|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2014-07-18 16:45:39, péntek
|
| |
| |
Online kiállítást fogok rendezni Gulyás Lajos (1918-1957) levéli református lelkész, '56-os mártír emlékére .
Az e-tárlatra saját gyűjtésű dokumentumaimból és képeimből válogatok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-17 05:11:01, csütörtök
|
| |
| |
A sortűz után Dudás István laktanyaparancsnok megszökött a városból, tiszttársai közül október 26-án és 27-én a népharag megölte Gyenes Györgyöt, Vági Józsefet és Stefkó Józsefet. A megtorlás során a győri Földes -perben a sortűz felelőseit nem, csak a tisztek haláláért felelős személyeket nyomozták. A per végén halálos ítéletek (1957.dec.31. és 1958.jan.15.) és börtönbüntetések születtek.
A zöld ávós tisztekről pedig 1958-ban már utcákat neveztek el, melyek egészen 1989-ig az ő emléküket őrizte, ahogy a határőrlaktanya előtt 1959-ben elnevezett Határőr utca is.
(Az mind a mai napig ezt a nevet viseli.) A laktanya előtt '89-ig egy emlékmű szintén a hősiességüket hirdette, de a laktanya maga is viselte nevüket, ahogy akkori különböző honvédelmi, ifjúsági szervezetek is. Természetesen életrajzukkal könyvekben, de szakdolgozatokban is szerepelnek, mint határőr hősök. 1987-ben egy könyv, mint Mosonmagyaróvár mártírjait mutatja be.
A www.emlekhely1956-movar. egalnet.hu honlapunk Archívum almenüjének Népharag című mappájában róluk is megemlékezünk.
Sőt. Emlékezetükre személyesen felkutattam mindhármuk síremlékét. Fotóik láthatók a honlapon. Gyenes György Cibakházán ( Jász-Nagykun-Szolnok megye), Vági József, a Kerepesi úti temetőben, az 56-os sírkertben (Budapest), Stefkó József pedig Csornán, az Őrangyal temetőben ( Győr-Moson-Sopron megye) nyugszik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-16 08:47:12, szerda
|
| |
| |
Berki Imre, Az 1956-57. évi sortüzek rövid története című (2007) harminckét oldalas munkájában tizenöt sortűzzel foglalkozik. Köztük a mosonmagyaróvárival is:
1956. október 26. Mosonmagyaróvár:
A győri határőrkerület parancsnokságának utasítására PEKÁR Mihály hőr. szds. törzsfőnök vezetésével kb. 100 fős egység Budapestre, a Határőrség Országos Parancsnokságára ment.
A laktanyában maradtak feladatát DUDÁS szds. határozta meg. Ennek során 25-étől a városban levő különböző objektumokhoz őrséget vezényelt. A felderítő tisztek pedig azt a feladatot kapták, hogy polgári ruhában tartózkodjanak a város területén, és az ott történő eseményekről folyamatosan tegyenek jelentést.
A határőrök elmondása szerint, amikor egyenruhában mentek ki a városba, a lakosság részéről,
atrocitások érték őket. A városból beérkező információk hatására DUDÁS szds. elrendelte a II. számú laktanyavédelmi riadót. A földszinti és az emeleti ablakokban PPS. géppisztollyal felszerelt katonák foglaltak harcállást. Sor került a géppuskák laktanyán kívüli tüzelőállásba való elhelyezésére. Az egyik géppuska a hátsó kaputól kb. 5 m-re a szemben lévő út szélére, a másik a főépülettel szembeni parkban került telepítésre. 1 golyószórót helyeztek el a hátsó kapu mögött is, valamint megerősítették az őrséget. A laktanyában tartózkodók létszáma kb. 10 tiszt, tiszthelyettes, 50-60 fő sorkatona és tisztes volt. A laktanyában csak a kiszolgáló személyzet maradt.
A felvonuló tömeg nem egy időben érkezett a laktanya elé. Az egyik érkező csoportot DUDÁS szds.
fogadta. A százados érdeklődött szándékukról, ami arra vonatkozott, hogy a laktanya épületéről vegyék le a vörös csillagot, valamint a tisztek szintén vegyék le sapkájukról a csillagot és álljanak át a tüntető nép oldalára.
DUDÁS a tömeget megállásra szólította fel, és kilátásba helyezte a fegyverhasználatot. Miután a
tömeg a felszólításnak nem tett eleget DUDÁS a géppuskák vonaláig hátrált, majd jelzésére a határőrök tüzet nyitottak. Szemtanúk elmondása szerint DUDÁS szds. az épületben, az irodájában tartózkodott. A géppuskánál VÁGI fhdgy. volt. A fegyverhasználat kezdetére és körülményeire kb. 14 féle variáció állítható fel. A legfontosabbak a teljesség igénye nélkül:
az egyik tiszt a sapkájával, mások szerint a kezével intett,
a katonák parancs nélkül lőni kezdtek,
az egyik tiszt pisztollyal kényszerítette a géppuskás katonát a tüzelésre,
az egyik tiszt miután a katona a tűzparancsot megtagadta, maga feküdt a géppuska mögé.
a tömegből lőttek a határőrökre, és ők viszonozták a tüzet.
A legelfogadhatóbb és legbizonyítottabb verzió a következő:
A tömeg a laktanya kapujától 40-50 m. távolságra szembetalálkozott a laktanya tisztjeivel, akik
magállásra szólították fel őket. Felszólításukat az első sorban állók hallották, és látták a kihelyezett
géppuskákat is. Az első sorban lévők megtorpantak, majd az úttól jobbra és balra a laktanya előtti térre húzódtak. Helyükre mindig újabb és újabb személyek léptek. Egy permanens mozgásfolyamat indult be, miközben a tömeg arcvonala lassan előre araszolva mindinkább a laktanya felé haladt. A kintlévő tisztek folyamatosan hátráltak. Amikor a tömeg elért egy úgynevezett kritikus pontot, és a géppuskáktól 10-15 m-re lehetett az egyik tiszt a pisztolyát elővette, és a levegőbe lőtt. Ezután indult el a tüzelés. A sorozatok egy-két rövid megszakítással megközelítőleg másfél percig tartottak. Ezen idő alatt 500 és 1000 közötti lövedéket lőttek a levegőbe, illetőleg a tömegbe. A lövések eldördülését követően az emberek hasra vetették magukat és fedezéket kerestek. Majd miután a sorozatok néhány pillanatra megszakadtak, felugrottak és megpróbáltak a tűzvonalból menekülni. A sorozatok folytatódtak: sokakat ekkor ért találat. A már földön fekvő emberek közé még kézigránátokat is dobáltak.
Az elhunytak és sebesültek számáról eltérő adataink vannak. Másnap a Győr-Sopron megyei Hírlap
59 halottról és 130 sebesültről írt, a Magyar Rádió Vasárnapi újság című adása 105 halálos áldozatról beszélt. A délutáni órákban a laktanya előtt tömeg gyülekezett. 16-17 óra között a laktanyához már fegyveres csoportok érkeztek, és tüzelőállást foglaltak el. A laktanya bejáratához érkezett egy Pobeda személygépkocsi nemzeti színű és fehér zászlókkal. A gépkocsi után a laktanyába beözönlött a tömeg, a katonák letették a fegyvert. Ekkor derült ki, hogy DUDÁS szds. már elhagyta a laktanyát. A felbőszült emberek a helyszínen bántalmazták és zászlórudakkal szurkálták meg GYENES fhdgy.-t aki a kórházba szállítás közben sérüléseibe belehalt. A városban pedig STEFKÓ József fhdgy-t súlyosan bántalmazták. Többszöri próbálkozás után sem sikerült kimenekíteni a kórházból ahol szitkozódott és fenyegetőzőt: ha kikerül innen mindenkit lelövet.
Október 27-én a tanácsháza előtt összegyűlt tömeg a határőr tisztek kiadását követelték, és népítéletet akart végrehajtani. VÁGI József fhdgy, akit a második emeleten tartottak fogva, ezt hallva, és az őrzés ébertelenségét kihasználva az ablakból a belső udvarra kiugrott. A tömeg észrevette, a földön bántalmazták, majd a Tanács elé az utcára kihúzták és meggyalázták; vérével mellére vörös csillagot rajzoltak..
STEFKÓt hordágyon vitték ki a kórházból. Meglincselésére a közeli téren egy templomnál került
sor. Először lábánál fogva akasztották föl, az ütések és rúgások következtében a kötélről leszakadt, ekkor életéért könyörgött, de nyakánál fogva könyörtelenül felakasztották.
In.: http://epa.oszk.hu/02100/02176/00002/pdf/RTF_16_025-032.pdf |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-15 06:24:53, kedd
|
| |
| |
A közelmúltban a levéli Gulyás Lajos református lelkész, 56-os mártír emlékszobájának falán olvastam, majd másoltam le Németh Boldizsár 1991. október 26-án, Rieger Tibor: Golgota című 56-os emlékművének avatásán elmondott beszédét. Boldi bácsi sajnos már nincs közöttünk, de ezzel az írásával az utókor emlékezetébe örökre beírta nevét.
Tisztelt Gyászolók, emlékező egybegyűltek!
Tisztelettel köszöntöm Önöket az 1956-os áldozatok emlékművének felavatásán. Egy korszak véget ért, emléket állít az utókor. Az elmúlt évszázadok során az utókor ezt többször megtette, maradandó emléket állított bátor hazafiaknak, mert mindig voltak bátor hazafiak, akik magasra emelték a szabadság zászlaját,életüket a haza oltárán áldozták,ezért a hálás utókor nevüket kőbe véste,emléküket örökre megőrizte. Ezeknek a hazafiaknak a neve nem lesz kőbe vésve, mert a felének a nevét sem tudjuk, már a sírjukat sem találjuk, mert a zsarnokság mindent elkövetett azért, hogy nevük és emlékük feledésbe vesszen. De az utókornak kötelessége emléküket névtelenül is megőrizni, mert ők is hazafiak voltak a maguk módján. Azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás, a zsarnokság ellen, szabad hazában, szabadon akartak élni, ezért a legdrágábbal, az életükkel fizettek.
Egy korszak véget ért és elmondhatjuk, amit hosszú évtizedeken nem mondhattunk el, elmondhatjuk azt, ami fáj és van mit elmondani, mert ez az évszázad hozta a magyar népre, a magyar nemzetre a mérhetetlen sok szenvedést, megaláztatást,megszorítást, amikor a nyugat-európai államok ránk kényszerítették a trianoni békeszerződést, amelyen elrabolták országunk kétharmadát, magyar állampolgárainak egyharmadát, több mint négymillió magyart kényszerítettek határainkon kívülre jogok nélkül és ezek a nyugat-európai államok a határainkon kívülre kényszerített magyarok jogaiért semmit sem tettek. De nem mondhatunk el több jót a kelet-európai államokról sem. Az igaz, hogy 45-ben leverték a fasizmust, azt mondták, elhozták a szabadságot, el akarták velünk hitetni, az egész világgal el akarták hitetni, hogy ez az igazi szabadság. De hogyha az elmúlt 40 évben valaki arról beszélt, hogy határainkon kívül a magyaroknak nincsenek jogaik, az ellenségnek számított, mert a bolsevikok megtagadták a határainkon kívül élő magyarokat. Azt akarták, felejtsék el magyarságukat. A magyar néppel is ezt akarták tenni, hogy ne emlékezzünk múltunkra, hogy szégyelljük a múltunkat, ne emlékezzünk történelmünkre, csak arra, amire ők szeretnék.
Hogy miért kell erről beszélni? Azért mert Európában új korszak kezdődik és a magyar nép nem feledheti el múltját, nem tagadhatja meg múltját,
mert múltjából él a Nemzet. Nekünk a múltból kell erőt meríteni, hogy a jövőbe nézhessünk.
Egy korszak lezárult, de itt hagyták azokat, akik behívták őket! Itt élnek közöttünk a bűnelkövetők, a gyilkosok büntetlenül, a verőlegények, a pufajkások vezető pozíciókat töltenek be. Ott ülnek a Parlamentben jó anyagi körülmények között és megvetik, kinevetik az áldozatok hozzátartozóit, a megnyomorítottakat, a megkínzottakat, ahelyett, hogy magukba szállnának és beismernék, hogy tévedtek, hogy bűnt követtek el. Talán arra várnak, hogy köszönjük meg nekik, hogy nem követtek el még több gyilkosságot, még több bűncselekményt?
Sok mindent el kellene még mondani, de most Emlékművet avatunk. Emléket állítunk azoknak a honfitársainknak,akik azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás ellen és akiket 1956. október 26-án ezen a helyen a zsarnokság kegyetlenül meggyilkolt.
Ennek az emlékműnek mindenkihez van mondanivalója, vannak akiknek a gyászt örökíti meg, másokban a múltat idézi, ébreszt új gondolatokat, majd megint másoknak ünnepet jelent, de egyben mindannyiunk számára közös és ez a szabadság. Mert ez az emlékmű nem csak a gyászt örökíti meg, nem csak emléket állít, a szabadságot is hirdeti, a szabadságot fényesen hirdeti. Ennek a fénynek sohasem szabad elhalványulnia, talapzatán a virágnak elhervadnia.
Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot. Köszönetet mondok honfitársaimnak, határainkon belül és kívül élő magyaroknak, hogy áldozatvállalásukkal,adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy méltán ünnepelhessük ezt a napot, amely Magyarország és Magyaróvár történelmébe beíratott. A zsarnokság szabadságunkat eltiporta, a szabadság emlékét, a szabadság szellemét homályba taszította és örökre ott akarta tartani. De most ez az Emlékmű mégis a szabadságot hirdeti. Ennek az Emlékműnek mondanivalója van a jelenkornak és az utókornak egyaránt. Ezért arra kérek minden pedagógust, minden tanítót és tanárt, hogy ennek az Emlékműnek a szellemében, a szabadság szellemében nevelje a magyar ifjúságot, hogy azok mindig szabadságszerető, hazaszerető, büszke, bátor hazafiak legyenek. Szeressék hazájukat, tartsák tiszteletben a határon belül élő nemzetiségeiket, ne legyenek soviniszták, ne legyenek nacionalisták, de mindig maradjanak meg magyarnak! Legyenek bátor hazafiak, hogy ha kell a hazájukért, szabadságukért bátran tudjanak áldozatot hozni, hogy majdan Magyarország és benne a magyar nép megünnepelhesse a 2. ezredi évfordulót.
Németh Boldizsár
Mosonmagyaróvár, 1991. október 26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-14 05:23:22, hétfő
|
| |
| |
Korábbi ( 06.23. és 07.02.) két blogbejegyzésemben is foglalkoztam a Gyásztéren felállított NÖRI -s ( Nemzeti Örökség Intézete) emlékoszloppal.
Kénytelen vagyok újra elővenni a témát, mert míg korábban a Lajta Press 07.02.-ai, most a Kisalföld megyei napilap 07.12-ei száma hozza le úgy az oszlop állítást, mintha az ezután történne majd meg.
Hogy nem képesek közel négy hét után annyit megtenni, hogy múlt időbe teszik az állítást és legalább egy képet készítenek az oszlopról! Most már csak a Mosonvármegye helyi lap van hátra ( 07.18.) . Vajon abban benne lesz a történés? S ha igen, akkor milyen időben ? Múltban? Jelenben? Jövőben? Vajon kép lesz az oszlopról? Ki tudja? De ha az '56-os mártírok kopjafájának avatásáról megjelent két mondatukra gondolok, (lásd a 07.05-ei bejegyzésemben) akkor nincsenek illúzióim.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-13 05:19:02, vasárnap
|
| |
| |
Ma hajnalban másodszor is végignéztem Vámos György Kiút több szemközt című műsorának A Történelmi Igazságtétel Bizottság elérte a célját témájú részét. Vendégek Regéczy-Nagy László Történelmi Igazságtétel Bizottság tag (http://tib1956.shp.hu/) és Mattheidesz Konrád, történész voltak.
A beszélgetés során körbejárták, értékelték ötvenhat és nyolcvankilenc eseményeit, azok mozgatórugóit, résztvevőit s napjaink viszonyulását ezekhez a történelmi fordulópontokhoz.
A műsorvezető által felvetett problémák közül egynek a kiútjára a történész azt javasolta, hogy járjanak az emberek levéltárba!
Kár, hogy a műsorvezető nem megerősítőleg reagált erre a felvetésre.
Ugyanis olyannyira fontos dolgot említett Mattheidesz Konrád a nagy nyilvánosság előtt, amire most pozitívan fel lehetett volna hívni a figyelmet. Igen. Járjanak az emberek levéltárba s csak én teszem hozzá, hogy járjanak az emberek könyvtárba is! De erre meg kell tanítani őket. A gyerekeket az iskolában úgy, ahogy jóesetben múzeumpedagógiai,könyvtárpedagógiai órákat látogatnak, úgy bizony levéltárpedagógiai órákat is szervezni kell nekik, a felnőtteknek pedig levéltári nyílt napokkal, programokkal kell kinyitni a levéltárak kapuit.
Ha majd széles körben ismertté válnak ezek a közgyűjtemények, akkor az átlagemberek is igénylik majd azok felkeresését.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-11 04:48:24, péntek
|
| |
| |
Kövy Zsolt: Hazádnak rendületlenül - Gulyás Lajos emlékezete
Vannak elrendezetlen szellemi adósságok is. Ilyen az 1957 decemberében koncepciós politikai perben elítélt, kivégzett és jeltelen sírba elföldelt néhai levéli református lelkész, Gulyás Lajos életének, mártírsorsának adataiban alapos és pontos felkutatása és emlékének megörökítése. Magát a szerzőt több szál is kapcsolja a művében foglalt hőséhez: maga is felvidéki, a Losonci Református Teológia történetét belülről ismerő, s dunántúli lelkészként, gyűjteményi igazgatóként a hazai bel- és egyházpolitikai fejleményeit illetően is első kézből informált. Ezek a háttérismeretek szervesülnek a Gulyás Lajos-monográfiáiban, s talán a baráti visszaemlékezéseknél is hitelesebben rajzolják ki azt a jellembeli késztetést, amely a levéli lelkészt az ellenfelei szemében is kiemelte hasonló gondolkodású pályatársai közül, és a mártírok koszorúját juttatta neki osztályrészül. Összegezve: történelmi adósságot törleszt Kövy Zsolt könyve, az események hátterét is megvilágítva, s nem feledkezve meg arról, hogy a kilátástalan helyzetben is hívő emberként kitartó hőse erkölcsi tartásának lelki hátterére is utaljon.
(Részlet dr.Korsós Bálint lektori jelentéséből)
Kálvin Kiadó,1999
Budapest |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-10 04:19:05, csütörtök
|
| |
| |
Tegnap a neten néztem végig a Magyarország lángokban 1956
Egy nép harca a szabadságért c. filmet.
"A film bemutatja a magyar nemzet történetét a honfoglalástól címszavakban 1956-ig, majd az akkori eseményeket részletesen. Segítségkérésnek szánták, de a világ nemzeteinek vezetői szótlanul tűrték az oroszok bevonulását. Megannyi fővárosban tömegtüntetések zajlottak a magyar nép mellett, de mint már tudjuk, még 33 évig rajtunk maradt az orosz rabiga.
Hat forgatócsoport járta a várost. Körülbelül tízezer méter anyagot vettek fel. November 4-én reggel akarták eljuttatni Bécsbe, a Nemzetközi Vöröskereszthez és az Egyesült Nemzetek szervezeteihez "a külföld tárgyilagos informálása, segélyek és gyógyszerek küldése céljából. A hajnali ágyúszó és a rádió tragikus felhívása pánikhangulatában valaki villanyt gyújtott és ezzel megsemmisítette az előhívás alatt lévő anyag egy részét. Pár doboz két fiatal filmfőiskolás hátizsákjában került ki Ausztriába, és később ez a sovány és hiányos anyag képezte gerincét a Magyarország lángokban című Nyugat-Németországban készült dokumentumfilmnek"
Örök emlékül a magyar szabadságharc hőseinek és mártírjainak.
"Készítették hontalanságban élő névtelen magyar filmalkotók, német, osztrák, francia és amerikai munkatársak lelkes segítségével. Céljuk egy nagyhatalom, a film segítségével élménnyé alakítani, felejthetetlenné tenni a magyar nemzet kiolthatatlan szabadságvágyát, példamutató hősi harcát, felrázni a világ lelkiismeretét: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Eljuttatni minden szabad országba, eljuttatni azokhoz, akik a népek sorsát intézik, hogy soha el ne felejtsék: Nincs béke Magyarország szabadsága nélkül ..."
Megj: A film utolsó perceinél ( 1 óra 17 perc) a mosonmagyaróvári sortűz (1956.október 26.) áldozatainak temetéséről ( magyaróvári temető, 1956.október 28.) játszanak be felvételeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-09 05:26:32, szerda
|
| |
| |
Erdélyi János és Zsigmond Dezső, Vérrel és kötéllel című filmjüket huszonöt évvel ezelőtt kezdték forgatni. A film az első s máig a legmeghatározóbb alkotás az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűzről. A benne szereplő és megszólaló személyek közül sokan már nincsenek az élők sorában. Szavaik, mondataik véglegesek, nem kérdezhetők újra. Az alábbiakban lejegyzem a filmben megszólalók neveit. A felvétel, hála és köszönet Deák Jánosnak, letölthető a youtube-ról. A neveket a filmben való szereplés sorrendjében jegyeztem le. A felvételek helyszíneit külön nem jelöltem.
Schwendtner Ferenc, munkás, sebesült túlélő
Dudás István, határőr laktanyaparancsnok
Horváth Imre, városi párttitkár
Gieber Katalin, tanársegéd
Czimber Béla, akadémiai hallgató
Kuroli Géza,akadémiai hallgató
Czimber Gyula, akadémiai hallgató
Verseczky István, határőr
Bujdosó Sándor, határőr,
Radácsi Béla határőr
A géppuskás
Vági József özvegye
Gábor Józsefné, sebesült túlélő
Vajda Károly
Tihanyi Árpád özvegye
Weintrager László özvegye
Gulyás Lajos református lelkész lányai
Földes Gábor színésztársai
Földes Gábor özvegye
Földes Gábor húga
A filmet végignézni ma is éppolyan döbbenetes, mint a huszonöt éve alatt bármikor.
Erdélyi János 2006-ban, a Sortűz után című filmjében keresi majd fel újra a szereplőket.
Mosonmagyaróvár polgármestere, Dr. Nagy István, 2013-ban, Polgármesteri Elismerő Oklevéllel köszönte meg az alkotók munkáját.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-07-08 04:15:03, kedd
|
| |
| |
" És ne féljetek azoktól,akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik..."
(Máté 10.28.)
A két nappal korábbi bejegyzésemben írtam először Martinkó Károly Az áldozatok Isten szolgái című könyvéről, Gulyás Lajos, levéli református lelkész, 56-os mártír kapcsán.
A kötet azonban több, az 1956-os magyar forradalom megtorlása során politikai üldöztetésben, börtönben szenvedett pap élettörténetét is tartalmazza. Elsőként Gulyás Lajos mártíriuma olvasható, mint ahogy írtam a blogomban is Hóhérai csak az életét vehették el, a lelkét nem címmel. A következő rész, Kuklay Antal, körömi, katolikus plébánosról szól, aki fiatal papként keveredett a forradalomba, s majd tizenhét évet kellett várnia, ahhoz, hogy hivatását gyakorolhassa. Majd megismerhetjük Dömötör Tibor, Akron magyar prófétája, református püspök élettörténetét, aki ,,Mindent Isten dicsőségére és a magyarság javára." cselekedett. A negyedik megszenvedett, Lénárd Ödön piarista atya, aki a leghosszabb időt töltötte a rács mögött. Majd
következik Solymár János, csömöri evangélikus lelkész, aki hamis vádak áldozatává vált, Beer Iván, aki rabbivá avatása előtt lett koncepciós per áldozata, Bán István, nyíregyházi református lelkész, akit vérpadra szántak, Isten azonban megmentette, Regőczi István, katolikus lelkész,aki gyermekmentő szolgálatáért nehéz börtönévekkel fizetett. Végül Tabódy István, bicskei katolikus főesperes és Dr. Illanicz György története olvasható, akinek 1960-ban, harmadéves teológiai hallgatóként törték szét lelkészi pályáját.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2014. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
27 db bejegyzés |
| e év: |
345 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 352
- e Hét: 480
- e Hónap: 5361
- e Év: 27414
|
|
|
Offline
