Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Kohut Katalin: Meg nem írt levél gyermekeimnek
  2015-06-19 20:20:16, péntek
 
 

Lehetetlen elmondani
szerepjáró életem.
Megérteni nem tudnátok,
mi is történt énvelem.

Tiltakoztok minden ellen,
sötétségnek titkai -,
iszonyatos élet mellett
nyűgök anya karjai.

Mesélném a történteket,
de felfogni nem lehet,
vegetálok, s reménykedem,
meggyógyít a szeretet.

2015. június 19.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Elveszítettem Veled a csendet (Prózavers)
  2015-06-16 22:56:11, kedd
 
 
Pár éve tapasztaltam meg általad a benső csendemet. Ember-szeretet élesztette töviskoszorús szívemet. Először Rád csodálkoztam, majd neved végleg belém költözött. Ringattalak fényesség, eveztem a Hold-csónakomban. Megszűnt az Idő, békességben lubickoltam Veled, mint egyetlen szív-szerelmemmel, barátommal. Érzéseim fénylőn lebegtek a sötét vizek felett, elértem a tökéletes csend-nyugalmat, testem megpihent. Áradt a szeretet a térben, átöleltem a mindenséget, s Te drága felékesítetted jóságoddal szív-palotámat. Lágy zenei akkordok közvetítettek szüntelen, kinyíltam, mimóza szirmom bizalommal tárult.

Harmatos könnyekkel öntöztél naponta,a gondoskodást fogadtam először életemben. Ugye, ez nem múlhat el soha, örökké egyek leszünk? - faggatóztam, s ilyenkor ismeretlen hideg érintett, csak a némaság, a titkos csend küldött üzenetet. Alkonyi fényben dereng most a közös jövőnk, elhamvadt a hit, kezed varázsütéssel kongatott. A csendem Veled elveszítettem, a düh ébresztett, mely fodorként fojtogatja karmával torkomat, dísze a szépségnek, de külső cicoma, értéktelen. A tehetetlenség sodort magával oly' hatalmas erővel, hogy a nyugalom és szeretet csak lenyomatát őrzi, fájdalmas emlékké szelídült az igaz szerelem.

Segíts megtalálnom ismét az isteni fényességet, a rendíthetetlenséget, s hogy az igazság mérge ne építsen tovább választó falat kettőnk közé! Engeszteld ki viharban hánykolódó szívemet! Szeretlek, de más ez a csend, nem emel fel és nemesít. Bíznom kell az emberségben, hogy benső békémet angyal szelídséggel Veled ismét meglelem.

2015. június 16.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Hangkavalkád
  2015-06-15 16:28:31, hétfő
 
 

- Béééla! Valóban csillagok születnek az énekversenyeken?
- Nem Vilma, már nagyon régóta tart a tehetségtelen, kottát sem ismerők alulról kitermelése. Egyesek nyernek, mert jobb a hangjuk, mint a többieké, de a tiszta, szívből énekelő csillagok már régóta nem sikeresek.
- Mi az oka ennek?
- Tudod, már évszázadok óta tartott az állatok hangversenye, ahogyan megírták mesekönyvekben szimbólumokban. Azelőtt csak ők lehettek sikeresek. Híresek lettek nagyon a róka áriások is. Csodálkoztak időnként, miért megy el a hangjuk néha, amikor nem engedték érvényesülni a valódi, született művészeket.
- Hogyan születik egy tehetség, Béla?
- A tehetséges csillag szülei is általában zenei, ének tehetséggel rendelkeznek, örökletes, ez lenne a normális. Sokan vizsgálják, az elmúlt évszázad híres énekesei miért nem örökölték a tehetséget? Mert ami nincs, azt a gyerekük sem örökölheti. Az, hogy valaki gitárt vásárol és nyávogva, vagy cigitől rekedt hangon énekelni kezd, nem jelent tehetséget.
- Milyen az igazi tiszta hang?
- Olyan, amitől az égen megnyílik a mennyország, mintha egy isteni koncertet hallana az ember angyalhanggal.
- Vannak a világon ilyen hangú énekesek...
- Igen, a szívből jövő énekhang az egyetlen, ami megborzongatja az embert, mert a zene, az ének összefogja az egész világot, az emberiség egyetlen gyönyörforrása a természet szépsége mellett.
- Itt miért nincsenek ilyen énekesek?
- Nem engedték őket érvényesülni, sokaknak még a hangjukat is elvette a féktelenség, így emelkedtek, így váltak sikeressé. Az ária és népdalok után jött a szórakoztató műfaj, az operett. Ez már megfelelt az itthoniak igényeinek, hiszen egyetlen éltetőjük a dorbézolás, a mulatás. Kificamodott az ízlés már régen. A nép csak szórakozni akar és cirkuszra éhes.
- Nem szereted a mulatós dalokat? Hiszen ez is szívből jön, nem?
- Nem, sötétség fegyvere ez a valódi művészet ellen, amiről csak kevesek tudnak. Még kevesebben azt, hogy a beat, hippi, punk szétszaggatta a kottavonalakat is. Vagyis csapások ezek, mint a nyelv, testnevelés, élővilág, környezet, egészség, kémia, fizika, matematika elleniek.
- Nagyon sokan csápolnak a zenészeknek, énekeseknek, hatalmas tömeg éljenzi őket...
- Hozzájuk tartoznak. Ez olyan, mint a futball, mindegyiknek megvan a saját tábora. Ebből látni, mennyi zene ellenes apokalipszis történik folyamatosan a világban ellenség nélkül.
- Hogyhogy nincsen ellenségük?
- Mert nincsen senki, aki védekezhetne ellenük, így bátran földet érhet az állandó vándorlásuk, folyamatos újjászületésük tudják, befejeződött.
- Újraszületnek?
- Igen, mindig elölről kezdődik az Ébredő játszótér, újra indul az első villamos, ismétlik a korokat, a történelem szereplőinek megszületésével. Általában berendeznek egy földrészt, vagy egy országot, mely eddig mindig teljes káosszal zárult, a gonoszok győzelmével, fekete levessel természetesen. Ünneplik a tiszta szív ellenes merénylet végét, a szívvel rendelkező emberek felszámolását maguk helyett.
- Szóval itt az igazán szívből énekelő tehetségek még soha nem érvényesültek?
- Nem, semmi sem lehetett belőlük, iszonyatos sorsot adtak a sors nélküli tiszta emberkéknek, halállal és teljes hangelvétellel fejezték be életüket.
- Mindezt büntetlenül megtehették?
- Nincsen hatalom és erő, ami ezekkel a tűzben járó istenekkel szembeszállna és az őrjöngő, mindenkit megalázó teremtményeikkel. Még a római egyház mesélőjét is a kárpithoz szegezte egyikük, úgy győzte le. Most húsz éve már annak, hogy leszállították az ég seregét bemutatva nekik az egyetlen tiszta hangú embert, így tisztítják az egész világot. Természetesen ezek a cselekedetek titokban voltak és vannak, kevés a leplező és ha akad is elvétve egy-egy, aki bemondja az igazat, semmi sem történik.
- Most akkor már nem az állatok rendeznek hangversenyt?
- Nem, a féktelenség istenének a népei aratnak dicsőséget. Ez a média.
- Úgy látszik, hogy a sztárok kitermelésének soha nem lesz vége, még a vasfüggönyös Táncdalfesztivál történelmi dalait is ismétlik folyamatosan, sőt már azóta retro előadók lettek.
- Igen, ugyanolyanok, mint az operett szubrettek. Elmondok egy mesét egy papagájról. A papagáj megtetszett nagyon Tante Klaranak, már-már majdnem megvásárolta, amikor közölte a tulajdonosa, hogy ez a papagáj négy nyelven beszél és valamennyi áriát, operettet, filmslágert, slágert, népdalt ismeri. A papagáj az apokalipszisben mindig ismétlést jelent, így kezdődött már hetven éve.
- Azóta tart a szív küldi szívesen tiszta szívűek ellen írt veszedelem?
- Igen. Ezt valamennyien tudják, természetes nekik, hogy embereket bénítottak meg mindenért, ami a sorsuk lett volna, vagy ami teremtésbeli fogyatékosságuk volt, mint a gondolkozás nélküliség.
- Borzalom még hallgatni is! Mi lesz ennek a vége?
- Akik a szépséget, a természetet, élővilágot, a tiszta szívű embert megáldozzák, azok iszonyatos sorsot vívtak ki maguknak. De még eddig soha nem volt igazság a földön, s ha újjászületnek megkapva a betegségeiket, az ország eltartja őket.
- Most megborzongtam! Pedig mennyire szép a tiszta hang, amikor mennyei koncertteremben érezhetjük magunkat. Másutt megbecsülik a tehetségeket, itt meg felszámolták őket?
- Igen, itt csak ők lehetnek sikeresek és sztárok, nekik van védelmezőjük, fertelmes teremtő van felettük.
- Nagyon sajnálom, Béla! Én úgy szeretnék egy kristályhangú szépséges kisleányt, de ha ilyen veszedelemnek lenne kitéve, el kellene költöznünk a világ másik részébe.
- Így van, drága Vilma! Most gyújtsunk gyertyát a nemes művészekért, akik méltatlanul haltak meg! Gyászoljuk meg a szépséget, a gyönyörűséget és a becsületet, tisztességet. Az emberség meghalt, eltemették. Sírján gazok nőnek, szitokszóval, átokkal, fertelemmel öntözik a gyomnövényeket. A világ kereke persze forog tovább, de felpörögve, mintha az Idő is sürgetné a végét az áldozásnak.
- Van könny, melynek kiszáradt a kútja, van kiégett pillantás, nincs gyógyír a világ sebeire! A nemzeti gyász ünnep helyett tor-ünnepet tartanak.

2015. június 15.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Kislányomnak
  2015-06-12 08:32:48, péntek
 
  Kohut Katalin: Kislányomnak

Zöld csillogó szemedet
néha elképzelem,
csengő tiszta hangod
szívembe rejtettem.
Meg nem születhettél,
hiányzol szüntelen,
magamat keresem
fűben, fában, vízen.

Vajh nehéz sorsomat
elviselted volna,
ősbárány életem
lehet elriaszt'na?
Nyomorban, bánatban
tudnál-e osztozni,
száműzve a léttől
gondokat felfedni?

Nagy teher vagyok rég,
le kell tenni sorsom,
zenei ünnepen
szívem nyögve hordom.
Csodálat és gyönyör
ólomlábakon jár,
a szerelem üres,
engem sohasem vár.

Gyermekem, kislányom
a tehetség itt fáj,
játékunk hívogat,
az anya-arcod báj.
Egy másik világban
lehetünk boldogok,
elszaladt az élet,
tüdőm tűr, zokog.

2015. június 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szív-törvény (Balassi-strófa)
  2015-06-10 19:38:52, szerda
 
  Kohut Katalin: Szív-törvény
"Nagyon szép verselés ez, méltó a magyar nyelv szépségéhez."
(Balassi-stófa)

Becsület és erény előkelő legény. múlt homályába veszett.
Keresem, nem lelem nélkülük a helyem, a hitem száműzve lett.
Múlttal magam vonom, megviselt a korom. A szív-törvény vezetett.

2015. június 10.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tissy: Gondolj néha rám
  2015-06-09 21:47:16, kedd
 
  Valahol oly messze jársz,
a Föld másik felén
hangom el nem ér.
Valahol az est leszáll s
az éj varázstükrén
mégis látlak én.
Fáradt arcodon mosoly,
nézlek szótlan és a szívem már mindent ért.
Annyi hang és zaj között elvész a sóhaj,
tudom mégis fáj a távollét.

Valahol a nagy világ
egy csöndes szigetén
most is várlak még.
Itt a város alszik már
s éji csendjén ezüst árnyat fest a kék holdfény.
Csak a képzelet visz át mérföldek ezrén
és az álom hív, hogy nálam légy.

Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj.

Valahol az éjen át,
az álmok tengerén,
készülsz már felém.
De az életünk könyvét mások írják
és az út köztünk oly hosszú még.

Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj
s amíg így gondolsz rám,
ez a vágy mindig bennünk él.

Még mennyi könny és mennyi éj,
még mennyi elfojtott remény.
Ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek mint rég.

Ref.:
Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám,
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám
ez a vágy mindig bennünk él.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Dalok  
Tragédia és komédia
  2015-06-09 21:36:06, kedd
 
  Ha résztvevői vagyunk, tragédia, ha csak nézői, komédia.

Aldous Huxley
brit író
1894. július 26. — 1963. november 22.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kohut Katalin: Kertészkedjünk?
  2015-06-08 21:31:36, hétfő
 
  Kohut Katalin: Kertészkedjünk?

- Béééla! Mit szólnál hozzá, ha eladnánk a lakást és vennénk egy családi házat?
- Ez most hogy jutott az eszedbe, Vilma?
- Tudod, kaptam ma a munkahelyemen Kristonnétól egy kiló nagy szemű, korai, édes cseresznyét és Örsinétől pedig egy csokor liliomot...
- És?! Dolgozni szeretnél harmadik műszakban?
- Nem, ki szeretnék ülni a zöld pázsitomban gyönyörködve a fehér kerti bútoromra, amit kinéztem ebből a katalógusból napernyővel, jeges limonádét inni és könyvet olvasni...
- Ne ábrándozz Vilma! Elárulnád ki fogja a gyepet nyírni? Nagy beruházás az anyagilag is, kell venni jó minőségű fűmagot, felásni az udvart előtte és szükség van fűnyíró gépre is.
- Te Bélám, az nem sok idő, míg két hetente lenyírod a füvet, annyi mozgásra szükség van. Egyébként is csak az udvar elejét akarom füvesíteni, a hátsó részen a kert lenne. Nézd, megrajzoltam álmaim házát és hozzá az udvari részeket a beültetendő növényekkel!
- Mutasd! Benned egy kertépítő és építész rejtőzködik, kár, hogy nem tanultad egyiket sem! Szóval emeletes nagy fehér ház, fenn a hálószobák tusolóval, vendégszobák és TV szoba, meg a könyvtár...
- Igen, lenn pedig a hall, a konyha, éléskamra, mosókonyha, gőzbabával ellátva, hátul a garázs....
- De hiszen ez kész vagyon!
- Majd veszünk fel hitelt az egyik banktól, életünk végéig ráérünk törleszteni. Naaa, Bélám, csak egyszer élünk! Miért ne élnénk úgy, mint a paradicsomban. El is neveztem a házamat a telekkel Édennek.
- Igen, paradicsom, amihez szükség lenne egy kertészre is...
- Nem, majd magunk ültetünk mindent, megtermeljük a zöldségeket, gyümölcsöket, mint a bio gazdálkodók.
- Tudod Vilmán, mérnök kollégám mesélte a múltkor, hogy a szilvafáját ellepték a levéltetvek. Hiába is lenne bármilyen védekezés, vándorolnak egyik telekről a másikra.
- Az én telkem mellett közvetlenül nem lenne szomszéd. Különben is a telek határokat végig ültetem majd orgona sövénnyel, ne lásson be senki. Elől a kovácsoltvas kerítés elé az utcai részhez nemesített rózsákat terveztem, meg sziklakertet pampafűvel. A konyhai ablak alá mennének a bazsarózsák, pünkösdi rózsák, de oleander, orchidea, liliom, török szegfű, vadrózsa, labdarózsa, krizantém, margaréta, őszirózsa, tátika és még felsorolhatatlan virágköltemény ékesítené a ház első udvarát.
- Jó, Vilma, álmodozz!
- A két udvari részt szőlőlugassal fognám össze, csemege és szőlőskertek királynője lenne a tervem és mögé óriási földieper. Már kinéztem a katalógusból az iker alma és körtefákat, nagy szemű cseresznyét, meggyet, szilvát, őszibarackot, kajszibarackot, birsalmát, tujákat az első udvarba, telizöld fagyalokat, zöldeskék hamis ciprusokat...
- Ki metszené a gyümölcsfákat, drága Vilma? Talán én? És ki fogja őket szüretelni majd, meg hová pakolod a rengeteg gyümölcsöt? Negyedik műszak! A lekvár és befőtt raktározás!
- Örömmel fogom tevékenykedni a saját udvaromban, saját éléskamrámban, megpakolni a gyerekek táskáit értékes vitaminokkal!
- Ki fog permetezni, Vilma? Az is rám hárul majd?
- Bélám, ne légy ünneprontó! Mennyiből tart nagy esőzések után lepermetezni a gyümölcsfákat, szőlőt. Tudod, csak oltott mésszel és rézgáliccal, ahogyan anyukától tanultuk! Csak a hernyók ne jöjjenek a bokrokra, mert köszmétét, ribizlit is szeretnék, meg málnát, somot... Meg óriás tököket, dinnyét, fekete retket, mindenféle zöldséget....
- Vilma, te rózsaszínben látod a valóságot! Tudod, mennyi behajlott hátú öregasszony jött már hozzám, bár erős egészséggel és immunrendszerrel, de meggörbült a gerincük. Tudod mitől, Vilma? A gyomlálástól, hajladoztak egész nap az udvarukban, végül már ki sem tudtak egyenesedni. Ez már egy ötödik műszak!
- Nem értelek Bélám, nem tudsz lelkesedni! Jogunk van élvezni a napsütést és a forrásvizet, mert az udvaromban saját kút is lesz majd. Annyira rövid az élet, miért ne élnénk úgy, mint az első emberpár a paradicsomban?
- Éppen erről van szó, drága Vilma! Ádám és Éva nem dolgozott, csak élvezte, amit az Istenük létrehozott. Legalábbis erről semmiféle feljegyzés nincsen, mármint, hogy ki művelte az édent. Te a nap huszonnégy óráját munkával akarod eltölteni, Vilma! Úgy fogsz járni, mint egyik páciensem, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy mindent tökéletesen elrendezzen a ház körül. Három kerti bútor állt az udvarán a szép zöld gyepen, de egyszer sem volt ideje arra, hogy kiüljön napozni, vagy könyvet olvasni.
- Gondolj csak bele, nem kellene pénzt költenünk boltra, legfeljebb kenyérre, meg húsra....
- Belegondoltam! Nem is tellene gyümölcsre, mert a ház törlesztő részletei és fűtése elvinné a havi bevételünket.
- Mindig lesz annyi pénzünk, hogy megfizessünk pár diákot, akik segítenek a fűnyírásban, kertészkedésben. A lehulló gyümölcsből és a falevelekből pedig komposzt készítenénk a gyümölcsfák alá trágyának. Ha telket vennénk, ugyanennyi munkával járna és csak ritkán láthatnánk! Kérlek, Béla, gondolkozz el rajta, hogy ne panelbe zárva töltsük egyetlen életünket!
- Az igaz, hogy utoljára tavaly nyáron láttuk a csillagokat, amikor kettesben sétáltunk Párizs utcáin kéz a kézben...
- Látod, Bélám, kiülhetnénk minden este a kertbe, mikor feljön a hold és úgy élnénk, mint ifjú házas korunkban!
- Meggyőztél, Vilma! Holnap nekilátunk megkeresni a nagy fehér házadat. De még felteszem sokszor neked a kérdést, hogy kertészkedjünk?!


2015. június 8.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kislány áldozás 57 éve
  2015-06-05 08:15:00, péntek
 
  Kedves Mindenki! Talán keveset tudnak a magyarországi játékról, ami itt történik születésem óta. Nagyon végig aláztak és éheztettek minket egy életen keresztül, öcsém pár éve szörnyet halt az elmeosztály gyilkossága alatt, apa és nagynéném, nagymamám, nagyapám, bátyám szintén. Én két éve leplezem a forgószelet, ami azt jelenti, hogy folyamatosan mennek végig a romániai csapások névtárán a mi áldozásunkkal, így lettek híresek és nevesek. Ezért kaptam már mocskolódó kitámadást, de nem tudok mást tenni, mivel a média és a politika hallgat arról, hogy embereket áldoztak meg magyarok elleni apokallipszisben. Én nagyon rossz állapotban vagyok 1986. óta, húsz éve haldoklom. Ennyit szerettem volna a blogomról elmondani, ehhez kérem megértésüket, nem volt más választásom. Nem vagyok emberileg romlott, állandó szorongással és lelkiismeret furdalással írtam, valamennyi médikus szereplő, politikus tud a kislány áldozásról.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem akarok élni, nem engednek meghalni, meddig tart még?
  2015-06-01 19:35:10, hétfő
 
  Huszonnégy év anyagait kétszer veszítettem eddig el, nem titok, hogy folyamatosan előlről kezdek mindent. Egyszer az első gépembe memória vásárláskor a számítógépes azt írta nevem helyett, hogy dolgozik. Akkor nem értettem, hogy mindig felesleges minden munkám.
Egy éven keresztül dühös voltam egy tag megalázása, állandó leértékelése miatt, ezelőtt egy évvel, amikor belém kötött, engem tiltottak ki helyette egy napra. Az irodalmi portál megalázásán és igazságérzéke hiánya miatt egy évig nem tudtam magam túl tenni. Bármit tettem fel, a legszebb zenei cikkeket, a tag mindenbe kötekedett, mindenemet csúfolt, erre megkapta a felhatalmazást a szerkesztőktől, futtatták nyomtatott magazinban, mert szükségük van az eladható versekre. Rám, mint értéktelenre, aki beteg, már nincsen szükség, velem nem lehet dicsekedni, sem üzletelni. különösen azért, mert én a történtek mesélésével foglalkoztam éveken keresztül, melyek az ésszerűséget időnként meghaladják.

Mai nap vittem a laptopomat a digitális központba, hogy lassú, egér nélkül használni sem lehet. Rá akartam telepíteni az összes anyagomat, közben csak pár giga tárhely van benne és a leggyengébb minőség. Az utálatos ügyintéző flegma volt és közölte, hogy hagyjam ott, újra telepíti. Mitől, amikor csak videókészítésre használtam a város laptopját, másra nem lehetett. Az volt a gondja, hogy rátettem a videókészítőt és reklámkiszűrőt. Most törölni fogja, kezdhetem előlről a vacak gépükön a videókészítéshez szükséges eszköz telepítését. A nagy gépemre nem lehet tenni videókészítőt, mert IBM márkás, xp-re hozták létre, jelenlegi win7-es rendszerhez nem jó a videókártyája. Vettem videókártyát, hozzávalót, összeomlott a rendszer vele.
Ezért nem lehet videókészítőt telepíteni a nagy gépemre, ezért fogadtam el a város vacak gépét,

Most külső wincesterben, vagy ilyesmiben gondolkozom, kértem az egyik rokonomat, nézzen utána, mennyibe kerül.
- Minek az neked, nem vagy te Michael Jackson! Még ő egyetlen videót sem nyitott meg, minek a videó, a saját gyerekéét sem nézte meg soha. Ha elvesznek az írások, újra lehet írni- fejezte be csattogóan, kegyetlenül a leértékelését, ami már nagyon régóta tart. El kell gondolkozni azon, ha ennyien lrértékelik a videókat, írásokat, huszonnégy év anyagát, tévedés volt, hogy 1995-ig megjelentem itt-ott, hogy külső munkatárs is voltam Egerben, mindenki tévedett, aki méltatlanra pazarolta a figyelmét, én reménytelenül értéktelen vagyok. Akit lenéz a családja, az összes irodalmi portál, az irodalmi klubba nem veszik be ott, ahová jár, annak az embernek ideje abba hagyni mindent, azt hiszem, mások döntenek ebben. Senkit sem érdekel, mi történt, senkit sem érdekelnek az igazságok. Nem akarok így tovább élni, nem tudok, nagyon nagy kínjaim vannak éjjel-nappal, egyre több betegséggel, amit kapok a Rákóczi tér és elmeosztály betegségeiként. Nem bírom tovább a leértékelést, az értelmetlenséget.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2015.05 2015. Június 2015.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 137
  • e Hét: 5001
  • e Hónap: 11242
  • e Év: 63508
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.