Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Egy idős férfi bevallotta feleségének, hogy egész életében h
  2015-07-29 10:04:45, szerda
 
  Egy idős férfi bevallotta feleségének, hogy egész életében hazudott.
Mit tett a feleség? Elsírtam magam !

Egy idős férfi és felesége békességben éldegéltek kisméretű, de otthonos házukban, egy csendes környéken. Gyerekkorúk óta ismerték egymást, és több mint 40 éves éltek házasságban.

Minden reggel a férfi kerékpárral elgurult a közeli piacra, hogy beszerezze a másnapi ebédnekvalót. Addig a felesége otthon tett-vett a kertben, vagy takarított.

Kevés volt a nyugdíjuk, így leginkább a kenyér mellé párolt zöldség került. De nem panaszkodtak, örültek amijük volt, de legfőképpen azért voltak boldogok, mert ott voltak egymásnak, mindig.

Egyik nap éppen vacsorázni készültek, egy-egy meggyes pite szeletet majszoltak. Ez volt az egyetlen luxus az életükben, ugyanis imádták a meggyes süteményt.

A bácsi a pite vastag tésztájú részét szerette, kevés meggyel, a felessége éppen ellenkezőleg, a vastag meggyréteggel borított szeleteket kedvelte. Így mondhatni, hogy egyforma arányban osztották fel maguk közt a pitét, ez volt a boldogságuk titka is, rávilágított az életükre, arra, hogy milyen tökéletesen is kiegészítik egymást.

Egy téli napon történt, mikor az idős férfi tüdőgyulladást kapott. A nyugdíjasok tartalékát mind felemésztette a sok gyógyszer és a kórházi kezelés. A hír mindkettőjüket sokkalta, mikor az orvosok közölték, hogy a bácsit nem tudják megmenteni.

Mikor hazamentek a kórházból, a nő soha nem hagyta magára, az ágya mellett ült, a halvány fényben a férje szemébe nézett. Ekkor a férfi közölte:

- Mondanom kell valamit - és megfogta felesége kezét.

- Mit akarsz közölni, szívem? - kérdezte könnyes szemmel a felesége.

- Nagyon szeretlek - válaszolt őszintén a férfi.

- Óh, tudom ezt, én is nagyon szeretlek - mondta az idős asszony.

- Az legfontosabb dolog az életemben az volt, hogy téged boldoggá tegyelek. Remélem ez sikerült valamelyest elérnem. És szívem, kérlek ne haragudj meg most azért, amit mondani fogok, de be kell vallanom, hogy egész életemben hazudtam neked.

Az asszony megijedt

- Igazából nem is szeretem annyira a pite tésztáját.

A nő csak ámultan ült.

- De akkor miért... - de a férje a szavába vágott.

- Mert örömet akartam neked szerezni, még akkor is, ha egy egyszerű desszertről van szó.

Pár percig némán, de mosolyogva néztek egymásra. Az asszony átölelte fekvő férjét.

- Édesem, mi igazi társak vagyunk. Az évek során én is megpróbáltalak boldoggá tenni, és úgy tettem, mintha a vastag meggyes részt imádnám, de közben valójában a tésztát szeretem.
filantropikum		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Kínai fogamzásgátló
  2015-07-28 19:17:35, kedd
 
  Na drágáim, zsebkendőt előkészíteni, mert ettől besírtok!!!

Kínai fogamzásgátló

Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót.

A fogalmazványt eredeti írásmódban, módosítás nélkül tesszük közzé.

,,Köszöni a miénk cég hogy ön választja miénk által gyártódott fogamzódás gátlásos pirula.

Kérni hogy nagyon fontos ez a tájékoztató hogy Ön elolvasni és utasítások fenntartani. Nem fenntartja miénk cég nem tart felelősség de más esetben nem tart felelősség fenn szintén.

Pirula rendszerben nyelése naponként este vagy reggel meggátolódik hogy Ön belees a teherbe. Ha nem rendszerben nyelés, előfordulása Ön belees a teherbe növekedett valószínűséggel bír. A pirula evése vízet követéssel valósul meg, úgy jó. Pirulát megharapni nem kell, a maga teljességében nyelendő bele Önnek szervezetében.

Nem használ hashajtó rossz mert Ön teherbe lehet beleesve ha felszívódás előtti hasmegy.

Nem hány magatol, nem jó. Teherbe beleeshet ha hány magának ujjától. Van étel gátolja pirula effektus. Nem eszi ilyen etel pirula nyelésének előtte és után 2 óra minimum.

Beveszese pirulanak harom hetet egyszerre rendszeres, utana követőt vár, hogy Ön vére folyása kezdődik. Ez általánosságot megvéve egy hét.

Egy nap vére folyása követőt pirula ismét nyeldes. Összes idő négy hét ami menzesz ciklus és Ön nyeldes pirula három hét és nem nyeldes egy hét. Ha kihagy pirula nyelése nem csinál szexuális dolog egy hét.

Egyéb eshetőség Ön belees a teherbe. Ha kihagy kettő pirula nyelése nem csinál szexuális dolog következő ciklus kezdete egy hét után való.

Mellékes effektusokkal van: Ön elhány magát, első esetnél kivérezi magát nem megfelelő időpontnál (dátum), feje szédül, hasa fáj, érének dagadása, fájás Ön testének változatos pontokjai, extreme lehetségesség szőrszálnövekedés Ön testének helyein Önnek kényes és esztétitikátalan.

Fontos! Nem nyeldesi pirula annak esete alkalmával hogy Ön korábban beleesett a teherbe és teher állapot azóta fennáll Önnek!

Nem nyeldesi pirula annak esete fennforog hogy Ön hím: kizárólagos csak nőstény nyeldes pirula.

Nem nyeldesi pirula amikor Önnek mája elégtelen vagy Önnek szíve ritmusosan zavart.

Egyéb mellékes effektusokért és kockázat mértékekért kérdeződjön Önnek orvos vagy gyógyszert készítő szakember.

Reméljük jól használ. Köszönünk Önnen bizalom neki miénk cégnek, hogy miénk terméket Ön nyeli."
Jason Mill		  
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Az igazság bizonyítéka
  2015-07-27 17:41:49, hétfő
 
  Egy fiatal olasz lány- szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában- egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.Egy úr megállt,hogy gyümölcsöt vegyen,és megkérdezte,hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel.Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány: - Isten szavát,uram! De a férfi kételkedő ember volt,azt kérdezte tehát: - Ki mondta önnek,hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta: - Isten maga. - Isten? Lehetetlen!Hogyan mondta?Sohasem látta,sohasem beszélt vele!Hogyan mondta volna? A lány zavarba jött,és néhány pillanatig csendben volt.Azután felnézett,és tiszteletteljesen azt mondta: - Uram,ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn,az égen? Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta: - Ki mondta nekem?Senki.Nincs szükségem arra,hogy valaki mondja.A Nap saját maga beszél erről.Felmelegít engem.Szeretem a fényét. A fiatal olasz lány komolyan válaszolta: - Világosan mondta,uram,ami a Napot illeti.Én a Bibliát olvasom,az felmelegíti a szívemet.Világosságot ad.Szeretem a fényét és a melegét.Senki más,csak Isten tudja adni ezt a fényt és a meleget,amelyet és kapok ebből a könyvből. A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.

S.D.Gordon		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
A morcos apuka
  2015-07-27 17:40:06, hétfő
 
 
Volt egy morcos apuka, aki nagyon sokat dolgozott otthon és a szobájába csak nagyon indokolt esetben mehettek be a gyerekei. Egyszer a legkisebb benyitott, csak úgy kopogás nélkül. Az apuka oda se nézett, hogy melyik az csak ráförmedt: -Mit akarsz? Mire a kicsi ezt mondta: - Nem akarok semmit, csak szeretném nézni hogyan dolgozol. És a morc apuka szemébe könny szökött. Ez a gyerek nem akar tőle semmit. Ez ritkaság. Ez a gyerek Őt akarja. Ő maga fontos neki. Csak nézni akarja, hogy hogyan dolgozik. Az Isten imádása valami ilyen. Nem akarok most semmit Tőled! Téged, magadat akarlak. Szeretném beszívni a szememmel, a hitemmel a Te lényedet. Szeretnék a közeledben tartózkodni. Jó előtted lenni. És ha van egy szavad hozzám, megtisztelve érzem magam. És számomra minden fontos, amit te mondasz, sőt amit Te teszel. Nézni szeretném, hogy mit teszel, hogy hogyan cselekszel? Olyan sok hívő embernek is ismeretlen az Istentiszteletnek ez a formája. Én máig emlékszem arra, amikor először mondhattam egy idegen embernek azt, hogy apuka. Hogy vált ez lehetővé? Úgy, hogy nagyon megszerettem a lányát, feleségül vettem, odaköltöztem hozzájuk, és egy idő után apósom azt mondta, hogy ne Gyurka bácsizz engem tovább, hanem szólíts úgy, mint a lányom, ha akarod. Én meg örömmel akartam. S attól kezdve én is azt mondhattam egy idegen bácsinak, hogy apuka. Mert a lányára való tekintettel a fiává fogadott.
Szerettem a lányát, ezért Ő azt mondta tekints úgy, mintha az apád lennék! És ez pontosan így van az Istennel való kapcsolatunkban is.
Aki szereti Jézust -és annak megvannak az ismérvei, hogy mit jelent Őt szeretni- azt Isten Őrá való tekintettel a gyermekévé fogadja. Te Isten gyermeke vagy-e már?

A farkas és a bárány

Egy képben szemléltetem, hogy az embert a természete mily képtelenné teszi arra, hogy Krisztushoz jusson. Egy bárányt látsz. Hogyan örvend, ha káposztához jut. Bizonyára még sohasem láttatok juhot, amelyik dögre kívánkozott volna; képtelen, hogy azon éljen, amin az oroszlán. S most képzeljünk el egy farkast.
- Vajon - kérdeztek engem - nem tudna-e füvön élni, nem tudna-e ez éppoly jámbor háziállattá lenni, mint egy bárány? - Én azt mondom: Nem, mivel teljesen ellenkezik a természetével. - Ti azt jegyzitek meg erre: - Hiszen neki is van füle és vannak tagjai, nem tudna-e ez is éppúgy hallgatni a pásztor szavára, s nem követhetné-e, ahova csak vezeti? - Én erre azt felelem: - Természetes, hogy semmi fizikai ok nincs, amelynél fogva arra nem volna képes.
- De vajon nem lehetne-e megszelídíteni, nem lehetne-e belőle kiirtani a vadságot? Talán lehetne kényszeríteni arra, hogy látszólag jámborrá legyen, de mindig világos különbség marad közötte és a bárány között, mivel kettőjük természete elüt egymástól.
- Látjátok, ez az az ok, amelynél fogva valamely ember nem futhat Krisztushoz, nem abban rejlik, mintha testénél vagy puszta erejénél fogva nem volna képes arra, hanem abban, hogy a természete annyira romlott, hogy semmi hajlama sincs Krisztushoz menni, valameddig nem vonja őt a Szent Lélek.

C. H. Spurgeon		  
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történetek  
Gondolatok a nőkről Szent Anna ünnepén
  2015-07-27 17:27:46, hétfő
 
 
Szent Annának, a Boldogságos Szűz Mária édesanyjának ünnepén szeretnék a rendelkezésre álló rövid időben megosztani néhány gondolatot a nőkről.
A nők helyzetéről az Egyházban. A hívek könyörgésinek legvégén található, hasonlóan a zsolozsmához a szent asszonyokról szóló szöveg. A lányokat sok helyen még ma sem engedik ministrálni, óriási eredmény, hogy fölolvashatnak. Még ma is vannak olyan helyek, ahol a hitoktató nők nem kapnak meghívást a bérmálást követő ebédre, noha ők teszik a legtöbbet fiataljaink erkölcsi, vallási neveléséért. Mintha a nők nem is lennének emberek, csak valamilyen tévedés folytán ide került élőlények.
Tudjuk, hogy a középkorban még az is vitatéma volt a hittudósok között, hogy van-e lelkük.
Szeretném az érintettek figyelmét felhívni, hogy az Úrnak 2015. évében járunk.
Tudom, rengeteg biztató változás történt ezen a téren, mert teljes Egyházunk hallatlanul bölcs és érzékenyen reagál minden dologra. A teljes Egyház bölcs, igen, a részegyház nem mindig. Alsóbb szinten még mindig egyfajta terméketlen, formális vallásosság dominál. Ezeken a helyeken a nők csak arra használhatók, hogy kitakarítsák a templomot és kimossák, kivasalják az oltárterítőket. Tudom, hogy szívesen teszik, köszönet is érte, de más területeken is helyet kell biztosítanunk számukra.
Itt azonban egy sajátos probléma merül fel. Az alábbiakban többször is idézek a Hittani Kongregáció 2004-ben keltezett dokumentumából.
Az utóbbi években új irányzatok jelentkeztek a nő-kérdéssel kapcsolatban. Az egyik irányzat erősen hangsúlyozza a nő alárendelt helyzetét, azzal a céllal, hogy tiltakozó magatartást ébresszen. A nő, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg. A hatalom visszaéléseire a hatalom megszerzésének stratégiájával válaszol. Ez a nemek közötti versengéshez vezet, melyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van, s ennek következtében veszedelmes zavar támad az emberről alkotott felfogásban, melynek legközvetlenebb és ártó hatása a család struktúrájában mutatkozik meg.
Egy másik irányzat ennek nyomában jelentkezik. Akár egyik, akár másik nem felsőbbrendűségének kizárása érdekében tagadni próbálják a különbségeket, és úgy tekintik ezeket, mint egyszerű történeti-kulturális jelenségeket. E kiegyenlítő szemléletben a szex-nek nevezett testi különbséget a legkisebbre redukálják, és a nem-nek nevezett, szorosan kulturális jelleget elsődlegesnek tartják s amennyire csak lehet, hangsúlyozzák. A szexuális kettősség és különbözőség elhomályosodása különböző szinteken abnormális következményekkel jár.
Ez az antropológia, mely megszabadítva a nőt minden biológiai meghatározottságtól az egyenjogúság jelszavát hangoztatja, de valójában olyan ideológiákat táplál, melyek - megkérdőjelezve a családot a maga természetes, kétszülős (azaz apából és anyából álló) formájában - egyenlővé teszik a homoszexualitást a heteroszexualitással, és a szexualitásnak egy új modelljét hirdetik.
Az egymástól különböző férfi és a nő, miután beoltattak Krisztus húsvéti misztériumába, különbségüket - mely a teremtés kezdete óta fenn áll és megmarad az örökkévalóságban is - már nem a széthúzás okának tekintik, melyet tagadással vagy kiegyenlítéssel kell legyőzni, hanem mint együttműködési lehetőséget. Innen új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint a társadalmon és Egyházon belüli szerepének mélyebb megértése számára.
A nő konkrét életéhez kapcsolódó alapvető értékek közé tartozik az önzetlenség, a ,,másikért való" lét. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az ,,önmagáért" való létet követelik, a nő őrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza. E belátás kapcsolódik a nő életadó képességéhez. E képesség, akár megvalósul fizikailag, akár nem, olyan valóság, amely a női személyiséget teljesen meghatározza. Ezzel összhangban nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben, egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére. Jóllehet az anyaság a női identitás kulcsa, nem hatalmaz föl arra, hogy a nőt csupán a biológiai szaporodás szempontjából lássuk. E téren súlyos túlzások fordulhatnak elő, melyek magasztalják a biológiai termékenységet, miközben a nő ijesztő megvetésével társulnak.
Ebből a szempontból lehet megérteni a nő mással nem helyettesíthető szerepét a családi és társadalmi életben, melyek magukban foglalják az emberi kapcsolatokat és a másikkal való törődést. Itt mutatkozik meg egészen világosan az, amit Szent II. János Pál pápa ,,női géniusznak" nevezett. Ez mindenekelőtt azt foglalja magában, hogy a nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami ,,őseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat.
A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik őket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az első ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla.
Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot és válik sokféle erőszak forrásává. Ez azt is magában foglalja, hogy a nőknek jelen kell lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, s hozzá kell férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzetek politikájára és előmozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait.
Az Egyház Máriától tanulja Krisztus benső életének megismerését. Mária, aki ölében tartotta a betlehemi Kisdedet, tanít megismerni Isten végtelen alázatát. Ő, aki karjaiban tartotta Jézus keresztről levett, halálra kínzott testét, megmutatja az Egyháznak, hogyan kell ölbe vennie minden, e világban erőszaktól és bűntől eltorzított életet. Az Egyház Máriától tanulja meg, mit jelent a szerelem hatalma
Ily módon a nőknek nagyon jelentős szerepe van az Egyház életében, amennyiben minden megkeresztelt előtt képviselik ezeket az erényeket, és páratlan módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutatkozhasson az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának és a hívők anyjának igazi arca. Ebben a távlatban értjük meg, hogy az a tény, mely szerint a papszentelés kizárólag a férfiak számára van fönntartva mennyire nem akadályozza a nőket abban, hogy eljussanak a keresztény élet mélységeibe. A nők arra hivatottak, hogy az összes keresztény számára mással nem helyettesíthető modelljei és tanúi legyenek annak, hogyan kell szerelemmel válaszolnia a Menyasszonynak a Vőlegény szerelmére.
Korunkban különféle nőmozgalmak születtek és alakulnak gomba módra, akik nehezményezik, hogy a nők nem lehetnek papok, hogy a nők el vannak nyomva az Egyházban, fátyolban kellene megjelenniük a szentmiséken, férfiuralom van mindenhol.
Testvérek ez egy neoliberális, egyházellenes szövegelés.
Maradjunk csak a fátyolnál, amelyet a feministák hátrányos megkülönböztetésként élnek meg! Mit takartak le az ószövetségi időkben fátyollal? A Szentek Szentjét.
Mit takarunk le fátyollal ma is? A cibóriumot, amelyben a Legméltóságosabb Oltáriszentség lakozik.
Kiket takar le fátyollal az Egyház? A menyasszonyokat, asszonyokat, édesanyákat. Mert a kereszténység kezdetektől fogva a női testet szentélynek tartja. A női test a Szentek Szentjét hordozza.
Nem az egyház konzervatív papjai miatt nem szentelhetünk nőket, hanem azért, mert ez egyszerűen lehetetlen. A Szentélyt nem lehet fölszentelni.
Édesanyának lenni sokkal nagyobb dolog, mint papnak lenni!
Szent Anna Máriát, Mária pedig Jézus Krisztust hordozta, mint élő szentély.
Az asszonyok feladata, hogy megfoganják és kihordják áldott méhükben az Életet, és hirdessék Krisztus feltámadását, ahogy a Jézus körében élő asszonyok tették ezt.
A férfiak, a papok csak nagy tisztelettel és szeretettel szolgálják ezt a misztériumot, és megrendülten állnak és leborulnak Isten csodája előtt.
Ez az igazság. Hogy ebből a bűnös emberek, akik elhagyták az Istent, mit csináltak, hogy mi lett az asszonyok és a leányok sorsa a mai világban, az egy más kérdés.
Jézus egyháza Mesterét követve, mindig kiállt és kiáll az édesanyák és a leányok mellett.
Köszönjük Neked Uram az asszonyokat, köszönjük Neked Szent Annát, köszönjük Neked a Boldogságos Szűz Máriát, minden leányt és édesanyát.
Ámen.

forrás:Gióssy Iván atya		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 6. befejező rész
  2015-07-27 17:24:32, hétfő
 
  Álomtündér korán megérkezett, aranyporral hintette be pillám, hogy álmom szép legyen.
Reggel kipihenten ébredtem. Este mindent előkészítettem az induláshoz. Kiadós reggelit kaptam, az útra is jutott belőle. Kása úr a ház gondnoka várt rám, hogy a buszmegállóba levigyen. Elköszöntem a kedves családtól, akik cselekvő szeretettel, gondoskodással, keresztény értékrendet gyakorolva tették emlékezetessé a házban töltött napjaimat. Örök hálával és szeretettel gondolok rájuk.
Perzselte a nap az üveget a megállóban. Jól öltözött férfi közeledett felém, szemével pásztázta a környéket. Mögöttem lévő padra tette a vélhetően aktákkal megpakolt keskeny diplomatatáskáját, majd elindult a játszótér felé. Üres sörös dobozt vett fel a földről, a szemetesbe dobta, majd helyszíni szemlét tartott egy letört padnál és körbe sétálta a teret. Amint rövid körútjáról visszatért megszólítottam, a felől érdeklődtem tudja-e a Pécsi megállóban hányas állomásra szokott beállni a járat. Készségesen válaszolt, 15 vagy 16-os valamelyikébe. Az információ rendkívül fontos volt számomra, mivel az átszállásra mindössze 8 perc állt rendelkezésemre.
Megérkezett a járat. A férfi nem szállt fel, valószínű másik buszra várt. Nem voltunk sokan. Második, vagy harmadik megállóban középkorú pár szállt fel. A férfi helyet foglalt, a hölgy megállt a sofőr mellett. Az úton áthatóan jókat beszélgettek. A megállók kijelzőit olvasva és az órát nézve aggódni kezdtem... A városban mindahány lámpához érve, pirosat kaptunk. A temető mellett jártunk, amikor idő szerint már a pályaudvaron kellene lenni. Szerencsére a hátralévő megállóban sem felszálló, sem leszálló nem volt, így sikerült 3 perc késéssel beérni. Furcsa látvány lehettem, - amint egy öregasszony futólépésben húzza maga után görgős bőröndjét...
A csomagot elhelyeztem a busz gyomrába, felszálltam. Azonnal indultunk. A légkondíció kellemes hőmérsékletet biztosított. Kevesen voltunk. Elővettem a szemüvegemet és olvastam. Fogyott alattunk az út... Pontosan érkeztünk Nagykanizsára. Amint befordult a járat, Apuskát pillantottam meg elsőnek a pályaudvaron.
Pár perc múlva otthon voltunk. Fájó szívvel vettem tudomásul, hiányomnak nyomát sem tapasztaltam Maxi kutyánknál. Elmaradt a nagy öröm, ugrálás, ami a falkavezérnek kijárt.
Finom ebédet kaptam, abból, amit még én főztem le előre, készítettem be a hűtőbe, legyen főtt étel az otthon maradottaknak. Szinte érintetlenül találtam nagy részét. A párom kijelentette, nem volt étvágya, hiányoztam. Ámbár mindez mellett az is hozzájárulhatott, nem volt kedve elővenni, melegíteni, az ételek elfogyasztása után mosogatni.
Étkezés után sokáig ültünk az asztalnál, csak meséltem, meséltem a csodákról, melyeket megéltem.

Itthon vagyok, sorsommal megbékélten, lelkemben megtisztulva élvezem a hitemben megélt Isteni kegyelmet.
Lelkem a tökéletes harmónia ölelésében-, testem a remény pamlagán az Úr lába előtt pihen, arra várva, hogy gyógyító szeretetével betakarja és erővel töltse fel.

Katarzis kellett ahhoz, hogy végig járjam azt az utat, melynek a végén megtisztulva az Úrhoz visszatérjek.

Mához egy hétre MR vizsgálat, kiderül, vajon megérdemlem a csodát?

forrás:Lélek Sándor Gizella
2015 07 27.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 5.
  2015-07-26 20:15:55, vasárnap
 
  Minden lépés nehezemre esett az út egyre meredekebbnek tűnt. Az egyik kanyarban somszerű vörös bogyó kínálta magát, megkívántam. Nem tudtuk mi lehet, meg kóstolni nem mertem, csak megpihentettem a fa mellett. Hajam, testem, ruhám csurom latyak volt és a talpam égett.
-Nincs már messzire, nem sokára feljutunk. - vigasztalt kísérőm, miközben ismét a kezét nyújtotta felém.
A kanyarvégén megállt a fánál, melyre két tábla volt erősítve. Meghatottan olvastam a sorokat, olyan volt, mint egy ima, -hozzám is szólt. Könnyek vegyültek a verejtékcseppekkel, végig csurogva az arcomon szám sarkához érve éreztem a sós ízt. Pár lépéssel arrébb a Szent Keresztnél végre letettem batyumat, mit egész eddig magammal cipeltem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
Ezután felemeltem és bemutattam az Úrnak magammal hozott szeretteimet, családomat, barátaimat - titeket, és a betegeket, szenvedőket, nélkülözőket. Áldást és segítséget kérve mindenkire és mindenre, ami fontos nekem: Szent Hazámra, népemre, nemzetemre. Hazánk és a Kárpát-medence minden jóakaratú vezetőjére, szolgálójára.
Isten tenyerén ott fenn a hegyen a Szent Keresztnél sebezhetetlenné válik az ember az ellenséggel és rosszakarattal szemben. Az aggodalom és kétség elhagyott, amitől tegnap még halni készültem, mára halhatatlanná váltam. A megpróbáltatás arra volt jó, megtanultam hittel és reménnyel felépíteni önmagam, és sorspoggyászomtól megszabadultam. A félelem pipogyák tarisznyájába való, akit az Úr szólít meg, annak Istenbe vetett bizalom az útitársa!
Nekem az Úr utat mutatott, küldött egy angyalt asszony képében, ki rá vett arra, hogy a lehetetlent legyőzzem.
A Nap már elköszönt, sugarait a fák közül hazahívta, mikor elindultunk, azt hittem, lefelé könnyebb lesz... Nehezen vettem a meredek kanyarokat, az avarszőnyeg közötti gyökereken többször a fák gallyaiba kellett kapaszkodnom. Egy két helyen, a keskeny ösvényen megdöbbenve vettem észre, alig 30 centire tőlem, mély szakadék tátong fákkal, bokrokkal benőve... Mezsgyén jártam...
Így érkeztünk el a következő állomásra, a szépséges Magyarok Nagyasszonyához. Neki szánt ajándékomat, egy hosszú rózsafüzért a kezére helyeztem, kértem tekintsen le ránk, tárja ki karját Hazánk, nemzetünk fölé.
Innen ismét szilárd út és lépcsők vezettek, megkönnyítve a hátralévő utat. A temető alatt a Kálváriát elhagyva hamarosan az új szabadtéri oltár befejezés előtti állapotában pompázott előttünk. A ház közelében vettem észre, a megérkezésemkor még dombnak látszó emelkedésen, hófehér márványnak tűnő lépcsősor vezetett felfelé... Ennek is üzenet értéke van számomra, a megújulás ékes bizonyítéka...
Szűz Mária elöl is eltűnt a vastalicska, és az építési kellék, törmelék, teljes szépségében pompázik újra.

Visszatérve szállásomhoz, a szobába érve lerogytam a tükör előtti padra egy hangyányit pihenni.
Lemosva az út porát és verejtéket magamról, korán lefeküdtem. Egy-két óra múlva felkeltem és olvasni kezdtem, aminek során egy újabb csodára leltem.
Születésem évében hirdetett Mária-évet Mindszenty József bíboros-hercegprímás, ez óriási hatással bírt a Máriagyűd-i kegyhelyre, a következő év júniusában ünnepelte a templom 800 éves fennállását. Az ünnepségen részt vett Mindszenty bíboros, ennek hírére közel százötvenezer zarándok érkezett a kegyhelyre.

Folyt. Köv.
forrás : Lélek Sándorné Gizella
2015 .Július .26.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 4.
  2015-07-26 19:59:02, vasárnap
 
  Asztali ima után jól esett a finom zöldségleves, rántott hús vegyes körettel és a káposzta saláta. Már említettem Andrea igen csak emberes adagokat szolgál fel. Egyik tenyérnyi husit későbbre tartalékoltam.
Szilvike felajánlotta, kora este szívesen elkísér a hegyre a Fájdalmas Szűzanyához. Megköszöntem szívességét, bár szomorúan mondogattam, nem biztos, hogy képes leszek rá, nem tudom tenni azt az utat. Földi angyalom erősítette, biztos benne, sikerülni fog. Ennek reményében köszöntünk el egymástól. Ebéd után kicsit ledőltem erőt gyűjteni.
Kora délután újra a templom falai között találtam magam, még egyszer körbe jártam. Kedden nincs mise, így búcsúzni jöttem.

Az oltárhoz érve elköszöntem a Máriagyűdi búcsús ének szövegével:


,, Isten hozzád szent Szűz, nékünk el kell menni,
Ütött már az óra, útra kell indulni.
Kesereg a szívünk, mert búcsút kell venni,
Drága szent képedtől, jaj meg kell válni.

Oh, mily nagy öröm minékünk itt lenni,
Gyűdi szép kegyes Szűz, benned gyönyörködni.
De már meg kell válni, könnyeink hullanak,
Az árvák, özvegyek velünk együtt sírnak.

Köszönjük Szűzanyánk nagy szeretetedet,
Ki megvigasztaltad szomorú szívünket,
Anyai áldással bocsáss el bennünket!
Jaj, mert nem tudhatjuk, láthatunk -e többet?

Elődbe borulunk, oh szép Szűz Mária,
A gyűdi templomnak ékes szép csillaga,
Te szent oltalmadba ajánljuk magunkat.
Oh, tárd ki felettünk, Anyánk karjaidat!"

Pár perc csendelés után, visszafelé menet, Jézus lába előtt ( a ,,Kifosztottak" szobornál) köszönetet mondtam minden egyes pillanatért, amit megltem és az új születésnapomért...
A kijárathoz közeledve megálltam a tábláknál. - Az álombéli, mégis valóságos táblák előtt.
Visszatérve a házba átöltöztem, túrához alkalmas bő vászon nadrágot húztam, kényelmes szandálba léptem.
Korai vacsorához készültem a hosszú út előtt. Az ebédlőbe érve Szilvia jelent meg kicsi üvegben egy szál piros rózsával és egy nagy könyvvel a kezében, ,,A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ" c. gyönyörű képes kiadvánnyal. Mikor átadta, teljesen elérzékenyültem, ekkora figyelmességet nem is reméltem. A könyv belső lapján az alábbi szöveget találtam:

Kedves Gizella!

Fogadja tőlünk -e könyvet
Találkozásunk és Születésnapja
Emlékéül

Sok szeretettel

Kása Zoltán és Szilvia

Máriagyűd 2015 július 21


A vacsora is megérkezett, a megbeszélt változás szerinti összeállításban. Örömmel és boldogan falatoztam. Gondoltam, ez után jót fog tenni majd egy kis séta
Pár perc múlva elindultunk, közben beszélgettünk, vitt a lábunk előre. A felújításnak köszönhetően a hegyi útra lépcső vezetett. Amint haladtunk felfelé egyre jobban éreztem fogy a levegő, és nyirkos a testem, de folytattuk az utat. Kísérőm észrevehette, mert egyre többször nyújtotta felém a kezét.
A Fájdalmas Szűz Anyához - Pieta szoborhoz érve újabb csodát éltem meg. Megértettem, nem hiába jöttem az Úr, hívó szavára.
Ruhám testemhez tapadt, hátamon csorgott a verejték, remegtek a lábaim, de álltam a Fájdalmas Szűz Anya előtt, ki kezében tartja élettelen fiát...
Milyen semmiség az én fájdalmam az Övéhez képest... Elszégyelltem magam. Imádkozás után földi angyalom felvetette a Szent Kereszthez is felmegyünk, el kell olvasni, mi van oda írva, így lesz teljes a búcsúm. Úgy éreztem egy tapodtat sem bírok tovább menni, főleg nem felfelé, ürülök, ha épségbe lejutok... Hallottam ismét kísérőm biztatását, nem ellenkeztem tovább, elindultam a keskeny erdei ösvényen a gyökérlépcsőkön botladozva, ahol inkább csúszkálni lehetett, mint megkapaszkodni. Ziháltam, megálltam fulladoztam, kicsit megpihentem majd folytattam...

Folyt. Köv.
forrás Lélek Sándorné Gizella

2015. július 25., 		 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 3. rész
  2015-07-26 19:49:23, vasárnap
 
  Este elhatároztam, születésnapom nagy részét Isten házában fogom tölteni. Boldog várakozással aludtam el, olyan mélyen, hogy reggel az álmomra sem emlékeztem.
Kiadós reggeli után a kegytárgy-bolt felé vezetett utam, ahol úgy válogattam, hogy áldást kérve rájuk adom majd át családtagjaimnak, barátaimnak a ,,búcsúfiát". Zarándoklatom nem titkolt célja segítségkérés betegségem gyógyulásának reményében, valamint bűneimért való vezeklés volt. Mindezt egy pillanatra sem felejtettem el.
A templomba lépve ismét megcsodáltam a főoltár ékességét a Mária szobrot, melynek csodatevő erőt tulajdonítanak. Ott létem alatt arany sugaraival takarta be fáradt testem, és ragyogásával simogatta a lelkem. Éreztem nem jöttem hiába, a csodát itt megélem.

A kegyszobrot a szatmári béke után Nesselrode Ferenc pécsi püspök adományozta az eredeti faszobor helyébe, ami sok hányadtatás után az eszéki ferencesek templomában áll.
1714-ben a pécsi zsinaton ,,Szűz Mária csodás szobrával és templomával" ékesített Gyűdöt emlegettek. Ez időtől kezdve írtak Mária jelenésekről és csodás gyógyulásokról. A Kápolna védőszentjéhez távoli vidékről egyre többen zarándokoltak.
,,Mater Consolatrix afflictorum" (Vigasztalás Anyja a szorongattatásban, kétségbeesésben)

Nem tudom mennyi idő múlhatott el, nem akartam mozdulni az oltár elől. Újaim között rég elfogytak szemek...
21-én délelőtt bejártam, megcsodálkoztam a templom minden zugát. Utolsó állomásnál a kijárat közelében betértem Szűz Máriához. Tőlem jobbra pont olyan (ha nem azok?) táblák terítették be a falat, amelyeket utazásom előtt álmomban láttam. Talán emlékeznek rá kedves barátaim, olvasóim. Mindegyiken köszönet és a hála betűi volt olvasható.
Volt még egy feladatom. A kegytárgyakat megfürösztettem a szenteltvízben, majd Jézus lábaihoz helyeztem, mellette gyertyát (sajnos csak elektromosra van lehetőség) gyújtottam és áldásáért imádkoztam.
Ezt követően elindultam a Zarándokházba, közeledett az ebédidő. Már délutánra vágytam, hogy ismét a templom falai között lehessek.

Folyt. köv.
forrás: Lélek Sándorné Gizella		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A lélek csendje - Máriagyűd 2. rész
  2015-07-26 19:43:53, vasárnap
 
  Máriagyűd 2.

A szobában igényes intarziás bútorok sorakoztak, kecses lábú asztalkán az olvasólámpa mellett Biblia. Minden megtalálható volt, melyre a lélek vágyik. Kiadós zuhany után lepihentem, pár pillanat múlva, imám közepette, pilláim elnehezedtek..
Észveszejtő roppanással váltak semmivé óriássziklatömbök, melyeket a keserűség és bánat tartott egyben, körülöttük fénylények ünnepeltek. Kórusuk semmihez nem hasonlítható szépsége, ébredésem után is a fülembe csengett. Álmomat az építkezés látványának, a nehéz gépek zajának tulajdonítottam, annak ellenére, hogy a szobában oly nagy volt a csend, hogy a nesz is elszégyellte volna magát.
Felöltöztem, vacsorámat fél hatra kértem. Esti misére készültem, minek előtte voltak feladataim. Szilvikének megemlítettem, szentelt vizet szeretnék haza vinni, és mivel a szenteltvizes kút felújítás alatt van, rákérdeztem, hogyan oldhatnám meg. Megígérték mise után azt is megoldják.
Vacsorához szépen megterített egyszemélyes szervírozás várt rám a nagy asztal sarkán. Imádkozás alatt diszkrét matatást hallottam a kiadó ablak mögötti konyhában. Hamarosan megjelent egy hölgy, kezében nagy tányéron három, emberes szelet grill csirke mellel, melyet saláta ágyra fektettek. Gusztusos, illatos és étvágygerjesztő fogás került elébem. A hölgy mosolygott, bemutatkozott. Többször leveleztünk egymással, egyeztetésünk során, így nem tűntünk teljesen idegennek. Andrea tűzről pattant menyecske benyomást keltett bennem. Megbeszéltük a másnapi reggeli, ebéd, vacsora időpontját, egyeztettük a menüt. Jó étvágyat kívánva távozott. A Zarándok házba Ő szállítja, tálalja fel a rendeléseket. Minden nagyon finom volt, megvallom, annyira ízlett, hogy szokásomtól eltérően, túlettem magam, sajnáltam ott hagyni a felesleget.
Éppen annyi időm maradt, hogy a plébános úrnak szánt ajándékkönyveket magamhoz vegyem, elindultam a templomba. Szilvikéék kikísértek, a kapuban vártunk egy-két percet, a plébános úr is megérkezett. Bemutatkozásunkat pár rövid mondat követte, majd átadtam Antológiánkat a Tárogató Hangján baráti közösségünk nevében, és A lélek húrja c. kisregényemet. Zsolt Atya megígérte kiolvassa és a plébánia könyvtárában elhelyezi.
A templomban való találkozásunk reményében elindultam Isten házába.
Miséig arra is volt időm, hogy küldetésem célját beteljesítsem. Igen csak meglepődtem, amint megláttam, egy kis teremben két egymással szemben lévő széken -szinte családias hangulatban folyik a gyónásnak beillő beszélgetés. A fiatal plébános úr tiszta tekintete, megnyugtató halk szava olyan erőt sugárzott mindenkire, olyat, amilyenre minden embernek szüksége lenne. Egyetlen emberhez tudtam hasonlítani, az én lelki vezetőmhöz, a vallásomtól eltérő református lelkipásztorhoz, vigasztalómhoz, lelki segítőmhöz.
A misét egy másik atya celebrálta, a plébános úrnál még vártak... Hétfő lévén nem voltunk sokan, de három áldott állapotban levő kismamát számoltam sebtében, egyikük pocakját elnézve, akár minden órás is lehetett. A férje volt a sorban az utolsó plébános úrnál. Elég sokáig beszélgettek.
A mise végeztével a plébános úr elvegyült közöttünk. Hozzám még egyszer odalépett és megköszönte az ajándékot. Ígéretet tettem, ha a lélek és az Úr akarata megegyezően hozzásegít az időben, írok még egy könyvet. -Mi lesz a címe? Érdeklődött felőle. - A lélek csendje, gyógyulásom története.
Mosolyát elnézve éreztem Ő is hisz benne.
Megígértem az első tiszteletpéldány az övé lesz.
Együtt léptünk ki az ajtón a többi hívőkkel. Már útközben a másnapi templomlátogatásokra vágytam.
Hazaérve esti ima előtt a Bibliát találomra megnyitottam: a 108. zsoltárt olvashattam... Isten jóságának háladatos elismerése és kegyelmének várása.
Mi ez, ha nem kegyelmi állapot? -kérdeztem magamtól elégedetten.

Folyt. Köv.
forrás :LÉlek Sándorné Gizella		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 60 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 582
  • e Hét: 3449
  • e Hónap: 9821
  • e Év: 60612
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.