Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Valódi egység
  2016-07-04 11:13:21, hétfő
 
  A Jn 13-ban és később a 17-ben Jézus egy valódi, látható egységről beszél, egy gyakorlati egységről, amely minden igaz keresztyén között fennáll, és minden elválasztó vonalat átszel.
A keresztyén embernek kettős feladata van: Isten szentségét és Isten szeretetét egyaránt át kell ültetnie a gyakorlatba. A keresztyén embernek tükröznie kell a végtelen és személyes Isten létezését, ugyanakkor tükröznie kell Isten szentségét és szeretetét is. Nem csupán szeretetét szentsége nélkül - ez ugyanis megalkuvás lenne. Ha az, amit egy keresztyén egyén vagy keresztyén csoport tesz, nem közvetíti Isten szentségének és Isten szeretetének egyensúlyát, nem az élő Istenről beszél a figyelő világnak, hanem hamis képet fest róla.
A Szentírás és Krisztus tanítása szerint a szeretet, amelyet fel kell mutatnunk, rendkívül erős kell, hogy legyen: olyan, ahogy Krisztus szeretett bennünket. Nem elég, ha nagy ritkán szóban megemlítjük.(folytatjuk)

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
Hamis képzetek az egységről
  2016-07-04 11:12:42, hétfő
 
  Tisztázzuk, mi is az egység! Kezdhetjük azzal, hogy eloszlatunk néhány hamis képzetet.
Először is, az az egység, amelyről Jézus beszél, nem szervezeti egység. Korunkban rendkívüli nyomás tapasztalható az egység irányába. Benne van a levegőben, ahogy mondani szokták, és ez bennünket is érint. Az emberek tartozhatnak ugyan különböző egységes szervezetekbe, mégis lehet, hogy kifelé, a világ felé nem mutatnak semmiféle egységet.
Klasszikus példa a római katolikus egyház működése a történelem folyamán. A római katolikus egyház jelentős külsőleges egységet mutatott - kívülről talán a legnagyobb szervezeti egységet, amely valaha is volt a világon -, ugyanakkor óriási és gyűlöletes hatalmi harcok folytak a különböző rendek között egyetlen egyházon belül. Ma még nagyobb az ellentét a klasszikus római katolikus egyház és a haladó római katolicizmus között. Az ún. "haladó" római katolikus teológusok a protestáns egyház liberális hittudósainak felelnek meg. A római katolikus egyház mégis megpróbál szervezeti egységben maradni, de az egység pusztán szervezeti marad, hiszen két teljesen különböző vallásról, kétféle istenképről, az igazságnak két eltérő magyarázatáról van szó.
Pontosan ugyanez igaz a protestáns ökumenikus mozgalomra is. Megkísérlik az embereket szervezetileg összehozni Jézus kijelentése alapján, de valójában nincs igazi egység, hiszen két teljesen kölönböző vallás van jelen: a bibliai keresztyénség és egy másfajta "keresztyénség", amely valójában nem is az. Könnyen létre lehet hozni szervezeti egységet, sőt egy élet energiáját pazarolhatjuk rá, és lehet, hogy mégsem jutunk még a közelébe sem annak a birodalomnak, amelyről Jézus a Jn 17-ben beszél.
Nem szeretném a helyes tanításra alapuló szervezeti egységet becsmérelni. Jézus azonban itt valami egészen másról beszél, hiszen nagyszerű szervezeti egységet lehet létrehozni anélkül, hogy a tagok eggyé lennének - még olyan egyházakban is, ahol sokat küzdöttek a hittételek tisztaságáért.
Mélyen hiszek a látható egyház elvi és gyakorlati tisztaságában, de sok egyházat láttam, ahol harcoltak a tisztaságért, ma mégis a csúfság melegágyai. Még saját közösségükben sincsen már egymással látható, szeretetteljes, személyes kapcsolatuk, nemhogy más igaz keresztyénekkel.
Van még egy további oka annak, hogy miért nem lehet a Krisztus által említett egységet szervezetinek tekinteni. Minden keresztyénnek egynek kell lenni: "egyek legyenek". Természetesen nem lehet olyan szervezeti egységet létrehozni, amely magában foglalná a világ minden újjászületett keresztyénét. Vannak például olyan igaz, újjászületett keresztyének, akik semmilyen szervezethez nem tartoznak. És vajon miféle szervezet tudná befogadni azokat a keresztyéneket, akiket üldöznek, és akik a külső világtól elzárva élnek? Krisztus parancsát nyilvánvalóan nem lehet a szervezeti egységgel betölteni, bár annak is megvan a maga megfelelő szerepe.
Létezik egy másik hamis képzet is az egységről. Evangéliumi keresztyének szívesen takaróznak ezzel. Nagyon is gyakran mondják, hogy "nos, Jézus itt természetesen a láthatatlan egyház misztikus egységéről beszél". Ezzel elintézettnek veszik a dolgot, és nem foglalkoznak vele többet.
Valóban, a teológiai terminológia szerint létezik egy látható és egy láthatatlan egyház. A láthatatlan a valódi - és mint ilyen egyetlen -, ezért bizonyos szempontból csak őt illetné a nagybetűs írásmód. A legfontosabb is, mert azokból áll, akik átadták magukat Krisztusnak mint Megváltónak. Ez Krisztus egyháza. Mihelyt keresztyénné válok és életemet átadom Krisztusnak, tagja leszek ennek az egyháznak, és misztikus egységet fogok alkotni az összes többi taggal. Ez igaz. De Jézus a Jn 13-ban és a Jn 17-ben nem erről beszél, mert ezt az egységet semmi sem robbanthatja szét, bármit tegyünk is. Tehát értelmetlen frázissá tesszük Krisztus szavait, ha a láthatatlan egyház misztikus egységére vonatkoztatjuk.
Harmadrészt, itt Krisztus nem a benne elrejtettség helyzeti egységéről beszél. Az igaz, hogy Krisztusban létezik helyzeti egység - vagyis mihelyt elfogadjuk Krisztust mint Megváltót, egy lesz az Urunk, egy a keresztség, egy a születés (újjászületés), és mindannyian megigazulunk Krisztusban. De itt nem erről van szó.
Negyedrészt, a törvény szerint is egységben vagyunk Krisztusban, de ez sem az, amiről most beszélünk. Létezik egy szép és csodálatos törvény szerinti egység a keresztyének között. Az Atya (a világegyetem Bírája) törvényesen kijelenti, hogy Krisztus térben és időben bevégzett áldozata által elvétetik mindazoknak a jogos erkölcsi büntetése, akik átadják magukat Krisztusnak. Ebben az értelemben csodálatos egységben vagyunk; de Jézus nem erről beszél itt. Nem húzódhatunk a láthatatlan egyház egysége és az említett többi egységfogalom mögé. ha a Jn 13 és a Jn 17 verseit csak a láthatatlan egyházra vonatkoztatjuk, Jézus állítását értelmetlenné tesszük. Elferdítjük Jézus szavát, ha nem értjük meg, hogy Ő itt valami láthatóról beszél.
A lényeg a következő: a világ szemmel látható tapasztalata alapján fogja megítélni azt, hogy Jézust az Atya küldte-e. (folytatjuk)

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
Tisztességes válaszok, látható szeretet
  2016-07-04 11:11:25, hétfő
 
  Mint keresztyének nem csorbíthatjuk azt az igényt, hogy tisztességes kérdésekre tisztességes válaszokat kell adni. Intellektuális érvelésre van szükség. A Biblia ezt parancsolja; Krisztus és Pál példát mutat erre. A zsinagógában, a piacon, az otthonokban és szinte mindenféle elképzelhető helyzetben vitatkozott a keresztyénségről Jézus és Pál. Hasonlóképpen a keresztyéneknek is feladatuk, hogy becsületes kérdésekre becsületes válaszokat tudjanak adni.
Mégis, ha a keresztyének nem mutatnak látható szeretetet egymás iránt - mondja Jézus -, nem várható el a világtól, hogy odafigyeljen, mégoly pontos válaszainkra.
Legyen valóban gondunk arra, hogy egész életünkben tanulmányozzuk az Írásokat, hogy tisztességes válaszokat adhassunk. Sok hívő protestáns éveken keresztül gyengén végezte ezt a feladatot. Szánjunk időt a felkészülésre, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket kérdeznek. De miután mindent elkövettünk annak érdekében, hogy szólni tudjunk az elveszett világhoz, ne feledjük: a végső érv, amelyet Jézus kezünkbe ad, az a látható keresztyén szeretet.
Bár most nem ez a fő témánk, meg kell említenünk, hogy a keresztyének között látható szeretetnek és egységnek át kell szelnie minden olyan határvonalat, amely egyébként megosztja az embereket. Az Újszövetség azt mondja, hogy Krisztusban nincs sem görög, sem barbár, sem zsidó, sem keresztyén, sem férfi, sem nő (1Kor 12,13; Gal 3,28; Kol 3,11).
Az antiókhiai gyülekezetben a keresztyének között voltak zsidók és pogányok, Heródes fogadott testvérétől kezdve a rabszolgákig mindenféle ember. A makedóniai büszke görög keresztyének törődtek a jeruzsálemi zsidó keresztyének gondjaival, és konkrét anyagi segítséget nyújtottak nekik. Valódi keresztyének között az ilyen látható és gyakorlatias szeretetnek ma is fenntartás nélkül át kellene szelni ilyen határokat mint nyelv, nemzet, nemzetiség, életkor, bőrszín, iskolázottság, gazdasági színvonal, nyelvhasználat, helyi hierarchia, ruházat, hajhossz a fehéreknél, afrikai frizura vagy ennek hiánya a feketéknél, kulturális különbségek, több vagy kevesebb tradíció az istentiszteleten.
Ha a világ nem látja ezt a hétköznapi gyakorlati szeretetet, akkor nem hiszi el, hogy Krisztust az Atya küldte. Kizárólag a kielégítő válaszok alapján nem fog hinni. A kettőt nem lehet szembeállítani. A világ tisztességes kérdéseire tisztességes válaszokat igényel, de ezenkívül azt is látnia kell, hogy minden igaz keresztyén egységes a szeretetben. Ez szükséges ahhoz, hogy az emberek felismerjék, hogy Jézust az Atya küldte, és hogy a keresztyénség igaz. (folytatjuk)

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
A végső érv
  2016-07-03 13:51:13, vasárnap
 
  A végső érv

De van még egy ennél is súlyosabb érv. Ahhoz, hogy ezt megértsük, nézzük meg a Jn 17,21-et, egy verset Krisztus főpapi imájából. Jézus így imádkozik: "Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." Itt a főpapi imájában Jézus az egyház egységéért imádkozik, azért az egységért, amelynek kiváltképpen a valódi keresztyének között kellene megvalósulni. Jézus nem holmi humánus, romantikus egységért imádkozik általában az emberek között. A 9. vers ezt nyilvánvalóvá teszi: "Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid." Jézus itt nagyon világos különbséget tesz azok között, akik rábízták magukat hitben, és azok között, akik még a lázadás állapotában vannak. Ezért mikor a 21. versben az egységért imádkozik, az "ők" névmással a valódi keresztyénekre utal.
Figyeljük meg azonban, hogy a 21. vers azt mondja: "hogy ők is egyek legyenek". A hangsúly pontosan azon van, mint a Jn 13-ban, vagyis hogy nem az egyes egyházi irányzatokhoz tartozó keresztyének legyenek egységben, hanem hogy minden újjászületett keresztyén egy legyen.
Most jön a súlyos, döbbenetes rész. Jézus a 21. versben tovább megy, és olyasmit kér, amibe én mindig beleremegek. Ha keresztyénként ebben nem remegünk bele, az azt mutatja, hogy nem vagyunk túlzottan érzékenyek, vagy nem vagyunk elég becsületesek, mert Jézus itt a végső érvet tárja elénk. Mi ez a végső érv? "Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem és én tebenned, hogy ők bennünk legyenek: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." Ez a végső érv.
A Jn 13-ban a lényeg az volt, hogy ha egy keresztyén nem mutat szeretetet egy másik keresztyén iránt, a világnak jogában áll úgy ítélni, hogy nem keresztyén. Itt Jézus valami mást állít, ami sokkal mélyebb, sokkal élesebb: nem várhatjuk, hogy a világ elhiggye, hogy az Atya küldte a Fiút, hogy Jézus szava valóság, és hogy a keresztyénség igaz, ha nem látja a keresztyének egységének valóságát.
Nem félelmetes ez? Nem kellene ennek nyugtalanítania minket?
Nézzük meg újra! Jézus nem azt mondja, hogy a keresztyének ezen az alapon ítéljék meg egymást (azaz keresztyén voltukat). Nagyon gondosan figyeljük meg! Az egyház a tantételek, a hit vélhető tartalma és a hit megvallása alapján ítéli meg azt, hogy valaki keresztyén-e vagy sem. Ha valaki helyi gyülekezete elé járul, akkor meg fogják tőle kérdezni, hogy mi hitének tartalma. Például az egyház hitpróbát végez (az Újszövetség említi, hogy tartassanak ilyen eljárások Krisztus egyházában), azaz megtudakolják tőle hitvallásának tartalmát. Az egyháznak jogában áll, sőt az Ige fel is szólítja arra, hogy megvizsgálja az egyén hitének és tanításának mibenlétét.
De a világtól nem várhatjuk, hogy így ítéljen, mert a világot nem érdeklik a dogmák. Különösen igaz ez a huszadik század második felében, amikor ismeretelméleti következtetések alapján az emberek nem hisznek még az abszolút igazság lehetőségében sem. És ha egy olyan világ vesz körül, amely nem hisz az igazság fogalmában, hogyan várhatnánk, hogy érdekelje egyetlen ember hitelveinek az igazsága vagy hamissága.
De Jézus adott egy jelt, amely foglyul ejti a világ tekintetét, még azét a modern emberét is, aki csak gépnek tekinti magát. Minden ember Isten képére teremtetett, ezért vágyódik a szeretet után. Van tehát valami, ami bármilyen földrajzi környezetben, helyen és időben foglyul ejti a tekintetét.
Mi ez? A keresztyének egymás iránti szeretete.
Folytatjuk

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
Kudarc a szeretetben
  2016-07-02 18:06:35, szombat
 
  Kudarc a szeretetben

Nagyon óvatosnak kell azonban lennünk ezen a ponton. Lehet, hogy igaz keresztyének vagyunk, valóban újjászülettünk, mégis kudarcot vallhatunk más keresztyének iránti szeretetünkben.Őszintén szólva, a valóság még ennél is keményebb. Lesznek időszakok (valljuk be könnyek között), amikor egymás iránti szeretetünk valóban kudarcba fullad. Egy bukott világban, ahol Jézus visszajöveteléig nincs tökéletesség, tudjuk, ez lesz a helyzet. Ha elbukunk, természetesen kérnünk kell Isten bocsánatát. Jézus azonban itt nem azt mondja, hogy ha kudarcot vallunk a keresztyén szeretetben, az bizonyíték arra, hogy nem vagyunk keresztyének.
Vizsgáljuk ezt meg egyénileg, önmagunkra vonatkoztatva. Ha kudarcot vallok a keresztyén szeretetben, az nem jelenti azt, hogy nem vagyok keresztyén. Jézus itt mégis azt mondja, hogy ha nincs benem elegendő szeretet a többi keresztyén iránt, a világnak jogában áll azt az ítéletet hozni, hogy nem vagyok keresztyén.
Ez a különbségtétel nagyon fontos. Ha kudarcot vallunk is a keresztyén szeretetben, azért nem kell szívünket kiszakítani, mintha ez azt bizonyítaná, hogy elkárhozunk. Senki más, csak maga Krisztus tudott bűn nélkül élni. Ha keresztyén voltunknak az lenne a fokmérője, hogy sikerül-e keresztyén testvéreinket szeretni, egyetlen keresztyén sem lenne, mert minden ember bűnös. Jézus itt egy lakmuszpapírt, egy jól működő hőmérőt ad a világnak. Egy jelet, amely ha nem észlelhető, Jézus megengedi, hogy a világ azt a következtetést vonja le: ,,Ez az ember nem keresztyén." Lehet, hogy a világ hibás következtetést von le, mert ha az illető valóban keresztyén, akkor tévednek a kívülállók.
Az is igaz, hogy hitetlen emberek gyakran bújnak a keresztyének látható magatartása mögé, és így kiáltanak: ,,Képmutatók!", pedig valójában arról van szó, hogy bűnösségük miatt nem képesek Jézus követelményeivel szembenézni. De Jézus itt nem erről beszél, hanem arról, hogy egyénileg és csoportosan is felelősséggel tartozunk, hogy úgy szeressük a többi igaz keresztyént, hogy a világ ne mondhassa ránk, hogy nem vagyunk keresztyének.
Folytatjuk

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
A szeretet színvonala
  2016-07-02 18:02:46, szombat
 
  A szeretet színvonala



A Jn 13 verseinek másik fontos üzenete a tőlünk megkívánt szeretet színvonalára vonatkozik. Úgy kell szeretnetek minden keresztyént, ,,ahogyan én - mondja Jézus - szerettelek titeket". Nos, gondoljunk csak arra, milyen volt és mekkora volt Jézus szeretete! Természetesen tudjuk, hogy Jézus végtelen, mi pedig halandók vagyunk. Mivel Ő végtelen, a mi szeretetünk sosem lehet olyan, mint az övé: nem lehet végtelen.
Mégis, az a szeretet kell, hogy irányadó legyen számunkra, amelyet Ő tanúsított és tanúsít irántunk. Nem engedhetjük lejjebb a mércét! Úgy kell szeretnünk a valódi keresztyéneket, ahogy Krisztus szeretett bennünket. Ezek után két dolgot tehetünk. Mondhatjuk, hogy ,,értem, értem", és aprócska zászlót készíthetünk a következő felirattal: ,,Szeretünk minden keresztyént." Ezt aztán mindig magunknál hordjuk, és a kellő pillanatban előrántjuk és lobogtatjuk. Ez elég visszataszító!
Reakciónk lehet ilyen visszataszító, az elképzelhető legszégyenletesebb; vagy ellenkezőleg, egészen mély, az elképzelhető legmélyebb. Ha az utóbbit szeretnénk, akkor a biblia-hívő keresztyéneknek sokat kell erről a kérdésről beszélni, írni, töprengeni, sok időt és imádságot kell rááldozni. Haldokló kultúránkban az egyháznak szeretőképes egyháznak kell lennie! Hogyan fog hát ez a haldokló kultúra vélekedni rólunk? Jézus azt mondja: ,,Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." Ma, a huszadik század végén Jézus felhatalmazza a világot valamire. Isteni tekintélyével megadja a világnak a jogot, hogy megítélje, vajon te és én újjászületett keresztyének vagyunk-e. Mégpedig annak alapján, hogy észrevehető-e a szeretetünk minden keresztyén iránt.
Félelmetes, ugye? Jézus a világhoz fordul, és azt mondja: ,,Szeretnék mondani nektek valamit. Tekintélyemnél fogva felhatalmazlak benneteket: megítélhetitek, hogy valaki keresztyén-e vagy sem, mégpedig annak alapján, hogy szereti-e az összes többi keresztyént." Más szavakkal, ha az emberek odajönnek hozzánk, és az arcunkba vágják az ítéletet, hogy nem vagyunk keresztyének, mert nem mutatunk szeretetet a többi keresztyén iránt, akkor el kell fogadnunk, hogy csak élnek azzal a kiváltsággal, amit Jézus adott nekik.
Nem haragudhatunk meg! Ha az emberek azt mondják, hogy ,,te nem szereteted a többi keresztyént", haza kell mennünk, térdre borulnunk, és megkérdeznünk Istentől, hogy valóban így van-e. És ha igen, akkor joguk volt azt mondani, amit mondtak.
Folytatjuk

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
A finom egyensúly
  2016-07-01 14:08:28, péntek
 
  A finom egyensúly

Az első parancsolat az, hogy szeressük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, lelkünkből és elménkből. A második parancsolat azt az egyetemes felhívást tartalmazza, hogy szeressük az embereket. Figyeljük meg, hogy a második parancsolat nemcsak a keresztyének szeretetére szólít fel, hanem ennél sokkal szélesebb értelmű: szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat.
Az 1Thessz 3,12 ugyanúgy hangsúlyozza mindkettőt: "Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket." Itt a sorrend fordított. Először egymást kell szeretnünk, másodszor minden embert - ez azonban nem változtat azon, hogy mindkettő hangsúlyos. Sőt, még inkább figyelmeztet egy olyan finom egyensúlyra, amelyet a gyakorlatban nem lehet automatikusan elérni.

Valódi keresztyének

Ha még egy pillantást vetünk a Jn 13-ban adott parancsolatra, észreveszünk néhány fontos dolgot. Először is azt, hogy ez a parancsolat azt mondja, hogy kiváltképpen kell szeretnünk minden valódi keresztyént, azaz minden újjászületett embert. A Szentírás szerint nem mindenki keresztyén, aki keresztyénnek nevezi magát, és ez különösen érvényes a mi generációnkra. A keresztyén szó jelentése a gyakorlatban teljesen kiüresedett. Valószínűleg nincs még egy szó, amely ennyire elvesztette volna az értékét, hacsak nem maga az Isten szó. A szemantika (jelentéstan) egyik központi gondolata, hogy egy szónak mint szimbólumnak nincsen addig jelentése, míg meg nem töltődik tartalommal. Ez így is van. A keresztyén szónak mint szimbólumnak a jelentése annyira leértékelődött, hogy ma már mindent és semmit sem jelent.
Jézus azonban arról beszél, hogy szeressünk minden valódi keresztyént. Ez a parancsolat kétirányú, mert egyrészt azt jelenti, hogy meg kell különböztetnünk a valódi keresztyént minden tettetőtől, ugyanakkor nem hagyhatunk ki egyetlen valódi keresztyént sem. Más szóval, a humánus gondolkodású emberek és a keresztyén címkét felhasználó liberális hittudósok, valamint azok az egyháztagok, akik számára a keresztyénség csupán formaság, nem sorolandók a valódi keresztyének közé.
De vigyáznunk kell, hogy elkerüljük a tévedéseket az ellenkező oldalon is! Mindenkit el kell ismernünk valódi keresztyénnek, aki a hagyományos bibliai hit alapján áll, függetlenül attól, hogy a mi egyházunkhoz vagy csoportunkhoz tartozik-e vagy sem.
Ha valaki nem valódi keresztyén, akkor is az a felelősségünk, hogy szeressük mint felebarátunkat. Tehát nem mondhatjuk, hogy "amennyire én meg tudom ítélni, ez az ember nem tartozik a valódi keresztyének közé, ezért nem kell törődnöm vele, elhanyagolhatom". Egyáltalán nem. A második parancsolat rá is vonatkozik.
Folytatjuk

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
Emberek és testvérek
  2016-06-29 17:09:37, szerda
 
  A Jn 13-ban és az 1Jn 3-ban kapott parancsolat az, hogy szeressük keresztyén embertársainkat, testvéreinket. De természetesen meg kell őriznünk az egyensúlyt, és nem feledkezhetünk meg Jézus tanításának másik oldaláról sem: szeressük embertársainkat, szeressünk minden embert mint felebarátunkat.
Minden ember Isten képmását hordozza. Nem azért értékes, mert a megváltás részese, hanem mert Isten teremtménye, és Isten képére teremtetett. A modern ember, aki ezt elvetette, elvesztette a kulcsot ahhoz, hogy megtudja, ki is ő valójában. Ezért nem találja, sem önmaga, sem a többi ember valódi értékét. Leértékeli a másik embert, és manapság kell szembesülnünk ennek szörnyű eredményeivel: egy beteg kultúrával, melyben az emberek úgy bánnak egymással, mintha nem élőlények, hanem gépek volnának. A keresztyének azonban ismerik az ember valódi értékét.
Minden ember felebarátunk, és úgy kell szeretnünk mint önmagunkat. A teremtésre alapozva tehetjük ezt, mert minden ember értékes, hiszen Isten képére teremtetett, még ha nem is fogadta el a megváltást. Tehát mindenkit szeretni kell, bármibe is kerül.
Nyilvánvalóan ez a lényege Jézus példázatának az irgalmas szamaritánusról: egyszerűen azért, mert az ember ember, szeretni kell, bármi áron.
Tehát amikor Jézus azt a parancsolatot adja, hogy szeressük keresztyén testvéreinket, ezzel nem érvényteleníti a másik parancsolatot. A kettő nincsen ellentétben. Nem kell választanunk, hogy minden embert önmagunkhoz hasonlóan szeressünk-e vagy a keresztyéneket kiváltképpen. A két parancsolat erősíti egymást.
Ha Jézus azt a kifejezett parancsolatot adta, hogy szeressünk minden embert mint felebarátunkat, akkor különösen fontos, hogy szeressük keresztyén testvéreinket. Ha Jézus azt mondta, hogy minden embert úgy szeressünk, mint önmagunkat, mennyivel inkább vonatkozik ez keresztyén testvéreinkre, akikhez különleges kötelék fűz, nevezetesen az, hogy egy az Atyánk és egy Szentlélek lakozik bennünk. Könnyen beláthatjuk, milyen mérhetetlenül fontos, hogy minden ember láthassa ezt az észrevehető szeretetet azok között, akiket ilyen különleges kapocs köt össze. A Gal 6,10-ben Pál egyértelművé teszi ezt a kettős követelményt: "Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." Nem tagadja azt a parancsolatot, hogy cselekedjünk jót minden emberrel, de szükségesnek látja hozzátenni, hogy "leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben". Ennek a kettős célnak kell áthatnia keresztyén felfogásunkat és meghatároznia nézeteinket. Tudatosan el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent ez mindennapi életünkben. A külső szemlélő számára ez kell, hogy legyen cselekedeteink meghatározója.
Igaz biblia-hívő keresztyének nagyon gyakran hangsúlyozzák, hogy kétféle ember van: a kárhozott és a megváltott. Az előbbiek az Isten elleni lázadás állapotában vannak, az utóbbiak pedig Krisztus által visszatértek Istenhez. Ez a szemlélet azonban kirekesztő, ezért visszatetsző.
Kétféle ember van, ez igaz. Néhányan, noha Isten képére teremtettek, még szemben állnak a Teremtővel; mások már Isten kegyelméből elfogadták az általa kínált megoldást.
Egy másik, nagyon fontos értelemben azonban csak egyféle ember van. Minden embernek egy az eredete. A teremtés által minden ember hordozza Isten képmását. Ebben az értelemben valamennyien egy test és egy vér vagyunk.
Tehát az emberiség egységessége megcáfolja azt a kirekesztő szemléletet, amely kétféle ember létezését feltételezi. A keresztyéneknek nem hitetlen embertársaik rovására kell hittestvéreiket szeretni. Az irgalmas szamaritánus jó példája lebegjen szemünk előtt szüntelenül!
Folytatjuk

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
Bevezetés
  2016-06-28 16:41:31, kedd
 
  Az emberek az évszázadok folyamán sokféle jelképet használtak keresztyénségük kimutatására. Jelvényt hordtak kabátjuk hajtókáján, láncot akasztottak a nyakukba, sőt, jellegzetes módon nyírták a hajukat.
Önmagában persze nincs semmi rossz a felsoroltak egyikében sem, ha valaki ezek viselésére érez késztetést. De van egy sokkal jobb jel - egy olyan ismertetőjel, amelyet nem csak bizonyos alkalmakra találtak ki, hogy meghatározott esetekben vagy korszakokban használják. Egy egyetemes jel, amelynek az egyház történelmében mindvégig fenn kell maradnia, egészen Jézus visszajöveteléig.
Mi ez a jel? Szolgálata vége felé Jézus előre látja kereszthalálát, a nyitott sírt és a mennybemenetelt. Tudja, hogy nemsokára el kell mennie, és felkészíti tanítványait az elkövetkező eseményekre. Ekkor világítja meg, hogy mi lesz a keresztyének megkülönböztető jele:
"Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,33-35)
Ez a szakasz felfedi azt a jegyet, amellyel Jézus megjelöli a keresztyéneket, nemcsak egy bizonyos korban vagy egy bizonyos helyen, hanem minden helyen és minden időben, amíg vissza nem jön.
Figyeljük meg, hogy amit itt Jézus mond, az nem állítás vagy tény, hanem parancsolat, amely egy feltételt is tartalmaz: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." Egy "ha" van a kijelentésbe beleszőve. Ha engedelmesek lesztek, viselni fogjátok a jelet, amit Krisztus adott. Lévén, hogy ez a parancsolat, meg is lehet szegni.
A lényeg az, hogy anélkül is lehet valaki keresztyén, hogy fel tudná mutatni e jelet, de ha elvárjuk, hogy azok, akik nem keresztyének, felismerjék bennünk a keresztyént, látniuk kell rajtunk.
Az 1Jn 3,11-ben azt mondja János: "Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást." Évekkel Krisztus halála után, amikor János a levelet írja, az eredeti parancsolatra emlékeztet, amelyet Krisztus a Jn 13-ban adott. A gyülekezethez szólva János hangsúlyozza, hogy "el ne felejtsétek...El ne felejtsétek! Ezt a parancsolatot Krisztus adta, mikor még a földön járt. Ez legyen az ismertetőjeletek!"

Francis A. Schaeffer
 
 
0 komment , kategória:  Ismertető jelük: A szeretet  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 346 db bejegyzés
e év: 7303 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1521
  • e Hét: 6027
  • e Hónap: 67696
  • e Év: 186788
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.