|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 13:45:18, péntek
|
| |
| |
"Kizárólag akkor van értelme az életünknek, amikor a saját szabadságunkon és boldogságunkon túlmutató célokért élünk - olyasvalamiért, amiért szívesen feláldozzuk a boldogságot."
- Victor Frankl |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 13:43:06, péntek
|
| |
| |
"Ha legfőbb célunk a boldogság, akkor alapvetően kapni szeretnénk valamit az élettől, amikor azonban szembetaláljuk magunkat a szenvedéssel, megszűnnek a boldogság feltételei, tehát egész életünk értelmét veszti. Ha viszont elsősorban az élet értelmét keressük, akkor nem azt várjuk el, hogy kapjunk, hanem inkább adni szeretnénk."
- Victor Frankl |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 11:15:11, péntek
|
| |
| |
A refrén
A refrént mondom minden reggel:
URAM, vedd körül kegyelmeddel
szeretteim elől és hátul
(őt is, ki nem kéri magától)!
Szeretteim s a másokét mind,
akiket csak a LÉLEK érint,
s őket is, kik maguknak élnek,
s azt sem tudják, vagyon-e LÉLEK.
A refrént mondom minden reggel:
maradj közöttünk kegyelmeddel!
Kicsinységünket tartsd előttünk,
s tisztíts meg, hogy kedvedre nőjünk!
Füle Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 10:58:33, péntek
|
| |
| |
Elveszett és megtaláltatott
Hallgassunk meg egy egyszerű történetet az imameghallgatásról. Lars elutazott, és nekem kellett elvinnem a kocsit szervízbe. Li Zeng, diák albérlőnk követett a kocsiján, hogy utána hazahozzon. A műhelyhez vezető útvonalról kapott felvilágosítás nem volt egyertelmű, és a Massachusetts-i Gloucester első díjat kapna azon városok sorában, amelyekben a legkönnyebb eltévedni. Imádkoztam, hogy ne tévedjek el - Linek órája lesz, a szerelőnek negyed nyolckor el kell mennie. Eltévedtem, gyorsan megfordultam anélkül, hogy ellenőriztem volna, vajon Li még mindig utánam jön-e. Nem jött. - Uram, Li elkésik az órájáról, a szerelő pedig pár percen belül elmegy! Mit tegyek? - Hosszú történet, de egy telefonhívás után megtaláltam a szervizt, otthagytam a kocsit, elutasítottam a férfi kedves ajánlatát, hogy hazavisz, mert meg akartam találni Lit, hogy ne mulassza el az óráját. Hogyan találom meg? - Uram, segíts! - Egy útkereszteződésben álltam és azért imádkoztam, hogy jöjjön arra - lehetetlen kérés olyan helyen, mint Gloucester. Egy egyirányú utcán hajtott, amely messzire kiviszi a tengerparti útra, és még véletlenül sem kerülhet abba az útkereszteződésbe, ahol én állok. Még öt perc sem telt el, és megérkezett! Isten arra tanít, hogy kérjünk, mert csak így tudja meghallgatni imádságainkat. Ez áldásaink forrására emlékeztet. Arra az imádságomra, hogy ne tévedjek el, nemmel válaszolt, de csak azért, hogy gazdagon megáldjon: Li csak így találhatott meg.
Gondoljunk arra, hogyan hozta ki az Úr Izráelt Egyiptomból, mert csak így vihette be Kánaán földjére! Azért tévedtem el, hogy megtalálhasson! Sohase felejtsük el, hogy néha az a legnagyobb kegyelme, ha valamit nem tesz meg. Azért mond nemet, hogy úgy mondhasson igent, ahogyan el sem tudjuk képzelni. Mindig kegyelmesen bánik velünk. Minden cselekedete szeretetből fakad.
Miután a fentieket megírtam, az alábbi, sokkal elképesztőbb történetet kaptam Brena Foltz-tól Princetonból. Életében először vett részt sziklamászáson:
Amilyen gyorsan csak tudtam, felfelé kapaszkodtam a sziklán, és eltökéltem, hogy ,,arcomat, mint a kovát" a csúcs felé fordítom. Kis idő múlva egy nehéz peremhez értem, és lihegő kapaszkodásom hirtelen abbamaradt. Egyszerre túlságosan megfeszült a kötél és egyenesen a szemembe vágott. - Jaj, ne! - gondoltam kétségbeesetten. - Vége a kontaktlencsémnek! - Bizonytalan testhelyzetemből végignéztem a kötélen, az éles gránitsziklán, és egy apró, átlátszó lencsét kerestem, amelyet könnyen össze lehetett téveszteni egy vízcseppel.
-Úr Jézus, segíts, hogy megtaláljam! - imádkoztam, sőt rimánkodtam, annak tudatában, milyen reménytelen feladatra vállalkoztam ilyen korlátozott mozgástérrel. Addig kutattam szememmel közvetlen környezetemet, amíg nem lazult a fogásom, miközben összeszoruló szívvel imádkoztam. Végül egy utolsó reménysugárral tovább folytattam a kapaszkodást. Hátha még mindig a szememen van a kontaktlencse! Lehet, hogy becsúszott a szemem sarkába vagy a szemhéjam alá. Amikor felértem a tetőre, megkértem az egyik barátomat, hogy nézze meg, nem találja-e a szememen. Nem volt ott. Minden reményem szertefoszlott.
Csalódás fogott el, nem tudtam, hogyan fogok új kontaktlencsét szerezni ilyen messzire otthonról. Miközben a tetőn ültünk, pihentünk, és ilyen csodálatos magasságból szemléltük a világot, egy igevers töredéke jutott eszembe: ,,Az Úr szemei bejárják az egész földet".
Isten magas megfigyelő helyéről ebben a pillanatban is pontosan tudja, hol van a kontaktlencsém - villant fel bennem a meglepő gondolat. Én azonban sohasem látom többé - szögeztem le.
Így aztán még mindig rosszkedvűen ereszkedtem le az ösvényen a szikla lábához, ahol a többiek sziklamászáshoz készülődtek. Talán fél óra múlva egy másik lány éppen onnan indult, ahol én kezdtem kapaszkodásomat. Fogalma sem volt arról, hogy elvesztettem a kontaktlencsémet. Ám a sziklafal meredek aljánál izgatottan felkiáltott: - Idefigyeljetek, srácok! Nem vesztette el valaki a kontaktlencséjét?
Odarohantam, miközben a lány tovább kiáltozott: - Képzeljétek, egy HANGYA kontaktlencsét cipel le a hegyről! Így is volt! Különleges kézbesítés! Lehajoltam, és a kemény munkát végzett hangyától visszavettem a kontaktlencsét, leöblítettem, és örömmel tettem vissza a szememre. Oda voltam a csodálattól, mintha Atyám éppen most ölelt volna át, bár nem érdemeltem meg, és így szólt volna: -Drága lányom, nekem gondom van életed minden kis részletére.
Megírtam a családomnak. Apám rajzot készített róla, egy hangyát, amely egy nagy kontaktlencsét cipel, legalább ötször akkorát, mint a kis állat. A hangya Istenhez fordul: - Uram, nem értem, miért cipelteted le velem a hegyoldalon ezt a micsodát! Különben is, mi haszna? Azt sem tudom, mi ez, és az is biztos, hogy nem tudom megenni, de olyan NAGY és olyan NEHÉZ! Hát jó, ha te mondod, Uram, megpróbálom, de úgy látom, hogy csak haszontalan ócskaság!
Csodálom Isten útjait, csodálom, ahogyan kegyelmét kijelenti, sokszor olyan módon, amely messze meghaladja emberi értelmünket.
Elisabeth Elliot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 10:09:59, péntek
|
| |
| |
Kérés
Ruth Wagnitz után németből
Engedd, Urunk, szemlélni
mit keresztfádon értünk elvégeztél!
Segíts úgy menni át az életen,
mint akiket szabaddá tettél!
T. E.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 09:56:47, péntek
|
| |
| |
Változatlan
Arno Pötsch után németből
Míg áll a Föld, Isten kegyelme
megújul minden virradatban.
Mi elmegyünk, az idő múlik...
Isten kegyelme változatlan.
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 09:54:06, péntek
|
| |
| |
Igen, bűnöst megtéríteni, lelket megmenteni: ez lenne az egyház feladata. A mi feladatunk, a tied és az enyém! Úgy odaélni a világ elé a keresztyén élet valóságát, a bűntől és haláltól való megszabadulás győzelmét, hogy a világ megismerje és megkedvelje azt az igazságot, amit Isten Jézus Krisztusban kijelentett! De ez az elmélet, - és ezzel szemben mi a gyakorlat, mi a tényleges helyzet? Valljuk meg őszintén: éppen az ellentéte annak, mint ami az egyház éltető feladata lenne.
Olyan szépen hangzik az, hogy "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól," - de hát történik ez? Ha történik is, hogy egy bűnös ember valósággal megtér, nem ritkább ez még a fehér hollónál is? Ki volt közülünk utoljára tanúja, vagy pláne eszköze annak a nagy örömnek, amin még az ég angyalai is örvendeznek, hogy egy bűnös megtér az ő tévelygő útjáról? De ennek a fordítottját mindnyájan ismerjük ugye? Azt, hogy egy-egy atyánkfia eltévelyedik az igazságtól, lassan elmarad, majd egészen elszakad a gyülekezettől! Nem hogy szaporodna a gyülekezet naponként az üdvözülőkkel, hanem épp ellenkezőleg: naponként fogy a lemaradókkal.
Olyan szépen hangzik az, hogy "tegyetek tanítványokká minden népeket," és ahelyett hogy újabb és újabb tanítványi sereggel bővülne a körünk, a régi tanítványok is visszamennek a világba. Csak egyetlen példát hadd említsek: a félévvel ezelőtt konfirmációi fogadalmat tett 25 fiú és leány közül 3 sincs már közöttünk, talán az a három sem igazán lélek szerint! És mi, akik itt vagyunk, akik valljuk, hogy megismertük Istennek a Krisztusban adott igazságát, nem úgy vagyunk-e mi is, mindnyájan, hogy nem a környezetünk krisztianizálódik általunk, hanem mi világiasodunk el a környezetünk által?!
Olyan szépen hangzik az, hogy: "úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat," (Mt 5,16) - de a valóság az, hogy annyira nem fénylik ez a bizonyos világosság, annyira nem vagyunk élőpéldái, bizonyítékai a Megváltás valóságának, hogy az emberek nemcsak hogy nem dicsőítik a mi mennyei Atyánkat, hanem egyszerűen el sem hiszik, hogy nekünk van mennyei Atyánk. Ha a mi életünket, a keresztyének életét nézi a világ, méltán gondolhatja, hogy Isten nincs, vagy ha volt is valamikor, már rég meghalt!
Pedig nem az Isten halott, hanem az Ő egyháza, mi vagyunk halottak, vagy legalábbis halálosan betegek. És itt ne csaljon meg bennünket a látszat, az, hogy aránylag elég sokan járnak a templomba, hogy folynak a bibliaórák, történik adakozás, mert ha ebben áll az élet, hogy növekedik, hogy az eltévelyedettek megtérnek az igazsághoz, hogy mindig újabb lelkek menekülnek meg a haláltól, - akkor ennek az ellenkezője halálos bajt jelez! Az igazi keresztyén életnek olyannak kellene lennie, mint egy ragályos betegségnek, ami átterjed arra, akivel érintkezik. Ha influenzás vagyok, akkor a mellettem ülő emberre is átragad, vagy ha az illető nem kapja meg, akkor nyilván bennem sincs influenza. Vajon igazi keresztyénség-e az, ami nem ragad át másokra? Gondolj csak a hozzád legközelebb állókra, a gyermekeidre, az hitvestársadra, vagy arra a munkatársadra, akivel életed legnagyobb részét egy szobában, irodában, műhelyben töltöd. Nem fájt még a szíved soha amiatt, hogy azt, ami számodra a legdrágább, a Krisztusban megismert igazságot nem tudtad hitelre méltóvá tenni, megkedveltetni, elfogadtatni, továbbadni nekik? És még talán panaszkodsz is a keményszívűségük miatt, hogy nem kell nekik az evangélium, pedig te mindent megpróbáltál, pedig annyit beszéltél nekik és hiába, nem fog rajtuk!
Nos testvérek, a ragályos betegséget sem lehet rábeszéléssel terjeszteni. Ha nekem nincs influenzám, hiába beszélek a legékesebben és legmeggyőzőbben valakinek róla, attól nem fog kapni. És így van ez a keresztyénségünkkel is: ha nincs bennem az élő Krisztus, hiába akarom terjeszteni, tehát továbbadni, - nem lehet, mert nincs mit! Azt mondják, a japánok kitaláltak valami módszert, amivel a tölgyfa-csemete növekedését meg tudják akadályozni: úgy preparálják a gyökereit, úgy vágják el a karógyökerét, hogy a kicsi tölgyfa nem szárad el, de nem is nő nagyobbra, cserépbe lehet tenni és virágállványra lehet állítani szobadísznek Akkora marad, mint egy muskátli. Valahogy ilyen preparált tölgyfa, vagy - bibliai hasonlat szerint - mustárfa a mi keresztyénségünk is! El van vágva a karógyökere, szobadísz, cserépbe való. Nem szárad ki teljesen, de nem is növekedik nagy fává, nem ad árnyékot a megfáradt vándoroknak, fészekrakásra lehetőséget az ég madarainak. Nem hoz gyümölcsöt, új életet. Magában marad és önmagának marad.
Lehet, hogy nagyon sötét ez a kép, ami itt elénk tárul, de jó, ha nem szépítjük a valóságot, ha nem áltatjuk magunkat. Ennek az Igének a tükrében: "Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az őtévelygőútjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." (Jak 5,19-20) valóban ijesztően torz képet mutatunk mint egyház és mint az egyház tagjai. Ne értsük félre: Krisztus egyháza jövendője felől semmi kétségem nincs, mert igaz, amit Jézus róla mond, hogy "a pokol kapui se vesznek rajta diadalmat." (Mt 16,18)
De ez nem azt jelenti, hogy egyes egyházak, gyülekezetek el ne tűnhessenek, mint ahogyan sok olyan Újtestamentumból ismert helyen, ahol valamikor élő gyülekezet volt, ma az iszlám uralkodik. Sokszor beteljesedett már a kétezer esztendős történelem folyamán, amit Jézus az efézusi gyülekezetnek mondott: "térj meg ..., ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2,5) - Ahhoz, hogy mi az igazságot hirdessük a világnak, az igazságtól eltévelyedetteknek: előbb újra hitelre méltóvá kell tennünk ezt az igazságot azáltal, hogy valóban ebből az igazságból élünk!
A reformáció lényege 400 esztendővel ezelőtt az volt, hogy visszatért az egyház a forráshoz, a Krisztushoz! Oda, ahol az egyháznak is minden igazán megbánt bűne és mulasztása elfedeztetik a szent vér által és ahol az egyház számára is egyetlen menekülés van a haláltól! Az az új reformáció is, - aminek kiáltó szükségét olyan nagyon mutatja ez az Ige -, ott kezdődik el a forrásnál, végre igazán bűnbánatban, megalázkodással a Krisztusnál.
Adná Isten Szent Lelke, hogy ne csak a szánkkal, hanem a szívünkkel tudnánk így könyörgőre fogni:
Hallgasd meg, Jézus Krisztus, Te megszomorodott
S igen megkeseredett Szegény juhaidat,
Hallgasd meg kegyelmesen, A te szent egyházadat, Mely megnyomorodott.
Ne hagyd, édes Jézusunk, Nyomorult népedet, Szent véreddel megváltott Kicsiny seregedet; Ne hagyjad elpusztulni
A te örökségedet: A keresztyénséget.
Ámen
(Részlet Joó Sándor: Lélekmentés című prédikációjából) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 09:28:17, péntek
|
| |
| |
Az igazság az, hogy sok-sok bűn terhel bennünket egyénenként is, közösségileg is, - halálra szánt, a halál börtönébe bezárt emberek vagyunk, de Isten bűnbocsátó, bűnöket elfedező és a halálból megszabadító Isten. Bűneinknek ezt az elfedezését Jézus hajtotta vége. Ott a Gecsemáné kertben, ott a Golgotán, az Ő szörnyű magányos küzdelmében és vergődésében fedezte be, takarta be bűneinket Isten örök ítélete elől a saját vérével. Ott fizette meg helyettünk azt az árat, amire mi képtelenek lettünk volna, mert olyan borzalmasan nagy ár. És rá harmadnapra, húsvét reggelén, az Arimátiai József kertjében, ott feszítette szét a halál-börtön falát, ott szerzett menekülést a mi lelkünk számára is a haláltól. Ez az igazság. Ez a Jézus Krisztus igazsága.
És ebből az igazságból élünk mi! Ez az igazság a mi életünk, éltetőnk: Jézus Krisztus! És ha az igazság, az a valóságos helyzet, hogy az emberi bűnt Jézus vére fedezte el és az emberi életet Jézus váltotta meg a haláltól, akkor igaza van Jakabnak: nincs tragikusabb dolog a világon, mint ettől az Isten által kijelentett igazságtól eltévelyedve élni a világon, mert ez a bűnnek és halálnak való teljes kiszolgáltatottságot jelenti! Aki már megismerte ezt az igazságot, nem nyughat addig, amíg körülötte olyan emberek élnek, akik még nem ismerik azt, vagy eltévelyedtek attól!
(Részlet Joó Sándor : Lélekmentés című prédikációjából)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-18 09:18:44, péntek
|
| |
| |
,,Idegenek jöttek az Úr házának szentségébe" (Jer 51:51)
Ebben a feljegyzésben az Úr népének arcát szégyen borítja, hiszen rettenetes dolog az, amikor az emberek abba a Szentélybe hatolnak be, amely csak a papok számára van fenntartva. Körülöttünk mindenhol láthatjuk, hogy van okunk a bánkódásra. Milyen sok istentelen ember végzi most tanulmányait, hogy majd egykor elkezdje a szolgálatot! Micsoda égbekiáltó bűnnek számít az az ünnepélyes hazugság, mely által az összlakosságot névlegesen a nemzeti egyház részeként kezelik! Milyen félelmetes az, amikor a szertartásokat a megtéretlenekre erőltetik, valamint az, hogy népünk tisztábban látó egyházai a fegyelmet oly lazasággal gyakorolják. Ha az a sok ezer ember, aki olvassa ma ezt az áhítatot őszintén az Úr elé vinné ezt a problémát, akkor ő beavatkozna a dolgokba és megakadályozná a gonoszt, hogy ne kerítse hatalmába az Egyházat. Az Egyház hűtlen lesz, ha megfertőzik a forrást, ha vizet öntenek a tűzre, és ha a termőföldet kővel terítik be. Az Úr adjon kegyelmet nekünk, hogy megfelelő módon képviseljük az Egyház megtisztulását, lévén az a hívők gyülekezete, és nem egy nemzet vagy megtéretlen emberek elkárhozó közössége.
Lelkesedésünk tehát otthon kell elkezdődjön. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy méltók vagyunk-e az Úr asztalából részesedni? Tegyünk róla, hogy felvegyük a menyegzői ruhát, máskülönben mi magunk is betolakodókká válunk az Úr szentélyében. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak, az út keskeny, és a kapu szoros. Oh, jöjjetek kegyelemért Jézushoz azzal a hittel, amit Isten a kiválasztottaknak ad! Az az Isten, aki lesújtott Uzzára, mert megfogta az Isten ládáját, féltékeny e két rendeletére. Igaz hívőként bátran közeledhetek hozzá, de ha idegen vagyok, akkor jobb, ha nem érintem meg, mert meghalok. A szív megvizsgálása minden megkeresztelkedett hívő kötelessége és ez az úrvacsorára is érvényes. ,,Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!" (Zsolt 139:23).
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2017. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
346 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3413
- e Hét: 15124
- e Hónap: 44436
- e Év: 232238
|
|
|
Offline
