Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/22 oldal   Bejegyzések száma: 217 
Te Deum gregorián formatörténete, zeneirodalmi
  2021-01-01 18:46:49, péntek
 
  Te Deum gregorián formatörténete, zeneirodalmi és liturgikus szerepe
Leginkább Szent Ágostonhoz és Ambrushoz kötik az eredetét, de egyes szövegrészletekkel 3. századi liturgikus töredékekben is találkozunk.
A gregorián repertoár műfaj elméleti módszertana alapján a zsoltár-recitációhoz soroljuk rendszertani szempontból az egyébként himnusznak tekintett Te Deum éneket, amely a római liturgiában önálló tételként is funkcionál. A műfaji besorolás oka elsősorban az elterjedt dallam szerkezete és előadásmódja. A szöveg és általában a tétel történetét illetően több feltételezést ismerünk.
Leginkább Szent Ágostonhoz és Ambrushoz kötik az eredetét, de egyes szövegrészletekkel 3. századi liturgikus töredékekben is találkozunk (prefációk, húsvéti eucharisztikus imák). A jelenleg alkalmazott szöveg a Sacramentarium Gregorianum szövegalkalmazási korszakában (7. század) már megszilárdult, de a feltevésekkel akár egyetértésben is ki kell jelenteni, hogy jelenleg ismeretlen a himnusz szerzője. Szent Benedek Regulája már előírja a vasárnapi és ünnepi zsolozsma végzése során, de a pontos szöveget és a szerzőt nem közli. A megszokott liturgikus helye a hajnali imaóra volt, de körmeneteknél és nem egyházi eseményeknél is elénekelték hálából.
Zenei szerkezete általában három fő szakaszt és dallamelemet tartalmaz, amelyek zsoltártónusok hangkészletét alkalmazzák (a magyarországi gregorián Te Deum érdekessége, hogy négy dallamszakaszból áll), tehát olyan a dallamképlete, mintha a szöveget egy-egy zsoltártónusra osztották volna az előadáshoz. Ez a dallamalkalmazás indokolja, hogy a gregorián szerkezeti rendszertanban a zsoltár-recitációhoz soroljuk.
A gregorián dallamokon és egyéb tonális elemeken belül a Te Deum himnusz az egyik legnépszerűbben előadott és hallgatott önálló liturgikus tétellé fejlődött kompozíció. Annak ellenére, hogy a II. vatikáni zsinatig a római liturgia anyanyelve és egyetlen hivatalos irodalmi alkalmazási fóruma a latin nyelv volt; már a középkorban is léteztek anyanyelvi fordításai. Ez szép példája annak, hogy az egyházzene a liturgiában történő tevékeny és tudatos Krisztus-hívői magatartás fejlődését szolgálta a múltban és segíti ma is, hasonlóan a szintén zsinati nyelvreform előtt akár évszázadokon át anyanyelven előadott népénekek alkalmazásához. Az egyházi zenére általánosan is jellemző volt a népek lelki igényeihez való alkalmazkodás, ugyanis már nagyon korán beszűrődtek a hivatalos liturgiába az egyes népek nyelvén előadott nem közvetlenül kinyilatkoztatott forrásból kiinduló, anyanyelven megszólaló népi imák és énekek, melyek nemcsak a liturgikus néphagyományban, hanem a nyilvános és rendes istentiszteleti fórumokon is alkalmazást nyertek.
A Te Deum himnusz eredeti szerzői anonimitásából később kiléptek azok a barokk zeneszerzők, akik számunkra ismert és híressé vált Te Deumokat komponáltak. Közülük a legnépszerűbb alkotás Carissimi tanítványa, a francia Marc-Antoine Charpentier (1645/50?-1704) barokk zeneszerző által 1690-ben komponált mű, amely leginkább az Eurovizio szignáljaként ismert, ami ennek az alkotásnak a ,,Prelude" tételét alkalmazza főtémaként, de orgona átirata is gyakran hallható. Ez a mű eredetileg négy trombitára és kórusra készült (később komponálták a három trombitára átültetett katonai átiratot). A műben áriák, kórustételek és recitativók váltakoznak.
A jelenlegi liturgiában a jóváhagyott egyházzenei gyűjtemények között találhatjuk a népnyelvi verzióját. A Szent vagy, Uram! népénektár 276-a jelű éneke, orgonakísérete Harmat Artúr harmonizációjában terjedt el.
...... ...........




Szerző: Maróti Gábor
Forrás: Győri Egyházmegye 2020.12.31
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Szeretet az élet minden rezdülése iránt
  2020-12-30 22:26:55, szerda
 
  avagy mire tanít Vuk?
Lassan véget ér e felemás esztendő, amely minden jó és rossz meglepetése mellett kedves írónk, az Új Ember munkatársa, Fekete István jubileumi éve volt. Születése 120., halála 50. évfordulójára emlékezve újraolvastuk felejthetetlen történeteit.
,,Arra gondolok, hogy azért állt meg István bácsi szíve, mert mind kiírta belőle a Szeretetet, ami éltette. És most nagyon fáj a szívem, de azért nem búcsúzom, mert én István bácsit mindabban látni fogom, amiről írt. A Velencei-tó csónakjában, fűben, fában, vízben, felhőben, Vukban, Lutrában, Kelében, a ködben és a napsütésben..." Egy gyerektől származnak ezek a sorok, 1970-ből, az író sírján hagyott búcsúlevélből.

- Az öreg róka nagy pedagógus: tökéletesen tisztában van neveltje kivételes képességeivel, tudja, hogy kincset kapott. Finoman, érzékenyen közelít hozzá, nem hagyja, hogy elbízza magát; ha kell, visszafogja lendületét, de csak azért, nehogy túl hamar, elővigyázatlanul lépjen; hogyha majd eljön az idő, az első lehessen a rókák között.
...... ............



Bővebben Link
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
1848. december 7. | Bem veszi át az erdélyi hadsereg irányít
  2020-12-08 11:09:48, kedd
 
  1848. december 7. | Bem veszi át az erdélyi hadsereg irányítását /Piski hídnál lévő csata/
,,Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga."
(Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg)
1848. december 7-én érkezett meg az egykori fejedelemség területéről kiszorult, Csucsán állomásozó erdélyi hadsereghez Bem József, a magyar szabadságharc egyik legtehetségesebb tábornoka. Bem a parancsnokság átvétele után szinte csodát művelt katonáival, ugyanis bravúros módon néhány hónap alatt kiszorította a császáriakat Erdélyből, majd - manőverező taktikájával - hosszú ideig a nyár közepén betörő orosz intervenciós erőket is feltartóztatta.
Erdélyben Puchner Antal főhadparancsnok aknamunkájának ,,köszönhetően" a Habsburgok pozíciói hamar megszilárdultak, a császári tiszt ugyanis nem csak a szászokat, de 1848 őszén a románokat is fellázította Bécs oldalán. A pesti kormány által szervezett nemzetőr egységek hamar felbomlottak a felkelők, a határőrök és Puchner egységeinek hármas támadása következtében, az erdélyi hadsereg pedig november végére a Kolozs vármegyei Csucsára szorult vissza. Az ugyancsak felkelt - csak éppen a Batthyány-kormányt támogató - Székelyföld, azon belül pedig kimondottan Háromszék kivételével egész Erdély császári uralom alá került, ez pedig a nyugat felől várható támadással együtt halálos veszélyt jelentett Magyarország számára. Bem - akit Kossuth elsősorban a lengyel emigráció többi tagjával fennálló konfliktusa miatt küldött Csucsára - mondhatni a 24. órában vette át az erdélyi hadsereg irányítását, hiszen amennyiben Puchner kitör az Alföldre, a Windisch-Grätz ellen kudarcot valló honvédseregek két tűz közé kerültek, majd vélhetően megsemmisültek volna.
Bem színre lépésével azonban a hadi események döntő fordulatot vettek, ugyanis a lengyel tábornok - Czetz János nagyszerű szervező munkájából sokat profitálva - megkísérelte visszaverni az Erdélyből nyugat felé törő, Puchner és Urban vezette - császári reguláris csapatokból, illetve román határőrökből álló - ellenséges hadakat. December 18-án Bem összesen mintegy 12 000 emberrel és 24 löveggel indult el Csucsáról, és miután 23-án, Désnél szétszakította Puchner és Urban arcvonalát, felszabadította Kolozsvárt, majd a román határőrök ellen fordult. Bem 1849. január 3-i, tihucai győzelme után Urban kiszorult Erdélyből, az északi sikert követően pedig a honvéd tábornok a még mindig kitartó székely felkelők megsegítésére indult. Január 13-án a magyar erők már Marosvásárhelyen állomásoztak, a hadjárat következő szakasza azonban vegyes eredményeket hozott: a szőkefalvi győzelem után Bem súlyos veszteségek árán sem tudta elfoglalni a császáriak főhadiszállását, Nagyszebent, mindezt pedig tetézte, hogy Puchner nyomására a román Komité segítséget kért a Havasalföldet megszálló orosz seregek főparancsnokától, Lüders tábornoktól.
Február 4-én, Vízakna mellett Bem elszenvedte egyik legsúlyosabb vereségét, melyet egy héttel később a bravúrosan kiharcolt - és a szabadságharc sorsát döntően befolyásoló - véres piski csatában sikerült ugyan jóvátennie, ám helyzete majdhogynem reménytelen maradt. A tábornok a következő hetekben aztán szó szerint csodát művelt: a bekerítésére készülő császári túlerőt kicselezve visszatért a Székelyföldre, felfrissítette csapatait, és előbb Urban visszatérő határőrei felett győzedelmeskedett, majd március során Puchnert és az oroszokat is kiverte Erdélyből.
A tavaszi hadjárat dicsőséges hónapjai alatt aztán Bem csapatai sok szempontból parlagon hevertek, ugyanis a tábornok az erdélyi hadsereg erejét Déva, Gyulafehérvár, illetve Temesvár ostromára, valamint az Avram Iancu-féle érchegységi román felkelés leverésére fordította. Ez a helyzet alapvetően a nyár közepéig változatlan maradt, amikor is a Lüders által vezetett második orosz intervenció segítségével a császári erők visszatértek Erdélybe; nem elég, hogy Bemnek hatalmas túlerővel szemben kellett megszerveznie a védelmet, a hadműveletekhez zömmel újoncok álltak rendelkezésére, akikkel ugyan lassítani tudta az ellenség felvonulását, de újabb csodát már nem tudott tenni.
Július 31-én, Segesvár mellett az erdélyi hadsereg megsemmisült Lüders és Clam-Gallas egyesült erőivel szemben, ezzel pedig Bem pályafutásának legfényesebb szakasza is véget ért. A nyugat felé menekülő hadvezér ugyan - Kossuth kérésére - átvette még a szerencsétlen kimenetelű temesvári ütközet irányítását, a csata sorsát azonban a korábbi hadvezetés - elsősorban Dembinszki Henrik - kapitális hibái miatt már nem tudta érdemben befolyásolni.
Bem József erdélyi tevékenységét hűséges követője, Petőfi Sándor versei és beszámolói nyomán általában a legnagyobb elismeréssel szokták emlegetni, a dicséretet pedig a hadtudomány szakértői szintén jogosnak ismerik el. Tény és való, hogy a lengyel származású katona elsősorban kisebb hadtestek élén tudta kamatoztatni tehetségét - ilyen szempontból pedig Erdély különösen kedvezett neki -, ezt azonban aligha vethetnénk a szemére, főleg úgy, hogy - mint láttuk - Bem 1848 decembere és 1849 júliusa között számtalanszor tett csodát a császáriak ellen. A tábornok az amúgy nem túl szerencsés kezű Kossuth egyik legjobb választásának bizonyult, hiszen gyorsaságával, kiszámíthatatlan hadmozdulataival és merészségével döntő szerepet játszott abban, hogy Bécs utóbb I. Miklós cár (ur. 1825-1855) segítségével tudta csak leverni a magyar szabadságharcot.

Szerző: Tarján M. Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
1608. december 5. | Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem halál
  2020-12-08 11:02:29, kedd
 
  Ő adott az Rákóczi nemzetnek nagyságos nevet és böcsületet..." (Miskolczi Csulyak István udvari prédikátor temetési beszédéből)
1608. december 5-én hunyt el Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (ur. 1607-1608), zempléni nemes úr, aki kiváló szervezőképességének, politikusi kvalitásainak és házasságainak köszönhetően lerakta a Rákóczi família vagyonának és befolyásának alapjait.
A dúsgazdag fejedelmi család hatalmát megalapozó férfi 1544 - mások szerint 1554 - körül, Felsővadászon látta meg a napvilágot. A későbbi erdélyi uralkodó köznemesi miliőbe született: apja, Rákóczi János alispáni tisztséget viselt Zemplén vármegyében, a gyermek azonban komoly lehetőséget kapott a felemelkedésre, Perényi Gábor országbíró ugyanis meghívta őt sárospataki udvarába. Az ott töltött apródévek után Rákóczi Zsigmond végvári szolgálatra szegődött, és előbb Egerben állomásozott, majd 1575-ben - már tiszti rangban - csatlakozott Bekes Gáspár erdélyi trónkövetelő seregéhez. A nemes úr harcolt a Báthory István fejedelem (ur. 1571-1586) győzelmével záruló kerelőszentpáli ütközetben, ahol a Habsburg-pártiak kudarca ellenére kitüntette magát, így hazatérése után komoly hírnévre tett szert. Ennek okán I. Rudolf király (ur. 1576-1608) 1577-ben Rákóczi Zsigmondot nevezte ki a szendrői vár parancsnokának, egy évtizeddel később pedig az egri kapitányi tisztséggel honorálta szolgálatait.
Ezekben az esztendőkben Rákóczi katonai és gazdasági téren is tanúbizonyságot tett páratlan szervezői kvalitásairól: Zimony, majd Eger élén sikeresen megoltalmazta a környező vidéket a budai pasa zaklatásaitól, sőt, 1588-ban a Szikszót fosztogató török hadak ellen is fényes győzelmet aratott. Mindeközben a kapitány az elmaradt zsold helyett kapott földbirtokokkal megvetette a hatalmas Rákóczi-uradalmak alapját, a lengyelországi borkereskedelem, a Szepesi Kamarának nyújtott kölcsönök és az adóbehajtás jogának megszerzése révén pedig más módon is sikerült gyarapítania vagyonát. Rákóczi Zsigmond eközben párválasztási stratégiájával is növelte befolyását az északkeleti országrészben, ugyanis a Mágochy-gyermekek feletti gyámsággal, majd az özvegy édesanyával, Alaghy Bekény Judittal kötött házassággal 1588-ra a dúsgazdag munkácsi uradalmat is megkaparintotta. A harctéri érdemeiért időközben bárói címmel jutalmazott nemes úr eközben a megszerzett birtokok felvirágoztatására is rengeteg energiát fordított: falvakat alapított, munkaerőt telepített az újonnan feltört termőföldekre, és - hithű kálvinistaként - bőkezűen támogatta a protestáns szellemi életet. A Károli Gáspár fordításában elkészülő vizsolyi Biblia például Rákóczi Zsigmondnak köszönhetően került nyomtatásba.
Rákóczi - egy ideig Basta generális alatt is szolgálva - végigharcolta az 1593-ban kirobbanó tizenötéves háborút, mely során vitézségét Rudolf király a család címerének kibővítésével jutalmazta, mesés gazdagsága azonban végül őt is veszélybe sodorta. A 17. század első éveiben a pénzszűkében lévő Habsburg kormányzat - koncepciós - felségsértési pereket indított a vagyonos magyar arisztokraták ellen, melynek hullámai a protestáns Rákóczi famíliát is korán elérték. A báró hosszú tépelődés után ugyan, de végül is szembefordult a prágai udvarral, és csatlakozott Bocskai Istvánhoz (ur. 1604-1606), akit 1605 februárjában Rákóczi Zsigmond szerencsi uradalmán - az ott tartott országgyűlésen - választottak meg Magyarország fejedelmévé. Mint ismeretes, néhány hónap múlva az erdélyi rendek szintén Bocskait kiáltották ki uralkodójuknak, a Habsburgok ellen vívott szabadságharc vezérét azonban lekötötték a nyugaton folytatott hadműveletek, így Rákóczi személyében egy kormányzót küldött Kolozsvárra.
Erdélyben ekkortájt meglehetősen kevéssé ismerték a fejedelem által kinevezett gubernátort, a zempléni nemes úr azonban a gazdasági élet és a kereskedelem fellendítését célzó intézkedéseivel - például a román fejedelemségek és Erdély baráti viszonyának helyreállításával -, illetőleg az újjáépítés megkezdésével gyorsan elnyerte a rendek szimpátiáját. Mint ismeretes, Bocskai István a Rudolffal megkötött bécsi béke, és a tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki béke előkészítése miatt az 1606-os esztendőt ugyancsak Magyarországon töltötte, így Rákóczi kormányzói megbízatása végül a fejedelem haláláig tartott.
Miután Bocskai 1606. december 29-én, Kassán lehunyta szemét, Erdély felett ismét gyülekezni kezdtek a háborús viharfelhők, ugyanis a fejedelmi székre több jelölt is pályázott. A halott államférfi végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot - Rákóczi Zsigmond korábbi vejét - nevezte meg örökösének, akinek a Porta 1607 elején már ki is állította a kinevezésről szóló athnamét, ám vele egy időben a neves fejedelmi család ifjú sarja, Báthory Gábor is kinyilvánította igényét a trónra. E két gazdag és előkelő jelölt hamarosan őrült versenyfutásba kezdett a Habsburgok és a szultán kegyeinek elnyeréséért, ez a vetélkedés azonban egy ,,nevető harmadik", az erdélyi kormányzói jogkört változatlanul birtokló Rákóczi Zsigmond malmára hajtotta a vizet. A rendek ugyanis aggodalommal figyelték Homonnai Drugeth Bálint és Báthory Gábor küzdelmét, hiszen mindketten külső támogatással akarták megszerezni a hatalmat, vagyis sikerük várhatóan csorbította volna Erdély - néhány hónappal korábban rögzített - szuverenitását .
Ebben a helyzetben a befolyásos támogatók nélkül álló Rákóczi kifejezetten rokonszenves jelöltnek tűnt, ezért 1607. február 11-én a kolozsvári országgyűlés őt ültette a fejedelmi székbe, és döntését - vélhetően vesztegetés útján - a kinevezési okmányokkal Magyarország felé igyekvő oszmán küldöttséggel is elfogadtatta. Így a kihirdetés napján az athnaméban már nem Homonnai Drugeth Bálint, hanem Rákóczi Zsigmond neve szerepelt.
A szász krónikákban ,,idős, jámbor úrként" megörökített fejedelem végül nem sok időt, mindössze egy esztendőt tölthetett az Erdélyi Fejedelemség élén, Báthory Gábor (ur. 1608-1613) ugyanis nem törődött bele kudarcába. A fiatalember az 1607-es esztendőben szövetségre lépett az elégedetlenkedő hajdúkkal, akik - bár jussukat a királyi Magyarországtól várták - elmaradt zsoldjuk és szabadságjogaik biztosításának reményében készek voltak Rákóczi ellen fordítani fegyverüket. Az idős fejedelem tisztában volt vele, hogy Báthory nem riadna vissza egy háborús konfliktus kirobbantásától, ezért 1608 márciusában - a Szádvári és Sárosi birtokokért cserében - lemondott hatalmáról.
Rákóczi Zsigmond tettét a kortársak java része cinikusan ítélte meg; többen kapzsisággal vádolták a bárót, holott valódi államférfiként cselekedett, hiszen távozásával másodszor is megmentette Erdélyt a pusztulástól. Rákóczi a fejedelmi szék átadása után visszavonult birtokaira, ahol néhány hónap múlva súlyos betegségbe esett, és 1608. december 5-én befejezte életét. Személyében a família gazdagságának és hatalmának megalapozója távozott a földi világból, akinek dicsőségét utóbb egy teljes évszázadon keresztül hirdette a Rákócziak neve.

Szerző: Tarján M. Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Japán repülőgépekkel megtámadja USA ellen
  2020-12-08 10:23:25, kedd
 
  1941 december 7. - Japán repülőgépekkel megtámadja az Egyesült Államok Pearl Harbor-i haditengerészeti támaszpontját, megsemmisíti az amerikai flotta jelentős részét.
Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy területeink és érdekeink komoly veszélyben vannak. Katonáinkba vetett bizalmunkkal - és népünk határtalan akaratával - elkerülhetetlenül győzelmet aratunk majd, amihez Isten segítségét kérjük. Kérem a kongresszust, hogy nyilvánítsa ki a hadiállapotot a Japán Birodalom és az Egyesült Államok között a december 7-i, vasárnapi, ki nem provokált és gyáva japán támadás miatt."
(Franklin Delano Roosevelt)
1941. december 7-én hajtotta végre a Jamamoto Iszoroku és Nagumo Csúicsi vezette japán flotta híres Pearl Harbor elleni rajtaütését. A hadüzenet nélkül megindított, meglepetésszerű támadás az ázsiai nagyhatalom elsöprő győzelmét hozta, ugyanis az akcióban néhány óra alatt megsemmisült a csendes-óceáni amerikai haderő jelentős része.
Az Egyesült Államok és Japán szövetségesként harcolt az első világháborúban, és a későbbi időszakban is rendkívül aktív gazdasági kapcsolatot tartott fenn egymással, a két nagyhatalom viszonya azonban az 1930-as évek során mindinkább megromlott. Ennek oka a császárság távol-keleti terjeszkedési politikája volt, Japán ugyanis Mandzsúria 1931-es elfoglalásával, majd az 1937-ben, Kína ellen indított háborúval - az európai mellett - amerikai érdekeket is sértett. Francia Indokína 1940. évi megszállása aztán törésponthoz is vezetett a két ország között, az akciót ugyanis az Egyesült Államok kereskedelmi korlátozásokkal szankcionálta, 1941 júliusában pedig olajembargóval sújtotta Japánt. Ez a lépés Tokió figyelmét az áhított nyersanyagban bővelkedő délkelet-ázsiai szigetvilágra fordította, így aztán Roosevelt elnök - a békepárti közvélemény miatt - bármennyire is igyekezett kimaradni a háborúból, az embargó közvetetten mégiscsak hadiállapotot eredményezett. Japán ugyanis egy esetleges indonéz offenzívát nem mert végrehajtani az amerikai flottával a hátában, mely 1940 májusa óta Pearl Harbornál, a Hawaii-szigeteknél rendezte be csendes-óceáni főhadiszállását.
A császárság stratégái úgy találták, ezen hadművelet biztonsága érdekében előbb meg kell semmisíteniük a Husband Kimmel és Walter Short által irányított amerikai hajóhadat, amit egyetlen gyors akcióval kívántak kiiktatni. Megtévesztés céljából Japán a hadművelet előkészítése alatt is - gyakorlatilag egészen a Pearl Harbor elleni támadásig - tárgyaló viszonyban maradt Washingtonnal, ugyanakkor az Egyesült Államok számos figyelmeztető jelet kapott arra nézve, hogy Tokió egy katonai csapást készít elő: a hírszerzés november során olyan üzeneteket fejtett meg, melyek háborús szándékra utaltak, nem is beszélve arról, hogy a hadüzenet nélküli támadás - lásd az 1904-05. évi orosz-japán háborút - kifejezetten az ázsiai birodalom ,,specialitása" volt.
Az Egyesült Államok olyannyira gyanútlanul várta a december 7-i pusztítást, hogy később olyan találgatások is napvilágot láttak, miszerint Pearl Harbornál Roosevelt elnök szándékosan veszni hagyta a flottát, annak érdekében, hogy a közvéleményt a háborúra hangolhassa. Bár ez az elmélet több ponton is ellentmond az ésszerűségnek - hiszen a támadás önmagában is elegendő casus belli lehetett volna -, azt meg kell mondanunk, hogy az Oahu szigetén állomásozó amerikaiak szándékosan sem teremthettek volna kedvezőbb feltételeket a japánoknak. Túl azon, hogy a Jamamoto és Nagumo vezette flotta - 6 repülőgép-anyahajóval, számos hadihajóval, tengeralattjárókkal és 414 repülőgéppel - november 26-a óta zavartalanul és észrevétlenül haladhatott Pearl Harbor felé, a támaszpont - miután december 7-e vasárnapra esett - szintén teljesen készületlenül várta a pusztító repülőrajt. Ezek a hibák önmagukban is komoly súllyal estek latba, mindezt azonban betetőzte, hogy reggel 7 órakor a támaszponton észlelték ugyan a közeledő japán gépeket, a radartiszt azonban - jóhiszeműen - azokat egy általuk várt B-17-es köteléknek vélte. A támaszpont legénységének végül csalódnia kellett, ugyanis a 7:48-kor megjelenő 183 repülőgépen a felkelő nap szimbóluma díszlett.
Az Oahu szigete ellen végrehajtott támadást a Pearl Harbortól 440 kilométerre északra felszálló japán gépek két - egy 6 órakor és egy 7:15-kor indított - hullámban hajtották végre. Az akcióban részt vevő 354 repülő néhány órán belül elpusztított 4 csatahajót, 188 repülőgépet, valamint 5 másik hajót, ezzel egy időben pedig körülbelül ugyanennyi hadieszközben okozott súlyos károkat. A rajtaütés amerikai részről majdnem 2500 halálos áldozatot követelt, akik közül ezren az első hullám által felrobbantott USS Arizonán vesztették életüket. A Pearl Harbornál végrehajtott támadás elsöprő japán győzelmet eredményezett, hiszen ezen a napon a császári flotta mindössze 29 gépet és 4 törpe tengeralattjárót, illetve 65 embert veszített (1 fő fogságba esett). Bár a rajtaütés rendkívül súlyos veszteségekkel járt, az amerikaiak bizonyos szempontból mégis szerencsésnek mondhatták magukat, ugyanis a japánok ,,csak" a hajókat és a repülőket lőtték, az éppen nyílt vizeken tartózkodó repülőgép-anyahajókat és a kikötő infrastruktúráját - például a dokkot, vagy az üzemanyagtartályokat - megkímélték a pusztítástól.
Ez a látszólagos ,,hanyagság" abból eredt, hogy Nagumo Csúicsi eredetileg egy harmadik hullámmal is számolt, melynek feladata már a fent leírt objektumok megsemmisítése lett volna, a kockázati tényezők miatt azonban az admirális végül mégis lefújta az újabb támadást .Nagumo döntését elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy a japán veszteségeket nagyrészt a második raj szenvedte el, de a hadműveletek befejezését indokolta az üzemanyag megfogyatkozása, az amerikai hadihajók ismeretlen pozíciója és az is, hogy a bevetés már sötétedés után ért volna véget. Az admirális emellett úgy ítélte meg, hogy a csapás így is elég megrendítő volt, vagyis nem érdemes tovább kockáztatnia flottája épségét. Döntésének helyességét természetesen azóta is vitatják, hiszen, bár igaz, hogy az Egyesült Államok fél évre mozgásképtelenné vált a Csendes-óceánon, a támaszpont elpusztítása még ennél is nagyobb veszteség lett volna, ami - például Nimitz admirális szerint - akár hosszú évekkel kitolhatta volna a háború befejezését.
Pearl Harbor mindenesetre így is az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb vereségeként vonult be a történelembe, mely az addig békepárti közvéleményt egyszeriben a háború oldalára állította. A támadás másnapján, december 8-án a szenátus egyhangúlag, míg a képviselőház egy tartózkodás ellenében megszavazta a hadüzenetet, az amerikai nagyhatalom belépésével pedig a második világháború új szakaszába lépett.


Szerző: Tarján M. Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Francia forradalom
  2020-11-24 17:27:20, kedd
 
  Wikipedia 1 Link

Wikipedia 2 Link

Katolikus egyház Link
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Osztrák - Magyar kiegyezés 2020.11.21
  2020-11-23 17:20:29, hétfő
 
  Történelem Tanösvény Hóvári János professzor úrral

Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Magyarország Története 25. rész - Széchényi És Széchenyi
  2020-11-21 19:35:20, szombat
 
  Videó Link  
 
0 komment , kategória:  Iskola  
V. béke bajnok Antiochiai Szent Ignác
  2020-11-20 17:49:14, péntek
 
  Egy békétlen világban házad, élettered legyen a béke otthona, hol nem csak neked, de szeretteidnek is jó letelepedni, dolgozni, alkotni!! A Békesség Bajnokai sorozatban a tegnap Kaposváron tartottam egy adventi elmélkedést és Antiochiai Szent Ignácot hívtam segítségül a külső és belső békénk megtalálásához!!
Felvétel: Advent 2016

Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Magyarország Története 20. rész - A Török Kor Vége
  2020-11-19 22:43:06, csütörtök
 
  Videó Link  
 
0 komment , kategória:  Iskola  
     2/22 oldal   Bejegyzések száma: 217 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 498 db bejegyzés
e év: 3932 db bejegyzés
Összes: 47466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 621
  • e Hét: 4211
  • e Hónap: 24894
  • e Év: 227807
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.