|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2015-12-02 11:24:29, szerda
|
| |
| |
11. rész: VÁLASZOK
*
Azért írom minden egyes részhez, hogy: ,,NEM CSAK HÚGOMNAK", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!
*
*
B.G. levele:
*
"Keresd a gyökereidet, de ne a mi családunkba !
Ha az internetre felkerül Rólam, vagy a családomat érintő iromány, megteszem a kellő lépéseket!
Soha többet nem akarok hallani felőled, számomra nem létezel!
Tudod, a BÓNA latinul JÓT jelent, ezért sem illik hozzád.
A nevem nem írhatom alá, mert számodra egy gonosz ember vagyok,
Te viszont a jó tündér! Röhögnöm kell!
De tud, én emelt fővel vállalom Bóna Gabriella"
*
*
*
BMI válasza:
*
Pánikrohamaim voltak. Ennek ellenére újra és újra megpróbáltam legyőzni a hatalmas ,,közeg"ellenállást a közvetlen környezetemben is. Olyan volt az egész, mint amikor az árral szemben úszva küzdenék az életemért.
Hosszú levelet írtam a kijelölt ügyvédnek, Csongrádi Etelkának, amit személyesen akartam neki elvinni az ügyvédi irodába, de valahogy soha nem volt rá megfelelő alkalom... Végül, bementem a Nyugatinál lévő Főpostára és ott adtam föl ajánlva.
Közben, folyamatosan azt éreztem, hogy célkeresztben vagyok.
Fokozott ellenőrzöttségben éltem attól fogva, hogy megkaptam ezeket a hivatalos leveleket. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641
*
Már sejtettem, hogy ismét semmi esélyem semmi jóra, ha F. is tud róla... Ezért, nem beszéltem meg vele azt sem, hogy megkaptam végre azt a bizonyos Idéző végzést,
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641
melyben benne volt a tárgyalás időpontja. Ajánlottan jött és én vettem át a postástól személyesen.
Csalódott voltam, mert nem a ,,vérségi származásom kiderítése" szerepelt a tárgyalás témájaként - mint ahogy azt én kérvényeztem a keresetlevelemben. Ehelyett, ,,apaság bírói megállapítása (vélelmének megdöntése) és járulékai iránt indított perének tárgyalásra határnapot tűz ki 2001. évi október hó 19. napján 8.30 órakor..." Mindezt, 2001. július 2.-ai keltezéssel.
Annak ellenére, hogy már emiatt is rosszat sejtettem, 2001. október 19-én korán keltem és igyekeztem feltűnés nélkül összekészülődni. Nehéz volt, mert nem lehetett kivárni, hogy bejussak a fürdőszobába. Alig vártam, hogy elinduljon végre F a munkahelyére! Azonban, csak húzta az időt... Végül, nem volt mit tennem, felöltöztem elmenő ruhába és elindultam. De ott állt a bejárati ajtóban, mint aki csak erre vár! És akkor már tudtam, hogy mindent tud... De úgy tettem, mintha ez nekem eszembe sem jutna, hogy ő nekem árthat, vagy ártani akarna.
Annyira megrendített az az eset, amikor 1998-ban a Történeti Hivatalban úgy elment mellettem, mintha nem is ismert volna! Attól fogva féltem tőle és féltettem mindent és mindenkit, aki kedves, vagy fontos volt nekem! Igen, féltettem tőle a gyerekeinket is!
És akkor megszólalt a korábbról jól ismert színlelt segítőkészségével:
- Mész valahova? Nem késel el? Elvigyelek kocsival?: ,,- naná, hogy elkések, hiszen húztad az időt és nem hagytál bemenni a fürdőszobába! Nem mentél dolgozni sem és ezt nyilván nem reggel döntötted el!"
De nem mondhattam el neki mindezt. A korábbi tapasztalataim alapján nem lehetett tisztázni vele soha semmit, mert soha nem válaszolt egyenesen a feltett kérdéseimre. Helyette minden alkalommal elkezdett vádaskodni, amivel véget nem érő magyarázkodásba és veszekedésbe hajszolt.
Annyira nyilvánvaló volt a 2001. október 19-i helyzet is és ezért, higgadtan próbáltam neki válaszolni.
- Igen, amint látod...
- Nem fogsz elkésni? - kérdezte és én megadón elfogadtam, hogy elfuvarozzon a bíróságra.
Annyira elkelt volna egy igazi segítség! De nekem be kellett érnem ezzel az álságossal is.
Beültem a kocsijába, mint már oly sokszor előzőleg, ha mentem valahova és hagytam, hogy kikérdezzen én meg válaszolgattam a kérdéseire, mint aki nem is sejti, hogy akkor, abban a pillanatban közvetett informátorként használ engem!
,,De, könyörgöm, miért nekem kell félnem ebben az országban? Nekem, aki soha senkinek nem akartam rosszat még gondolatban sem! Most, hogy meg akarom tudni mi lehet annak az oka, hogy a puszta létezésem is sérti mások érdekeit - és, hogy miért? - nem én követek el bűncselekményt, hanem azok, akik engem ilyen élethelyzetbe hoztak! Majtényi világosan megírta, hogy jogom van az emberi méltósághoz és ezen belül a vérségi származásom ismeretéhez is!"
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben próbáltam higgadtságot színlelni. Azonban, amikor rájöttem, hogy mekkora kerülőket tesz F. a kocsival - azt magyarázva, hogy ,,... ez az út gyorsabb, mert kikerüljük a lámpákat..." már kezdtem aggódni, hogy nem fogok időben odaérni!
Végre megérkeztünk a bíróság épülete elé, de nem talált parkolóhelyet. Kértem engedjen kiszállni és akkor oda parkol utána ahova akar! De nem és nem! Már azon voltam, hogy kiszállok menet közben a mozgó kocsiból!
Ekkor hirtelen beállt egy helyre és én otthagytam őt szó nélkül, mert már csak öt perc volt a tárgyalás megkezdéséig!
A biztonsági átvilágításon átjutva, kezemben az Idéző végzéssel elindultam föl az emeleti tárgyalóba. Ekkor megszólalt a portán a telefon és az a biztonsági őr, aki elkérte az Idéző végzést, és útba igazított hol találom a jelzett tárgyalót - otthagyott, hogy fölvegye a telefont. Csakhogy, amint kerestem a szememmel F.-ot: - utánam jött-e, vagy sem - látom, hogy az épület bejárata előtti üvegajtó mögött- kívül telefonál éppen a mobilján. Azt hittem, hogy a munkahelyét hívta, amiatt, hogy nem megy be és inkább mellettem van ezen a nehéz napon...
Sietve folytattam az utat a lépcsőn fölfelé, amikor valaki megfogta a karomat és megfordított visszafelé. Akkor ránéztem a magas férfira és láttam, hogy a biztonsági őr! Döbbenten néztem rá és akkor már nyeltem a könnyeimet befelé... Minden porcikámban remegve megkérdeztem, hogy:
- miért nem mehetek föl a tárgyalóba? Lekésem a kezdést.
Ismételten megmutattam neki az Idéző végzést, de őt akkor már nem érdekelte semmi, csakhogy engem lekísérjen az ügyfélszolgálati iroda elé...
- Én felelek a bíróság biztonságáért! - válaszolta közben.
Ekkor már mindent értettem. Sírva kérdeztem:
- Tőlem félti? Tőlem, nézzen végig rajtam! Mindössze 156 cm-es idősödő nő vagyok. Úgy nézek én ki, mint aki bárkinek is árthatna, vagy ártani akarna?
Nem válaszolt, mert ekkor már lent voltunk a földszinten, ahol F. már várt rám. Szemével intett a férfinak. Nekem, pedig azt mondta:
- Tudtam, hogy el fogsz késni! Soha sehova nem tudsz időben elindulni!
Már nem magyarázkodtam. Mindent értettem. Leültem az ügyfélszolgálati iroda előtti váróban az egyik székre és egy perújrafelvételi beadvány szövegén gondolkodtam. Közben úgy zakatolt a szívem, mint egy űzött vadé...
*
A bírósági pereskedésem azzal a 3 oldalas ítélettel ért véget, amit 2002. február 6-i keltezéssel kaptam meg postán.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503978&aid=268641
Ezen az oldalon olvasható az ÍTÉLET, hogy:
,,A bíróság a felperes" (ez én vagyok) ,,keresetét elutasítja." És, hogy dr. Csongrádi Etelka - a bíróság által - alperesek képviseletére kijelölt ,,ügygondnok" mindezért 10.000,- Ft díjat kap.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503979&aid=268641
Ebben az INDOKLÁSban olvasható az elutasítás magyarázata. Az ugyanis, hogy az ,,ügygondnok a kereset elutasítását kérte." Arra való hivatkozással, hogy ,,a felperes az egy év perindítási határidőt lekéste..."
Hát ezért nem akarta F. sem, hogy odaérjek időben arra a sorsdöntő tárgyalásra! Az időhúzásra játszott mindenki, hogy legyen végre valamilyen törvényes indok az én származási múltammal kapcsolatos per ejtésére!
Ez a törvényi hivatkozás a következő volt: ,,Csjt. 43. § (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérése utáni egy évig támadhatja meg." Vagy: ,,...az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
,,A felperesnek tehát 1999. októberétől 2000. októberéig kellett volna megindítani az apaság vélelmének megdöntése iránti pert, nem pedig 2001. október 30-án. Mivel a felperes a perindítási határidőt lekéste, a bíróság a keresetet elutasította."
És, még azt is hozzáfűzik, hogy: ezen mulasztás ,,igazolásának nincs helye".
*
Vagyis, egyértelműsítették számomra, hogy a törvények adta jogommal én nem élhetek Magyarországon, mert azt a jogot olyan bírák és ügyvédek gyakorolják, akik dönthetnek ebben is.
Teljesen hiába volt minden, hiszen egyértelműen a tudtomra adták, hogy engem - már kisbaba koromban - végérvényesen TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK...
Hiába nyújtottam be azt a bizonyos keresetlevelet még 2000 őszén, ha van mellettem egy F., akit rá lehetett arra az ,,akcióra" venni, amitől én ,,lekéstem" az egy éves határidős intervallumot...és a bíróság imígyen hivatkozhatott arra a bizonyos késedelemre. Pedig, a perújrafelvételi ,,Fellebezést" 2001. október 19-én írtam meg. (Sőt, az egész bírósági inzultus kivizsgálását is kértem a 2001. október 31-én kelt ,,Fellebbezés"-ben.)
Aztán, itt van a következő indoklás, mint olyan, amiről szintén nem tehettem:
,,A felperes ,,keresetlevélben előadta - majd a tárgyaláson személyesen is - hogy néhai I. rendű vádlott alperes 1997-ben közölte, hogy nem ő az anyja. 1999. októberében a felperes Bóna Gabriella nevű testvére egy levélben azt írta, hogy ,,nem hogy örültél volna, hogy valaki a nevére vett és felnevelt..." Az iratokhoz fénymásolatban csatolt levélben dátum, aláírás nincsen."
Ezzel kapcsolatban például, be tudtam volna a borítékot mutatni, amiben feladtad azt a levelet.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503977&aid=268641
De nem kérte tőlem senki a bíróságon! Pedig, ott volt nálam és érdekes, hogy szóba sem került! Megmutathattam volna! De, talán jobb is, mert most akkor ott lenne valahol a többi bizonyíték között a bírósági süllyesztőben...
Mint pl. az a születési anyakönyvi kivonat (másolat) is, amit csatolnom kellett, mint bizonyítékot... Bizony, most az is elveszett számomra - mint annyi minden - mert nem adták vissza!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641
Ezzel az anyakönyvi kivonattal kapcsolatban azt nyilatkozták az ,,INDOKLÁS"-ban, hogy:
,,A felperes csatolta a ... mely szerint ő 1946 március 8-án született. Anyja neve Bálint Zsófia." ,,A születési anyakönyvi kivonat közokirat, amely az anya személyét hitelesen tanúsíthatja, ugyanis általános elv, hogy anyaság - ellentétben az apasággal - nem vélelem, hanem tény."
Így maradt számomra az a nehezen elviselhető élethelyzet, hogy személyi okmányaimban az első számú azonosítóm, életem legnagyobb ELLENSÉGE maradt!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504005&aid=268641
És NEKED, akit TESTVÉREMNEK hittem ez volt a világon a legtermészetesebb!
Hogyan nem emlékezel már arra, hogy: mihelyt nemet mondtam valamire, azonnal bosszúhadjáratot indítottatok ellenem?! Ennek része volt a házatokból való kizárás (kétszer!) is korábban...
*
Mindenek ellenére, amikor anya és apa is betegek lettek, elfelejtettem minden rosszat, mert csak két szerencsétlen- idős- elesett öregembert láttam bennük. Nem tehettem mást, minthogy megpróbáltam gondoskodni róluk.
Ha idegenek lettek volna, akkor is ezt tettem volna!
Te meg akkor láttad elérkezettnek az idejét annak, hogy bosszút állj rajtuk!!!
Már elfelejtetted, hogy mit mondtál, amikor kijöttél egy-egy alkalommal a szüleidhez meglátogatni őket?
- ,,"Ne menj át ápolni őket, mert ,,BŰNHŐDNIÜK" kell! És, ha átmész, velük ,,bűnhődsz" te is!""
Betegesnek tartottam és tartom ma is azt az egész élethelyzetet és hozzáállást.
Nagyon betegesnek...
Ennek ellenére, mindenki neked adott igazat és velem szóba sem állt senki!
Akárhova mentem, akárkit is kérdezgettem a miértekről, mindenki azonnal elhatárolódott tőlem, mondván: ,,Milyen egy utolsó ember az, aki megtagadja a saját szüleit?!".
Azóta is hiába írom, hiába mondom, hogy ŐK TAGADTAK MEG ENGEM!
És azóta sem teszek mást, mint megpróbálom az okát, a MIÉRT-et kideríteni!
*
Egyedül anya réges-régi barátnője: Mami néni hitt nekem, és amikor őt is kérdőre vontam, azt mondta könnyes szemmel:
- ,,Nagyon szép kis családod van és ne törődj senki és semmi mással!".
(Majd másnap szívrohamot kapott és intenzíven ápolták sokáig.)
Pedig meg sem mondtam neki az igazat, hogy az a ,,szép kis család" is hazugságra lett építve!
Mert engem anyáék odalöktek a mindenkori hatalom kinyújtott karjaként működő személynek...
*
MIÉRT?
*
Igen, felvehettem volna egy fantázia-nevet is túl az ötvenen. Csakhogy, nem vagyok egy talált kutya, vagy macska, akit csak úgy elneveznek találomra!
*
Valóban, egy időben terhemre volt a Bóna családnév, főleg az 1956-os forradalom miatt. És nem tagadom, azért kerestem a valódi szüleimet, mert az ő nevüket szerettem volna fölvenni. Nem én tehetek arról, hogy ettől a lehetőségtől is elzártak - legfőképpen titkos szolgálati módszerekkel és a törvény erejével!
*
Amikor 2015. január 24-ét követő napokban megkaptam ezt a rettenetes leveledet, azon nyomban megírtam az Adjátok vissza a gyökereimet! c. sorozatot, amit Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! c. műve ihletett!
https://www.youtube.com/watch?v=AyForoF8ong
http://blog.poet.hu/Magyar/wass-albert:-adjatok--vissza--a--hegyeimet-
*
Azért is írtam újra a tanyán töltött időt, mert bizonyítani akartam neked (is) hogy milyen sokat voltam a tanyán még kicsi koromban és mennyi életbölcsességet tanultam 6 éves koromig - egy életre szólón! No, meg azért is, mert a gyökerek fontossága, megléte életrevalóságot is jelent. Ezt az életrevalóságot vitatod el tőlem te is ebben a leveledben. Naná, hogy nem hagyhatom annyiban!
Adjátok vissza a gyökereimet!
1. rész: A palántázás:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135606&n=furaila&blog_
2. rész: A tyúkok elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog_
3. rész: Az állatok gondozása és őrzése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135610&n=furaila&blog_
4. rész: Mindent hasznosítottunk, amit lehetett
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135633&n=furaila&blog_
5. rész: Találkozhattam egyfajta szépséggel...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135665&n=furaila&blog_
6. rész: Az aratás
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135720&n=furaila&blog_
*
Sajnos, nem csak 6 éves koromig voltam a tanyán, hanem 1956 nyarán is... Amikor olyant láttam, amit nagyon nem kellett volna! Talán ezért az élethosszig tartó negatív megkülönböztetés, a társadalom peremére taszítottság... a te gyalázkodó leveled... minden, minden...?
*
*
*
Bóna Gabriella!
Honnan veszed, hogy nekem NINCS JOGOM a szülőanyámhoz és a vér szerinti apámhoz?
Miből gondolod, hogy nekem ,,választanom kell egy nevet", mint egy talált KUTYÁNAK?
Ti vagytok a felelősök azért, amiért úgy kellett leélnem egy életöltőt, hogy CSALÁSSAL, OKIRAT-HAMISÍTÁSSAL ANYAKÖNYVEZTEK Bóna Gábor és Bálint Zsófia nevére!!!
Ennek lettem az áldozata és most neked ez ellen nem lenne semminemű kifogásod, ha szép csendben BELETÖRŐDNÉK MINDEBBE A MÉLTATLANSÁGBA!!!
ERRE NE IS SZÁMÍTS, MERT NEM ÉN VOLTAM AZ, AKI MINDEZT AKARTA!
Én ennek a sok törvénytelenségnek és negatív diszkriminációnak az ELSZENVEDŐ ÁLDOZATA vagyok!
És, ha ebben a történetben járna valakinek - kárpótlás-gyanánt - az IGAZSÁG az én vagyok!
*
Bp. 2015. december 1.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-02 11:22:49, szerda
|
| |
| |
10. rész: VÁLASZOK
Azért írom minden egyes részhez, hogy: ,,NEM CSAK HÚGOMNAK", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!
*
B.G. levele, 9. rész:
,,Sajnálom, hogy nem váltál meg a családom vezeték nevétől, pedig a törvény lehetővé teszi, hogy felvegyél egy hozzád illő vezetéknevet, ha annyira szégyelled.
Felszólítalak, fejezd be a családom meghurcolását, mocskolását, semmi közöd hozzánk!
Te számunkra egy idegen vagy, ne foglalkozz velünk, mi nagyon jól elvagyunk nélküled.
*
*
*
BMI válasza:
*
És akkor elkezdtem nyomozni...
Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. F. tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé...
De még csak meg sem akart ismerni! Olyannyira, hogy nem is köszöntünk egymásnak!
Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Úgy elment mellettem, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! (Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.)
De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy F.-nak köze van ahhoz, hogy ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról.
*
Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz.
Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!
*
Ezek után el lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú III. sz. Bizottság" ügyiratban közli,hogy ellenőrizni fogja a tevékenységemet.
Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503936&aid=268641
Azt sem tudtam, hogy én lettem bejegyezve, mint főszerkesztő!
Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"! ?
*
Visszatérve oknyomozásomhoz, végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503974&aid=268641
(A borítékon a golyóstollal megjelölt X jelent valamit? Miért van minden fellelhető borítékon rajta ez a titokzatos X jel? Az F. nevére jövő egyetlen levél-borítékon sem volt soha rajta ez a jel...)
Ebben a válaszban látható, hogy az adatvédelmi biztos 2000. augusztus 8-án kelt levelemre válaszol... Nem én tehetek arról, hogy 1999 októberétől ennyi időbe került mire végre valaki érdemben szóba állt velem. Ezt is meg tudtam volna mutatni a bíróságon, ha érdekelt volna valakit.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641
A bírósági keresetet még szeptember 7-én megfogalmaztam (a levél második oldalán zölddel kiemelt szövegrész alapján) és az azt követő napokban elmentem a bíróság ügyfélszolgálati irodájába és benyújtottam a Bíróságra.
Kb. fél évet kellett várnom arra is, hogy egyáltalán kitűzzék az első tárgyalási időpontot. Erre kaptam azt a bizonyos ,,Idéző végzés"-t...
Egyenlőre, most még maradjunk Majtényinál, aki volt olyan alapos, hogy még azt is elmagyarázta, hogy a Bp. VIII. kerületi Anyakönyvi Hivatalban miért jártak el velem szemben olyan kíméletlenül, amikor előzőekben odamentem kutakodni...
*
Az volt életem egyik legmegrendítőbb hivatali ügyintézése.
Az történt, hogy 1997-ben - amint aznap is - átmentem anyát rendbe tenni, nekiszegeztem a nagy kérdést:.
- Emlékszel-e a megkeresztelésemre?
Vállrándítás volt a válasz. Elővettem a megkeresztelésemről szóló, 1997.08.28.-i keltezésű írást.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570079&sort=
Fölolvastam neki - különös nyomatékkal a keresztszüleim nevét.
- Pusztai Ilona a te mostohatestvéred volt?
Erre is csak jobbra-balra ingatta a fejét, miközben egyre csak csúszott lefelé a fotelből.
- Kettler Győző, pedig később elvette feleségül. Mit szólsz ahhoz, hogy ők vannak a templomi anyakönyvbe beírva keresztszülőknek?
Ismét tovább csúszott a fotelből.
- Miért nem ismerhettem meg őket, ha egyszer a keresztszüleim? Miért nem tudhatok róluk semmit?
- Meghaltak! - Kiabálta sírva.
Ekkor már a hóna alá nyúltam, hogy visszahúzzam a fotelba. Attól féltem, hogy a térdére rogyva összetöri magát. Majd megszakadtam, mert olyan erővel feszült meg a teste. Olyan lett, mint egy kifeszített íj.
Közben, emelt hangon folytattam a megkezdett témát.
- Te vagy beírva anyámnak a templomi anyakönyvbe és semmit nem tudsz mondani, csakhogy ,,meghaltak"? Te még élsz. Elmondhatnád, hogy milyen kisbaba voltam!
- Aranyos. Fodros, kis ruhácskában ültél körösztanyád karján. - Nyöszörögte, sírósan.
Éreztem, hogy már megint a te megkereszteléséről mesél. Te április végén születtél és lehet, hogy már meleg, kora-nyári volt az idő. Mert az én megkeresztelésem huszonhárom napos koromban történt, március végén. Szinte, még újszülött voltam és - lévén március, fodros, kis ruhácskában sem ülhettem a keresztanyám karján.
- De, anyu! Az a kisbaba Gabi volt. Én, akkor még újszülött voltam, amikor megkereszteltek! Miért nem emlékszel rám? Miért nem tudsz kisbaba koromról semmit?
Sírva kérlelve, kissé emelt hangon beszéltem hozzá. Ekkor már alig tudtam türtőztetni magamat. Már nem is számítottam rá, hogy bármit is fog mondani, amikor a könyörgésem mégis megmozdított benne valamit.
- Nem én szültelek! Nagyot vétettem ellened!
- Tudom. Pontosabban: éreztem egész életemben. De, ha nem te, akkor ki?
- Mit akarsz még tudni, hiszen a föld alól is előkapartad?
Ezt már úgy kiabálta, jajveszékelve, hogy apa berontott a szobába. Anyát szépen átcipelte az ágyára. Miközben a sérve szemlátomást kitüremkedett a hasán. A fájdalomtól, pedig verejtékes lett a homloka, majd az egész arca.
- Ennek már soha nem lesz vége!
Kiabálta anya zokogva, miközben apa megpróbálta betakargatni.
Utána - nagy, férfi-kezét ökölbe szorítva a sérve fölött - kissé meggörnyedve, egy szó nélkül kiment a szobából.
Annyira megszántam a két, beteg öreget, hogy nem kérdeztem tőlük többé semmit.
Ezen a napon is még sokáig imádkoztam sírva, és csak hajnaltájban jött álom a szememre.
Előzőleg, hallottam a rádióban a zsidó-kárpótlásról szóló híreket. Arra gondoltam: ,,"lehet, hogy zsidó-menekült árva vagyok?".
Annyira vágytam tudni az igazat, hogy ebédet sem főztem aznap, hanem beutaztam abba a kerületi Anyakönyvi Hivatalba, ahol születtem.
Sokan voltak, ezért sorba kellett állni a pultnál. Sok, nálamnál idősebb érdeklődő állt előttem. Mindenki másolatot kért a megtalált adatokról... ,,Biztos, kellett a kárpótlási igényük benyújtásához." - gondoltam.
Végre, rám került a sor. Előadtam:
- Van egy gyerekkoromban, itt a VIII. kerületben kiállított anyakönyvi kivonat-
másolatom.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641
Ezzel élek, éltem mostanáig. Anyám - pontosabban: akit anyámnak hittem - tegnap közölte velem, hogy azért nem tud rólam mondani semmit, mert nem ő szült engem. Megkeresné nekem, az anyakönyvben az adataimat?
- Mikor született? Hogy hívják?
Miután válaszoltam a kérdésre, hamarosan megtalálta a keresett anyakönyvet és készségesen lapozgatni kezdte. Majd, amikor megtalálta az adataimat, egy gyakorlott mozdulattal megfordította, hogy elém tolja. Azonban, fél úton megállt a keze a levegőben, benne a nagy könyv és összecsapva becsukta.
- Nem mondhatok semmit! Csak bírósági végzés ellenében szolgáltathatok ki adatokat!
- Ha kérek egy új anyakönyvi kivonat másolatot, akkor minden adat benne lesz, ami az anyakönyvben van?
- Igen!
- Mennyibe kerül a másolat?
- Ezer forint.
Erre nem számítottam. Amiért már hosszú sor állt a hátam mögött, kiálltam. Elmentem ki, a körfolyosóra, hogy megnézzem mennyi pénz van a pénztárcámban.
Minden porcikámban remegtem.
Kiesett a kezemből a táska, miközben megpróbáltam kinyitni, mert kikapcsolódott a füle. Éreztem: taknyom-nyálam egybefolyik, annyira nem tudok uralkodni magamon. Nem is tudtam hirtelen, hogy előbb a táskám fülét csináljam-e meg, vagy egy zsebkendőt szedjek elő?
Annyira beszűkült a tudatom, hogy csak akkor fújtam ki az orromat és töröltem meg a szememet, amikor nem láttam a könnytől megszámolni a pénzt... Akkor meg, kiszóródott- szanaszét gurulva az apró...
Szóval, bajban voltam.
Azt hiszem elájulok, ha nem ölel át egy női kéz és nem ültet le oda, ahova ő ült előzőleg. Nem szólt egy szót sem, de éreztem: megért engem.
Az ölembe tettem a táskámat. Kerestem egy zsebkendőt és rendbe tettem az arcomat. Közben elfojtottam magamban a kitörni készülő zokogást.
Megnéztem a pénzemet is. Kilencszáz hatvan forint volt benne, az apróval együtt...
Reményvesztetten elsírtam magam.
Már nem is akartam azt a másolatot. Csak azt akartam, hogy vége legyen végre ennek a lelki gyötrelemnek!
- Mennyi hiányzik? - hallatszott a kérdés a közelemben. Fel sem néztem, úgy válaszoltam:
- Negyven forint.
És már nyújtotta is felém a női kéz a két darab húsz forintost.
Ekkor néztem először fel rá. Szép, ápolt, (festett?) barna hajú nő volt. Nálamnál csak pár évvel lehetett idősebb. Nagy, barna, szomorú tekintetű szemét soha nem fogom elfelejteni.
- Köszönöm szépen!
- Ugyan, nincs mit! Ez csak egy kis csepp a tengerben...
Befizettem a pénzt a pénztárban és a számlával újra sorba álltam a pultnál. Sorra kerülve, az ügyintéző elkérte a személyi igazolványomat és a számlát. Amikor ezeket megkapta és megnézte, elment szólni az egyik irodába, hogy váltsa le valaki.
Legnagyobb meglepetésemre nem onnan vette elő az anyakönyvet, ahonnan előzőleg, hanem elment érte egy irodai helyiségbe. Amint visszajött vele: kinyitotta, majd ismét megkérdezte:
- Mikor született és hol?
Miután válaszoltam a kérdésre, hozzátettem:
- Anyámat nem tudom, hogy hívják, mert nem az, aki a személyimbe be van írva.
- Várjon egy kicsit. - mondta, majd eltűnt az anyakönyvvel együtt egy folyósón,
ami abból az előtérből nyílt, ahol a tömeg várakozott.
Nagyon sokára jött vissza. Már elfogyott a sor is. Nem bírtam tovább állni. Leültem az egyik székre, ami a fal mellett volt már üresen.
Végre, visszajött. Nagyon ünnepélyes arccal átadta az új anyakönyvi kivonatomat és visszaadta a személyi igazolványomat is. Miután átvettem az okmányt, meg sem nézve, betettem a táskámba. Ugyanúgy, mint a templomban a megkeresztelésemről szóló dokumentumot. Majd, hátat fordítva az ügyintézőnek, elindultam a kijárat felé.
- Az apja neve Gábor, ugye? - szólt utánam köszönés helyett
- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert
én abban sem voltam soha biztos, hogy ő az apám?
,,Otthon" lerogytam egy székre és elővettem az új anyakönyvi kivonatomat.
,,Anyja neve: Bálint Zsófia, apja neve: Bóna Gábor."
- ,,Istenem! Milyen gonosz tréfát űzött velem az az ember, aki rávett arra, hogy csináltassak egy újat, mert abban ,,minden" benne lesz! Erre költöttem ezer forintot?! Most megint mehetek F.-hoz pénzt kunyerálni...!" -
gondoltam magamban, miközben előtörő búvópatakként eleredt a könnyem.
-.-.-
Ezt a történetet alaposan lerövidítve az adatvédelmi biztosnak is leírtam és azért tért ki a válaszában arra, hogy az ,,anyakönyvi hivatalnok a törvényt betartva járt el".
Nem volt mit tenni, megírtam azt a bizonyos keresetet, melyben hivatkoztam Dr. Majtényi László adatvédelmi biztos által adott tanácsokra. Melyszerint:
,,az 1952. évi IV. törvény 44. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jogra, amit az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV.23) AB határozatában, a III. indoklásban kifejti, hogy az: az általános személyiségi jog gyakorlására, az egyén autonómiájának védelmére szolgál, és részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is, mely szerint jogom van a vérségi származás megismeréséhez."
Szövegszerkesztőn megszerkesztettem, kinyomtattam és elvittem a lakóhelyem szerinti illetékes bíróság ügyfélszolgálati irodájába, hogy benyújtsam, mint ,,keresetet". Csakhogy, amiért nem kézzel írtam, kellett volna hozzá két tanú, akivel bizonyíthattam volna: mindent én írtam... Ott, azon nyomban lemásoltam az egészet egy golyóstollal és úgy adtam be. Papír szerinti szüleimet, mint alpereseket kellett megnevezni. Nehéz szívvel tettem, de éreztem, hogy meg kell tennem ahhoz, hogy megtudjam végre az igazat!.
Hosszasan vártam, hogyan is fog majd dönteni a bíróság.
Fél év múlva: júliusban megérkezett az ,,IDÉZŐ VÉGZÉS", melyben kitűzték az első tárgyalás időpontját 2001. október 19-re.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641
Ebből az Idéző végzésből megtudtam, hogy kit jelölt ki a bíróság az ,,alperesek" képviseletére bírósági ügygondnoknak.
Nagyon szerettem volna személyesen is találkozni vele. Szerettem volna végre valakivel őszintén beszélni, de nem lehetett.
Féltem mindentől, de legfőképpen a hajléktalanságtól... Nekem még most is nagyon fáj, hogy én csak egy útszéli- ,,vad-árvácska" vagyok, akinek se apja, se anyja, se otthona, se hazája.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=221609&kid=131247&sort=
Mert ma már tudom, hogy otthon igazán csak abban az országban érezheti magát az ember, ha van benne legalább egyetlen-egy ember, akinek otthon lehet a szívében-lelkében.
Amiért nekem nincs ilyen, mert soha nem is lehetett, mert azonnal erőszakkal elszakítottak tőle, ezért én valójában (ott)hontalan vagyok.
Ilyenkor szokták nekem azt mondani, hogy, csak te tehetsz róla!".
Erre mit is mondhatnék röviden? Nem tudom rá a választ. Csak a tényeket sorolhatom, hogy mi mindent TETTEM, azért, hogy engem is szeressenek és én is szerethessek legalább olyan ,,szabadon", mint ahogy bárki más ezen a világon!
*
(Folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-02 11:21:20, szerda
|
| |
| |
9. rész: VÁLASZOK
*
Azért írom minden egyes részhez, hogy: ,,NEM CSAK HÚGOMNAK", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!
*
*
B.G. levele:
,,Azt mondod vissza adtad a pénzt az örökösnek, kinek? Mert nekem nem, látod most is valótlant állítasz. Ennyi ennek az irománynak a hitelessége.
Mindig is a fantázia világában éltél, nem tudod megkülönböztetni a valóságot a fantáziádtól."
*
*
*
BMI válasza:
Nem mondtam és nem is írtam soha, hogy: ,,,,... a pénzt visszaadtam az örökösnek"! Azt, viszont akkor is és most is mondom, hogy, ha nekem lett volna bármibe is beleszólásom és meglett volna hozzá a pénzem is, akkor nem csak az általad reklamált negyven-valahány-ezer forintot adtam volna vissza, hanem az én örökrészemről is lemondtam volna a javadra. Erről írtam már a 10. válaszban.
*
A hitelességről és a ,,fantáziavilágról"
Akkor most jól figyelj, mert a hiteles történetről olvashatsz!
*
Nagyon el voltam keseredve, mert anya haldoklott és fájt, hogy már soha többé nem fogok tudni vele beszélni... Annyi kérdés volt bennem, amire csakis ő adhatott volna választ. Ráadásul, nagyon látványosan romlott az állapota a kórházban. Fájt, hogy mégsem lehetett az ő kis ,,megszokott környezetében"!
De K.L. ,,komika" föltűnt ott is, mert még ekkor is meg akarta tudni, hogy anya kifecsegett-e nekem valamit abból a titokból, aminek elmondása meg volt tiltva!
Nagy-nagy szomorúságot okozott ezzel apának, akit a testvére vitt be anyához tolókocsival, mert közben ő is combcsonttörést szenvedett.
Ez úgy történt, hogy amikor az egyik délelőtt mentem át hozzájuk, apa iszonyú fájdalmak közepette anya tolószékében ülve fogadott. De még akkor is, így is megpróbálta ellátni őt is, meg saját magát is. Harmadik nap már nem bírtam tovább nézni a szenvedését és - annak ellenére, hogy megtiltotta - kihívtam hozzá a családorvost. Ő megvizsgálta és azonnal beutalta a kórházba. Ekkor már te is kijöttél végre és bekísérted a kórházba - azért, hogy én ott lehessek anya mellett.
Apát, 1998. jan.- febr. telén sok baleset érte. Volt, amikor csupa seb volt az arca... és egy alkalommal úgy esett el a jeges udvaron, hogy kitekeredett az egyik lába, miközben eltörött hosszában(!) a combcsontja! Ekkor már nagyon sovány volt és elképzelni nem tudom hogyan eshetett akkorát, hogy ilyen törés legyen a vége.
(Fantáziavilág ide, vagy oda, úgy megverték Kövesdiéket, hogy belehaltak! Az Előd utcában is egy idős asszonyt vertek agyon. Még sorolhatnám, de nem teszem...)
Hosszú műtéttel sikerült a törött csontot megtámogatni egy beültetett fém rúddal! Szépen össze is forrt a törött csont és a sebe is begyógyult. Nagy-dolog volt ez számomra, mert apa akkor volt 83 éves!
Anya 1996-ban (74 éves korában) ,,eltörött" összeszegecselt combnyak-csontja, viszont soha nem forrt már össze. Rettenetes érzés volt, amint tisztába tettem és megemelve éreztem, amint elmozdulnak az összeszegecselt csontok... Már arra is gondoltam, hogy rosszul szegecselték össze. Úgy, hogy a csontfelületek ne érjenek össze annyira, hogy összeforrjanak. Ez csak egy megérzés... Mindkettőjük műtétjét a Csepeli Kórházban végezték, amit olyan gyorsan bezártak, amilyen gyorsan csak lehetett. Ezért, ma már semmi remény nincs arra, hogy bármiféle dokumentációt fellelve, kideríthetnénk az igazságot!
*
Míg apa kórházban volt, senki, de senki ránk nem nyitotta az ajtót, hogy megkérdezze nincs-e szükségünk valamire! Össze voltam zárva egy nagybeteg idős asszonnyal... akit etetni, tisztába tenni, mosdatni kellett már... Senki nem kérdezte, hogy van-e mit főzni, vagy nem kell-e fát vágni a kandallóba... 1997-ről 1998-ra forduló telén nagy hideg volt, nagyon nagy. Azon a télen az én szívemben is kihűlt az a szeretet-lobogás, amivel kötődtem a szeretteimhez!
Annyira vágytam a saját otthonom, a családom után, akik közül senki nem jött át megnézni, hogy élünk-halunk-e!? A gyerekeim elhitték, hogy én ,,anyát választottam helyettük"! és ezért magamra hagytak! Pedig, nem erre tanítottam őket és tőlem sem ezt tapasztalták addigi életükben! MINDIG OTT VOLTAM MELLETTÜK TEVŐLEGESEN IS! Ennek ellenére képes volt elhitetni velük a saját apjuk, hogy számomra ők már semmit nem jelentenek!
Akkor, 1998-ban, nem csak a ,,szüleimet" veszítettem el, hanem azt a családot is, amit addig a magaménak hittem! Azóta képtelen vagyok arra a feltétel nélküli szeretetre a gyerekeim iránt, amit addig éreztem.
És többek között ez az, amit nem tudtam sokáig az apjuknak sem megbocsájtani...
*
Egy alkalommal, amint vágtam a fát a sufniban, felnézve láttam, hogy ott áll F. és csak annyit mondott, hogy:
- ,,Szegény Bóna!" és otthagyott!
Érted?
Nem ám, hogy kivette volna a kezemből a fejszét... Ó, nem! Még mit nem!
*
Akkor már éjfél-körül járt és még nem volt fölfűtve a kandalló! Reggelre melegedett be a szoba. Majd megfagytunk anyával, aki végig jajveszékelte az éjszakát, mert félt, amikor hiába szólongatott és nem mentem oda az ágyához. Mert kint vágtam a fát a sufniban! Ez így ment mindaddig, míg apa a kórházban volt!
Te viszont apát meglátogattad a kórházban... rendszeresen és Feri bátyja is...
Csak mi maradtunk magunkra anyával teljesen!!!!!!!!!
Hogyan merészelsz engem felelősségre vonni bármi miatt, ami a szüleiddel és velem kapcsolatos????
*
Amikor meghalt anya, apának nem volt pénze a temetésre! F. engem vitt el K. L. ,,komikához", hogy pénzt kérjek tőle kölcsön! Pont én, és pont tőle!!!
És akkor, amikor megérkeztünk K.L. lakására F. ott hagyott vele kettesben! Elment a közelben dolgozó testvérét meglátogatni. De nem szólt nekem előre...
Azt hittem, hogy belehalok a megaláztatásba!!!
K.L., pedig szidta apát, szidott téged és én nem lázadozhattam semmi ellen...
Amikor végre visszajött F. értem, neki adta a kezébe a borítékot, amiben gondolom a pénz volt a temetésre! Egy fillért nem láttam abból sem, mint az állítólagos ,,örökségemből" sem!
Akkor nekem K.L. ,,komika" MEGERŐRASZOLTA A LELKEMET!!!
Azért, hogy el tudjátok temetni anyát!
Azért a kurva pénzért is nekem kellett megszenvedni!!!
Ennek már tizehét éve és még mindig engem csesztetsz miatta, pedig egy fillért nem láttam belőle! De nekem nem is kellett volna.
Nekem sokkal fontosabb lett volna az a kulccsal zárható orvosi táska, amelyikben őrizték az 1945 előtti életük- és a velem kapcsolatos dokumentumaikat!
Csakhogy, az a táska eltűnt, mielőtt apa befeküdt volna a kórházba. Az is lehet, hogy akkor tört el a combcsontja, amikor azt a táskát védelmezte a ,,rablók" elől? Lettél volna a helyemben, amikor ,,négyszemközt" beszélgetni kellett a legnagyobb ellenségemmel! Megnéztem volna a képedet, amikor szemtől-szemben mondta volna mindazt, amit nekem mondott!
ÉN CSAK TOVÁBBÍTOM - miheztartás végett - amit ezzel nekem tulajdonítva adsz tovább! Itt (is) valami nagy-nagy felfogásbéli ficam van nálad!
*
Visszatérve K.L. lakásán történő ,,beszélgetésre", már kínomban nem tudtam mit is mondhattam volna neki, amikor megosztottam vele apa legújabb elképzelését. Vagyis azt, hogy költözzek oda hozzá! Azt mondta erre, hogy
- ,,Isten őrizz! A maga apukája összefeküdt a testvérével is, anyuka első agyvérzését követően."
(Mint ahogy írtam már az előző válaszok valamelyikében, ezt egyébként M. néni menye is mondta korábban, amikor elvittük anyát hozzájuk, látogatóba...Előzőleg pont ezt próbáltam megértetni veled és a rokonaiddal!)
Amikor 1996-ban anya eltörte a combnyakát, ez az alak felhívott F. vezetékes telefonján, hogy közölje velem:
- ,,Van hely anyukájának az elfekvőben XY orvost kell keresni..."
Sajnos, annyira zaklatott voltam, hogy nem jegyeztem föl a kórház és az orvos nevét, akit meg kellett volna keresni. Azonnal visszautasítottam az ajánlatot.
- ,,Mi az, hogy az én anyukámat elfekvőbe utalják, amikor itt vagyok én?"! - Gondoltam, botor módon a tudatlanok öntudatosságával.
De, ha akkor bizton tudom, hogy ez az alak titkos szolga - akkor én tényleg átengedtem volna anyát neki (és megbízóinak).
*
Habár, nem is tudom, hogy tényleg megtettem volna-e?
Pedig, megkímélhettem volna magamat két év iszonyatos lelki terrorjától és minden mástól, amibe majdnem belehaltam. De csak MAJDNEM...! Gondolom, ez okozza számodra a legfőbb gondot és ez váltja ki belőled azt a mérhetetlen haragot, amit rám zúdítottál ismét 2015. jan. 24-én kelt borítékban megküldött leveledben! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641
*
Mint tudod: két évig tartó otthoni ápolás után, 1998-ban meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!
És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben! Ezt ,,gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk!
Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Ilyen körülmények között írtam meg - méghozzá a kétszer is előrehozott határidőre - a diploma-munkámat! Igaz, a Népfőiskolai Szövetségnek készített ,,kutatási anyagot" 15 nappal később vittem be a Bródy Sándor utcai székházukba. Sajnos, amiért nem találtam Pesterzsébet-Soroksáron semmilyen felnőttképzési intézményt, ezért tulajdonképpen el sem fogadta Heribert Hinzen a dolgozatomat.
A diploma-munkámat, viszont Kraiciné dr. Szokoly Mária konzulens véleményezte. Azért ő lett a konzulensem, mert 1997-ben Csoma Gyula valami miatt nem vállalta. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 (A diplomaterv másolata a furaila TVN-es blog képtárának ,,DIPLOMA" c. albumában látható: http://furaila.xfree.hu/248314 )
Helyette Kraiciné jelentkezett levélben, mint konzulens, melyben meghívott a Felnőttképzési Atlasszal kapcsolatos megbeszélésre. Ez az első alkalom volt még 1997-ben. Sajnos, már csak egy fénymásolt példányát találtam meg.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=820883&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=484586&aid=248314
A következő meghívón, viszont már látható Kraicziné dr. Szokoly Mária eredeti aláírása. Azért olyan fontos ez, mert a diplomamunkám konzulensi értékelésének eredeti példánya is eltűnt azóta.
Megtaláltam, viszont a fénymásolatát és azt a borítékot, amelyikben érkezett postán, ajánlva.
Felhívnám a figyelmedet a bírálat második oldalán lévő dátumra - 1998. május 10.-re! Akkoriban még ennek is jelentősége volt számomra... Mostanában már ez az egész diplomabírálat sem fontos! Ennyi év után meg különösképpen nem az!
Fontossága elmúlt az államvizsga reményével. Azzal, hogy nem kaptam meg az abszolutóriumot, mert nem sikerült az idegen-nyelvi vizsgám!
Azért térek ismét és ismét vissza a főiskolai tortúrámra, mert tovább folytatódott az a fajta negatív megkülönböztetés, ami - az összes iskolában - végigkísérte 1956 óta az életemet...
Az történt, hogy 1998-ban is ELTŰNT a FŐISKOLAI BIZONYÍTVÁNYOM. És, azt is úgy kellett követelnem hosszas ügyintézéssel és utánajárással, hogy legalább készítsenek másolatot róla!
Szerencsére F. - aki ,,vállalta a taníttatásomat" - a nála lévő tandíjak befizetési csekkjeivel bizonyíthatta, hogy mind a hat félévre befizettem. Azt azonban, hogy a főiskolát eredményes vizsgákkal befejeztem, csakis a bizonyítvánnyal (index) tudtam volna bizonyítani. Ezért volt olyan fontos, hogy megkerestessem az illetékes tanulmányi osztállyal és másolatot készíttessek róla!!! Meg is kaptam, méghozzá F.-tól, aki személyesen járta ki számomra.
De minden hiába volt, mint ahogy utólag kiderült...
Itt a kísérőlevél, amellyel igazolhatom a főiskolai tanulmányaim sikeres befejezését 1998-ban. Csak-hogy ekkor már annak sem volt nyoma, hogy egyáltalán főiskolára jártam!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=820886&sort=
Már írtam az előzőekben az első és második évfolyami vizsgáim eredményeiről, melyek másolata a TVN-es furaila blog képtárában is látható.
Tudod, a története azzal kezdődött, hogy eldicsekedtem az I. évfolyam eredményével anyáéknak. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366425&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483334&aid=248314
*
Majd folytatódott a II. évfolyam összevont szigorlati vizsgái körül kialakult bonyodalommal. Ezek dokumentumait is bemásoltam a blogom képtárában megnyitott Diploma c. albumba.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483335&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483336&aid=248314
*
A befejező III. évfolyam két félévi eredménye:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366433&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=366435&sort=
*
Kénytelen vagyok a Koltainak írott kérelmet is közzé tenni...
Mert te is engem hibáztatsz mind-emiatt, mondván: ,,te továbbtanulhattál és csakis magadnak köszönheted, hogy nem tudtál élni a lehetőséggel. Helyette mindenkit hibáztatsz..."
*
Ma már tudom, hogy miért írtad ezt. Viszont, ha még te is ezt gondolod, akkor mit gondolhatnak minderről azok az emberek, akikkel ezt el is tudod hitetni?
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366394&aid=248314
Amiért sok írásos dolgozatom is eltűnt a Tanulmányi osztályon, ezért írtam olyan kérelmet Koltai Dénesnek, amilyent... Vagyis, csatoltam azokat a mini szociográfiákat is, melyeket megküldtem a Campusban megjelenő felhívásra - bizonyítandó, hogy nem mások írták az írásbeli dolgozatokat helyettem... Igen is én vagyok az, aki ezekkel a társadalmi és kulturális témákkal foglalkozik évtizedek óta!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366393&aid=248314
Koltai Dénes, közben ,,nyolcadszorra" - de végre sikeresen - ,,összerakta" a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet... Amit a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karából ,,szakított" ki... De ezt már 1997-ben sikerült neki- és a hozzá hasonló elkötelezettségű kollégáinak elérni. Most, utólag már tudom, hogy: azért vált okafogyottá attól fogva, hogy ez sikerült - az én további főiskolai tanulmányom. Valószínű, hogy ez volt az az általam ismeretlen ok, ami miatt be lettem oda beiskolázva 1995. októberében.
Minderről semmit nem tudtam akkoriban, hiszen el voltam azzal foglalva, hogy megmentsem anyát és apát! Közben meg úgy tanultam, készültem, mint egy szorgos eminens- igazi főiskolás!
*
Mint írtam már korábban, 1998-ban nagyon hideg tél volt, főleg decemberben. Apa úgy halt meg, hogy ki akarta tapasztani belülről a cserépkályhát, mert a réseken szivárgott a füst. Anyu betegsége miatt nem tudta korábban megcsinálni.
És, akkor leülhetett közben pihenni... A fotelben találtunk rá 12-én... holtan.
Nekem ilyen körülmények között kellett volna megtanulni angolul!
Relaxából készültem, miközben ápoltam a haldokló anyát, majd apát. Amikor jelentkeztem a nyelvvizsgára, kerek-perec rákérdeztek, hogy melyik nyelviskolába jártam. Amikor megmondtam az igazat, hogy autodidakta-relaxa-módszerrel tanultam, úgy kivágtak, hogy a lábam sem érte a földet!
És még ki is oktattak, hogy:
- "...legközelebb akkor jöjjön ide, ha egy jó-nevű nyelviskolában elvégez legalább tíz szemesztert!"
Azóta sincs annyi pénzem, sem időm, hogy beiratkozzak legalább tíz szemeszterre!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366391&aid=248314
Bizony mondom: akivel kibaltáztak a rendszerváltozás előtt, az nemkívánatos lett a rendszerváltozásban is a fölsőfokú tanintézetekben!!! Mert, bizony ugyanazok a tanárok kontraszelektálnak és ugyanazzal a módszerrel, mint előtte!!! Csak az fáj a legjobban, hogy egész nemzedékemmel ezt tették és teszik folyamatosan. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeimre sem tudok mást hagyományozni, mint ezt a kirekesztettséget!
Sajnos, csak 2004 után tudtam meg azt is: akkor már törvény volt arról, hogy negyven éven felülieket nem kötelezhetnek idegen-nyelvi vizsgára. Éppen ezért, nyelvvizsga nélkül is ki kellett volna adni az abszolutóriumot számomra...
Koltai mégis megtagadta tőlem ezt. Vagyis, kaptam egy elutasítást, amit azonban ő NEM ÍRT ALÁ! Tehát, ha egy kicsit utána tudtam volna akkoriban személyesen járni...!?
De én akkoriban gyászoltam! Fel sem fogtam, hogy mi történik velem, vagy körülöttem, amikor megjelent F. a kezében egy diploma-munka mintával. Ő volt az, aki engem még 1995-ben beiskolázott és fizette a tandíjat utánam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366386&aid=248314
Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? Valami olyasmit mondott, hogy
- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."
Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314
Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába! Pszichiáterhez jártam, hogy segítsen elgyászolni a ,,szüleimet"!
Lezajlottak a hagyatéki tárgyalások is... És akkor írtad nekem azt a MEGTAGADÓ levelet, melyet az előzőekben bemásoltam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641
Rettenetes életérzés szakadt rám. Azóta is élő halottként botorkálok abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.
*
(Folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-01 02:06:24, kedd
|
| |
| |
EGYHÁZI ÜNNEPEINK
a hagyományok tükrében
Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegődött hozzájuk.
A vallásos néprajz könyvtárra menő irodalmából, a magyar településeken kialakult, az egyházi ünnepeinkhez kötődő hagyományokról szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.
A magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták. A X-XI. században történt meg az ősi vallás elhagyása, és a magyarság egységesen a katolikus vallást követte egészen a XVI. század első feléig.
,,Az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél százados harc után - megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását és kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház szervezete."
,,Az állam katolikus jellege azonban megmarad... Mindenek ellenére a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit."
A protestáns egyházak falusi szervezetei: a ,,gyülekezet" maga választotta lelkészét. A vasárnapi istentisztelet látogatása mindenki számára igényű volt. Délelőtt az asszonyok maradtak otthon, hogy az ebédet idejében elkészíthessék, délután a férfiak, hogy a jószágot meg tudják etetni. A vasárnapi istentisztelet után a férfiak a templom előtt még együtt maradtak, hogy a legújabb híreket, eseményeket megbeszéljék, ilyenkor dobolta ki a kisbíró a közérdekű rendelkezéseket.
Az egyház ,,funkciója", hogy ott állott az élet három nagy eseményekor, és meghatározott módon annak szertzartását teljesítette.
A kereszteléssel lényegében a kisdedet az egyházba vette fel, a házasságkötéskor megáldotta a két ember kapcsolatát, és végül a temetőbe utolsó útjára kísérte az elhúnytat. Mindezt az anyakönyvekbe is bejegyezték: a 17-18. századtól, rendszeresen.
Képzőművészetben a táblafestészet a mennyezeti fa-kazettás díszítés őrzi leggazdagabban az ősi- népinek nevezett szimbólumrendszert alkotó motívum-világot. Ez kizárólag magyar sajátosság! Sehol máshol nincs a világon ilyen!
Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére és fordítva. Ez is kizárólag magyar sajátosság.
A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban és fordítva. Ez is kizárólag magyar sajátlagosság!
Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak. Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is.
A karácsonyi ünnepkör
ADVENT
Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is, amely az adventtel kezdődik.
*
Első napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.
*
András-nap volt advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.
*
Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színű ruhában jártak a templomba.
*
A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották. A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd később kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elő.
*
A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony előtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sőt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.
A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta.
A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetű verssel kér bebocsátást: "Dicsértessék a Jézus Krisztus" "Ünnep van ma, fényes ünnep" "A keresztények között,"
Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, majd a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kocolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik el az áldást: "Nosza, nosza jó gazda," "Bocsáss minket utunkra," "Házadra, magadra," "Szálljon Isten áldása!"
*
Természetesen számos más változat, variáció is előfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a gyertyaszedő vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.
Ambrus (dec. 1.) a méhészek és mézeskalácsosok védőszentje. Ezt a napot a két háború között még a fővárosban is megünnepelték, és templomi zászlók alatt felvonulást tartottak.
*
A Miklós-nap (dec. 6.) megünneplése fiatalabb népszokásaink közé tartozik. Így a gyermekek megajándékozása a magyar falvakban csak az előző évszázadban kezdett terjedni. Az alakoskodásokat, vagyis a fehér szakállú, piros csuhájú Mikulás-jelmezbe öltözést is nyugatról vettük át.
A Mikulás ünnep szándéka és értelme: a később szentté avatott myrai püspökre, a gyermekek barátjára való emlékezés és az ő tisztelete. A püspök ismert volt jótékonyságáról, segítőkészségéről. Halála után a városatyák, akik a temetéséről gondoskodtak, megállapodtak abban, hogy minden évben, a nevenapján felöltözik valaki Miklós püspöknek és az ő nevében megajándékozza a gyermekeket.
*
A Luca-nap (dec. 13.) a Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja. Ez az oka, hogy a magyar parasztok innen számították a nappalok hosszabbodását.
Ezen a napon az asszonyok nem dolgoztak. Ekkor kezdtek hozzá a férfiak a Luca-szék készítéséhez, melynek egyes darabjait más-más fából, egy-egy nap faragták ki, úgyhogy éppen a karácsonyi éjszakai misére készüljön az egész el. Aki erre ráült az éjféli misén, az meglátta a nagy szarvú boszorkányokat a templomban, de már szaladnia is kellett hazafelé, nehogy felismerjék!
Dunántúlon ezen a napon a gyerekek sorba járják a házakat, és mondókával varázsolják meg a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. Az egész ház népének versben kívánnak minden jót a napjainkban is ismert mondókával: "Luca, Luca, kitty, kotty!"
December 15-től kezdve a szálláskeresés is elterjedt vallásos szokás, melyben kilenc család állt össze, és sorba mindennap máshova vitték a Szent Család képét; ez előtt énekeltek és imádkoztak. Majd egy szegényebb családot megajándékoztak, mintha azt a Szent Családnak adnák.
(Folyt.köv.)
Szerk.: Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2015. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
14 db bejegyzés |
| e év: |
163 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 547
- e Hét: 2257
- e Hónap: 10861
- e Év: 46802
|
|
|
Offline
