Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Kohut Katalin: Időn túli élet
  2015-01-20 07:55:05, kedd
 
  Kohut Katalin: Időn túli élet

Fénysebességgel utazom a csillagrendszerek között,
egy pillanat alatt eltűnök, majd láthatóvá válok.
Kis térképek a bolygók, s a Föld a Naprendszerben hörög,
áhítja a friss levegőt - én rengeteg erdőt látok.

Robotgépem megmutatja ezernyi fényrendszert nekem,
csend ölel és végtelen tér, az Időt átlépni gyönyör,
Ufókkal, régi ellenséges népekkel ismerkedem,
hiába-békekéz, számukra a barátság csak csömör.

Űrhajóm visszahoz, elkápráztat a földi valóság:
Niagara-vízesés, nagy tengerek és óceánok,
s mi rég-kor ismeretlenjeinek út-jelző apróság,
nekem titkok, melyeket mutatnak letűnt világok.

Megismerni vágyom minden táját szeretett bolygómnak,
kevés ehhez egy emberöltönyi élet, tudom, s hiszem,
felfedezéseimről szólok majd jövő deákoknak,
kalandozásom az űrben szívemben békesség-hitem.

2015. január 20.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Az Idő hatalma
  2015-01-17 17:42:11, szombat
 
  Kohut Katalin: Az Idő hatalma

"Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."
Nicolas Chamfort

Olivér már első osztályba járt. Éppen az Idő mértékegységét tanulta, megkapta karácsonyi ajándékként élete első karóráját. Már korábban megbarátkozott a faliórával, melyből óránként kiugrott a kakukk, s ő örömmel számolta, hány óra lehet. A csörgőóra is érdekesnek tűnt, most éppen arra várt, hogy tizenkét óra legyen, ugyanis akkor jönnek születésnapját ünnepelni a rokonok, köztük ujjongva szeretett keresztapja. Még ráért készülni, úgy látta az asztali órán, még csak nyolc óra múlott. Ebédig majdnem négy órát kell várakozni, van ideje bőven ellátni a kötelességeit, melyeket elvállalt, míg édesanyja az ebédet készíti, édesapja az udvari munkákat végzi. Szobája padlóján szétterítetette füzeteit, könyveit, darabig elnézte a következő leckék képeit, az ellenőrzőjét a piros csillagokkal és az egyetlen feketével, amit éppen az Idő fel nem ismerésért kapott. Összekeverte a nagy és kismutatókat is, nem sikerült megjegyeznie, mikor van negyed, fél, háromnegyed óra. Az egész órákat ismerte fel egyedül.
Felnézett időnként az órára, fél kilencet mutatott, még mindig messze van dél, sokára lesz megterítve az ünnepi asztal. Rajzolásba kezdett, áhított rollerjét vázolta fel egy rajzlapra. Majd szétpakolta az összes játékot a polcokról, gondolta, tizenkét óráig van idő kitakarítani. Még szépen fel is akart öltözni az új, karácsonyi ünneplő ruhájába. Talált egy tábla csokoládét, elmajszolta. Arca teljes egészét összekente, haja borzos volt, olyan, mint aki most kelt ki az ágyból. Szerecsennek is elmehetett volna, mintha barna cipőbokszot kent volna az arcára. Kilenc órát mutatott az óra. Sóhajtott egyet, már soha nem lesz dél, s egyetlen mozdulattal lesúrolta íróasztala tartalmát, a lámpa hatalmas robajjal hullott a padlóra. S ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, s ott állt az egész család kacagva és nevetve a rendetlenséget, a torzonborz és maszatos Olivért meglátva. Édesanyja finoman odaállította a nagytükör elé szembesíteni arcképével. A fiú dadogva hajtogatta: - Még csak kilenc óra van! - s rámutatott az asztalon lévő órára. Ekkor már nevető görcsöt kapott az egész család, ugyanis Olivér fordítva tette az órát le, s mikor az kilencet mutatott, ami a fordított hatos lett volna, éppen tizenkét óra volt. Az Idő megmutatta igazi hatalmát, amiért érdemes volt a születésnapot ünnepelni: a nevetést, mint szeretet képviseletét.
Olivér egész életében pontban tizenkettőkor megállt egy pillanatra és visszagondolt hetedik születésnapjára, a feketepontra és a fordított ébresztő órára. Ilyenkor szíve a család szeretetével telítődött és jól láthatóan elmosolyodott.

2015. január 17.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Fellegekben
  2015-01-17 12:44:25, szombat
 
  Kohut Katalin: Fellegekben

,,Az élet olyan , mint egy zongora hogy végül mit hozol ki belőle, csak attól függ, hogyan játszod" ♫



Artúr Dolorick a főiskolán tanulta meg a zongora játék felsőbb szintű szabályait. A fekete és fehér billentyűkön könnyedén játszott, mintha egy sakk-tábla lenne, mely az élet szimbóluma a bábokkal, amiket mozgatunk. Csakhogy itt a bábok a saját ujjai voltak, s ezeket tudatosan és villámgyorsan váltogatta. Minden ujjnak megvoltak a saját hangjai, minden akkordnak és szólamnak a saját kézmozdulatai.
Az iskolában figyelt fel a vénuszi alkatú, feltűnően aszimmetrikus arcú szépségre, Amandára. Sokszor várt reá a falnak dőlve a folyosón, vagy úgy tett, mintha véletlenül haladna el mellette. Ilyenkor mindig zavarba jött és úgy érezte, legszívesebben hasra esne előtte. Meg is érdemelte volna a leány a hódolatot, hiszen szépségének nem volt párja, Artúrnak ő jelentette az eszményi nőt. Hangja egy csodálatos angyalhang füleinek, egész nap felnagyítódva hallotta őket gondolataiban.
Sajnos Amanda mással járt, egy futballistával, akinek hatalmas izmai és első Ádám megjelenése mellett fittségével elbújhat. Láthatatlannak érezte magát, reménytelennek tűnt a szerelme. Írt egy zongorajátékot a Nap-szerelem címmel, ezzel lépett fel vizsgaelőadáson. Nagy sikere lett, a diplomája ezzel biztosítva volt, de Amanda szívét a zenemű nem járta át, érzéketlen maradt Artúr irányában.

Egy napon kiderült Artúrról, hogy rákos, mégpedig áttétes, vagyis reménytelenné vált állapota. Már nem kereste Amandát, s nem is volt lehetősége rá, mert véget ért az iskola, érezte, hogy az élet kegyetlen hozzá, nemcsak az egyetlen szerelmet veszíti el, hanem meg lettek számlálva hónapjai, napjai. A zene éltette, meg a szívében megfogant szerelem örök magja. Hálával gondolt Amandára, mert nélküle úgy távozott volna az életből, hogy soha nem ismerte volna meg ezt a magasztos, minden józan észt és elemi érzést elsöprő szárnyaló szerelmet. Megkomponált egy dalt, Fellegekben a címe. Szöveget írt hozzá, megfogalmazva, mit érez, hogyan vette őt észre, s lett gondolatainak egyetlen mozgatója, szívének lakója.

Nyári koncertet rendeztek a Vigadóban, Artúr első és egyetlen fellépéséhez ott adtak lehetőséget. Mikor ő következett, leült komótosan a hatalmas hangszer mögé és férfias hangján elénekelte a szerelméről írt dalt, melynek a vége így hangzott: ,,Mindörökké szívemben leszel, együtt leszünk az idők végezetéig". Amanda megérkezett udvarlójával, csodálattal és áhítattal hallgatta a szívhez szóló tiszta dallamot és ekkor ismerte fel Artúrban azt a diákot, aki véletlenül mindig útjába került az iskola folyosóján, s láthatóan zavarban volt előtte. A hirtelen népszerűségre szert tevő sláger szövegéből kiderült, hogy a zeneszám címzettje ő maga volt, s abban a pillanatban egy villámlás cikázását érezte szívében, fejében bódult kábulatot. A tömeg éljenzett, könnyes szemekkel, meghatódva aratott a tapsvihar sikert Artúrnak. Amanda ösztönösen elindult felé, odaért a művészhez és megfogta két kezét. Így álltak ketten gyönyörködve egymásban percekig, pillantásukban a szenvedély és együvé tartozás negédes csillogásával.

Másnap találkoztak egy szökőkút mellett és a fiú közölte vele, örökre búcsúzik a földi világtól. A szerelem síron túli kötelék, gyökerét senki sem tépheti ki a gondolatból. Amanda ujjára húzta az aranygyűrűt, mely a holtáiglan közös eggyé válásukat jelentette. Zokogott a lelkük, itták egymás csókjait, mely kiapadhatatlan erővel buzgott minden mirigyükben. Egyesülésükre Amanda leányszobájában került sor, ahol a női illat lengedezve fonta át az éjszaka erotikus mélységét. Isteni nektár leheletét szívták egymásba, amikor összeolvadtak a gyönyör mámorában. Amanda méhe szerelmes asszonyként tökéletesen befogadóvá vált, teste kész az anyaságra. Egyesével becézték végig egymás testrészeit. Ez az extázisban eltöltött nászéjszaka volt utolsó találkozásuk a kegyetlenné vált életben.

Artúr temetésén felhangzott a Fellegekben sláger, kevés volt mindenféle búcsúszó. Hófehér habfelhő ékítette a sír feletti kék eget és a hangokat visszhangozták a komor temetői kripták, s a szél vitte el a világ minden kis zugába a hírt, bár életét befejezte a zongoraművész titán ifjú, örök emléke itt él a természet csodálatos harmóniájában. Amanda Artúr magját befogadta, megfogant az örökös szerelem földi bizonyítéka. Vörös rózsáit nem a sírba dobta, odahelyezte a zongorájára férjének, amit imádott ujjai érintettek.

2015. január 17.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Jellemrajz
  2015-01-16 16:52:51, péntek
 
  Kohut Katalin: Jellemrajz

Karl Hubbuch német festő rajza alapján

Papagáj orrú pletykafészek híreit hallgatják szájtátva, gúvadt szemekkel:
Pinokkió hazudós orral, vasorrú bába arccal, buja, tágult orrlyukkal,
mint torzulásai az emberi hasonmásnak, jellemtelenségek, melyekkel
megküzdeni olyan nehéz és jelentéktelen életük küzd a száj-átkukkal.

2015. január 17.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Pitypalatyvirág
  2015-01-15 10:44:02, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Pitypalatyvirág

SZINYEI MERSE PÁL: Pipacs a mezőn című festménye alapján

A tiszta harmónia uralkodik a festményen,
a fűzöld és lángvörös éles kontúrral válnak el.
Mesés mezei táj, a színek impozánssá érnek,
a lankás domboldal virágai napot remélnek.

A menyecske kosárkájába talán vadmákot szed,
nézelődve, dalolva halad, máshová nem siet.
A pipacs borstartóival a jövő nyárnak üzen,
díszlik ismét vörösen, mező csak vele ünnepel.

2015. január 15.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Emlékvihar
  2015-01-15 10:42:31, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Emlékvihar

,,Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban tér vissza a múltba."
Helga Weiss

Időtlennek tűntek az évek, melyek Catevel suhantak. A napokat sem tartotta számon, csak üres fejjel, béna gondolatokkal feküdt átadva magát az elmúlásnak. Hiába erőltette volna, kitörlődött gondolataiból a múlt, a jelen az enyészeté lett, szinte örök-jelenként uralkodott életén, hiába rohantak vele az évek, s a jövő néha bevillant, mint egyetlen lehetőség, a halál, melyre áhítozott és várakozott. Hátha eljön érte, mint megváltó hatalom.
Szívsebeit sem érezte már, tompa fásultsággal vette tudomásul, hogy vége mindennek, már az sem jutott el tudatáig, hogy azelőtt mennyit szenvedett a szeretetlenség hiányától.
S hosszú-hosszú évek múltán egy napon egyszerre tört fel belőle az emlékvihara az átélteknek, a képek, melyeket borzadva, kidülledt szemmel látott, s érteni kezdte az összefüggéseit az élete végzetes eseményeinek. Megpróbálta megfogalmazni írásban, nem sikerült, csak zagyvaságnak tűnt. Hogyan is közölje másokkal az iszonyatos tapasztalatokat, a vele történteket?
Naponta feldolgozott egy-egy rossz emléket, s miután sikeresen megfogalmazta mondanivalóját, úgy érezte minden alkalommal lépett egyet a jövőbe. A remény töltötte el megterhelt szívét, a szeretet láng magja befészkelte oda magát oly' erősen, hogy csak a közömbösség, lenézés tudta volna ismét kiírtani. Jól tudta, hogy az emlékek az öregedés velejárói, a számadás idejére valók, amikor az ember már a halálra készül tisztuló lelkével, de az ő emlékvihara sokkal erősebb volt, fertelme a sötétségnek, iszonyatai a felfoghatatlannak. Közlésre van szükség, már nem halálra készül, mint ahogyan halottá dermedve gondolta. A feltámadásra készülő élet egyik állapotát élte át, de hiába sürgette az Időt, emlékviharai mint forgószelek jártak körben agyában és ontották az átélteket, mindig új információval szembesítve őt.
Már feléledt a remény, csodában bízott és abban, hogy egyszer emberként élheti megnyugodva szerelmetes életét.

2015. január 15.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Enyhet várok
  2015-01-14 09:28:38, szerda
 
  Kohut Katalin: Enyhet várok

" Egy találkozásnak -azt hiszem, minden találkozásnak- előélete, előtörténete, az ismeretlenből való eredője van, akkor is,ha nem tudunk róla."

Minden találkozásnak van célja és oka.
Jönnöd kellett, drága, emlékezzem, móka
örömteli élet rám is várhat itten,
jóságod élesztett, szeretlek oly' híven,

mint egyetlent, akit szívembe fogadtam -
bár a sötétségben mindig benn ragadtam- ,
nem értheted soha, mi történt énvelem,
mégis jó volt nekem, fogtad a két kezem.

Lapoztál sorsodnak életút könyvében,
leírtál engemet - könnycsepp a szívemen -,
egyetlen életem örökké köt hozzád,
barátságod várom - reményem szív-virág.

Ékített bensőmmel enyhet várok kedves,
szerelmem, az voltál, nincs ára érzésnek,
ingyen kaptam ettől a nagy találkozástól,
nem félek a közös lélek-utazástól.

2015. január 14.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ember-ország
  2015-01-14 06:35:48, szerda
 
  Kohut Katalin: Ember-ország

Magányos medveként élsz,
de összeköt minket a távolság,
az anyai szenvedélyes szerelem
helye szívemben fájdalmas valóság.
Átkozott éltemet ki leplezi le,
hogy megértsd végre Brimm-brumm,
a sötétség és féktelenség ünnepén
egyedül én lettem a vesztes,
mert az irigység és féltékenység
aratott minden ékességet?
Micsoda merénylet volt tőlem:
nem elég, hogy vénuszi alkat, szép,
egészséges, még mellette
értelmes és tehetséges?
Még a hangom is éles tőrként
járta át irigyeim fekete lelkét.
Nem keres a halál,
lassú torzulás, elmúlás a sorsom,
letaglóz a nyomor, kiúttalanság.
Emlékeidben talán örökké
élni fog a régi anya,
aki bármi áron megszerzi
testi és lelki szükségleteidet.
Egy mimóza mellett tiszta szív
erősítette jellemed,
játékosan szívtad magadba
a törvényeket, magyar zenét és szavakat.
Fáj Neked a hontalanság messze,
nekem meg állandó kínok között
kincseimtől való megfosztásom,
magyar tivornya, titokban
tartásom mellett a JÁTÉK-nak
nevezett nagy életcirkusz,
melynek áldozata lettem.
Gond itt az emberség már régen,
ne bántson a honvágy Tégedet!
Szennybe és pöcegödörbe vetve
várakozom, a reményt naponta élesztve,
hogy jő a segítség, valahol
nekünk is lesz otthonunk.
Ember-ország az új haza,
egyetlene a honvágyasnak,
otthona a szívben a szeretet,
a szerelem, rácsodálkozás
a szépségre, rajongás
a nemes értékekért.


2015. január 14.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Hontalanság
  2015-01-13 03:40:35, kedd
 
  Kohut Katalin: Hontalanság

A haza ott van, ahol a család, a szeretet. Szilveszterkor az éjfélt együtt ünnepeltük Brigitta lányommal, aki elhagyni kényszerült kis, három főből álló családját, vagyis engem és a nővérét, Bernadettet. A mammon hatalma kényszerítette külföldre, meg a kilátástalanság. Mielőtt elment, már ott jártunk a szegénységben, hogy azt is számolgattuk, ki mennyi tojást eszik meg, mert nem tellett semmire. Ő nem tudta az itthoni fizetésből teljesíteni vállalt kötelességeit. Mivel nem ismerős ez a megyeszékhely, itt nem vették fel csak kocsmába, vagy pultosnak. Ő, akinek egykor állatmenhelyek üzemeltetése volt tervében, annyira szerette a kutyákat, alkoholistákkal szenvedett létminimumért. Javasoltam már majdnem húsz esztendeje a Dunántúlra költözést tanulással, hogy ne vegyen részt az én leépülésemben, szenvedésemben, óvtam, nehogy neki is baja essék, mégis megtörtént a baj, s a munkahely nem engedte a tanárképzőbe tanulni, iskolába járni. Mérlegnek született, szüksége lett volna egy határozott szülőre, vagy társra, a szépségre, a nagyvonalú, igényes életre, ha mindezt nem kapja meg, könnyen kerülhet depressziós állapotba. Mindezek ellenére, mikor közöltem, hogy éjfél van, boldog új évet kívántam és mondtam, hogy megy a Himnusz, elsírta magát. Hiába vigasztaltam azzal, hogy ez az ország nem adott semmit, Neked csak mi jelentjük a hazát egyedül.

Magányos alkatnak született, már az óvodában sem szívesen barátkozott másokkal, ilyen maradt egész életében. A jellemtelenséggel ő is nehezen békül ki, s az ilyen embernek nem könnyű az élete. Brimm-brumm-nak szólítottam kiskorában, olyan erős volt, mint egy kis medve és egészséges. Kedvence a maci volt, mindenhová magával vitte a hármast: macit, cumit és a párnát.

Ma éjszaka jött érte a transzfer. Nem sírtam, hiszen tudom, hogy jobb inkább külföldön, mintha itthon szembe nézne a láthatatlan világgal, amire engem kényszerítettek materializmusom ellenére emberként, mégpedig utolsó emberként Miskolcon. Kihalásra ítélt családom nem viszi tovább a genetikai örökséget, meg a tehetséget, szépséget. Hatalmasak a fájdalmaim mióta elment, egyre csak dagadok, úgy érzem, az elmúlásomnak soha nem lesz vége és nincsen segítségem. Ha próbálom mondani, mi van velem, elhessegetik a gyerekek, nincsen ilyen, mindezt csak képzeled felkiáltással. Lehetetlen velem az együtt élés, mert örökké meg kell játszanom a régi időt, amikor még egészséges voltam. Próbálkozom, néha sikerül alkotnom ebédet, vagy valamilyen süteményt, de már észrevették, hogy nehezen megy. Ha tudná, hogy Magyarország és a németek megáldoztak minket emberként, bizonyára nem sírna szilveszter éjjelén a honvágy miatt. Nincs, ami idekösse rajtunk és rajtam kívül. Nincsen országunk már 57 éve, nincsen hazánk és otthonunk. Az ország játszik, ugyanis akik felül vannak már nyolcvan esztendeje a magyarok elleni csapásoknak számítanak, végtelen a torozás, a fekete leves, mely a végén következett.

Brimm-brumm materialista, mint amilyen én is voltam. Nincs ki megosztani vele, mi történt valójában és mennyire kibírhatatlan a helyzetem, a kínzó fájdalmam. Mi, a magyarok áldozatai lettünk a hontalanok, nincsen befogadó országunk a világon.

2015. január 13.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kókuszkocka
  2015-01-11 13:02:48, vasárnap
 
  Kókuszkocka


Hozzávalók:

2 tojás
60 dkg porcukor
26 dkg margarin
4 evőkanál melegített méz
1 evőkanál kakaó
1 rumaroma
kb. 3 dl tej
50 dkg liszt
1,5 csomag sütőpor
20 dkg kókuszreszelék


Elkészítés:

2 tojást 40 dkg porcukorral, 6 dkg margarinnal, 4 evőkanál melegített mézzel habosra keverem.
Hozzáteszek lassan 2 dl tejet, 50 dkg lisztet, 1,5 sütőport.
Bezsírozott, lisztezett tepsiben lassú tűznél világosra sütöm.


Máz: 20 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 5 evőkanál tej. 1 evőkanál kakaópor, 1 rumkivonat.
Ebben megforgatom a darabokra (kockákra) vágott tésztát, majd a kókuszreszelékben. Ha kevésnek bizonyul a máz, még egy kis vajat melegítek, kevés kakaóval, tejjel felolvasztom és abba mártogatom a megmaradt mézes tésztát.


Nagyon mutatós és finom sütemény.

Jó étvágyat kívánok!

2015. január 11.

Kohut Katalin
  
 
0 komment , kategória:  Receptek  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 588
  • e Hét: 1737
  • e Hónap: 7978
  • e Év: 60244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.