|
2016-08-29 20:14:41, hétfő
|
| |
| |
6. fejezet
1És a próféták fiai így szóltak Elizeushoz:,,Íme, a hely, ahol mi előtted lakunk, túl szűkös nekünk.2Hadd menjünk el, kérünk, a Jordánhoz, aztán ki-ki vegyen onnan gerendát, és készítsünk ott magunknak egy helyet, hogy ott lakjunk."Erre ő így felelt:,,Menjetek."3Valaki akkor ezt mondta:,,Jöjj el, kérlek, és tarts a szolgáiddal!"Erre ő így szólt:,,Magam is elmegyek."4Velük ment tehát, és végül eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat.5Történt aztán, hogy az egyik éppen döntötte a gerendáját, és a fejsze foka beleesett a vízbe. Felkiáltott és ezt mondta:,,Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!"6Az igaz Isten embere akkor így szólt:,,Hová esett?"Erre megmutatta neki a helyet. Ő rögtön levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze foka úszni kezdett.7Most így szólt:,,Emeld ki."Az nyomban kinyújtotta a kezét, és kivette.8Szíria királya pedig hadba szállt Izrael ellen, ezért tanácsot tartott a szolgáival, és ezt mondta:,,Ezen és ezen a helyen fogtok táborozni velem."9Akkor az igaz Isten embere elküldött Izrael királyához ezekkel a szavakkal:,,Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél, mert ott jönnek le a szírek."10Izrael királya el is küldött arra a helyre, amelyről az igaz Isten embere beszélt neki. Az figyelmeztette őt, ő pedig távol tartotta magát onnan. Így történt nem egyszer, sem kétszer.11Ezért aztán feldühödött Szíria királyának szíve, úgyhogy hívatta a szolgáit, és ezt mondta nekik:,,Megmondanátok nekem, ki az, aki a mieink közül Izrael királyával van?"12Akkor az egyik szolgája így szólt:,,Senki sem, uram király, hanem az Izraelben levő Elizeus próféta jelenti meg Izrael királyának mindazt, amit te benn, a hálószobádban beszélsz."13Erre ezt mondta:,,Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy aztán odaküldjek, és elfogjam őt."Később jelentették neki:,,Íme, Dótánban van."14Ő azon nyomban lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.15Amikor az igaz Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, íme, hadsereg vette körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolgája rögtön így szólt hozzá:,,Jaj, uram! Mit tegyünk?"16De ő ezt mondta:,,Ne félj, mert többen vannak mivelünk, mint ővelük."17Elizeus akkor imádkozni kezdett, és ezt mondta:,,Ó, Jehova, nyisd meg, kérlek, a szemét, hogy lásson!"Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott;és íme, a hegyvidék tele volt tüzes lovakkal és harci szekerekkel Elizeus körül.18Amikor megindultak lefelé hozzá, Elizeus így kezdett imádkozni Jehovához:,,Verd meg, kérlek, ezt a nemzetet vaksággal."Ő pedig megverte őket vaksággal Elizeus szava szerint.19Elizeus most ezt mondta nekik:,,Nem ez az az út, és nem ez az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek."Ámde Szamáriába vezette őket.20És történt, hogy amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt:,,Ó, Jehova, nyisd meg ezeknek a szemét, hogy lássanak!"Jehova azonnal megnyitotta a szemüket, és láttak. És íme, Szamária közepén voltak.21Izrael királya pedig így szólt Elizeushoz, amint meglátta őket:,,Levágjam őket, levágjam őket, atyám?"22De ő ezt mondta:,,Ne vágd le őket. Levágod-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal?Tegyél kenyeret és vizet eléjük, hadd egyenek, igyanak, és menjenek el urukhoz."23Ő tehát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek is, ittak is, aztán elbocsátotta őket, és elmentek urukhoz. A szírek rablócsapatai ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.24Történt aztán, hogy Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész táborát, és felvonult, hogy ostrom alá vegye Szamáriát.25Idővel nagy éhínség támadt Szamáriában, és íme, addig ostromolták, mígnem egy szamárfej nyolcvan ezüstöt ért, és egy negyed kab galambganéj öt ezüstöt ért.26És történt, hogy amikor Izrael királya elhaladt a falon, egy asszony így kiáltott hozzá:,,Ments meg, ó, uram király!"27Ő így szólt:,,Ha Jehova nem ment meg téged, én honnan szerezzek neked megmentést?A szérűről, netán a bor- vagy olajprésről?"28A király azután ezt mondta neki:,,Mi bajod?"Erre az így felelt:,,Ez az asszony azt mondta nekem:Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.29Megfőztük tehát a fiamat, és megettük. Másnap aztán azt mondtam neki:Add ide a te fiadat, hogy megegyük!De ő elrejtette a fiát."30És történt, hogy amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta a ruháit. Amint elhaladt a falon, a nép látta, és íme, alul zsákruha volt a testén.31Akkor így szólt:,,Úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul, ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!"32Elizeus pedig a házában ült, és a vének is ott ültek vele, amikor a király odaküldött maga előtt egy embert. Még mielőtt odaérhetett volna hozzá a követ, ő ezt mondta a véneknek:,,Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat hogyan küld ide, hogy a fejemet vegye?Ügyeljetek rá, hogy mihelyt ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak mögötte?"33Még beszélt velük, amikor íme, a követ már le is jött hozzá, és a király így szólt:,,Íme, ilyen szerencsétlenség származott Jehovától! Mit várjak még Jehovára?"
7. fejezet
1Elizeus ekkor így szólt:,,Figyeljetek Jehova szavára. Ezt mondja Jehova:Holnap ez idő tájt egy szea finomliszt egy sekelt ér, és két szea árpa is egy sekelt ér majd Szamária kapubejárójában."2Erre a segédtiszt, akinek a kezére támaszkodott a király, így válaszolt az igaz Isten emberének:,,Még ha zsilipeket készítene is Jehova az egekben, vajon megtörténhet-e ez?"Ő viszont ezt mondta:,,Íme, meglátod szemeddel, de nem eszel belőle."3És volt négy leprás férfi, akik épp ott voltak a kapu bejáratánál. Így szóltak egymáshoz:,,Mit ülünk itt, míg meghalunk?4Ha azt mondanánk:Menjünk be a városba, amikor éhínség van a városban, ott kellene meghalnunk. Ha meg itt ülünk, akkor is meg kell halnunk. Gyerünk, törjünk be a szírek táborába! Ha életben hagynak minket, élni fogunk, ha pedig megölnek, hát meghalunk."5Fölkeltek tehát az esti sötétségben, hogy bemenjenek a szírek táborába;el is jutottak a szírek táborának széléhez, és íme, senki sem volt ott.6Jehova ugyanis harci szekerek hangját, lovak hangját és nagy haderő hangját hallatta a szírek táborával, úgyhogy ezt mondták egymásnak:,,Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ellenünk jöjjenek!"7Azon nyomban felkeltek, és elmenekültek az esti sötétségben. Otthagyták a sátraikat, a lovaikat meg a szamaraikat - a tábort, úgy, ahogy volt -, és menekültek, hogy mentsék a lelküket.8Amikor a leprások eljutottak a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak és elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, majd elmentek, és elrejtették azokat. Ezután visszatértek, és bementek egy másik sátorba, és onnan is elvittek egyet s mást, majd elmentek, és elrejtették azokat.9Végül ezt mondták egymásnak:,,Nem helyes, amit teszünk. Jó hír napja a mai nap. Ha tétovázunk, és megvárjuk, míg felvirrad a reggel, biztosan vétkesek leszünk. Gyerünk, menjünk be, és adjunk hírt a király házában."10Elmentek hát, hívták a város kapuőreit, és hírül adták nekik:,,Bementünk a szírek táborába, és íme, senki sem volt ott, emberek hangja sem hallatszott, csak a kikötött lovak és a kikötött szamarak álltak ott, meg a sátrak, úgy, ahogy voltak."11A kapuőrök máris kiáltottak, és hírt adtak benn a király házában.12A király azonnal fölkelt éjjel, és így szólt a szolgáihoz:,,Hadd mondjam csak meg nektek, mit tesznek velünk a szírek. Jól tudják, hogy éhesek vagyunk, ezért kimentek a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván:Majd kijönnek a városból, mi meg elfogjuk őket élve, és bemegyünk a városba."13Ekkor megszólalt az egyik szolgája, és ezt mondta:,,Kérlek, fogjanak ötöt a megmaradt lovak közül, amelyek megmaradtak a városban. Íme, éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely megmaradt benne. Íme, éppen olyanok ezek, mint Izrael egész sokasága, amely odaveszett. Küldjünk ki, hadd lássuk meg!"14Fogtak tehát két szekeret lovakkal, és a király kiküldte őket a szírek tábora után, ezt mondva:,,Menjetek, és nézzétek meg!"15Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és íme, az egész út tele volt ruhákkal és mindenféle eszközökkel, amelyeket a szírek eldobáltak sietségükben. Azután a követek visszatértek, és beszámoltak a királynak.16Akkor a nép kiment, és kifosztotta a szírek táborát;így aztán egy szea finomliszt egy sekelt ért, és két szea árpa is egy sekelt ért, Jehova szava szerint.17A király pedig annak a segédtisztnek a gondjára bízta a kapubejárót, akinek a kezére támaszkodott. Ezt a nép összetaposta a kapubejáróban, úgyhogy meghalt, amint az igaz Isten embere megmondta. Akkor mondta meg, amikor a király lement hozzá.18Így tehát pontosan az történt, amit az igaz Isten embere megmondott a királynak:,,Holnap ilyenkor két szea árpa egy sekelt ér, és egy szea finomliszt is egy sekelt ér majd Szamária kapubejárójában."19A segédtiszt azonban így válaszolt az igaz Isten emberének:,,Még ha zsilipeket készítene is Jehova az egekben, vajon e szerint a beszéd szerint történhet-e ez?"Ő viszont ezt mondta:,,Íme, meglátod szemeddel, de nem eszel belőle."20Így is járt, amikor a nép összetaposta a kapubejáróban, úgyhogy meghalt.
8. fejezet
1És Elizeus ezt mondta annak az asszonynak, akinek a fiát életre keltette:,,Kelj föl, menj el a háznépeddel, és lakjál jövevényként bárhol, ahol jövevényként lakhatsz, mert Jehova éhínséget rendelt, és el kell annak jönnie az országra hét évre."2Az asszony erre fölkelt, és az igaz Isten emberének szava szerint cselekedett. Elment a háznépével, és a filiszteusok országában telepedett le mint jövevény, hét évre.3És történt hét év elteltével, hogy az asszony visszatért a filiszteusok földjéről, és elindult, hogy a királyhoz kiáltson házáért és földjéért.4A király ekkor éppen Géházival, az igaz Isten emberének szolgájával beszélt, és így szólt:,,Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus tett."5És történt, hogy amint elbeszélte a királynak, hogyan keltette életre a halottat, íme, az asszony, akinek a fiát életre keltette, a királyhoz kiáltott házáért és földjéért. Géházi rögtön megszólalt:,,Uram király, ez az az asszony, és ez a fia, akit életre keltett Elizeus."6A király erre kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki a történteket. Akkor a király melléje adott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta:,,Add vissza mindenét, és a szántóföld minden jövedelmét, attól a naptól számítva, hogy elhagyta az országot, egészen mostanáig."7Elizeus pedig elment Damaszkuszba;és Ben-Hadád, Szíria királya beteg volt. Jelentették hát neki:,,Az igaz Isten embere idejött."8A király akkor így szólt Hazáelhez:,,Végy a kezedbe ajándékot, és menj az igaz Isten embere elé. Kérdezd meg általa Jehovát, és így szólj:Felgyógyulok-e ebből a betegségből?"9Hazáel tehát elindult, hogy találkozzon vele, és ajándékot vett kezébe, igen, mindenféle jó dolgot Damaszkuszból, negyven teve terhét. Odament, megállt előtte, és ezt mondta:,,Fiad, Ben-Hadád, Szíria királya küldött engem hozzád ezekkel a szavakkal:Felgyógyulok-e ebből a betegségből?"10Elizeus így szólt hozzá:,,Menj, és jelentsd neki:Bizonyosan felgyógyulsz,és Jehova megmutatta nekem, hogy meg fog halni."11És mereven nézett, mígnem zavarba ejtő volt már a helyzet. Akkor az igaz Isten embere sírva fakadt.12Hazáel megszólalt:,,Miért sír az én uram?"Ő ezt mondta:,,Mert jól tudom, milyen kárt okozol majd Izrael fiainak. Megerősített helyeiket tűzbe borítod, válogatott férfiaikat kardélre hányod, gyermekeiket darabokra zúzod, és várandós asszonyaikat felhasogatod."13Hazáel erre így szólt:,,Micsoda a te szolgád, aki nem több egy kutyánál, hogy meg tudná tenni ezt a nagy dolgot?"Elizeus azonban ezt mondta:,,Jehova úgy mutatott meg nekem téged mint Szíria királyát."14Ezután elment Elizeustól, és megérkezett urához. Az megkérdezte tőle:,,Mit mondott neked Elizeus?"Ő így felelt:,,Ezt mondta nekem:Bizonyosan felgyógyulsz."15Másnap pedig történt, hogy fogott egy takarót, vízbe mártotta, és a király arcára terítette, úgyhogy meghalt. És Hazáel kezdett uralkodni helyette.16És Izrael királyának, Jórámnak, Aháb fiának az ötödik évében, amikor Josafát volt Júda királya, Jórám, Júda királyának, Josafátnak a fia király lett.17Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.18Izrael királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya lett a felesége, és azt tette, ami rossz Jehova szemében.19De Jehova nem akarta elpusztítani Júdát, Dávidért, az ő szolgájáért, amiképpen megígérte neki, hogy lámpást ad neki és fiainak mindenkorra.20Az ő napjaiban lázadt fel Edom Júda keze ellen, aztán királyt állított maga fölé.21Jórám ezért átment Cairba, és vele együtt a szekerek is mind. És történt, hogy felkelt éjszaka, és megverte az edomitákat, akik körülvették őt, meg a szekerek vezéreit is; és a nép elmenekült a sátraihoz.22De Edom mind a mai napig lázadozik Júda keze ellen. Akkor, abban az időben kezdett lázadozni Libna is.23Jórám egyéb dolgai és minden cselekedete vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?24Végül Jórám nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették ősatyái mellé Dávid városában. A fia, Aházia kezdett uralkodni helyette.25Izrael királyának, Jórámnak, Aháb fiának a tizenkettedik évében lett király Aházia, Júda királyának, Jórámnak a fia.26Huszonkét éves volt Aházia, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Izrael királyának, Omrinak volt az unokája, Atáliának hívták.27Aházia Aháb házának útján járt, és azt tette, ami rossz Jehova szemében, miként Aháb háza is, mert Aháb házával volt rokonságban házasság által.28Hadba vonult hát Jórámmal, Aháb fiával együtt Hazáel, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek lesújtottak Jórámra.29Jórám király ezért visszament, hogy felgyógyuljon Jezréelben a sebekből, amelyeket a szírek ejtettek rajta Rámában, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Júda királya, Aházia, Jórám fia pedig lement, hogy megnézze Jórámot, az Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt.
9. fejezet
1És Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai közül, majd ezt mondta neki:,,Övezd fel derekadat, fogd a kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.2Amikor odaérkezel, keresd meg ott Jéhut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj be, állítsd fel a testvérei közül, és vidd be a legbelső szobába.3Fogd az olajoskorsót, öntsd az olajat a fejére, és így szólj:Ezt mondja Jehova:Felkenlek téged Izrael királyává.Aztán nyisd ki az ajtót, és fuss, ne várakozz!"4Útnak indult tehát a szolga, a próféta szolgája Rámót-Gileádba.5Amikor bement, íme, a hadsereg vezérei ott ültek. Akkor így szólt:,,Beszédem volna veled, ó, vezér!",,Kivel mindnyájunk közül?" - kérdezte Jéhu.,,Veled, ó, vezér!" - felelte.6Felkelt tehát Jéhu, és bement a házba, ő pedig fejére öntötte az olajat, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Felkenlek téged Jehova népének, Izraelnek királyává.7Sújts le Ahábnak, uradnak a házára, és én bosszút állok szolgáimnak, a prófétáknak véréért és Jehova minden szolgájának véréért Jezabel kezén.8Aháb egész házának vesznie kell. Ki fogok irtani Ahábtól minden falra vizelőt és minden magára hagyottat és értéktelent Izraelben.9Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát, és mint Baásának, Ahija fiának a házát.10Jezabelt a kutyák eszik meg Jezréel földbirtokán, és nem lesz senki, aki eltemesse."Azzal kinyitotta az ajtót, és elfutott.11Jéhu pedig kiment urának szolgáihoz, és azok így szóltak hozzá:,,Minden rendben?Minek jött be hozzád ez a bolond?"De ő ezt mondta nekik:,,Magatok is jól ismeritek ezt az embert és a beszédét."12Ők azonban ezt mondták:,,Nem úgy van az!Mondd csak el nekünk!"Akkor így szólt:,,Ezt és ezt mondta nekem, így szólva:Ezt mondja Jehova:Felkenlek téged Izrael királyává."13Erre mindegyikük sietve fogta a ruháját, majd alája tették a puszta lépcsőkre. Megfújták a kürtöt, és ezt mondták:,,Király lett Jéhu!"14És Jéhu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jórám ellen. Maga Jórám egész Izraellel Rámót-Gileádot őrizte Hazáel, Szíria királya miatt.15Később Jórám király visszament, hogy Jezréelben felgyógyuljon a sebekből, amelyeket a szírek ejtettek rajta, amikor Hazáel ellen, Szíria királya ellen hadakozott. Jéhu pedig ezt mondta:,,Ha lelketek egyetért, senkit se hagyjatok kimenekülni a városból, nehogy elmenjen, és hírt adjon Jezréelben."16Akkor Jéhu szekérre szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám, és Aházia, Júda királya is lement már, hogy megnézze Jórámot.17Az őr ott állt a tornyon Jezréelben, és meglátta Jéhut, amint embereinek hullámzó tömegével közeledett, és rögtön így szólt:,,Hullámzó tömeget látok!"Jórám erre ezt mondta:,,Végy egy lovas katonát, küldd ki eléjük, és így szóljon:Béke van-e?"18A lovas tehát elébe ment lovon, és ezt mondta:,,Így szól a király:Béke van-e?"De Jéhu így felelt:,,Mi közöd neked a »békéhez?Kerülj mögém!"Az őr ekkor jelentette:,,A követ odaért hozzájuk, de nem tért vissza."19Ő erre kiküldött egy második lovast is, az pedig, amikor elérte őket, ezt mondta:,,Így szól a király:Béke van-e?"De Jéhu így felelt:,,Mi közöd neked abékéhez?Kerülj mögém!"20Az őr ekkor jelentette:,,Odaért hozzájuk, de nem tért vissza. A hajtás olyan, mint ahogy Nimsi unokája, Jéhu szokott hajtani;mert mint egy őrült, úgy hajt."21Jórám erre így szólt:,,Fogass be!"Befogták tehát a harci szekerét, és kiment Jórám, Izrael királya, meg Aházia, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén. Jéhu felé tartva végül a jezréeli Nábót földbirtokán találkoztak vele.22És történt, hogy Jórám meglátva Jéhut ezt mondta: ,,Béke van-e, Jéhu?"De ő így felelt:,,Miféle béke lehetne addig, amíg javában folyik anyádnak, Jezabelnek a paráznasága és megannyi varázslása?"23Jórám már fordult is kezével, hogy meneküljön, és így szólt Aháziához:,,Cselszövés ez, Aházia!"24Jéhu akkor íjat ragadott kezébe, és meglőtte Jórámot a vállai között úgy, hogy a szívénél jött ki a nyíl. Ott rogyott össze a harci szekerében.25Azután így szólt Bidkarhoz, a segédtisztjéhez:,,Fogd, és vesd őt a jezréeli Nábót földbirtokára, mert emlékezz:én és te fogatot hajtva mentünk az apja, Aháb után, és Jehova ezt a kijelentést tette ellene:26Bizony Nábót vérét és fiainak vérét láttam tegnap - ez Jehova kijelentése -, és megfizetek neked ezen a földbirtokon - ez Jehova kijelentése.Most tehát fogd, és vesd őt a földbirtokra Jehova szava szerint."27Aházia, Júda királya pedig látta ezt, és elmenekült a kerti ház útján.(Később Jéhu üldözőbe vette, és így szólt:,,Őt is!Sújtsatok le rá!"Le is sújtottak rá a szekérben a Gúrba felvezető úton, amely Jibleámnál van. Ő aztán továbbmenekült Megiddóba, és ott meghalt.28Akkor a szolgái elvitték őt egy szekéren Jeruzsálembe, így eltemették ősatyái mellé a sírjába, Dávid városában.29Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Aházia Júda királya.)30Jéhu végül megérkezett Jezréelbe, és Jezabel is hallott erről. Kifestette hát a szemeit feketével, felékesítette a fejét, és letekintett az ablakból.31Jéhu bejött a kapun, Jezabel pedig így szólt:,,Vajon jól ment-e Zimrinek, ura gyilkosának?"32Ő erre felemelte tekintetét az ablakra, és ezt mondta:,,Ki van velem? Ki?"Nyomban letekintett rá két-három udvari tisztviselő.33Így szólt azért:,,Dobjátok le!"Le is dobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent;és összetaposta őt.34Ezek után bement, evett és ivott, majd így szólt:,,Kérem, legyen gondotok erre az átkozottra, és temessétek el, hisz mégiscsak egy király leánya."35De amikor odamentek eltemetni, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait meg a kézfejeit.36Miután visszatértek, és megmondták neki, ő így szólt:,,Jehova szava ez, amelyet szolgája, a tisbei Illés által szólt, ezt mondva:Jezréel földbirtokán a kutyák eszik meg Jezabel testét.37És Jezabel holtteste bizony olyan lesz, mint a trágya a föld színén Jezréel földbirtokán;senki meg nem mondhatja:Ez Jezabel."
10. fejezet
1Ahábnak pedig hetven fia volt Szamáriában. Jéhu azért leveleket írt, és elküldte azokat Szamáriába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és Aháb gyermekeinek gondviselőihez ezekkel a szavakkal:2,,Most, amikor eljut hozzátok ez a levél, nálatok vannak uratok fiai, és nálatok vannak a harci szekerek, a lovak, egy megerősített város és a fegyverek.3Nézzétek meg, melyik a legjobb és legbecsületesebb fia uratoknak, és ültessétek apja trónjára. Aztán harcoljatok uratok házáért!"4Erre ők rettenetesen megijedtek, és így kezdtek beszélni:,,Íme, két király nem állt meg előtte! Akkor mi hogyan álljunk meg?"5Így aztán a ház elöljárója és a város vezetője, a vének és a gondviselők elküldtek Jéhuhoz ezekkel a szavakkal:,,Szolgáid vagyunk, és mindazt, amit mondasz nekünk, megtesszük. Senkit sem teszünk meg királynak. Tedd azt, ami jónak látszik a szemedben."6Ő erre írt nekik egy második levelet, amely így szólt:,,Ha enyéim vagytok, és az én szavamra hallgattok, vegyétek fejét azoknak az embereknek, akik uratok fiai, és holnap ilyenkor jöjjetek el hozzám Jezréelbe."A király fiai pedig, hetven ember, a város tekintélyeseinél voltak, akik nevelték őket.7És történt, hogy amint eljutott hozzájuk a levél, fogták a király fiait, és levágták őket, hetven embert. A fejeiket ezután kosarakba tették, és elküldték neki Jezréelbe.8Akkor bement a követ, és jelentette neki:,,Elhozták a király fiainak fejeit."Ő így szólt:,,Rakjátok őket két halomba a kapu bejáratához reggelig."9Reggel aztán kiment, majd megállt, és így szólt az egész néphez:,,Ti igazságosak vagytok. Íme, én összeesküvést szőttem uram ellen, és megöltem; de vajon ki sújtott le mindezekre?10Tudjátok hát meg, hogy semmi sem esik a földre beteljesületlenül Jehova szavából, amelyet Aháb háza ellen mondott Jehova. Jehova megtette azt, amit szolgája, Illés által mondott."11Jéhu ezenkívül lesújtott mindazokra, akik megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes emberére, az ismerőseire és papjaira, mígnem senkit sem hagyott életben az övéi közül.12Akkor fölkelt, és útnak indult Szamáriába. Útba esett az a ház, ahol a pásztorok megkötözik a juhokat.13Jéhu aztán összetalálkozott Aháziának, Júda királyának a testvéreivel. Amikor megkérdezte tőlük:,,Kik vagytok?",ők így feleltek:,,Aházia testvérei vagyunk, és azért megyünk le, hogy megkérdezzük, minden jól van-e a király fiainál és az úrnő fiainál."14Erre ő azon nyomban ezt mondta:,,Fogjátok meg őket élve!"Meg is fogták őket élve, és levágták őket a juhkötöző ház víztárolójánál; negyvenkét embert. Egyet sem hagyott meg közülük.15Onnan továbbmenve találkozott Jonadábbal, Rékáb fiával, aki éppen elébe jött. Jéhu, megáldva őt, így szólt hozzá:,,Olyan egyenes-e a szíved irántam, mint amilyen az én szívem a te szíved iránt?",,Igen." - felelte Jonadáb.,,Ha igen, akkor nyújtsd a kezedet."Odanyújtotta hát a kezét, ő pedig felvette maga mellé a szekérbe.16Akkor így szólt:,,Tarts velem, és lásd meg, hogy nem tűrök versengést Jehovával szemben."Felsegítették hát a harci szekerére, és úgy hajtottak tovább.17Végül megérkezett Szamáriába, és lesújtott mindazokra, akik még megmaradtak Ahábtól Szamáriában, míg ki nem irtotta őket, Jehova szava szerint, amelyet Illéssel közölt.18Jéhu továbbá egybegyűjtötte az egész népet, és így szólt hozzájuk:,,Aháb kevéssé imádta Baált, ámde Jéhu nagyon fogja imádni.19Hívjátok hát ide hozzám Baál összes prófétáját, összes imádóját és összes papját!Ne engedjétek, hogy egy is hiányozzon, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányzik, nem marad életben."De Jéhu ravaszul cselekedett, azért hogy elpusztítsa Baál imádóit.20És így szólt Jéhu:,,Szenteljetek ünnepi gyülekezést Baálnak!"Ki is hirdették.21Jéhu ezután üzenetet küldött Izrael minden vidékére, úgyhogy Baál összes imádója eljött. Egy sem maradt, aki ne jött volna el. Egyre csak mentek Baál házába, mígnem Baál háza megtelt egyik végétől a másik végéig.22Akkor így szólt a ruhatár felügyelőjének:,,Hozz ki ruhákat Baál valamennyi imádójának!"Az pedig kihozta nekik az öltözéket.23Jéhu ezután belépett Jonadábbal, Rékáb fiával Baál házába, és ezt mondta Baál imádóinak:,,Alaposan nézzetek körül, és ügyeljetek arra, hogy Jehova imádói közül senki se legyen itt veletek, csakis Baál imádói."24Végül bementek, hogy áldozatokat és égő felajánlásokat mutassanak be. Jéhu pedig készenlétbe állított magának odakint nyolcvan embert, és ezt mondta:,,Ha elszökik valamelyik ember azok közül, akiket a kezetekbe adok, lélekkel kell fizetni annak a lelkéért."25És történt, hogy Jéhu, amint végzett az égő felajánlás bemutatásával, odaszólt a kengyelfutóknak és a segédtiszteknek:,,Gyertek be, vágjátok le őket!Egyet se hagyjatok kimenni!"Erre a kengyelfutók és a segédtisztek vágni kezdték őket a kard élével, és kivetették őket. Egészen Baál házának városáig mentek.26Akkor kihozták Baál házának szent oszlopait, és mindegyiket elégették.27Továbbá lerombolták Baál szent oszlopát, és lerombolták Baál házát, és mind a mai napig elkülönítve tartják azt árnyékszékeknek.28Így irtotta ki Jéhu Baált Izraelből.29Csakhogy Jéhu nem fordult el Jeroboámnak, Nébát fiának a bűneitől, vagyis az aranyborjúk követésétől, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt. Az egyik Bételben, a másik Dánban volt.30Jehova azért így szólt Jéhuhoz:,,Mivel jól cselekedtél, azt téve, ami helyes a szememben, és Aháb házával mindenben aszerint cselekedtél, ami a szívemben volt, a fiaid a negyedik nemzedékig fognak ülni Izrael trónján utánad."31Jéhu mégsem ügyelt rá, hogy egész szívével Jehovának, Izrael Istenének a törvényében járjon. Nem fordult el Jeroboám bűneitől, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.32Azokban a napokban kezdte Jehova apránként megnyirbálni Izraelt;és Hazáel megverte őket Izrael egész területén,33a Jordántól napkelet felé, Gileád egész földjét, Gád fiait, Rúben fiait és Manassé fiait, Aróertől, amely az Arnon völgyénél van, igen, Gileádot és Básánt.34Jéhu egyéb dolgai, minden cselekedete, az ő egész hatalmassága vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?35Végül Jéhu nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették Szamáriában. A fia, Joakház kezdett uralkodni helyette.36A napok, amelyeken Jéhu uralkodott Izrael felett Szamáriában, huszonnyolc évet tettek ki.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 Királyok könyve / Ószövetség |
|
|
|
|
|
Offline
