Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
Csúnya beszéd
  2013-11-03 08:26:07, vasárnap
 
  Melyikünk nem szembesült azzal a ténnyel, hogy a nagyszülők más értékrend szerint gondozzák unokáikat. A nevelés feladata a mienk, övéké a kényeztetés.

Mayani és édesapám kapcsolata egészen különleges volt, a világ papucinál kezdődött, és ott végződött. Szerette édesanyám is, valami egészen különleges szeretettel, de a papa volt a mindene, s fordítottan is.

Soha nem engedtem a csúnya beszédet, s ha egy-egy durvább szó elhangzott, azonnal figyelmeztettem őket.

A csúnya beszéd tanításában Janikám jeleskedett. A vakok iskolájában egymást tanították rá, a következőképp: hétfőn, az órakezdés előtt kört alkotva leültek, az újonnan tanult csúnya szavat kimondta valaki, s ez körbement. S azután következett a huncut kuncogás, hisz mindenki tisztában volt vele, hogy nem épp illendő dolgot cselekszenek.

Cserfes kis angyalomat édesapám szintén tanította pikáns versekre, de kordában tartottam lánykámat, mondván, ha egyszer is meghallok egy csúnya verset, szappannal mosom ki a száját!

Édesanyám segítségével hétvégi pihenőre utaztunk Gödöllőre, HÉV-vel.

Csemetéim egész úton versenyt énekeltek, verseltek, beszélgettek az útitársainkkal, szóval egy nagyon jó hangulatú utazás volt.

Csakhogy az édes pici lányomba belebújt a kisördög, s egyszer csak elbújt édesanyám háta mögé.

Édesanyám azt hitte, hogy lánykám fáradt, s szólt, hogy már ne aludjon el, mert perceken belül leszállunk.

Kicsi lányom harsány felelete így hangzott: Nem alszom, csak szagulom azt a füstös, büdös pi...

A héven utazók feje bevörösödött. Megállóhoz értünk, égő arccal gyorsan leszálltunk a vagonból, s azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Amikor elindult a HÉV, olyan harsány kacagás tört ki a vonaton, hogy majd szétvetette a falakat.

Nagyon összeszidtam a lányom, mire ő fennhangon bizonygatta, hogy a Bíró Marcsa libája című énekben igenis benne van ez a szó, és papa tanította, és akkor szabad mondani!

Hazaérve elkaptam az ördögfiókát, s kimostam szappannal a száját! Közöltem vele, hogy ahányszor csúnyán beszél, annyiszor fogom megtenni!

Persze, suttogva, fél szemmel engem lesve azért papa továbbra is tanította csúnya szavakra kedvenc unokáját, de Maya soha többet nem élt vissza az ilyenfajta tudásával, amíg kicsi volt.

A kamaszkoráig!

Az már egy más történet.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Vadóca
  2013-11-01 18:22:40, péntek
 
  Vadóca





Kislányomat hívtam így két és négy éves kora körül.

Nagyon próbás időszaka volt ez az ő kis életének.

Sok élethelyzettel most találkozott úgy, hogy a kis értelmével felfogta annak jelentőségét, de mivel hátrányban érezte magát, sokszor fellázadt, s az ingerültségét durvasággal vezette le.

Vak gyereket nevelni, egyáltalán fogyatékkal élő gyermeket nevelni nagyon nehéz feladat.

A szakember, akitől segítséget kértem, elmondta, hogy a mi helyzetünk annyival is nehezebb, hogy ugyan a kisebb a látó, mégis, neki kell nagyobbnak lenni, s ez aránytalanul nagy terhet ró a gyermekre, szülőre egyaránt. A gyermek nehezebben alkalmazkodik, de sok-sok türelemmel, szeretettel túljutunk ezen az időszakon.

Marika haragjában sokszor nekiment Jánoskámnak. Nyilván, tudat alatt, vagy tudatosan, de őt okolta a nehézségeinkért, nem akart nagy lenni, ezt a szerepet a bátyjának szánta. Mégis, ő volt az, akinek látóként több feladat jutott, akitől látóként talán helytelenül, de többet követeltem, akire kevesebb figyelem jutott. Azért mondom, hogy talán, mert Jánoskával szemben is magasra emeltem a lécet, de ezek nem látványos, hanem a mindennapi élet velejáróival való tanulások voltak. Azt gondolom így utólag, hogy talán nagyobb türelemmel tanítgattam Jánoskámat. Maya joggal érezhette, hogy a második helyre szorult.

A mai eszemmel sok mindent másként tennék, de ezért tudatosan nem forgatnám vissza az idő kerekét.

Egyik nap nagyon kiborultam. Kicsi lányom kis fiamat aznap egész nap üldözte, bántotta, igazi kis boszorkányként viselkedett. Felkaptam Bagyi babát, és tehetetlen dühömben rácsaptam kettőt a fenekére, s jól összeszidtam.

Hát az én kislányom lelkileg teljesen összetört! Zokogott, ráborult a babájára, puszilgatta, vigasztalta, ölelgette, simogatta, szóval, volt égszakadás, földindulás, jajgatós baba-bánat.

Megsajnáltam szegény kislányom, s nem telt el öt perc, a karomban volt a babájával együtt, s nagy nehezen megvigasztalódott.

Ettől a pillanattól kezdve, ha elszakadt nálam a cérna, csak annyit kellett mondanom: majd jól kifenekelem a Bagyit! - s a kislányomnak mindjárt helyreállt az esze kereke.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Bagyi
  2013-11-01 18:18:00, péntek
 
 





Gyereklányként sohasem hordtam nadrágot, az fiú viselet volt. Annyira belém lett nevelve, hogy felnőve sem váltam nadrágossá, csak a negyvenes éveim körül kezdtem hordani. Igen kényelmes viselet, ennek ellenére szoknyában van igazán komfortérzésem.

Maya ruhás kislány volt, kora tavasztól késő őszig szoknya, télen, hidegben nadrágviselete volt.

Kompromisszumot kellett kötnöm a lányos, és fiús viselet között, mert Mayai igazi sárbatoppantó ördögfióka volt, aki bárhol, bármikor képes volt leülni, elábrándozni az élet dolgain.

(Volt rá eset, hogy a Blaha Lujza téri aluljáró lépcsőjén ült le, s a sürgetésemre csak annyit mondott: Ne zavarj, kérlek, most gondolkodom!) Lányos neveléséhez tartozott a baba.

Rengeteg babája volt, két éves korára talán harmincat is meghaladta a számuk.

Születésnapot ünnepelni mentünk Gödöllőre a szüleimhez.

Édesapám fogadott bennünket, édesanyán a városban volt, Maya születésnapi tortájáért ment.

Maya papa szemefénye volt: kölcsönös imádattal lógtak egymáson. Maya első szava nem mama volt, hanem apapa. Ez is mutatja, mennyire szoros volt az ő kapcsolatuk.

Papa bevezette Mayait a szobába. A kiságyban egy nagy, szőke hajú játék baba feküdt.

Mayának akkorára kerekedett a szeme, mint egy teniszlabda, s elhalóan csak annyit sóhajtott: Bagyi.(Bagyi, azaz nagyi- az édesanyámat szólította így).

A babával csak annyi gondunk volt ekkor, hogy akkora volt, mint ő maga, de puha párnateste kiválóan szolgálta a pihenését, játékot. Egy pillanat alatt örök szerelem szövődött Bagyi baba, és lánykám között.

Bagyi a mai napig meg van. A többi babát elajándékoztuk, de Bagyi örök.

Ha gondja, baja van lánykámnak, a mai napig Bagyi a vigasztaló.

 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Rígasztalj meg
  2013-10-31 09:16:13, csütörtök
 
  Két gyermek, két külön világ. Jánoskám könnyen sírva fakadt, hamar sértődött, lánykám picinek sohasem sírt, nagyobb gyermekecske korában is csak igen ritkán, ő kacagós kislány volt, mindig tudtam, merre jár, mert örökké dudolászott.

A cipőfűző bekötése emberpróbáló feladat a gyermek számára, a vak gyermek számára pedig igazi kínzást jelent. Ezt csak a cipzár le-felhúzásának, összekapcsolásának megtanulása múlja felül. Sohasem kérdőjeleztem meg fiam képességeit, így három éves korára önállóan öltözött, vetkőzött, rendet rakott maga után. Ha vásárolni mentünk, segített haza hozni az árut. Kicsi csörgő labdát csörgettem a kezemben, így a hang után önállóan tudott közlekedni, nem kellett a szoros ,,vezetés". Ha vágyott a közelségemre, ott volt a kezem, de mint más három éves gyermek, ő is szerette a szabad sétát, anya keze nélkül. Játszótéri sétáink idején szívesen kerékpározott háromkerekű biciklijén, futkározott, mászókázott, élvezte a szabadidőtöltést. Egyetlen dologra nem tudtam rávenni: a homokozóban való játszásra. Ahogy megérezte a kezén a homokot, úgy utálkozott, olyan fintorokkal tiltakozott, amit az óta sem, tapasztaltam egyetlen gyereknél sem. Imádta a tapintó sétákat, élvezettel fedezte fel az őt, körülvevő világot. Tapintó séták, mondom, hisz csak tapintás által tudtam, tudom közvetíteni neki azt, amit mi látók rápillantással meglátunk. Ő tapintja, megszagolja, megkopogtatja. Esetleg ízleli, így nyer képet a világról. S annyit tud, amennyit megláttatunk vele. Mivel én magam is élvezettel fedeztem fel ezt a másfajta látásmódú világot, a közös megtapasztalás élménye nagyon közel hozott minket egymáshoz. Leleményessé tett, így mindig új, és új élményekkel, tudással gyarapodtunk, hisz fiamon keresztül az én tudásom is kiteljesedett, több lett.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy kisfiam a cipőfűző bekötésének rejtelmeibe beavassam. Próbálkozott vele szegénykém, és valamiért nem akart összeállni benne a megtanuláshoz szükséges mozdulatsor.

Magyaráztam ugyan, hogy nem lehet egyszeribe megtanulni, majd szépen lassan, sok gyakorlással sikerülni fog, türelemre intettem, de az én kis bogaram egyre csak próbálkozott, s a sokadik kudarc után keservesen sírva fakadt.

Majd, mire vigasztalni kezdtem volna, rám ripakodott: Édesanya! Te nem tudod a kötelességed? Sír a gyereked! Légy szíves, rígasztalj meg!

Kacagva öleltem magamhoz. Szállóige lett családunkban ez a tündéri kiszólása olyannyira,

hogy mind a két gyermekem, ha szomorú, a mai napig úgy jönnek hozzám:Édesanya! Légyszíves rígasztalj meg!
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Tipi-tapi
  2013-10-31 09:10:17, csütörtök
 
  Tüneményes szófordulatokat használnak a vakok. A tipi-tapi is ilyen szóhasználat. Mivel az információk legtöbbjét tapintással szerzik meg, a letapogatás szót helyettesítik ezzel a kifejezéssel. Árnyaltabban érzékelteti azt a fajta finom, cirógató, pille könnyű érintést, ahogy a különböző tárgyak formájáról fogalmat szereznek maguknak ezzel a sajátos látásmóddal.

A vakos közösségükön belül természetes a tapintás, egymás között nem probléma, hisz egyformán"látnak" s nem tételeznek fel sandaságot egymásról.

Kisfiamnak a látó iskolában sokat kellett küzdeni a tapogatással járó esetleges kellemetlen helyzetek ellen, hisz a látó közösség nem igazán értette az ő állapotát. Magam is megtapasztaltam, hogy az érintés a legtöbb emberből ösztönös tiltakozást vált ki. Ha szóval nem is, de a testbeszéddel jelzik ezt. Mivel nálunk az érintés a látás helyettesítése, így magam is érintővé váltam, beszéd közben a látó embereket is meg-megérintem. Egy idő után a közeli ismerősök ezt megszokják, de az ismeretlenekkel időnként bajba kerülök, mert félreértik a mozdulatomat. Volt már emiatt kellemetlen helyzetem.

Harmadikos volt fiam, még ekkor én kísértem az iskolába, s az iskola Igazgató nője szólt, hogy szeretne velem beszélni, keressem meg az irodájában.

Négyszemközt kacagva mesélte el, hogy János igazi látó iskolás lett, ugyanis matematika dolgozatírása közben puskázott, bár lebukott a tanár előtt.

A tanár arra figyelt fel az órán dolgozatírás közben, hogy a kisfiam ujjaival a padban tipi-tapizik, majd gépe fölé hajolva ír pár sort, s újra kezdi a matatást. A tanár úr a padba benézve látta, hogy fiam Braille könyve nyitva, s ujjacskáival elolvasva a matematikai szabályokat, papírra veti a kérdésre adandó választ. Természetesen a büntetését megkapta: egy hatalmas egyest az ellenőrzőjébe!

Janám nagyon szégyellte az esetet, sírva fogadta meg nekem, hogy soha többé ilyet nem cselekszik!

Ez az egyetlen eset, amikor csalni próbált. Sem azelőtt, sem az óta nem kaptam rajta hamisságon, hazugságon, s bízom benne, hogy ez így is marad!
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Édes úr
  2013-10-29 13:04:07, kedd
 
  Barátomnak

Életem olyan szakaszában talált rám ez a csodálatos barátság, amikor igazán szükségem volt minden kedves szóra, bátorításra. Finom, selymes érzések lepnek meg, ha rá gondolok. Ilyenek: Bizalom. Őszinteség. Megbízhatóság. Szeretet. Menedék. Érzékenység. Érzékiség.

A fiam betegsége, az önvád elpusztította az önbecsülésem. Mélyponton volt az érzelmi életem.

Évzáró után mindig összejöttünk a hivatalban, kötetlen beszélgetésekkel, közös ebédeléssel, tréfálkozással kiengedni a fáradt gőzt. Tündelány ilyenkor köszönetet mondott az évközi munkánkért, s a jól végzett munka fáradalmait jólesett egy kis laza semmittevéssel feloldani. Tündelány közölte velem, hogy lesz egy vendégünk, akivel mindenképp össze akar ismertetni. Az akkor végzett munkámhoz szükségem volt minden pedagógus támogatására, így örömmel vettem a szakmai berkekben kiváló hírnévnek örvendő pedagógussal való ismeretséget. S megismertem őt, akit magamban Édes Úrnak neveztem el.

Édes Úrnak nagyon jó szakmai híre volt, s azt is tudtam, hogy veszedelmesen jóképű. Az ebéd után szokásomhoz híven kicsit háttérből figyeltem a többiek mókázását: Szeretek társaságban a háttérbe vonulni, inkább szemlélődő alkat vagyok.

Új ismerősöm mellém ült, s két perc múlva már úgy beszélgettünk, mintha örök időktől fogva ismernénk egymást. Néha rajtakaptam, hogy kutatóan figyel. Humoros volt, hasonlóan hozzám Ő is szerette a háttérből figyelni az embereket, szellemes megjegyzéseivel sokszor megkacagtatott.

Hosszú idő óta először nevettem tiszta szívből, igaz örömmel. Falat építettem magam köré: Ő bekukucskált mögé, édesen, mint játékos macskakölyök. Érdekelte a személyiségem, szellemiségem, mélységem, és magasságom. Feltérképezett. Megmérettettem, és nem találtattam könnyűnek.

Elválásunkkor megígértem, hogy bemegyek az iskolába, (iskolaigazgató volt) egy teára, s folytatjuk a beszélgetést.

Ilyen ígéreteket gyakran tettem, s aztán elfelejtettem. Nehezen barátkozom. Nyitottnak tűnök, mégis nagyon nehéz közel kerülni hozzám. Őrizem a függetlenségem, vagy annak látszatát. Valójában félek sebeket kapni, s az elzárkózás igazából az ettől való félelmemből ered. Abban az időben pedig egyáltalán nem voltam nyitott baráti kapcsolatok építésére.

Eltelt a nyár, szeptemberben megkezdődött az iskola, belemerültem a munkába, szabad időm szinte semmi sem volt. Manócska nem kapta meg a tankönyveit Braille nyomtatásban, s ez azt jelentette, hogy a tankönyveit minekünk kellett átírni. Hatalmas plusz munka volt, s valamit valamiért elven ismét Mayanit kellett beáldozni, rá jutott még kevesebb idő. Maya nehezen viselte ezeket, a hónapokat. Az iskolaválasztással nem volt szerencsénk, egyre több probléma volt a tanító néni, s Maya közt, szóval ez az év volt nagyon nehéz volt mindhármunknak.

Lányom fizikai állapota aggasztóan romlani kezdett: hányással indult iskolába, vagy hasmenéssel, sokat fájt a feje, sírós kisbaba lett, s a tünetek alapján úgy határoztam: keresünk egy másik iskolát, másik tanító nénit, olyat, aki mellett magára talál a kislányom, aki mellett újra az, az eleven, sárba toppantó gézengúz lesz, aki volt.

Megkerestem hát Édes Úr Igazgatót, (hála a Jó Istennek,) s ezzel elkezdődött egy csodálatos barátság: (szerelem, szárnyak nélkül,) egy olyan őszinte, és tiszta barátság, aminek köszönhetően mind szakmailag, mind emberileg magamra találtam, s kiteljesedtem. Lányom átírattam Édes Úr iskolájába, ennek köszönhetően sokat találkoztunk, beszélgettünk. Szeretem megölelni azokat, akiket szeretek. Őt az ölelés szeretetével is szerettem. Ebben is különleges volt a kapcsolatunk. Szerettem hozzá bújni, imádtam, ha megölel, imádtam a vele való nagy beszélgetéseket. Biztonságot adott. Telefonáltam -: rámérsz? kérdeztem, - gyere hangzott a válasza,- s én mentem a léleksimogatásra, mert akkora emberi nagysággal rendelkezett, hogy a beszélgetéseink egyben léleksimogatások voltak.

Sok-sok dologban nem értettünk egyet, mégsem emlékszem, hogy egyszer is felemelte volna a hangját velem szemben.

Az ölelés fontos számomra. Baráti, útitársi, szerelmi, gyerekkapcsolatban egyaránt. A gyermekeim is szeretik a nagy öleléseket. Az ,,ölelj engem tégemhez ,,(egyik gyermekem pici kori mondása) fontos a mai napig számomra, számunkra. Csak azokat tudom magamhoz ölelni, akikben - a szereteten kívül - feltétel nélkül megbízom. Ebben a barátomban feltétel nélkül bíztam.

Kőszikla volt mellettem.

Életem legfájdalmasabb pillanata volt,- az ország másik felébe költöztem,- a búcsúnk. Marta a könny a torkomat: olyan sok mindent szerettem volna mondani még, megköszönni a szeretetét, a jóságát, hogy tapintatos iránymutatásának köszönhetően öntudatos emberré formálódtam ...- de egy szót sem tudtam kinyögni. A kimondatlan szavak most is itt vannak a számon, s remélem, egyszer elmondhatom neki....
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Gyógyító Művészetek
  2013-10-22 22:53:04, kedd
 
  Olyan facebook oldalról hoztam "mesét," amelyik oldalon sérült emberek publikálnak. Neve: Gyógyító Művészetek. Szeretnélek arra kérni benneteket, hogy keressétek fel az oldalukat, olvassátok műveiket, fedezzétek fel a csodálatos világukat. Nagyra tárták az ajtót előttünk. Ne féljünk hát belépni rajta. Köszönöm. Az alkotó neve:Nagy Ákos
A fehér nyuszi


A Feketenyulak országában, Kormosfalván élt Réparágó a feleségével, Káposztaropogtatóval. Két gyermekük volt már, Ferdefül és Bojtosfarok, amikor újra kis nyuszijuk született, akit Selymesnek neveztek el.

- Nézzétek! Ilyet még nem láttatok! Hófehér a bundája! - csodálkoztak, amikor először meglátták a kicsit.

Hamar híre ment, hogy milyen furcsaság történt. Sokan kíváncsian szaladtak megnézni őt.

- Ó, de aranyos, milyen szép! - ámuldoztak néhányan.

- Ha ránézünk, még a hideg is kiráz bennünket! - fintorogtak mások.

A családon belül is megoszlottak a vélemények. Apja, Réparágó büszke volt rá, és örült Selymesnek.

- Semmi baj, hogy ilyennek születtél, én akkor is szépnek talállak - mondta, és gyengéden simogatta újszülött gyermekét.

Anyja, Káposztaropogtató szégyellte magát, hogy ilyen kis nyuszija született. Sírt, sírt, egyre csak sírt. Rá sem bírok nézni! - dünnyögte.

- Add nekünk oda, majd mi felneveljük! - kérték Hipp-hoppék, akik a harmadik szomszédban laktak, és sajnos évek óta nem született gyermekük.

Káposztaropogtató észbe kapott, hogy igazságtalanul viselkedett. Abbahagyta a sírást, és ellenszenvét legyőzve felvette Selymest a karjába. Arra gondolt, hogy rossz anyának tartanák a többiek, ha odaadná kicsinyét.

Ferdefül - anyjához hasonlóan - haragudott testvérére. Bojtosfarok pedig úgy, mint apja, első látásra megkedvelte őt.

Selymes nőtt növekedett, és lassan világossá vált számára, hogy az ő élete teljesen más, mint a többieké.

Valójában tetszett neki fehér bundája, de azért haragudott is rá, mert sok gondja volt miatta. Irigyelte társait, hogy ők nyugodtan élhetnek, senki sem csúfolja őket. Amerre járt, gyakran gúnyolták.

- Itt jön a tejfölös nyúl!

- Nézd, hűtőszekrényben napozott!

- Hahaha! Ez olyan fehér, mint egy kórház!

Az ilyen megjegyzések annyira fájtak neki, mintha kést szúrtak volna a szívébe.

- Arra vágyom, hogy én is olyan fekete lehessek, mint bárki más - panaszkodott apjának.

- Ne törődj vele, ki mit mond, nagyon szép nyuszi vagy. Tudod, vannak, akik irigykednek rád, mert különlegesek szeretnének lenni - vigasztalta Réparágó. - Nem az számít, kinek milyen a külseje, hanem az, hogy van-e szeretet a szívében.

Selymes ilyenkor mindig megnyugodott egy kicsit.

Egyszer aztán eszébe jutott, hogy minden gondja megoldódna, ha titokban befestené a bundáját feketére.

Eljött a húsvét. Az öreg nyulak kikeverték a tojásfestékeket. Selymes beosont a raktárba, és belemászott a fekete festékes vödörbe. Korom sötét lett a szőre. Oda állt a tükör elé, és alig ismert magára. Boldogság járta át a szívét.

- Végre én is olyan vagyok, mint a többiek! - mosolygott vidáman.

Kiment az utcára, és kíváncsian várta, mi fog történni. Mindenki ment a maga útján, senki sem tett egjegyzést rá, ismerősei elmentek mellette. Eleinte nagyon örült, hogy nyugodtan sétálhat, ugyanolyan, mint a többi fekete nyúl, de aztán olyan érzés fogta el, mintha valamilyen ismeretlen bőrébe bújt volna. Megborzongott. Hiszen, ez a megszokott kellemetlenségeknél is sokkal rosszabb.

- Ki vagyok én most valójában? - kérdezte magától. - Most minden olyan más.

Hamarosan rájött, hogy legjobb lesz, ha gyorsan lemossa a festéket. Elszaladt a patakhoz, és sokáig vesződött, míg újra hófehér lett a bundája. Megkönnyebbülve sóhajtott, amikor megszabadult a fekete színtől.

- Így a jó! Újra olyan vagyok, mint voltam.

Selymes, soha többé nem vágyott arra, hogy másmilyen legyen, mint amilyennek született.

Nagy Ákos
Fogadj el bennünket!Itt élünk a világban,jelen vagyunk a tegnapban és a holnapbanMi elfogadjuk embertársainkat egészségben,legyünk együtt ebben a másságban, megértésben.A jövőben is jelen leszünk, kérünk, fogadd el létünket,és barátságoddal, megértéseddel segítsd életünket.Szeress mindigSzeress mindig, mert szíved kívánja,szeress, mert ezért jöttél a világra. Szeress mindig, mert ISTEN teremtett, szeress, mert Ő soha el nem felejtett.Szeress, mert a szeretet öröm, békesség. szívedben mindig ékesség.

Szeress mindig, hogy Téged is szeressenek, szeress, hogy soha el ne kerüljenek.Szeress mindig, hogy örülj és Neked is örüljenek,szeress. hogy soha el ne feledjenek.Szeress, mert a szeretet öröm. békesség,Szívedben mindig fényesség.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Édes anyanyelvünk
  2013-10-22 22:50:33, kedd
 
 



A gyermekeinket szép, ízes magyar beszédre kicsi koruktól fogva oktatni, nevelni kell. Olyan csodálatos a mi nyelvünk, hogy igazán megérdemli a törődésünket, s ezt az igényt gyermekeinkben a beszédtanulás első pillanatától fejlesztenünk kell!

Soha nem szerettem, ha beszélgetőpartnereim szleng szavakat használtak, használnak, esetleg idegen szavakat, hiszen nyelvünk csodálatos gazdagsága lehetővé teszi, hogy gondolatainkat szépen, változatosan kifejezhessük.

Kislányom az óvodában, a kis gyermekközösségben olyan szavakat kezdett használni, amiket nem helyeseltem, és mindig kijavítottam, behelyettesítve szép magyar szóval a szlenget, értelmetlen rövidítést, netán az igen helyett rendszeresen használt oké-t is.

S mindig elmondtam azt is, hogyha nem használjuk nyelvünket, elvész értékes, szép édes-anyanyelvünk.

Egyik alkalommal kislányom igen helyett ismét az oké szót használta. Ránéztem, mire Ő huncut mosollyal az arcán azt mondta: bocsánat, igen, mert ha nem használom, elvesztődik az édesanyám, és a nyelvem.

Azt hiszem, ennél csodálatosabban talán még Kazinczy Ferenc sem fogalmazhatná meg az anyanyelv fogalmát, fontosságát.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Utcaképek
  2013-10-22 22:48:04, kedd
 
 



Édes anyanyelvünk

Reggel, hét óra. Munkába indulók tömege a buszmegállóban.

Unott, közönyös arcok, mosoly véletlenül sem fénylik egyetlen arcon sem. Hömpölyög a szürke massza.

Három gyermek jön velem szemben, nyolc-tíz éves formák, középen egy kisebb.

A kicsinek lóg a cipőfűzője. Megszólítom:

- Kicsikém! Kösd meg a cipőfűződ, mert elbotolhatsz benne!

- A gyermek megáll velem szemben, kerekre tágult szemmel néz.

- Az egyik nagyobbacska ráförmed: Kösd má be a cipőd, te köcsög!





Áldott kenyér

Kora reggel, indul a flúgos futam. A fiam szalonnát kér, azaz mégsem, kakaót, de inkább teát, lányom szokás szerint nem kér kakaót, gyümölcsöt, szalámit, kekszet, szóval, semmi sem kell. Dühöngök: manna, az kéne? Igen, mannát kérünk, skandálják kórusban. Kiborulok, kenyér a szemétben landol, sapka, sál, kabát fel, indulunk. Lányom óvodába, fiam iskolába, s megkönnyebbült lélekkel dolgozni indulok.

Van időm, sétálok, nézelődöm.

Regenerálódom.

A lakótelepi kukánál tarka szoknyás asszony, vállán batyu.

Lábaiba kapaszkodva koszlott ruhás rajkó.

Az asszony kotorászik a kukában.

Egyszer csak odahajol a gyermekhez, kezében egy darab kenyér.

A gyermek ruhájába törli, majd boldogságtól sugárzó arccal enni kezdi
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Bence kutya
  2013-10-22 22:45:34, kedd
 
 



A vak gyerekeket nehéz mozgásra bírni. (Általában.)

Az óvodában a Manócska csoportja különösen kényelmes gyerekekből állt, s az óvónő, hogy mozgásra bírja őket, kitalálta a Bence kutya tornát. Bence kutya sportos kutya volt, s így játékos formában a gyermekek örömmel vettek részt a foglalkozásokon, s óra végén a legügyesebb gyermek lett a ,,leg- Bence kutyább, s ez nagyon komoly rangot jelentett, amiért érdemes volt küzdeni.

Bence kutya torna természetesen otthon is volt, Janikám nagy szorgalommal, és kitartással tanítgatta kishúgát, s Maya élvezettel tanulta az újabb tornagyakorlatokat.

Legjobban a ,,hogy pisil a Bence kutya kérdést, szerette, azonnal négykézlábra állt, s kis lábát a levegőbe emelve kiabálta: így!

Egyik alkalommal vendégségbe mentünk. Jánoskám is, és kislányom is az alkalomnak megfelelő ünnepélyes öltözetben. Kicsi lányomon hófehér fodros ruhácska, fehér cipő, fodros bugyi, s illedelmesen, kézen fogva haladtunk a tömegben.

Egyszer csak az én cseppke lányom kitépte a kezét az enyémből, előreszaladt, négykézlábra ereszkedett, majd: ,, így pisil a Bence kutya ,,felkiáltással az égnek emelte a lábát.

Azóta értem, mit jelent, hogy végighullámzik a tömegen a nevetés.

 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 473 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 225
  • e Hét: 1211
  • e Hónap: 12598
  • e Év: 50346
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.