|
 2/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 44
|
|
|
|
|
|
2016-10-22 19:30:37, szombat
|
| |
| |
HATVAN ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT
Hatvan évvel ezelőtt a magyarok összekapaszkodtak, hogy tudassák országgal, világgal, szabadok és függetlenek akarnak lenni. Ma is büszkék vagyunk az akkori fiatalok bátorságára, hazaszeretetére.
Az 1956-os forradalom világtörténelmi jelentőségű. Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
Ami hatvan évvel ezelőtt történt, nemcsak a magyar történelem egyik legjelentősebb mérföldköve volt, hanem világtörténelmi jelentőséggel is bír - mondta el a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa. Világszerte, összesen 116 helyszínen zajlanak az 1956-os Emlékév megemlékezései. Ezek között számos kulturális program lesz, például koncertek, konferenciák, fogadások, filmvetítések - ismertette a műsorban Schmidt Mária. Kifejtette, a helyi diplomáciai képviseletek segítségével fejezik ki köszönetüket és hívják fel a figyelmet arra, hogy a magyarok szabadságszerető emberek, akik mindig készek harcolni a szabadságért és a függetlenségért, ahogy tették ezt hatvan évvel ezelőtt is, amikor az egész világ figyelme és szeretete Magyarország felé irányult. Az emlékév kormánybiztosa elmondta, 1956 egyik nagy tanulsága az volt, hogy a szabadságharcosok és a nemzet hiába reménykedtek abban, hogy segítséget kapnak a nagyhatalmaktól, azoktól az országoktól, amelyek szabadon élnek. Megtanultuk a leckét, hogy csak magunkra számíthatunk. Ugyanakkor az emberek részéről megkaptuk azt a támogatást, együttérzést, segítséget és szolidaritást, amit a politikai elittől nem kaptunk meg. Célunk volt, hogy a 60. évforduló során köszönetet mondjunk azoknak, akik segítették azt a 200 ezer embert, akik kénytelenek voltak elhagyni a hazájukat és azokat is, akik itt maradtak. Schmidt Mária hangsúlyozta, ami hatvan évvel ezelőtt történt, nemcsak a magyar történelem egyik legjelentősebb mérföldköve volt, hanem világtörténelmi jelentőséggel is bír. Úgy fogalmazott, büszkének kell lennünk erre, tisztelettel és köszönettel kell fordulnunk azok felé, akik ebben részt vettek és még köztünk vannak. Az egész nemzeti közösség számára ez egy olyan tartalékot és erőt adhat, amely mindannyiunk számára fontos.” (schmidtmaria.hu)
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer, más adatok szerint 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve. Miután az osztrák határt lezárták a forradalom leverői, a menekülés egy ideig még Jugoszlávia (a mai Szerbia) irányában folytatódott.
Az 1948-53 közötti időszak alatt Magyarországon óriási volt a sztálinista terror. Az ÁVO, illetve az ÁVH volt a hatalom ökle, rengeteg volt a koncepciós per, osztályidegenné nyilvánították a fél országot. Sok volt a kitelepítés, a deportálás, a bebörtönzés. Az emberi élettel nem kellett az államvédelmi hatóságnak elszámolni! Kiépült a rendőrállam, 28 ezer fő volt az államvédelmi rendőrség létszáma és nagyjából negyvenezer besúgó (spicli) segítette a ,,munkájukat". Az ügynökök 1990-ig "dolgoztak", nevük még mindig titkos. A mai napig nem volt volt se elszámoltatás, se felelősségre vonás, sőt kiemelt nyugdíjat élvezhettek, sokan közülük a budai luxus villákban élhettek halálukig. Az úgynevezett rendszerváltozást követően pedig egy volt pufajkás (Horn Gyula), egy volt titkos ügynök (Medgyessy Péter) és egy volt KISZ-vezér (Gyurcsány Ferenc) miniszterelnök is lehetett. Kádár János pedig sok honfitársunk szerint még ma is az egyik legnagyobb államférfi, az egyik legnagyobb magyar politikus?! Az a Kádár, aki az 56 utáni megtorlásokat kitervelte és végrehajtotta. /A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el./
A félbehagyott rendszerváltást be kell most már fejezni, 56-ot győzelemre kell vinni, nemcsak a jogszabályokban, az emlékezetben, szobrok állításával, hanem a fejekben és a lelkekben is. Hatvan esztendeje tartozunk ezzel a pesti srácoknak és a hősöknek is!!!
Az 1956-os hősök a mi szabadságunkért is harcoltak! Most rajtunk a sor, hogy fejet hajtsunk a forradalom és szabadságharc hősei előtt! Október 23-án tűzzük ki a nemzeti lobogót a házainkra, november 4-én kössünk gyászszalagot a zászlókra!
Onody Gyula: 2006 - 2016
Napok óta érik lelkemben egy dal,
vagy csak a múlt játszik velem:
szürkületben száguldó lovak patái...
visszhangoznak, csattognak félelemtől
és vértől iszamlós pesti utca-köveken.
Ünnepelni mentünk Pestre,
ünnepelni hősöket és magyarságunkat,
de az utcákon és a Téren, mely miénk volt,
készen álltak tompa szemű feltüzelt pribékek,
a csapdát jól megtervezték,
hajnalban felállították a kordonokat.
Elvették tőlünk, mi jogos jussunk,
mit hős apáink reánk hagytak,
békés, emlékező szívünket összetörték,
ahogy elindult az ,,attak".
Megindították a bősz hadat,
a terrort,
mellkason és háton gumibot csattant
és elsöpört mindent a lovas-roham.
Menekült a nép, véres arccal, meggyalázva,
Mózes templomának kapuja zárva,
a fal tövében, az aszfalton kilőtt szemű fiú hevert,
piros vére cseppről - cseppre hullt,
csak hullt
az utca fekete porába.
Én is menekültem,
fülem mellett gumigolyó süvített el,
láttam, ahogy az előttem futó ismeretlen
vízágyú kék vizétől festett fehér, ünnepi ingébe vág,
s az emberi hát feljajdul,
kibuggyan belőle az Élet...
meggypirosan vérzett,
mint mikor a rabszolga testébe
ólmos szíjkorbács tépett...
Nem kérek én ítéletet rájuk,
hisz a pribéknek is kell a kenyér,
ura parancsára ugrik, mert muszáj,
üt és sohasem kér.
Meggyötört lelkére egykor úgyis
visszahullik minden kiontott vér.
Avanti ragazzi di buda + fordítás - 1956 olasz dala
/Ez a dal 1956-ból datálódik, s a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, a pesti srácoknak állít emléket. A trieszti illetőségű FdG Trieste zenekar dalának azóta is hatalmas kultusza van Olaszországban, különösen a jobboldali érzelmű futballszurkolók énekelték és éneklik előszeretettel, mint antikommunista indulót. Több feldolgozása is napvilágot látott, nálunk például a Romantikus Erőszak zenekar jóvoltából. A dal 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján Olaszország-szerte népszerűvé vált, elsősorban a futballszurkolók között/
Link
Avanti ragazzi di Budapest!
Link
PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN TAMÁSI L BEREGSZÁSZI O MIHI 2013
Link
Október 23 a forradalom napja
Link
Világ panoráma Miért árulták el '56 ban Magyarországot Echo Tv
Link
2016.10.23. Megemlékezés CÖF-CÖKA
/Frissítés. 2016.10.28./
Link
És 2006-ban:
Ami október 23-án Budapesten történt, az példátlan Magyarország és úgy általában a polgári demokráciák történetében, évek múltán már szinte csak az elkötött tank és a rendőri brutalitás ugrik be majd az embereknek. Pedig 2006. októberében már jóval az ünnep előtt egymást érték az utcai összecsapások és az alkotmányozó sámángyűlések a Parlament előtt, október 23-a egy hosszú folyamat legemlékezetesebb csúcsa volt ez a véres nap is.
2006. október 23. Így zajlott a véres nap valójában
Link
Ez történt 2006-ban Budapest utcáin
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-21 18:30:19, péntek
|
| |
| |
ELKÉPESZTŐ BÖLCSESSÉGEK EGY IDŐS FÁTÓL
Olyan elképesztő bölcsességeket osztunk meg most veletek, amiket legfőképpen csak az idős fák tudnak. Érdemes odafigyelni ezekre a szavakra, hiszen hatalma igazság van mögöttük, elgondolkodtató lehet mindenki számára.
Elképesztő bölcsességek egy idős fától
1. Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének -- de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat.
2. Találd meg belső energiádat és erődet. Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.
3. Légy rugalmas. Ha egy fa dacosan állna, letörnének ágai; ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.
4. �--rvendj az esőnek. Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.
5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.
6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának minden pillanatát. Mi fák, nem nézzük irigykedve a nagyobbat vagy az erősebbet. Minden nap, minden kibomlott levél örömmel tölt el.
7. Vegyél egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik. Mint egy lehelet oxigént.
8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.
9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén.
10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.
11. Légy hálás minden nap. Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.
12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának -- de van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.
13. Ne aggódj folyton. A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.
14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyiunkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk -- melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.
15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező -- hallgasd meg mások igazságait is. Egy fa nem állíthatja, hogy ,,Minden levél kizárólag csak zöld lehet!", mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.
16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? -- tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.
17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza. 
18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen! Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.
19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.
20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz. Mindig lesz, amit tanulnod és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.
21. Ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha -- nyers zöldek.
22. Hagyd, hogy megöleljenek. Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.
23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.
24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által. Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.
25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik. Ha körülnézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.
26. Csodáld a környezeted. Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.
27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?
28. Bocsáss meg. Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén.
29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz.
30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat! Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot. Élj ebben a tudatban és ne halogass. Neked emberként még több lehetőséged van.
31. Hagyd a múltat. Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.
32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé. Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.
33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét. Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.
34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd. Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.
35. Nézz magadba. Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet. Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.
36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.
37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet. Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.
38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel. Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítsák utadat. És soha, soha nem vagy egyedül.
39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe. Hallottad már egy fától is, hogy ,,adósom vagy!"?
40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában. Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson. Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.
41. Merj nagyot kívánni. Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni -- vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindannyiunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.
42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.
43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után. Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk titeket megajándékozhassunk.
44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz. Ne ítéld el magad. Csodálatos vagy!
45. Hallgass zenét. A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek.
46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj. Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?
47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: ,,Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: -- Nőjj! Nőjj!". Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?
48. Légy türelmes. Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot -- de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.
49. Adj. Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek.
50. Szeresd az életet. Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember... vagy egy hullócsillag.
Forrás:
http://www.agraroldal.hu/ido-fa-bolcsessegei.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kertünk - házunk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-21 16:15:42, péntek
|
| |
| |
Így szórakoznak a migránsok egy németországi szórakozóhelyen (+18 videó!)
Egy németországi szórakozóhelyen rögzíthették azt a videót, ami igencsak megbotránkoztatta az internetes társadalmat. A menekültek integrációja egyelőre úgy tűnik, valóban liberális álom csupán, az afrikai migránsok viselkedése gyakorlatilag elfogadhatatlan és megbotránkoztató az európai ember számára. A videóhoz írt kommentekben a németek Merkel politikáját, valamint a kormányt hibáztatják a menekültek befogadása miatt és hangsúlyozzák, hogy "Európában vagyunk, nem Afrikában".
Az Initative für mehr Flüchtlingen oldalon megosztott videóhoz azt írták, hogy bár megértik azt, hogy más kulturális háttérrel rendelkeznek azok, akik Afrikából jöttek, ettől függetlenül döbbenetesnek tartják, ahogyan ezek a fiatalok szórakoznak, táncolnak. A liberálisok magyarázata pedig, hogy ez a “hagyományos" tánc, nem elfogadható számukra és nem akarnak olyan helyen szórakozni, ahol ilyet látnak.
"nem Afrikában vagyunk"
"Ezeket a szakembereket vártuk a hozzáértő kormányunktól"
A kommentek többsége arról is szól, hogy a videón szereplő színesbőrűek nem is emberek, hanem "állatok", valamint "undorító", "felháborító" jelzőkkel illették a jelenetet, amit telefonon rögzített egy fiatalember egy hip-hop koncerten.
A felvételre egy Kölnben élő magyar hívta fel a figyelmünket, aki arról is beszélt, hogy az utóbbi két évben sokat változott a helyzet Németországban.
A páromat már nem engedem este egyedül már sehova, annak se örülök, ha este a barátnőivel munka után beülnek pizzázni, mert féltem őt. Mi a srácokkal próbálunk olyan helyekre menni, ahol fehérek vannak.
Krisztián arról is mesélt, hogy a kislányát nem engedi, hogy egyedül menjen haza az iskolából, mindig megy valaki érte. Döbbenetesnek nevezi, hogy a suliban a tornatermet nem tudják használni a gyerekek és udvar sincs, mert ideiglenes befogadó állomássá alakították át. A magyar férfi úgy vélekedik, hogy ha nem a megélhetés kötné Kölnbe, akkor legszívesebben hazaköltözne Magyarországra.
A külhoni magyarok szerint Orbán Viktor politikája sokkal népszerűbb, mint arról a sajtóban írnak. A német közhangulat érzékelhetően migráns-ellenessé vált, Merkelt pedig bírálják és sokszor felmerül kérdésként, hogy miért kellett engedni, hogy ennyi bevándorló "lepje el" országukat.
A német sajtó egy része, és a politikai elit egy része mindent elkövet, hogy ki ne derüljön, milyen valós veszélyekkel jár a migráció, illetve a nem megfelelő integrálódás.
Mint arról korábban a PestiSrácok.hu is beszámolt, a Németországban elkövetett erőszakos bűncselekményeknek és a szexuális zaklatásoknak 40-46 százalékát követték el migránsok. A sajtó ezeknek egy részét eltusolja - mondta Georg Spöttle a biztonságpolitikai szakértő. Online internetes adatbázist vezetnek németországi civilek azokról a német nyelvterületen migránsok által elkövetett bűncselekményekről, amikről az országos sajtóban nem esik szó. Az Einzellfall (Elszigetelt esetek) néven futó kezdeményezés több ezer olyan bűncselekményt említ, amikről legfeljebb csak a helyi sajtóban, vagy nyilvánosságot nem kapott rendőri jelentésekben lehetett olvasni. A többi között szexuális zaklatások, nemi erőszak, lopások, rablások, zavargások, strandon, uszodában elkövetett molesztálások, de néhány gyújtogatás is szerepel az esetek között, amelyekről egy térképet is készítettek. A gyűjtésbe csak olyan bűncselekmények kerülhetnek bele, amelyeket rendőrségi közlemény támaszt alá, illetve megbízható sajtótermék közöl. A kezdeményezés elindítója Petra Berger álnéven nyilatkozott a magát független konzervatív orgánumnak (német politológusok szerint a szélsőjobb határát súruló lap) német Junge Freiheit című médiumnak. Azt mondta: a Kölnben szilveszter éjjelén történt tömeges szexuális zaklatási és nemi erőszak botrány sarkallta még februárban arra, hogy elindítsa az adatbázist. Azóta több szerkesztőt gyűjtött maga köré, akik szerint a lista és a térkép csak egy töredéke az összes esetnek, mert bizonytalan, hogy hány olyan bűncselekményt történik, amelyről nem szereznek tudomást a hatóságok.
A videó megtekintését 18 év felett ajánljuk!!!
Link
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-19 19:30:50, szerda
|
| |
| |
PAUDITS ZOLTÁN
AHOL ISTEN VAN...
Ahol Isten van,
nincs gyűlölet,
Ahol Isten van,
ott a szeretet.
Ahol Isten van,
nincs harag,
Ahol Isten van,
lelkem szabad.
Ahol Isten van,
ott van a fény,
Ahol Isten van,
örök a remény.
AKAROM...
Mikor már majdnem
feladom,
megszólít egy hang:
Nyugalom!
Mikor úgy érzem,
elvesztem,
virágok nyílnak
lelkemben.
Mikor azt hiszem,
fájdalom,
gyönyörré szépül,
s akarom,
akarom,
akarom...
AKKOR LESZ KÖNNYEBB...
Akkor lesz könnyebb,
ha szemünkből
kihulltak a könnyek,
ha ajkunkról elszállt
a panasz szava,
ha fájdalom nélkül
marad a szeretet maga.
Akkor lesz könnyebb,
ha nem látszol
sohase többnek,
ha határaid közt
határtalanul élsz,
ha mindig őszintén,
igazul mesélsz.
ALÁZAT
Uram,
mindig azt mutassam,
ami vagyok,
ne akarjak többnek,
jobbnak látszani,
és tudjak mindenkor
az ellenem vétkezőnek
gondolkodás nélkül
megbocsátani.
Tudjam határaim,
utam, célom,
ne feledjem, honnan
és merről jöttem,
és ha bármit teszek,
és ha bármit érek is el,
nem enyém az érdem,
Te vagy mögöttem.
Ember vagyok Uram, gyarló,
de nem bántok másokat,
szeretem a Hazám,
és Beléd vetett hittel,
alázattal, s reménnyel
keresem és várom
Megváltó Igazságodat...
ÁLMODJ MOSOLYT...
Ha szívedben ágyat bont a bánat,
vedd fel fehér selyemruhádat.
Kezed emeld fel az égre,
szállj,repülj a messzeségbe.
Ha szívedben ágyat bont a bánat,
vesd le magadról ruhádat.
Arcod rajzold fel a kékre,
álmodj mosolyt csillagok szemébe.
ÁLMOK NÉLKÜL
Álmok nélkül
a puszta lét
üres semmi,
álmok nélkül
sosem lehet
szárnyat venni,
álmok nélkül
béna a tett,
gyönge a szó,
álmok nélkül
élni nem, csak
meghalni jó...
AZ ÁLOMKERESŐK
Te és én, mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te, ők és mi,
az őszi égbolt fényei.
AZ ÁLOM MAJD BEFOGAD
Az álom majd befogad,
elolvadok benne,
kapaszkodom a fénybe
és a szerelembe,
kapaszkodom egy régi
bennem égő vágyba,
a folyton megszülető
lázas éjszakába.
Az álom majd befogad,
szeretőnek választ,
és majd gyermekünk fogan,
ki engem is feltámaszt.
BÍZZATOK!
Átölelnek a csillagok,
szemükben én is
egy vagyok,
ismernek, tudják nevem,
üdvözölnek saját
nyelvemen.
Ígérik, jönnek még
egyszer majd
jobb napok,
mindennap üzennek
parázsló fénnyel:
Bízzatok!
BUTASÁG
Csak a test, a hús, az
eleven,
csak a gyönyör, a vágy,
betegen,
csak a kép, a szép, a
csábító,
csak a hűtlent hűnek
hazudó,
csak a bók, csak a csók,
a tömény,
csak a pénz, csak a bank,
a kemény,
csak a most, a van, csak
az érdek,
csak a sok, a több, a
temérdek,
csak a kincs, a nincs, a
bujaság,
csak a magját szóró
butaság.
CSAK MEGÁLMODTALAK
Nincs már más körülöttem csak
kihalt utak, üres szavak,
és az ébredés, mi súgja,
nem vagy, csak megálmodtalak...
CSENDÉLET
Padlóra feszülő csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a zár.
A vázában hervadt virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.
EGY GONDOLAT
Egy gondolat kavarog bennem,
mint a szél a tó fölött,
és lüktet egyre hevesebben
már lázam is felszökött.
Egy gondolat tépi szét testem,
elűzni már nem lehet,
messze viszi a bú a lelkem,
félek elveszítelek.
EMLÉKMORZSÁK
Már halálát hordozza
magában a nyár,
az ősz színeit festi
az alkonyati nap.
Sárgába olvad
a puha, meleg zöld,
a fák lassuló ringása
mögé bújik a hajnal.
Magányos padokra
tapadt emlékmorzsák
cserélik titkukat,
közöttük járnak álmaim
s keresik arcodat..
EXODUS
Anyáink ezüst hajából
koszorút fon az alkonyat,
ajkukról szelíd madár szól,
hallja mind kelet és nyugat.
Virág terem a szívükön,
lelkükben ég a szeretet,
reményt fognak a fényükön
az ölben ringó gyerekek.
És lassú táncban véget ér,
elszakad az erős vászon,
a színesből lesz hófehér,
s zeng az égi angyalkánon.
ÉBREDŐ REMÉNY
Ölemben a Nap
szívemben a Hold
lelkembe,mint csillag,
szerelmed karolt.
Szememben a tűz
álmomban a fény
felhőkre festett
ébredő remény.
ÉJSZAKA
Az éj szeme alszik a városon,
és a sárga hold felette átoson.
Ezüst csillagok táncolnak nesztelen,
köztük az ég teste áttetsző, meztelen.
Fehér felhők közt eltévedt nappalok,
édes álmok mellé préselt hajnalok.
Az esti félhomály még egyet int felém,
aztán egy perc alatt eltűnik könnyedén.
Alszik a város, őrzi az éj, azt súgja halkan,
soha, soha ne félj!
FÉLEK
Félek,túl késő lesz mire kimondom,szeretlek.
Félek,hiába kutatlak,hiába kereslek.
S félek,ha megtalállak,már nem lesz szerelem.
Csak emléked tüze ég magányos szívemen.
FOLK
Madár szállt
a fára,
fűz deres
hajára.
Repült ágról
ágra,
kislány
ablakába.
Eső verte
szárnyát,
vitte szívem
álmát,
pántlikás
koszorúm
legszebbik
virágát.
FURCSA VILÁG
Féltő kezek, elrejtenek,
szelíd szavak átkarolnak,
hűvös csókkal köszön rám a holnap.
Hangok, képek, csúnyák, szépek,
szúrós szavak, belém marnak,
bárány szolgál farkasoknak.
Izzó szemek, tekintetek,
jönnek, mennek, elszaladnak,
sosem tudom, merre vannak.
Ez egy meg nem értett világ,
a föld Istenért kiált.
Az ördög táncol, ordibál,
forog a kerék és meg nem áll,
forog a kerék, soha meg nem áll...
HA A DALOM VÉGET ÉR
Ha majd holnap a dalom véget ér,
és szívemben csak a csend zenél.
Ha fáj majd a ki nem mondott szó,
ölelj át és súgd nekem, hogy jó.
Nem kell más, csak itt legyél velem,
nélküled minden idegen.
Kialudt lámpák a koncert után,
és egy dal, mit dalolsz talán.
Ha látsz egy magányos csillagot,
gondolj rám, lehet, hogy én vagyok.
Az álmos éjben sír egy gitár,
de te hidd, hogy mindig van ki vár.
Nem kell más, csak itt legyél velem,
nélküled minden idegen.
Kialudt lámpák a koncert után,
és egy dal, mit dúdolsz talán.
HA JÖNNEK A HAJNALOK
Ha jönnek a hajnalok,
szórd szét az álmokat,
és aranyszín angyalok
festik be arcodat.
Ha hívnak az éjjelek,
a holdat öleld át,
repülj, amíg csak lehet,
és várd ki a csodát.
HA LENNÉK...
Mindenhol szeretnék lenni,
és mégsem vagyok sehol,
szeretnék nyugalmat lelni
messze, valahol.
Lelkemnek meleg ágyat,
puha takarót, ha fázik,
szívemnek könnyű létet,
ha gyilkos vértől ázik.
Bánatomra hálót dobnék,
testét kettévágnám,
víg órák ringató öle
lenne csak a párnám.
Könnyű hópehely, ha lennék
fehér, hideg télben,
ajkad szegletére hullnék
és meghalnék egészen.
IMA
Uram, add, hogy minden
helyzetben hű gyermeked
legyek!
Senki és semmi ne törje
meg a hitemet!
Add, hogy örökké Tebenned
éljek!
Erősítsd a lelkem, többé
sose féljek!
JÓSLAT
Szajha lett a világ,
s vele majdnem
minden lélek,
az újszülött
Megváltóért kiált,
átkozottul félek.
Követ szór az Isten,
élet helyett
kínt és halált,
hamis fény
csillog a kincsen,
még néhány év,
s a föld szíve
megállt.
KARÁCSONYI IMA
A Fény fia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra.
Táltosok jóslata
mutatja a jelet,
kisded jászolához
csillagösvény vezet.
Megváltónk, Jézusunk
színed előtt állunk,
töröld el bűneink,
mentsd meg az országunk!
Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi igen nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd eggyé
árva magyar népünk!
Fény Atya, Fény Fia,
Fény Szüze, szent Hármas,
szívünknek a remény,
lelkünknek a támasz.
Megváltónk, Jézusunk
trónod előtt állunk,
töröld el bűneink,
emeld fel országunk!
Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi nagyon nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd naggyá
újra magyar népünk!
KERESLEK
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt,
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott.
Paudits Zoltán - Kereslek
Link
KÉRDÉS
Mi a boldogság?
Megfoghatatlan álom,
tűzszárnyú madár
zöld fűzfaágon,
ringó aranylevél,
szél hátán fekvő,
tinta kék égen
hófehér felhő.
KOPOGÓS
Ringass el, ringass el,
szép szemű kedvesem,
sóhajom, sóhajom
pihenjen szíveden.
Altass el, altass el,
hószárnyú angyalom,
csituljon, csituljon
bennem a fájdalom.
Ébressz fel, ébressz fel,
én édes Istenem,
ne menjen, maradjon
nálam a szerelem.
KÖNNYEM AZ ESŐBEN
Könnyem az esőben,
az arcom a Napban,
a lelkem csendesen
repdes a magasban.
Könnyem az esőben,
a szemem a Holdon,
csillagok szívébe
szerelmemet oltom.
Könnyem az esőben,
lábnyomom a porban,
észrevétlen megy ki
a világ alólam.
KÜLDETÉS
Rám dőlnek a napok,
álmaim romok alatt,
ordítanám, hogy fáj,
de tudom, nem szabad,
mert mennem kell tovább,
osztani a reményt,
másoknak adni, adni
magamból halálig a fényt...
LETÖRLI VÉGÜL...
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert a reménytelenben
is hittem.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert a lángot sebzetten
is vittem.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert Nála igazlátóbb,
jobb nincsen.
Letörli végül könnyem
az Isten,
mert magyar vér, magyar szó
a kincsem.
MAGAMBA FORDULOK
Magamba fordulok és álmodom egy szebb világról.
Az álmom ölel, messze visz a mából.
Karodban ringok, hó tiszta végtelen.
Mosolyod issza szomjazva két szemem.
Tehozzád fordulok és a gondjaim eldobom.
A szívedet érzem, a kezedet fogom.
Sóhajod melege hullámzik testemen.
Fekszünk egy felhőn tisztán és meztelen.
MAGAMBAN MEGTALÁLTALAK
Több ezer életen át
bennem élő szerelem,
a kapukon áttörve
megpihen a szíveden.
Több ezer életen át
bennem dúló fájdalom,
szertefoszlik a fényben,
felolvad az ajkadon.
Több ezer életen át
felsíró, vérző sebek,
összeforrnak, gyógyulnak,
ha érzik meleg kezed.
Több ezer életen át
hívtalak és vártalak,
s lelkem mélyére úszva
magamban megtaláltalak...
MAGYAR BÁNAT, TRIANON
Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.
Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.
Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.
Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.
Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!
Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!
MARADJ MEG NEKEM
Most minden csendes, alszik a zaj.
Én is alszom, lehajtom fejem,
milyen jó, hogy megint itt vagy velem,
hogy átölelsz, úgy mint régen.
Ne menj el többé csak ezt kérem.
Ne halljam soha távolodó lépteid zaját,
a búcsúnak keserű szavát.
Azt akarom, hogy maradj meg nekem,
TE és a SZERELEM...
MIKOR MÉG
Mikor még hallgattam
az intő szóra,
s tértem a bűnös rosszról
a szelíd jóra,
Mikor még hittem igaz
e fényes világ
és sírhatok bátran
mindegy, ki lát,
Mikor még nem fájt
az ébredés
és nem marta belém
nyomát a szenvedés,
Mikor még élhettem,
s félhettem szabadon
ha kellett nevettem
máson, vagy magamon,
Mikor még szerettem,
úgy, ahogy akartam én,
kimondhattam bátran,
mindig van remény,
Mikor még volt... volt
Mikor még...
Ma már tudom.
akkor volt a szép...
Paudits Zoltán: Mikor még...
Link
NAGY A CSÖND...
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt,
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott?
NAP
Az erdő lombos fái mögül
kidugta fejét a nap.
Körültekintett a mezők
kies pusztaságán.
Végigsuhant a völgyeken,
köveknek hasadékaiban
időzött hosszú perceket.
Hűvös tó tükrében fésülte meg
aranyló sugarait,
majd elbújt a hegyek mögé,
mintha vissza már soha,
soha nem jönne többé...
NYISD LÉLEKABLAKOD!
A csoda benned van,
ne a külsőre várj,
ha változásra vágysz,
akkor lelkedbe szállj.
Szívedben ég a tűz,
te magad szíthatod,
hogy áldássá lehess,
nyisd lélekablakod!
OKTÓBER 6
Vérük egy maroknyi
földben,
ringató asszonyi
ölben,
emlékük fekete
könnyben,
zászlót lobogtat
a ködben.
OLYKOR
Olykor vágyaink börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara
és fénykezével, ha csak pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk.
Ettől az érintéstől új vágyak fogannak bennünk és általuk erősödik a remény,
amely gyengíti láncainkat, enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét...
ŐSZI SANZON
A langyos folyó nyálkás kövein
percenként loccsan a víz teste,
a hold íve mögé bújva ködként
szitál az álmos őszi este.
Házak közt, kopott macskakövek mellett
a sárgult fák mereven állnak,
tehetetlen adva át kérges testük
a fájó elmúlásnak...
RÁHAGYATKOZÁS
Olyan szép ma minden,
Velem van az Isten,
Mező, a fű, a fák,
Békém karolják át.
Olyan fényes minden,
és egy felhő sincsen,
Élek, nem álmodom,
Angyal ül vállamon.
Olyan örök minden,
Szívem ül a kincsen,
Csodás és jó nagyon,
És hagyom, és hagyom...
A REMÉNY
Néha jó, néha vágyom,
néha fáj, néha fázom,
néha bánt, néha szorít,
néha bont, néha szakít,
néha fény, néha árnyék,
néha lét, néha játék.
Néha nem mond semmit sem,
néha ül a mindenen,
néha ördög, néha angyal,
néha megcsal önmagammal.
Paudits Zoltán - A remény
Link
SZAVAK
Napfény, tenger,
esőcsepp, hajnal,
szél, ember,
béke, angyal,
csönd, kegyelem,
felhő, madarak,
vágy, szerelem,
könnyek, szavak...
A SZERELEM
A szerelem, csak egy szó,
a szerelem fáj, és mégis jó.
A szerelem élet és halál,
eltaszít magától, de mindig visszavár,
lelkembe túr, felborzolja,
majd megfésüli újra, és újra.
A szerelem csöndes, szerény,
gazdag, és koldusszegény,
nélküle kihalt, üres minden,
s fáj nagyon, hogyha nincsen...
TE ŐRZÖL...
Elveszek a rengetegben,
ki óv, ki véd meg engem?
Csepp vagyok a háborgó tengerben,
ki óv, ki véd meg engem?
Lenge fátyol fehér fellegekben,
ki óv, ki véd meg engem?
Lüktető ér vagyok kezedben,
ki óv, ki véd meg engem?
Egy vagyok a félelemben,
ki óv, ki véd meg engem?
Egetverő fa a kertedben,
ki óv, ki véd meg engem?
Véges vagyok a végtelenben,
ki óv, ki véd meg engem?
Csillag ragyog a szemedben,
ki óv, ki véd meg engem?
te őrzöl tudom,
bársonytenyeredben.
TERÍTS ASZTALT
Teríts asztalt a szívedben,
És engedj köré mindenkit,
Aki szeretetre éhes.
ÜZENETEK
Üzen a föld,
a folyók, a fák,
hallani lehet
a hegyek szavát.
Üzen a nap,
a felhők, az ég,
madarak sírják:
ne tovább, elég!
Üzen a perc,
a múlt, a jelen,
emlékek égnek
éhes lelkeken.
Üzen az éj,
csonka csillagok,
hold ágyán fekvő
lázas angyalok.
Üzen a kéz,
beszél a szemed,
és üzenek én,
nekem és neked...
UTOLSÓ DAL
Még játszom egy dalt,
majd leteszem hangszerem.
Ma még itt vagyok neked,
holnap már nem hallod nevem.
És ki tudja azt,hogy éltem?
Ki emlékszik reám?
Talán csak néhány hang
a régi zongorán...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paudits Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-18 13:45:42, kedd
|
| |
| |
RÓMÁBÓL SZERETETTEL!
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert)
Rómából szeretettel! - Egy bencés atya levele
Mindegy hol élsz, magyar vagy, magyar vér folyik ereidben, Te is magyar gyökerekből származol, és tetszik vagy nem, Te is felelős vagy, felelős leszel, hová, merre fordul Magyarországon a kocka. Ne hagyd nemzeted cserben! Nem kell sem imádni, sem mindenért kritizálni Orbánt, mert Ő is csak egy ember, mint TE! A sok ördög után ne várd azt el tőle, hogy Ő most egy angyal legyen. Te sem vagy az!
Mindenki elkövethet egy néhány hibát, Te sem és más sem különb a többinél. Azt kell nézni, mi jót tett és merre halad az ország. Mennyi adósággal vette át az országot és mennyi az most? Légy türelemmel!
Te tudnál egy lerongyolódott, adósságokkal terhelt országot könnyen és gyorsan helyére állítani? Ne hidd el a rágalmakat amit az ellenzék tehetetlen, tajtékzó dühében, habzó szájjal fröcsköl. Miért van az, hogy sok európai ország már felismerte a bátor, meg nem alkuvó, nemzetéért és annak becsületéért harcoló Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort. Saját hazájában miért lenne ez másként? Védd és támogasd Őt. Rajtad is múlik a haza sorsa!
Kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, és ha módotok van, adjátok tovább annak, akinek jónak látjátok.
Mert meg van írva: Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben! Ámen.
Via del Casaletto, 481 I - 00151 Róma
Az eredeti levelet Kühár Ede bencés atya indította Rómából
Továbbküldöm még azért is, mert a levél bepillantást enged a diaszpórában szétszórt magyarság észjárásába függetlenül attól, hogy rendelkezik-e vagy sem magyar állampolgársággal (illetve szavazati joggal) - de Magyar! Észjárás, amely mindenképpen józanabb, hiszen érdekmentes és nem fertőzi az anyaországi politikai küzdőtér indulatoktól terhelt szelleme (!)...
Akárki - akármit mond - Orbán eddig többet tett az országért, mint elődei, akik csak a nagy adósságot halmozták fel!
Sajnos, a magyarokat, mint mindig, 1945 óta az a média irányította, ami nem magyar kézben van.
Agymosást csinálnak ... nagyon sokan a médiának dőlnek be, és nem a tényeket nézik.
Becsmérlik, befeketítik Orbánt: az Istentelen Európai Unió, a külföldi multik, bankok és államok is (mint pl. USA és Németország), amelyeknek érdeke, hogy Magyarország csődbe maradjon, hogy felvásárolhassák az egész országot (mint Görögországot).
Erre még rájön a többi párt sárdobálása (főleg a szabadkőműves baloldalé, amelyek megpukkadnak az irigységtől, mert ők sohasem tudtak ilyen teljesítményt felmutatni,
és nem is fognak. Amit viszont nagyon jól tudnak, kérni az IMF-től a rengeteg pénzt, amit aztán külföldre menthetnek.
Senki sem tökéletes, Orbán sem.
De Ő legalább egy bölcs ember, és mérlegeli mindazt, amit elért, azzal szemben, amit elmulasztott.
Megkapta az országot egy nagy adóssággal, erre még rájöttek a természeti csapások, mint: árvíz, a vörös iszap, a veres pataki cián szennyezés. Ezzel szemben megállította
az ország adósságának további növekedését, védi a Keresztyénséget és a család szentségét az Unióval szemben.
Más államban az ilyen embert tisztelik és megbecsülik. Nálunk? Ez miért van pont fordítva?
Hát imádkozzunk érte!
Kühár Ede bencés atya
Ne feledjétek,hogy HORTHY után senki sem tett többet a nemzetért.Vajon miért felejtették el? ORBÁN is oda jut, mert már régen túl tett azokon, akik most ócsárolják s valójába a rosszon kívül semmit nem tettek. Hüjének néznek a bandájukon kívül mindenkit.
Levél Orbánnak: Te csak egy helytartó vagy!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar sorsot - magyar kézbe! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-17 22:31:07, hétfő
|
| |
| |
AMIT NEM TUDTÁL AZ ÁLLATOKRÓL
Amit - valószínűleg- nem tudtál az állatokról
A teheneknek mindig van egy legjobb barátjuk.
Évente több millió fa nő ki csupán azért, mert a mókusok elássák a makkokat.
A pillangóknak a lábukon van az ízlelőbimbójuk.
A vidrák egymás mancsait megfogva alszanak el, hogy ne sodorja szét őket az áramlás.
A turritopsis nutricula medúza fajta képes regenerálni saját sejtjeit, amivel szinte halhatatlannak mondható.
A hím gentoo pingvinek úgy udvarolnak, hogy sokat kutatva kiválasztják a környék legkerekebb kavicsát, és azt viszik a kiszemelt pingvin lánynak. Ha elfogadja a kavicsot, onnantól egy párnak számítanak.
A tengeri csikó monogám, kiválasztott párjával úszik egész életében, egymás farkait összekulcsozva.
A fiú kiskutyák hagyják a lány kiskutyákat birkózás közben nyerni.
Ha egy majom az elvégzett munkáért nem ugyan azt a jutalmat kapja, mint egy másik, felháborodik és kifejezi nemtetszését.
Az elefántok hihetetlen mértékű empátiát mutatnak, bármilyen más fajjal szemben is.
A halak is képesek eszközöket használni valamilyen cél érdekében. Ezt csupán 2009-ben figyelték meg először, azóta egyre több halfajnál.
A macska orrlenyomata annyira egyedi, mint az ember ujjlenyomata.
A delfinek elnevezik egymást, és tudják egymást hívni egyed szinten.
A tehenek több tejet termelnek, ha nyugtató zenét hallgatnak.
A fészekrakás időszakát kivéve a sarló fecske az egész életét a levegőben tölti.
A baby csimpánzok szeretnek játékbabákkal játszani.
A kurta farkú kenguru valószínűleg a legboldogabb állat a Földön. Mindig mosolyog.
Tudod-e?
"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a világon. az emberek és a magyarok."
Isaac Asimov
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tudod-e? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-16 20:59:56, vasárnap
|
| |
| |
Poller Ildikó
Verseim
Link
ANYÁM KEDVES VIRÁGA
Kis kertemnek kis királya,
labdarózsám szép virága.
Házam előtt, ha elmennek,
jövet-menet be-belesnek.
Büszke vagyok, ahogy nézem,
melegség tölti el szívem.
Nagy és erős rózsabokor,
lesz belőle néhány csokor.
Másnap vittem is belőle,
ki a csendes temetőbe.
Tettem az anyám sírjára,
és az öcsém fejfájára.
Mikor este hazaértem,
a rózsabokor felé néztem...
Alig hittem, amit láttam,
ily gaztettet sose vártam!
Összes rózsa mind lelopva,
néhány pedig letaposva!
Kis kertemnek szép virága,
mit vigyek anyám sírjára?!
BŰN HOGY ÉLEK? /fikció/ballada/
Elmúltam tizennyolc és anyám kidobott,
bárhogy is könyörögtem esélyt sem adott.
Nem lévén támaszom, egymagam maradtam,
fájt nagyon legbelül, de nem haragudtam.
Tettem amit lehet, megpróbáltam élni,
aki ezt nem érti ne merjen ítélni.
Nem ettem napokig, éheztem is sokat,
minden éjjel jártam a vasúti várókat.
Rendőrök zaklattak, nem hagytak aludni,
ahányszor megláttak jöttek igazolni.
Kerestem kiutat de számomra nem volt,
elfogadtam sorsom, nekem csak ez jutott.
Eladtam magamat annak, aki kérte,
pénzért a testemmel fizettem cserébe.
Évekig tengődtem e keserves sorsban,
megszületett gyermekem, öröm a gondban.
Akadt jó pár barát, akik befogadtak,
kisfiamnak s nekem segítséget adtak.
Házról házra jártunk, ahol kicsit szántak,
haza is elmentünk, bezárt ajtók vártak.
Kimentem a parkba fiammal kezemben,
keserves sírásom visszhangzott az égben...
Miért tette ezt anyám, miért nem szeret engem?
Azon tanakodtam vajon mit vétettem...
Picinyemre néztem: aludt a karomban,
hogy őt megmentsem, bármit megtettem volna,
ha kell betörök, ha muszáj embert ölök,
nekem már mindegy volt, bárhova kerülök.
Őrlődtem magamban... vajon hova s merre,
nincs már több ismerős, aki segíthetne.
Felkelvén a padról lassan elindultam,
cipelve keresztem, s vele romlott múltam.
Meghallgatott Isten elküldte páromat,
őmellette élni sohasem áldozat,
minden perc és óra, amit vele töltök
maga a boldogság, amely tiszta s örök.
Van végre otthonom, s jövője fiamnak,
a rossz emlékek lassan elhalványulnak,
de még ma is kerülöm az anyám házát,
ki megtagadta lányát s vele unokáját.
Keserves éveim neki köszönhettem,
de mostanra elszállt régi gyűlöletem,
nem maradt más bennem, csupán a szánalom,
a megbocsájtást viszont, nem könnyen adom.
ÉDESANYÁMHOZ
Rád gondolok most is édesanyám,
gyermekként mindig vigyáztál reám.
Ágyamnál sírtál ha beteg voltam,
mosolygott szemed, ha megszólaltam.
Sokat szenvedtél amíg felnőttem,
ezért oly áldott neved előttem. 
Utamat járva életem során,
járok a te tanításod nyomán.
Hálával tartozom mindig neked,
had tegyem boldoggá az életed.
Eddig te voltál, ki vigyázott reám,
de ezentúl én teszem ezt, ANYÁM!
FÁJÓ MÚLT
Nem tudok élni nélküled, kedvesem,
mély sebet hagytál szerelmes szívemen.
Fényképed előttem s rád gondolok,
és közben szememből a könnycsepp potyog.
Arra gondolok, mikor öleltelek,
forró csókokkal vadul becéztelek.
Szemedbe nézve gondoltam jövőnkre,
azt hittem, maradsz örökkön örökre.
Rájöttem hamar, kevés volt szerelmem,
most már késő, nélküled kell szenvednem.
Csókod még ma is ott ég ajkamon,
simító kezed emléke arcomon.
Feledni kéne, de nem tudom hogyan,
fáj látni lelkemet jelen valómban.
Talán a holnap egy új utat mutat,
ami majd feledtet fájdalmas múltat.
GYÖTRŐ GONDOLATOK
Nem tudom, milyen lesz az életem,
hogy sorsom jót vagy rosszat hoz nekem.
Kaptam az élettől már sok pofont,
oly sokszor nem is leltem rá okot.
Bántottak, megaláztak engemet,
mégis szeretem az embereket.
Nem tudok változtatni magamon,
ha kérik, mindenem odaadom.
Mosolygok akkor is, ha ég belül,
mikor lelkem mélyén nagy bánat ül.
Fájdalmat okozni nem akarok,
így hát nevetek, míg belül sírok.
Szomorúság lepi el szívemet,
mert oly közömbösek az emberek.
Oly sokan, csak magukkal törődnek,
átnéznek azokon, kik gyötrődnek.
Nem maradt szívükben más, csak közöny,
eltűnt belőlük az életöröm.
Mi lesz, ha kihal minden érzelem?
Vajon, lesz-e még akkor szerelem...
Remélem, marad olyan is, mint én,
ki mások sorsát viseli szívén.
Lehet, hogy elölről kell kezdeni,
megtanítani őket szeretni?
HALÁLOS SZERELEM /fikció/
Kába testem, lelkem, gyengül a két kezem,
érzem nemsokára utolér végzetem.
Utólag elmerengek, hol és mikor lett
számomra a szerelem szenvedéssel telt...
Fiatalon, tizenhat éves koromba`,
hittem szép szavának, én naiv ostoba.
Ott a karjai közt, nem volt más fontosabb,
csupán, hogy a kezével simítsa arcomat.
Élveztem ölelését, csókját ajkamon,
akartam hogy az érzés örökké tartson.
Övé lett a szívem, azt hittem így marad,
bíztam hogy szerelmünk jó irányba halad.
Amikor elköszönt azt mondta:" édesem
örökké szeretlek, te vagy az életem"...
Mikor újra láttam, karja már mást ölelt,
üres tekintete ridegen rám meredt...
Rájöttem rögtön, csak játszott és becsapott,
igaz szerelmemért, néma közönyt adott.
Tudom, akkor este minden megváltozott,
életem kisiklott, akkor lett átkozott!
Szívemet adtam, neki, ő volt mindenem,
tudta ő is jól, hogy igazán szeretem.
De most már nem érdekel, mi lesz majd velem,
amiben eddig hittem, eltűnt hirtelen.
Alkohol és mámor lett az új barátom,
bármi is történt, most már hiába bánom...
A reménytelenség rám nyomta bélyegét,
hiszékenységemet okolom mindenért.
De nekem már késő, nincs visszaút, érzem...
Bízni már sosem fogok, több sebből vérzem.
Végre eljött a megnyugvást hozó halál,
érzem leheletét, és az idő megáll...
HÁLAVERS
Drága édesanyám, megköszönöm néked
Minden jóságodat, féltő ölelésed.
Életed miattam csupa aggodalom,
Meghálálni mindezt én sohasem tudom.
Kitárom szívemet, mint egy imakönyvet,
Letörlöm szemedről a sok bánatkönnyet.
Ameddig az Isten megengedi néked,
Minden áldott napod boldogságban éljed.
Itt van körülötted az egész családod,
A kis unokáid magad körül látod.
Leveszem válladról a sok nehéz terhet,
Hordozom helyetted, ameddig csak lehet.
Nyújtsd ki felém, anyám, ráncos két kezedet,
Arcomhoz szorítva suttogom nevedet,
Megcsókolom százszor, vagy akár ezerszer,
Közben hálát rebeg az ajkam még egyszer.
HIÁNY
Este, ha párnámra lehajtom fejemet,
Előtte tefeléd nyújtom a kezemet,
De akkor rájövök, hiába kutatok,
Emléked csupán az, amire akadok.
Álmatlan éjszakák, nyugtalan nappalok,
Segítsen valaki, feledni akarok.
Nem hagynak nyugodni a fájó érzések,
Mióta elmentél, én már alig élek.
Öröm és boldogság messzire tovaszállt,
Bánat és szenvedés az, ami rám talált.
Próbáltam keresni valaki másikat,
Sajnos, az emléked teljesen átitat.
Idővel talán majd lerázom bánatom,
Meddig tart hiányod, azt ma még nem tudom.
Ha egyszer el tudlak örökre feledni,
Tudok majd örülni, és újra szeretni.
JÉZUS A MI URUNK!
Szívünk mélyén meggyötörve,
a bánattól összetörve,
Krisztus Urunk kérve kérünk,
te légy a mi menedékünk!
Isten szava van tevéled,
áldást osztasz, békességet.
A te neved megnyugtató,
reménységet, hitet adó.
Boldogan él az az ember,
aki hisz a Jóistenben,
szeretet jár a nyomában,
a mi Urunk őt megáldja.
Ó, ha hitem erős lenne,
Jézus nálam megpihenne,
érezhetném jelenlétét,
megköszönve drága vérét.
Bűneinkért magát adta,
ostor testét megszaggatta,
kigúnyolták, megalázták,
szenvedését így fokozták.
Vitte szegény a keresztjét,
Golgotára felvezették.
Kik lábainál leborultak,
mostanra már elfordultak.
Ruhájára sorsot húztak,
oldalába lándzsát szúrtak.
Halál keze elragadta,
három napig ott tartotta,
pokol mélyére vetette,
lelkét ottan láncra verte.
Ám harmadnap elengedte,
nem volt hatalma felette,
mert a gonosz sosem győzhet
a jók igaz lelke felett.
Felkelvén ő a sírjából,
elbúcsúzván Máriától,
tanítványait megáldván,
Szent Lélekkel felruházván
elhagyta ezt a világot,
ahol jót csak ritkán látott.
Ott ül most az Atya jobbján,
s szánakozik ember sorsán.
De ha hívod, eljön hozzád,
megszépíti minden órád,
megáldja az életedet,
őrizd hát jól a hitedet!
KARÁCSONYI VERSIKE
Eljött végre a Karácsony,
csillagszóró fenn a fákon.
Kis Jézusunk születése,
minden ember reménysége.
Gyertyafényes kis fenyőfa
díszítése boldog óra.
Minden évben eljő e nap,
mikor béke, s szeretet van.
Sok kisgyermek várva várja,
vajon mit hoz Jézuskája.
Ó ha mindig ünnep volna,
világunkra gyógyírt hozna.
Karácsonyi versike: Poller Ildikó // Videó
Link
KÉTELY
Édes álom hol csatangolsz?
Távol tőlem miért barangolsz?
Fáradt testem megpihenne,
lelkem kicsit csendesedne.
Minden perc és minden óra,
mely napjaim mozgatója,
átokként zúdul fejemre,
jókedvem bilincsbe verve.
Nagy bánatom okozója,
álmatlanság rám hozója,
te vagy, csalfa, hűtlen kedves,
két szemem miattad nedves.
Mégis itt vagy, újra látlak,
boldogan karomba zárlak.
Érzem vágyad lüktetését,
szenvedélyed tiszta tüzét.
Nem lehet, hogy e szerelem
megtévesztő, hazug legyen.
Csillapodj haragvó lélek,
nézd, e szemek mit beszélnek.
Nincsen bennük semmi gonosz,
csupán szerelem, mit hordoz.
Ahogy átkarolva nézem,
teste rezzenését érzem.
Álom, álom, édes álom,
végre itt vagy jó barátom,
elcsitult háborgó lelkem,
többé sosem kételkedem.
LÁBAD NYOMÁT...
Lábad nyomát belepi már a hó,
kíméletlen e fehér takaró.
Minden emléket magaddal vittél,
végül te is szó nélkül elmentél.
Néztem, ahogyan lépkedsz a havon,
sietve távoztál, ez fájt nagyon...
Egy röpke csók, és aztán eltűntél,
utoljára rám sem tekintettél.
Szerelmünk rövid volt és mámoros,
de válásunk csak nekem bánatos,
neked nem jelentett ez semmit sem,
csak én voltam, ki mindent elhittem.
Nem tudtam, hogy hamis ölelésed,
azt hittem, ezek valós érzések.
Későn vettem észre, hogy becsaptál,
szavaiddal mindvégig hazudtál.
Mit lehet tenni, ilyen az élet,
a szerető szívek csak remélnek.
Menj csak el és sietve felejts el,
lesz majd más, ki szeret becsülettel.
Lábad nyomát belepi már a hó,
"tüntesd el gyorsan, fehér takaró,"
ne maradjon még nyoma se annak,
hogy valaha ily rútul becsaptak.
LELKEM KAMRÁI
Lelkem mélyén van két kamra,
jónak, rossznak hordozója.
Fájdalmak és szenvedések,
szeretetek, szép emlékek.
Mindkettőre szükségem van,
segítenek a sorsomban,
jövőm fontos kovácsai,
új kezdetem tanítói.
Régi fájó bús emlékek,
általuk tanul e lélek.
Szép napok, mik egykor voltak,
bánatra enyhülést hoznak.
Velem együtt jönnek tovább,
sodorják sorsom fonalát,
választás előtt ha állok,
mindkét kamránál megállok.
Mindegyiket sorra veszem,
tanácsukat megszívlelem,
ők fogják majd eldönteni,
mi a helyes, mit kell tenni.
Lelkem mélyén áll két kamra,
jónak, rossznak hordozója,
amíg velük tudok élni,
addig nincsen mitől félni.
LETESZEM A TOLLAT
Felveszem a tollam és elkezdek írni,
homályos a szemem de nem tudok sírni.
Kemény lett a szívem megedzett az élet,
messze ment kedvesem bús szerelme végett.
Együtt töltött idők tova szálltak régen,
ködfátyolon át az emlékeim nézem.
Látom ahogy kéz a kézben járunk ketten,
és a boldogságot, mikor tiéd lettem.
Most is néha látom, azt hogy milyen voltál,
remegő kezekkel ahogy átkaroltál,
számon ma is érzem csókjaidnak ízét,
szikrázó szemednek igéző kék színét.
Legnehezebb este amikor lefekszem,
üresen áll helyed, nem vagy ott mellettem.
Olyankor zokogok párnádat szorítva,
lelkem mélyén pedig bánattól ordítva.
Öröm teli nap ha tőled levelem jön,
rám zúdul belőle a szeretet özön,
jól esnek szavaid melyek vágytól teltek,
szeretném ha tudnád, én is még szeretlek.
Talán nemsokára újra átölellek,
soha többé magam mellől nem engedlek.
Egyedüli vágyam: gyere vissza hozzám,
hogyha kell a csillagokat is lehoznám.
Leteszem a tollat nem tudok már írni,
reszket már a kezem és elkezdek sírni.
Ilyenkor a szívem nem tud kemény lenni,
ezért oly fájdalmas szenvedve szeretni.
Tudom ez az érzés keservesen nehéz,
de annak aki remél minden pénzt megér.
Belátom az élet nem egy édes álom,
vigaszom, hogy szerelmemet hazavárom.
SZÜLINAPODRA
Köszöntelek, kedves, ma van szülinapod,
ajándékom mellé hű szívemet kapod.
Melletted akarok este lefeküdni,
reggel csókjaid közt, karodban ébredni.
Felnézek az égre, látom a csillagot,
mind közül a tiéd a legszebben ragyog.
Rám is kiárasztja vakító sugarát,
feledteti velem élet búját-baját.
Megköszönöm néked a sok szeretetet,
mellyel jobbá tetted a nehéz éveket.
Kívánom, az Isten tartson meg örökre,
minden jóra, szépre, földi örömökre.
TAVASZ
Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lombkoronát.
Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
látom a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
melynek az illata betölti szobámat.
Hazafelé erdőn át vezet az utam,
némaság megtörik ha gallyra lép lábam.
Madarak szállnak el riadtan felettem,
sietve lépkedek vár már a kedvesem.
Erdőből kiérve, még egyszer megállok...
"természet ölelj át, nyugalomra vágyok
ledobva magamról, gondom és bánatom,
lelkemről lerázva fájdalmas járomom."
Most hazatérek, de máskor is eljövök,
mert az élet zűrös, a rohanás örök.
S ha újra csordultig telik a "pohár",
visszatérek ide, hol örökös béke vár.
ÚJ KEDVENCEM JÖTTE
Hazafelé bandukolva,
mellém szegődött egy kutya,
nem lehetett elzavarni,
hiányzott neki egy gazdi.
Hiába esett az eső,
és alig volt benne erő,
kitartóan jött utánam,
pedig gyorsan szedtem lábam.
Házunk előtt leült csendben,
nem mozdult egy tapodtat sem,
vittem neki egy kis kaját,
ezzel orvosolva baját.
Biztosan éhes lehetett,
ám egy falatot sem evett,
nézett rám szomorú szemmel,
esdeklő bús tekintettel.
Gondolkoztam, mit csináljak,
lesz nemulass a macskáknak.
De nem tudtam megcsinálni,
hogy így lássam ázni-fázni.
Beengedtem, lesz ami lesz,
majd meglátom, a sors mit tesz.
Bizony, nem lett ebből vita,
nem futott ki a két cica,
sőt ilyet még nem is láttam,
nem az történt, amit vártam,
meglepetten néztem oda,
macskát mosdatott a kutya.
Jót derültem ezt meglátva,
kutyusom többé nem árva,
nincs jöttének akadálya,
én lettem az új gazdája,
azóta is közöttünk él,
macskáim közt jókat henyél.
VERS EGY BARÁTHOZ
Amikor az élet meggyötör,
gond és bánat sokszor összetör,
szomorúság ül az arcodon,
fojtogat a sírás már nagyon...
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!
Amikor már nem bírod tovább,
olyankor kell egy igaz barát.
Mondd el, ami fáj és megsebez,
dobd le magadról a terheket.
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!
Amikor a kedved oly vidám,
örömöddel mindig hatsz reám.
Lelked boldog béke járja át,
legyen nyugodt minden éjszakád.
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!
Itt leszek, mint csendes lelki társ,
szeretném azt adni, amit vársz.
Akkor leszek boldog majd nagyon,
mikor mosolyt látok arcodon.
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!
VÍGASZTALÓ
Csendes vagy kedves, nyújtsd felém kezed,
mondd el mi bánt, hátha segíthetek.
Könnyes szemed, szívem elszorítja,
boldog napunkat felhő borítja.
Mindent mi fáj, kérlek önts ki nekem,
légy őszinte, úgy ahogy én teszem.
Bármi is az, minden megoldható,
test és a lélek is gyógyítható.
Ölelj át kedves és sírd ki magad,
könnyeid előttem sose tagadd.
Jól tudom én is mi a fájdalom,
de rád nézve elmúlik a bánatom.
Látom már két szemed újra nevet,
így édes, ez az kit szívem szeret.
Jöjj ölelj gyorsan és szeress nagyon,
légy velem boldog, csak ezt akarom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Poller Ildikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-16 20:00:06, vasárnap
|
| |
| |
HATÁRÁTLÉPÉS VÁLTOZATAI
Ezt akarjuk???
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs.
Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar sorsot - magyar kézbe! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-15 21:00:18, szombat
|
| |
| |
PÁLVÖLGYI ATTILÁNÉ ANIKÓ
Link
ANYA NE SÍRJ
Ne sírj kedves, hisz a nap ragyog.
Vakít a hó, s neked, világít csillagod
A magasból figyel, szárítja könnyedet.
Anya ne sírj!
Hisz ott vagyok most is veled!
Tudod mit anya? Sírj!
Sírj, ha könnyebb a szívednek
Engedd szabadra az érzésed
De ha kisírtad magadból a bánatod,
Mosolyogj kedves! Hisz tudod!
A nap most már ragyog.
Ő benned él, emléke fáj, és örökre elkísér.
Sírj hát, mert nagyon fáj,
Fáj az a kép, mit belül csak te látsz.
Simogatnád de, nem lehet,
Ezért könnyekkel öntözöd emlékedet.
Tudom a szíved hozzá, húz
A fájdalom igen nagy úr!
Egy érzés, mely a lelked mélyén csücsül, és sebez
Barátaid hiába simogatják a lelkedet,
Csak a fájdalmat érzed, s a tátongó sebet.
ANYÁK NAPJÁRA - ANYA MÉGIS LÉTEZEL
Kisgyermekként álmodtam anyáról
Simogató kezéről, ölelő karjáról
Az élet ezt megtagadta tőlem
Sokáig anya nélkül éltem.
Évek múltával anya megjelent
Vakító csillagként üdvözölte szívem
Anya hát itt vagy! Mégis is létezel?
Bújtam ölelő karjába csendesen!
Nekem is van anyám! Értitek!
Nem vagyok árva! Zakatol a szívem!
Anya zihálását még most is hallom.
Itt vagyok kicsim! Könnye csorog látom.
Betegség volt az, mely távol tartotta
Hiába akart volna vinni haza.
Az orvos tiltotta, asszonyom nem lehet!
Ha meggyógyult végleg, akkor haza jöhet.
Anya sokat sírt, könnyezett kesergett
Meg kell gyógyulnom, hogy haza jöhess!
Most itt az idő! Viszlek haza!
Súgta a fülembe az édesanya!
Este lefektetett, betakart szépen
Ölébe simulva aludtam én el.
Éjjel felriadtam, sírva öleltem.
Itt vagyok kincsem! Mindig velem leszel!
Azóta elment, minket itt hagyott
Álmomban megjelent. Kislányom itt vagyok!
Míg szívedben élek, mindig létezem.
Drága édesanyám! Mindig velem leszel!
ÁLARC
Megtanultam régen álarc mögé bújni.
Megtanultam hogy kell könnyek nélkül sírni.
Lágyan énekelni, húrokat pengteni,
Szívben éles tőrrel meg halni, s vérezni.
Nevetni vidáman, mosoly mögé bújni
Könnyes szemekkel a napfényre lépni.
Élvezni az élet édes pillanatát
Magamba szívni a jázmin illatát.
Ábrándozni csendben, bárányfelhőt nézni
Ezüstös holdanyó fényes arcát látni.
Ölelni gyermekem mikor elmegy messze.
Ne lássa félelmem, feltörni könnyemet.
Mindig csak mosolygok, álarc mögé bújva.
Keserves bánatom, senki sem láthatja.
Hangtalanul sírok, arcomon mosoly,
Kívül boldog vagyok, csak picit meghalok....
Mint a Főnix én is, ébredek újra..
Hamvaimból kelek, s szárnyalok magasan.
Lehet mindez álom, csalóka vágyak.
Izzok mint a vulkán, s vége a világnak...
ÁLMODBAN ÁLMOMBAN
Szinkronvers
Álmodban nálad jártam . . . . . . . . . . Álmomban nálam jártál
Neved halkan suttogtam . . . . . . . . . Öleltél, és csókoltál
Itt vagyok most is veled . . . . . . . . . .Nem mentem el, itt vagyok
Benne vagyok a szívedben . . . . . . . Érzéseim szabadok.
Veled vagyok gondolatban . . . . . . . Éjjel nappal rád gondolok
Akarva, és akaratlan . . . . . . . . . . . . .Akkor is ha nem akarom
Álmaidban, ébrenlétben . . . . . . . . . Szendergő ébrenlétben
Pirkadatkor, szürkületben . . . . . . . . Egész nap, és minden éjjel.
Mikor a szél rázza a fákat . . . . . . . . Lombkoronák megtépázva
Eső áztatja a vállad . . . . .. . . . . . . . .Fák ágai földre hullva
Arcodon esőcsepp csorog . . . . . . .Se veled, se nélküled
Ajkadon huncut mosoly . . . . . . . . . Gondolatban csak veled.
A hajnali pirkadat . . . . . . . . . . . . . . .A napsugár megsimogat
Elviszi az álmodat . . . . . . . . . . . . . . Fénye viszi álmomat
Szellő érint, te félsz . . . . . . . . . . . . .Ölelnélek, de eltűntél
Fájó könnyes ébredés . . . . . . . . . . .Fáj az öntudatra ébredés.
A BÁNAT KÖVE
Sötétbe merülök egyre lejjebb, s lejjebb,
nem látom a napot mikor végre felkel.
Keresem az utat az éltető fény felé,
Érzem távolodni, s kihunyni a reményt.
Ülök a sarokban a sírás fojtogat
látom a napot, amint tova suhan.
Az est homályba burkolja a szobám
Könnyeim peregnek, hangtalanul némán.
A megoldást keresem, de sehol sem lelem.
A bánat kövére esik tekintetem.
Oda ballagok hát és csendben leülök
Reménytelenség, s a fájó könnyek között.
Szeretnék meghalni, tovább nem létezni
Szabadon szeretnék a széllel útra kelni.
Ha nem leszek többé, mert kihunyt a fény
Ne sírjatok értem; - boldog leszek én.
BUDAPEST
Nagy Budapest csodás fénye
minden este felragyog.
Holdfényével egyesülve
csodás arcát láthatod.
Színpompás virágvarázs,
lábad előtt ott hever.
A dunapart hangulata
megérinti szívedet.
Vízparton csendben állva,
egy mély levegőt veszek.
Istenem! -de boldog vagyok!
Vajh az is maradok?
Állok - e még megbűvölve,
nézve hulló csillagot?
Fényben úszó Halászbástyát,
S tova tűnő kishajót?
Istenem mond meg nekem!
Lesz - e boldog életem?
Vagy kétségbeesett könnyek közt,
A megváltó halált keresem?!
Lesz-e erőm túlélni
E válságos korszakot!
Vagy feladva minden reményt,
A földi létet itt hagyom...
CSEND
Néma csendre ébredtem ma reggel
Üresség , sötétség volt a lelkemben
A némaság üvölt, hogy szinte FÁJ!
A szívem legmélyén összetört egy világ...
Nem akarok sírni, mégis hull a könnyem
Némán zokogok, ne lássa senki sem,
Fojtogat a sírás, szorítja szívemet,
Valaki elment! Örökre... ÉG VELED!
Már nem fáj az ébredés nélküled,
Szívem kemény, és jéghideg
Meghalt benne minden, a szép, és a remény,
Hatalmas űr maradt benne, csak könny és vér!
ELFOJTOTT VÁGYAK
A hegyi patak hangos csobogása
A zöld erdő harmatos illata
Két kezed csábító melege
Pillantásod lángoló tekintete.
Égetőn izzik, mint hömpölygő láva
Mély nyomot hagy itt belül nálam
Szívem legmélyebb titkos rejtekén
Utat tör magának feléd - e fény.
Szivárvány színeit bontja a hajnal
Két kezed melegét érezni akartam!
Elfojtott vágyak lángoló tengere
Mely vulkánként tör most felszínre.
Érzed legbelül ott a forró napot?
Mely szíved mélyén gyöngyszemként ragyog?
Látod éjjel ott fent, azt a csillagot?
Mely a hold palástján, csak neked ragyog?
Érzed kedves, a szél mit üzen neked?
Hallod a dalt, a tavaszi reggelen?
Látod a felhőt, mely lopva oson?
S látod a szívemet, mely csak neked dobog?
Az érzelmek tengere forr, a magasba tör!
Az erdőn a kismadár csak nekünk dalol
A hegygerincen a hó olvadni kezd,
S ettől az érzéstől testem megremeg
ENGEM AKARJ
Engem ismerj meg ne a testem
Engem akarj, s vele a lelkem
Ne azt nézd hogy milyen vagyok,
Akard tudni hogy ki vagyok.
Ha ismered lelkem szépségét
A benne rejlő vágyat, s a szép érzést
Amikor meglátod benső énemet
Csak akkor fedezd fel testemet.
Fedezd fel azt mit nem láttál még
Öleld magadhoz lelkem, s velem légy.
Hisz az mi körbe vesz csak egy burok
A benső szépség az mely időtlenül ragyog!
EZ VAGYOK
Olyan vagyok mint a szél
Nyughatatlan, s útra kél.
Pörgök mint hulló levél
Légörvény pörget könnyedén.
Sokszor vagyok bátor, és harcias
Máskor félénk, és meghúzom magam.
Ezer arcom látod, egy se tökéletes
Mindegyik énemben ott él a szeretet.
Tűzhányó vagyok, izzó lávafolyam
Magas szirteken tomboló hóvihar
Mélyből fakadó friss hegyi patak
Megriadt reszkető menekülő vad.
Mindig álmodozó örök gyerek
Álmaiban is sokszor vágyakat keres.
Felébredés ezért sokszor keserves
Könnyes a párnám mikor ébredek.
A bágyadt napsugár mikor körbejár
Kora őszi tájon a széllel táncot jár
Festőpalettámon minden szín üde
Szivárványt festek, s elhozom ide.
EZÜSTÖS NYÁR
Mikor a hajnali fénysugár
Pajkosan beles szobád ablakán
Mikor a vakító napfény színe ezüstre vált
A tomboló vihar benned is csitul talán.
Mikor a büszke hajkoronád ritkul
S ragyogó fényét vesztve megfakul
Mint zöld lomb mikor sárgára vált, s lehull
Ott állsz mint magányos fa, lombtalanul.
Élted az életed bátran
Szembe szálltál minden gáttal
Egész életed harc volt csupán
Hogy életben maradj e Föld hátán.
Beköszönt hozzád az ezüstös nyár
Megnyugvást, s békét hoz talán
Mosolyt csal arcodra a gondolat
Mert életed nem volt haszontalan.
Látod magad előtt az életed
Mely röpke pillanat alatt lepereg
Láttad felnőni gyermeked
S láttál megszületni új életet.
Lassan végére ér a nyár
Kezed ereje csökken, - Nem fáj.
Mert érzed hogy szíved meleg.
Benne ezernyi érzés, - Tiszta szeretet.
ÉBREDŐ RÓZSAKERT
A virágos kertemben hajnalpír dereng
A rózsák illata bódítón, lengedez
Méhecskék álmosan, zümmögnek
S a madarak kórusa csendül fel.
Mikor ébred a zümmögő élet
Mikor érzed, hogy neked is pezsdül a véred.
Szívedben egy érzés bizsereg,
De jó kedves! Mert itt vagy most velem.
Hajnali harmatcsepp a levélen csillan
Jaj kedves! A rózsaillat oly hamar illan!
Vérvörös rózsaszál nyílik minden reggel
Harmatos szirmait ajkammal, érintem.
Ébered a rózsa, nyílik a százszorszép
A virágok dala felcsendül ismét.
Halld a csilingelő gyöngyvirág hangját,
Érezd az ébredő kert lágy simogatását
ÉBREDŐ VÁGYAK
Testem égeti forrón a vágy
Kiállok a rétre, vágyom rád.
Ázott a testem, és remeg
Jer kedves, bújj hozzám közelebb.
Táncolnék az esőben én is veled
Élvezném a le hulló cseppeket
Erotikus táncot lejtenék neked
Elképzelem, hogy most veled.
Testünk egy ütemre ring
Ajkunk érzéki csókra nyílt
Éreznéd a érintését a létnek
Fűben a tücskök nekünk ciripelnek.
Feltárom testem féltett titkait
Azt mondod; Igen! Még! Vadíts!
Hagyom hogy kezed kalandozzon
Ékszered megnyíló kelyhembe jusson.
Szeretkezünk a kék égbolt alatt..
Lopva lesnek a csillagok, és a vadak
Élvezzük a virágok édes illatát,
S az együttlét bódító mámorát.
ÉGI ÁLDÁS
Égi áldást kaptunk, ezt már nagyon vártam
Emberek a buszon a hőségtől kábultak
Elnéztem sokszor a sárguló fákat
Némán hangtalanul esőre vágytak!
Szédelegtek a kutyák odakünn parkban
Árnyékot kerestek nyelvük is kint van
Néztem a forró gőzölgő aszfaltot,
Ha nem hűl le gyorsan, hőgutát kapok.
Hajnalban megnyíltak az égi csatornák
Hatalmas mennydörgés rázta meg fát.
Megeredt az eső, a villám cikázott
A szomjas anyaföld új erőre kapott.
A levegő is lehűlt, felsóhajtok végre!
Könnyebben lélegzem, felfrissülök végre!
Madarak hangja szól, szépen trilláznak
A viharral együtt zenét komponálnak.
ÉLET AZ ERDŐN
Kérdi a hold; Mondd, miért szeretSz
Válaszol a nap; mert szép vagy és üdE
Lágy szellő súgja; arcodon píR
Feslő rózsabimbó nyílik reggelrE
Ébred az erdő, a hegy, völgy, s a réT
Méhecske zümmög nyíló virágszirmoN
Gyűjtögeti a port, a kaptárba viszI
Hajnali pára cseppeket, ejT
Napfényes derűre jön sötét borU
Gyűlnek a felhők az ég áldást aD
Villámok cikáznak új élet fogaN
Elmúló vihar, pocok bújik kI
Csemetéit a vízből csepegve emeliK
Szájában lóg az ázott csemetE
Lóbálva lengeti le, és feL
Pocokmama most már vígan meneteL.
/TELESZTICHON: (több mint ezer éves ókori versforma)
SZERETNI TUDNI KELL
FAGYÖNGY ÉS CSÓK
Idén fagyöngyöket szedtem
Szép koszorúba kötöttem
Ajtóm fölött a helye
ŐT várom most ide!
ŐT, ki hiányzik nekem,
Kivel szebb lehet életem
Várom álmodva a csodát
Karácsony áldott csókját!
Odakünn hómező vakít
A sarki szél metszőn süvít
Kandallóban szikra pattan
Fagyöngy alatt a csók csattan.
Igen megérkezett látom!
Legszebb álmom valóság most.
Félve nyitom lassan a szemem
Nem álom, itt van Ő! Velem.
FEST A TERMÉSZET
Gondolt egyet az ősz, fogta az ecsetet
A zöld lomb közé festett, sárga levelet
Festőpalettáján aranyszínt kevert
Pirkadó hajnaltól bíbor színt emelt.
Körbe járta az erdőt, a zöld lomb sárga lett
Itt ott néhol vegyített, egy-egy csepp sötétet.
Rozsda barna sárga, bordó és vörös
A végtelen horizont aranyba öltözött.
Lenge szellő szárnyán szállnak a levelek
Büszke lombkorona megritkult, kopasz lett.
Álmos a természet, nyújtózik nagyot
A bágyadt napsugár, mégis szirmot bont.
FÉNY
Nimfa vagyok neked, te vagy nekem az élet;
Szeretetfényeddel szívem megérinted.
Éjjel csillagom vagy felváltod a napot,
Arany köntösödet, ezüstre váltod.
Vakítón ragyogsz, ott fenn az égen,
Mindenkinek jut melengető fényed.
Éjjel is útra kelsz, magam nem vagyok.
Ezüstös fényeddel arcom simogatod.
Ne félj drága kincsem, vigyázok rád,
Mutatom az utat mely elvezet hozzám.
Átölellek téged szívem melegével,
Megérintem lényed, szeretet fényével.
Aranyló köntösöm leveszem este,
Ezüst palástomat holdanyó szőtte.
Felveszem magamra, megkereslek téged,
Nem hagylak magadra, álmot hozod néked.
Ezüstös fényemmel, az ajkad érintem,
A szél hárfáján játszom dalt neked.
Betakarlak lágyan, az éj palástjával,
S reggel friss harmattal, öntözöm orcádat.
Néha elbújok, a fátyolfelhők mögé,
Akkor is figyellek, - Itt vagyok! Ne félj!
Nem tűnök el végleg, a szivárvány fényével,
Megpihenek picit, s hozzád visszatérek.
A GONDOLAT HOZZÁD VEZET
Ülök a vonaton rohannak a fák,
Nézem a kék eget és gondolok rád
Szemembe vakít a fényes napsugár,
Szemeidet látom a vakító fényen át.
Szeretném testedet ölelni lágyan
Ahogy a fény játszik feslő rózsaszállal.
Bíborvörös ajkad, tüzet gyújt lelkemben
Lángoló vágyamat csókoddal oltom el.
Érzem testednek lángoló hevét
Melyet a napsugár ont most felém.
Megbűvölve nézem a lángoló napot
S látom a tűzben csodás alakod.
Elmélázok csendben, a bűvölet fogva tart
Álmodom veled, a karjaimban vagy.
Hűsítem tested, ahogy a víz ölel,
Szeretkezünk lágyan, és szenvedélyesen.
GYENGÉD KÉZ
Egy gyengéd kéz, mely vállamon megpihen
Egy csillogó szempár, mely csak rám figyel,
Egy baráti hang, mely innen kivezet!
Egy reménysugár, mely utat mutat nekem!
De nem jő a kéz, mely segíthet nekem.
A sötétben ülök, nincs kiút! Elvesztem!
Üvöltök a csendben; kérlek segíts nekem!
De minden hiába, hangom nem hallod meg.
Gondolkodom nagyon; élni így érdemes?
Ha én nem lennék, könnyebb lenne neked!
Bánatcsipkéből vert könny borítja szemem,
Egy végső sóhajjal, a nagy útra kelek.
HAGYD ELMENNI
Szeretnék fényt varázsolni a szemedbe,
Békés megnyugvást a fájó lelkedbe.
Halovány mosolyt sápadt arcodra,
Melyen égő a fájdalom tükröződik ma.
Minden elmúlik egyszer, te is tudod kedves!
Az élet kezdete könnyes, és sokszor keserves.
S nem könnyebb sajnos a folytatás
És jön hozzá még, sok sok csalódás.
Az élet egy örök harc,
Melyet magadnak vívsz,
S ha itt az idő menni kell,
Tétován félve lépsz, mert ő hív!
Megkezded utad az ismeretlenbe
Hogy elfoglald helyed a végtelenbe.
Hogy egyszer megint, újra és újra,
Visszatérhess ide ebbe a világba...
Engedd el azt, kinek menni kell
Angyalok vigyáznak rá, ezt hidd el nekem.
Fenntről mosolyogva tekint le rád,
-"Mennem kell kedves, de figyelek rád!"...
Te tudod hogy igazat szól,
Bár hangja megcsuklik, s remegve szól,
A végső útjára lép félve csendesen,
S te könnyezve hagyod, hogy elmenjen.
Szívedben emléke veled lesz míg élsz
Bár most még sajog, és fáj, hiszen élsz,
Nem hagyott magadra, csak hosszú útra ment.
S ha egyszer neked is menned kell,
Tudd hogy ott lesz melletted!...
HIÁNYOD
Most még fáj, hogy elmentél
Kereslek, bár itt lennél
Könnyeimmel mit sem értem
Fájdalmam meg nem értetted.
Most még fáj, hiányzol nagyon
De hiányod lassan megszokom.
Nem haragszom, csak könnyezem
Ennyit számított a család neked.
Felidézem a régi emlékképeket
Nevető arcod, kedves lényedet.
Mindez a letűnt, idő távlatából dereng
Már nem sírok, és te sem hiányzol nekem.
HOLTAK ORSZÁGÁBAN JÁRVA
Puha földes úton, lassan lépkedek,
Hullnak az útra elsárgult levelek.
Reccsen a száraz ág, hangosan törik,
Szemembe megint, egy könnycsepp szökik.
A holtak országában járok
Különös csend van; és én csak várok!
Lassan feleszmélek, a múlt halványan dereng,
Megkopott fejfára esik tekintetem.
Itt nyugszik Ő; kit sosem feledek,
Melegség járja át, fagyos testemet.
Több éve már, mégis fáj nagyon!
Mikor rá gondolok, arcomon könny csorog.
Ő volt nekem a minden! A mamám!
Most is hallom belül, hívogató szavát!
Emléke átölel; Nagyon szerettem!
Fejfáját simítva, sírok csendesen.
Nem ment végleg el, itt van most is velem!
Érzem, hogy simogat, lágyan átölel.
Gyertyát gyújtok most, halk imát mondok,
Hiszek egy Istenben! Tudom; Te is hallod!
HÓESÉS
Az ablakból nézem a havas tájat,
A hótól roskadó, integető fákat
Az utcán sétáló embereket.
A dombon szánkózó gyermekeket.
Kezem kitartom, s hagyom hogy ráhulljon
Lágyan hulló pihe, bőrömön olvadjon. 
Fehér csipkekendő az ágakat takarja,
Az alvó rügyeket, féltő gonddal óvja.
Védő lepelként a mezőket takarja
Új élet szunnyad, álmodik alatta.
Napsütésre ébred, jelez a természet!
Madárka csivitel; - Közel a kikelet!
ÍGY GONDOLJ RÁM
Mikor itt az idő, s a halál eljegyez.
Érzem hűvös csókját, az ajkamon megpihen.
Már nem félek tőle, megyek lassan vele!
Hagyom, hogy vezessen vakon, lépkedek.
A sötétben biztosan halad; meg - meg áll, hátra néz,
Megkínzott testem elhagyom, s megyek a nirvána felé.
Ne sírjatok értem; hisz a nap is ragyog!
Eső áztatja a földet, s a szél falevelet hord!
A madarak trilláznak, a természet él!
A levél ma földre hull, de később életre kél.
Az ezüstös hold fénye ugyanúgy ragyog,
Az éj sötétkékjében, csillagom felragyog!
Egy viharos reggel, földi porhüvelyem
Vidd a hegytetőre, s add át szélnek!
Szabadon szárnyaljak, a földdel lélegezzek!
Esővel öntözzek, új életre keljek!
Mikor esténként a kék égre nézel,
Csillagom ott ragyog, fénye ölel téged!
Mikor könny csordul bánatos arcodon,
A széllel rohanok, rögtön felszárítom.
Látod kedves! Ne sírj! Most csak mosolyogj!
Nem hagytalak én el! Mindenütt ott vagyok!
Hajnalban az első sugárral érkezem,
Átölellek téged szívem melegével!
Mikor bánatos vagy, könnyeket ontok.
S vigaszul neked szivárványt bontok!
Halk dalt dúdolok a fák levelével,
Hisz benned élek, a szeretet fényével
JER VELEM...
Mikor a hold, s a csillag fénye
Nem gyújt tüzet a kedvesed szemében.
Ha a nap sugár fénye őt nem vakítja.
Szemedben a könny, mond miért csillogna?
Ha tudja kedvesed, mire vágysz oly nagyon.
Ha füle mégsem hallja, amit szíved dalol.
Ha nem érzi rezgését halk sóhajodnak,
A tomboló tűz is csendesül egy szép nap.
Leszek én a napfény, mely szárítja könnyed,
Leszek enyhe szellő, mely suttogja neved.
Én leszek az, ki megfogja két kezed,
S azt mondom kedves, jer a fényre velem.
Nézd a patak vizét, mely kristályként csillan,
Halld az erdő hangját, kora hajnalban,
Élvezd a nap táncát, a friss hajtásokon
S azt esthajnal fényét, mikor hozzád oson.
Gondolj kedves arra, hogy az élet csodás
Benne számodra, ezer varázst találsz.
Tárd ki a szívedet, a szunnyadó ébredjen!
Egyetlen mosoly az, mit cserébe kérek.
KARÁCSONYI HÓESÉS
Térdig érő hóban állok
Kezemben a hólapátom
Szép fehér karácsony
Mindig ez volt az álmom!
Hátamon víz csordogál
Lapátolok szaporán
Homlokom gyöngyözik
Szeretem ha havazik!
Szép karácson, fut a szán
Gyermeki kacaj az utcán
Csilingel a zöld fenyő
Hósipkát tett rá a teremtő.
Esik a hó szikrázik
Sok kisgyermek szánkózik
Felborulva hemperegnek
Apró hóemberek lesznek.
Itt az ünnep, siklik a szán!
Fellobban a gyertyaláng!
Fenyő illat, csillagszóró.
Szeretet van, és ez jó!
KI VAGY TE? MONDD!
Ki vagy te? Mondd? Kinek fénye ragyog.
Ki az éj palástján, csak nekem dalol.
Ki melegséget, s tüzet, ébreszt bennem
Ki messzi távolból, dobogtatja szívem.
Ajkam megremeg, az ezüstfény hozzám ér
E sugárral küldöm, szívem üzenetét
Rejtett ösvény vajh? Mely hozzád elvezet?
Fényeddel kedves, utat mutass nekem.
A jó öreg holdanyó pajkosan kacsint
Ezüst sugarával, huncutan feléd hív
Csókot küldök most, e sugárral kedves,
Fénylő csillagom! Az utat mutasd nekem.
LENTRŐL NÉZEM A VILÁGOT
Az óceán mélyéről nézem e világot
Aranyló napot, és ezüst holdat látok
Néha sötétbe borul a tündöklő ég
Csak eső hull, s a villám hasít felém.
Ilyenkor a hullámok magasra csapnak
A büszke tengerjárók, nyögve imbolyognak
Az árbócok kosara vízzel lesz teli
Az angyalok sírnak, könnyeik engedik
A cikázó halacskák a mélyben lapulnak
A tomboló vihar egyszer elcsitul majd.
A sötét égbolt színe lassan kékre vált
A hullámok taraja is szelídül már.
Bíborpalástját a hajnal kibontja
Szivárvány színeit az kék égre szórja
Mikor elő bukkan az első napsugár,
A hold ezüstsarjóla búcsút int már.
Lentről nézem e csodás világot
Csak napfényt látok, és sok boldogságot
Mikor a holdsugár újra rám köszönt
Szívemben szeretet, gyöngyszemként tündököl.
A LÉLEK CSENDBEN ÜZEN
Miért kérdezed a holdat, ha választ sem vársz?
Miért nézed a napot, mikor esőre vágysz?
Miért szeretnéd, hogy ajkam néma legyen,
Mikor azt érzem, a lelked nekem üzen?
A néma csend is beszél nekem.
Szenvedek fájó gyötrődéseden
Segíts, hogy megértsem a szél dalát,
Mely a lelked mélyéről felém, száll.
A lelkem csendben üzen neked,
Szenved, mert csak téged szeret.
Fehér galamb repül az ablakomra
A kóborló lélek is haza talál néha.
MÁR NEM FÁJ...
Már nem fáj mint, akkor ha rád gondolok
Csak némán legbelül, a lelkem háborog
Csak sajog a szívem, mert még bánt,
Hogy elmentél hirtelen, őérte elhagytál...
Hogy miért azt nem tudom, csak jött egy telefon...
Értsd meg kérlek! Így szeretni nem tudok!
Visszatért hozzám ő! Mást nem mondhatok,
Csak azt hogy szeretem őt nagyon-de nagyon...
Nem tudok arcodba nevetni könnyedén,
Nem tudlak ölelni, mert szívemben benne él.
Nem törődtél akkor már velem,
Nem kérdezted, hogy mennyire fáj nekem...
Könnyemet nem láttad, sem a sebet,
Melyet akkor adtál könnyedén nekem,
Szívemben őrzöm szép emlékedet
Légy boldog vele, ezt kívánom neked...
Ne nézz az égre, mikor az eső esik,
Hisz az én szemem is könnyekben úszik
Ne nézd a felhőt, mely napot eltakar,
Mert e pillanatban a szívem megszakad...
MÁR NEM FÁJ, MINT EDDIG
Már nem fáj, mint eddig,
Arcomra mosoly ül megint.
Szívem megtelt szeretettel
Nyugalom, s csend van a lelkemben.
Megtaláltam a megoldást,
Boldog is leszek, meglásd,
A sötét felhő a múlté,
Szárnyalok veled ismét!
Szivárvány hídjára lépek,
Nézd! Mily gyönyörű az élet!
A napsugár pajkosan kacsint,
A hold fénye vezet megint!
Csodás világ! És csillogó!
A szemnek és szívnek irányt adó,
Vezet a sötétben, el nem hagy,
Csillagod az mely utat mutat!
Kövesd a fényt, az álmok tengerén!
Siess a fény felé! Neve a remény!
Soha ne feledd! A remény mely éltet!
MEGFOJT A BÁNAT
Nem tudok most kedves, mosolygós lenni
El akarok bújni! Arcomat temetni!
Nem akarom látni a vakító napot
Sem a sok-sok embert, aki él és mozog!
Vonz a hűvös erdő, a csobogó patak!
A dübörgő vízesés, ijesztő hangot ad
Ki akarom zárni a rohanó világot!
Nem bírom tovább a boldogtalanságot!
Ki akarok törni, mint az izzó vulkán!
Hömpölygő folyamként, lángolni tovább!
Törni, és tombolni! Mocskos ez a világ!
Új életre kelni, mint a főnixmadár!
Túl hangos a világ! Csendet akarok!
Könnyeimtől úgysem látom a napot!
Megfojt a bánat! A keserű magány!
Meg akarok halni! Nem létezni tovább!
MIT ÉR AZ ÉLETEM
Mit ér az éltetem, ha csak a magány vár.
Mond miért élek, ha nem követ napsugár.
Miért kell élnem, mikor szívem vérzik, sebes,
Miért kell élni, ha minden remény veszett.
Testem, és lelkem gyötri a fájdalom
Eltűnt a mosoly, csak sár van és mocsok.
Az élet ingoványos, lassan süllyedek.
Mond mit ér az élet, mikor csak szenvedek.
Szeretnék szemedbe nézni nevetve.
Szeretnék ragyogást fényt látni benne.
Szeretném megfogni kezed, s érinteni.
Minden bánatodon, cseppet enyhíteni.
Lennék én eső, mely életet hoz neked.
Lennék én szellő mely szárítja könnyedet,
Lennek én napsugár, mely melenget átölel.
Lennék éj palástja, mely bátorít, védelmez.
Jer velem a fényre add a két kezed!
- Nem merek félek! A fényben elveszek!
Itt vagyok ne félj, vigyázok rád!
- Tarts hát jó erősen, gonosz ez a világ!
Most nézz fel az égre, vakít a napsugár!
- Igen látom kedves, melegszem már.
Nézd a tarka rétet, s az éltető varázst!
Mond utánam kedves hogy szép ez a világ!
Könnyfüggöny az, mely takarja a szemem,
Még félek a fényben de lassan ébredek.
Szíved melegsége hozzám is elért.
Most látom csak, hogy mégis van remény!
MONDD
Mondd szoktál e álmodozni rólam,
mikor a napsugár felváltja a holdat?
Szoktál - e nappal üstököst látni,
hulló csillagokat esténként számlálni?
Szoktál e ölelni, ha nem vagy velem,
fogod e akkor is mind a két kezem?
Szoktál e csókommal ébredni reggel,
mikor a napfény megérint kedves?
Igen szép szerelmem, álmodozom rólad
mikor a napsugár ezüst tóban csobban.
Lenyugvó nap fénye festi meg a vizet
ébredő holdanyó, csábítón integet.
Sötétkék palástján sok kis apró csillag,
szerelmi lángocskák egyszerre lobbannak.
Éjjel is álmodom, mindig itt vagy velem
köszönöm istenem, hogy te vagy nekem.
NAPFÉNYT AKAROK
Napfényt akarok, tarka pillangókat
Önfeledten trillázó madarakat
Szélben lengő búzát, aranyló kalászt
Közte piros pipacs, kéklő búzavirág.
Lombos erdőben a szökellő szarvast
Az erdő legmélyén megbúvó farkast.
Szellőt akarok, záport, égi áldást
Friss harmatos rétet, s tücsökmuzsikát.
Mezítláb szaladni, hegyen völgyön át
Érezni akarom a hajnal friss illatát.
Hallani a patak csendes csobogását
S érezni a természet csodás varázsát!
NEM AKAROK ÉLNI...
Nem akarok élni ebben a világban
Hol csak a mocsok a szenny, és sár van
Sós könnyek tengerében fürdök; létezem?
Talán kisüt a nap, s én újra élhetek?
Nem akarok többé a sötétben sírni
Nem akarok nedves párnák közé bújni.
Ébren is csak sírok, és fáj nagyon.
Ébreni nem!; - most már csak halni akarok..
NEM SÍROK
Már nem sírok! Látod? Nevetek!
A világ, szép megint, s a gyermeki szeretet.
Mi tegnap még fájt, ma emlékkép csupán,
Az idő volt orvosom, majd jő a megváltó halál!
Nem sírok én, csak a könnyem pereg!
Nem a bánaté, örömkönnyek ezek
Nem sírom vissza, az elmúlt perceket.
Könnyeim gyógyírként hoznak új életet!
Csak azt kérem; - Isten! Ha még létezel!
Gyermeknek nyújtsd kezed, ne hagyd el!
Nüx leple alatt az álom oly csodás!
Ha leple tovaszáll, akkor te óvd, és vigyázd!
NETPATKÁNY
Nem lop ő, csak szépet alkot
szavakkal hetykén vagdos,
mindent magáévá tehet
meg is teszi higgyétek el.
Ő a nagy! A nemes költő!
Gondolata mélyről feltör!
Játszik ő a szavakkal
bár más tollát faragta!
Viszi mindenki értékét
gondolatokat, s a szép érzést
szórja sajátjaként mint mannát
más tollával ír balladát.
Átírja a nemzeti dalt
megteheti, fricskát nem kap.
Dicsőítik nagyon sokan,
S ő ettől újra szárnyra is kap!
Olvasgat serényen s gyűjt,
viszi a napfényt, s a hegedűt,
Megírja mindezt saját név alatt,
hisz a szavakat nem te alkottad.
Ergo ha gondolatod viszi
megforgatja s azt kiteszi.
Ím itt a legújabb versem!
Gyertek s dicsőítsetek engem!
ŐRÜLT VÁGYAK, VAD SZENVEDÉLYEK
Mikor átölellek, az ajkam ajkadhoz ér
Kezem lejjebb araszol s a melledhez ér,
A hasadnál megpihen, az ajkunk összeér.
Nyelved a nyelvemmel játszik most könnyedén.
Kezed kalandozik, a mellemhez ér
Érzed a vágyat melyet, most érzek én?
Testem megfeszül, ha hozzám érsz.
Minden idegszálam kéri, hogy légy enyém.
Egyre csak lobog a tűz, újból ég!
Reszket most a testem, űz a vágy feléd!
Nem azért remegek, mert hideg van és fázom,
Hanem csak azért, mert a vágy korbácsol.
Érezném ajkad ízes zamatát
S a feltóduló vágy őrült zihálását.
Ölelni akarlak, csókolni vadul
Testem átadni neked olthatatlanul.
Érezni akarom a lüktető vágyat
Melyet e test követel meg magának
Kezem vándorol lejjebb, egyre lejjebb
Míg eléri lassan az elérhetetlent.
Érzem kedves a vágytól duzzadó erőt
Mely az ágyékod rejtekéből jő elő,
Jer, bújj hozzám, kedves érezd, hogy kívánlak
Kelyhem megnyílik, magamnak akarlak.
Befogadom azt a lüktető vágyat,
Mit te érzel, s én is érzek most irántad.
Jer, oltsd a szomjam, mohó sexvágyamat
Befogadlak lassan, fogj hát szorosabban.
El ne engedj drága, kívánom, hogy érezz!
Érezd azt a kéjt, mit nyújtok most néked
Mellem megfeszül a szádhoz, ér megmered
Óh mily izgató, ha ezt érzem, remegek.
Nyelved körbe körbe cikázik rajta
S mámorba sodor az érzés hatalma.
Önfeledten élvezd ezt a pillanatot
Melyet most e percben csak neked adok.
Szíved hevesen ver, én is ezt érzem
Zakatol szüntelen, kergeti a vérem
Óh de jó hogy itt vagy! S én érzem a vágyad.
Melyet e percben éreztem most nálad.
Hátulról kaptam a gyönyör vesszejét,
Melyet élvezettel nyomtál most belém
Vad érzések kedves/ Nem tombolnak benned?
Nem érzed a kéjt? Mit most én átélek?
Tombolj te gyönyör! Testem táncot jár!
Mámorban úszom, gyötör a vágy!
Add hát meg nekem, mit e test akar!
Jer kedves hozzám, enyhítsd vágyaimat...
ŐSANYA BÖLCSŐJE
Magamban hordom e természeti
csodát!
Egy piciny magzatot, mely életet visz
tovább
Elrejtem mélyen,s megvédem
őt
Testem a bölcsője bennem
nő.
Karjaim ágak, mellyel
átölelem
Törzsem a bölcső, melyben
megpihen.
Igazi varázs új élet útra
kél
Zsenge hajtásom, mely nem látható
még
Mikor életerős, s elég nagyra
nőtt
Megnyílik kelyhem, s világra
jön.
Öleld hát magadhoz a
gyermeked
Suttogd a fülébe, hogy
szereted.
Csodálatos kép amit most
látok
Természeti csodát, egy rejtett
világot!
SZERELEM
Soha sem éreztem amit most érzek
Nem féltem, attól, ha egyszer nem kellek
Míg álomkép voltál vágyódtam rád
Most hogy itt vagy velem, fájna ha elhagynál.
Ne hidd hogy hiányzol, jó ha itt vagy velem
Ne hidd hogy szeretlek, bár sokat jelent nekem
Ne hidd hogy féltelek, csak aggódom érted
Hisz már nélküled, sivár az élet!
Várom a napot, hogy törjön meg az átok,
Várom hogy álmom, valóra váljon,
Várom a napot, hogy megöleljelek,
S a füledbe súgjam, mennyire szeretlek.!
Nem az a gyönyör, mi szívedben játszik,
Hanem mi a kéjben pompázva szikrázik.
Nem gyönyör a csók, mely ajkad égeti
Hanem mi a gyönyört, kéjre készteti!
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet
Szeretném ha valóra válna a képzelet.
TE légy álmaimnak valós vágya!
Legyen testem, testednek puha ágya!
A SZERELEM KOLDUSA
A szerelem koldusa vagyok,
Kereslek kutatlak hol lehetsz vajon?
Merre kóborolsz hát? Édes szerelem?
Lehet itt vagy a közelben, kereslek.
Rabszolgád lennék, s a koldusod
Ölelném csendben mindened ha hagyod
Merre vagy szerelem? Újra kérdem én!
Nincs válasz, csak a szél fúj könnyedén.
Csendben dúdolja a szerelem dalát
Ám testem s a lelkem, a hideg járja át
Hol vagy hát szerelem? Mondd! Merre jász?
Koldusként kereslek, s várom hogy rám találj.
Testem felmelegítsd, perzselj! Lángolj! Égj!
Érezni szeretném a szerelem tüzét!
Égni akarok, s lángolni veled!
Mutasd hát magad! Rég várt szerelem!
SZERETEM
Szeretem, mikor zúg a hajnali szél,
Mikor a hajamat borzolja könnyedén
Szeretem a napot mely lángoló
Hajnali reggelen vakító tűzgolyó.
Szememben a könny, kristályként ragyog
A csillagos éj, vakító szikrát szór
Szivárvány fénye festi a kék eget
Mond ki vagy? Ki lángra gyújtottad lelkemet?
Az éj sötét leple fátyolként takar
Bíbor palástjával a hajnal ébreszt majd
Madárka trillázik édesen az ágon,
Ébredj kedves! A tavasz jött! Látod?
SZILÁNKOK
Mikor úgy érzed hogy mindenből elég
Szemedben könny, és nincs remény.
Éles pengeként hasít, tested remeg
S a szerelmet hirtelen felváltja a gyűlölet.
TAVASZI ÉBREDÉS
Hazafelé egy tavaszi reggelen
Egy aprócska fény játszik velem
Szemembe fényt varázsol
Szívembe meleget. Látod?
Pajkosan cikázik fénye
Meg meg áll egy falevélen.
Átsuhan egy vékony ágon
Megpihen egy friss hajtáson.
Rügyet fakaszt melegével
Melegít a tél hevében...
Mosolyt csal arcodra
Ragyogást a hajadba.
Látod ott a hóvirágot?
Fagyos földből kicsírázott
Éled napfény melegére
Szirmát bontja dideregve...
Csilingel a harangvirág
Ibolya is ébred már
Illatozik a gyöngyvirág
Tarka már az egész világ.
Ébred a természet, ásítva nyújtózik egyet
A kipattant rügyből zsenge hajtás lesz
Előbújik az apró vad remegve
Kicsal mindenkit a melegre.
Repül a pille szányát bontja
Friss csokor kerül az asztalra
Harmatos fű a szélben lengedez
Az egész világ varázsszóra ébredez.
TÁNCOLJ VELEM
Lennék én tengeren hánykódó vitorla,
Háborgó tenger vágtató taraja.
Céltalan lebegek a víztükör felett
Erős kézre vágyom, mely most felemel.
Este a holdsugár fényével ébredek
A kék ég tengerén lépkedek veled
Fogd hát szorosan mind a két kezem
Ne hagyd hogy a vízbe újra visszaessek.
Az éj sötét kékjében a tengervíz felett
A holdon táncolok kettesben veled
Köröttünk ezernyi csillag tündököl
A holdfény világit, csillog a víztükör.
TÁVOZOM
Esik az eső sírnak az angyalok
Az ázott aszfalton mezítláb rohanok.
Fülembe süvít a hideg sarki szél
Testem nem érzem, kihűltem rég.
Visz a lábam egyre, messze céltalanul
Pereg a könnyem, s az eső csak hull.
Látnak az ablakból egy rohanó alakot.
S az ázott anyaföldre holtan roskadok,
Átadom testem a természet ölének
Jönnek a bogarak lassan szétszednek.
Széthordják életem hulló darabjait
Senki sem tudja meg miért voltam itt.
Hull az égi áldás, az ablakon kopog
Belül a szívem hangosan zakatol
Csendesedik lassan az eső koppanása
Megszűnik végleg szívem dobbanása.
A TÉL DALA
Rég nem láttam ennyi havat
A hófelhő alja kiszakadt
Egy kis csillag éles csücske,
Beakadt a hófelhőbe.
Rég nem láttam ennyi havat
Tél a fákra hósapkát rak.
fehér lepel fedi a rétet,
Féltve óvja a szendergőket.
A fagy jégvirágot rajzol,
Eresz alól jégcsap csillog.
Zúgó szél fújja a fákat.
Lerázza a hósapkákat.
Jégpáncél rian a tó jegén,
Öblösen zúg a sarki szél.
Jégcsapok hangosan törnek,
Arcokon lángrózsák feslenek.
Zeng bong a természet,
Fagymester vezényel.
Komponál a tél maga,
Felcsendült a "Tél dala"
ÚT A SEMMIBE
Üveges tekintet a semmibe vész
Elveszett hit, mely nem hoz több reményt.
Fájó üresség, csend, és félhomály
Őrült félelemmel, párosul a magány.
Zárt ajtó mögött, reszketve lapítok
Magányos szívem zörejét hallom.
Állok az ablaknál, s várok rá!
Érzem, hogy nem jön el soha többé már!
Az esti szürkületben, a holdfényét nézem
Felvillan előttem, letűnt életem.
Rémisztő sötét van! Fényt nem látok!
Hol vagytok most, régi barátok!
Kell nekem valaki, aki átölel!
Egy gyengéd kéz, mely vállamon megpihen
Egy csillogó szempár, mely csak rám figyel,
Egy baráti hang, mely innen kivezet!
De nem jő a kéz, mely segíthet nekem.
A sötétben ülök, fázom, és elvesztem!
Üvöltök a csendben; kérlek, segíts nekem!
De minden hiába, csak a szél zúgása felel!
Gondolkodom nagyon; élni így érdemes?
Ha én nem lennék, könnyebb lenne neked!
Bánatcsipkéből vert könnyfátyol szememen,
Egy végső sóhajjal, a nagy útra kelek.
VÁGYAK ÉS ÉRZÉSEK
Vágyak és érzések
Csalfa vak remények
Álomvilág amelyben élsz
Álmodni oly jó! Mond miért?
Arcodon angyali báj suhan
Az érzések megfestik arcodat.
A hajnalpír elbújhat mögötte
Érzésedet a szíved festette.
Mint festő vásznán a színek
Úgy repül tőled a képzelet,
De jajj! A hajnal már oly közel!
Ébredni kell! A valóság csak ez!
Sajgó sebekkel ébredni
Vágyódó szívvel álmodni
Nappal szorongva létezni
Reggel könnyesen ébredni...
VELED LENNI
Szeretnék hozzád bújni
Öledben megpihenni
Veled a gyönyört átélni
Mosolygós arccal ébredni.
Szeretnék újra veled lenni
Csókod ízét ajkamon érezni
Két karodban megpihenni
Álmodni, s veled lenni.
Arcom kezedbe teszem
Szemed sugara üzen nekem.
Érzem a pillanat varázsát
Feltörő érzelmek viharát
Szemedből sugárzik a vágy
Hűvös a szobám, hív az ágy!
Gondolatban most csak veled
Kedvesem vajh most hol lehetsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pálvölgyi Attiláné |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-14 22:15:18, péntek
|
| |
| |
EZ AMERIKA?
Orosz színeket festenek az amerikai harci gépekre (képek)
Egy kanadai újságíró tette közzé a Twitteren azokat a fényképeket, amelyeken az látható, hogy az amerikai harci gépeket az orosz légierő repülőire megtévesztésig hasonlító színűre festik.
Az Egyesült Államok vajon így készül végrehajtani a szíriai civil lakosság elleni légitámadásokat és az oroszokat, vagy a szír kormányerőket teszi majd felelőssé?
Az első három képen amerikai F/A-18-as vadászgép látható a negyedik képen egy támadó harci gép orosz színekben. A jobb alsó sarokban található képen egy valódi Szu-34-es orosz vadászgép látható, a szokásos színösszeállítással. Ilyen színekre vannak festve a Szíriában szolgálatot teljesítő orosz harci gépek is.
Videó vagy képi felvételek alapján rendkívül nehéz lenne megállapítani a különbséget.
Forrás:
Világlátó Hírmagazin
+
Orientalista.hu
Link
Link
Putyin: tudjuk kik támadták meg a segélykonvojt Aleppónál
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 44
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
44 db bejegyzés |
| e év: |
415 db bejegyzés |
| Összes: |
4845 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (146)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 5640
- e Hét: 14095
- e Hónap: 53916
- e Év: 231791
|
|
|
Offline
