|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2016-10-23 18:27:43, vasárnap
|
| |
| |
Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek.
(Sara Rattaro)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-23 18:05:04, vasárnap
|
| |
| |
"...És amikor vádolták, semmit sem felelt. Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon. Feszítsd meg! Feszítsd meg! És elvitték őt, hogy megfeszítsék..."
Élj csak így, hisz megvan mindened. Boldog lesz és nyugodt az életed. De ha elalszol, és meglep majd az álom, nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed, hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd. Mert a jövődnek értelmet a múltad ad és neked is tenned kell valamit azért, hogy Magyarnak nevezhesd önmagad! (Nyerges Attila)
A rádió tüzes híreket ont.
Kibontott háromszínű lobogók...
Tüntet az ifjúság... szíve felett
Kokárdák nyílnak... és nő a menet,
Mint ellenállhatatlan áradat...
Követelések...gyújtó jelszavak...
De Kati a konyhán mást is jelent:
,,Édesanyám, Lacika odabent
padlón fekszik a zongora alatt."
Édesanya a hírre beszalad.
Mit mível az a semmirevaló?
Pokróc az ágy, pokróc a takaró...
Hozzáhajol. Valami baja van?
Lacika ránéz: ,,Csak edzem magam!"
S a tekintete elszánt és kemény.
Hajnalig kitart furcsa fekhelyén.
Kiságya várja puhán, üresen.
,,Edzem magam!"
A rádiót lesem:
Utcai harcok... vér... statárium...
És elgondolkozom a kisfiún.
Szívét hazaszeretet járta át,
S egész éjszaka ,,edzette magát",
Hogy megállja a helyét emberül
Ha üt az óra s a sor rákerül.
Vér.. vér... Sok drága élet ottmarad...
De kis Lacik készülnek ezalatt,
S felsorakoznak: élő felelet!
Kokárda nyílik a szívük felett!
Jövőt virágzik a véres jelen!...
Vigyázz reájuk, Édes Istenem!
(Túrmezei Erzsébet - 1956. október 25.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HAZÁM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-23 18:00:07, vasárnap
|
| |
| |
Nekünk nem jutott más, csak a szürke ködbe burkolózó fák.
Idegen katonák zaja, nálunk az ávós fekete autón járt.
Pedig vártuk hogy új tavasz ébred és eljön a hosszú, forró nyár
De csak jéghideg tél jött és itt maradt 33 éven át.
Közben senki se' beszélt róla, tudod, nem volt szabad
Csak az emlékét őrizték azok a pesti tűzfalak.
De most itt vagyunk, emlékezünk.
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal '56-ért, míg szívünk dobog, '56 él!
Ma már szólhat a dal a Corvin-közben lelőtt srácokért
És a kapualjakban névtelenül harcoló bátrakért
És az ezrekért, kikre börtön várt és súlyos büntetés
Mégis szembe néztek a tankokkal hisz létünk volt a tét.
Azok ott, szórták ránk az átkot, s közben éltették a pártot
Mi meg a jeltelen sírokra sose vihettünk virágot.
De most itt vagyunk, emlékezünk...
(Pintér Béla)
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: HAZÁM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-23 12:01:35, vasárnap
|
| |
| |
Szeretteinkért
A sírok között járok,
amerre nézek tengernyi virág.....
A néma csendben megállok,
lehajtott fejjel mondok egy imát.
A sok-sok szeretett emberért,
társért, szülőért, gyermekért.
Egy pillanat csupán az éltünk,
ellobban, mint a gyertyaláng.
Mindenkinek van, akiért a szíve fáj.
Halványan pislákoló fények.....
A szeretet lángjai égnek.
Hirdetve az új nemzedéknek,
- ameddig él az ember, addig szeressétek!
/ Hábele Mihályné /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
656 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 350
- e Hét: 8318
- e Hónap: 27291
- e Év: 256228
|
|
|
Offline
