|
 2/14 oldal 
|
Bejegyzések száma: 137
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 12:51:37, vasárnap
|
| |
| |
25 éves, négy idegen nyelvet beszél, a saját lábán áll, saját erejéből boldogul. Hisz abban, hogy egy családcentrikus nő is lehet sikeres.
Együnk kalácsot?
Én tíz évvel idősebb vagyok, bölcsészdiplomám van, két idegen nyelvet beszélek (de mondhatnék négyet is, ha a nyelvtudást igazoló papírokat venném alapul), egyedül boldogulok, ahogyan ők is:
Zsófi
szintén 35 éves, Németországban szobalány. Summa cum laude végezte el a jogot, majd posztgraduális képzésben eu-jogász is lett, és a gimnázium végére már két idegen nyelven beszélt felsőfokon.
25 évesen ingyen bojtárkodott egy vidéki ügyvéd mellett, karrierje csúcsán nettó 120 ezerért dolgozott a kincstárnál. 60 ezer volt a miskolci, másfél szobás lakás törlesztője.
Tamás
szintén 35 éves, Írországban pénztáros. Kitűnő tanuló volt gimnáziumban, okos, értelmes és szorgalmas srác volt mindig, tanár lett.
25 évesen főállásban tanított, másodállásban kollégiumi nevelőtanár volt, nyaranta pedig építkezéseken is dolgozott. Majdnem elfelejtettem: két idegen nyelven beszél.
Réka
35 éves, Amerikában gyerekekre vigyáz. Matematika-ábrázoló geometria szakot végzett, másoddiplomásként pedig közgázt. Olaszul és angolul beszél.
25 évesen tanárként dolgozott két iskolában, mellette levelezőn tanult (mert fontosnak tartotta az egész életen át tartó tanulást), 40 km-t ingázott a két munkahelye között Szabolcsban. Anyja, aki egyedül nevelte fel, nem tudott neki segíteni, így Réka egyedül boldogult és boldogul ma is többezer km-re az otthonától.
Bence
35 éves, orvos, tudjuk, hogy ez mennyi tanulással jár.
25 évesen még a tanulóéveit töltötte, és én pályakezdőként egy vidéki cégnél többet kerestem, mint ő rezidensként.
Zita
35 éves, agrármérnök, a családi vállalkozásukban dolgozik, és mindig elmondja, hogy nem tudja, mihez kezdett volna, ha apja nem építi fel a céget.
25 évesen volt két diplomája, két nyelven beszélt, ösztöndíjasként külföldön is tanult. Szeretett volna turizmussal foglalkozni, de úgy döntött, jobban jár, ha beszáll a családi bizniszbe.
Roland
34 éves, Lengyelországban él, a versenyszférában dolgozik, diplomás, beszél idegen nyelveket.
25 évesen főiskolára járt, mellette dolgozott, és remélte, jó lesz majd minden, ha kikerül a suliból.
Emese
33 éves, újságíró, az ELTE-n tanult, most napi 12 órákat dolgozik.
25 évesen ingyenmunkás gyakornokként írt több lapnak, hogy referenciát szerezzen. Mellette tanított és gyárban is dolgozott, hogy vidékről be tudjon járni a budapesti szerkesztőségben.
Anna
33 éves, Németországban él, egy iskolában dolgozik asszisztensként. Az apja alkoholista volt, az anyja takarító, ő főiskolára járt önerőből, mert tanító akart lenni.
25 évesen túl volt 5 év gyakorlaton, tanított és gyerekekre vigyázott, de inkább elment egy hajóra dolgozni, hogy el tudja kezdeni az életét. Ott ismerte meg külföldi férjét, aki nem utas volt, hanem munkatárs. Anna két nyelven beszélt középfokon.
Linda
33 éves, Angliában él a férjével és a kisfiával. Főiskolát végzett, két nyelven beszélt.
25 évesen egy multinál dolgozott egy Budapest közeli városban, de a barátjával (későbbi férjével) Angliába költöztek, hogy megteremtsék az alapokat. Öt év után visszajöttek, de másfél év múlva újra Angliában voltak.
Őket látva azt hihetném, hogy ez az ország tele van cselekvésképtelen, menekülési kényszeres fiatalokkal. Nem kitartóak, nincs türelmük, és inkább kulimunkát végeznek egy idegen országban, ahelyett, hogy büszkén és szorgosan építenék a karrierjüket itthon. Önálló családként állhatnának a saját lábukon itt is, megtanulhatnának még két idegen nyelvet, hogy négy idegennyelv tudással ne tudják fizetni a számlákat. A napi robot, a gyereknevelés és a háztartási teendők mellett elvégezhetnének még egy egyetemet, és közben hihetnének abban, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll, és lehetnek sikeresek a szakmájukban.
Nem teszik. Én meg nem hiszem, hogy tehetségtelenek, cselekvésképtelenek és türelmetlenek lennének. Azért nem hiszem, mert ismerem őket, többségüket gyerekkoruk óta.
Egyébként te mit értél el 25 éves korodra? Én semmi érdemlegeset. Hülye-e vagyok?
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 12:50:00, vasárnap
|
| |
| |
Már gyerekkoromtól kezdve volt bennem egy mehetnék, azt mondták, nekem sehol sem jó, mindig máshova vágyom, mint ahol éppen vagyok. Azt hittem, ez egy defekt, biztosan baj van velem, ha nem tudok megmaradni egy helyben. Végül ez a defekt tett leginkább azzá, aki most vagyok.
Nekem egyértelmű volt, hogy főiskolát vagy egyetemet nem abban a városban választok, amelyik közelében felnőttem. Oda jártam gimnáziumba, nem maradhatok ott örökre, kinőttem a várost, nincs ott több nekem.
Én már 14 évesen tudtam azt is, hogy egyszer Olaszországban fogok élni, végül 23 éves koromig kellett várnom, hogy mehessek. Az előző évben ismertem meg egy olasz fiút egy külföldi fesztiválon, és menni akartam az ő országába. A sors fintora, hogy végül nem találkoztunk újra, de már nem is volt fontos a viszontlátás, mire oda értem. Megpályáztam egy ösztöndíjat, amit nem is pályázhattam volna meg, így meg kellett reformáltatnom a rendszert.
Szeptember első napjaimban a családom feltett egy buszra a Népligetnél két óriás táska kíséretében - ekkor tanultam meg, hogy csak annyi csomaggal szabad elindulni, amennyit egyedül is elbírok.
Hajnal háromkor érkeztem meg, leszálltam a buszról és ott álltam huszonhárom évesen életem nagy kalandja előtt. Egyedül egy kihalt pályaudvaron néhány fura alak tekintetétől követve, két óriás táskával, amit nem bírtam egyedül megmozdítani. Nem éreztem nagy lépésnek, inkább volt izgalmas és szórakoztató a jelenet. Egészen addig, amíg a fura alakok elkezdtek hozzám közelíteni.
Életem egyik legszebb korszaka volt ez, hamar bekapcsolódtam.
És mi mindent tanultam meg ezen időszak alatt?
Nem kell a luxus
Én olyan körülmények között éltem Olaszországban, amit itthon valószínűleg soha nem vállaltam volna. Az egyetem erre létrehozott irodája segített szállást találni, de nem sok választási lehetőséget hagytak nekünk. Ismerőseik lakásait és szállásait adták ki, külön albérletet találni lehetetlen volt, külföldi diákoknak senki sem adott ki szívesen. Valahol aludni kell, hát, most csak ez van. Az ez nem más, mint egy lerobbant palazzo a város központjában, háromszintes, még egy nyomorult csengő sincs. A konyhát egy tűzhely jelenti, mosogatás műanyag tálban, a szoba puritán, fűtés napközben nincs, mert ti diákok vagytok, órán vagytok, így minek az. Szemben egy laktanya, az ablakon spaletta, függöny nincs, de az sok más országban sincs. Így, amikor első reggel hálóingben, kócosan felültem az ágyban, majd kinéztem az ablakon, szemben katonák kukkoltak engem távcsővel. A környéken mindenki tudta, hogy ebben az épületben diáklányok élnek, minden szeptemberben várták a következő turnust. Mi csak castellonak hívtuk a bérleményt, és pár hét után senkit sem zavartak a körülmények. Engem sem, és a svéd bankigazgató lányát sem. Pillanatok alatt meg lehet szokni a tálban mosogatást, a mosodában mosást, a hiányzó tárgyakat pedig összegyűjtöttük mindenféle helyekről. Igen, pont úgy, mint amire most gondoltok. Francia lakótársaim komplett étkészletekkel tértek haza az egyetemi menzáról, de lett nálunk szobainasként funkcionáló bevásárló kocsi és sörcsap is.
Sokan vagyunk sokfélék, mégis hasonlók
Azt ismeritek, hogy egy repülőn utazik a svéd, a francia, a spanyol és az albán? Mi ott sokan voltunk sokfélék, és mégis nagyon jól együtt tudtunk élni, hiszen nemcsak haverkodni kellett egymással, hanem hosszabb ideig együtt is lakni. Nem voltak szabályok, nem kellett egyeztetni, kinek mi lenne a jó, mégis jó volt mindenkinek. A két svéd és a két francia lány lett a barátnőm, hatásuk egész életemben meghatározó lett. Hamarosan együtt főztünk, közös lett a háztartásunk is. Valahogy pillanatok alatt eltűntek a különbségek, nem számított, ki honnan és miért jött, hogyan élt otthon. Új otthonunk lett, amit együtt alakítottunk ki. Ugyanazokra a jelenségekre csodálkoztunk rá, ugyanazokon nevettünk, a humorunk is egyforma volt. A humor fontos.
Vendég vagy
Miért küldenék el mindenkit egy időre külföldre élni? Hogy mindenki megtapasztalja, milyen az, amikor vendég valahol, amikor kisebbségben van, amikor idegen, amikor nincsenek meg ugyanazok a jogai és lehetőségei (én még az EU-s csatlakozás előtt voltam ott). Nyitottá és alázatossá tesz egy ilyen helyzet, ha addig nem, utána biztosan elfogadod, ha valaki más, mint amit megszoktál. Megszokod, hogy sokfélék vagyunk, és te vagy az, aki eltér az ottani megszokottól. Beolvadni nem tudsz, Európában sem, már a mozgásodon látszik, hogy eredendően nem oda tartozol. Elsírod magad, amikor egy olasz barátod anyukája tortát süt neked a születésnapodra, és üzenetet ír neked, hogy tudja, rossz lehet a szeretteidtől távol ünnepelni, és szeretné pótolni az anyukádat a születésnapodon. Hogy néha, amikor azt mondtam, magyar vagyok, Ciccolinát és Henger Évát meg az ott dolgozó magyar táncoslányokat emlegették. Mindez - jó esetben - azt váltja ki belőled, hogy nem teszel fel idétlen kérdéseket, csak mert valaki másképp él és gondolkodik, mint te. És ez arra is jó, hogy elfogadd magad, mert egy idő után már nem akarsz beolvadni, vállalod, hogy te olyan vagy, amilyen, neked ez a valóságod.
Nem várj sokat, hanem éld meg
Olaszországban szembesültem azzal is, hogy ne várjak túl sokat. A vidám, hangos, barátságos, nyitott olaszok nem voltak velünk vidámak, barátságosak és nyitottak. Idegenek voltunk nekik, a sokadik külföldi turnus, ők élték a mindennapjaikat, nem különösebben foglalkoztak velünk. Nem úgy viselkedtek, mint amikor turistaként futólag találkozol velük. Nincs ezzel gond, ez így normális, csak előzetesen nem erre számítottam. Nem kell semmire számítani előzetesen, ez egy jó lecke.
A svéd hatás
A svéd hatás - ez az, amiért nekem leginkább megérte elmenni Olaszországba. A svéd barátaim által megismerhettem egy olyan világot, amivel korábban nem találkozhattam. Jóléti társadalom, minőségi életstílus, külcsín helyett kényelem, a feminizmusról is tőlük hallottam először, de csak nagyon sok évvel később értettem meg, miről beszéltek nekem a nemek egyenjogúságát illetően. Fontos szerepük volt abban, hogy egyszerűen kezdtem élni, a mennyiség helyett a minőség felé fordultam. Ők a bátorságot tanulták el tőlem, mert sem a francia, sem a svéd barátnőim nem mertek egyedül elindulni, ők párban érkeztek, amit megbántak később. Azt mondták, általam jöttek rá arra, hogy megéri egyedül elindulni, mert így nem tudsz elkényelmesedni, sokkal nyitottabbnak kell lenned, mert nincs ott senki az országodból.
Tényleg ott marad egy darab belőled
Még ma is emlékszem az utolsó napokra. Először a svéd barátnőim, majd a franciák utaztak haza, én még két napig egyedül maradtam a városban, nélkülük. Amikor a svéd lányokat kikísértük a vonathoz szintén hajnalban, nem bírtuk tartani magunkat. Nagyon sírni kezdtünk, mindannyian. Tudtuk, hogy ennek vége, ilyen már soha nem lesz, ha fogunk is találkozni még egyszer, az már nem ez lesz. Véget érnek vidám napjaink, soha többet nem fogunk együtt reggelizni, éjszakába nyúlóan beszélgetni, beülni a kedvenc kocsmánkba, elmenni megint Velencébe, anyanyelvünkön szavakat tanítani egymásnak, megmutatni a világunkat a másiknak, sétálni vacsora után a városban, béna dolgokon viccelődni. Ez eddig tartott, erre az időszakra szólt, eddig voltunk egymás mellé rendelve, hogy szórakoztassuk és segítsük egymást. Mindannyian más szakosként jöttünk, más ösztöndíjjal, de érkezésünk és távozásunk napja nagyjából egybe esett.
Emberek jönnek és mennek az életünkben, én ekkor tanultam meg elengedni őket magam mellől. Van olyan, hogy nincs más választásunk, mint hogy elköszönünk és hálásak vagyunk, hogy megismerhettük egymást. Érezzük a hiányukat, szeretnénk, ha továbbra is velünk lennének, de erre nincs lehetőség. Ezért át kell gondolnunk, mit tanultunk tőlük, milyen hatással voltak ránk, mit viszünk magunkkal tovább belőlük.
Lehet-e a régi életet folytatni?
Sokan teljesen depresszióssá válnak, amikor haza térnek egy hosszabb utazásból, panaszkodnak, hogy ott minden jobb volt, itt meg minden nagyon rossz.
Igen, utazni és kiszakadni jó, de a kérdés mindig az, hogyan tudom mindezt a javamra fordítani. A távollét nem azt mutatja nekünk, miért rossz itt lenni, hanem azt, kik lehetnénk, hogyan élhetnénk, mi a fontos nekünk. Amikor elutazunk hosszabb időre és egy idegen környezetbe kerülünk, eltűnnek azok az elvárások, amik jelentősen meghatározzák az életünket, így sokkal inkább tudunk arra figyelni, mitől érezzük jól magunkat, kik vagyunk valójában. Letisztul a személyiségünk, lehull minden sallang, felszabadultak leszünk, mint egy jobb nyaralás alatt. Ez leginkább akkor működik, ha nem kerülünk méltatlan helyzetbe, mert az pont az ellenkezőjét mutatja meg, azt, milyen a legrosszabb énünk, a haragunk, a csalódottságunk.
Egy jól sikerült utazás, távollét viszont felszabadít, és fordulópont lehet az életünkben. Az egyik legjobb önismereti módszer, még ha nem is való mindenkinek.
Amikor haza jöttem, nagyon erős volt bennem a vágy, hogy megmutassam ezt a sok újdonságot a környezetemnek, ezt a legjobb szándékkal tettem volna, viszont ők csak néztek, nem értettek. Azt mondták, megváltoztam, el vagyok varázsolva, de ez nem baj, majd elmúlik. Ekkor értettem meg, hogy ez velem történt, rám volt hatással, mások nem voltak ott, és ezt tiszteletben kell tartanom. És én sem lettem jobb ember, több sem, csak ki tudtam szakadni a megszokottból, amit most a magam javára fordíthatok. Van, akinek nem kell ehhez elmennie innen, nekem el kellett, kétszer is.
A második elvágyódásom történetét egy másik posztban írom majd meg.
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 10:28:17, vasárnap
|
| |
| |
Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogd kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
Lépcsővel álmodom, hozzád vezet,
Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
Tövises szűk úton a mennybe fel,
Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
Repeső szárnyakon, felhőkön át,
A csillagok fölé, fel, uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
Tudom, ha arcodat megláthatom,
Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hű ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
A legutolsó versszak nem része az eredeti dalszövegnek, csak később adták hozzá. Az érdekessége annyi, hogy Magyarországon kívül sehol nem éneklik ezt a bizonyos utolsó versszakot. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 10:16:38, vasárnap
|
| |
| |
BÚCSÚ AZ ÉLETTŐL
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent,
amit gondolok,
de meggondolnám azt,
amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék,
többet álmodnék,
hiszen minden
becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek, amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában
a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam,
hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam,
hogy egy embernek csak akkor van joga
lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel
és tedd azt, amit gondolsz.
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd
egy mosolyra,
egy ölelésre,
egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat,
akiket szeretsz,
mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk,
szeresd őket és bánj velük jól,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom",
"bocsáss meg",
"kérlek",
"köszönöm".
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked!
Gabriel García Márquez |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 09:59:36, vasárnap
|
| |
| |
Jézus karjai kitárva,
hogy átöleljen engem,
feje lehajtva, hogy megcsókoljon,
lábai szorosan szögezve,
hogy szabaddá tegyen engem.
Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa,
szíve szélesen kitárva,
hogy befogadjon engem.
Akkor tudom,
hogyan szeretett Jézus engem.
/Teréz anya/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok,áldások. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 09:41:15, vasárnap
|
| |
| |
Bocsáss meg, Uram, a sok gyötrelemért, amit szenvedtél az én bűneimért!
Én nem tudtam, hogy minden ,,kis" hazugság korbácsütésként mérte Rád a kínját! Én nem tudtam, hogy minden hitszegésem egy újabb tövist döfött Beléd a kereszten... Én nem tudtam, hogy súlyos vétkeim Magadra vetted, s sírtad könnyeim...
Én nem tudtam, hogy van reményem megszabadulni itt a Sátán rabságából, s ledobni láncait van jogom, mert Te megfizettél minden bűnömért, s nem vádolhat ezért tovább az ősi vádló, s nem kell elhinnem,
hogy ezernyi súlyos vétkem ha eljön az idő számon kéri Isten!
Bocsásd meg tudatlanságom, s eddigi életem, mely nem is volt élet, ha Nélküled éltem! Segíts, hogy én is megbocsássak magamnak mindenért,
s merjem elhinni, hogy megfizettél azért, hogy végre élhessek akaratod szerint, s ne kelljen attól félnem, hogy vétkezem megint! Vezess, szeress, segíts, s én Rád bízom magam, hiszen Te vagy az, Aki az én Uram!
Uram, Megváltóm, ,,Bátyám"! Kérlek, segíts nekem, hogy ne tékozoljam el most már az életem! Hadd éljek úgy, hogy végre örüljön Istenem,
mert minden amit teszek, dicsőségére legyen! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok,áldások. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 09:03:35, vasárnap
|
| |
| |
"Amikor Istennél vagy az imádságban, szemléld önmagad igazságát; szólj Istenhez, ha tudsz, s ha nem vagy rá képes, állj előtte, mutasd magad, és ne tégy semmi egyebet. Így megállni Isten jelenlétében, csak azért, hogy megmutasd: szolgái közé akarsz tartozni - a legszentebb, legkiválóbb, legtisztább és legnagyobb tökéletesség. - Isten látja, elfogadja a jelenlétedet, kedves lesz előtte a hallgatásod; egyszer csak megfogja a kezedet, ő szól hozzád, és száz lépést fog veled együtt megtenni az imádság kertjében." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent Pio atya |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-28 08:49:15, vasárnap
|
| |
| |
MÁRCIUSI ENERGIÁK - AZ ELENGEDÉS BÖLCSESSÉGE
A következő energia hullám március 8.-ig tart. A jelenlegi és a következő energiahullám meghatározza az egész tavaszi időszakot. Így nagyon fontos, hogy megértsük üzenetét, a benne rejlő lehetőségeket.
Ebben a kiemelten fontos és hosszúnak tűnő időszakban a legfontosabb, hogy meglásd, az energia mit akar üzenni neked. Először csak azt lehet majd látni, érezni, hogy a dolgok másként alakulnak, mint ahogy mi szeretnénk, ahogy elterveztük azokat. Kiveszik most a kezünkből a dolgokat. Kiveszik, mert túlságosan elterveztük, leirányítottuk, akartuk... Nem lehet úgy, ahogy mi akarjuk! Most nem! Ez az időszak nem ennek az ideje! Most úgy lehet, ahogy a Mindenség szeretné, lágyan, szelíden, szeretettel, érzésekkel.
Figyeld meg magadat, hogy amikor szeretnél valamit, akkor akarsz. Akarod és így konkrét elképzelésed van az adott emberrel, helyzettel, dologgal szemben. Mindent megtervezel fejben és látod lépésről-lépésre, hogy mikor-mit is kell tenned. Felépítetted a terveidet és várod, elvárod, hogy minden a te terveid szerint történjen. Ez a fajta tervezés, bezárja, elérhetetlenné teszi mindazt, amit valóban szeretnél megtapasztalni, elérni. Egy gondolati kockába zár téged, és elveszíted közben a valódi teremtő erődet. Elvész a spontenaitás, a kreatvitiás, minden olyan minőség ami a szívedből hozzáadódhatna teremtésedhez.
Teremteni, jól teremteni csak szívből, érzésekből lehet!
A tavasz elhozza és megmutatja nekünk ezt az üzenetet. Most elveszítünk mindent, amit fejből gondoltunk el. Elveszítjük a kontrollt felette. Nem tudjuk irányítani, akarni... el kell engedni, hagyni kell történni.
Ha szeretnéd megtartani a teremtésedet, akkor tegyél érte, de miközben teszed, engedd el az elvárásaidat. Te csak tedd a dolgodat és szeress! Áramolj nyitott szívvel, lásd és érezd, hogy a jó irányba tartasz, érezd belső örömödet, érezd, hogy a megvalósulás útján jársz és egyszer csak megérkezel.Megérkezhetsz oda, ahova indultál, de nem pont úgy, ahogy te elképzelted. Úgy, ahogy annak lennie kell! Te csak engedd, hogy megtörténjen!
Engedd meg magadnak, hogy gondolatok nélkül, szívből teremts! Érezd vágyaidat, céljaidat, engedd, hogy az energiák áramlata segítsen, hogy elérd azokat, engedd, hogy a Mindenség vezessen!
Tárd ki a szívedet és hagyd, hogy aminek mennie kell az menjen, aminek jönnie kell, azt fogadd be! Ne minősítsd, ne állj ellen, csak adj az újnak helyet. Meglátod, később majd megérted. Most csak érezned kell!
A jelenlegi időszak a Főnix szimbóluma. Ahhoz, hogy az újjászületés megtörténhessen, egy pillanatra meg kell halnunk előtte. Mi az ami meghal és mi születik belőle? A személyiségünk, Egónk akarata hal meg és a Lélek szárnyalása kezdődhet el.
Fogadd el azt ami van, úgy ahogy van és tegyél meg mindent azért, hogy céljaidat, vágyaidat elérd. Lásd, hogy körülötted minden állandóan változik, pillanatról-pillanatra bontakozik ki. Az energia áramlik és te áramolhatsz vele. Az áramlást nem értheted meg, csak érezheted és érzéseiden keresztül követheted.
Most nem kell előre eltervezni, hagyni kell spontán módon történni!
Állj meg egy pillanatra amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább mindazt ami történik veled. Állj meg, nézz fel az égre, kulcsold össze a kezedet és térdelj le... ennyit tehetsz. S ha ezt megteszed, a spontán derű fog megszületni benned. Megérezheted a saját kicsinységedet, és ezzel egy időben a Mindenség nagyságát az emberhez képest. Amikor ezt megérzed, akkor mosolyogni tudsz azon, hogy te akartál irányítani, te akartad, hogy valahogy legyen. Lásd meg, hogy a Mindenség ereje sokkal nagyobb az embernél. Engedd, hogy vezessen, segítsen, megtartson téged! Engedd, hogy gondoskodjon rólad! Engedd, hogy úgy tegye, ahogy annak valóban történnie kell! Te csak ne állj ellen... Engedd! Engedj most el mindent!
Hogy tudsz úgy elengedni, hogy az valóban megtörténjen, az energia megforduljon és sikerüljön teremtésed?
Nézd csak, segítek:
Elengedni annyit jelent, mint odaadni.
Odaadni mindazt ami volt, ami régi.
Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni...
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.
Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.
Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való...
Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk...nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.
Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak...
A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod...
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben!Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!
Mindössze ennyit kell tennünk most, hagyni, hogy történjen. Áramolni az energiákkal, a lehetőségekkel. Jön a tavasz, sőt már itt van, hatalmas energiák mozdultak meg. Te csak bízd magad oda és tedd a dolgodat! TEREMTS! Teremts egy új minőségű életet magadnak, lovagold meg a hullámokat!
Őrizd meg belső derűdet, szeretetedet és oszd meg Fényedet. Hidd el, ennél többet most nem tehetsz.
Végtelen szeretettel: Andi&Aletta
www.talentumok.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-27 19:25:34, szombat
|
| |
| |
Ma a Kivonulás könyvéből hallottuk az egyik legismertebb részt, amelyben megtudjuk kicsoda is az Isten. Amikor ezt a kérdést feltesszük magunknak életünk során - talán nem is egyszer, számtalanszor - azt a vágyunkat fejezzük ki, hogy megismerjük Teremtőnket, azt a csodálatos Valakit, akit évezredek óta Istennek nevez az emberiség. Érthető ez a vágy, hiszen értelmes teremtmények vagyunk, és természetes, hogy megpróbáljunk értelmes magyarázatot kapni erre a döntően fontos kérdésre. Ugyanakkor meg kell tapasztalnunk azt is, hogy Isten nagyon furcsán viselkedik, ha szabad ezt a kifejezést használnunk. Mózesnek egy égő csipkebokor formájában jelent meg, csak a hangját hallhatta. Gyakran jelent meg felhő alakjában, valakinek az álmában, majd különös módon, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ő maga is sokszor hivatkozott az Atyára, mint tőle különálló, de vele egylényegű Valakire. Mi már tudjuk, hogy a Szentháromságban teszi érthetővé ezt a bonyolult dolgot. Mózes is kérdezett, akárcsak mi. - Ha megkérdezik tőlem, mi a neve, mit mondjak nekik? És Isten válaszolt: ,,Én vagyok, aki vagyok". Mózes nem lett okosabb. Később rájött ő is a rejtély kulcsára. Isten nevét kiejteni sem szabad, nem hogy ránézni, meglátni Őt. Miért? Mert meg akar óvni minket a bálványimádás bűnétől. Isten más. Nagyon más. XVI. Benedek pápánk egyik könyvében fő helyen idézte Pascalnak híres mondatát: ,,Ábrahám, Jákob és Izsák Istene, nem azonos a filozófusok Istenével". Isten annyira más, hogy még a teológia is csak dadogni tud, ha Róla kell beszélnie. Nekünk annyit kell megtanulnunk és elfogadnunk most, hogy minden ami nem Isten, az teremtmény. Ő azonban nem teremtmény. És aki egy bármilyen teremtményt az Ő helyébe tesz, és imádni kezdi, a lehető legsúlyosabb bűnt, a bálványimádást követi el. Így lesz bálvány a pénz, az érzékiség, a hatalom, az izmusok, ideológiák, de még a helyes hazaszeretet is az lehet, ha nem vigyázunk. Istenünk végtelenül felülmúl minden elképzelhetőt. Az ember, mint teremtmény szellemi személy, aki pszichével és testtel rendelkezik. Pszichénket, lelkünket Ő teremtette, mégpedig azért, hogy ezen a csodálatos és bonyolult, élő rendszeren keresztül léphessen velünk kapcsolatba. Ezért a legfontosabb tudományok egyike a pszichológia, vagyis a lélek-tan, feltéve, ha nem ateista szakemberek művelnék. Szerencsére akadnak értelmes, alázatos, istenhívő pszichológusok is, akik el tudtak jutni addig a határmezsgyéig, ahová Mózes is eljutott, amint hallhattuk. Ők is megálltak, levetették sarujukat, és leborultak a ,,Vagyok, aki vagyok" előtt. Szent János apostol is megkapta kinyilatkoztatásban Istentől a parancsot, Mózeshez hasonlóan. Új, soha nem hallott nevén is nevezhetjük Teremtőnket, és János leírja a mondatot első levelében: ,,Isten a szeretet". Ettől fogva a félelmetesen más Isten, ég és föld rettenthetetlen ura, a mi mennyei édesapánk lett. Erről tett tanúságot Jézus egész életével. Így szólíthatjuk Őt: Abba, Atya. Az arám eredeti pontos fordítása: apu, apuka. Micsoda fejlődés ez a csipkebokortól napjainkig! Felnőttünk Hozzá, gyermekeinek nevez minket és felkínálja nekünk a meghitt, bizalmas együttélést, Vele. Értjük mi ezt? Félek, hogy nem mindig. De ebben nem a keresztény hívek a hibásak, hanem sokszor mi, papok is. Ugyanis a templomok üresek. Itt -ott egy - egy fiatal. Az idősebbek még járnak, de már alig van hűséges lélek. Viszont egyre több a kifogás, hogy miért nem tudtam templomba menni. Sok minden lehet ennek az oka, de én hajlok arra, hogy ezeket az okokat nem kívül kell keresni. Talán csak egy példa. Ma sok felnőtt jut el a megtérésre. Olyanok, akik nem kaptak vallásos nevelést, egyszer csak találkoznak Istennel. Életük ettől fogva alaposan megváltozik. Tudják, hogy ezek után nem élhetnek úgy, mint eddig. Elolvasnak mindent nagy lelkesen az egyházról, annak előírásairól és komoly elhatározással, megpróbálnak megfelelni az előírásoknak. És akkor elkövetnek egy bűnt. Megint. Elmennek, meggyónják. Ott megígérik, hogy soha többé bűnt nem fognak elkövetni, Isten segítségével. És akkor megint bűnbe esnek. És újra. Szegények elkeserednek. Szomorúan levonják a következtetést: ,,úgy látszik, nem tudok megfelelni ezeknek az elvárásoknak, én egy akaratgyenge, szerencsétlen senki vagyok, biztos az Isten sem szerethet egy ilyen alakot." Még próbálkoznak néhányszor, aztán eltűnnek a misékről, eltűnnek a szemünk elől. Visszazuhannak az istentelen világba, és életük derékba törik, mert egyszer már találkoztak Valakivel, aki őket mindennél jobban szerette, akivel olyan jó volt együtt lenni, aki szerette őket, de elvesztették. Mi történik itt? Ennyire nem tudjuk, hogy ki az Isten? Először is. Hogy mondhatsz olyat gyónás után, hogy soha többé? Hogyan mondhat értelmes keresztény ember ilyet? Mit tanít az Anyaszentegyház? Azt, hogy az eredeti bűn által megrendült ember mindig bűnt fog elkövetni, mert bűnös. Mindannyian bűnösök vagyunk, a pápa is. A legnagyobb szentek tartották magukat a legnagyobb bűnösnek. Ezért kellett Jézus Krisztusnak megszületnie, szenvednie, meghalnia és feltámadnia. Ezért van a Megváltás. Ezért alapította Jézus a bűnbocsánat szentségét. Bűntelenek akarunk lenni? Nem mi vagyunk az Isten! Mert csak Ő bűn nélkül való és az Ő kegyelméből a Boldogságos Szűz Mária. Mi mindaddig bűnre hajlók maradunk, amíg itt a földön élünk. A fontos, hogy minden elbukás után azonnal talpra álljunk és szaladjunk a mennyei apukánkhoz. Ez a szentgyónás.
Isten tudja a legjobban, hogy bűnösök vagyunk, és mennél inkább azok vagyunk, annál inkább szeret minket. Jézus a bűnösökért jött, nem az igazakért. Soha többé? És ráadásul Isten kegyelméből? Isten soha nem adja ilyenhez a kegyelmét. Ő egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki hisz benne, az üdvözüljön, és el ne vesszen. Mennél inkább úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket, annál közelebb van hozzánk. Isten a szeretet. Nem csak arról van szó, hogy szeret minket, hanem, hogy Ő maga a szeretet. Képes a szeretet minket pokolra küldeni? Nem, testvérek. Aki pokolra jut -mert van pokol -, az magát utalta be oda istentelen, büszke, irgalmatlan, elhazudott, képmutató életével. Ha a mai ember komolyan venné Isten üzenetét és felfogná avval az eszével, amire olyan büszke, hogy Isten maga a szeretet, tele lennének a templomok. Sok- sok jóravaló, tisztességes fiatal kerüli el a templomokat, mert akit ők Istennek hisznek, abból köszönik, nem kérnek. Pedig, ha tudnák, hogy olyan isten nincs is! Az ember bűnös, irgalomra, megváltásra szoruló szegény kis teremtmény. Mi mást tehet egy bűnös, mint, hogy bűnt követ el? Ha nem így gondolja valaki, az Jézus Krisztus megváltói művét vonja kétségbe. Nem az a legnagyobb bűn, hogy néha hazudsz, elcsensz valamit, elfelejtesz imádkozni, vasárnap elmaradsz a miséről, azzal a fránya VI. parancsolattal is mindig baj van, sorolhatnám. A legnagyobb bűn, hogy Isten szavában kételkedünk. Mert ezt tesszük, amikor nem bízunk az Ő irgalmában, szeretetében, megbocsátásában. Egy szent életű öreg keleti szerzetes atya haldoklott. Saját maga feküdt bele a koporsójába. Mellette állt egy pap testvére, aki könnyek között kérdezte: - Atya! Most, hogy elmész, mondd meg hogyan éljek? Úgy szeretnék Istennek tetsző módon élni! Az atya ezt válaszolta -"Élj úgy, ahogy tudsz, és törekedj arra, hogy mennél kevesebb bűnt kövessél el". És a szent életű atya mosolyogva meghalt. Vesszük az üzenetet? Arra törekedsz, hogy glória legyen a fejed fölött? Esetleg szárnyakat akarsz növeszteni? Nem fog menni. Senkinek sem ment, aki embernek született. Élj úgy, ahogy tiszta lelkiismerettel tudsz, kérd a szív tisztaságának kegyelmét, és lehetőleg mennél kevesebb bűnt kövess el. Néhány éve, volt egy súlyos szenvedély-betegem. Katolikus pap. Korábban híres lelkivezető, több remek lelki könyv szerzője. Orvosai már lemondtak róla, tizenegyszer volt pszichiátrián, míg végül hozzánk küldték: kezdjetek vele valamit, reménytelen eset. Öt hónapig semmit sem csinált. Lázadozott, durcáskodott, depresszióba esett. A változási szándék legkisebb jelét sem mutatta. Meguntuk. A szakmai értekezleten hoztunk egy döntést: elküldjük. Lelkünk mélyén tudtuk, hogy halálra ítéltük. Egymásra néztünk munkatársaimmal, és szinte egyszerre mondtuk, adjunk neki még egy hetet.
Azon a héten megértett valamit és elkezdett épülni. 10 éve nem iszik és egy nagy plébánia lelkésze. A város egyik legkeresettebb gyóntatója. Állandóan mosolyog és hozzá járnak lelki vezetésre a környék lelki nyomorultjai. Ahogy ma hallhattuk Jézus Urunktól: ,,Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre..." Hát ilyen a mi drága Mennyei Atyánk, a mi Istenünk, testvérek.
DIÓSSY IVÁN·2016. FEBRUÁR 27. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkipásztori elmélkedés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-27 14:07:22, szombat
|
| |
| |
A jónak soha nem lesz hatalma. Mert a jó nem akar hatalomra törni. A jó létezik, de nem irányít. Saját magára épít, a mindenkor létező igazságra.
Nem célja a manipuláció és nem célja saját nagyságának hirdetése. Ha egy ember szívében létezik az számára éppúgy elegendő...mert ami a szívben létezik, az örökké él.
Nem fél, mert nem tud mit elveszíteni. Nem bizonygat, és nem vezet meg.
Ismeri az egység törvényét, tudja, hogy az univerzum végtelenségébe egyként fonódva össze nincsenek korlátok. Neki nem jut kevesebb, ha máshol több van...
Ellenben a rossz mindig hatalomra tör. Hatalmat akar. Nem hisz magában, mert még önmagát is félrevezetve manipulál másokat. Minél magasabbra tör, annál több hazugság kell neki, mellyel önmaga pozícióját biztosítja. Elfelejtette mi az az egység: elvesz, lekezel, rombol és szétszakít.
Polipként terjeszkedve építi birodalmát. Vezet, irányít. Nem bízik, mert még saját magában sem bízhat. Minél nagyobb hatalmat épít, annál jobban fél, hisz annál nagyobbat veszíthet.
Mikor másoktól vesz el, valójában önmagát lopja meg.
De a rossz is érez. Érez, fél...és tudja, létezése nem örök. Ha nem félne, nem kellene neki mindig eggyel több biztosíték...
A rossz elfelejtette, hogy valójában örökké létezhetne, ha tudná és betartaná az univerzális törvényeket:
Egység. Bőség. Amit mással teszel, azt valójában önmagaddal cselekszed.
De ha betartaná, akkor, mint rossz, megszűnne létezni és feloldódva az egységbe nem lenne már se jó, se rossz csak az univerzum tiszta fényének örök rezgése. Egy új világ.
Messze még...
Szeretettel: Sándor Judit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/14 oldal
|
Bejegyzések száma: 137
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
137 db bejegyzés |
| e év: |
935 db bejegyzés |
| Összes: |
8743 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (20)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (72)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 196
- e Hét: 3706
- e Hónap: 5601
- e Év: 56392
|
|
|
Offline
