Országvesztés,Junius, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika ,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./,Bálintffy Etelka,Balla Zsuzsanna,Balogh József,B,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/3 oldal

Bejegyzések száma: 23

Aranyosi Ervin: Önzetlen szeretet

2014-06-22 19:45:07, vasárnap

	Aranyosi Ervin: ÖNZETLEN SZERETET Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni? Mindenkinek adni, sohasem elvenni! Szeretetet szórni az egész világra, a szíved mélyéről, viszonzást nem várva! Ápolni a lelkét, a rászorulónak, Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap. Szeretet vizével öntözni a lelket, érezze az ízét meg, akit szeretetnek. Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve, ő is tovább adja, tovább közvetítve. S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen, ha kell végig kísér, az egész életen.

0 komment , kategória: Aranyosi Ervin

Jó éjszakát!

2014-06-21 20:45:33, szombat

	JÓ ÉJSZAKÁT! Eljött az este, pihenni térek De előtte, egy mosolyt még Tőled kérek Sóhajts egy nagyot, nyisd ki az ablakod Puszim száll feléd remélem megkapod. "Szép csendes éjszakát! Hamvas, csendes álmot, halk szavú szobádban születhessen vágyad. Lágy szellő fújon rád! Arcod legyen áldott, jó embernek születtél, teljesüljön álmod!" /Burda Zsuzsanna/ Jó éjszakát, szép álmokat! Jó éjszakát! Link

0 komment , kategória: Életképek

Gligorics Teréz: Hiába vágyod

2014-06-19 20:30:16, csütörtök

	Gligorics Teréz: HIÁBA VÁGYOD Hiába vágyod amit nem lehet, Tavaszi napfényt őszi szél helyett, Mikor a szívben az él egyedül, S kerül az álom, szinte elfeled. A napnyugtát nézed és találgatod El tud-e merülni úgy a bánatod, Ahogy a vízben süllyed el a nap? Sóhajts fel, lélek, van rá száz okod. Ha bár csak egyszer tavasz lenne még, S a tűzre lehelne, amely bennem ég, Fellobbanna talán még az a kis láng, De nem lesz tavasz? s az őszből, jaj! Elég. Hiába vágyod, amit nem lehet, Ragyogó arcot szarkaláb helyett, Ha ifjúságod régen elhagyott. Épp csak emléke maradt itt veled?

0 komment , kategória: Gligorics Teréz

Különös figyelmeztetés

2014-06-19 19:58:38, csütörtök

	Különös figyelmeztetés By Rejtélyek szigete \| szellemvilág \| 17 június 2014 Julio Gonzalez Antes Buenos Aires-i lakos 1985 nyarának végén nagy útra készülődött. A huszonegy éves fiatalembert felvették a párizsi Sorbonne egyetemre, és aznap indult Franciaországba. Az előző héten meglátogatta vidéken élő szüleit, akik nagyon örültek a dolognak, és büszkék voltak Julióra. A fiatalember kora délelőtt taxival ment a kikötőbe. A Santa Elisabeth nevű, görög zászló alatt közlekedő utasszállító hajó pontosan délben indult a rakpartról. Julio időben érkezett, az irodában érvényesítette jegyét, megkapta kabinja kulcsát és elindult. Meglehetősen hosszú, csaknem néptelen folyosón kellett végigmenniük az utasoknak ahhoz, hogy a hajóra vezető lépcsőhöz jussanak. Julio félúton járhatott, amikor az egyik nyitott oldalajtó küszöbén fehér ruhás, körülbelül nyolcéves kislányt pillantott meg. A gyerek mosolygott, szemében mégis szorongás ült. Hívogatóan intett Juliónak. Ajka is mozdult. Talán szólt is? De Julio nem hallott szavakat. Azt hitte, a gyerek külföldi, azért nem szól. És bajban lehet, ha olyan kétségbeesetten integet: gyere, gyere.. ! Julio úgy vélte, ha tud, segít a gyereknek, hiszen bőven van még ideje a hajó indulásáig. A kislány másik raktárfolyosóra tért, előtte ment, sebesen szedte fehér harisnyás lábát. A fiatalember csak később értette meg: nem hallotta a gyerek lépteit. De erre akkor nem figyelt. Az ismeretlen kislány egy szobához vezette, és intett: oda menjen be. Talán ott van az a személy, aki segítségre szorul? Julio benyitott. A szoba csaknem üresnek látszott, afféle raktárhelyiség volt néhány polccal, szekrénnyel. Az ajtó bezárult a fiatalember mögött. Hiába próbálta ismét kinyitni. Julio érezte, csapdába került. De ki csalta ide, és miért? A kislány úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Többé nem látta. Hosszú ideig hiába verte az ajtót, hiába kiabált. Senki sem sietett a segítségére. A raktárosok a hajó utasainak segítettek felhordani a poggyászt. Julio néha úgy érezte, a hangja nem is kerül ki ebből a helyiségből: mintha vattába burkolták volna a szobát. Nem tudta, mennyi idő telt el. Végre a szellőzőnyílásba kiabálva vert újabb riadót, akkor az indulási csarnok személyzete kiszabadította. Délután negyed kettő volt: a Santa Elisabeth már régen elment. Julio dühöngött, hogy lekéste a hajót. Telefonon felhívta a szüleit. Édesanyja furcsán reagált, amikor Julio leírta a kislány külsejét. Alig válaszolt valamit: “Majd elmégy a következő hajóval" - vigasztalta fiát. Julio megtudta, hogy a következő hajó csak egy hét múlva indul Európába. Átíratta a jegyét, és hazament. Pár nap múlva kétszeres megrázkódtatás érte. Híre jött, hogy a Santa Elisabeth éjszaka nyílt tengeren másik hajóval ütközött, és tizennyolc perc alatt elsüllyedt. Csaknem az összes utas a hullámsírba veszett. A másik hírt az a levél tartalmazta, amit Julio édesanyja írt. Ebből megtudott egy családi titkot: mielőtt ő megszületett, anyjának volt egy házasságon kívül született lánya. Victoria hét és fél évesen, súlyos betegségben halt meg. A mellékelt fényképen Julio elszörnyedve, egyben hálásan ismerte fel élete megmentőjét, a legszebb fehér ruhájában eltemetett Victoriát...

0 komment , kategória: Család

Indulnom kell

2014-06-18 22:21:02, szerda

	Dorys May: INDULNOM KELL Engedj kedves, indulnom kell... Mielőtt még végleg elmegyek, Hagyok hátra neked jeleket. Kapsz egy sóhajt éj-párnádra, múló csókot homlokodra, hulló könnyem kézfejedre, s egy ölelést a lelkedre. Sarkokban bújnak el a régi szavak... Itt hagyom neked mosolyomat, cinkos nevetésem, s kiáltásom szemed tükrében ezernyi arcom. Itt hagyom neked a hajnalokat, kávé illatú, csöndes reggeleket, soha ki nem mondott titkokat, elsárgult lapokat, színes képeket Egy régi dalt is hagyok neked Vele a táncot, s a dúdolást, andalgó léptem surranását; s ezernyi éj bíbor mámorát... Indulnom kell, engedj kedves; Így volt szép, így lesz teljes. Viszem én is, miket reám hagytál, ne gondold, hogy nekem nem fáj... Indulok, ám szívemből egy darabot; örökre itt hagyok... Reviczky Gyula: ÓH, CSAK MÉG EGYSZER... Óh, csak még egyszer összejönnénk; Csak egyszer, pillanatra bár! Hogy elmondhatnám: hű maradtam; Szívem most is magába zár, Mióta nem láthattuk egymást, Perczig se voltam hűtelen. Halálomig téged szeretni: Gyönyör és üdvösség nekem. Óh, csak még egyszer összejönnénk! Szép csöndes nyári éjjelen A hol virágok illatoznak S a lomb susog szerelmesen. Csak egyszer járhatnám veled még A zöld erdőt, a réteket; Csak egyszer mondhatnám utánad: Tied vagyok! tied leszek!... Óh, csak még egyszer összejönnénk! Egy csókra, ölelésre még! Od'adnám vérem', ifjúságom' Egy árva ölelésedért. Magasztalnám édes dalokban Jóságodat, szerelmedet; Aztán meghalnék könnyű szívvel, Mint gondtalan, vidám gyerek.

0 komment , kategória: Lelkem szirmai

Játssz el egy dalt

2014-06-17 23:15:58, kedd

	JÁTSZ EL EGY DALT... Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap, Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok, Amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra, Amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények, Mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor nem nézel körbe, mert körbe nézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj, Amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél, Amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják, Amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon, Amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával, Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan! Segít elfeledni, hogy valahol baj van... Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban! Játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi, Játszd, hogy érdemes mindennap embernek lenni! Játssz koldust vagy királyfit, játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít! Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik, Játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik! Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz, játszd, hogy még lesz! Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak! Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak! Liebe Attila Játssz el egy dalt Link Link

0 komment , kategória: Lelkem szirmai

Ha bűn, hogy várok rád

2014-06-14 17:30:09, szombat

	HA BŰN, HOGY VÁROK RÁD Les Humphries zenéje, Bradányi Iván szövege /A "Derrick" c. TV-sorozat főcím zenéje/ Dalszöveg Előadó: Korda György Ha bűn, hogy várok rád, Örökké bűnben élek. Ha bűn az álmodás, Vállalom ezt a vétket. Száz harcot vívtam már, Viharral, zúgó széllel, De nem tudom, Még nem tudom, A szíved hogy érjem el. Ha bűn, hogy várok rád, Örökké bűnben élek. Ha bűn egy álmodás, Én vállalom ezt a vétket. Ha bűn, hogy várok rád, Akkor se kergess még el! Ha nem szeretsz, Ha mást szeretsz, Te éppen úgy vétkezel! Korda György : Ha bűn, hogy várok rád... Link Link Link Link

0 komment , kategória: Zene, zene, zene...

Szép estét, jó éjszakát!

2014-06-14 16:00:10, szombat

	Szép estét, jó éjszakát! Szívembe költöztél egy napsütéses délután Mint altató dallamok és lágy szelek, Simogatta szívemet a vidám szeretet, Szeretet, ami oly huncut és mélyről fakad, Barátságnak hívtuk e röpke pár hét alatt. De mit jelent igazán szeretni, Szeretve barátnak lenni, Barátként őszintén szeretni, S többet nem is remélni, Mint kedves szavakat mondani, Vagy szívből megölelni. Ez barátság, igazi Valami szép bátor valódi Ki kárhoztatna, ha így maradna Mindenki élete könnyű volna, Könnyű mint maga a szó Mint dalolva ébredő rigó. Szép estét, jó éjszakát! Millió puszim... Jó éjszakát! Link

0 komment , kategória: Életképek

Országvesztés

2014-06-11 21:56:26, szerda

	ORSZÁGVESZTÉS /Gesendet: 6:54 Donnerstag, 5.Juni 2014 Betreff: Országvesztés/ Nem mondhatom "lélekemelő" olvasmánynak.. A trianoni országvesztés és revíziós lehetőségek 1920. június 4-én a Napkirály által megálmodott és építtetett versailles-i királyi palotát övező hatalmas park Nagy-Trianon nevű kastélyában Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ aláírták a történelmi magyar állam felnégyelését szentesítő békediktátumot. Mi több, hatfelé darabolásról beszélhetünk, hiszen ? bár jelentéktelen veszteségekként ? még Lengyelország is birtokba vehetett a Felvidék területéből 589 négyzetkilométert (a festői szépségű Nedecet és környékét), illetve Olaszországnak is jutott 21 négyzetkilométernyi terület (Fiume és vidéke) Magyarország testéből. A legnagyobb darab Romániát illette, 102 181 négyzetkilométer 1 704 000 magyarral, 63 497 négyzetkilométert kapott a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia), 563 000 nemzettársunkkal, 63 004 négyzetkilométert csatoltak a megalakuló Csehszlovákiához 1 084 000 magyarral, sőt még Ausztriát is megillette 4 026 négyzetkilométer, itt 64 000 magyar élt. Összességében a trianoni diktátum az egykori 325 ezer négyzetkilométernyi haza területét kis híján egynegyedére, 93 ezer négyzetkilométerre zsugorította. A kerepesi Trianon-emlékmű Legnagyobb nemzeti tragédiánk bekövetkezésében nem az első világháborús katonai vereségünknek, hanem a különösképpen 1890 után erőteljesen aktivizálódó belső felforgató és bomlasztó erőknek, a liberalizmusnak, a kozmopolita eszmeiségnek, a szabadkőművességnek, a polgári radikálisoknak és Károlyi 48-as Függetlenségi Pártjának, továbbá a Magyarországi Szociáldemokrata pártnak volt óriási szerepe. Ezek támadták a nemzeti hagyományokat, az egyházakat és vallást, tradicionális értékeinket, voltaképpen meggyengítették nemzet belső kohéziós erőit. Tulajdonképpen azt művelték, mint 1990 után a neoliberális SZDSZ, illetve e destruktív párt máig aktív szellemi holdudvara. S amikor a háború véget ért, ezen romboló erők képviselői egy teljesen tehetségtelen, kártékony "politikus", a vörös gróf, Károlyi Mihály vezetésével átvették 1918. október 31-én a hatalmat, s politikájuk egyenesen kövezte ki a Trianonhoz vezető utat. A Horthy-korszak írófejedelme, Herczeg Ferenc véleménye ez volt a családját, nemzetét megtagadó hazaárulóról: A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve. (?) Hogyan oldotta meg Károlyi a legsúlyosabb feladatot, amely valaha magyar államférfi lelkiismeretét terhelte? A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna. Abban az órában, midőn nagyobb szükség volt a magyarság katonai erényeire, mint a honfoglalás óta bármikor, lefegyverezte Doberdo védőit (?), midőn a legnagyobb szükség volt a vonzó és összefogó erőre, amely a Szent István-koronából árad, kitördelte a koronát a nemzeti címerből. (?) Károlyi még akkor is elrettentő példaképe maradt az ész nélkül költekező kiskorú grófnak, midőn a feje már kopaszodott, és ő már régen nem a magáét, hanem az ország kincseit prédálta. (?) Midőn magához ragadta a legfőbb hatalmat, a nemzettel szemben azt a kötelességet vállalta, hogy meg fogja védeni az élet és a vagyon biztonságát. Ő azonban csak egy emberi életet és egy vagyont védett meg szomorú bátorsággal: a magáét. Mire már tüzelni kezdett talpa alatt a magyar föld és ő nem bízott már a vörös testőreiben, akiket az udvarias szovjet-kormány bocsátott rendelkezésére, egy csomó kék bankjeggyel a bőröndjében, a csehekhez szökött. Elmondhatjuk róla: nagyúrnak született, félbolond módjára élt és úgy tűnt le, mint egy kalandor. Ez az ember, aki ma is olyan ortográfiával (helyesírással ? L. Zs.) ír, mint egy szerényebb polgári házban szolgáló szakácsnő, és aki vezérlő politikus létére sohasem tudott tisztába jönni a magyar közjog alapelveivel, kétségkívül a leggyengébb koponya mindazok közül, akik ezer esztendő óta vezérszerepet vittek a magyar közéletben. Erőssé a lelkiismeretlensége, rettenetessé a dúvad-önzése tette. (?) Tíz nemzedékre való keserűség van abban a gondolatban, hogy Magyarország életének legtragikusabb órájában, midőn szükség lett volna a nagy elődök minden hitére, hazaszeretetére, bölcsességére, bátorságára és ékesszólására, egy politikai szövetkezet cinizmusa ezt a démoni dilettánst taszította ki a világtörténelem színpadjára. Szereplésével kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak és olyan mérhetetlen gyalázatot hozott a nemzetre, amit a vér és a könnyek óceánja tudna csak lemosni. Károlyi Rákosival S ehhez tegyük hozzá, hogy nagyon jó viszonyban volt a kisantant államok politikusaival, köztük a magyargyűlölő Masarykkal és Benessel. Aztán végül eljutott a kommunista ideológiáig. Ennek a szerencsétlen vörös grófnak ez volt a politikai hitvallása: Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek. Károlyi dicstelen országlását tehát azzal kezdte, hogy amikor a cseh, a román és a szerb hadseregek állig felfegyverkezve készültek Magyarország megtámadására, s területe nagy részének meghódítására, valóban szétverte, leszerelte a frontról hazatérő egykori közös, k. u. k. haderő magyar alakulatait. A jugoszláv ügynök, Linder Béla (?nem akarok többé katonát látni?) egyhetes miniszterkedése alatt kezdődött ez a tragikus folyamat, majd Böhm Vilmos ? eredeti foglalkozását tekintve írógépszerelő ? szociáldemokrata hadügyi államtitkár buzgólkodott fáradhatatlanul tovább a honvédség szétzüllesztésén. Linder (ül) Károlyi a magyar katonaságot ráadásul akkor szerelte le, amikor azok zárt egységekben, fegyelmezetten tértek haza az olasz és szerbiai frontokról. A magyarokkal nem éppen rokonszenvező német történész, Heinz Rieder Kaiser Karl című Münchenben 1981-ben megjelent művében például ezt találjuk: Egész csapattestek érkeztek vissza hazájukba, zárt alakulatban és teljes fegyverzettel. Így például a 6. hadsereg katonái, akik az olasz harctérről hazatérve Karintia és Stájerország területén áthaladva, megtagadták fegyvereik átadását, amire pedig a helyi hatóságok kényszeríteni akarták őket. Ugyanez történt Tirolban, ahol a helyi hatóságok minden lefegyverzési kísérletének ellenálltak a magyar csapatok. A leghevesebb nézeteltérésekre Bécsben került sor. Itt a honvéd alakulatok és a nemzetőrséggé alakult osztrák katonák között lövöldözés támadt, a magyarok nem voltak hajlandóak átadni a fegyverzetüket. Sikeresen vonultak be soproni helyőrségükbe. Korabeli forrásokból azt is tudjuk, miszerint Lehár Antal ezredes egy magyar határhoz közeli stájer kisvárosban ütötte fel hadiszállását, s ide gyűjtötte a csapattestüktől elszakadt, azt kereső katonákat. Itt Lehár fokozatosan növekvő létszámú alakulatával olyan erővé vált, amellyel a későbbiekben számolni kellett. S a nevezetes Székely Hadosztály sorsa is az ellehetetlenítés lett. Végül, országpusztítását látva 1919. március 21-én átadta a hatalmat a kommunistáknak, és kereket oldott az országból. Az igazsághoz tartozik, hogy Kun Béláék ténykedése a trianoni döntést érdemben nem befolyásolta, mert ekkor Párizsban már készen állott a történelmi Magyarország halálos ítélete. Persze az az ő bűne, hogy a sikeres északi, felvidéki hadjárat után elhitte a francia kormány azon ígéretét, hogy ha kivonja a győztes sereget a csehektől megtisztított területen, akkor elismerik diplomáciailag a bolsevik rezsimet. Nyilvánvalóan teljesen irreális hazugság volt. Közismert, hogy Trianon után a Horthy-korszak külpolitikai vezérfonala a revízió, vagyis az elcsatolt országrészek visszaszerzése volt. Német és olasz támogatással az ún. etnikai alapú revíziót - vagyis a magyar többségű területek hazatérését - sikerült is megvalósítani. Kárpátalja a magyar honvédség önálló akciójának köszönhetően tért vissza. Sajnálatos, hogy Magyarország vesztesen került ki a második világháborúból, így az 1947-es párizsi béke visszaállította a trianoni határokat, sőt még tovább is csonkította hazánk területét. A Duna jobb partján 43 négyzetkilométer területet, az ún. pozsonyi hídfőt ? Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár falvakkal ? a magyargyűlölő benesi, másodszorra is mesterségesen összetákolt csehszlovák államnak juttatta. Az 1945 után a nemzetünkre oktrojált internacionalista kommunista rezsimtől természetesen semmit nem lehetett várni a revízió felvetését illetően, hiszen valamennyi szomszédunk "baráti, szocialista ország" volt, s szovjet provincia, Moszkva pedig semmiféle határrendezésbe nem egyezett volna bele. Megváltozott a helyzet azonban 1989 után. Miként a kérdés jeles szakértője, Raffay Ernő, az Antall-kormány volt honvédelmi államtitkára több művében is kifejti, a történelmi folyamat, amely ?89-ben kezdődött és a 2000-es évek elejéig tartott, legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőséget eredményezett, amikor akármelyik magyar kormány ? tehát az Antall-, a Horn-, vagy az Orbán-kormány ? valamelyike, akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna ? a ?90-es években ugyanis még volt magyar hadsereg. Az ex-államtitkár határozottan állítja egy, a Történelemportálban 2010-ben megjelent interjújában, miszerint horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket. Ő maga az ún. Kalasnyikov-ügy egyik szereplője volt, és 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel látták el, így támogatva a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen. A Horn-kormány ?94-98 közötti időszaka pedig nem elhanyagolható, hiszen a történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Óriási jelentőségű lett volna a két ország szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. A szerb?magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat telepített ki a honvéd vezérkar, illetve bizonyos katonai egységek szóba kerültek arra az estre, ha valami történik. Annak idején Raffay elmondása szerint beszélt néhány vezető tábornokkal, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést. Antall József neki is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy ? ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta ? a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit ?csinálni?. Raffay Ernő tudomása szerint azonban ennél nem ment tovább a miniszterelnök. Ukrajna 1991. évi függetlenné válása után Leonyid Kucsma hajlandónak mutatkozott Kárpátalja visszaadására. De elszalasztottuk a csehszlovák lehetőséget is 1992?93 fordulóján, pedig akkor még szlovák hadsereg sem volt. 1999-ben a Szerbia elleni NATO-támadáskor sem szabott az első Orbán-kormány semmiféle feltételt hazánk területének kiindulási bázisként történő felhasználásához, repülőterein való átengedéséért. S 2014-ben itt van az ukrán válság, amikor orosz részről felvetették, miszerint Magyarország esetleg visszakaphatná Kárpátalját, azonban Martonyiék még a puszta lehetőségét is elvetették e gondolatnak. Természetesen ez esetben már csak békés, diplomáciai megoldásról lehetett volna szó, hiszen hadseregünk sincs már - jó Károlyi-tanítványoknak bizonyultak szocialista-szabad demokrata politikusaink -, egy középhatalom katonai erejével amúgy sem lenne esélyünk. Azonban a '90-es években még létezett magyar honvédség. Tehát - bár Magyarország körül szinte mindenütt megváltoztak az 1947-es párizsi békében meghúzott határok - minden eddigi kormányunk azt hangoztatja immár 25 éve, hogy mi e határvonalakat nem akarjuk megváltoztatni, és véglegeseknek ismerjük el őket. Valójában mindez azért történik, mert negyedszázada nincs egy tisztességes, csak a magyar nemzeti érdekekre tekintettel lévő kormányunk. S ha Magyarország részéről az összes létező nemzetközi fórumon nem vetik fel, hogy Európában van magyar kérdés, s hazánk a trianoni határokat nem tudja véglegesnek elismerni, ezt más nem fogja megcselekedni. Ezt azonban csak egy valóban nemzeti kormány vetheti fel. Arra pedig nem csak Trianon valamiféle revíziója miatt lenne már éltetően és égetően szükségünk. Lipusz Zsolt - Kuruc.info Frissítés: a szerző tegnapi, érpataki Trianon-emlékbeszéde: További részletek: http://kuruc.info/r/9/128748/#ixzz33jWLeUNW Link Lipusz Zsolt beszéde az érpataki trianoni megemlékezésen Link Versailles végnapjai, az eredeti anyag Link

1 komment , kategória: Történelem

Junius

2014-06-10 23:00:55, kedd

	JÚNIUS Garai Gábor: JÚNIUS Tudom, meghalnék idegenben; ott még a fák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj... Meghalok itt is - : a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, hogy a lomb oly zöld szinte tombol, s a kőnek is illata van; hogy áll a búza nyers kalásza, mintha világot nemzene, s e tájon az lel csak magára, ki végleg egyesült vele. Csukás István: TANÉVZÁRÓ Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Elő sárkány, elő labda szállj az égnél magasabbra. Gyere, állj be a csapatba, estig ne is hagyjuk abba. Vár a víz és vár a partja, vár a nyári rét, a tarka, szívünk dobog, bőrünk barna, ki erre fut, ki meg arra. Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Zelk Zoltán: VAKÁCIÓ Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán vagy pusztára? Folyópartra vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő, akár folyó: gyönyörű a vakáció! Horváth Imre: MIT KÍVÁNJAK NYÁRRA? Homokvárhoz: kupacot, Horgászoknak: kukacot, Hegymászóknak: nagy hegyet, hűs fagyihoz: friss tejet, folyópartra: fát, nagyot, vakációt -száz napot! Kányádi Sándor: NAPSUGÁR-HÍVOGATÓ Tavaszutó, nyárelő, meggyet érlelő, mézillatú napsugár, bújj elő! Tavaszutó, nyárelő, mézet pergető, búzasárga napsugár, bújj elő! Tavaszutó, nyárelő, búzát érlelő, barna bőrű napsugár, bújj elő! Tavaszutó, nyárelő, bőrünk perzselő, júniusi napsugár, bújj elő! Radnóti Miklós: JÚNIUS Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derűs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testű nagy szitakötő. Csuka Zoltán: JÚNIUS Édesen csurran a nyár a tájon, mint cukordinnye, mézes a fény, semmi se moccan, most nincs, ami fájjon, duzzad az élet a föld kebelén. Lány megy az úton, a válla kigyúllad, pattan a lángja, s a rét peremén, míg kaszája a rendbe fullad, lobbanó szemmel áll s ég a legény. Mintha az élet most újra születne, s percnyi se lenne mögötte a múlt, s szállva is állna, keringve örökre csillag, mely égve az égbe kihullt.

0 komment , kategória: Évszakok