|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2017-06-11 08:13:54, vasárnap
|
| |
| |
Az igaz tőről fakadó dícséret a legszebb ajándék lehet egy embernek. Megmelegíti a lelket, bátorságot csepegtet a remegő testbe. Egy igaz dícséret felemel, és a magasban tart, gyógyítja a törött szárnyat és simogat ott belül. Mégis alig hallani íly szót. Korholást és szapulást annál inkább. Marakodnak azok, kiknek összefogni kéne, bántják azokat, kik értük tesznek. A jó tettek természetesek? Nem... fáradtság és küzdve izzadás az áruk, mi ha csak egy csepp megbecsüléssel öntözve volnának, akkor nem satnyulnának el. Igen is kell, kell a dícsérő szó egy embernek, s mindegy hány éves, lehet egy se, vagy egy híján száz... A jó szó mindig ajtót és szívet nyit, a dícsérő szó pedig erőt ad a holnap küzdéséhez. Ráadásul ingyen van. Van némi feladat vele tudom, levegőt kell venni, és szavakat, kedves szavakat kell vele rezegtetni a hangszálak segítségével...De megéri. Próbáld ki. Dícsérj szépen és őszintén és figyelj. Figyeld azt, akit dícsérsz. Az arca ragyogni fog, a levegő bátran tódul tüdejébe, és a szeme... A szeme mindent el fog árulni neked mit érez. Az a tekintet lesz a "fizetséged" a dícséretért. Valószínű, hogy viszonzást is kapsz, meglepetést, mire nem is számítottál. Igazi szeretetet...
Valo elet \ Suttogo
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-11 08:06:53, vasárnap
|
| |
| |
Alpesi rózsa Reményik Sándor
Lapály lakója, elhiszed-e, mondd,
Hogy van, hogy él, hogy csillagszirmot bont,
S futószőnyegként terül nyár felé
A havasokat látogató Isten
Nesztelen léptű lábai elé?!
Lapály lakója, hidd el nekem: láttam
Most harmadéve, izzó arany nyárban,
Szellős, szigorú, büszke magasságban.
Hiába, ingyen nem adódik semmi,
Nagyon magasra kellett érte menni.
A hátizsákom felhorzsolta vállam,
A szeges cipő feltörte a lábam,
A botom eltört, újat kellett vágni,
Lélekzet nélkül sokszor meg-megállni,
Törpefenyő, boróka megakasztott,
Fejem fölött a végtelen virrasztott,
Szomszédságomban villámok cikáztak,
A sziklák - mint én - hol égtek, hol fáztak,
Hullott a lelkem vére-verejtéke, -
De feljutottam - s megérte, megérte!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2017. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
385 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1442
- e Hét: 13526
- e Hónap: 32499
- e Év: 261436
|
|
|
Offline
