|
 2/64 oldal 
|
Bejegyzések száma: 636
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 13:21:12, kedd
|
| |
| |
"Az öröm a legvalósabb valóság, a legteljesebb élet, és az örömöt mindig adják, soha nem megragadják. Isten ajándékokat ad, én hálát adok, és kibontom a kapott ajándékot: ez az öröm."
- Ann Voskamp |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 12:18:05, kedd
|
| |
| |
"Ha olyan helyként gondolunk a világra, amely egyszerűen a mi boldogságunkra rendeltetett, meglehetősen elviselhetetlennek találjuk; de gondoljunk úgy rá, mint a kiképzés és a helyreigazítás helyére, és már nem is olyan rossz."
- C. S. Lewis |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 11:21:32, kedd
|
| |
| |
Első repülés
Van, amikor sokáig kell csalogatni. Fáradt vagyok. Nem tudom, azért van-e, mert a falakon lecsorgó mézszínű fény hozzáragad a mindenütt csendben sorakozó porszemekhez, vagy mert köd telepszik a szemekre, vagy egyszerűen csak becsaptak. De azon a reggelen korán duruzsol a mosógép, a gyerekek már régóta tanulnak, mind a hatan, én pedig megpróbálom elővenni az eukhariszteót, mert már megtapasztaltam az örömcsodát, amely akár itt és most bekövetkezhet.
243. Szél-illatú tiszta lepedők
244. Otthon-ízű forró zabkása
245. Kora reggeli fényben fürdő meztelen lábujjak
Érzem. Boldog vagyok, amikor néven nevezem őket. De a zabkásás fazék a mosogatóban ázik, és én bizonytalan vagyok. Mennyire sajátította el a nyelvem, a szív nyúlványa, az eukhariszteó valódi nyelvét? (Akkor még nem tudtam, mi következik.)
Megfeledkezem Édenről, a néven nevezésről és a szegekről, és az egész kicsit olyan... gyerekesnek tűnik.
Mesterkéltnek. Ennyi lenne a titok megtanulása? Bevallom, mindazok után, amiket láttam, megízleltem és megérintettem, gúnyolódom. Kívánkozom a szentek dolgai után, a nehéz nyelvezet után, ahogy folyékonyan hálát adnak mindenben, még a legrondább és legszívszorítóbb dologban is. Akarom azt a legteljesebb életet. Egy picit eltöprengek: nem lehet, hogy ez az egész csak egy nevetséges próbálkozás? Vannak napok, tele szennyessel, gyerekekkel, mosatlan edényekkel, amikor nehéz úgy gondolni, hogy ennek a bántó hétköznapisága valóban megtanít a legeslegfontosabbnak, az eukhariszteónak a teljes titkára. Olyan bosszantóan köznapi - már-már bántó.
Szegeket verni egy életben mindig ilyen.
Fogom a naplómat. Pál kétszer is mondta, nem szabad elfelejtenem. Azt mondta, meg kellett tanulnia. A tanuláshoz pedig gyakorlás kell - időnként értelem-zsibbasztó gyakorlás. C. S. Lewis is elmondta valakinek, aki kereste a teljesebb életet: ,,Ha olyan helyként gondolunk a világra, amely egyszerűen a mi boldogságunkra rendeltetett, meglehetősen elviselhetetlennek találjuk; de gondoljunk úgy rá, mint a kiképzés és a helyreigazítás helyére, és már nem is olyan rossz." Akár jó is lehet. Én is lehetek tehát olyan, mint a gyermekeink a mindennapos gyakorlásukkal, ahogy éneklő hangon kántálják a latin igeragozás alakjait: amo, amas, amat. A mosógép csilingel, és megvilágosodik előttem.
Hát ezért nem tanultam én meg soha a ,,mindenben hálát adjatok" nyelvét folyékonyan! Prédikálták ugyan a pásztorok, de én hazatérve csak zúgolódtam tovább. Sosem gyakoroltam. Nem gyakoroltam annyit, hogy természetessé váljon a számomra. A gyakorlás a tanulás legnehezebb része, és a begyakorlás az átalakulás lényege. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Kalapálás, kalapálás, kalapálás.
Lehet, hogy ez a begyakorlás bizonyul a legnehezebbnek az életemben. Az is lehet, hogy megmenti az életemet.
Van, amikor felkapom a fényképezőgépet, és az is kalapács.
A lencse a tintám, mert a fényképezőgépnek szenzor-szeme és pixel-lejegyzője van. Becsúsztatom a zsebembe a vékony gépet, és újabb módját találom meg a krónikaírásnak, a tetők felfeszítésének; egy újabb módját annak, hogy tiszteletteljes hálával fogadjam a pillanatokat. Amikor Gazda bejön az istállóból, ott talál kalapáccsal a kezemben a tányér napfényben fürdő lereszelt sajttal. Úgy van. Tényleg ostobán érzem magam. Végül is, az arany nap tavában magasra halmozott mozzarella- és cheddar-kunkorokról van szó. Átállítom a felvételt makróra, és ráközelítek. A férjem erős karral megetetett 650 kocát ma reggel, aztán bekapcsolta a hegesztőt, és acélt olvasztott. Könnyen meglehet, hogy a reszeltsajt-gyűrűk isteni dicsősége nem talál utat a szívéhez.
De igen.
Szeretem, amikor így talállak - fonja körül görnyedő derekamat karjával, aztán egy erős mozdulattal magához húz.
Ilyen ostobán? - pirulok el, ő pedig közel hajol a négynapos borostával az arcán. Felnevet.
Ilyen tökéletesen. - A sajtos tányér felé biccent. - Ahogy örülni tudsz ezeknek a pici dolgoknak, amiket Isten ad. Boldoggá tesz.
Örülni ezeknek a pici dolgoknak, amiket Isten ad.
Nevetségesen boldognak lenni néhány sajtdarabkától. Ez vagyok én, és ez olyan vad, hogy most én nevetem el magam. Én! Megváltoztam! Meglepett az öröm!
Az öröm a legvalósabb valóság, a legteljesebb élet, és az örömöt mindig adják, soha nem megragadják. Isten ajándékokat ad, én hálát adok, és kibontom a kapott ajándékot: ez az öröm.
Igaz, nem szűnik a vágyam, hogy megtanuljam a nehéz eukhariszteót, a halálos ágyakra, sötét égre és tékozló fiakra szólót. De elfogadom, hogy ez a kezdet útja, és ez összes nehéz dolog majd idővel és gyakorlással jön el. Most viszont ezek a sajtfürtök súgják szelíden, hogy ez az első titokzatos lépés az eukhariszteó csodája felé. A látszólag jelentéktelenért mondott hála - kis mag - ülteti el az óriási csodát. Az eukhariszteó csodája, mint az Utolsó Vacsora, a morzsák elfogyasztásában rejlik, az egyetlen falat lenyelésében. Ne vesd meg a kicsit! Az élet egésze - még ha nehéz is - az apró részekből tevődik össze, és ha ezeket a pirinyókat elszalasztom, elszalasztom az egészet. Ezek új nyelvleckék, és én megélem őket.
Megvan a módja, hogy lehet megélni a ,,mindenben hálát adjatok" nagyságát. Így: hálát adni ebben az egyetlen kicsi dologban. A pillanatok pedig összeadódnak.
Én is sokszor olvastam a gyakran idézett igét: ,,Adjatok hálát mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Atya Istennek!" (Efézus 5:20, az angol alapján) És bólintottam én is, és azt mondtam rezzenéstelen arccal: ,,Hálás vagyok mindenért." De most, hogy számolgatom az ajándékokat, ezerig, sokkal inkább felfedezem, hogy ha mindent végigkenek a hálaadás ecsetével, csak nagyon kevés dologért leszek mélységesen hálás. Életem során rengeteg prédikációt hallottam a ,,mindenben hálát adjatok" témájáról, és a polcaim is roskadoznak a témában írt könyvektől, de elmondhatom: az életet megváltoztató hála nem tapad az életünkhöz, ha nem szegeztük oda egy-egy nagyon konkrét szeggel.
Kis szegek és egy erős kalapács újjáépíthetnek egy életet; az eukhariszteó megelőzi a csodát.
Lefényképezem a sajtot. (folyt. köv.)
Ann Voskamp |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 10:54:27, kedd
|
| |
| |
Édesapámnak
Leülök melléd
és ahogy karod vállamra nehezedik
az évek összefolynak,
ismét gyermek vagyok.
Csendes, apró,
irigy leányka.
Jön a busz,
s rohanok, mint a többiek.
Várlak.
,,Gyí te fakó,
Gyí te szürke",
S mit nem adnék ha még tartanál
az öledben
kettőnket, hármunkat...
Inkább engem,
még egy kicsit engem.
Eltelt az idő.
Kezedet megviselte az Élet,
hajad az őszé,
de nekem még mindig
Te vagy.
Még mindig ugyanaz.
Vártam szavad, mint esőt a föld,
mint fuldokló a levegőt -
de nem voltál a szavak embere.
Aztán
olvasni kezdtem
a szemedben.
S mohón olvasom
azt az egy szót,
amit iszonyú súlya miatt
tán sosem mondtál ki igazán,
hangosan: SZERETLEK!
Még él bennem a gyermek,
boldogan,
hálásan, hogy vagy
és hittel, hogy Az Aki
mindent ismer,
azokat akik itt egymást szerették
egyszer elviszi haza.
Együtt. Örökre.
Hogy szeretetüknek sohase legyen vége.
Járfás Eszter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 10:39:35, kedd
|
| |
| |
Kérés
Látogatóba indultam,
iskolába érkeztem.
Tanítóm, egy kisgyermek,
okos, kedves.
Csekély ajándékaim,
- csoki, maci, cukorka
szinte már elfogytak,
de ő kis kezét,
még egyre tartja:
- "kérek, még kérek"
mondogatja,
bátran, bizakodva.
Istenem!
- ajándékok kincstára!
Én is, mint ez a gyermek
feléd tárt kézzel,
nyitott szívvel,
hadd mondjam:
- "kérek, még kérek"
áldásodat, Téged!
Töltsd be keblem, éltem
köszönettel, kérlek!
Mert
boldogok a lelki szegények,
- kik egyre többre vágynak
ilyeneké a menny országa
akik az Ajándékozót imádják,
visszajövetelét várják. (Ján.15:16)
Anna Mária Seidel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 10:21:53, kedd
|
| |
| |
ELKÉSZÜL A SZENT SÁTOR, ISTEN PEDIG BIRTOKBA VESZI * 2MÓZES 35-40
KÖZPONTI IGERÉSZ: 2MÓZES 36 és 40
ÖSSZEFOGLALÁS * Mózes második könyvének záró része feljegyzi, hogyan készült el - pontosan az Úr utasításainak megfelelően - a kijelentés sátra és a papi öltözet. A hozzávalók a nép adományából gyűltek össze, a munkát pedig a kiválasztott mesterek végezték el. Mózes szemügyre vette az elkészült művet, a különböző istentiszteleti felszerelések is a helyükre kerültek, majd Áront és fiait felkente a szolgálatra. Isten pedig megelégedettségét nyilvánította ki azzal, hogy dicsősége betöltötte a sátrat. Az elkövetkező 480 évben a kijelentés sátra maradt a nép istentiszteleti központja.
35.Fejezet: A nép adakozása; A munkálatok megszervezése
36-38.Fejezet: A hozzáértők munkája; A munkálatok megszervezése
39.Fejezet: Felszentelés Mózes által; A munkálatok megszervezése
40.Fejezet: A sátor elkészül 1-33; Isten dicsősége betölti a sátrat 34-38; Isten bevonul a sátorba
NAPI ÚTRAVALÓ * Bibliai barangolásodban ma fogsz végezni az első hónappal (és az első két ószövetségi könyvvel). A mai olvasnivaló azonban extra fegyelmet követel tőled. Ugyanis a legtöbb dologgal már találkoztál korábban a 25-28. fejezetekben, ahol is Mózes ismertette a kijelentés sátrának szerkezetére és megépítésére vonatkozó terveket. Most, a 36-39. fejezetekben a terv kivitelezését fogod tanulmányozni, ahogyan azt Mózes rendelkezései alapján betű szerint végrehajtották, s végül a sátor valósággá lett.
De lásd a lényeget! A követelmény a 100%-os teljesítmény volt. Ez pont olyan, mint amikor süteményt sütsz. Ha betű szerint követed a receptet, a végeredmény egy finom desszert lesz, de ha figyelmen kívül hagyod az utasításokat és kihagysz néhány összetevőt, a végeredmény kulinális katasztrófa lesz. Amikor engedelmességről és szentségről beszélünk, a félig-meddig megoldások nem működnek. Nem szeretheted az Urat ,,majdnem teljes szívedből", lelked ,,egy részével" vagy ,,elméd tizedrészével".
Miközben figyelmesen olvasod a 2Mózes záró fejezetét, kérd Istent, hogy mutasson rá életed azon területeire, ahol ,,félszívűvé" és langyossá váltál. Az életed Isten temploma, egy folyamatban lévő építkezés, ami nem igényelhet kevesebb odafigyelést, mint Izráel sátora - feltéve, ha a körülötted lévőkre az ő dicsőségét sugárzod és bizonyságot teszel nevéről.
BETEKINTÉS * MI A TEENDŐ, HA TÚL SOK AZ ARANY? - Figyelembe véve a tényt, hogy az építkezéshez használt nemesfémek mennyisége tonnákat tett ki (38,24-29), már-már felfoghatatlan, hogy az adományok felülmúlták az építési beruházás költségeit (36,3-7)!
A megújulás az engedelmesség iránti elköteleződés megújulása - se több, se kevesebb.
Bruce H. Wilkinson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 08:11:12, kedd
|
| |
| |
Isten ereje
Az erőtlen ereje nő,
ha hinni kezd, félnie nem kell.
A hit a legnagyobb erő:
ISTEN ereje - az emberben.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-31 07:27:33, kedd
|
| |
| |
"Az Úr a mi igazságunk" (Jer 23:6)
A keresztyéneknek mindig az jelenti a legnagyobb vigaszt és békességet, a legteljesebb nyugalmat és biztonságot, ha Krisztus tökéletes igazságára gondolnak. Milyen gyakran szomorúak és letörtek az Úr szentjei! Persze, ennek nem kellene úgy lenni. Azt gondolom, ez nem is volna így, ha a Krisztusban nyert megigazulást mindig szemeik előtt tartanák. Némelyek folyton a bűn okozta romlásról, a szív gonoszságáról és a testies érzelem veleszületett alattomosságáról beszélnek. Ez mind igaz. De miért nem mennek valamivel tovább, hogy eszükbe jutna, hogy "tökéletesek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban!" Nem csoda, ha az, ki folyton a saját nyomorára tekint, nyomottá válik és lehangolt lesz. De bizonyos, hogy ha arra gondolunk, hogy Krisztus a mi igazságunkká lett, akkor bátrak és vidámak leszünk. Az isteni kegyelem előre látja a sok küzdelmet, az ördög támadásait és a nyomorúságokat, amelyekkel találkoznunk kell, mielőtt a mennybe jutunk. De nem engedi, hogy fogyatkozásom legyen valamiben, mert Krisztus mindent megtett érettem. A kereszten ezt mondta: "Elvégeztetett minden!" S ha elvégeztetett minden, akkor tökéletes vagyok Benne. Általa örvendhetek kimondhatatlan és dicsőséges örömmel: "mert nincsen saját igazságom, a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által van, Istentől való igazságom hit alapján". Sohasem voltak szentebb emberek azoknál, akik a Krisztusban való igazság tanát szívükbe fogadták. Ha a hívő megvallja: "Én teljesen Krisztusra támaszkodom. Reá építem üdvömet. Méltatlanságom dacára hiszem, hogy Krisztusban üdvözülök" - akkor a hála tölti be szívét. Ebből fakadóan így gondolkozik: "Ne éljek én Krisztusért? Ne szeressem Őt, és ne szolgáljak Neki, holott tudom, hogy érdeme folytán nyertem üdvösséget?" "A Krisztusnak szerelme szorongat minket," "hogy akik élnek, ezután ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt, és feltámadott". Ha üdvöt nyertünk a nekünk tulajdonított igazság által, becsüljük nagyra az igazságot, amelyet Isten Krisztusban nekünk adott! Magasztaltassál Urunk, Te vagy a mi igazságunk!
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-30 21:15:34, hétfő
|
| |
| |
Első repülés
Reggel Férj Gazda disznószagúan jön be az istállóból.
Újabb kocaaljat veszítettünk el ma reggel. - Megmosakszik a mosogatónál, megszárítja egyébként durva kesztyűbe bújtatott, sötét és munkától viseltes kezét a szekrényre akasztott kockás konyharuhával. - Mind halva született.
Gyenge, beletörődő mosolyba fojtom sóhajomat. Azért ő észreveszi.
Igen... - mosolyog ő is lágyan, egyik kezét leengedi, és hosszan a szemembe néz.
Tejet öntök a zabpehelyre. Gazda belehuppan az asztal túlsó végén álló székébe, imára hajtja a fejét. Megköszöni Istennek, hogy megtart minket. Én is ilyesmiért imádkozom.
Nézem, ahogy eszik. Háromnapos borostáján itt-ott daráltkukorica-maradvány, emlékeztető, mivel etette a kocákat az előbb. Pólója elöl a nyakánál foltos az izzadságtól. Négy kemény órát dolgozott már az istállóban, mire megetette a több száz kocát, és a nap még csak most kúszott fel az asztal széléig. Nem nyúl a kitöltött narancsléhez. Tudom, amit sosem mondana el: megint kiütések vannak a szájában. Stressz.
Az a baj, hogy ennek a dolognak, ennek a kocákat - és őt - sújtó vésznek nincs neve. Hónapok óta tart. Ételmintát küldött egy nemzetközi laboratóriumnak, többször ellenőrizte a vizet, elhívta az állatorvost, több tesztet is elvégeztetett. Semmi. Nincs diagnózis ezekre a késői vetélésekre, és egyik ráncos almot a másik után veszítjük el.
Mondtam Gregnek, hogy szerintem valami vírus okozza nem a környezet. - Újabb szelet pirítósért nyúl. Gazda és az állatorvos ismerik egymást, még az általános iskola, a focipályák és a Jó Hír bibliaklubok idejéből. - Azt kérdezte, nem tudnánk-e újra csoportosítani a termelési adatokat, hogy a hasonlóság alapján elemezhessük a tüneteket. - Odanyújtom neki a két C-vitamin tablettáját. - Valami furcsa ismétlődés. És tudod, mi a legérthetetlenebb? A vizsgálat vemhesnek mutatja a kocákat, amikor nem is azok. Hallatszik a súrlódó hang az ultrahangon, mégsem vemhesek. Miért?!
Egyre jobban megy nekem a gyenge félmosoly.
Leszedem az asztalt. Ő Bibliát olvas. Minden étkezés után így teszünk. Ma reggel Ámós, a próféta-pásztor könyvéből olvas, akinek a neve azt jelenti: ,,teherhordó".
Késő délután hallom a hátsó ajtó reteszének csukódását, aztán a mosogatónál a víz csobogását. Ez mindig ő; először megmosakszik. Az órára pillantok. Sötétedés előtt bejött? Még oda sem érek az előszobába, elsiet mellettem a dolgozószoba felé.
Azt hiszem, nyomon vagyok!
Már ott is görnyed a billentyűzet fölött, begépel valamit a keresőbe. A konyhában maradok, szeletelem a hagymát, nekem is megvan a magam illata. Hallom, hogy kattint az egérrel, követi a nyomot. Pirítom a hagymát, felöntöm, beleteszem a zöldséget. A nap leoltotta a villanyt, elment aludni. A dolgozószoba sötétjében csak a világháló kék fénye világít az arcába. Lassú tűzön rotyog a leves, bugyognak benne az ízek, én pedig odacsúszom mögé. Válla merev a keresés feszültségétől; lassú, mély mozdulatokkal masszírozom.
-Találtál valamit?
-Ez lesz az... - dörmögi inkább magának, mint nekem. -Ha nem ez, nem tudom, mi lehet. Minden... stimmel.
Hüvelykujjammal köröket nyomkodok az inaiba. Szemem végigfut a kiberszavakon. Felszisszenek a szavak láttán.
-Úgy gondolod?
Tétovázik egy kicsit az egérrel egy bekezdés végén... majd körbefordul a székkel, és az ölébe húz.
-Szerintem igen. Ez a baj neve - mormolja bele a fülembe.
-Ha tényleg ez dúl az istállóban - mutatok a képernyőre, a szóra, ami olyan hosszú, hogy kimondani se lehet -, neked nem lesz bajod?
Érzem, ahogy megkönnyebbül, és ahogy ez a megkönnyebbülés engem is átjár.
-Nem... és igen. Nem örülök neki, hogy erről van szó, vagy hogy szinte lehetetlen kiirtani, de tudod mit?
Megfordulok, hogy lássam a szemét... hogy összetalálkozzunk, megérintsük egymást, ahogy szoktuk. Szorosabbra fonja a karját körülöttem, a remény egybeolvaszt minket.
-Furcsa, de boldog vagyok.
Ez igaz. Eltűnt a mély árok a homlokáról. Tengerkék szemében nyugalom.
-Isten jó. Megvan a neve... Megvan a neve. Amikor nem tudod valaminek a nevét, árnyak üldöznek. Megöregít.
Ráncoktól barázdált homlokomat az övének támasztom.
-De amikor néven tudsz nevezni valamit...
Amikor néven tudsz nevezni valamit.
Az Isten-ajándékokat néven nevező listám ott fekszik nyitva a pulton...
117.Meleg tojások megmosása
118.A kandalló pattogása
119.A még langyos sütik
A néven nevezés édeni.
Néven nevezem az ajándékokat, visszamegyek a Kertbe, és Istenhez, a kezdethez, aki kimondott egy nevet, és ezzel létrehívott mindent. Ez a néven nevezés tölti meg az űr ürességét először: a világosság, a föld és az ég megnevezése. Az első ember első feladata a néven nevezés. Ádám bevégzi a teremtést Alkotójával karöltve azzal, hogy elnevezi a teremtményeket, kiszabadítva ezzel a földet a zűrzavarból, a zsibongó, meghatározhatatlan tömegből. Én is látom a naplóban, Gazda szemében: a megnevezés az elismerés ajándékát nyújtja. Amikor elnevezek pillanatokat, amikor a mosott ruhát akasztgatom és néven imádkozom, köszönöm, Uram, a szélben hullámzó lepedőket, a zsinórra szálló veréb pihéit, a téli nap melegét, és a gyümölcsöskertben megmaradt utolsó falevelet, Ádám vagyok, felfedezem saját értelmemet és Istenét is, és néven nevezni a Paradicsom nyelvének megtanulását jelenti. A néven nevezésnek ez a munkája soha nem ér véget Ádám egyetlen gyermeke számára sem. Néven nevezünk, hogy megtaláljunk egy identitást, a miénket, Istenét.
Késő van, amikor csontjaim végre megpihennek, és a lámpa fényénél lapozok, és váratlanul ezekre a szavakra bukkanok:
A Bibliában a... név egy dolog igaz valóját fedi fel, vagyis inkább lényegét, Isten ajándékaként... Néven nevezni valamit azt jelenti, hogy kinyilvánítjuk azt az értelmet és értéket, amivel Isten felruházta, tudjuk, hogy Istentől ered, ismerjük a helyét és szerepét az Isten által teremtett mindenségben. Elnevezni valamit tehát más szóval azt jelenti, hogy Istent áldjuk érte és benne.
Újra elolvasom. A szívem hevesen ver. Nem is hallom az óra ketyegését, vagy a mosogatógép zümmögését. Csak azt látom, csak arra vagyok képes gondolni, hogy ezer hálát összeíró szeszélyem, a pillanatok elnevezése valójában szent munka.
Ez a néven nevezés csakugyan Isten ajándékának nevezi az ajándékokat. Újra elolvasom: ,,Néven nevezni valamit azt jelenti, hogy kinyilvánítjuk azt az értelmet és értéket, amivel Isten felruházta." Ránézek egy napra, egy dologra, egy előttem álló eseményre, és esetleg mannásan furcsának tűnik: ,,Mi ez?" De amikor elnevezem, az elnevezés nyilvánvalóvá teszi az értelmét: tudom, hogy Istentől jön. Ez ajándék! A néven nevezés azt jelenti, tudjuk, mi egy dolog rendeltetése a mindenségben; megnevezni valamit tehát egy rejtély megoldását jelenti.
Azzal, hogy néven nevezem, ami ott van előttem, amit különben elszalasztanék, a láthatatlan láthatóvá válik.
A belső ürességemet kitöltő tér megtelik az elnevezéssel.
Nevet adok. És felismerem az előttem felsejlő arcot.
Istené! Isten van ott a részletekben; Isten van ott a pillanatban. Isten van ott mindenben, ami homályos az életben - még abban is, ami fáj az életben.
ISTEN!
Hogyan hagyhatnám abba a néven nevezést? Ha nevet adok ezeknek a pillanatoknak, talán megváltoztathatom a csúnya neveket, amikkel magamat illetem.
Naplót írok a tollammal, hogy neveket oldjak meg, és amikor kiszárad a toll, megrázom, köröket rajzolok, hogy kicsaljam a tintát.(folyt. köv.)
Ann Voskamp |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/64 oldal
|
Bejegyzések száma: 636
|
|
|
|
2017. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
636 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2359
- e Hét: 4731
- e Hónap: 34043
- e Év: 221845
|
|
|
Offline
