|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 16:46:29, szerda
|
| |
| |
Ford.: Szabó Lőrinc
...... .....
A bükk mondja: Az én munkám a lomb.
Fa vagyok, nem gondolattal beszélek.
Kifejezésem ágas-bogas élet,
a lomb vagyok, a por fölött a dóm.
Hívó melegre gyors szivem felel,
megzendülök a tavaszi derűben,
s mindenkihez szólok, és egyszerűen.
Ámulsz, hogy rozsdabarnán kezdtem el!
Mint erdőm jelzi, nyárbarát vagyok.
Jólesik, ha rám ködök telepednek:
magam is eső, szeretem a nedvet.
A hő meghal: én zölden lobogok.
Komoly munkában töltöm a telet.
De lényem előbb szétöntöm az őszbe.
Színeimet még sose nélkülözte:
szőnyege vagyok, bársonyrőt liget. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 16:39:25, szerda
|
| |
| |
.........
Rónay György fordítása
A fák türelmesek.
A hó óvatosabb.
Az őz, az árva csak!
Kiáltok. Mi remeg?
Hangom visszhangja lépked.
Kínomhoz visszatapogat,
s az jön, jön, halkan, mint a léptek.
Rám lel magamban, ahol élek.
Erdőt zavarni mire jó?
Mit sem hallott a hó.
De az őz megriadt?
Bánom már szavamat.
Theodor Däubler: 
Theodor Däubler:: Winter
Geduldig ist der Wald,
Behutsamer der Schnee,
Am einsamsten das Reh.
Ich rufe. Was erschallt?
Der Widerhall macht Schritte.
Er kehrt zurück zu seinem Weh.
Das kommt heran wie leise Tritte.
Er findet mich in meiner Mitte.
Warum hab ich den Wald gestört?
Vom Schnee ward nichts gehört.
Hat sich das Reh gescheut?
Wie mich das Rufen reut. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 09:28:06, szerda
|
| |
| |
Gregorian Chants - Kyrie Elesion, Gloria, Sanctus, and Agnus Dei
Videó Link
Videó 2 Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 09:06:24, szerda
|
| |
| |
Compiègne, Vértanú kármelita Nővérek Link
BOLDOG COMPIČGNE-I KÁRMELITA APÁCÁK vértanúk
Július 24.
+Párizs, 1794. július 17.
A compičgne-i (Oise megye) Kármelt 1641-ben alapították. A királyi vár közvetlen szomszédsága, ahol az udvar minden évben eltöltött néhány hetet, különféle előkelő pártfogókat jelentett számukra; közéjük tartozott Ausztriai Anna és Mária Terézia királynő. E befolyásos barátságok ellenére a ház szegény maradt, a szerzetes közösség élete a regulának megfelelően folyt, és a közösség távol maradt a janzenista viszálykodásoktól.
1789-ben a compičgne-i Kármelben tizenhat kórusnővér, három laikus nővér és egy novícia élt. A priornő, Thérčse de Sainte-Augustin Lidoine 1752. szeptember 22-én született Párizsban egy gazdagnak nem mondható családból, és Mária-Antoinette adta a rendi hozományát. Colbert unokahúgának, de Croissy nővérnek a kivételével valamennyien egyszerű származásúak voltak. Erős egységet alkottak, s a házban kölcsönös megértés uralkodott; a priornő, aki önmagával szemben rendkívül szigorú volt, nővérei iránt nagy szelídséget és sok megértést tanúsított; ők pedig nagyon ragaszkodtak hozzá.
Már 1789. október 26-án megtiltották a szerzetesi fogadalmak letételét. Így a ház egyetlen novíciája, Constance Meunier nővér nem tehette le fogadalmát, de megtagadta, hogy visszatérjen a világba. 1790 elejétől kezdve különféle rendelkezések sújtották a szerzeteseket, s helyzetüket napról napra nehezebbé és tarthatatlanabbá tették. 1790. augusztus 4-én a compičgne-i kerület direktóriumának tagjai hozzáfogtak a kolostor ,,nép tulajdonába került'' vagyonának leltározásához. Másnap reggel egyenként kihallgatták a nővéreket, és megkérdezték tőlük, vissza kívánják-e nyerni szabadságukat. Válaszuk jegyzőkönyvi rögzítése azt mutatja, hogy egyhangúan azt közölték: folytatni akarják szerzetesi életüket; ez volt a helyzet egyébként Franciaország csaknem valamennyi kármelita nővérével. 1791. január 11-én megjelent a városi közigazgatás két hivatalnoka, és azt kívánták, hogy a jelenlétükben válasszanak priornőt, és hogy a laikus nővérek is szavazhassanak. Amint várható volt, a tizenhétből (egy idősebb nővér már meghalt, egy másik pedig súlyosan megbetegedett) tizenhat szavazat Teréz anyára esett, aki abban az időben is priornőként maradt hivatalban. A püspöki szék bitorlója, Massieu gyakorlatilag alig törődött az egyházmegyével, csupán birtokokat ragadott ki belőle. Úgy tűnik, hogy nem zavarta a kármelita nővéreket, és feltehetően azt sem kísérelte meg, hogy elismertesse magát velük. A város elég barátságosan viseltetett irántuk, és közös életük utolsó hónapjait viszonylag békésen tölthették el. 1791. augusztus 10-én a kerület direktóriuma biztos kegydíjat ígért nekik. 1792 májusában a priornő még párizsi utazásra is vállalkozott, hogy a kármeliták általános elöljárójától, Rigaud abbétől utasításokat kérjen. A helyzet azonban észrevehetően rosszabbra fordult, különösen amikor számos pap megtagadta, hogy letegye az esküt az alkotmányra. 1792. augusztus 17-én kibocsátották a szerzetesházak kiürítéséről és eladásáról szóló törvényt. A priornő gondoskodott a városban alkalmas lakhelyekről, a nővérek pedig világi ruhát öltöttek, mert a szerzetes öltözet viselése már több hónap óta tiltott volt. Szeptember 12-én parancsot kaptak, hogy a házat ürítsék ki, s a kiürítést 14-ig be is kellett fejezni. Négy csoportra oszlottak, s egymástól nem messze laktak azokon a helyeken, amelyeket a priornő bérbe vett; két kapusnő, aki nem tartozott a rendhez, gondoskodott a kapcsolatukról. Saint- Antoine plébánosa, aki letette az alkotmányos esküt, megengedte a káplánjának, Courouble abbénak, hogy templomának egy kápolnájában misét mutasson be nekik. Mind a négy csoportban a megszokott szabályszerűséggel végezték a közösség lelki gyakorlatait.
1792. szeptember 19-én Compičgne polgármestere aláírás végett eléjük terjesztette a szabadság és egyenlőség esküformáját, amely különbözött az alkotmányos eskütől, és amelynek törvényességét az akkori idők számára számos mértékadó egyházi férfiú elismerte. Ennek a formulának az aláírása néhány hónapig még viszonylagos nyugalmat jelentett számukra. November vége felé azonban Courouble abbénak a mind erősebbé váló fenyegetések elől ki kellett térnie, és száműzetésbe kellett mennie; ettől kezdve a nővérek nagyon nélkülözték a lelki segítséget. Az 1792. szeptember elejétől tartó tömeggyilkosságok nem tápláltak már bennük illúziót, felismerték az őket fenyegető veszélyt, és a piornő vezetésével fogadalmat tettek, hogy -- ha kell -- feláldozzák magukat Franciaországért. 1793 és az 1794-es év első hónapjai, amelyek a rémuralom tetőpontját jelentették, nem sokat változtattak a helyzetükön. A letartóztatások gyakoribbak lettek a vidéken. Nyomatékos családi okok arra késztették az egyik nővért, hogy egy ideig a fivérénél lakjon, egy másik kármelita nővér pedig társául szegődött; 1794 márciusában utaztak el. Májusban egy másik nővérnek, Marie de l'Incarnation Philippnek különféle ügyei miatt Párizsba kellett mennie: ez mentette meg az életét; ő írta meg később rendtársai történetét.
Június 13-án a priornő is a fővárosba utazott, 21-én azonban már visszatért; ezen a napon megérkezett a forradalmi bizottság, és a kármelita nővérek által lakott lakásokban házkutatást tartott. Abban a meggyőződésben, hogy a nővérek fanatikusak és hűek a királyhoz, a következő reggel letartóztatták és a vizitációs nővérek egykori kolostorába zárták be őket. Három nappal később a házkutatás alkalmával talált és a nővérek ellen felhasználható bizonyítékokat, mindenekelőtt forradalomellenes leveleket a Nemzeti Konventhez továbbították. Compičgne-i fogságuk alatt a nővérek visszavonták az új alkotmányra tett esküjüket, mert annak érvényessége iránt erős kételyeik támadtak. Július 12-én a konvent rendelkezésére összekötözött kezekkel több kordén Párizsba szállították, majd a Conciergerie-be internálták őket. Július 17-én meg kellett jelenniök a forradalmi törvényszék előtt. A vádiratból teljes bizonyossággal kiderül, hogy Kármelita hivatásukhoz való hűségük volt az ellenük támasztott vád valódi oka. A sommás ítélet halálbüntetésre szólt. Összesen tizenhatan voltak most a novíciával és a két világi kapusnővel együtt. Kordékon a Barričre du Trőne-hoz vitték őket, ott volt felállítva a guillotine.
A vérpad lábánál megújították korábbi fogadalmukat, és elkezdték énekelni a Veni Creator Spiritus himnuszt. Utána letérdeltek, hogy fogadják a priornő áldását. A novíciát elsőként, a priornőt pedig utolsónak végezték ki. Földi maradványaikat tömegsírba vetették, ez ma a Picpus-temető. A Kármelita nővéreket 1906. május 13-án boldoggá avatták.
- Veni Creator Spiritus videó Link
- Orgonán előadja: Luty Johanna
A felvétel 2015. május 24-én, a Budapest Wekerle-telepi Szent József templomban, a pünkösdi szentmise végén készült. Videó Link
- Pünkösdi himnusz /Veni Creator Spiritus videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 08:57:27, szerda
|
| |
| |
1567. augusztus 21. - Lyon, 1622. december 28.) francia püspök, teológus, lelkiségi író és egyházszervező, kiemelkedő szónok, több pápa személyes tanácsadója. Arisztokrata családban született, de lemondott nemesi rangjáról, és életét Isten szolgálatának szentelte. A Római katolikus egyház egyik legjelentősebb teológusának tartják. Megalapította a Vizitációs nővérek rendjét. Számos művet írt, melyeket nyomtatott formában terjesztett, és ezért tartják őt az újságírók és írók védőszentjének.
...... ........... ..........
Szalézi Szent Ferenc Wikipédia Link
1877-ben IX. Piusz pápa emelte az egyháztanítók sorába.
...... ............
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-01 08:20:19, szerda
|
| |
| |
Akit szeret az Isten, azt próbára teszi.
Testvéreim!
A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen véretek ontásáig és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól: Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha korhol!
Akit az Úr szeret, megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit kedvel.
A fenyítések között is maradjatok állhatatosak! Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igazi élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte.
Ezért emeljétek föl a lankadt kezeket, a megroggyant térdet nyújtsátok ki. Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon! Törekedjetek az életszentségre és a békességre mindenkivel! Enélkül senki sem látja meg az Urat.
Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja! És senki se legyen mérgező gyökérré, amely felnövekedve kárt okoz, és megfertőz másokat!
Ez az Isten igéje.
Zsid 12,4-7.11-15
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Örökkévaló az Úr irgalma * mindazokon, kik őt félik. (Vö. 17. vers.)
Előénekes: Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.
Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
Hívek: Örökkévaló az Úr irgalma * mindazokon, kik őt félik.
E: Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.
Ő jól tudja, hogy miből formált, * nem felejti, hogy porból lettünk.
H: Örökkévaló az Úr irgalma * mindazokon, kik őt félik.
E: Örökkévaló az Úr irgalma mindazokon, kik őt félik, * és a fiak fiaival az ő igazsága,
azokkal, akik szövetségét híven őrzik, * és hűségesen teljesítik parancsait.
H: Örökkévaló az Úr irgalma * mindazokon, kik őt félik.
Zsolt 102,1-2.13-14.17-18a
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk Urunkhoz, Istenünkhöz, hogy segítse és oltalmazza Egyházát, amelyért szent Fia életét áldozta!
Lektor: 1. Krisztus Egyházának egységéért, békéjéért és szüntelen növekedéséért, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Az Egyház pásztoraiért: a Szentatyáért, a püspökökért és papokért, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
3. A hívek közösségéért: a családokért, a szülőkért és a gyermekekért, az öregekért és a betegekért, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
4. A hűségesekért, hogy a jó úton maradjanak, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
5. A bűnösökért, hogy bűnbánatot tartsanak és megtérjenek, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...
(6. Elhunyt N. testvérünkért [nővérünkért], hogy Jézus kegyelméből a földi élet után Isten örök országába eljusson, kérjük Urunkat!
Hívek: Kérünk téged...)
Pap: Üdvözítő Istenünk, add, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk és így hiteles tanúságot tegyünk rólad az emberek előtt. Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A názáretiek nem ismerik fel Jézusban a Megváltót, mert nincs hitük.
Abban az időben Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: ,,Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,1-6
Imádság
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
245 db bejegyzés |
| e év: |
3932 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2073
- e Hét: 18465
- e Hónap: 31141
- e Év: 264888
|
|
|
Offline
