|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2016-10-05 09:13:03, szerda
|
| |
| |
"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy ,,nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani........" A gondolat ereje
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-05 09:04:25, szerda
|
| |
| |
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
Hangot és beszédet, a gondolatnak formát,
Hogy kérdezzek s feleljek, s egyenes útra leljek,
Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt,
A lélektől lélekig érő szeretet útját,
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Figyelmet a csendre és a hangra hallást,
Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást,
Tengert zúgó tengert, eső lágy kopogását,
Szerelmemnek élettel telt zengő hangját,
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Fényt a két szememnek, bele éles látást,
Hogy felismerhessek feketét, fehéret,
A magas égből a benne rengő csillagtengert,
Az emberek tömegéből Téged az egyetlent
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Fájdalmat, örömet, nevetést, sírást,
S azt mi megmér, megrostál, szót, szándékot, tettet,
A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál,
E dalt mely enyém de a tied most már
Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál!
Izmaimba iramot, lábaimba járást,
Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket,
Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet,
Hogy végre házadba, tehozzád betérjek
Köszönöm az életet, köszönöm élet!
/Őri Margit - Köszönöm neked élet.../
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
656 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 731
- e Hét: 17479
- e Hónap: 36452
- e Év: 265389
|
|
|
Offline
