Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Meglátjuk csodatetteit!
  2017-08-25 14:49:17, péntek
 
  Meglátjuk csodatetteit!

Otto Riethmüller után németből


Ránk bármennyi próba zuhan,
mindnek mértéke, célja van.
Megmérte a leghivebb kéz.
Kipróbált mindent, mi nehéz.

Utunkat elrendelte már.
Kapukat zár, kapukat tár.
Mindig szent arca ragyog ránk.
S fénylik legmélyebb éjszakánk.

A sötétbe Ő jön velünk.
Harcunkban Ő békénk, jelünk.
Mellénkáll, őrtállni segít.
S meglátjuk csodatetteit.

T. E.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A szépség és mélység hegei
  2017-08-25 14:35:56, péntek
 
  Élettörténetek: A szépség és mélység hegei


Csend. Mozdulatlan csend. ,,Nagyon sajnálom... de nem hallom a szívverést" - mondja az ultrahangot készítő asszisztens. Halálos csend. Az apró, sötét helyiséget még ridegebbnek és sötétebbnek érezzük. Pár perce még fesztelenül beszélgettünk az asszisztenssel. Johnnal, a férjemmel húsz hosszú héten át vártuk, hogy végre megtudjuk, milyen nemű gyermeket hordok a szívem alatt. Biztatást reméltünk a hírtől, hogy a nehéz kilenc hónap második felét is legyen erőnk végigküzdeni.
A vizsgálószoba egy szempillantás alatt élettelenné dermedt. Az asszisztens kiment, hogy hívja az orvost, mi pedig úgy éreztük, mintha a szobában gomolygó sötétség a szívünkbe is beszivárogna. Ez csak valami tévedés lehet... Mindjárt belép az orvos, megtalálja a bala pulzusát, és helyreáll a rend - győzködtük magunkat arról, amire mindennél jobban vágytunk. A halál azonban ezen a baljós februári napon egyetlen mondattal átírta legszebb reményeinket és álmainkat.
Ritka, hogy egy sóvárogva várt gyermek fogantatásának hírét szorongató bizonytalansággal fogadják szülei, s az ilyenkor megszokott örömöt átjárja az aggodalom az elkerülhetetlentől. A mi családunkban azonban félelem vegyült a reménységbe, amikor értesültünk második gyermekünk érkezéséről. Történetünk a szenvedés és a veszteség, a titok és a békesség, az öröm és a bánat krónikája.
Első gyermekünk, a kislányunk kétéves volt ekkor. Gyönyörű, egészséges újszülöttként jött a világra, ám várandósságom hónapjait egészen más jelzőkkel írnám le. A teherbe esésem után néhány héttel egy ritka terhességi szindrómát, hyperemesis gravidarumot (HG) állapítottak meg nálam. A várandós nők mintegy két százalékát érintő állapot intenzív súlyvesztéssel, alultápláltsággal, illetve a csillapíthatatlan hányinger és hányás miatti kiszáradással jár. Az első három hónap alatt több mint tizenegy kilót fogytam, a kiszáradás miatt rendszeresen infúziót, illetve intravénásan gyógyszereket kaptam, valamint a terhesség teljes időtartama alatt hányáscsillapítókat kellett szednem. A kislányunk születésével egy időben minden tünetem megszűnt, egyre jobban éreztem magam, és már csak az újszülött érkezésével együtt járó, kissé kaotikus életformához kellett hozzászoknom. Végül úgy éreztem, megérte minden szenvedés, hiszen kimondhatatlan örömöt éreztem, hogy végre kezemben tarthatom a gyermeket, akire olyan régóta vágytam. Habár az orvosok figyelmeztettek: nagy valószínűséggel számíthatok a szindróma visszatérésére, a második gyermek utáni sóvárgásunk erősebbnek bizonyult a rossz emlékeknél. Balga módon elhitettük magunkkal, hogy elég tapasztalatot szereztünk a betegség kezelésében, s újra gyermeket terveztünk.
Mindössze egy héttel az után, hogy pozitív eredményt mutatott a terhességi teszt, visszatért a betegség. Sajnos minden jel arra utalt, hogy ezúttal még súlyosabb a helyzet. Olyan erős tüneteket produkáltam, amilyenek a terhes nőknek mindössze fél százalékánál jelentkeznek. Az orvosom azonnal kidolgozott egy agresszív kezelési tervet, s be kellett feküdnöm a kórházba. Periferiásan bevezettek egy centrális vénakatétert a szívem közelébe, ezen keresztül kaptam a gyógyszert és a tápanyagot, hogy a testemben fejlődő kis élet megfelelően növekedhessen. Négy hónapon át nem étkeztem, minden ébren töltött pillanatban gyengeség és hányinger gyötört, naponta többször hánytam. Barátok és rokonok egész hada gondoskodott rólunk a nap huszonnégy órájában: vigyáztak a kislányomra, főztek ránk, üldögéltek az ágyam mellett a kórházban, imádkoztak értünk.
Kézzelfogható módon fejezték ki számunkra Krisztus szeretetét: nem is tudom, hogyan élhettük volna túl ezt az időszakot ilyen közösség nélkül. A szó szoros értelmében az ő szeretetükből táplálkoztam, s az éltetett.
Visszatekintve látom, hogy tulajdonképpen már a terhesség első heteiben gyászolni kezdtünk. Ekkor vált bizonyossá, hogy nem vállalhatunk több gyermeket. A ,,kémiai összeférhetetlenség" miatt, amelyet a szervezetem a várandósság állapotában produkál. nem tehettük volna ki a családunkat - magamat sem - újabb hasonló szenvedésnek. Napról napra igyekeztünk kitartani, miközben nem tudhattuk, nem húzódik-e el egészen a kilencedik hónap végéig ez az állapot.
Azon a borús februári napon épp a terhesség felénél jártunk. Megkönnyebbülten nyugtáztuk, hogy épségben eljutottunk idáig. De sajnos nem az ünneplésé lett a főszerep ezen a napon: ma már úgy tekintünk vissza rá, mint amikor véget ért számunkra az ártatlanság kora. Kisbabáknak nem lenne szabad meghalniuk! - folyton ez járt a fejemben, sőt gyakran ki is ordítottam magamból. Végtelenül kegyetlennek éreztem, hogy testi kínjaim ilyen tragikus módon érjenek véget. Meg kellett szülnöm második gyermekemet, egy kisfiút, akit ezen a földön már sohasem ismerhetünk meg.
Másnap beindították a szülést, s John Wilson csendben megszületett. Élettelen testét karjainkban tartva mindkettőnket elborítottak az érzelmek. Az új élet hírére titokzatos módon mindig remény tölti el az embert, s álmodozni kezd az eljövendő évekről, amelyeket cseperedő gyermekével tölthet.
Mi zokogva szembesültünk álmaink végével. Az Úr gondjaira bíztuk gyermekünket, s közben úgy éreztem, Isten körénk fonja karját, s velünk együtt gyászol. Barátaink és gyülekezeti közösségünk gyönyörű megemlékezést rendezett, mi pedig szép lassan elengedtük a családunkról szőtt álmainkat.
Az elkövetkező napok rendkívül sötétnek és üresnek tűntek. Nem tudtam aludni, sőt még a levegővétel is nehezemre esett. Bénultnak, sérülékenynek éreztem magam. Pszichoterapeuta vagyok, jól ismerem a gyászfolyamat különböző szakaszait - ám most saját bőrömön kellett megtapasztalnom őket... Szavakkal nehéz leírni, mit érez ilyenkor az ember. Úgy gondoltam, Isten képes megbirkózni az érzéseimmel, ezért nem féltem kiönteni a szívem előtte. Előfordult, hogy haragot éreztem, de még gyakrabban tört rám kétségbeesés, irigység, keserűség és mélységes szomorúság. Ám a sokféle érzelem közepette, amelyekben nap mint nap részem volt, egyfajta békesség és erő is belopózott a szívembe. Ebből merítettem vigasztalást. Mélyen átéreztem Isten jelenlétét, és egyre erősödött bennem a felismerés: noha Isten megengedi, hogy tragédiák történjenek velünk, soha nem hagy el, és soha nem foszt meg a vele való szoros és életadó kapcsolattól. Egyre valóságosabbnak éreztem Istent, s egészen új módon kezdtem őt megismerni. Minden fájdalmas kérdés és kétség közelebb vitt hozzá. Valóságosan ott volt velünk ezen a sötét helyen. ,,Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megtört lelkeket" (Zsoltárok 34,18)-
a zsoltáríró szavai segítettek át a gyógyulás napjain, hónapjain. Valóban Isten volt a menedékünk.
,,Boldogok, akik gyászolnak" - ez a mondat sem pusztán papírról olvasott szöveg már számunkra, hiszen megtapasztalhattuk, hogy ezek valóban Isten élő szavai. Megéltük, belélegeztük őket. Ahogy az emberek többsége, mi sem választottuk volna soha, hogy egy halva született gyermek szüleiként megjárjuk a tüzes kemencét. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, mennyi mindennel megajándékozott bennünket Isten ezen az élményen keresztül. Isten arra vágyik, hogy mély, szoros kapcsolatban legyünk vele és egymással. Valahányszor igazán közel kerülök szenvedő embertársaimhoz, hálás vagyok a saját fájdalmam ajándékáért. Sebezhetőségünkre emlékeztet, arra, hogy másokra vagyunk szorulva. Az ember természeténél fogva erős és független akar lenni, ám a szenvedésben nincs helye az egónak. Így lemeztelenedve lehetek igazán őszinte a kapcsolataimban. Amikor közel kerülök valakihez, Istent is megtapasztalhatom az itt és most pillanatában.
Néhány nappal kisfiunk elvesztése után egy barátunk megjegyezte, hogy ettől fogva mindig ,,sántítani fogunk". Nem fizikai sebeket szereztünk, de a szívünkön ott hagyta nyomát a fájdalom. Szeretek úgy gondolni ezekre a nyomokra, hegekre, mint a szépség és a mélység lenyomataira. A történetünk azonban nem ért itt véget, Isten csodás módon életet támasztott a hamuból, s ma már négyen vagyunk. Vidáman élünk két csodálatos gyermekünkkel: kilencéves kislányunkkal és egy kisfiúval, a ,,csodagyerekkel", akinek épp ezen a héten ünnepeljük ötödik születésnapját. Alig várjuk, hogy egy nap majd újra találkozzunk első kisfiunkkal a mennyországban, de addig is hálásak vagyunk Istennek, amiért ilyen valóságos és élő módon megtapasztalhattuk közelségét. Örülünk az életnek, amelyet tőle kaptunk.

Kendra
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Karácsonyvárás
  2017-08-25 11:42:13, péntek
 
  KARÁCSONYVÁRÁS


Már rég lehullottak a falevelek
És elnémultak a madárénekek.
Jön a karácsony hófehér szentséggel,
Jön advent szárnyán örök üdvösséggel!

Jön a karácsony Égi üzenettel,
Jön felénk az Isten nagy szeretettel,
Hogy új életet öntsön a szívünkbe,
S nem emlékezik többé bűneinkre!

Jön a Karácsony tiszta és szent szóval:
,,Ember törődj a nagy Megváltóval"!
Legyen igaz hűség az advented fénye:
És így a tied lesz Karácsony értéke!

Tőtős János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kívánságaink próbaköve
  2017-08-25 11:33:51, péntek
 
  Kívánságaink próbaköve


Az Úr imádsága mindent magába foglal, amit tőle ésszerű keretek közt, gond nélkül kérhetünk. Ebben az imádságban minden benne van, ami Isten dicsőségét szolgálja, ami nekünk és a többi teremtménynek szükséges és hasznos. Imádságainkon keresztül megvizsgálhatjuk vágyainkat. Amit imádságban nem szabad kimondanunk, azt ne is kívánjuk!

...... ........... ......

Éveken át bizonyos aggályaim voltak afelől, hogy mulandó dolgokat kérjek. De három vagy négy évvel ezelőtt bizonyságot nyertem arról, hogy emiatt felesleges aggódnom. Akkoriban nagy pénzhiányban szenvedtem; így imádságaim célpontjának ezt választottam, és hamar kaptam is rá választ. Bár igaz, külső áldásokat csak egy feltétellel kérhetünk: "Ha ez a legjobb és Isten akarata szerint való." Ilyen hozzáállással hivatkozhatunk arra az ígéretre, hogy "ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Mt 6,33).

John Wesley
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Hiszel-e az Emberfiában
  2017-08-25 09:41:03, péntek
 
  -- hiszel-e az Emberfiában --
(Jn 9, 35)


hiszek Uram

és hiszem feltétlen hittel
hogy minden hatalom és erő
ott van a te átvert két kezedben

mégis

növeld hitemet olyannyira
hogy velem is csodát tehess

meggyógyíthass belső vakságomból

Szent-Gály Kata
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
„Az Ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek”
  2017-08-25 08:51:31, péntek
 
  ,,Az Ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek" (Énekek 2:3)


A Szentírásban a hit mindegyik érzékszervet jelképezi. A hit látás: ,,Tekintsetek a sziklára, melyből kivágattatok". A hit hallás: ,,Hallgassatok engem, hogy éljen a ti lelketek". A hit szaglás: ,,A Te ruháid mirha, aloé és kasszia illatúak". ,,A Te drága keneteid jók illatozásra, a Te neved kitöltetett, mint a drága kenet". A hit lelki tapintás. Ezzel a hittel ment át az asszont a sokaság között és érintette meg Krisztus ruhájának szélét, és ezzel a hittel fogjuk fel az élet igéjének láthatatlan javait. A hit a lélek számára ízlelés: ,,A Te beszéded édesebb az én számnak a méznél". ,,Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet tibennetek," - mondja Krisztus. Ez az ízlelés a hit legmagasztosabb működéseinek egyike. A hit legelső gyümölcse a hallás. Hallgatjuk Istennek hangját, de nemcsak külső füleinkkel, hanem a lelki ember belső füleivel. Ezt a hangot Isten Igéjéből halljuk és el is hisszük, hogy az úgy van. Ez a hit ,,hallása". Azután az érzelem a nekünk nyújtott igazságot megnézi, azaz: felfogjuk azt és megértjük annak értelmét. Ez a hit ,,látása". Azután felfedezzük, mily becses az ige, csodálkozni kezdünk rajta és drága illattal teltnek találjuk. Ez a hit ,,szaglása". Azután érezzük a Krisztus Jézusban ajándékozott és készített kegyelem értékét. Az a hit ,,érzése". A hit ezen működéseinek mindegyike üdvösséget munkál: Ha Krisztus beszédét halljuk lelkünkben, mint Isten igazi beszédét, akkor ez boldoggá tesz bennünket, de az igazi örömöt a hit megfigyelése nyújtja, amelyben annak szent ízét tapasztaljuk, ezzel Krisztust magunkba felvesszük, és az Ő kedvességének és dicső voltának belső és lelki elsajátítása által lelkünk táplálékává válik. Így azután ,,az óhajtott árnyékban ülünk és az Ő gyümölcse gyönyörűséges a mi ínyünknek. Virágokkal üdít és jó illatú gyümölcsökkel táplál bennünket".

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Rabszolgaság
  2017-08-25 07:31:23, péntek
 
  Rabszolgaság

A kapzsiság: rabszolgaság!
Bénul a szív, bomlik az elme,
hogyha bilincsként fogja át
a szörnyű kór: a pénz szerelme.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 346 db bejegyzés
e év: 7303 db bejegyzés
Összes: 35815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1377
  • e Hét: 4279
  • e Hónap: 65948
  • e Év: 185040
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.