Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Kohut Katalin: Remény (Vilma-Béla párbeszéd)
  2016-05-23 18:14:05, hétfő
 
 

- Béééla! Vigasztalom szegény Magdikát, ismét feladta a reményt, nem akar élni.
- Nagyon nehéz a helyzete, drága Vilma! Már az én hitem is megrendült abban, hogy van segítségük az embereknek a Földön.
- Másoknak könnyebb, van feljebbvalójuk, van kihez fohászkodniuk.
Az egyik ismerősöm mesélte tegnap, hogy eladta a lakását úgy, hogy a vevő meg sem nézte. Az ügyvéd előtt szembesült azzal, hogy lakást vásárolt. Azt hiszi ezért, hogy neki Isteni gondviselője van.
- Milyen Isten az, aki befolyásol bárkit is gondolatban, akaratában?
- Látod, az ilyeneknek van védelmük, másoknak meg ártanak.
- Ezek is teremtők, de a sötétséget képviselik, bárkit tönkre téve, aki a teremtményük útjában áll. Magdika nem rendelkezett soha védelemmel, annyira jóságos és tiszta volt, hogy mindenki tönkre akarta tenni.
- Igen, Bélám, pedig annyira bízott abban, hogy vannak igazságos hatalmak, akik a segítségére sietnek.
- Most mi történt, drága Vilma?
- Baleset érte, életében először. Maga sem hitte el, hogy ez megtörténhetett vele, mindig annyira óvatos volt. Összetörte magát, eltört a válla akkor, amikor segített egy asszonykának, aki elesett éjszaka a lakásában.
- Szóval egyből megkapta a sorscsapást. Ahogyan elmesélte az életét, ez már születése óta történik vele. Mindig bízott abban, hogy egyszer vége lesz, többen meg is kérdezték, még mindig tart-e, de nem siettek a segítségére.
- Hiába-tollal írtak, azt írták. Senki sem folyik bele a művészetekbe feltérképezni, mi történik itt valójában nagyon régóta.
- A művészet dolga lenne a remény adás is, drága Vilma, s mellette az igazság elmesélése, de remélhetőleg még az áldozatok életében.
- A remény mindig a jövőt jelenti, hiszen a borzalmas múltra és a jelenre nem lehet építeni. Nem tudom, tisztességes-e táplálni valakiben a csoda várást?
- Csoda még soha nem történt, bűnjel itt minden és cinkos a néma...
- Az ember nem vonzza be a sorscsapásokat, de ha ezek folyamatosan történnek, időnként feladja, nem lát kiutat áldatlan helyzetéből.
- Igen és az emberek egyetlen életereje, a szíve a csapások ellenére is egyre vágyik, az életre, drága Vilma.
- A világ rossz felé halad, az ország lefelé építette a középkor templomait, mindegyik szerepjátékos csak a saját elméletét képes képviselni, nem képes látni a valóságot. A földre szállt játszótér és minden történelmi kor képviselője, mint könyvszereplő végtelen játékot űz.
- Így van, Vilma, felemelt sorsukkal megterhelték az ártatlanokat. Azelőtt a teremtett árnyékok nem áldoztak embereket.
- Most meg mindenért az emberek voltak megvádolva, ami belőlük hiányzott, vagy hibádzott.
- Iszonyat ez, hogy bűn lett a jóság, szépség és a nemesség. A vér és a könnyek hiába hullottak.
- Általuk tisztul a Föld, emberi sorsot kaptak, egyetlen közös nagy áldozásban.
- Mások könnyen adnak tanácsokat, akiket megmentettek sorsuktól, nem értik a szenvedéseit a halálra ítélteknek, akiknek egyetlen bűnük volt az emberség.
- Igen, azt mondják, Bélám, hogy azért szenvednek, mert biztosan megérdemelték elfelejtve, hogy minden gazdagság, hírnév és siker a féktelenek Istenétől adott.
- Ezért nem tudok én sem reményt adni Magdikának, azzal biztatni, hogy egyszer is véget ér a hosszú méltatlan szenvedése.
- Még beszélni sem lehet róla, Bélám, mert ha csak céloz arra, mik történtek vele, már ki is közösítik, vagy megbélyegzik, mert ezek a dolgok titkon és a láthatatlan világban történnek. Kapaszkodott szalmaszálba, mint egy fuldokló, de mindenki cserben hagyta.
- Amíg remélünk, élünk, mondják, de ez ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert az embertelen helyzetet nem lehet életnek nevezni.
- Azt mondják, reménytelen nem létezik, nincsen lehetetlen, csak tehetetlen. Hogyan is tudná Magdika Bélám felvenni a harcot az őt legyőzőkkel szemben?
- Ez gondot jelentene, drága Vilma sok egyháznak is, akiknek a dolguk lett volna a háború egymás ellen, hiszen mindegyiknek megvolt a létrehozott vallási ellensége. Az ember nem értheti a politikai erőket mozgató hatalmakat, nem tudja, mi is történik vele, csak érthetetlenül tűr.
- A reménnyel is visszaélnek a gonoszok. Néha felcsillámlik a lehetősége egy szebb és boldogabb jövőnek, de ezek csak átmenetek, arra valóak, hogy a féktelenség még nagyobb csapással sújtsa mélybe az elesetteket. A remény szimbóluma lehet a szivárvány az égen, szövetségként a láthatatlan segítő és az emberek között. A remény ugyanúgy szerte foszlik, majd ha jön a frissítő permet, ismét megjelenik.
- Igen, drága Vilma, ilyenkor az ember új erőre kap és kinyújtja kezeit az élet felé, ami számára a gyászt és halált jelenti.
- Értük kellene kongani ma minden harangnak, felemelni a hangot és hirdetni az igazságot.

2016. május 23.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Kassai mámor
  2016-05-22 22:08:03, vasárnap
 
 

Magyarország szépséges tájait bejárni kevés egy élet. Valaha szerencsésnek mondhattam magam, apám volt a Spartacus természetjáró szakosztály vezetője. Gyermekként ismerkedtem meg a várakkal, a kék túrák útvonalaival. Most nagyon büszke vagyok apára, hogy ezeket az utakat és az évenkénti balatoni nyaralásokat meg tudta szervezni az egész városnak, a Hegyköznek és Bodrogköznek is. Minden szülő bátran rábízta leánygyermekét. A család a becsületéről volt híres. Az ősök még Szlovákia területén éltek, szerencsésebb helyzetben.
Néha átmentem vásárolni a határon Nové Mestoba, de mindig vágytam arra, hogy Kassára, ahol nagymamám rokonai éltek, egyszer eljutok.

A nagy találkozásra gondolva mai napig égeti a szégyen a lelkemet.
Válásom után idegösszeroppanást kaptam. Méltóságom, s az addigi angyali jelzőmet elveszítettem. Elegáns kosztümömeimet átcseréltem térdig érő nadrágra, farmerre, konty helyett csurkába tettem a hajamat. Összehozott a sors egy csöves fiúval, aki nem ismert engem, s talán egyáltalán nem is volt kíváncsi arra, ki vagyok. Megfogott a kék szeme, összekötött minket egy darabig a zeneszeretet, s az ének.
Baráti körével kassai utat szerveztek. Vonattal mentünk, s a városba érve gyalogosan elindultunk a helyes kis utcák közepén. Odaértünk egy zenélő szökőkúthoz, melyet fiatalok ültek körbe áhítatos arccal. Komolyzenét hallgattak. A fiúk szívéig nem jutott el a mennyei dallam, mivel végig itták az utcákat, itt is azzal voltak elfoglalva. Nagyon kirítt a társaság a megszokottól, az ott lévők lehet, hogy kitalálták, honnan érkeztünk. Miután eloltottuk a csikkeket a zöld pázsiton, összeszedtük a maradék pénzünket és ennivaló után néztünk. Beesteledett. Egyetlen vendéglátó hely volt nyitva. Ketten fogyasztottunk el egyetlen kiflivel egy ruszlisalátát. Annyira finom volt, mai napig érzem a számban az ízét.
Majd az állomásra mentünk aludni. Éjszaka jöttek a rendőrök igazoltatni. A társaság minden tagjának elkérték az útlevelét, tőlem nem. Velem még soha nem fordult elő, hogy elkérjék az irataimat. Ahhoz még mindig túl komolynak látszottam.

Így maradt meg bennem rossz élménynek a kassai kirándulás, mely lényegében a világ bármelyik országában ugyanazt jelentette volna: mámort. Ekkor kiállítottam magamról egy igazi szegénységi bizonyítványt városnézésből, mint olyan ember, akinek az ősei ott éltek. Nem láttam Rákóczi sírját, a helyet, ahol Csák Máté élt. Pótolhatatlan veszteség. Szégyent hoztam apámra, aki egykor onnan vásárolta szólógitáromat, s saját emberségemre.

2016. május 22.





  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Egy német
  2016-05-20 16:20:27, péntek
 
 

Thomas Mann úgy német, mintha Afrikában lenne az: dacosan és hűségesen, s ugyanakkor kissé szerepszerűen és tüntetésszerűen, megsértve és gőgösen német. Van benne valami Mozartból - a zenéje - Goethéből - a szerepe - s természetesen van benne nagyon sok Thomas Mannból is, aki patríciusnak született Lübeckben, s most Thomas Mann Küssnachtban, Zürich mellett. Életre-halálra verekedik azzal, ami német benne; kissé életre akarja kelteni, s kissé halálra is akarja sebezni önmagában a németséget. Ő megitta az anyatejben azt a félpohár pezsgőt, amit Bismarck követelt minden német számára; s most e finom, életreszóló mámorban beszél a világról. Lehet, hogy nem ő a legeszményibb német; de biztos, hogy a legigazabb. S a tetejébe, Undser és Dreiser mellett, a legnagyobb élő írók egyike. Micsoda konfliktus! Mélyen meghajlok előtte, s néha sajnálom, szegényt.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Szemek
  2016-05-19 18:27:23, csütörtök
 
 

Ó, ez a fény, mely egyszerre felvillan az utcán, vagy egy színházi tömegben, vagy a villamosban - ez a sugár, a szemek sugara, ez az emberi fény, mely hatékonyabb és égetőbb, mint a rádium sugara, s pörköl szövetet és áthatol a lélek felhámján és roncsol. Micsoda fény! Nézz a szemembe!		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Amiről nem szívesen beszélünk - hentesek megszünőben
  2016-05-19 18:02:47, csütörtök
 
  2001-ben voltam utoljára négy évvel ezelőttig mammográfián Diósgyőrben. Az asszisztensnő teljes erővel rácsapta a gépet a mellemre. Kiáltottam, hogy nagyon fáj, de ez őt nem érdekelte. Sokan ilyen rossz élmények miatt nem járnak rendszeresen emlővizsgálatra. Négy évvel ezelőtt értesítésre elmentem, egy nagyon kedves hölgy fogadott, finoman helyezte rá a gépet a két mellemre egyesével. Azt kell gondolni, hogy az asszisztencián múlik a kellemetlen, vagy jó tapasztalat, az, hogy bátrabbak legyenek a hölgyek.

Anyává tettek hipnózisban, míg emberré emelték a fertelmeseket. Kukó cigányság helyett kerültem férjhez adásra. Születésem óta ijedt volt a két szemem, el lehet képzelni, ahogyan a szülészetre mentem 1976-ban, 18 éves koromban egyedül, mert járvány volt, lezárták az osztályt. Nem éreztem a család támogatását, egyedül néztem szembe az ismeretlen fájdalommal, egyedül váltam kislányból anyává. Két perces fájásokkal mentem be, másfél napig vajúdtam, nem tágultam. Akkor még nem lehetett járkálni, végig az ágyon kellett háton feküdni, s még vizet sem lehetett inni. Szülés előtt beöntést adtak. Nagyon féltem, a főorvos olyan volt, mint egy hentes. Végül egy helyettesítő sebészorvos vezette le a szülésemet infúzióval. Hentes munka ez, hiszen a gyerek fejének megjelenésekor hatalmas gátmetszést végeztek. Mikor az ember túl van a vajúdáson, következik az igazi fájdalom, a varrása az eleven húsnak. Minden öltést éreztem, emelgettem magam, amiért jól belém csípett a szülészorvos.
Napra pontosan tudtam, mikor fogok szülni, hiszen 1975. május 1-jén történt az eljegyzés napján meg az első együttlét. Egyből teherbe estem, a gyerek március 7-én született, a születésnapomon. Nehéz nyomorúságom idején Ő tartott el engem, 1986. óta vele tudtam közlekedni és boltba menni vásárolni.

Volt férjem jött értem egy heti mulatás után taxival borostásan a kórházba, majd elment ebédért és elfelejtett haza jönni. Ez a több, mint tíz év alatt végig így ment.

1976. szilveszterén otthon volt, ekkor fogant a kisebbik lányom, bár szedtem a Continiumot. Ez a szülészorvos is olyan volt, mint a hentes és sértegetett. Lekvárnak nevezett ijedt zöld szememre nézve, s mikor vizitelni jöttek másnap felemelte rajtam a lepedőt mindenki előtt és közölte nyersen, hogy úgy fekszem, mint egy kérdőjel. Ismét tágítóval szültem, hatalmas volt a kisebbik lányom, különösen a feje. Bevágott, de a méhszáj szétrepedt, nem varrta össze. Megindult a tejem, kértem szoptatásra a gyereket, rám mordult, hogy csak másnap indul meg a tej. Következő nap már hatalmasra dagadtak a melleim, tűzpirosak voltak, begyulladtak. Ekkor az orvos nagy tenyerével nyomogatni kezdte. Negyven fokos lázzal jöttem haza, leráztam a lázmérőt, mert nem láttam értelmét tovább ott maradni. A kisebbik lányom vállán négy ujjnyom látszott megkékülve, mely örökre ott maradt, olyan lett, mint a farkasbőr, de az orvosok szerint nem az. A kisebbik lányom 1977. október 7-én született. Egyedül voltam, a volt férjemet káderként (parasztként) a párt beiskolázta.
Anyósom kihívta a körzeti orvost, ő elhívta a volt osztálytársnőm sebész főorvos apját megvizsgálni a mellemet, kell-e vágni. Naponta kaptam vénásan gyulladáscsökkentőt.

Hat hét múlva a hentes orvoshoz kellett mennem a rendelőintézetbe. Ültem egy órája, de senki sem jött ki. Jött egy falusi asszony, mondtam neki, hogy egy órája várok én is, senki sem nézett ki.
Bekopogott az asszony és rám hivatkozott. Kijött dr. Hentes és nagy hangon megkérdezte, ki az, aki már egy órája vár? Az előbb nézett ki és senki sem volt itt, állította, vagyis hazudott. Bementem vörös arccal, riadtan, azt mondta, hogy én hazug vagyok.
Felírta a fogamzásgátlót, a Biscerurint, kettesével szedette, mivel nem vált be, abba hagyatta, Egyből teherbe estem. A szülész főorvos nem engedélyezte az altatást abortusz esetén, bár a világon mindenütt humánusak voltak már. Volt olyan orvos, aki azt mondta, hogy ha akkor jó volt, akkor ezt is bírják ki az asszonyok. Abortusz előtt a fiatal szülészorvosok előtt vizsgáltak. Olyan volt, mintha a belső részeimet huzigálták volna ki elevenen. Soha nem felejtem el, annyira megviselt lelkileg, hogy csontsoványra fogytam.

Majd jött 13 éven át az össze nem varrt méhszáj miatt reggel-este a tejsavas irritálás,elektrocardiás pisztoly. Méhszájfekélyem lett. 1990-ben műtötték meg Miskolcon, az az emberséges orvos meghalt fiatalon. Az egyetlen volt, aki megkérdezte, mit keresek ebben a városban, itt tönkre fogok menni. Csak néztem rá szomorúan, hiszen már össze voltam zúzva.

Mesterséges klimaxot állítottak elő injekcióval 1997-ben a megyei kórházban. Utána az ösztrogén hiány miatt egyből kezdődött a csontritkulás a szervezetemben, majd pecsételések időnként. Háromszor mentem el nőgyógyászhoz, meggyőztek arról, hogy egészségügyi kaparás kell, mert ők nem látják, mi van a méhben. Egy pecsét miatt altatás és méhküret. Brutális. Az utolsó alkalommal is beutaltak, de helyette rákszűrésre mentem életemben először. Mindent jónak találtak. Azóta minden évben áprilisban elmegyek rákszűrésre, de előre félve a vizsgálattól, mert az orvosok durván helyezik be a hüvely szétfeszítésére alkalmas eszközt. Volt egy idős orvos, akihez szívesebben mentem, mert mindig kérhettem tőle a szűzvizsgálót.
Az éven mondtam egy új orvosnak - a humánusabbak lassan mind elmennek -, hogy nekem nagyon fáj a vizsgálat, különösen a gátnál. Betette a feszítőt és nem éreztem semmit. Szóval így is lehet behelyezni, hogy ne fájjon.
Meglepődtem, amikor kiállította a beutalót, hogy a gátfájdalom miatt menjek ultrahangra, ha ott sem találnak semmit, végbéltükrözésre. Remélem, hogy ilyesmire soha nem kerül sor...
Az ultrahangot végző doktornőnek elmondtam, hogy a gátfájás miatt küldtek ide, s azt mondta, hogy neki is fáj a vizsgálat.

Lehetett volna ezeket a lelki megterheléseket, fájdalmakat elkerülni emberszerető orvosokkal.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Hinni akarok...
  2016-05-17 09:54:38, kedd
 
  Kohut Katalin: Hinni akarok...

Szívtelen világ, miért ért el engem? Közöny és lenézése a jóságos szívnek, egy életen át. Először csúf szóra, megsértésével az anyaságnak porcelánná dermedt, majd a bűnnel való találkozáskor darabokra tört. Csodát várni húsz éven át remény nélkül jelentette a kis mécset, a szunnyadó szeretetet. Űrnyi halál hidegség ölelt, jéggé dermedt. Az igaz szerelem olvasztotta, tégelyére írva: emberség. Csalódás halódásomban hűs kezed, pedig... A hiány levegő nélküli lét, szeretet nélküli halál.
Valaha naponta ápoltam, ringattam, dédelgettem szívhez szóló dalokkal, melyekkel vigasztaltam magam. Nem tudom átnyújtani a hallásodhoz zarándokló tiszta hangot már, pedig szív nélkül élni lehetetlen. A szívünket összekötő láthatatlan fonál neve az egyetlen, mely maga az élet. Nélküled nincs jelenem és jövőm. Hinni akarok az emberségben!

2016. május 17.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Scorpions: Send me angel (Küldj egy angyalt)
  2016-05-16 20:14:26, hétfő
 
  Link

Egy bölcs azt mondta, csak járd az utat
A fény hajnaláig
A szél fújja majd arcod,
Ahogy maguk mögött hagynak az évek
Halld e mélyről jövő hangot
Ez szíved üzenete
Hunyd le szemed és megleled
A sötétből kivezető utat

Itt vagyok
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok
Az esthajnalcsillag földjén

Egy bölcs azt mondta, csak találd meg a helyed
A vihar szemében
Keresd a rózsákat útközben
Csak vigyázz a tüskékkel

Itt vagyok
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok
Az esthajnalcsillag földjén

Egy bölcs azt mondta, csak nyújtsd a kezed
És ragadd meg a varázst
Leld meg az ígéret földjére nyíló ajtót
Csak higyj önmagadban
Halld e mélyről jövő hangot
Ez szíved üzenete
Hunyd le szemed és megleled
A sötétből kivezető utat

Itt vagyok
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok
Az esthajnal csillag földjén
Itt vagyok
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok
Az esthajnalcsillag földjén

Bejegyezte: Poison Heart
 
 
0 komment , kategória:  Dalok  
Kohut Katalin: Bölcsesség (Vilma-Béla párbeszéd)
  2016-05-16 14:40:06, hétfő
 
  Kohut Katalin: Bölcsesség

- Béééla! Mit jelent a bölcsesség?
- Talán a legegyszerűbb összefoglalója az, hogy a bölcsesség begyógyult fájó seb.
- Szóval minél többet tapasztal az ember a világból, minél több negatív hatáson ég át, annál bölcsebbé válik?
- Így van, drága Vilma!
- A bölcsek azok az emberek, akik mindent és mindenkit megértenek, de őket csak kevesen, mert át kell égni az összes fájdalmon ahhoz, hogy megérthessük.
- Pontosan! Lehet tanulni a bölcsektől, sőt ajánlatos megfogadni a tanácsaikat, hogy elkerüljük azokat a buktatókat, melyeken ők keresztül mentek.
- Mennyire kevesen fogadják meg az idősebbek tanácsait is!
- Meg mennyire kevés manapság a bölcs öreg, drága Vilma! Annak idején az idősek érettek voltak, a fiatalok itták a történeteiket, levonták belőle a tanulságokat. A maiak általában csak a könnyű élvezeteknek élnek, azt tartják, hogy az élet erről szól, hogy utolsó pillanatig szórakozzanak, igyanak, mulassanak, tisztelet a kivételnek.
- Nagyon rossz a természetük is, legalábbis tapasztalataim szerint.
- Ülnek bambán a sorozatokat bámulva azok is, akik nem alkoholizálnak, nem kalandokat kergetnek.
- Ki is vannak közösítve azok, akik jóságosan bölcsek...
- Így van, Vilma, a másságot a féktelenek nehezen tolerálják, sőt egyenesen ellene vannak. Az igazságot sem tudják elfogadni és nem is érdekli őket. Mindenki annyi tudással rendelkezik, amennyit fel képes fogni.
- Ezért jelent mást az igazság mindenkinek, aszerint, amennyit meg tud érteni a világból. Figyeld meg, mennyire kevés követője akad egy-egy békességre törekvőnek. Így soha nem fognak kiderülni a titkok, melyek a világ mozgatói. Meg egyetlenegy érdekel általában minden aránylag jólétben élőt: önmaga.
- Önzés uralkodik a mindenségen, eltakarja és fedezi a sötétség tetteit. Pedig az élet arról szól, hogy törekedjünk arra az egyetemes tudásra, mely megmagyarázza az ember értelmét a Földön.
- Ez az a tudás, Bélám, amit nem lehet a bölcsek könyveiből megtanulni.
- De nem árt őket saját jobbításunk érdekében naponta olvasni. Az emberek általában, amikor olvasnak egy bölcs mondatot, tetszik nekik, megértik, de mégsem tudnak eszerint élni és gondolkozni.
A bölcsességet a tett határozza meg.
- Igen, Béla, ezek szerint vannak már bölcsnek született gyermekek is...
- Pontosan, drága Vilma! Ők azok, akik fiatal koruk ellenére együtt tudnak érezni másokkal, akik mindenkit megértenek, meg tudják magyarázni viselkedésük mozgatórugóit.
- Veszélyes vizekre tévedtünk, Bélám! Veszélyes a piszkos és zavaros vizet meginni és megmagyarázni az eredetüket, melyeket általában saját tetteiknek köszönhetnek. A törvények szerint - legalábbis ez lenne az igazságos - az elkövetett tettek vonzzák be a történéseket, melyek szerint egyetlen jóságos embert sem érhetne semmilyen veszedelem. De mást mutat a valóság, vagyis már az élet törvényei is fel vannak rúgva.
- Igen, Vilma, az élet ellenesek azelőtt kihagyták a nekik nem ártó embereket, nem tették őket áldozattá.
- Mindenben a tiszta az igazi, ugyanúgy, mint a szemben, a szívben, a kézben, a hangban és a vízben is, ez az élet egyetlen igaz forrása és a bölcsesség kezdete.
- Mikor fiatal voltál, drága Vilma, Te is úgy élted az életedet, mint egy öreg bölcs. Emlékszem, nem feküdtél le este mindaddig, míg mindent el nem végeztél, s egyszer azt mondtad nekem, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
- Igen, Bélám, ugyanígy voltam a munkahelyemen is. Nem jöttem el addig, míg be nem fejeztem mindent. Valamilyen belső késztetés ez, ami a saját törvényem, melynek igyekszem minden tekintetben megfelelni.
- Látod, milyen különbség van az okosság és a bölcsesség között? Az okosság mindig a megtanult hétköznapi tudást jelenti, a bölcsesség pedig egy életformát, egyetemes, szellemi intelligenciát. Ezzel születni kell, mint az érzelmi intelligenciával. Ők azok, akik mindenkivel együtt képesek érezni.
- De a bölcsek azt is tudják, Bélám, hogy ki az, aki megérdemli az érzelmi segítséget és ki az, aki nem. Ez ugyanolyan, mint a nemes jótékonykodás. A becsületes, igaz emberkék soha nem kérnének segítséget semmiben és nem is tudják meghasonlás nélkül elfogadni, mert ők azok, akiknek élvezniük kellene az életet.
- Már nem igaz, drága Vilma, hogy egyszer lenn, máskor fenn. Forog a fekete mágikus kerék a világ fölött, folyamatosan kitermelve a jólétbe nem valókat. A bölcs arról is megismerszik, hogy megelégszik szerény körülményekkel, pontosan tisztában van vele, mennyi szükséges az emberi létfenntartáshoz.
- Sok ilyen felemelt lelkű emberre lenne szüksége a világnak...
- Igen, a bölcsesség békessége rendet teremt mindenütt.

2016. május 16.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Másként
  2016-05-16 12:04:28, hétfő
 
  Kohut Katalin: Másként

Síri csend, már a pokol orgonahangja sem kísér.
A mélység is döbbenettel néz.
Tükörképemmel szemezek,
a háttérben a fertelmesek.

Kis sötét sarok az enyém,
úgy lakom, mint egy gyermek,
aki más helyett érez szégyent...
sokszor képzelem másként;
könnyezem.

Húsz évnyi élet-remény fáraszt.
Ismeretlen Isten, siess!
Feladom! Iszonyat!
Kór fekélye mérgez,
s most vállamban a törés...

Megcsömörlött békesség kér számon;
tilos-pirosan pulzál bennem vér.
Szunnyad a szép jövő.

2016. május 16.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
A pénz
  2016-05-16 10:27:27, hétfő
 
  A magyar pénzt "keres", a német pénzt "érdemel" (Geld verdienen), a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent), az amerikai pénzt "csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.
(Jókai Mór)		  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
     2/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 1217
  • e Hónap: 7458
  • e Év: 59724
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.