|
2016-10-27 08:33:01, csütörtök
|
| |
| |
Ki nem mondott szó
Vannak minden ember életében ki nem ejtett szavak, szavak, mik aláássák életünk, vagy épp felemelnek minket. Attól, hogy valamit nem mondunk ki, még jelen van bennünk, az érzés, a gondolat bennünk kering, mint egy eltévelyedett lélek, úgy bolyong. Bolyongása közben megjárja egész testünk, mi leköveti az érzést. Az ember, ha szívéből induló gondolatot melenget a keblében, mi még ajkait nem hagyta el, akkor szorító érzés kerülgeti, zsigereit járja át, közben érzi azt, hogy a nyelve hegyén táncolnak a szavai, mégis fogait összeszorítva zárja össze ajkait.
Fél. Fél, hogyha ajkait elhagyják, és nyitott fülekre talál, akkor lelkekhez ér el, kik megtudják mire vágyik. Van amikor idő kell, hogy a gondolatok szavakká, a szavak mondatokká álljanak össze bennünk, és egy egészet alkotva tárjuk gondolataink célja felé. Ha megértek, akkor nincs más lehetőség, mint nagy levegőt venni, és megtorpanás nélkül kiejteni őket, míg a gondolataink szóba öntött árja el nem apad.
Meg kell tenni, és a minden mindegy érzés és a végre kimondott szavak súlya már nem a lelkünk terheli. A labda már nem nálunk van, és a várt válasz eltünteti a bizonytalanság ködét is...
Suttogó Gabriel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
Offline
