|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2016-10-09 22:24:45, vasárnap
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Búcsúzik már az ősz
Kiült a nap az ég peremére
Tüzet rakott örömében
Tűzet rakott,úgy ragyogott
Sugara melegséget adott
Melegséget a szívekbe
Októberi dermedésben
Sugarai vigaszt adtak
Ne szomorkodj ,ha elhagytak
Ha elhagytak,de ragyog a nap
Kertedben még virágaid nyílnak
Kinyílnak még utoljára
Szíved vigasztalására
Köszönd a napsugárnak
Ahogy a tó tükrén táncot járnak
Jó kedved lett tőle
Októberi hűvös ellenére
Vidáman búcsúzik az ősz
Színes ruháit levetette
Szőnyeget terített a földre
Lassan elindul a tél elébe
2015.10.24.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép..net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-05 19:34:49, szerda
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Mire megvirrad
,,Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!"
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet
Édes hazám , háromszor tagadnak
meg tégedet !
Késő lesz már a megbánás!
A ki nem mondott szó
Sem leírva NEM lesz tagadó!
Elindul a reménykedők sötét hada!
Nem lesz előttük szent hit, s haza!
Mire megvirrad, nem lesz otthonod
Sem hited, sem földed, mert eladod
Futhatsz szabad az út más világ felé!
Megtagadtad a hazád,mely idegené
Aki hű maradt, könnyeit nyeli!
Mint a tenger árja, hömpölyög a tömeg!
Családod, házad ki védi meg?
Munkád gyümölcsét más gyűjti be
Te pedig szédelegsz a semmibe?
Nem nyúl feléd segítő a veszedelembe!
,,Mire a kakas háromszor kukorékol"
Megbánod tettedet!
Ami elmúlt, a feledés téged is eltemet!
Idegen veti be földed, ágyad!
Mert megtagadtad, veszni hagytad hazádat!
Szól a kakas ébredjetek!
Ne engedjétek veszni megint a nemzetet!
De hiába minden figyelmeztető szó!
Az irigység rossz tanácsadó!
S dörömbölnek már sötét fellegek!
2016.10.03, Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép..net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-02 22:50:19, vasárnap
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse::
Őszi utamon
Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt, s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról
Andalgó Duna széles ,mint a tenger
Ködfátyolba burkolódzik a meder
Szürke színe összeér az éggel
Csendesen folydogál kis reménnyel
Partjain régi hídjai békésen simulnak
Összekötik a jelent és a múltat
Mint,ha fognád testvéred kezét
Jöhet bármi, lélekben nem váltok szét
S szeretet fogad a túlsó parton
Reménység visz át hegyen,dombon
Nagy bazilika büszkén néz a vízbe
Tükörképét nézi a túlsó parttal szembe
Az őszi nap átlépett időtávot
Magyar szó, magyar szív fogadott
Évek telnek, évek múlnak csendben
Magyar szó fénye lassan megkopott
Ahogy a Duna elfolyik méltósággal
Küzdünk az idő, történelem vasfogával
De a testvéri érzés nem múlhat el soha
Visszaadja azt az ölelés mámora
S a köd felszáll egyszer e bús medencéről
Felszárítja a könnyeket a nap sugara
Kezünket nyújtjuk segítve felétek
A hulló, őszi falevél a fájó múltat betakarja
2015.11.07.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
/Esztergom-Párkány- Ipolyszakálas/
kép..net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
13 db bejegyzés |
| e év: |
182 db bejegyzés |
| Összes: |
1486 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 392
- e Hónap: 2223
- e Év: 12744
|
|
|
Offline
