|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2015-08-07 10:29:40, péntek
|
|
|
Takács Péter
Mondd
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
s mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután,
kérdeztél már tudva azt,
nem felel senki sem,
vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem...
Kívánta már arcod
zápor verését,
mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2015-08-07 09:34:55, péntek
|
|
|
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagy ritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
Ellen Nitt:
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2015-08-07 08:52:28, péntek
|
|
|
Juhász Gyula: Mégis oly szép...
Mégis oly szép az élet. Tört kehellyel,
Melyből minden öröm s erő kiömlött,
Tört karddal, mely csúfos kudarcba tört el,
És ellened fordult, ó, bús legyőzött,
Mégis oly szép az élet. Tört virággal,
Mely néked nyílt, s elhervadt, mint a lelked,
És tört zászlóval, melyre írva: Bánat,
S mellyel vert életed eseng kegyelmet,
Mégis oly szép az élet. Mégis oly szép,
Fölötte kék sátor a csillogó ég,
Alatta tarka szőnyeg az örök föld.
Oly szép az élet! És oly bő kegyelme,
Enged, hogy élj, szegény, szomorú ördög,
Ég a pokol reményétől elesve.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2015-08-07 08:46:07, péntek
|
|
|
Egy barátságra
Kötöztük szélre, vízre, lángra,
beszakadt évek szurdokára,
a fal nélküli éjszakára,
ez az erő el nem szakadt.
Gyanakvó vád ha megtapodta,
kapaszkodott a csillagokba,
sugara szárnya összefogta
a züllő távolságokat.
Ha dől a hegyre, házra este,
ráismerek intő kezedre,
lépcsőkön, ajtón át peregve
megyek veled az útra ki.
Léptünk verődő könnyű érce
muzsikát rak időre, térre,
a pusztulás irdatlan éhe
se tudja csendbe rontani.
Véges szabadság ráadása,
egyetlen érv az elmúlásra,
árulók ellen égi dárda,
hatalmuk benned él, perel.
Kötődik bátran éjre, napra,
a lét fagyán is megtapadva
nem évül el, nem évül el.
Fodor András
|
|
|
0 komment
, kategória: BARÁTSÁG |
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2015. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
535 db bejegyzés |
e év: |
7211 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2484
- e Hét: 8141
- e Hónap: 47753
- e Év: 276690
|
|
|